Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-19 / 46. szám
1977. november 19. SZABAD FÖLDMŰVES Ősz volt a javából OKTOBER VÉGÉN FINISELT A JUROVÄI „BARÄTSÄG“ EFSZ Sűrű ködfátyol lepte el szinte minden reggel a csallóközi rónát. A „Barátság“ Efsz határa, amely a Veiké Blahovo alatt húzódó vasútvonaltól az Öreg-Dunáig terjed, ezekben a ködös őszi napokban is nyüzsgő méhkashoz hasonlított. A szövetkezet vezetősége és tagsága, élén Kovács István mérnökkel, a szövetkezet elnökével. azon fáradozott, hogy becsülettel teljesítse a Nagy Októberi Szociafista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalt szocialista kötelezettsé• geit. Tehát, hogy november hetedikéig, a történelmi jelentőségű évfordulóig, minden terményt betakarítson. S ez bizony nem volt könnyű feladat ... Az elnöknek nap, mint nap ezerféle tenni- és intéznivalója van. Virradatkor meglátogatja a telepeket, ellenőrzi a feladatok teljesítését. A délelőtti órákban eléggé gyakran fogadja a különböző irányzatú tudományos intézmények képviselőit, s azokkal megtárgyalja a gazdaságfejlesztés lehetőségeit. Majd a szövetkezet vezető szakembereivel és „sorkatonáival“ folytat eszmecserét: javaslatokat, elképzeléseket és néha panaszokat is mérlegel, tehát segít a felmerülő problémák megoldásában. A határban is gyakran látható, s persze, ha íépést akar tartani a fejlődéssel, ismereteinek szüntelen gyarapításáról sem feledkezhet meg. Kovács István mérnöknek, a dercsikai „Barátság“ elnökének mindenre van gondja. S attól sem zárkózik el, hogy a szövetkezet életéről, az időszaki munkák menetéről a kíváncsiskodó toliforgatónak tájékoztatást adjon. — Tudja, a nyári kenyércsata nagy dolog; kitűnő irányítást, jó szervező munkát kíván. De nem lehet összehasonlítani az őszi munkák sokrétűségével — mondotta az elnök a legutóbbi beszélgetésünk alkalmából. — Vajon mekkora területről és mit kellett betakarítani az ősz folyamán? — tettem fel a kérdést. — ötszáz hektárról silókukoricát, ezerháromszáz hektárról szemes kukoricát, négyszáz hektárról a Csallóköz „fehér aranyát“, a cukorrépát — mondotta az elnök. Amellett meg kellett birkózni olyan nagy jelentőségű munkákkal is, mint a jövő évi jó gabonatermés előfeltételeinek megteremtése. S nem kis területenl — kilencszáz hektáron. — Hogyan birkózott meg a „Barátság“ gépparkja a munkák sokaságával? — Hatalmas gépparkkal rendelkezünk! Csak a traktoraink száma meghaladja a százat. De vannak nagyteljesítményű kombájnjaink, hatsoros répakaréjozónk és kiszántónk és több korszerű gépsorunk. Hogy egy példát is mondjak: a bakai telepen hagymatisztító-szárító-osztályozó gépsorunk működik. Persze, annak ellenére, hogy aránylag jól el vagyunk látva gépekkel, az őszi munkák dandárjában külső segítségre szorultunk. És segítettekl Főleg sokat köszönhetünk az útkarbantartó vállalat dunaszerdahelyi részlegének, a TopoICany-i járáshoz tartozó Podlužany-i Efsz-nek, amelylyel már több éve baráti kapcsolatban vagyunk, s nem utolsó sorban az agrokémiai vállalatnak azért a segítségért, amit az ősz folyamán nyújtottak nekünk. Az említett külső segítség azonban nem csökkenti a saját dolgozóink becsületes helytállásának jelentőségét. Valóban kitettek magukért! A traktorosok, a kombájnosok és a gépjavító műhely dolgozói szinte éjt nappallá téve szorgoskodtak azon, hogy az ősziek betakarításával a tervezett időre végezzünk. Örömmel mondhatom, hogy szinte zavarmehtesen folyt a betakarítás annak ellenére, hogy közben az egyházkarcsai részlegünkön komoly építkezést végeztünk. Két „Sirocco“ szárítóberendezést hoztunk „tető alá“. Nagy szükség volt rá, mert rengeteg kukoricát termesztünk. S bizony a felvásárló üzem még nincs úgy felkészülve, hogy a nedves szemes kukoricát mind megszárítsa. A technikusainknak köszönhető, hogy a két „Sirocco“ — amikor kellett — teljes „gőzzel“ működött. Tény, minden lehetőt elkövettek abból a célból, hogy a két szárító a meghatározott időre üzemképes legyen. Az őszi mezőgazdasági munkákkal tehát azért tudtunk a tervezett időre végezni, mert mind a vezető dolgozók, mind pedig a szövetkezetünk „sorkatonái“ becsületes helytállást tanúsítottak. S bár tudom, hogy egy újságcikk keretében nehéz a jő példát mutató dolgozókat felsorolni, mégis az őszinte elismerést érdemlő dolgozóink közül néhányat megemlítek. Például Bartal Rudolf, a kiváló szervezőképességgel rendelkező termelési felelős, Klimant Ján mérnök, főgépesítő, Stollár András, mérnök, a szövetkezetünk főagronómusa, Erdős Béla és Bokros István brigádvezető, valamint Budai László és Bódis Tibor technikus valóban rászolgált a jó munkájával arra, hogy a sajtóban is szerepeljen. — Szemes kukoricából jó termésük volt? — A termelési tervünket teljesítettük! A már említett területen hatvanhárom mázsás átlaghozamot értünk el. — S cukorrépából? — Itt bizony csalódtunk! Négyszáz mázsás hektárhozamot terveztünk s csak háromszázötvenet értünk el. ... De annál jobban sikerült a paradicsom! — bár a zöldségfélékkel valahogyan úgy vagyunk, hogy baj, ha kevés van, de az is baj, ha sok! Harminc hektáron termeltünk paradicsomot. S bár hektáronként vagy hétszáz mázsa termett, értékesíteni, eladni egy-egy hektárról csak négyszázhűsz mázsát tudtunk. A baj ott volt, hogy az illetékes kereskedelmi szervek nem voltak hajlandók átvenni. Nagy hibának tartom, hogy a paradicsom-termésünknek mintegy egyharmada ment veszendőbe. Pedig a betakarítással nem volt baji Sokat segítettek a brigádosok: a magyar és a szlovák tannyelvű gimnázium tanulói, a Bakai Alapiskola diákjai, a\társadalmi szervezetek tagjai és a zeneiskola hallgatói. Ezúton is köszönjük jó munkájukat. — A szőlő termésével elégedettek? — Elégedettek lehetünk! Száztizenöt hektár szőlőnk van. Ennek alig tíz százaléka termő, s mégis tizennyolc vágón szőlőt értékesítettünk. Nem tettem fel több kérdést, mert kopogtattak az ajtón s a telefon is berregett — az elnököt keresték. Ivanics István Nagy János kombájnos, a szövetkezet egyik legjobb kukorica betakarításában is jó példát mutatott. dolgozója a szemes Gödény Tibor a hatsoros répakiszántóval végzett elismerést kiváltó munkát. Versenyben az idővel A nehézségek ellenére jó ütemben Szép, enyhe az ősz az Ipoly mentén. Száraz, meleg napok követik egymást, s ha figyelmen kívül hagyhatnánk a sok gondot okozó csapadékhiányt, azt mondhatnánk, optimális az idő az őszi munkákra errefelé is. Ezen a véleményen vannak a Vrbovkai (ipolyvarbó) Vörös Csillag Efsz vezetői, dolgozói is. Az 1345 hektár szántón dolgozó közösben jó ütemben folynak az őszi munkák. Terv szerint végezték az őszi vetést hatszáztíz hektáron, ötszáznegyvenen búzát, harmincon rozsot és negyvén hektáron őszi keveréket juttattak a földbe. Panaszkodnak a csapadékhiányra, hisz az eső-kerülte, szikkadt földeken nehezebb a mélyszántás, a talajelőkészítés is. Búzából itt is a Mironovszka, a Száva és a Jubilejná dominál, de mintegy harminc hektárnyi területen Solarisszal is próbálkoznak. Cukorrépát 130 hektáron termesztettek a vrbovkaiak. Ennek a betakarítását már október . húszadikán befejezték. Háromszázhatvan mázsás hektárhozamot sikerült elérniük az idén, s a cukortartalom is megfelelő volt: 