Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-10 / 49. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1 §*7. deoemünr 10. A CSKP KB 9. ülésének határozata (Folytatás az 1. oldalról) • helyét a mostani ötéves tervidőszak első két évében • terjedelem, a minőség és a termékszerkezet mutatói­nak teljesftásében. Ennek következtében nem sikerült teljesíteni a külföldi és hazai piacra irányuló minden tervbe vett szállítást. Nem sikerült következetesen ér­vényesíteni a tudományos-műszaki fejlődés vívmányait, szükséges mértékben elmélyíteni a sokoldalú gazdasá­gosságot és javítani a termelés minőségét, a tervbe vett mértékben csökkenteni az önköltségeket, megtartani a munkatermelékenység és az átlagbérek tervezett ará­nyát, felszámolni minden súlyos fogyatékosságot a be­ruházások, az energetikaipar és a közlekedés területén. Emiatt eltérések mutatkoznak a 8. ötéves terv céljaitól. Egyes objektív tényezőkön kívül ezt főként az okozza, hogy az irányítás és a szervezés tökéletesítése elmarad a 8. ötéves terv feladatainak fokozódó igényessége mö­gött. Számos vezető dolgozó eddig még nem látta be an­nak szükségességét, hogy határozottabban kell kiküszö­bölni a rutinosságot az irányító munkából, hogy igénye­sebb szempontokat kell érvényesíteni ezen a területen és határozottabban kell alkalmazni az új módszereket a tervfeladatok kidolgozása és megvalósítása során. A gazdasági és szociális fejlesztésben elért eddigi eredmények, a kiemelkedő vállalatok és szakágazatok sikerei azt mutatják, hogy népgazdaságunknak elég for­rása és ereje van ahhoz, hogy megbirkózzon a gazda­sági fejlődés új igényes körülményeivel, fokozatosan felszámolja a meglevő fogyatékosságokat és sikeresen biztosítsa a XV. kongresszuson kitűzött gazdasági és szociális fejlesztési program teljesítését. Döntő fontos­ságú feladat, hogy hatékonyabban használjuk fel ezeket a forrásokat és lehetőségeket a terv teljesítése és a nép életszínvonalának emelése érdekében. II. Az 1978. évi állami terv fő irányai és az 1979. évi terv előkészítésének irányelvei a 8. ötéves terv feladataiból in­dulnak ki, az ötéves terv eddigi teljesítése során kelet­kezett egyes eltérések felszámolását célozzák. Nagy gon­dot fordítanak a társadalmi termelés minőségének javí­tására és hatékonyságának növelésére, valamint arra, hogy a termelés szerkezete nagyobb mértékben alkal­mazkodjon a népgazdaság szükségleteihez. Azonkívül, hogy szem előtt tartja a kivitel fokozását és az export szerkezet tervének teljesítését, valamint a legfontosabb építkezések szállítási feladatainak teljesítését, a terv a hazai piacra irányuló szállítások jelentős fokozásával számol. Az állami terv és költségvetés feladatai nagyon igényes és mozgósító programot jelentenek, s minden irányító szervet arra ösztönöznek, hogy használják fel az eddigi gazdasági fejlődés minden pozitívumát és energikusabban oldják meg a problémákat. Az 1978. évi terv lebontásához és teljesítéséhez, vala­mint az 1979. évi terv előkészítéséhez szükség van arra, hogy az irányítás minden szintjén egybehangolják a párt, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek és szervezetek tevékenységét. Ennek előfeltétele, hogy min­den munkaterületen konkrét és ellenőrizhető intézkedé­seket foganatosítsanak, amelyek garantálják a jövő évi terv átfogó és sikeres teljesítésével összefüggő nehéz feladatok és problémák megoldását. A jövő évi tervfeladatok teljesítésének és az 1979. évi terv előkészítésének döntő előfeltétele, hogy a jövő év elejétől felelősen biztosítsák a tervfeladatok teljesítését, nagyobb megtakarításokat érjenek el az anyagi fogyasz­tás és a társadalmi kiadások területén, biztosítsák a fegyelmet és a nagyfokú szervezettséget minden mun­kaszakaszon és főként tegyék lehetővé a dolgozók kez­deményezésének fejlődését. Sokkal nagyobb következetességgel kell biztosítani és ellenőrizni a határozatok teljesítését. A feladatok igényességével összhangban kell lennie irányító, a tervező és a szervező munka színvonalának, az összes állami és gazdasági szerv és nemzeti bizottság vezető dolgozóinak az állami terv teljesítéséért érzett felelősségének. E dolgozók kötelessége, hogy a párt-, a Szakszervezeti és a SZISZ-szervekkel és szervezetekkel szorosan együttműködve széleskörűen fejlesszék a dol­gozók munkakezdeményezését, a felajánlási mozgalmat, a szocialista munkaversenyt, a szocialista munkabrigá­­dok, a komplex racionalizációs brigádok mozgalmát, va­lamint az újító- és a feltaláló mozgalom leghatéko­nyabb formáit, a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére kibontakozó aktivitást. A jövő évi terv teljesítésének biztosításával egyidejű­leg, a dolgozók széles körű részvételével, felelősen meg kell szervezni az 1979. évi tervjavaslat kidolgozásával összefüggő munkákat. Az 1979. évi terv előkészítésének irányelvét politikai direktívának kell tartani és a terv­­javaslatokat úgy kell kidolgozni, hogy a tartalékok jobb kihasználásával biztosítsák a lebontott feladatok teljesí­tésének magas színvonalát a társadalmi források továb­bi igénybevétele nélkül. A CSKP Központi Bizottsága meghagyja valamennyi területen — a kormányban, a központi hivatalokban, a nemzeti bizottságokban, a társadalmi szervezetekben, a termelési-gazdasági egységekben, a vállalatoknál és az üzemekben — dolgozó kommunistáknak, hogy minden erejükkel az idei tervfeladatok teljesítésén, jövőre pedig az év kezdetétől fogva az 1978. évi teŕvfeladatok telje­sítésének átfogó biztosításán fáradozzanak. A pártszervek és szervezetek elsőrendű feladatuknak tekintsék az idei és a jövő évi terv következetes meg­valósításáért és az 1979. évi terv előkészítéséért vívott küzdelmet és ehhez sokoldalúan teremtsék meg a poli­tikai és a káderfeltételeket. A kommunistáknak igénye­sen és alkotóan kell viszonyulniuk a munkához, jó pél­dával kell elöljárniuk a társadalmi érdekek érvényesíté­sében. A terv és a költségvetés feladatainak teljesítésével összefüggő kérdéseknek központi helyet kell elfoglal­niuk a pártszervezetek és szervek évzáró taggyűlései és konferenciái tanácskozásának napirendjén. III. A CSKP Központi Bizottsága 1. jóváhagyja a) az 1978. évi állami népgazdaságfejlesztési terv alapvető céljait és feladatait; b) a CSKP KB Elnöksége, Titkársága és bizottságai által a CSKP KB 7. ülése, 1977. májusa óta kifej­tett tevékenységéről szóló jelentést; c) a káderkérdésekben előterjesztett javaslatokat; 2. tudomásul veszi a CSKP KB 9. ülésén jóváhagyott határozatok teljesí­tése érdekében a CSKP KB Elnöksége által foganato­sított politikai és szervezési intézkedéseket. оши Л Igényesebb a pártoktatás l Ш Munkaérdemrend R. Vančo elvtársnak A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöké Rudolf Vanöo elv­­társat, az SZLKP KB osztályvezető­jét 50. születésnapja alkalmából — a sokéves aktív politikai és köz­életi munkásságának elismerése­ként — Munkaérdemrenddel tűn­tette ki. A kitüntetést Jozef Lenárt elv­társ, a CSKP KB elnökségi tagja, az SZLKP KB első titkára adta át a kitüntetettnek. Az ünnepi aktu­son jelen volt Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB elnökségi tagja, a KB titkára is. A Szövetségi Gyűlés mindkét ka­marájának elnöksége Václav Da­vid, illetve Dalibor Hanes elnök­letével ülést tartott. A képviselők azzal a javaslattal foglalkoztak, hogy december 15-re hívják össze a Szövetségi Gyűlés kamaráinak ülé­seit. A napirenden a jövő évi álla­mi költségvetés törvényjavaslata, a Csehszlovák Akadémiára vonatko­zó törvénymódosító és kiegészítő javaslat és tóhh nemzetközi szer­ződés szoicpal majd. Turnianske Podhradien (Tornavár­alján) is a pártoktatás igényességé­nek fokozására törekszenek az elő­adók, mint ezt a CSKP XV. kongresz­­szusának a határozatai kötelességük­ké tették. Az esti iskola második év­folyamában már a második témakört veszik át: „A vallás és a társadalom szociális problémái“. Az esti Iskolát négy alapszervezet tagjai közül kiválasztott személyek látogatják. Pontosan járnak az elő­adásokra és aktívak a vitában. Az esti iskola vezetője jónak tartja a hallgatók csoportosítását, azt, hogy együtt vannak termelési, kereskedel­mi dolgozók az állami szervek dolgo­zóival, együttesen megtudják vitatni az egyes kérdéseket. Farkas Rózsa Szóvá tesszük képes az a lényeg? ára azóta Süketnek és vaknak kellene lenni, hogy az élelmiszerboltok sókészletének kifosztását észre­vétlenül és szó nélkül hagyfuk. De hallottuk és láttuk. S ezért szóvá tesszükI A bíráló szavunk Indokolt, mert a vásárló közönség ismét mellé fogott. Pedig már jóné­­hányszor rádöbbenhetett arra, hogy a vészmadarak kuvikkolá­­sárii nem érdemes hallgatni. Mindenki számára nagyon ta­nulságos lehetett például a négy évvel ezelőtti eset. A jól értesült kuvikkolók akkor is a cukor fogyasztói árának emel­kedését hirdették. A vészmada­rak némelyike már hetvenhá­­rom ószén olyan zacskókat lá­tott, amelyeken a cukor ára szerepelt. Meglepő dolgokra emberi fantázia. S A cukor fogyasztót sem változott! Az ősz folyamán ismét a cu­kor árának emelkedését Jósol­ták a vészmadarak. En is hal­lottam és gondterhelten vártam október tizennegyedikét. De nem történt semmi. A cukor fo­gyasztási ára maradt a régi! Valami azért történt: az üz­letekből szinte egyik napról a másikra eltűnt a cukort Vajon miért ürültek ki a pol­cok? S miért lehetett heteken keresztül kevés cukrot látni? Talán azért, mert kevés cukrot termelünk? Avagy a kereskede­lem akarta bosszantani a vásár­lókat? A kérdésekre csak nemleges választ adhatunk. Hiszen cuk­rot többet termeltünk, mint ta­valy! Persze, nem állítom, hogy a kereskedelmi dolgozók mind­egyike angyal. Hiszen jól tud­juk, akadnak olyan kiszolgálók, akik szívesen törnek borsot a vásárlök orra alá. De engedtes­sék meg, hogy kimondjam: a látszólagos cukorhiányt nem a rossz kereskedők okoztákI A- zért ürültek meg a cukros pol­cok, mert ismét bedőltünk a zavarkeltőknek! Vásároltuk a cukrot, ha kellett, ha nem! KI többet, ki kevesebbet, ki meny­nyihez jutott hozzá. No, mindegy! Ezen a mellé­fogáson sem segíthetünk! Fon­tos, hogy az üzletekben már nem hiánycikk a cukor, s hogy az ára sem változott! Az azon­ban meglepő, hogy sokan még ebből a friss esetből sem tanul­tak. S ráharaptak az új cseme­gére. Igaz, csábító volt az újabb kuvikkolás. Vásárlásra buzdító. — Nem lesz ső és nem lesz fűszer! — hallottuk úton útfé­len a figyelmeztetést. S a túl­édesített száj sót és fűszert kí­vánt. Szinte egyik napról a má­sikra kifosztottuk az üzletek jelentős só- és fűszerkészletét. S aki késón hal otta meg a ku­­vikkolást, az a j žszernek és só­nak csak hült helyét találta. S az már joggá hirdette, hogy nincs só és nin 's jüszer. A látszat c zonban eléggé gyakran csal. M őst sem tükrözi a valóságot! Ha iánk sókészlete szinte kimeríti etetlen és fü­­szerfélékból sin is hiányI A lát­szólagos hiányt a készlethalmo­zó vásárlók oki Ztákt Főleg a­­zonban azok, a :ik feltételezhe­tően ártó szám ékkai ismét út­jára bocsájtotu к a kacsát. A zavarkeltók tud ák, hogy arány­lag „könnyű ti ncba vinni Ka­tót“, mert a i okosság vásárló ereje nálunk : zinte kiapadha­tatlan. Azzal i tisztában van­nak, hogy a ra '.tűri árukészlet felhalmozásává : is vannak ha­tárai. Tehát lel et pánikkeltés­sel látszólagos áruhiányt okoz­ni. A jóhiszemű emberek, a vá­sárlók döntó többsége azzal kö­veti el a hibát, hogy a kacsa­ként terjedő h amis hírek kö­vetkezményeibe l nem vonja le a tanulságot, i lagyja újra és újra átejtent n agát. Említettem, 1 ogy a raktári és üzleti árukészl 'tnek is vannak határai. S ezek a határok a tervgazdálkodá st folytató szo­cialista társi dalomban össz­hangban vám ak a fogyasztók növekvő igényi ivei. Tehát a la­kosság reális szükségleteinek felmérése alapián vannak meg­határozva. Per ize, magától ér­tetődik, hogy cukrot, sót és egyéb fűszer) íléket a kereske­delmünk nem halmoz fel öt­éves távlatokra, mert annyi áru felhalmozásár i raktárterünk sincs. De nincs Is rá szükség! Az élelmiszeriparunk és ke­reskedelmünk azonban a jelen­legi raktároz isi lehetőségek mellett is képts arra, hogy a nem romlandl áruból legalább egy évre szóló tartalékot ké­pezzen. Tehát nyugodtak lehe­tünk. Ez a tartalékolt készlet sóból is megv ml A cukrot, a sót és a további fűszereket azt nban csomagolni és szállítani is kell. Normális körülmények között ez nem is okoz különöst bb gondot! Leg­alább Is olyat nem, amely a közellátás női mális folyamatát megzavarná. De...! Ha t úlf eszít fűk a húrt, ha a kacsákn i к hitelt adva vá­sárlási kedvű ik évekre szóló készletek feli almozására ösztö­nöz, akkor i agy bosszúságot okozhatunk i ündazoknak, akik a lakosság s ilkségleteinek ki­elégítésében valamilyen szere­pet vállaltak. S végeredmény­ben, ha d húrt túlfeszítjük, nemcsak más nak, hanem saját magunknak i. bosszúságot oko­zunkI —pa— A dolgozó nép bátor harcosára emlékezünk Szlovákia dolgozó nép« — kommu­nisták, pártonkivüliek nagy tisztelet­tel emlékeznek MAJOR ISTVÁNRA, az elnyomott dolgozó tömegek tanító­mesterére, a forradalmi harc bátor, tántoríthatatlan szervezőjére, születé­sének 90. évfordulóján. Major István tanítói oklevelet szer­zett, egészen fiatalon megismerkedett a marxizmussal, s hamarosan elköte­lezte magát a forradalmi munkásmoz­galom mellett. Az első világháború alatt ás az azt követő években főleg mint publicista harcolt a társadalmi igazságtalanságok ellen. 1921-ben ala­pító tagja volt Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának és minden erejével küzdött annak megerősítéséért. A fá­radhatatlan kommunista az agrárpro­letariátus szociális küzdelmeinek szervezőjeként került Szlovákia for­radalmi mozgalmának élhadába. A szlovákiai pártkerület megalakítása után titkári funkciót töltött be. Az 1925-ös választásokon mint kom­munista képviselő bekerült a parla­mentbe, ahol kezdettől fogva elszánt harcot folytatott a dolgozók kizsák­­mányolói ellen. A 20-as évek második felében, a pártválság éveiben a hala­dó gottwaldi irányzat mellett szállt síkra. Munkájának elismeréséül, 1929-ben beválasztották a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gába. A gazdasági válság éveiben fárad­hatatlanul dolgozott az elnyomott nép érdekeiért. A képviselő mindig ott volt az ipari munkások és földmun­kások bákeharcainak, sztrájkjainak, a munkanélküliek tüntetéseinek élén. Különösen fontos szerepet töltött be a szlovákiai földmunkás bérharcok és sztrájkmozgalmak szervezésében és rendezésében. 1931 májusában aktí­van vett rész a dél-szlovákiai föld­munkások általános sztrájkjában. Az egységes sztrájk, a földmunkások szí­vás kitartása meghozta a várt ered­ményt, s a földmunkás-tömegek kö­zött nagy lelkesedést, megelégedést váltott ki. A sztrájk sikeres lezajlása után a burzsoá hatóságok véres provokációt hajtottak végre Kosúton, s a csendőr­­sortűz halálos áldozatokat követelt. Major elvtárs a Vörös Szakszervezet képviseletében azokban a napokban a sztrájkoló földmunkások között tar­tózkodott Kosúton, ahol nyilvános népgyülésen ismertetni akarta a bér­­tárgyalások és a sztrájk eredményeit. A hatóságok parlamenti mentelmi jo­ga ellenére, hamis vádak alapján le­tartóztatták Major elvtársat. A parla­ment, a kommunista képviselők tilta­kozása ellenére, felfüggesztette Major elvtárs mentelmi jogát és kiadta a bírósági szerveknek, amelyek jogta­lanul börtönre ítélték. A kosúti események megmutatták a burzsoá demokrácia igazi arcát, s ez nemcsak Szlovákia, hanem az egész Csehszlovákia dolgozéinak, haladó közvéleményének legélesebb tiltako­zását váltotta ki. Major elvtársat nem törte meg a börtön. Szabadulása után többek kö­zött kijelentette: „Engem a börtön nem változtatott meg, csak megerősí­tett meggyőződésemben“. Az eszmeileg felvértezett kommu­nista következetes internacionalista volt. Elítélte az elnyomó nemzetiségi politikát, szembeszálit azokkal a na­cionalista erőkkel is, amelyek áinok nemzeti szavakkal félre akarták vezet­ni a dolgozó tömeget. Nemcsak a képviselőházban harcolt a magyar na­cionalisták ellen, hanem mint újság­író cikkeiben is leleplezte őket. Min­dig arra tanította a magyar dolgozó­kat, hogy a nemzetiségi kérdést csak a társadalom forradalmi átalakulása oldhatja meg. Major elvtárs mindig nagy gondot fordított az ifjúság ne­velésére. Tudatában volt annak, hogy ott van az az egészséges mag, amely­nek megnyerésével lehet megdönteni a burzsoá társadalmi rendszert. A fasiszta veszély előretörésének idején a munkásosztály egységéért szállt sikra, s fáradhatatlanul dolgo­zott a köztársaság megvédéséért. A tornóci nagy manifesztáciőn bátran jelentette ki, hogy a Szlovákiában élő magyarság többsége a haladás zászla­ja alatt sorakozott fel, s kész megvé­deni a köztársaságot. A müncheni árulás után Moszkváha emigrált és a szovjet rádió szlovák nyalva adásának szerkesztőjeként te­vékenykedett, népszerűsítette a párt politikáját. A második világháború befejezését követően, a Pravda Lapkiadó Vállalat igazgatójaként tevékenykedett. A Feb­ruári Győzelem után tagja lett az SZLKP KB Titkársága mellett működő bizottságnak, amelynek feladata volt a magyar nemzetiségű lakosság poli­tikai helyzete rendezésének előkészí­tése. Aktiv tevékenységet fejtett ki az Gj Szó megindításánál és a Csehszlo­vákiai Magyar Dolgozók Kultúregye­­sülete megalakításának előkészitésé­­sében. Munkásságának utolsó éveiben Csehszlovákia nagyköveteként műkö­dött a Magyar Népköztársaságban, a­­hol az internacionalizmus szellemé­ben egyengette ú két ország baráti közeledésének útját. A bátor kiállású, a tudományos marxizmus-leninizmus alapján álló kommunista sokat tett a munkásosz­tály győzelméért és életútja példakép lehet valamennyiünk számára. T. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom