Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-03 / 48. szám

1977. december 3.

SZABAD FÜLDMGVES- 5

Változott a határ, változott az ember

BeSa (Bős) a trebišovi (tőketerebesi) járás egyik kis községe. Százötvennégy házában ötszázhatvanan laknak. A hnb elnöke VARGA SÄNDOR számokkal igazolja, hogy 1960 óta erősen csökkent a község lakosságának száma.

— Ez nem azért van, mintha ma nehezebb lenne itt az élet, mint bármikor volt — mondja a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Jelenlegi életformánk, a tecbnika fejlődése eredményezte. Igaz, a község eléggé kiesik a járás vérkeringéséből, távol esik a járási székhelytől, de jé az autóbuszjárat, úgy hogy bárki bárhová kényelmesen eljuthat.

Aki először jár ezen a helyén, az is láthatja: a korszerű élet alapvető feltételei adottak. A község területén aszfaltozott utak, betonjárdák biztosítják a kényelmes közlekedést. A portákat betonba ágyazott vaskerítés szegi. A krónikához tartozik: a községben száztizenhét ház a felszabadulás után épült, de a többi lakást is korszerűsítették, s egyre több a kétszintes lakás. Ma már hatvanöt személykocsi van a faluban. Noha megfelelő üzlethálózattal nem dicsekedhetnek, alapvető élelmiszerekből nincs hiány.

Nagyot változott itt a mezőgazdasági termelés is az utolsó háromnégy évtizedben. A nagyapák és az apák az anyatejjel együtt szívták magukba a szántás-vetés, az állattartás tudományát. Fiaiknak már a szüntelen változó agrotechnikával, meg agrokémiával kell versenyre kelni.

Hajdanában itt nagyobbára korai burgonyatermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Csak a módosabb gazdák termeltek búzát és rozsot. Akkoriban nem érték el a 15— 18 mázsánál nagyobb hektárhozamot. A korai burgonyát az ungvári piacon értékesítették.

A termelési feltételek is mások voltak harminc évvel ezelőtt ezen a vidéken. A talajok az egész határban nedvesek voltak. A Labore és a Latorca kénye-kedve szerint áradt, semmi gát nem akadályozta a tavaszi olvadások idején, vagy ha megjöttek az őszi esők...

Az elmúlt emberöltő alatt a határ képe is megváltozott. A falu széléről eltűntek az erdőségek. Az itt lakó nép művelhetővé, szántóvá szelídítette az agyagos talajt. A mezőgazdaság szocializálásával egyidőben láttak

hozzá a Labore és a Latorca szabályozásához, a talajvíz lecsapolásához, a talaj termőképességének javításához. Ez a munka még ma is folyik, s még eltart jó pár esztendeig, amíg pontot tehetnek a végére.

— Napfelkeltére már a határban voltunk, — idézi a huszas évek életét a hetvennyolc évet megélt nyugdíjas efsz-tag, veterán kommunista, a szövetkezet első elnöke, TÖTH SÁNDOR. — A búzát, hogy ne peregjen, reggel is, este is harmatosán vágtuk. Siklott a kaszanyél, feszült a test, húzott a kar. Ma persze a kombájnos megvárja, amíg felszárad a harmat és csak akkor száll nyeregbe. Egymaga képes annyit vágni, mint régen egy közepes aratóbanda. Valahogy a nép se tudja már igazán, hogy mit is jelent vágni az életet. Mi nem a magunkét vág-A párt két veterán harcosa:

Tóth Sándor és Tóth Ilona.

(A szerző felvétele)

tűk, mégis, amikor végeztünk az utolsó kereszttel, búzakoszorút kötöttünk és felkerestük a gazdát. En elmondottam a magam költötte rigmust. Minden tizedik kereszt a miénk volt... Előfordult, hogy jó termés idején ötszáz keresztet vágtunk le.

— A marokszedés sem tartozott a könnyű munkák közé — veszi át a szót Sándor bácsi hitvese, Ilona néni. — Nem is a kévébe verés, hanem a szúróka, meg a szárról felverődő por viselte meg az embert. A marokszedéssel csak a kapálás, a répaegyelés ér fel. Ma meg rászórnak a talajra valamiféle vegyszert, és az unokámnak már alig áll a kapa a kezébe. A fejés sem teszi már tönkre a csuklót. Az asszonyi sorsban, a gyermeknevelésben is sokkal több az öröm. A gyermekgondozáshoz adott támogatás a mi fiatalkorunkhoz képest egyenest kánaán.

— Régen milyen volt az élet ebben

a községben? — érdeklődöm Tóth

elvtárstől.

— Az itteni nép dolgos, szorgalmas, munkaszerető volt. A nincsteleneknek nehezebb volt a sorsuk. Négyen voltunk testvérek, ugyancsak meg kellett dolgozni a betevő falatért. Napszámba jártunk, meg harmadába kapáltunk.

— Hogyan került kapcsolatba a

párttal?

— A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének híre hozzánk is eljutott. 1922-ben községünkbe került egy cipész, Szabó Jánosnak hívták, ő alakította meg a pártot, engemet is, meg a többi nincstelent is ő szervezett be. Megalakulásakor tizennégy tagja volt pártszervezetünknek, János öcsém volt a pártszervezet elnöke. Nehéz idők voltak ezek, de megérte harcolni az eszmékért.

A lenini eszme 1950-ben Bés községben is győzedelmeskedett. Húsz család, negyven hektár földterületen megalakította a szövetkezetei. A szövetkezet első elnöke Tóth Sándor elvtárs lett.

— Nem sokáig voltam a szövetkezet elnöke, csak 1952-ig, vagyis három évig, községünk szocializálásáig

— magyarázza Tóth elvtárs. — Igaz, 1973-ban szétesett a szövetkezet, de újból megalakítottuk.

JUHASZ BERTALAN húsz évig volt a bési szövetkezet elnöke, őt Is megkérdeztem:

— Az elmúlt huszonhét év alatt mit fejlődött a szövetkezetük?

— A Lenini szövetkezeti program a mi községünkben is győzedelmeskedett. A szövetkezeti gazdálkodás korszerűbbé vált, a terméseredmények is kedvezőbbek, így természetesen a tagság jövedelme is emelkedett. Öt évvel ezelőtt egyesültünk a vojanyi (vajáni) szövetkezettel. Ezzel megteremtettük a korszerű termelés feltételeit.

— A község munkaképes dolgozóinak hatvan százaléka a szövetkezetben dolgozik, a többiek az iparban ingáznak — magyarázza Juhász Bertalan a vajáni egyesített szövetkezet jelenlegi alelnöke. — Elmondhatom, hogy áz egyesítés óta eltelt idő alatt leraktuk az iparszerü nagyüzemi gazdálkodás alapjait. Nagy részben sikerült megvalósítanunk azokat a beruházásokat, amelyek lehetővé teszik a jövőben az eredményesebb gazdálkodást, a további szakosítást. Ma Bés község százötvenkilenc lakosa dolgozik az egyesített szövetkezetben. Ez a százötvenkilenc ember az elmúlt öt esztendő alatt megmutatta, hogy egy jól összeforrt közösésgben egyre eredményesebben dolgozva meg tudják valósítani azokat a feladatokat, amelyeket az egyesített szövetkezetben maguk elé tűztek.

ILLÉS BERTALAN

Vánd

or, a j meg egy percre

vetkezeti Földművesek Szövetségének Központi Bizottsága által szervezett — kéthetes bulgáriai társasutazáson. Másodszor jártam barátainknál, több ezer kilométeres körutat tettem meg, bejártam sok kisebb-nagyobb várost, voltam múzeumban, a középkori híres Bojane-templomban, a korszerű Nyevszkij-székesegyházban, meglátogattam néhány tengerparti üdülőközpontot, láttam a balcsiki, a várnai és a burgaszi kikötőt, beszélgettem turistákkal és bolgár munkásokkal, végigjártam az élelmiszer- és zöldségboltokat, s végül, de nem utolsó sorban felkerestem két agro-ipari kombinátot is. Tapasztalataimról — vagy ha úgy tetszik, élményeimről — e sorozatban adok számot.

SERDIKA—SREDEC—SOFIA

Szófia a Bolgár Népköztársaság fővárosa. A Balkán és a Vitosa-hegység között elterülő szófiai-medence déli részén található. Az Iszker mellékfolyóinak teraszaira épült őszi települést a serdi trák törzs alapította az Időszámításunk előtti évezredben. Éppen ezért a korabeli feljegyzések Serdika néven említik. Krum bolgár kán 809-ben foglalta el és a szlovák

Sredec néven kezdték emlegetni a települést, ezzel is hangsúlyozva, hogy mind fontosabb szerepet tölt be a félsziget lakóinak életében és kulturálisgazdasági kapcsolataiban. Mai nevét a tizennegyedik században — közvetlenül a csaknem ötszáz évig tartó török megszállás kezdete előtt —, a városban épült Szent Szőfla-templom után kapta. Csaknem száz éve, 1879 óta Bulgária fővárosa.

A felszabadulás óta sokat fejlődött: s szépült, új ipari üzemekkel, középületekkel és tetszetős családi házakkal gazdagodott a város. Az ország legjelentősebb ipari, kereskedelmi, közlekedési és kulturális központjává lépett elő. A középkori híres Bojanétemplom, a török hordák kiűzésekor hősi halált halt orosz katonák emlékére épített Nyevszkij-székesegyház, a török mecsetek és a szerényen meghúzódó, félig földbe süllyesztett apró templomocskák, a Georgl Dimitrov Mauzóleum, a múzeumok, az emlékházak, emlékművek és különféle szobrok mind-mind a letűnt századok, sőt évezredek keserű emlékeit s az ősi kultúrát Idézik. De mellettük ott sorakoznak a haladás, s a jövő hirde(A szerző felvételei

tői is: a korszerű Ipari üzemek, a Tudományos Akadémia, a kutatóintézetek, egyetemek, főiskolák, az opera, a színházak, könyvtárak, a gazdag áruválasztékot kínáló bevásárló központok, a sporttelepek, s nem utolsó sorban az emberek — a munkába síetők, a kispadon csókolózó vagy egymásba csimpaszkodva andalgó fiatalok, és a nagymamival versenyt tipegő aligévesek.

A város utcái és terei rendezettek, meglepően tiszták, a levegő őzondús. Nem véletlenül, hiszen jelentős itt a zöldövezet. Körülbelül tizenkét négyzetméternyi jut egy lakosra. Első pillantásra megnyerték tetszésemet a fásított, nyílegyenes utak és utcák, az ízlésesen betelepített parkok és sétányok, a hatalmas gesztenyefák, nyárfák és jegenyék, meg a lépten-nyomon viruló, illatozó rózsák. A Szabadság Parkban sétáltam, amikor szárnyat bontott a májusi szél. Megcibálta a fák koronáját, s milliónyi apró fehér pihét sodorva le a nyárfákról, eliramodott. Egy pillanatra meghökkentem: havazikl A tenyerembe szállő plhéről azonban gyorsan kiderült, miféle hő hull a szófiai járókelőkre: fehér repitőszőr a nyárfákról.

A város címerében cirlllbetűs felirat hirdeti — РАСТЕ NO NE CTAREE — NÖVEKSZIK, DE NEM ÖREGSZIK. S ez így igaz, mert tervszerűen újjáépítik, korszerűsítik. Később, amikor tizenkét emeletnyi magasságból, a Chemus szálló ablakából szemléltem a várost, felfigyeltem rá, hogy a belváros hagyományos, piros cseréptetős házal közé Is mindinkább befurakodnak az új, korszerű épületek. Am a lakótelepek zömmel az ipari üzemektől távol, a városon kívül, főleg a Vitosa-hegység lábánál épülnek. Mégpedig gyors ütemben, hiszen a felszabadulás óta több mint nyolcszázezerrel nőtt a főváros lakóinak száma — ma meghaladja az egymillió főt —, és főleg a fiatalok még ma Is százával igénylik az új lakásokat.

Mezőgazdasági technikum a város peremén

•»íz esztendővel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Lučenec! (loson* cl) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola. Az új épületek, a szépen berendezett tantermek, a minden Igénynek megfelelő lnternátus biztosíték volt arra, hogy jő körülmények között tanuljanak a mezőgazdaság fejlődése szempontjából nagyon fontos középkéderek.

A mezőgazdasági középiskolát Modrý Kameüról helyezték át Lučenecre. A megnyitáskor nyolc osztály volt az Iskolában, közel 200 tanulóval. Jelenleg tizenegy osztályban 318 diák tanul. A középiskola magyar osztályokkal bővült.

Ezerkilencszázhetvenötben nyílt meg az első magyar osztály, növénytermesztési és állattenyésztési irányzattal. Napjainkban már három osztály van, 95 tanulóval. Az utóbbi években megnyílt két osztály növénytermesztésre szakosított.

Érthetően a műszaki középiskolában szlovák tanárok voltak és ezért nehézségeket okozott a magyar osztályokban a tanítás. Az első és második évben főleg externisták tanítottak. Most már öt magyar tanár tevékenykedik az iskolában, s közülük négy szakmérnök. Lassanként megoldódik a pedagógus kérdés és nem lesz szükség bejáró tanárokra.

Varga Pavel mérnök, a mezőgazdasági középiskola igazgatója elégedett a magyar osztályokban elért eredményekkel, amely tavaly Is sokkal jobbak voltak, mint az iskolai átlag. A- magyar anyanyelvű tanulóknak a szlovák nyelv sem okoz különös nehézséget. A szlovák nyelv gyors elsajátítását elősegíti, hogy az Iskola tanulói együtt társalognak és vesznek részt a különböző érdekkörök munkájában.

A mezőgazdasági középiskolához tartozik egy 460 hektáros tangazdaság. Sajnos, a gazdaság területét lassan „elfogyassza“ az épülő, szépülő város. De egyelőre még van és ez lehetőséget nyújt arra, hogy a diákok az elméletben taultakat, a gyakorlatban is megismerjék. Persze nem mindenben. Egy ilyen kis gazdaságban nem lehet a nagy teljesítményű gépeket, technológiai berendezéseket megvásárolni. Ezért jó kapcsolatot fejlesztettek ki a lučeneci Állami Gazdasággal és a közelben lévő szövetkezetekkel. Egyelőre azonban nemcsak a korszerű gépekkel ismerkednek a diákok. Az Iskolai gazdaság cukorrépájának többségét a tanulók kézi erővel takarították be. De jőnéhányan két hétig a burgonya betakarításánál is segítkeztek a máleneci Efsz-ben. Jő megismerkedni a régi és elavulóban levő paraszti munkával, de talán mégis többet érne, ha a holnap mezőgazdaságát szeretnék meg a fiatalok.

A technikumban érettségizett tanulók többsége évről-évre mezőgazdasági üzemekben helyezkedik el. Az elmúlt iskolai évben végzett fiatalok több mint nyolcvan százaléka a mezőgazdasági üzemek-A műszaki középiskola igazgatóhelyettese az elsős lányokkal beszélget. {A szerző felvétele)

ben dolgozik, s kilencen főiskolára jelentkeztek. Ez az eredmény az oktatás, nevelés jő hatását dicséri.

A mezőgazdasági technikumban Közép-Szlovákia minden járásából vannak diákok, de akad közülük néhány a levicei, nltrai és a Nové Zámky-i járásból is. Az internátus helyben van és a szobák nem túl zsúfoltak. Csak Losonc „átka“ sújtja a diákokat, mivel sok esetben nincs víz a felsőbb emeleteken.

A mezőgazdasági iskolában sok öntevékeny kör működik. Minden diák a kedve szerint tevékenykedhet egy vagy több körben. Jónéhányan a természettudományi, technikai, az egészségügyi, a méhészeti és a fotós körben szorgoskodnak. Mostanában nagy az érdeklődés a gépírás iránt. Ezen a téren nem tudják kielégíteni a diákok igényelt. Egyelőre csak tizen gyakorolhatnak. De mindent megtesznek azért, hogy jövőre már húszán vehessenek részt a tanfolyamon.

Mint általában a fiataloknál, a legnagyobb érdeklődés a sporttevékenység Iránt van. A labdarúgás, röplabda, céllövészet igen közkedvelt -az iskolában. Legutóbb a járásban levő középiskolák a NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére rendeztek labdarúgó-vetélkedőt. A mezőgazdasági technikum labdarúgó-csapata a megtisztelő harmadik helyen végzett a versenyben. A honvédelmi versenyekben szintén jól szerepelnek az Iskola fiataljai. Nem véletlen, hogy az idén a Losonci Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában rendezték meg a járási és kerületi honvédelmi versenyt. Ez a nagy akció komoly feladat elé állította a tanári kart és a diákokat. Nem kellett szégyenkezniük, minden úgy ment, mint a karikacsapás.

Az irodalmi kör, az esztrád és tánccsoport tagjai is öregbítik az iskola hírnevét. A barátsági hónap akcióinak keretében az esztrádcsoport több helyütt szerepel aktuális műsorral. Természetesen felléptek az iskolában rendezett ünnepi akadémián Is. Az irodalmi kör a szovjet írók, költők műveiből rendezett kiállítást. A Zelené obrazy iskolai lap már tizedik éve jelenik meg. A két havonként megjelenő újság nemcsak rögzíti az iskolában történteket, hanem emellett minden kezdő tollforgatőnak lehetőséget biztosít hasznos írások közlésére.

Tíz esztendő elmúlt, s a mezőgazdasági technikum már nem lesz a város peremén, mert az épülő óriás házak lassanként körülölelik. Az elmúlt években sok jő szakember került ki a? iskolából, s napjainkban felelősségteljes munkát végeznek. A magyar részlegen jövőre érettségiznek először a diákok. Remélhető, hogy az elkövetkezendő években is lesz elég jelentkező a magyar osztályba és évrőlévre sok kiváló középkáder kerül Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemeibe. De minden bizonnyal lesznek olyanok is, akik a technikum befejezése után folytatják tanulmányaikat, és magas szinten képzett szakemberként látják el majd feladataikat.

TÖTH DEZSŐ

loronybázak a Lenin lakótelepen.