Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-17 / 50. szám

1977. december 17. SZABAD FÖLDMŰVES. Munkácsy Mihály megvan, ■ " azóta minden városban támad­nak kisebb-nagyobb csodagyerekek, akiknek a polgári jósok nagy jövőt ígérnek, akik első intrádára lefestik a polgármester feleségét, azután a fő­kapitány ktsasszonykáit, a szenátorok dicsérik, fejet csóválnak, hogy ezt a boglyos Gyuri gyerdk festette volna, no, ugyan ki hitte volna; az igaz, hogy már pendeles gyerek korában mind telepingálta a Búza utcában a házak falait alakokkal, de ez mégis sok, nagyon sok... ebből a fiúból Raffael lesz, ha képezi magát! Rendesen akad mecénás is, de nem mindig. Ilyen zseni-gyerek ellenben mindig akad. Szívesen ajánlom fel a fogadást, járjuk sorba Magyarország városait, s kérdezzük meg a „Biká“­­nál vagy a „Szarvas“-nál a vendég­lőstől, ha van-e itt festői lángész, hogy egy csöppet sem főn zavarba, MIKSZÁTH KÁLMÁN: — Szegény Kalanda! Talán nem is látjuk soha többé, csak tán az uno­káink szemlélhetik majd mint szobrot a szénapiacon. Hanem biz az egy év múlva vissza­jött kopottan, kiéhezve, egy garas nélkül. A hétszáz forint elfogyott. No, de semmi, most már legalább ki van képezve. Biztatták is váltig a protektorok (de kenyeret persze nem adtak neki). — Hát jól van, itthon vagy, most már mutasd meg, mit tanultál. A szegény Kalanda csak a fejével bólingatott, hogy: „Majd megmuta­tom". Addtg-addig bizgatták, ösztökélték, hogy látni akarják, mit tanult, szá­moljon be a tudományával, míg egy­szer bezárkózott, és megfestett egy mindjárt megnevez egyet. Nos, fo­gad-e rá valaki? A mi városunkban is volt egy ír­nok, a polgármester előszobájába^ körmölt; Kalanda Imrének hívták. Egyszer, egy délután kimaradt a hi­vatalából a polgármester. Hogy hol, miért maradt el? Keresd az asszonyt. (Neki magának csúnya felesége volt.) Kérdezi az írnoktól, Kalandától, este­felé, mohón benyitva: — Nem keresett azalatt valaki? — Epekedő kíváncsiság csillogott a sze­meiben. (Keress egy második asz­­szonytl 1 — De igen, többen keresték — fe­lelte Kalanda. — Kik? — Bizony, nem tudom. — Ejnye, meg kellett volna kérdez­ni. — Egypár úr és egy asszony. — Hogy néztek ki? — kérdé a pol­gármester türelmetlenül. Mire a Kalanda gyerek átnyújtott neki egy (él ív papirost, így. A papiroson ott álltak élethűen, egypár könnyed vonással odavetve mindazok az alakok, akik a polgár­mester után kérdezösködték. A tekin­tetes úr legott felösmérte oatumeny­­nyit. Ez itt a pesti búzakereskedö, az a gróf Kleviczky fővadásza, ejnye, de kitűnő, ehol ni, a regálebérlő Temes­várról. Ohó, hát 0 is itt volt? Az „ő‘, a negyedik kép; egy csinos flatalasz­­szonyka, mélyen a szemére húzott, cseresznyegallyal díszített kalapban. „Ejnye, gaz írnokja — mosolyog a polgármester, nézegetve a kalapot. — Hiszen ezt a kalapot én vettem.' Ezzel a históriával meg volt csinál­va a Kalanda sorsa. Híre ment a vá­rosban, még a polgármesterné fülébe ts eljutott. (Volt is otthon emiatt ne­mulass.) No, ez a fiú nagy talentumI S azonfelül veszedelmes is — gondol­ta a polgármester —, ha mindenkit leplngál, akt a szobába jön. Szép al­bum lenne abból. Ezt az embert kár a betűk közé le­húzni! El kellene küldeni Münchenbe! A városnak úgysincs még nagy fia. Még ha akarnánk sem tudnánk szob­rot emelni senkinek. Pedig a nemes város méltósága Idestova megkíván­ná. Szegeden Dugonics van. Kecske­méten Katona, miért ne lehetne itt idővel Kalanda? Ilyen beszélgetések nem mindig vesznek kárba. Mert ha minden vá­rosban akad egy vadzseni, az ts bizo­nyos, mogy minden városban akad egy olyan valaki, aki királyi tanácsos akar lenni. Erre is ajánlok fogadást. Ez a valaki rendesen beáll vezérlő szellemnek, nemes erényekben kezd tündökölni, tesz, mozog, istápol, ada­kozik, és buzdítja a többieket. Mert tessék elhinni, ezen elemek között okozati összefüggés van. Ha nem vol­nának királyt tanácsosságrá vágyó egyéniségek, nem volnának tehetsé­ges piktorpalánták sem. Ha az egyik van, másik ts van. Nálunk ts volt. Fodor Kálmán úr. S ez nyomban hazafias kötelességé nek tartotta a Kalanda ügyét felkarol­ni, olyan sikerrel, hogy két hét alatt hétszáz forintott gyűjtött össze a ka­szinóban és a polgári körökben, a­­mely összeggel elküldték Kalandát Münchenbe, hogy magát kiképezze. Mikor elindult, a város honorácie­­rat kíkísérték az indóházba, megál­dották, elbocsátották. ötvenforintos bankót, pompásan, élet­hűen a búzakévés és a cirkalmazó leánykával a két oldalon, a két üldö­gélő fiúcskával alul, a király arcával a közepén. Olyan ötvenes volt az, mint a patyolat. Csak úgy ropogott, nevetett, mosolygott az emberre, mint azok a többiek, amiket a király csi­náltat. Hanem az egyik boltban, ahol Ka­landa fel akarta váltani, mégis jelös­­merték, valamelyik ponton el volt hi­bázva valami (kutya szeme volt an­nak a kereskedőnek), az ötvenest te­hát fel nem váltotta, hanem elküldte a rendőrséghez. A főkapitány kihall­gatta Kalandát, aki azt vallotta, hogy kapta valahol, de hogy hol, azt nem tudta megmondani, pedig nem is igen volt még több ötvenese ennél az egy­nél egész életében, és mégse tudott róla beszámolni, hogy hol kapta, mert vannak olyan pillanatok, mikor az embert memória csodálatos módon megcsappan. A rendőrség fölvette a jegyzőköny­vet, a kereskedő és a Kalanda vallo­mását, bemelléklé az aktához a cor­pus dellctlt, az ötvenforintos bank­jegyet, és felküldte a törvényszékhez. A városba, sőt az egész környékbe kiszivárgott persze a hír s egyben a csúfolódás is, mely kellemetlenül érinté a város matadorjait. — Hát ugyan kttanltatták kegyel­metek a piktortl Hanem biz az job­ban is festhette volna azt az ötvenest. Egy ötvenes, ami hétszáz forintjukba került. Ezért ugyan kár volt Mün­chenbe menni! —Már-már ott állott a városka, hogy a köznevetség nyitott szájába pottyant, akt külön bankcsinálót ta­níttat ki Münchenben, a bankócsiná­­lóra már a törvény is rátette a kezét, most már vége van, mikor jött egy, a törvénynél ts nagyobb hatalom, a vé­letlen. Ez egy kis pajkos balerina, aki sajátságos piruetteket csinál, és cipő­je hegyével löki fel a legvaskosabb, a legmasszívabb dolgokat. A bűnügyi akta október 31-én ke­rült a törvényszéki Iktatóba, s ez volt ráírva aláhúzással a külső lapra: „Öt­ven forint melléklettel". A telekkönyvi iktató. Morvát János (az a kis púpos ember) odacsapta a többi beiktatandó akta közé, s amikor odacsapta, megcsillámlottak előtte at aláhúzott szavak. Hm — mondá magában Morvái Já­nos —, ötven forint van benne — majd odanézett a felgyűlt aktagarma­dára —, ezeket be se bírom ma mind iktatni. Persze, hogy nem bírom, s lassan, kimérten rajzolgatta az élőt te levő ügycsomó ismérvéit a baccha nális nagy könyvbe. Azok a kis, ked vés arcú gyerekek, akik ott üldögél nek az ötvenesen, egyszerre csak elő másztak sötét rejtekükből, és elkezd tek a sok papiroson keresztül, mint valami hidakon át, feléje futni, s vele incselkedni: — Hallod-e, Morvát János! Mtért ne csinálhatnál te magadnak egy jó es tét? Ma 31-ike van, s egy lyukas ga­ras Sincs a zsebedben, de holnap már elseje lesz, megkapod reggel a fize­tésedet. Reggel már annyi pénzed lesz, mint a rög. Igen ám, reggel, de hol van még a reggel? Minden órád­nak leszakaszd virágját, Janl:6! De nagy szamár ts volnál, ha ma száraz Fábry Zoltánra emlékeztek A közelmúltban Kelet-Szlovákia metropolisában, Košicén (Kassán) rendezték meg nemzetiségi életünk egyik legjelentősebb eseményét — a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat, ahol megjelent Lő­­rincz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke, továb­bá a kerületi, Járási, városi, párt és állami szervek, valamint az or­szágos kulturális intézmények képviselői. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1897. augusztus 10-Sn született Fábry Zol­tán, a csehszlovákiai és az egyetemes magyar irodalom kiváló egyé­nisége. Fábryt — saját vallomása szerint — a világháborúban szerzett meg­rázó élményei tették íróvá és közéleti emberré, a csehszlovákiai ma­gyarság s egyben az egyetemes emberiség szószólójává. „A műfaj neve: antifasizmus“, írta egyik tanulmányában saját ma­ga Jellemezve esztétikai és politikai crédóját. S valóban: ma már tudjuk, hogy egyike volt az antifasizmus legszívósabb harcosainak. Könyveinek tucatjában bizonygatta a gondolat és a béke Igazét. Fábry Zoltán 1931-ben, a kommunista párt megbízásából megindítja Az Ot című kultúrpolitikai folyóiratot, melynejc ötéves fennállása alatt a főszerkesztője. Az éhség legendája című könyvének elkobzása után lesz elismert íróvá. Stószt a háború után sem hagyja el, halá­láig ott marad. Hatvanadik születésnapjára megkapja az érdemes művész címet, majd a Béke-világtanács csehszlovákiai bizottságának emlékérmét is. Hetvenedik születésnapján a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tünteti ki a Vörös Zászló Rend II. fokozatával. 1970. május 31-én, szülőházában hal meg. Az első könyve Az éhség legendája 1932-ben jelent volna meg. Ké­sőbb Megalkuvás nélkül címmel mégis megjelent. Második híres könyve, a Korparancs 1934-ben jelent meg, ebben a könyvében mara­déktalanul vállalja a szocialista társadalom és a munkáskultúra épí­tését és szembeszáll az éppen jelentkező fasizmussal. Fábry Zoltán, a „stószi remete“, tizenhat könyvet írt és fél évszázadon át vigyázta a vártát. A ma és a jövendő nemzedékei számára is van, kell, hogy legyen szava. Lőrincz Gyula ünnepi előadásában hangsúlyozta: a Jövőben arra kell törekedni, hogy még jobban megismerjük az igazi Fábry Zoltánt, az osztályhyarcos antifasiszta írót. A VI. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok kiemelkedő ese­ménye volt Riszko Béla, a CSEMADOK kassai városi bizottsága elnö­kének előadása: Fábry Zoltán kapcsolata az orosz és a szovjet iroda­lommal, majd dr. Frndík Juraj kandidátus Fábry Zoltán kapcsolata a cseh és szlovák irodalommal címmel tartott előadást. Ezt követően felólvasták dr. Turczel Lajos Fábry Zoltán írásának visszhangja a magyarországi sajtóban című tanulmányát. Az ünnepi esten a kassal Szép Szó ifjúsági színpad mutatta be Fábry Zoltán: Ady igaza című művéből készült összeállítását, Gágyor Péter rendezésében. Nagy si­kert aratott a kaposvári Fonómunkás Kisszlnpad Ajtamov: Anyaföld című művével. Az esti ünnepi műsorban a MATESZ Thálía színpadá­nak művészei is szerepeltek. A VI. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok szemináriumán előadást tartott még dr. Csanda Sándor egyetemi tanár és Sándor László, majd a rendezvény befejező aktusaként a résztvevők megko­szorúzták Fábry Zoltán sírját. Illés Bertalan j .............................. ........................................... Fazekak, rátok, tányérok kenyér vacsorával feküdnél le, mikor az a most érkezett akta, az ďtpenfo- Tintással, úgyis csak reggel lesz a sorrend szerint beiktatva. Hiszen majd bepótolhatod holnap. „Hess, apró kis ördögöklm De a lánykák is előugrottak a nagy bankó két széléről, és éppen olyan csábítóan kezdtek mosolyogni rá, mint a Butyl Erzsi, a kaszírnő az „Arany mécses'-ből, vagy mint a Majka Pan­ni. Még ott nyomban táncra is kere­kedtek előtte, az a baloldali ledobta a válláról a búzakévét, s kacéran évődve dugta be a két tenyere két nagy ujját a füleibe, hogy a Jankónak szamárfüleket mutogasson, míg az a szép, kékes teste ritmikusan ringott a csípőin: „Ekkora szamár vagy, Jankói“ De már ekkora szamár mégsem akart lenni a Jankó, s mikor elütötte a hivatalos idő utolsó negyedét Is a toronyóra, bezárta a még beiktataryló aktákat a fiókjába, de az ötvenforin­tos bankót kihúzta a legalsó ügycso­móból, és egyenesen a piac felé ment, ahol a „Biká"-ban már szólt akkor a muzsika. „Hiszen holnap fizetést kapunk. Igen, fizetést kanunk. Elvettem a pénzt, hogy a fiókból ki ne lopják, ha feltörnék. Mert ml lehetetlenség van abban, miért ne törhetnék fel? Holnap visszateszem. Ezt vagy mást. Ha ez se mindegy, akkor semmi se mindegy." S ezzel benyitott a „Biká“-ba, leült egy hófehér terítékű asztalhoz, és mo­solygott. Azon mosolygott, hogy az elsejét közelebb hozta egy nappal. Hiszen az egészben csak erről van szó. —/ Hej, pincér, hozzon valami jobb­fajta bort! A Kalanda-ügyben a végtárgyalásra sokan gyűltek össze; tanúk, vádlott s kíváncsi, nép, az egykori mecéná­sokból is néhányon. Az elnök kikérdezte a vádlott élet­korát, vallását, volt-e már büntetve stb. Azután így szólt: — Ön bankóhamisítással van vádol­va. A szegény Kalanda gyerek bűnbá­nóan horgasztotta le a fejét. — Feleljen. Ösmerje be. Hiába ts tagadná. A corpus delicti itt vani Ön rajzolta ezen .., Sietve tolta le az iratról a spárga­hurkot, hogy a hamis ötvenest előve­gye, de mekkora nagy lett az elnök és az egész törvényszéki álmélkodá­­sa, mikor az ötvenes helyett öt darab tízforintos bankó hullott ki az ügy­csomóból. — Mirákulum! — kiáltó a védő­ügyvéd. A bírák összenéztek. Még Ilyen eset sohase történt. Kalandát természetesén fölmentet­ték, s a mecénások mosolyogva mon­dogatták; » — Mégse volt hasztalan fáradság. Mégiscsak tud a lurkó festeni. firtékM kiállításra került sor szep­tember és december között Rimavská Sobotában (Rimaszombat), a Gömöri Múzeumban. A Gömöri Fazekasság címmel összeállított szép kiállítás a múzeum történetében először vállal­kozott a hálás feladatra: a gömöri fazekasság bemutatására önálló nép­rajzi kiállítás formájában. Figyelemreméltó tény, hogy a gö­möri fazekastermékek földrajzi elter­jedése meghaladta Gömör megye etni­kai és politikai határaiti A megye te­rületén készült fazekasedény nemcsak a közeli környéken volt ismert, ha­nem az Alföidön, Lengyelországban, Kárpátalján és Erdélyben is. Az erős konkurrencia ellenére is az Alföldön végzett kutatások bizonyítják, hogy a gömöri fazekasság termékei iránt az érdeklődés mindig élénk volt. Főleg az ún. „tőt vászonfazék“ és az ún. „gömöri vászonkorsö“ iránt volt nagy a kereslet. A mindennapi szükségletek kielégítésére gyártott fazekakon és edényeken kívül a használati edények formailag különböző fajtáit, így tá­nyérokat, ételhordókat, főzésre és élelmiszer-tárolásra készített fazeka­kat, a tej és tejtermékek tárolására szolgáló ún. „rátókat“, korsókat, csu­torákat, butéliákat, dekoratív funk­ciót betöltő alkotások egész soroza­tát, így medve alakó dohánytartőkat, baglyokat, oroszlánokat, kutya alak­ját formázó pénztartókat, orrszarvú­kat, stb. készítették az ügyes gömöri fazekasok, melyek számos fazekas­központban tevékenykedtek már év­századokkal ezelőtt is. Ma már kevés fazekasmester dolgo­zik Gömörben. A hanyatlás az első világháború éveire tehető, melynek okait a tüzelésmódban beállt válto­zásban és a határmegvonások révén elvesztett piacok szűkülésében látják az etnográfusok. A fagyasztók élénk érdeklődése azonban nem hogy csök­kenne, de inkább emelkedik, s ezért még jó ideig akad munkájuk a faze­kasoknak. Az Olga Comajová etnográfus által összeállított gazdag kiállítási anyag mindezen szempontok figyelembe vé­telével lett elrendezve. Sok látogató gyönyörködött a szebbnél szebb edé­nyekben, s kár, hogy csak négy hó­napig. Az anyag gazdagsága ás sok­rétűsége akár egy állandó kiállításra is jogot adna. —kvi— !** «J* «J* *j* «J. «J« *J» «J* »J« **• «J* «J* *J* *j* *J* *j* *J Sokan fáznnk és didergőnk. A téli sport kedvelői viszont örömmel üd­vözölték a korán beköszöntő telet. A tál ezernyi öröme, változatossága sok mindent nyújt a „fehér világ“ kedvelőinek. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom