Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-26 / 47. szám

í \ 1977. november 28. SZABAD FÖLDMŰVES. SOK FÜGG AZ EMBEREK MÜNKÄJÄTÖL Äz ellenőrzés feltárta a fogyatékosságokat! A CSKF XIV. kongresszusa felada­tul adta, hogy 1975-ben — az 1970-es évhez viszonyítva — 2,5-szeresáre nö­veljük a műtrágyák gyártását, s jó előfeltételeket teremtsünk a szeme­sekben való önellátás eléréséhez. Ezt méltatta a CSKP KB novemberi (1974) és októberi (1975) plenáris ülése, s a CSKP XV. kongresszusa elsőrendű feladatként jelölte meg. Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottsá­ga s az illetékes szervezetek közre­működésével értékelte a műtrágya- és vegyszergyártás helyzetét, ezek tárolását, s felhasználását. Ellenőrzésre az idén huszonhárom járásban került sor. Összesen 252 lé­tesítményt érintett a vizsgálat. Megállapították, hogy az ötödik öt­éves tervidőszakban Szlovákia vegy­ipari vállalatai NEM TELJESÍTETTÉK a részükre meghatározott tervfelada­tat. Így többek között 185 ezer 500 tonna ammóniák, 145 ezer 900 tonna karbamid és mintegy 38 ezer 800 ton­na műtrágya (hatóanyagban) gyártá­sával maradtak adósak. A hiányzó mennyiséget külföldi behozatalból kellett fedezni! Nem sikerült betarta­ni a műtrágyák választékát sem; a nitrogén- és foszfortartalmú műtrá­gyák rovására több káliumtartalmat gyártottak. A hatodik ötéves tervidőszak első felében azonban már kedvezőbb volt a helyzet. A karbamid-gyártást 12 ezer 900, a foszfortrágyák gyártását pedig ezer tonnával túlteljesítették. Ezzel szemben az ammóniák gyártásánál 85 ezer 200, a nitrogéntrágyáknál 14 ezer 400, a káliumtrágyáknál pedig 2500 tonna volt a hiány hatóanyag­ban! A gyártás lemaradását az új terme­lőkapacitások üzembehelyezésének el­odázása, a technológiai berendezések gyakori meghibásodása és a műtrá­gyagyártáshoz szükséges földgáz hiá­nya okozta. Az SZSZK Iparügyi Mi­nisztériuma és a SLOVCHÍMIA ve­zérigazgatósága intézkedéseket tettek a helyzet mielőbbi megoldására. Némi javulást sikerült is elérni. Tavaly pl. az 1970. évi 28,2-ről 38,1 százalékra növekedett a granulált műtrágyák ha­tóanyagának mennyisége. Tájékoztat­tak arról is, hogy az idén nagy lé­pést tettünk előre a műtrágyagyártás­ban. Ezt az is bizonyítja, hogy az el­ső félévben a tervezett ammóniák­­gyártást 50,2, a karbamidét 50,4, a nitrogéntrágyákét 52,6, a foszfortrá­gyákét pedig 53,3 százalékra teljesí­tették. Lemaradás csak a káliumtrá­gyák (48.0 százalékra) gyártásánál volt. A vegyszergyártásban MEG AGGASZTÓBB A HELYZET. Az „Agrochemikálie I“ vegyszergyár­tó részleget ugyanis az 1974—75-ös években kellett volna a Bratislavai Dimitrov Vegyiművekben felépíteni évi 3595 tonna mennyiség (hétféle vegyszer) gyártására. Ezenkívül a Burex készítmény gyártásának (évi 300 tonnáról 1000 tonnára) növelésé­vel is számoltak. Tekintettel Bratisla­va lakossága életkörnyezetének szün­telen javítására, Szlovákia Kormánya nem tette lehetővé az „Agrochemi­kálie I“ felépítését. Csak a Burex gyártás növelésére (évi 640 tonna) kerülhetett sor. Az SZSZK Kormánya úgy döntött, hogy az „Agrochemikálie II és III“ felépítésére a Salai DUSLO nemzeti vállalatban kerülhet sor. A legutóbbi tárgyalások arra engednek A szabad ég alatt tárolt műtrágyákból nagy mennyiségű tápanyag megy veszendőbe. A veszteség szlovákiai méretben eléri a 15—20 százalékot. következtetni, hogy az „Agro II“-t előreláthatólag a jövő év végén, vagy az 1979-es év elején kezdik építeni. Tehát ez azt jelenti, hogy itt a hato­dik ötéves tervidőszak éveiben már nem gyártanának vegyszereket, ami komoly probléma, hiszen a kereslet csak nagyobb külföldi behozatallal oldható meg. A mű- és mésztrágyák SZÄLLÍTÄSA, TÄROLÄSA ÉS FELHASZNÁLÁSA terén szintén sok probléma merült fel. Az SZSZK kormányának intézke­dései értelmében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felada­tul kapta, hogy 1976-tól vezesse be a műtrágyák ésszerű elosztása új mód­szerét. Ennek lényege az ökológiai tényezőkben, a növénytermesztés szín­vonalában, valamint a mű- és mész­trágyák hatékony felhasználásában van. A MÉM kereskedelmi és ellátó osztálya erre nem adta ki az alap­­feltételeket! Ezért a kerületi és járá­si mezőgazdasági igazgatóságok a to­vábbiakban sem osztották el egysé­gesen, a követelményeknek megfele­lően a műtrágyákat. Csakis saját is­mereteikből indultak ki, s nem vet­ték figyelembe a mezőgazdasági üze­mek igényét, a talajok agrokémiai vizsgálatának eredményeit, az elöve­­teményt, az öntözési lehetőségeket, az intenzív fajták termesztését stb. Például a topoľčanyi járásban a műtrágyákat ÄLTALÄNY SZÄMÍTÄS alapján osztották el! A svidníki já­rásban tavaly, s az idén is egyformán (egy hektár szántóterületre számítva 168,5, illetve 213 kilogramm ható­anyagot) osztották el a trágyákat a mezőgazdasági üzemeknek! Nem volt megfelelő a műtrágyák elosztása a nitrai, a Nové Zámky-i, a trnavai és más járásokban sem.. Az egyenlőtlen elosztásért a felvá­sárló vállalatok is felelősek. Például tavaly ötven mezőgazdasági üzem az egyezményben meghatározott mennyi­ség felét sem, nyolcvankét üzem pe­dig ennek csak 50—75 százalékát kapta meg! Ezzel szemben négyszáz­­tizenkét mezőgazdasági üzem több mint huszonöt százalékkal kapott több műtrágyát az előirányzottnál. A leggyengébb ellátottság többek között a rožňavai. a humennéi, a bardejovi és a Žiar nad Hronom-i járásban volt. A Horná Potöú-i (felsőpatonyi) szövetkezetben nagy gondot fordítanak az ipari trágyák tárolására és ésszerű felhasználására, ami már több éve az eredményekben is megmutatkozik. (A szerző felvételei) Ide sorolható a gyártók és a Cseh­szlovák Államvasutak közötti rossz összhang is. A gazdasági egyezmé­nyek megszegéséért mindkettőt meg­bírságolják. A Sarai DUSLO n. v. pél­dául az elmúlt években a felvásárlók­nak 337 ezer, s az államvasutak part­nereiknek 1 millió 31 ezer korona kártérítést fizetett. A vagonok hiánya végett a gyártó vállalat 517, a műtrá­gya hiányos szállításáért pedig 2 mil­lió 589 ezer korona kártérítést ka­pott. Lényegében ugyanilyen a hely­zet az idén is. Az utóbbi időben a millió koronát! Az uhrovecl (topof- Canyi járás) szövetkezetben hasonló módon ezer tonna műtrágyát tároltak, amelynek egy része még 1975-től ott volt. A veszteségek meghaladták a 30 százalékot, s több mint 223 ezer koronát! A Hlohoveci Állami Gazda­ságban 2500 tonna műtrágyát tároltak szabad ég alatt. A nitrogéntrágyáknál 57, a foszfortrágyáknál pedig 67 szá­zalékos veszteség keletkezett ható­anyagban! E néhány példa is bizo­nyítja, hogy sok helyütt hogyan bán­nak a drága, sok esetben külföldről behozott műtrágyákkal! RAKTÁROKKAL VALÖ ELLÁTOTTSÁG A helytelen tárolás sem megfelelő. A terményfelvásárló és ellátó vállalatok fokozatosan fel­számolják a műtrágyaraktárokat vagy azokat más célra használják fel. Az a célkitűzés, amely a műtrágyák rak­tározásával az agrokémiai központok­ban számol, még nem megoldott. A szubjektív tényezők mellett a raktá­rok építését beruházási keretek hiá­nya is fékezi. Ezért a legtöbb helyen a mezőgazdasági üzemekben tárolják a műtrágyákat az erre a célra nem megfelelő helyeken, sőt gyakran a szabad ég alatt! Ez nagy tápanyag­­veszteséggel jár! Szlovákia Népi El­lenőrző Bizottságának ellenőrzése megmutatta, hogy raktározás, tárolás során Szlovákiában a műtrágyáknak mintegy 15—20 százaléka megy ve­szendőbe! Például a lelesi (trebišovi járás) szövetkezetben 1320 tonna műtrágyát tároltak a szabad ég alatt. Ennek pénzbeli értéke meghaladta az egy-VESZTESÉGET ÉS MINŐSÉGI VÁLTOZÁST (csomósodás stb.) idéz elő a műtrá­gyában. Ez gátolja a további felhasz­nálást, keverését. A központi mező­­gazdasági ellenőrző és vizsgáló szer­vek tizenkét mezőgazdasági üzemben vizsgálták a műtrágyák kijuttatását. Megállapították, hogy egyenlőtlen ki­juttatás esetén 0,7 tonnával csökkent a gabonafélék hektárhozama! Né­hány esetben az eltérés ennél jóval nagyobb volt! Megállapították azt is, hogy egy esetben sem tartották be az előirt normákat. Ez a műtrágyák fizikai elváltozásának, helytelen ke­verésének, a munkaszélesség betartá­sa mellőzésének, a mütrágyaszórók helytelen beállításának, szakszerűtlen karbantartásának, s az irányító dol­gozók rossz minőségű munkájának a következménye. BARA LÄSZLÖ Д jövő év, 1978 január első nap­­” jától az élő állat felvásárlásá­nak rendszere gyökeresen megválto­zik. Ez a feladat a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat hatáskö­réből a húsipar üzemegységeinek, illetve a tenyészállatok felvásárlásá­nak feladata az Állami Tenyészállat­nevelő Vállalat gondozásába megy át. Ez a módosítás érett megfontolás után született, hogy a felesleges köz­vetítő láncszemek kiküszöbölésével közvetlenebb kapcsolat alakuljon ki a termelő és a feldolgozó között, le­rövidüljön az üt a termelőtől a fo­gyasztóig. Megfontolt, időszerű és a cél — a piac jobb és zökkenőmentes ellátását biztosító lépés. Több előnye mellett — mint minden újnak — lehetnek árnyoldalai is. Erre kívántunk választ kapni, fényt deríteni. A mezőgazdasági termelés összpon­tosításának és szakosításának kibővü­lése nyomán megváltozott a felvá­sárlás néhány alapvető kapcsolata Is. Ez közvetlenül kihatott a terményfel­vásárló vállalat tevékenységére. Nap­jainkban mezőgazdasági üzemeink a növényi termékek hatalmas mennyi­ségét közvetlenül a betakarítást vég­ző gépektől szállítják el az alapok feltöltésére. Ez önmagában is megkö­veteli e termékek utókezelését. Tehát a felvásárló vállalat legfontosabb fel­adata éppen a növényi termékek szakszerű kezelését, tárolását és for­galmazását biztosítani. Ez a gabona­program megvalósításával kapcsolat­ban egyre nagyobb jelentőséget kap és elsődleges fontosságú, a gabona­alap racionális felhasználása terén az ésszerű gabonagazdálkodás kérdésé­nek megoldása. Az állattenyésztésben az állatállo­mány nagyobb koncentrációja, össz­pontosítása hozza magával, hogy vá­góállatokból egyre nagyobb mennyi­ség kerül egyszerre a vágóhidakra, a húsfeldolgozó üzemekbe. Ezért meg kell teremteni a felvásárlásra kerülő állatok minőségének megtartásával szemben támasztott, fokozott igények kielégítésének feltételeit és le kell egyszerűsíteni a termelő, valamint a felvásárló közötti kapcsolatokat. A nyersanyag-beszerzés és biztosítós ko­moly feladatába közvetlenül be kell vonni a feldolgozó és a kereskedelmi szervezeteket. E szervek és az őster­melők közötti út lerövidítésével e ter­mékek gyorsabban eljuthatnak ren­deltetési helyükre, a fogyasztóhoz. Az ilyen ésszerű fejlődésre nagy­szerű példát szolgáltat a vágóbarom­fi- és a tojásfelvásárlás eddigi meg­szervezése, ahol nem egyedülálló je­lenség, a termelők és a feldolgozó, illetve a forgalmazó közötti közvet­len kapcsolat. Ez a rendszer már kiállta a néhány esztendős próbaidőt. És jól bevált. Talán éppen ez a sikeres kisérlet és kedvező eredménye járult hozzá annak az elképzelésnek megvalósítá­sához, hogy a hús, illetve a vágóállat felvásárlását a közvetítő szerv kiikta­tása után közvetlenül a húsipar üzem­egységei végezzék majd a jövőben. A felvásárlás ilyen rendszere kétség­kívül jelentős előnyöket rejt. A ter­melő és a feldolgozó között kialakított közvetlen kapcsolat minden bizony­nyal minőségi javulást eredményez a közellátás terén. De nem mellékes az sem, hogy a vágóállatok szállításának időtartama az istállótól a vágóhídig lényegesen lerövidül. A húsipari üzem olyan ütemben olyan mennyiséget vá­sárol majd fel, amit kapacitásai alap­ján folyamatosan tud feldolgozni. Így szükségtelen lesz az állatokat a felvá­sárlás után hosszabb-rövidebb ideig etetni, ami a költségek növekedését, de ugyanakkor a hús minőségi csök­kenését eredményezi. Minden előnye mellett azonban en­nek az újrendszerű felvásárlásnak vannak árnyoldalai is. A különösen nyomós problémák között szerepel a szállítás kérdésének megoldása. A húsipari vállalatok eddig csupán a tőkehús-árunak a kereskedelmi háló­zatba való eljuttatására rendezkedtek be. A nagyobbára speciális, hűtőbe­rendezéssel felszerelt tehergépkocsik élő állatok szállítására teljesen alkal­matlanok. A vágóállat felvásárlás fel­adatának a húsipart üzemekre történt áthárításával az ezt a munkát eddig végző és megfelelő tehergéppkocsik­­kal rendelkező terményfelvásárló-vál­­lalat a delimitáció során természete­sen a szükséges berendezést, felsze­relést és a felvásárlást végző szak­avatott dolgozóit is átadja a húsipar üzemeinek. Ez a zavartalan lebonyo­lítás érdekében nélkülözhetetlen. Vi­szont ez a géppark — Ťažký elvtárs­nak, a közép-szlovákiai húsipar igaz­gatójának véleménye szerint — na­gyon elavult. Azt, líogy a terményfel­vásárló vállalat feladatát eddig meg tudta oldani, annak köszönhette, hogy egyéb rendeltetésű szállítóeszközeit — szükség esetén — fel tudta használni a vágóállatok szállítására is. A hús­ipari üzemeknek ilyen lehetőségük nincs. Tehát sürgősen megoldandó kö­vetelményt képez a húsipar üzemei számára további tehergépkocsik, szál­lítóeszközök beszerzése. A húsipar felelős vezetői a káder­ellátottság kérdésében is rámutattak bizonyos hiányosságokra. A felvásár­lást végző szakképzett