17 százalékos. Viszont nagyon munkaigényes errefelé a cukorrépa termesztése, hisz ezúttal is mind a százharminc hektáron kézzel takarították be a termést. A hektárhozam a járási átlagot felülmúló, s a vrbovkai szövetkezet a járás legjobb cukorrépatermesztől közé tartozik. A répa szállítása egyébként fennakadás nélkül folyt. A burgonya sajnos kevesebb hozamot adott a vártnál. Ennek oka főleg a tavaszi szárazságban és az öntözés hiányában kereshető. Mindig is bajok voltak az öntözéssel errefelé,, csakúgy mint az árvizekkel. Mintha két tűz közé kerülnének: egyik oldalról a szárazság, másikról pedig az Ipoly vize 'szorítja őket. Az idén a szövetkezet már beszerezte (kétszázezer koronás befektetéssel) az öntözőberendezés egy részét, s a hetvennyolcas évben intenzíven szeretnék azt használni. November húszadikára tervezték a százhúsz hektárnyi kukorica betakarítását. Talán hamarabb sikerül, de a termés ebből is a vártnál gyengébb lett. Kétszázhetven hektárra terveztek istállótrágyát, bár meglehet a trágyájuk háromszázötvenre is elegendő. Nagy ütemben folyik ez a munkálat is. A korai burgonya alá háromszáz mázsát szórnak hektáronként, de bőven adagolnak a cukorrépa és a szőlő alá is. Sok gondot okoznak a varjak Az Ipoly mentén amerre a szem ellát, mindenütt varjak fekete serege lepi el a határt. Tetemes károkat okoznak, néha az elvetett szem tíz százalékát is képesek elpusztítani. „Drága a patron“ — mondja ironikusan a szövetkezet elnöke. S ha a kilövésük nem is lehet reális megoldás, azért a tény az tény: sehol enynyi vetési varjat nem látni, mint ezen a vidéken. A másik, szintén sok gondot okozó dolog, a kézi munkaerőre való utaltság. Idényben naponta negyven-negyvenkét asszony dolgozik a vrbovkai határban. Ha az idő így kitart, szerencsére nem fagyban, sárban, hanem kellemes időben. —kvi— A mezőgazdaságban a növénytermesztők munkája mindig versenyfutás az idővel. Ez még fokozottabban érvényesül ősszel, amikor a késedelmet csak rendkívüli erőfeszítések árán lehet behozni, mert a tél kíméletlenül pontot tesz a mezei munkák végére. így fogalmazta meg tömören véleményét Ladislav Pariik, a Velká Paka-i (nagypakal) Efsz agronómusa. A kukorica betakarítását rövidesen befejezik. Az eddigi terméseredmények alapján szemes kukoricából ötven mázsa körüli hektárhozamra számítanak. A kukorica nedvességtartalma ■ ebben az efsz-ben is nagyobb a megengedettnél. A termesztett fajták közül a jugoszláv hibridekkel a legelégedettebbek, de termelési céljaiknak a francia LG—9-es korai fajta is megfelelt. A cukorrépát hetven hektárról betakarították, s az elért 390 mázsás hektárhozammal elégedettek. E fontos ipari növényt a román típusú SPC—6-os vetőgéppei vetették el, az egyedtávolságot azonban 5 cm-re rövidítették le. Az egyelést kézi erővel végezték. Szervezési szempontból módosították a cukorrépa betakarítását. Annak tudatában, hogy a karajozó teljesítménye kisebb mint a kiszántóé, az elmúlt években a karajozást előbb megkezdték. Csapadékos időjárás esetén a karajozó keréknyomaiban megállt Alom, álom, édes álom — mondja a népdal. Hát lássunk még egyet ama mesebeli szövetkezetből. Már csak a nyugodt alvás kedvéért is, s persze az ébredés ígéretéért, hogy aztán megébredve ott vakarózhassunk, ahol viszket. In médiás rés — bele a dolgok közepébe — mondá a költő. Vagyis a tehénistállóba, minden bajok forrásához. Mint tudjuk, a fejőgép egy olyan pclipjéle állat, amely a tehenek tőgyének vámszedője. Szívja, szívja a tehenek tejét a fránya lábasfejű, s eközben odafönt kapaszkodik egyik gumikarjával levegőért. Mert ez is szükségeltetik a működéséhez. S mi történik, ha kopik a gumikar? Ha fönt meg-megtörik, repedezik, s le kell vágni belőle? Rövidül ugyebár. Itt egy centi, ott egy centi. Sok kicsi azonban sokra megy, s így a fölfelé ágaskodó polipkar egyre rövidül, kurtább lesz. Először csak közelebb kell tenni a fejőgépet, később sámlira kell emelni, ha ez sem segít, még magasabbra. Alkalomadtán a tehenet is alá lehet dücolní. Na de mi történik, ha annyira megkurtul, hogy semmi sem segít? Mi sem egyszerűbb: újat kell szerezni. Esetleg újakat, hogy később is legyen kéznél, hisz a jó gazda előre gondoskodik mindenről. Vagy hiányzó alkatrészről, vagy billegésmentes székről. Vagy emeletes tehenekről. (Ez külön meggondolandó megoldás a magas tejhozam érdekében. Ahol elfogyott a széna, nincs pénz az abrakra, s már a szalma sem segít, ott különösen.J Így hát mesebeli szövetkezetünkben az úr színe elé állíttatott az anyagbeszerző, s azonnali meghatalmazást kapott gumicsövek felhajtására. Igen ám, egyszerű azt mondani! Sarkkutató is jöhet oda, ahol nincs pótalkatrész! S az anyagbeszerző is ember, annak is van ennél fontosabb dolga. A csudálatos a dologban csak az, hogy a minap hallottam fél füllel: nem is hiánycikk az a fránya csövecske. Hogy mégsem tudnak szerezni? Ki érti ezt? Ёп nem. Itt a vége, fuss el véleI Még egy szóra: Fejőgép helyett melegen tudom ajánlani a valódi tengert polipot, s az ugyancsak a lábasfejűekhez tartozó tintahalat. Összehasonlíthatatlanul kevesebb a baj velük, mint ezekkel a gépekkel. Bár az utóbbival vigyázni kell, mert ha megijesztik, tintát enged ki magából, s a kék tejre még nem állapítottak meg átvételi normát. —Kő— a víz, s ez rontotta a kiszántő teljesítményét. Ebben az évben eredményesen összhangba hozták a két gép munkáját. Az őszi mélyszántást ötszázhúsz hektáron kell elvégezniük, ennek — november első hetében — több mint a felét teljesítették. Traktoraik hoszszabbított műszakban — reggel 7 órától, este 9 óráig — szántanak. A traktorosok telijesítménybérét nyolc órán felüli munkavégzés esetén kiegészíti a huszonöt százalékos fizetési pótlék. Az istállótrágya szétterítését a tervezett száz hektár helyett 125 hektáron még augusztusban, követlenül a szalma betakarítása után elvégezték. Tény, hogy az idő előrehaladtával egyre kedvezőtlenebbekké válnak az őszi munkakörülmények. Ezért aztán százszorosán igaz: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Örömünkre e gondoskodásmódot aktív tettek is követik a nagypakai szövetkezetben. CSIBA LÄSZLÖ A jobb eredmények érdekében A levicei járásban idén is intézkedést tettek a talaj meszezésére. Az Agrokémiai Vállalat dolgozói évente mintegy tizennyolcezer hektárt meszeznek meglehetősen mostoha körülmények között, mert ehhez még nem rendelkeznek elegendő géppel és eszközzel. Sajnos, a műtrágyaellátás sem a legmegfelelőbb. A szállítmányok sokat késnek. Ennek a kárát mindenekelőtt a mezőgazdasági üzemek szenvedik el, mert a talajokat nem részesíthették kellő tápanyagpótlásban. A jövőben az illetékeseknek többet kellene törődniök azzal, hogy a műtrágya a szerződött mennyiségben és választékban, időterv szerint kerüljön a termelőkhöz. Ez fontos előfeltétele a növénytermesztés jobb eredményeinek. Ősszel a gazdaságok 2700 hektárral nagyobb területen istállótrágyáznak, mint az elmúlt évben. Mivel a rendelkezésre álló trágyaszőrők kisteljesítményűek, a teregetésnél a robbantásos módszert is alkalmazzák. Mezőgazdasági üzemeink az ősziek vetését agrotechnikai határidőben befejezték, s a vetési területet 1250 hektárral növelték. Abel Gábor
