Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-10 / 49. szám

azok kezelőivel szemben támasztott követelményeiről. Az áttekintésből nyilvánvalóvá válnak azuk a napok, amelyekben a munkálatok az agrotechnikai határidők szempontjából fedik egymást, és mennyiben lehetséges minden szükséges munkálatot saját erőforrásokkal biztosítani. Célszerű, ha azokra az Időszakokra, amikor a munkálatok fedése a legnagyobb mértékű, minden traktortípus számára ütemtervet készítünk. A- mennyiben a csúcsmunkálatok tervei alapján a vállalat saját erejéből nem képes az összes munkálatokat idejekorán elvégezni, módot kell keresni a határidők betartására. A megoldást főként a nyújtott műszakokban, kisegítő brigádok és a gép- és traktorállomás segítségében stb. kell keresnünk, esetleg néhány olyan tervezett művelet kihagyásában, amelynek nincs lényeges hatása a termelés eredményeire.

Az idénymunkák terve alapján a géppark karbantartását és javítását is úgy tervezhetjük, hogy a munkálatok szempontjából fontos gépesítési eszközök a szükséges időszakban üzemképesek legyenek. Az idénymunkák terve alapján dolgozzák ki a hajtóanyag-szükséglet tervét. Az idénymunkák terve alapján oszthatják be a munkaerőket a termelés más szakaszaira, elsősorban a melléküzemágba olyankor, amikor a mezőgazdasági termelés szakaszán nincsenek megfelelően kihasználva.

Az idénymunkák tervének kidolgozásával azonban a munka gyakran nem tekinthető befejezettnek, mivel az éghajlati viszonyok alakulása sokszor kikényszeríti a munkálatok ütemének meggyorsítását vagy lassítását. Rendszerint megváltozik a munkálatok tervezett kezdési időpontja, sorrendjének folyamatossága és az agrotechnikai intézkedések száma is. Tehát szükségessé válik az idénymunkák tervének az időjárás alakulása és behatása szerinti módosítása, és annak dekádokra, hetekre, sőt, napokra való felosztása.

Az állattenyésztési termelés tervezésének alapját az egyes állatok fedeztetési terve képezi. Ezt az egyes állatfajok és állatcsoportok (tehenek, üszők, anyasertések és emsék) szerint dolgozzák ki. E terv kidolgozásakor az előző időszakban nyilvántartott fedeztetés, borjazás és malacozás adataiból, valamint az alapvető zootechnikai szabályokból (a fogamzóképesség időtartamából, a borjazás vagy malacozás utáni fedeztetés időpontjából sth.) indulunk ki.

Tervezési módszerek és a termelési feladatoknak a vállalat belső alakulataira való lebontása

A vállalaton belüli alakulatok tervének előkészítő szakaszában mindenekelőtt el kell végezni az alakulatok termelési és gazdasági feltételeinek elemzését és értékelését. Az elemzéseknek és értékeléseknek elsősorban az előző időszakban elért eredményeket kell tartalmazniuk. Ezek a következők:

— termelési feltételek, munkaerők és azok szakképzettsége; termelési eszközök és azok kapacitása; hagyományos termelés; az illetékes termelés technológiai színvonala; a hektárhozamok alakulása; a gazdasági állatok egyes fajai és csoportjai termelőképességének alakulása; az anyagköltségek alakulása; teljesítménynormák és azok színvonala; a jutalmazás hatásfoka és az anyagi érdekeltség formái.

A legnagyobb hangsúlyt a normákra és a normatívakra kell fektetnünk, ezek az objektív tervezés, a tervezett kalkulációk alapjai, és egyúttal alapot nyújtanak a terv reális voltának megítélésére. A gazdaságosság mértékei is, mivel az egy termelési egységre jutó tényleges munka- és anyagszükséglettől való eltérés értékelésekor ellenőrző feladatot töltenek be.

A vállalaton belüli tervezés alapvető módszere az eredménymérlegen alapul, amely a kalkulációk kiindulási pontja. Ez a tervezési módszer tudományosan megalapozott technikai-gazdasági kalkulációk rendszerén alapul, amelyet a termelési és ráfordítási normák, valamint normatívák, azaz a munkaerő- és nyersanyag-szükséglet, üzemanyag, energia, nyersanyagók és berendezések, valamint a pénzügyi források figyelembevételével dolgoztak ki. A tervet azután az egyes mérlegek alapján, azaz az egyik oldalon a szükségletek, a másikon az erőforrások mérlegének alapján dolgozzák ki.