és tapasztalt dolgozók nagyobb hányada ötven éven felüli, s ez a legközelebbi esz­tendőkre az e feladatkört betöltő fia­talabb káderek felkészítését, szakmai kiképzését teszi szükségessé, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő szakdolgozók helyébe léphessenek. További probléma az is, hogy a húsiparnak nincs minden egyes járás­ban üzeme. A Nyugat-szlovákiai Hús­ipari Vállalatnak például a kerület­ben csupán hat üzemegysége van, s így egy-egy üzemnek több járás te­rületéről kell majd a vágóállatok fel­vásárlását biztosítania. így természe­tesen megnövekszik az állatok szállí­tásának távolsága. Ezzel szemben a terményfelvásárló vállalatnak minden járásban van ü2eme, kirendeltsége, így a vágóállatok felvásárlását kisebb területből végezhette. Az új felvásár­lási rendszer bevezetésével a húsipar — legalábbis a kezdet kezdetéh — hátrányos helyzetbe került, amit rö­vid időn belül, menet közben kell majd megoldani, orvosolni. Kétségtelen, hogy erre az átszerve­zésre nagy szükség volt, hiszen elő­nyei jelentősen felülmúlják a delimi­táció során kiütközött hátrányait. E kérdéskomplexummal az SZLKP KB októberi plenáris ülése is behatóan foglalkozott és arra a megállapításra jutott, hogy ez a megoldás helyes és szükséges, mivel az ésszerűsítésre va­ló törekvés gyakorlati megvalósítását segíti elő. Célszerű megoldás és elő­nyei rövid időn belül a minőségi mu­tatók gyökeres megváltozásában mér­hetők majd le. Bátran elmondhatjuk, hogy a fennálló problémák mellett a húsipar kellőképpen felkészül az ész­­szerűsítés szempontjából szükséges új szerepkörének legjobb betöltésére. Az eddig kidolgozott politikai-szervezési intézkedések konkrét feladatokat tűz­nek ki minden érdekelt szerv és a pártszervezetek elé. Ez zálogát adja annak, hogy az új felvásárlási rend­szer lényegesen leegyszerűsíti a vágó­állat-felvásárlás eddig eléggé bonyo­lult műveletét. Egyben reményt nyújt arra is, hogy a lakosság húsellátása folyamatosabbá, zökkenőmentessé vál­jék. Minden újdonság, minden változás bizonyos nehézségekkel jár. Ez mond­hatnánk törvényszerű jelenség, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy kellő körültekintéssel, az erők, az eszkö­zök és a fellelhető tartalékok mozgó­sításával ne lenne megoldható. Ez teljes mértékben érvényes ebben az esetben is, hiszen az eddig megtett első lépések sikerrel kecsegtetnek. Az érdekelt üzemek, a húsipari vál­lalat dolgozóinak egyre növekvő mun­kaigyekezete, öntudatos hozzáállása mellett az a biztos tudat tölthet el mindenkit, hogy pártunk Központi Bi­zottságának a dolgozók élelmiszer­ellátása javítását célzó határozatai közös összefogással mindannyiunk előnyére mihamarabb megvalósulnak. OBENAU KAROLY A Nitrai Gép- és Traktorállomás állattenyésztési gépesítési központjá­nak dolgozói nemrégiben átadták Skalicán (senicai járás) a DZKD—5-ös fejőkarusszelt. A berendezéseket a Pŕeluči Agra n. v. szállította. A fejő« berendezésekkel nagy teljesítmény érhető el: egy fejő egy óra alatt nyolc­van-száz tehén kifejésére képes. A tökéletes fejésről és a fertőtlenítésről automatikus vezérlésű berendezések gondoskodnak. Ján Selický és Viliam Bayer a próbaüzemelést ellenőrzik. Képszöveg: Vašíček

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom