Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-17 / 50. szám

14

SZABAD FÖLDMŰVES.

.977. december 17»

Tapasztalataim a kijárónyílással

A méhlakások kijárónyílása alakban és hely szerint azelőtt jobban különbözött egymástól mint napjainkban. Legtöbb volt a vízszintes kijáró, de a köpűkön akadt függőleges is. Mindkét fajta kijárónyilást alkalmazták alul, középen vagy felül. Két kijáró is volt némely méhlakáson. A kaptáros méhészeknek volt honnan okulniuk, tanulniuk.

Jómagam a szerencsés véletlen folytán egyszerre két fajta kijárónyílású kaptárral kezdtem a méhészkedést. Alsó kijáróssal és felsőssel. A felsősön alsó nyílás is volt. De azt elődöm csak a fenékdeszka tisztogatására használta, mert betéttel el volt zárva, mikor hozzám került. Mindkét fajta kaptár nyári kijárónyílása 20 cm széles és 4 és fél cm magas volt. Ezt télre betéttel szűkítettem 10 cm szélesre és 2 cm magasra.

Huszonöt évig méhészkedtem ilyen kijárónyílású 11 keretes nagy Boczonádi kaptárakkal. Ezalatt voltak zord telek és enyhék is. De átlag mindig a felső kijárónyllású kaptárakban teleltek jobban a méhek. Lucsok, penész és hasmenés ritkán fordult elő, s jóval kisebb mértékben, mint az alsó kijárónyílású kaptárakban. A fordulat tavasszal történt. Az alsó kijárós kaptárak családjai jobban dolgoztak és fejlődtek, mint amazok. A kaptárak aljdeszkái mindig tiszták voltak. A kiöregedett méhek szemem láttára kivánszorogtak a kijárón, majd a földre estek és ott pusztultak el. A felső kijárónyílású kaptárak előtt nem volt méhhulla. Kezdetben örültem neki. Csak később jöttem az okára, amikor penészes hullákat cipeltek

1 cm magas. Szellőzés szempontjából kifogástalan, de egyes egerek már beférnek rajta. Ezért a szűkitőt megfordítottam, s felső részén, amely alulra került, 7 mm magas és a lehető leghosszabb kijárőt vágtam. Most már a rágcsálók nem mehetnek be a kaptárba, a méhhullák azonban hiányossá tehetik a levegőcserét. Ez ellen könnyebb a védekezés, mint az egerek ellen. Télen egyszer vagy kétszer görbített dróttal kihúzom a hullákat a kijárónyílásbői, óvatosan, hogy ne zavarjam a melleket. Az öszszes hullát és viasztörmeléket csak a tisztulási kirepülés előtt távolítom el, amikor az aljdeszkát takaró kátránypapírt kihúzom.

Ilyen széles kijárónyilás azonban csak az olyan erős családoknak való, amelyek beteleléskor az egész fészket elfoglalták. A gyengébbeket ennél jobban szűkítem. Ahol nincs méh, ott teljesen elzárom a szűkitőt. De ahol méh van, ott nyitva hagyom. Ezáltal a méhek minden lépet elfoglalnak, ami a kaptárban maradt. A téli fürt összehúzódása hátulról előre történik, ahogy az idő hidegszik. Mikor pedig az élelem fogy, minden lépen hátrafelé húzódnak a méhek. Amikor csak keskeny és magas kijárót hagytam a fészek közepével egyirányban, a hidegek beálltával két szélről húzódtak össze a kaptár közepe felé a méhek, hogy a friss levegő közelében maradjanak. A mézes lépeket otthagyták.

A fészek közepén, főleg a jó családoknál kevés a méz, mert ott még a betelelés után is Hasítás volt. A családoknak az üres sejtekre szükségük is van, mert melegebbek a mézes sejteknél és télvégén ugyanott kezdheti

ki a méhek. Ekkor kibontottam az alsó kijárónyílást és bizony majdnem annyi hullát találtam az aljdeszkán, mint amennyi télen lehűlt. Közte viasztörmelék is volt.

Az aljdeszka tisztogatását elég gyakran kellett végeznem. De nem győztem s a méheket nagyon ingerelte ez a beavatkozás. Azután egy gondolatom támadt. Nyitva hagytam mindkét kijárónyílást. Ezután valamivel jobban ment a kaptárak tisztogatása, de nem tökéletesen. Az aljdeszka hátsó részén maradt még viasztörmelék és lehullott méh, mert a méhek jobbára továbbra is a felső kijárón közlekedtek.

A két kijárós kaptáraknak volt még egyéb hátrányuk is. Több méh maradt otthon a kijárók őrzésére és a fészek takarására. Ezért lemaradtak a fejlődésben. Végül az alsó kijárónyílású kaptárak javára billent a mérleg. A magas nyílású téli szükítőkbe szögeket vertem, vagy Hanemannrácsot erősítettem fel, hogy az egerek né mehessenek a kaptárakba! Ha véletlenül valamely szög elhajlott és nem vettem észre, megtörtént a baj. Bement a cickány. Ezért a Hanemannrács jobb, dé hátránya, hogy a hullákat nem tudják rajta kihordani a méhek. Nehogy félreértsük. A szűkítőkre még tavasz kezdetén is szükség van, amikor már vizet, virágport hordanak a méhek. Az őrség otthagyja a kijárót és az egerek bemehetnek a kaptárba. Az pedig nagy munka, s mindenkinek ideje sincs rá, hogy nappalra leszedje a rácsokat, éjszakára meg visszarakja azokat.

Más megoldást kerestem. Igen csábított az új rendszerű kaptárak kijárónyílása. Különösen a bécskáké. Ezek olyan alacsonyak (7 mm), hogy semmilyen egér nem fér be rajtuk. De kicsi az alsó keretlécck és az aljdeszka közötti távolság is. A lehulló, méhek elzárják vagy nagyon akadályozzák a levegőcserét. Ezért az erős családoknál gyakori a lucsok, a penészedés és a hasmenés.

A bécskákat egyéb okból se kedveltem meg. Most csehszlovák típusú kaptárakkal méhészkedem. Az eddig használt kaptáraimmal szemben ezeknek sok az előnyük, de maradjunk ott, ahol elkezdtük, a kijárónyílásnál.

A nyári kijárónyilás olyan széles, mint a kaptár belseje. Egymás mellett mehetnek be rajta a méhek. Nem ütköznek össze, mint a keskeny és magas kijárókban. A függőlegest ne is említsük.

A téli kijáró valamivel rüvidebb ét

petézését az anya, ahol ősszel ahb_ hagyta. Ezáltal megtörtént, hogy a fészek két szélén megmaradt méztől az egyik oldalra húzódott a fürt, a másikon pedig a táplálék ott maradt érintetlenül. Nekem kellett a fészekhez átrakni, hogy a család el ne pusztuljon. Ha későn köszönt be a tavasz, akkor a család annak ellenére éhenpusztul, hogy méz van a kaptárban.

Inkább szélesebb legyen a kijáró, mint rövidebb. A széles kijáró nyílás esetében, mint már említettem, minden lépet tartanak a méhek, minden mézhez a legkisebb veszteséggel hozzájuthatnak és az anya bárhol megkezdheti a petézést. Ha jól beteleltük őket, a tavaszi etetés is elmaradhat.

A felsoroltak persze a hidegépítményű képtárakra vonatkoznak. A melegépítményűeknél más a helvzet. A méhek ott is a kijáró közelébe húzódnak és hátrafelé vonulnak, ha fogy az élelmük. De akkor, mint a gátfutóknak akadályt kell leküzdeniük a keresztben fekvő lépőkén. Ez sokszor a család életébe kerül! A melegépítményt, mint a neve is mondja, a meleg megőrzése céljából alkalmazzák a méhészek. Pedig a családban tömörült méhek megszázszorozzák ellenállásukat a hideggel szemben. Tavaszkor sok méh megdermed az Hatóban, patakszélen vagy virágporral a riindeszkán. Télen közösségbe tömörülve még a zordabb éghajlaton is jól kitelelnek.

Olvastam egy cikket, hogy szovjet kutatók a kaptárnak három falát eltávolították és helyére dróthálót tettek, csak pz elejét hagyták meg úgy, ahogy azelőtt volt. A hóvihar is befújt a télifürt kérgére, a méhek mégis kiteleltek betegség nélkül. Csak többet fogyasztottak és nagvobb volt a méháldozat, mint a többi kantárban. Más évben azonban úira felerősödtek és a szükséges téli eleséget újból behordták maguknak.

A Szabad Földművesben a méhészek már egyszer vitatkoztak a kijárónyílásról, de azóta már sok víz lefolyt a Dunán. Azokból a méhészekből sokan meghaltak. Oj méhészek születtek, a tudomány is fejlődött, csak a féltés maradt a régi. Most is úgy féltjük méheinket a téltől, mint azelőtt. Ezért nem ártana, ha másoktól is megjelenne egy-egy jó tapasztalat lapunkban ezzel kapcsolatban, örömmel olvasnám méhésztársaim véleményét, mert a méhésznek ha jó eredményt akar elérni, szintén holtig kell tanulnia.

Csűri!í« József

|u|lnt mindenütt, így a méhészetben is tervgazdálkodás érvényesül. A tervezés szerves részét képezi a családok szaporítása Is. így azok a méhészek (főleg kevés családdal rendelkezők), akik növelni kívánják családjaik számát, rendszerint örülnek a rajnak.

Vannak azonban olyanok, akik a családok számának növelését nem tervezik, ezért a rajoknak nem örülnek, sőt a rajzás bosszúságot okoz nekik, mert az kedvezőtlenül befolyásolja a mézhozamot. A rajzás leggyakoribb időpontja a május vége, június és július eleje. Éppen ekkor volna legnagyobb szükség erős családokra. Természetes, hogy a kirajzott család lényegesen legyengül.

Felmerül tehát a kérdés: Mi a teendő, ha a rajzás nem kívánatos? Gátolható-e a rajzás?

A rajzás a méhek szaporodási ösztönének természetes megnyilvánulása, ez öröklött tulajdonság, amit tudomásul kell vennünk. Különböző méhcsaládok rajzási ösztöne eltérő. Le kell azonban szögeznünk, hogy a rajzás a méhész által is befolyásolható. így tehát, ha a méhész el akarja kerülni azt a bosszúságot, amit a család bőséges gyűjtéskor való kirajzása okoz, meg kell tennie mindent a rajzás megakadályozására.

Ismerkedjünk meg tehát azokkal a körülményekkel, amelyek a rajzást elősegítik. A méhek ösztönének megnyilatkozását sokféle hatás befolyásolja. Ezek mindegyikét még nem ismerjük, de legtöbbször szerepel közöttük: 1. a zsúfoltság; 2. a fiatal méhek ki nem elégített munkavágya.

A zsúfoltság a fészekben jelentkezik. Ennek gyakori okai a következők: kicsi a kaptár, a méhek a fészket körülbástyázzák mézzel és az anya nem tud tovább Hasítani, a mézkamrát későn nyitjuk meg stb. A rajzást befolyásolja a rossz szellőzés és a meleg is, amire figyelnünk kell a kaptárak elhelyezésénél.

'A méhek ki nem elégített munkavágyával kapcsolatban ismerkedjünk meg azokkal, amelyek a fiatal méheket elfoglalhatják.

a netnkívénato: rajzást gátolni akarjuk, feladati ink a kővetkezők:

1. Anyaneveié: pél olyan tenyészanyagből Indul tnk ki, amelynek kicsi a rajzást Jiajlama.

2. Tavasszal figyeljük a családok erőnlétét, 1 ogy időben megakadályozhassul a zsúfoltságot (a fészket időben bővítjük, a fészek mézzel való kör ilbástyázását megszüntetjük, s idpben megnyitjuk a mézkamrát).

A méhészet sikert

fenségének egyik oka

A fiatal méhek kb. húsz napot otthon dolgoznak (kaptárban) és háromhetes korukban indulnak külső -munkára. A fiatal méhek első 2—3 nap alatt pihennek és a sejteket tisztítják, javítják. A következő 2—3 napon az Idősebb álcákat etetik. Azoknak csak kevés mirigyváladékra, főleg virágporra és mézre van szükségük (ebben az időben még a fiatal méhek eleségkészítő garatmirigye kevésbé munkaképes). A következő öt napon, mikor már a garatmirigyük munkaképes, a fiatal álcákat is etetik. Később azonban már lépet is építenek (10—12 napos méhek viaszmirigye is munkaképes).

Mi az oka tehát a ki nem elégített munkavágynak?

a) az anya öreg és keveset petéz; b) az anyának kevés helye van a kaptárban petézésre; c) a méheknek nincs lehetőségük építeni, mert nincs hely.

Ezen ismeretekből kiindulva, ha

3. A termelőcsaládban nem telelünk öreg anyá iái (legjobb az 1— 2 éves anya).

4. A kaptára :at úgy helyezzük el, hogy ezeket forró napsütés ne

érje.

5. Sokoldalúan elősegítjük a fiatal méhek é| ítőtevékenységét, s ezzel lekötjük őket.

6. Indokolt esetekben előnyös lehet a födött fiasítással rendelkező keretek к cserélése nyílt Hasításos kerette (a födött fiasításos keretet át íelyezhetjük gyengébb családok! oz).

Végül tudatosítanunk kell azt, hogy ha a r ijzás ösztöne mint öröklött tulajdonság felébredt, akkor a helynagj obbítás és az építő alkalom már r tkán tartja vissza a méheket a rajzástól. Éppen ezért a rajzás ösztö lének felébredését kell megakadál yoznunk az említettek alapján.

Fröhlich Ferenc,

néhészeti szaktanító

Hanyatlik a nagyüzemi méhészkedés?

A mellekkel való közvetlen kapcsolatunk lassan megszűnik. Több időnk akad a gondosan elrakott szaklapok olvasására. Lapozgatás közben megragadta figyelmemet a következő: 1961- ben a mezőgazdasági nagyüzemekben hatvankétezer méhcsalád volt. Ezzel szemben 1976-han már csak huszonhétezer. Meghökkentő ez a hanyatlás!

Több mint harminc éve méhészkedem, ezért elgondolkoztam a fentieken, ugyan mi is lohet a hanyatlás oka?

Tapasztalatból tudom, hogy ha egy méhészetet lelkiismeretesen, szakszerűen kezelünk, egyetlen évet sem szabad ráfizetéssel zárni. Ez méginkább érvényes a nagyüzemi méhészetFejlesszük a méhészetet

A méz a természet csodálatos ajándéka. Az emberiség sokezer éve ismeri élelemként, italként és gyógyszerként. A régi Időkben élethosszabbítő gyógyszerként is használták. Ma, a cukor tömeges termelése idején különleges szerepe van élelmezésünkben. A sportolók, a gyermekek, a betegségből lábadozók különböző győgyhatást tulajdonítanak a méznek és termékeinek: csökkenti a köhögést, nyugtatja az idegeket, biztosítja az egyenletes vérkeringést és a máj szabályos működését, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

A mezőgazdaságban a méhek elsődleges haszna a növények, gyümölcsfák beporzásában rejlik; eredménye a terméshozam növelésben mutatkozik meg. Tehát azt mondhatjuk, hogy a méhészet elválaszthatatlan része a mezőgazdaságnak. Számos adat azt bizonyítja, hogy a méhek beporzói tevékenységükkel évente több millió korona érték jön létre. Mégis — sajnos az utóbbi években — különösen a földművesszövetkezetekben, állami gazdaságokban a méheket nem a megporzásból eredő haszon alapján, hanem csak a mézhozam szerint értékelik, s mivel sok esetben a méhészek nem tudnak felmutatni olyan eredményt, mint az egyéniek, sok helyütt megszüntetik a méhészkedést.

Ezt tapasztaltam a Veľký Cetín-1 Efsz-ben. A vinodoli szövetkezettel közösen ötvenhat méhcsaládot tartanak. A családokról egy ember, Bihari Kálmán gondoskodik hozzáértően és szakszerűen végzi feladatát.

— Ez a méháilomány a nagyüzemi méhészkedés szempontjából kevés — tájékoztatott Vladimír Karol állattenyésztő s kimondta, hogy a méhcsaládok számát a jövőben sem szándékoznak növelni, hanem a meglevőktől is szeretnének megszabadulni;

mondván, abban az esetben, ha nagyüzemiig méhészkednének, ehhez be kéne rendezkedniük; méhészkellékeket, gépeket vásárolniuk, ami pénzbe kerül. Másrészt, a korszerű mezőgazdálkodás mellett nehéz megoldani azokat a problémákat, amelyek a jó méhészkedéssel összefüggnek. A permetezést időben kell elvégezni. A kettőt nehéz összehangolni, mert a méhek több napra való bezárása veszélylyel jár.

A mézelő, illetve nektárt adó fák, mint például az akác, hárs stb. kiveszőben vannak, amit a méhek szívesen látogatnának. Ezen a vidéken a Nitra folyó környékén van akácos. Először ide szállították ki a méheket. A szeszélyes, hideg időjárás következtében az akác nem mézelt, ezért kicsi volt a hordás. A méhek éheztek, ezért etetni kellett őket. A későbbiek során a mezőgazdasági kultúrnövények mellé helyezték a méheket. Az őszi repce, a lucerna és a vöröshere virágzása idején jó volt a hordás. Ezért viszonylag szép eredményt értek el. Az idén egy-egy családtól kb. 13,04 kg mézet nyertek, ami jó átlag. Hétszáz kilbgramm mézet adtak át a Fogyasztási Szövetkezetnek, ezáltal tervfeladataikat 116.7 százalékra teljesítették. A szövetkezet 17 760 korona jövedelemmel zárta az Idei méhészévet; nem beszélve azokról az értékekről, amit a méhek a beporzással végeztek. Erről legtöbb ember elfelejtkezik. A beporzásból eredő jövedelemről csak akkor győződhetnének még igazán, ha legalább egyszer felmérnék s kiszámítanák azt, bogy a méhek által beporzóit kultúrnövényeknél mennyiben növekedett a hektárhozam. Azt hiszem, ebben az esetben értékes adatokat kapnának, s jobban értékelnék a szorgalmas méhecskék munkáját. —nt—

A méhészek figyelmébe

A SZMSZ KB értesíti a méhészeket, hogy а III. kongresszust megelűző alapszervézeti évzáré gyűléseken nem kerül sor új vezetőségek és ellenőrző bizottságok választására, mint ahogyan a Szabad Földműves 48. számában közölték. Az évzáré gyűléseken tehát csak а III. kongresszus küldötteit kell megválasztani.

re, ahol szinte korlátlanok a lehetőségek. Ezek jeözül is a méhpempő termelése az, ami elősegítheti a nagyüzemi méhé^kedés fellendülését.

Sok nagyüzemi méhésztől hallottam, hogy úgy nem lehet méhészkedni, ha a vezető dolgozók a méheket csupán legyeknek tekintik. Minden nagyüzemi méhésznek arra kell törekednie, hogy az ilyen embert meggyőzze téves felfogásának az ellenkezőjéről, vagyis arról, hogy a méhek beporzó murjkája nélkülözhetetlen a mezőgazdasági üzemben. Azt azonban tettekkel, illetve eredményekkel kell bizonyítani, hogy a méhészet igenis kifizetődő.

Elsősorban! is a méz az, amiért méhészkedőnk. [ Családonként legalább 12—15 kg mézet kell elérni. Ha nincs hordás, ezt nogyan érjük el? — kérdezheti valaki. A vezetőséggel még télen tervet kell készíteni, milyen vetésterületek lesznek, amelyek mind a mezőgazdasági üzem, mind a méhészet hasznára válnak. Ha ez megvan, a nagygazdaságban igazán elérhető az említett családonkénti hozam.

Repce, mustár, őszibükköny, lóhere, lucerna, szójabab, lóbab, silókeverékek mind-milid segíti a méhészetet. Miért ne letetne vándorolni, amikor az anrómagflak beporzása ezt szükségessé teszi, i/ándorolhatnak azonban akácra, esetjeg az erdei hordásra is.

Amikor a beporzás végett otthon kell lenni a méhekkel, használjuk ki ezt az Időt iempőtermelésre. Egy közepes nagyságú méhészetben 5—8 kg pempő termelése nem okoz gondot. Családonként 30—35 dkg-ot nehézség nélkül e! leltet érni ogy idényben anélkül, hogy a méztermelés csökkenne.

Lehet, hogy ezen valaki mosolyog. Előrebocsájtpm azonban, hogy ezt elért eredményeim után állítom. Nem tudom, hogyan lesz tovább a virágpor felvásárlásával, de erről Is azt mondhatom, hogy családonként jelentős mennyiség elérhető. Az elmúlt évben 8,60 kg-nt szedtem el a méhektől első osztályban. Egy nagyüzemi méhésznek csajt a méhekkel van dolga, ezért az említettek elérhetők.

Ugyanakkor nagyon jé bevételi forrás az anyanevelés is. Ehhez kell a legnagyobb tapasztalat és gyakorlat. Ez egvben a szerencsén múlik. Egy jó nagyüzem, elismert anyanovelő méhész, ha jó anyákat ad el a megrendelőknek, azok más évben további vevőket honnak részére, s így évente 400—500 méhanyát is eladhat. Ez persze csak lelkiismeretes, odaadó munkával lehetséges. Azt hiszem, az említettek után el kell gondolkozniuk azoknak a nagyüzemi méhészeknek, akik ráfizetéssel zárták a múlt éveket.

Tapasztal: tből mondom, hogy nincs olyan vezet íség, amely meg nem értené azt, anji jé, ezt azonban nekünk, méhészeknek kell megmutatni, mert mi vagyunk a szakemberek!

Nagy Kálmán