Jelenleg egyre nagyobb jelentőségűvé válik a számítástechnika segítségére támaszkodó ökonómiai-matematikai tervezési módszerek alkalmazása. Néhány mezőgazdasági vállalat ezeket a módszereket sikeresen érvényesítette a mezőgazdasági termelés 6. ötéves te vfeladatainak, valamint az 1977. évi termelési és pénzügyi terv kidolgozásánál. A korszerű tervezési fnudszerek Й9 117 enik'll'ülUKlIl, kZJlUUOgail l)Uka|JlľbUlábával M» küszöböljük az adminisztrációs munkák niunkaigényességét és terjedelmét.

Az irányítás közgazdasági eszközei

A mezőgazdasági vállalatok felettes szerveiktől rendszerint különböző célokra közgazdasági eszközöket, pl. különböző pótdíjakat, szubvenciókat, stabilizációs segélyeket és üzemelési dotációkat, az egyes termőhelyegység-csoportok szerint pedig 100 Kčs árubevételre átszámított differenciális (különbözeti) pótlékot kapnak. Ajánlatos ezeket a közgazdasági eszközöket

a terv lebontásával egyidejűleg a vállalat egyes alakulataira megkülönböztetve szintén lebontani. Ennek legfőbb célja a vállalaton belüli alakulat tervleljesítésének elősegítése.

Az irányítás fontos eszközei közé tartoznak a vállalaton belül érvényes árak és különféle díjszabályzatok, amelyeket a termelési központok, elsősorban a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti kölcsönös termékátadások folyamán érvényesítenek. A termelési központok közötti termékátadást rendszerint a vállalaton belül érvényes árak alapján tervezik, amelyek eltérnek az országos érvényű áraktól. A vállalaton belül érvényes árak színvonala befolyásolja a termelési központok költségeinek, hozamainak és gazdasági eredményeinek a színvonalát. A kiegészítő termelés központjai, így a javítóműhelyek, szállítási központok és a nehéz gépek központjának teljesítményei számára a vállalat vezetősége kötelező érvényű árjegyzéket dolgoz ki. A többi teljesítmény díjazásáról a termelési központok a vállalat vezetősége által meghatározott elvek szerint megegyezéses alapon döntenek.

A dolgozók termelési és gazdálkodási eredmények iránti érdeklődésének és aktivitásának serkentését célzó fontos eszköz az anyagi érdekeltség rendszere. Ennek keretében az alapdíj döntő hatást gyakorol a gazdasági eredmények alakulására. Az alapdíj nagyságát a lehető legtárgyilagosabban, a végzett munka mennyisége és minősége, valamint annak fáradságossága, bonyolultsága és szaktudással szembeni igényessége alapján kell megszabni. így a dolgozónak bizonyos norma teljesítése esetén garantálva van bizonyos alapdíj kifizetése. Ezért a munkadíjazás legfőbb formájaként a teljesítménybérezést kellene bevezetni. Az alapdíjakat különféle prémiumokkal és jutalmakkal egészítik ki.

Az anyagi érdekeltség keretében fontos szerepet tölt be a gazdálkodás eredményeiből való részesedés, amely lehetővé teszi a vállalat belső alakulatainak és munkakollektíváinak a termelési eredmények elérésében kimnlatott érdemek szerinti megkülönböztetését. A munkadíj különböző változó összetevőinek minden esetben a vállalaton belüli alakulatok, munkakollektívák és dolgozók munkakedvét kell serkentenie, hogy a tervfeladatok jókori és minőségi teljesítését a szívügyüknek tekintsék.

A szocialista társadalom további fejlődésének szerves része a dolgozók kezdeményező készsége és aktivitása. A mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak kezdeményezése és aktivitása az össztársadalmi, csoportos, de személyi érdekek egész gyűjteményéből indul ki. A kezdeményezés sikeres kibontakoztatásának alapja a gazdaságpolitikához való jő viszonyulás. A jő gazdasági e/edmények azzal serkentik a kezdeményezés kibontakozását, hogy bizalmat keltenek a munka értelme és szükségessége iránt.

A dolgozók kezdeményezésének legszokványosabb megnyilvánulási formája a szocialista munkaverseny. Ez a tervfeladatok mennyiségi és minőségi túlteljesítésére irányuló célirányos igyekezet, amely nemcsak vállalati, de a vállalat belső alakulatainak viszonylatában is érvényesül. A szocialista munkaverseny sikeres kibontakozása és lefolyása megköveteli, hogy:

— a dolgozóknak megmagyarázzuk a verseny jelentőségét, és a versenyben álló munkakollektivákat a dolgozók munkabeosztása szerint alakítsuk ki; a versenyző munkakollektívák között tapasztalatcserét szervezünk; a munkakollektívák munkaeredmériyeit rendszeresen' értékeljük és eredményeiket rendszeresen nyilvánosságra hozzuk; a versenyző munkakollektívákat anyagilag és erkölcsileg serkentsük.

A tervteljesítés ellenőrzése

A tervteljesítés ellenőrzése a vállalat belső irányításának szerves részét képezi. Ellenőrzés alatt a tervfeladatok és a ténylegesen elért eredmények összehasonlítását értjük. Ez lehetővé teszi a tervteljesítés alakulásának közvetlen tanulmányozását, és az eltérések okainak személyes feltárása alapján hatékony intézkedéseket tudunk foganatosítani. A mezőgazdasági vállalatban érvényesített ellenőrző rendszernek a következőket kellene tartalmaznia:

— az ellenőrzés szakaszán vállalt felelősség elhatárolása;

— az adatok nyilvántartásának és értékelésének módja;

— az ellenőrzés kritériumainak, módszereinek és eljárásainak gyűjteménye.

Az ellenőrzés tárgyát elsősorban azok a kötelező érvényű feladatok, keretek és tájékoztató jellegű mulatók R'ejltíZlk,— amelyeket a terv a vállalat belső alakulatai elé kitűz. A tervteljesítést névlegesen és operatívan ellenőrizzük. A rugalmas tájékoztatás jelenlegi lehetőségeire való tekintettel lehetővé válik pl. a tejtermelés, takarmányfogyasztás, a gépesítés és a munkaerők kihasználásának naponkénti ellenőrzése.

A dolgozókat az ellenőrzés eredményeivel és az elfogadott intézkedésekkel feltétlenül meg kell ismertetni. Erre is több lehetőség kínálkozik: termelési értekezletek, táblázatok, grafi- Л konok, ábrák stb. Ezek az ellenőrző tevékenység hatékony bj eszközei, ezért ki kell használni őket a gyakorlatban.

A haladó tapasztalatok iskolájának __. VII. évfolyama 1977/78

III. TANANYAG-v .... у, ".;.•• •• ‘ '• /

Hogyan tökéletesítsük a vállalati vezetést

Szerzők: Doc. FRANTIŠEK STRAKA mérnök Doc. dr. Miroslav Špička

í t

A mezőgazdasági vállalatok szervezetében és vezetésében rejlő tartalékok kétségkívül a mezőgazdaság és élelmezésügy fontos tartalékai. A szervezeti felépítés és vezetés állandó tökéletesítése lehetővé teszi, hugy ezt a mezőgazdaság-fejlesztés 8. ötéves tervidőszakra előirányzott igényes feladatainak teljesítésére használjuk fel, úgy, ahogyan azt a CSKP XV. kongresszusa feladatul adta.

Bizonyos szervezeti és vezetési struktúra kialakításával a vezetés tökéletesítésének csudán az első, de alapvető feltételét teljesítettük. Hatékonyságúnak második feltétlenül szükséges feltétele, hogy a szervezeti és vezetési rendszer megvalósításához egyetemesen lássunk hozzá. A szervezeti és vezetési struktúrán kívül, főként a szociálpolitika, ökonómia, jogi és más kapcsolatok területén további olyan eszközök kialakítása szükséges, amelyeket a vállalaton belüli szabályok egész rendszerével biztosítunk. Amint a felmérések eredményei bizonyítják, a vezetés ezen eszközét több mezőgazdasági vállalatban elégtelenül használják ki. A vállalaton belüli tervezést lényegesen tökéletesíteni kell elsősorban a tervezés módszerében és a tervfeladatok egyes szervezeti egységekre való lebontásával, beleértve a tervteljesítés ellenőrzését és lemaradás esetén a szükséges orvosló intézkedéseket is!

A szervezeti és vezetési struktúrák tökéletesítése

Mezőgazdasági vállalatainkban jelenleg a vezetés területi elven alapuló szervezeti felépítése van túlsúlyban. A területi elven alapuló vezetés struktúrájának tökéletesítése szempontjából elsőrendű követelmény az adott állapot mélyreható elemzése. A problémák elemzését és a megoldásukra irányuló intézkedéseket mindenekelőtt a következő területekre kell összpontosítani:

— az adott vállalati struktúrára. A növénytermesztés szakaszán az azonos vagy rokon haszonnövények termesztését maximális mértékben kompakt területi egységekre kell összpontosítani. Az állattenyésztésben a gazdasági állatokat azok egyes kategóriái szerint összpontosítjuk. Ezen az alapon szervezzük át ismét a szervezeti alapegységeket (elsősorban azok számának csökkentésével);

— az irányító és igazgató apparátus jelenlegi rendszerére. El kell határolni a vállalati szinten központilag ellátandó tevékenységet;

— a vállalat és a szervezeti alapegységek szintjén foglalkoztatott vezető dolgozó számára és feladatkörére. A vezető dolgozóhoz annyi dolgozót kell beosztani, amennyit képes lesz irányítani;

