Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-10 / 49. szám

reszelt — konzervdobozt s hozzálátok az Ültetéshez szükséges lyukak elkészítéséhez. Szinte pillanatok alatt kész a munka. kezdődhet az ültetés, a palántázás. A vöröshagyma és a tok hagyma számára hat .centiméter, a szamócának tizenegy cen timéter, az uborkának pedig nyolc centiméter átmérőjű lyuka­kat készítek a fólián. A fokhagymát B—8 centiméter mélyre ültetem. A gerezdek számára kiselejtezett, öntözőkannára való rózsa csövével készítek lyukat. A vékonyabb végét szúrom a földbe, majd a lyukba belepottyantom a fokhagymagerezdet ée — megfordítva a csövet a vastagabb végével lefelé — visszaszórom a földet a lyukba. A földet könnyű kinyomni a csőből, hiszen az öntözőrózsa szára kónikus kiképzésű. Kameník F. Cserepestől földbe ágyazott egyéves kaktuszok. SZOBANÖVÉNYEINK TELELTETÉSE Az emberek általában szere- Пк a virágot, a sznhaniivénve­ket. Azért vásároljuk, szaporít­juk és gondozzuk féltő gonddal őket, hogy egész éven át dí­szítsék otthonunkat. Persze nemcsak tavasszal, meg nyáron kell ápolni a virágokat, hanem ősszel és télen is. Ez a munka főleg a téli hónapokban igényel nagy körültekintést és hozzá­értést, mert a különböző igé­nyű dísznövények teleltetése чет éppen könnyű feladat. Kevesen rendelkezünk a te­­leltetés céljaira legjobban meg­felelő üvegházzal vagy meleg­ággyal, ezért többnyire a szo­bában, esetleg a pincében, a fo­lyosón vagy a lépcsőházban he­lyezzük el léire a virágokat. Ne feledjük, szobanövényeink több­sége számára a téli hónapok a tenyésznyugalom időszakát je­lentik, tehát kevesebb melegre és nedvességre van szükségük. A mérsékelt égövi dísznövények a fűtetlen szobában, a világos és fagymentes pincében is eredményesen teleltethetők. A meleg, forró vagy trópikus ég­övi növényeket azonban fütött növényházban vagy legalább 12, de legfeljebb 20 C-fok hő­mérsékletű szobában kell elhe­lyezni. Locsolni mindig a hő- és fényviszonyoknak megfele­lően kell, a tápoldatos öntözést azonban mellőzzük. A télen nyíló virágokat kiadósán locsol­juk és úgy helyezzük el a me­leg helyiségben, hogy a lehető legtöbb fényt kapják. A száraz levegőjű, központi fűtéses laká­sokban a fűtőtestek mellett he­lyezzünk el párologtatókat, e­­setleg naponta több ízben szel­lőztessünk (de ne állítsuk lég­áramba!) és permetezzük meg a növényeket. Ha minden szobanövény te­­leltetéséről írni szeretnénk, akár kézikönyvet is kiadhat­nánk a szakmelléklet helyett. •Ezért csupán a legismertebb és a legközkedveltebb dísznövé­nyek körüli téli tennivalókról ejtünk néhány szót. A flamingóvirágot (Anthu­­riuml 18—20 C-fokon, keveset és óvatosan szellőztetett szoba­­ban, közvetlen napsugárzástól védve kell elhelyezni, keveset locsolni és csak napsütésben permetezni. A kukoricalevél (Aspidistra) világos, 8—18 C-fok hőmérsék­letű, ritkán szellőztetett helyi­séget, mérsékelt öntözést igé­nyel. A zöldike (Chlorophytum) vi­lágos, szellőztetett, 10—12 C fokos, átlagos páratartalma szobát, mérsékelt öntözést ki ván. A klívia (Clivia) világos, 10 —16 C-fok hőmérsékletű, rend szeresen szellőztetett, párás le­vegőjű helyiséget, kiadós öntö­zést és hetenkénti fejtrágyázást igényel (februárban áprilisban virágzik). A buzogányvirág (Dieffenba chia) és a rákvirág (Aglaone­­ma) 14 C-fok hőmérsékletű, rit­kán szellőztetett (érzékeny a légáramra) helyiségben, szórt fényben, az átlagosnál nagyobb páratartalmú környezetben érzi jól magát. Mérsékelten öntöz­zük. A mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) decemberben-ja­­nuárban virágzik. Napos, keve­set szellőztetett, párás levegőjű szobát, a fellevelek fejlődése­kor nappal 22—25, éjjel 16—18 °C meleget, a szobahőmérsék­letnek megfelelő melegségű víz­zel ésszerű locsolást kíván. A fügefa vagy gumifa (Ficus) 6—15 °C meleg, szórt fényű, szükség szerint szellőztetett szobát, óvatos öntözést, nagyon száraz levegő esetén, napsütés­ében permetező öntözést igényel. Az amarillisz (Hippeastrum) decembertől májusig virágzik. Világos, ritkán szellőztetett, 18—20 C-fok hőmérsékletű szo­bát, előbb mérsékelt, később kiadós öntözést igényel. A filodendront (Monstera) és a szcindapszuszt (Scindapsus) 12—18 °C meleg, világos vagy árnyékos, gyakran szellőztetett, az átlagosnál nagyobb páratar­talmú levegővel rendelkező he­lyiségben, mérsékelt öntözéssel (eléltefnéTjUR lOjjL'l'üllllieilwsHb­­ben. Az aszparágusz (Asparagus) 8—12 C-fok meleget, világos A muskátlit világos, de nem túl meleg szobában teleltethetjük. vagy félárnyékos, átlagos pára­tartalmú helyiséget és kevés vi­zet kíván télen. A vízipáima (Cyperus) jól tűri a száraz, félárnyékos, de legalább 10 °C meleg helyisé­get, öntözni viszont kiadósán kell. Ha van akváriumunk, mel­lette teleltessük a vízipálmát. Az anyósnyelvként közismert tigriske (Sansevierta) meleg- Igényes (16 30 8C) növényi jól tűri az árnyékot. Télen ritkáb­ban és csakis előmelegített víz­zel locsoljuk, hetente legfel­jebb két ízben. A muskátlit (Pelargonium) világos, de nem túl meleg, leg­feljebb 20 C-fok hőmérsékletű szobában teleltetjük s hetente kétszer öntözzük. A 3—4 leve­les fejdugványokat homokban gyökereztetjük, közben az anya­növény új hajtásokat fejleszt. Az öreg, fölkopaszodott töveket kiselejtezzük. Az erkélyládában ártott muskátlit vigyük száraz, űvös, de fagymentes pincébe vagy verandára. Világosabb és melegebb helyen hetente, hű­vösebb, sötét helyen kéthetente öntözünk. A növényeket sűrűn egymás mellé rakva, homokba ágyazva vagy a földből kiemel­ve, szabadon fölaggatva is tá­rolhatjuk, mondjuk a borospin­cében vagy a zöldségtároléban. Ilyenkor a levélzet hetvenöt százalékát el kell távolítani. A kaktuszokat és a pezsgése­ket 5—12 C-fokon, vagy világos és fagymentes pincében ajánla­tos teleltetni. A cserepeket tő­zeggel teli ládába süllyesztjük, s csak a tőzeget locsoljuk időn­ként. A levélkaktuszok és a pozsgások sok friss és páradús levegőt kívánnak. A légáram árt a növényeknek! Vízből Is inkább kevesebbet adjunk, mint sokat. (Hav) Hasznos segédeszköz - konzervdobozból Rendszeresen figyelemmel kísérem a szaksajtót, sok érdekes és hasznos dolgot tanulok belőle. A talajárnyékolással, fóliás mulcsozással kapcsolatos cikkek is felkeltették érdeklődése­met. Néhány éve magam is alkalmazom a fóliás talajtakarást. Kezdetben sok munkát adott a palánták helyének kijelölése és a lyukak kivágása. Azután gondoltam egyet, s más mód­szert kezdtem alkalmazni. Az előkészített ágyasra leteritem a fóliát s a széleit beszó­rom földdel, nehogy elvigye a szél. Azután fogom az előkészí­tett — fedelétől és visszahajtott peremétől megfosztott, élesre Foto: —bor Kedvenc fajtám a sávozott plimut A plimut kettős hasznosítású fajta, a tyúkok kezesek, biza­­iomteljesek, kitűnnek edzettsé­gükkel' és növekedésükkel. To­­jásternielésük a valóban igé­ny«« tanyásztflket is kielégíti. Több mint húsz éve tenyésztem ezt a fajtát. Pontosabban mond­va tenyésztjük, mert a felesé­gem talán még nótámnál is többet foglalkozik velük. Ko­rábban az édesanyám is ezt a fajtát tenyésztette, de az inten­zív kotlási hajlam miatt lemon­dott róla, és inkább a leghorn, majd pedig a fogolyszínű olasz tyúkokat részesítette előnyben. Mindezt annak ellenére, hogy ez a döntés nem tetszett a szomszédoknak. Nem is tetsz­hetett, hiszen a tyűkok gyak­ran átrepültek a kerítésen, s bizony kárt tettek a szépen rendezett kertben. finemesító Vállalat otíni üze­méből sikerült beszereznem ál­latokat. Ezek a Kanadából be­hozott tenyészállatok közvetlen leszármazottai voltak, és a leg­jobbak még 245 tojást is raktak évente. Most a selejtezéskor azt az alapelvet követem, hogy csakis azok az egyedek maradhatnak a tenyészállományban, amelyek legalább 175 tojást raktak az előző évben. A kiválasztott tyú­kokkal szemben továbbá a kö­vetkező követelményeket tá­masztom: külemi tulajdonságok szempontjából minden tyúknak eleget kell tenni a standard követelményeinek, korai kelte­tésből kell származniuk, jó tol­­lasodási és növekedési tulaj­donsággal kell jeleskedniük. A tojásrakást a hatodik hónap után meg kell kezdeniük. sű, nagy körültekintéssel ápolt és nevelt, továbbtenyésztésre alkamas állatokkal rendelkez­nek, olyanokkal, amelyek gyak­ran a drága külföldi tenyész­állatokon is túltesznek. Sokéves tenyészti!t gyakorta tóm során azt tapasztaltam, a nálunk tartott tyúkfajták közül a plimut a legbeváltabb és a leghálásabb. Tojástermelése — főleg a téli hónapokban — na­gyon jó. Persze, mint minden más fajta, a plimut is megkö­veteli a sokoldalú gondosko­dást. Az állatokat száraz, szellőt ólban tartjuk. A baromfiszállást naponta takarítjuk. A tiszta ho­mokfürdő mindig az állatok rendelkezésére áll. A takar­mányt fedett etetőkben szolgál­juk fel. mert Így kevesebb az elszórt mag. A téli hónapokban gyalnfdrgáccsa) almozunk. A forgács beszívja a nedvességet, segít a száraz környezet meg­őrzésében. A talajszinttől vala­mivel magasabban elhelyezett italokban naponta cseréljük az ivóvizet, amibe rendszeresen adagolunk valamilyen vitamint vagy ásványi anyagot tartalma­zó takarmánypótlót. Tavasztól őszig füves kifutó áll az álla­tok Modalít»léťéire. ťgy nagy kifutó van az állatszállás mel­lett, de ezt két részre osztot­tuk, s felváltva hol az egyikbe, hol meg a másikba engedjük a tyúkokat, hogy mindig legyen idő a másik rész gondozására, felfrissítésére. Azoknak az állatbarátoknak, akik talán éppen az idei őszön állnak válaszút előtt, azt taná­csolom, próbáljanak szerencsét a plimut fajtával. Tapasztala­taimból kiindulva bátran állít­hatom, ha körültekintő munkál végeznek, nem fognak csalódni ebben a fajtában! Sávozott plimut kakas. (Andrlskin J. felvétele) A kiállításokat látogatva, sok kiváló tenyésztővel ismerked­tem meg, elbeszélgettünk, köl­csönösen kicseréltük tapaszta­latainkat. Ezek a beszélgetések jelentős mértékben hozzájárul­tak későbbi munkám eredmé­nyességéhez. Egy alkalommal huszonegy tenyésztojást vásá­roltam farulím J. tenyésztőtárs­tól. Gyönyörű plimutjai voltak, azonnal megtetszettek. A tojá­sokból tizennyolc csirke kelt ki, mind jól betollasndott és szépen fejlődött. Később kide­rült, három kakas van az állo­mányban, az egyiket azonnal kicseréltem. Amikor eljött az ideje, hasznosságot ellenőrző tojófészkeket készítettem, és pontos feljegyzéseket vezetve kezdtem összehasonlítani a pli­­mutok és a leghorn tojók hasz­nosságát. Az évi átlagban száz­ötvennel kevesebb tojást ter­melő vagy kotlásra hajlamos egyedeket kiselejteztem az ál­lományból. Persze a kiállításokra is el­mentem kedvenceimmel, de mindig kudarcot vallottam. E- zért a selejtezéskor most már a külemi hibákat, a helytelen színeződést is figyelembe vet­tem. A tojáshasznosságban ak­kor értem el kiemelkedő javu­lást, amikor 1966-ban a Barom-A csirkéket mindig a tojóktól elkülönítve tartom — egészen október elsejéig — és nevelem. A tenyészfalkában a tyúkok ötven százaléka az idősebb kor­osztályt képviseli. Vannak há­roméves, sőt idősebb tyúkjaink is, de ezek valóban nagy hasz­nosságot mutatnak fel; nem rit­kaság, hogy az első évben két­­száztiz darab körüli átlagot ér­nek el a tojásrakásban. Néhány éve úgy selejtezek, hogy a sö­­tétebb és főleg sűrűbb (keske­nyebb) sávozással ellátott tollú állatok kerüljenek be a tovább­­tartásra kiválasztott állomány­ba Az eredményekről a kiállí­tásokon nyert helyezések, ér­mek és oklevelek beszélnek legfényesebben. Egy alkalommal hozzájutot­tam egy kiválónak mondott, NDK-bél importált tenyészka­­kashoz. Mi tagadás, jelentősen liozzájárnlt az állományban a vérfrissítéshez, és lényegében javult a színeződés (sávozott­­ság) is, viszont csökkent a hasznosság. Vagy hórom évig tartott, amíg ismét kellő szín­vonalra emeltem a tojásterme­­lést. Mindebből nem akarok messzemenő következtetést le­vonni, csupán azt szeretném hangsúlyozni, élenjáró tenyész­tőink igen szép, korai kelteté-Fejlesztés Romániában Figyelemreméltó terveket kíván megvalósítani a román me­zőgazdaság a zöldség- és gyümölcstermesztésben. A mezőgaz« daság egészéből a gyümölcs-, a zöldség- és a burgonyáiéra mesztés húsz százalékos, a növénytermelésből harmincöt szá­zalékkal részesedik. Az utóbbi ötéves tervidőszakban (1971 és 1976 között) jelen­tős eredmények születtek e téren: a zöldség-, a burgonya- és a gyümölcstermesztés területe negyvenkét százalékkal, ter­méseredménye pedig ötvennyolc százalékkal volt nagyobb a korábbi ötéves tervidőszak átlagánál. A szakértők szerint a növekedés több mint négyszázezer tonna, a szabadföldi zöldség, kétszázötvenezer a burgonya, és megközelitöen százezer tonna a gyümölcs esetében. A (piacok­ra került áruk értéke 1,5 milliárd lejjel növekedett. Jelenleg a zöldségtermesztés több mint nyolcvan százaléka kedvező időjárási és talajviszonyok között folyik. Kisebb mér­tékben megindult a gyümölcstermesztés koncentrálása és spe­­clalizálása is. Napjainkban a szakosított gazdaságok adják a gyümölcstermés negyvenöt százalékát.. A fejlesztés lehetővé teszi, hogy 1980-ig Románia teljes zöldség- és burgonyatermé­sének hetvenöt százalékát a szakosított termelőegységek ad­ják. < (Re) ЫШ Ш З&, —Mvidm— Ш Apróállat-bemutató Trebi- Sevban. Színvonalas kiállítást rendeztek október derekán a trebišovi járás kisállattenyész­­tői. Ötszázhatvan kalickában ugyanennyi tenyésztő mutatta be legszebb állatait. Érdeklő­dőkben nem volt hiány. Azok sem jöttek et hiába, akik itt akarták beszerezni a további munkához szükséges tenyész­állatokat. S aAi a legőrvende­tesebb, a fiatalok érdeklődését is felkeltette a rendezvény. Miko Štefan (TrebiSov) ■ Az SZGYKSZ helyi szerve­zeteinek tágjai mind nagyobb részt vállalnak a lakosság zöld­séggel és gyümölccsel történő rugalmas ellátásából. A galan­­tai kiskertészek 1520 tonna, á Nové Zámky-i járás kertészke­­dől 2410 tonna, a marcelovál Kertészeti Szolgáltatások válla­latának körzetében tevékenyke­dők pedig 25 millió korona ér­tékű zöldséget és gyümölcsöt értékesítettek szeptember vé­géig. Gábris József (Nové Zámky)

Next

/
Oldalképek
Tartalom