— az egyes szervezeti alapegységek közötti, valamint a szervezeti alapegységek és a vállalati alakulatok közötti kölcsönös kapcsolatokra. Itt a legfontosabb szempontnak és feladatnak az együttműködés összehangolását és a szoros együttműködés kiépítését kell tekinteni;

— az egyes szervezeti egységek keretén belüli kölcsönös átkapcsolásokra. Elsősorban a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti atkapcsolásókfOI Ktíll gumluskuiluuiik,

— az egyszemélyi felelősség és jogkör elvének érvényesítésére és annak a szövetkezeti demokráciával való ötvözetére elsősorban a dolgozóknak a szövetkezet ügyeinek intézésébe való sokrétű bekapcsolása útján;

— a vállalati tervezésre, a vállalati tervfeladatok szervezeti alapegységekre való lebontására és formáira;

— a tervteljesítés ellenőrzésének hatékonyságára és az elemzések minőségére a vezetés minden szintjén. Meg kell határozni az elemzések és orvosló intézkedések időpontját és elveit;

r- a dolgozók díjazásának és tervteljesítéstől függő, anyagi érdekeltségének rendszerére. Fokoznunk kell annak hatékonyságát, beleértve az erkölcsi ösztönzőket, valamint a munkakollektívák kezdeményező készségét;

— a hozrascsot érvényesítésén alapuló gazdálkodásra. Gondoskodni kell az értékkategóriák (árak, önköltségek, nyereség, valamint az ökonómiai Irányítás további eszközei) teljes mértékű érvényesítésről.

A területi elveken alapuló vezetés struktúrájának tökéletesítésével megteremtjük az előfeltételeket a kombinatív és ágazati elven alapuló szervezeti és vezetési struktúrára való fokozatos áttérésre, ami összhangban áll a termelés koncentrációjának és specializációjának az elmélyítésével.

A vállalat belső szervezetének és vezetésének szabályai

A koncentráció és specializáció folyamata egyrészt a mezőgazdasági vállalatok területi növekedéséhez (a mezőgazdasági földterület bővüléséhez, a termelőeszközök számának, bonyolultságának és értékének növekedéséhez, a munkaerők számának és szakképzettségének fokozódásához, a termelési feladatok növekedéshez stb.), másrészt a mezőgazdasági vállalatok közötti, illetve az egyik oldalon a mezőgazdasági vállalatok, a másik oldalon a szolgáltató vállalatok és a feldolgozó-ipari, elsősorban élelmiszeripari vállalatok közötti kooperációs és integrációs kapcsolatok fejlődéséhez vezet.

A mezőgazdasági vállalat igen bonyolult rendszerré válik. A vállalat terjedelmének, bonyolultságának és feladatainak növekedése precízebb és tökéletesebb szervezést és irányítást, továbbá a vállalat egyes részegységeinek, a munkakolleklívák és dolgozók munkájának tárgyi és időbeni összehangolását követeli meg.

A vállalat keretein belül a vállalati egész feladatainak biztosítása kapcsán különféle társadalmi viszonyok alakulnak ki. Elsősorban a következőkről van szó:

— a vállalati vezetőség és a vállalat egyes részei, a vállalat egyes munkakollektívái és egyes dolgozói közötti vertikális kapcsolatról (felülrendeltségi és alárendeltségi kapcsolatok);

— a vállalat törzsalakulatai közötti kapcsolatok, amelyek vállalati szinten biztosítanak valamely tevékenységeket, és ezeket a tevékenységeket az egyes szervezeti egységekben és a szervezeti egységek között módszertanilag irányítják és szabályozzák;

— az egyes szervezeti egységek, főként a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti kölcsönös kapcsolatok, a saját mezőgazdasági termelést biztosító szervezeti egységek és a többi, szolgállató jellegű tevékenységet biztosító szervezeti egységek közötti kapcsolatok;

— az egyes szervezeti egységek keretein belüli kapcsolatok (az alárendeltség és felülrendeltség, valamint a szükséges együttműködés kapcsolatai);

—_a vállalat dolgozói és a vállalati egész közötti kapcsolatok, я dolgozók és az eeves szervezeti egységek, valamint az

egyes dolgozók közötti kölcsönös kapcsolatok la szuveinuzeten belüli demokráciával és a dolgozók irányításba való bekapcsolódásával összefüggő kapcsolatok).

A felsorolt s a vállalat keretében érvényesülő kapcsolatokból láthatjuk, hogy Igen bonyolult kapcsolatokról van szó. E kapcsolatok szocialista jellege lehetővé teszi és egyúttal ki is kényszeríti a tervszerű szervezést és irányítást olyképpen* hogy egységes, kölcsönösen egybefonódó, koordinált és elkülönült rendszert alkossanak; amely biztosítja a vállalati célok össztársadalmi érdekekkel összhangban való teljesítését.

0',