Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-15 / 41. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. október 15. Időszerű feladat a földalap védelme és termőképességének javítása Hazánkban az utóbbi években hatékony intézkedésekkel szabályozzák a hasznosítható mezőgazdasági földterület védelmét, meliorációs és rekultivációs művelettel, valamint meszezéssel, szerves- és műtrágyázással a termőföldnek — mint a legfontosabb termelőeszköznek — szüntelen javítását. Ez olyan időszerű feladat, amelynek folyamatos megvalósításával mód nyílik a mezőgazdasággal szemben támasztott állandóan növekvő termelésfejlesztési elvárások sikeres teljesítésére. A földalap védelme azonban nem korlátozódhat csupán a talaj más célra való felhasználásának megakadályozására. Persze állandóan napirenden kell ezt tartanunk. Legutóbb erre szigorú rendelkezéseket léptettek életbe. Így messzemenőkig ‘ biztosított a földalap törvényes védelme. A hibát tehát más vonatkozásban kell észrevennünk és feltárnunk. Az elmúlt évben mezőgazdasági üzemeink a cukorrépával együtt több mint félmillió tonna kiváló minőségű feltalajt is behordtak a gyárakba, s az átvevő helyekre! A humuszban igen gazdag földet azonban sürgősen vissza kellene juttatni oda, ahonnan származik. Fel kellene használni a kevésbé termékeny talajok feljavítására. Ha ugyan! > is a termőföld legértékesebb rétegét a későbbiek során is pocsékolnánk, akkor pár éven belül arra ébrednénk, hogy egyre vékonyabb és rosszabb a termőréteg, ami a hozamok nem kívánt csökkené'. sét idézné elő. A legutóbbi felmérések alkalmával bebizonyosodott, hogy Szlovákia mezőgazdasági szempontból hasznosítható területének jelentékeny hánya- 1 da meszezésre szorul. Ez persze nem új keletű probléma, hiszen nem is oly régen történt, hogy az áldatlan helyzetet éppen a mészhiány rovásá' ra írták. Azóta azonban lényegesen javult a helyzet, mert az illetékesek hatékony intézkedésére I sorra megnyitották a termőtalaj feljavítását szolgáló mész-lelőhelyeket, a talajok mésszel való ellátása azonban nem javult, hanem inkább rosszabbodott, mert nem használtuk ki a lelőhelyek anyagát. Az utóbbi tíz évben nem kevesebb mint tíz százalékkal nőtt a talajaciditás (talajsavanyúság). A gazdaságok, meszezésre sajnos a cukorgyárak telepén felgyülemlett kétszázezer tonna mésziszapot sem használták fel, pedig nagy szükség lett volna rá. A mésziszap ugyanis ha nyomokban is, egyben szerves és szervetlen anyagokkal is gazdagítaná a földeket. Nem különb a helyzet az istállótrágya felhasználásában sem, melyből évente mintegy tizenkétmillió Ionná gyűlik össze a gazdaságokban. A helytelen tárolás és felhasználás következtében az értékes szerves trágya tápanyagainak jelentékeny mennyisége, helyenként hatvan százaléka kárbavész. Így aztán egyes körzetek talajának humuszkészlete alig éri el az 1,0—-1,5 százalékot, pedig köztudomású, hogy a műtrágyák érvényesüléséhez elengedhetetlen a talaj ideális humuszkészlete. j, A közelmúltban Tyukos Ferenc mérnökkel, az 1 lmelyi szövetkezet főagronómusával, a fenti témára gyümölcsöző eszmecserét folytattam, aki egyben azt is elmondta, hogy a szövetkezetük földterületének mintegy hét százaléka szorulna meszezésre, s beszélgetés közben azt is elárulta, hogy az utóbbi két-három évben talajaik acitidása tovább terjedt. Meszezés feljavításban főleg a Nitra-folyó holtága közelében elterülő alacsonyfekvésű lokalitásokat kell részesíteniük, tehát meszezés szempontjából nem összefüggő, hanem szórványos lokalitásokról van szó. A főagronómus hibának minősítette ezen földek meszezésének korábbi elmulasztását. A felismerés persze azt eredményezi, hogy ebben az évben mintegy kétszáz vagon cukorgyári mésziszapot használnak fel a szóbanforgó talajok acitidásának az ellensúlyozására, s a meszezést ugyanilyen mennyiségben évente mindaddig végzik, ameddig helyre nem áll az egyensúly. Miért maradt el eddig a talajok meszezése? Nem kimondottan hanyagságból, hanem azért, mert nem rendelkeztek nagy teherbíró, gyors járatú szállítóeszközökkel. Ma azonban van három pótkocsis tehergépkocsijuk, télen ezeknek mindegyikével tíz-tíz tonna mésziszapot szállíthatnak egyszerre Šuranyból Imefre. Milyen a gazdaság évi istállótrágya-készlete? Erre azt mondhatjuk, hogy megközelítően ezer vagon körüli, amelynek minősége lehetne jobb is. Régi gyakorlat szerint az istállókból kihordják a trágyát, s azt hetenként azoknak a földeknek a végében rakványozzák, ahol előreláthatóan azt felhasználják. A rakványokat azonban eddig nem földelték le, s az által jelentős tápanyagveszteség keletkezett. A szövetkezetben évente a szántónak 16—17 százalékát, a szőlőnek pedig egyharmadrészét istállótrágyázzák. A gyümölcsöst azonban három évenként részesítik islállótrágyázásban. A gazdaság termőtalajai — a főagronómus tájékoztatása szerint — 1,8 százalék humuszt tartalmaznak. Ez nem a legrosszabb átlag, lehetne azonban jobb is. Igaz, a harminckét százaléknyi homokos terület rontó hatással van a humuszátlagra. Tehát a gazdaságban ebben a tekintetben is javulásnak kellene bekövetkeznie, hiszen érvényes az a megállapítás, hogy a műtrágyák csak jó humuszkészlet esetén hasznosulnak s ezen a téren is van lehetőség bizonyos tartalék feltárására. Erre részben máris lehetőség kínálkozik. Szóba került az is, hogy némely földterület végén hároméves trágyarakvány található, pedig szervesanyagra szüksége lett volna korábban is a kétezer hektáros gazdaságnak. Miért nem hordták a földekre? Állítás szerint azért, mert csak két üzemképes trágyaszóróval rendelkeznek. Az emberi erővel való trágyateregetés manapság azonban nemcsak költséges, hanem már maradi műveletnek számít. Módot kellett tehát keresni a leghuzzáférhetőbb megoldásra. Ebben a GTA együttműködését kérték. Nekik van néhány üzemképes trágyaszórójuk. így aratás után hat szóróval megkezdték az istállótrágya teregetését, s vele párhuzamosan a középszántást. Tennivaló mindig akad, hiszen a főagronómus az Istállótrágya tárolás közbeni tápanyag veszteségét húsz százalék körülinek becsüli, s ez a közel ezer vagon évi készletből nem jelentéktelen mennyiség. A veszteséget a jövőben úgy szeretnék elkerülni, hogy az istállóból kihordott trágyát egyenesen pótkocsikra raknák és naponta elszállítanák a rakványokra, s azoknak tetejét földréteggel takarnák. Ezzel a tárolási veszteség a minimálisra csökkenthető, a többlet tápanyaggal pedig javulhat a talaj termőképessége, ami végső soron nemcsak a gazdaság, hanem egyben társadalmunk érdeke is. Hoksza István Műltbanézés a jövő érdekében Nem is oly rég, alig néhány esztendeje minden aratás után komoly gondot okozott a kícsépelt mag megfelelő elhelyezése, biztonságos tárolása. Ez a helyzet egyrészt a raktárkapacitások hiányának tudható be, másrészt pedig az aratási technika gyökeres megváltozása idézte elő. Az aratás új technológiájával a gabonatermés utókezelésének technológiája nem tudott lépést tartani. Nem érte el azt a fejlettségi szintet, amit a korszerű arató-cséplőgépek, a kombájnok egyre tökéletesebb, mind nagyobb teljesítményű típusaival elérhető gabonabetakarítási ütem megkövetelt volna. Hogy ez az állapot már a múlté, azt az idei aratásban elért eredmények igazolták. Csaknem minden termelési körzetben, járásban majdnem azonos, de nagyon hasonló, tehát széleskörűen általánosítható körülmények késztetnek arra, hogy rendhagyóan a múltba nézve a jövö érdekében keressük azt a közös nevezőt, amely e helyzetet létrehozta. Egy járás adataiból merítve kísérlem meg fényt deríteni arra, hogyan leheteti az idei — gyengének alig mondható — gabonatermés gyors és jó minőségű felvásárlásának, biztonságos tárolásának a múltban eddig sok gondot okozó problémáját közmegelégedésre megoldani. A galantai járás egyik jelentős gabonatermelő körzetünk. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat galantai üzemének magtáraiba komoly mennyiségű gabona gyűlik öszsze. Az idei aratási és gabonafelvásárlási idényben e vállalatnak mindössze hat nap kellett ahhoz, hogy a felvásárlás állami tervét a búza viszonylatában 100.2 százalékra, az árpa felvásárlási tervét pedig 100,4 százalékra teljesítse. — Hogyan sikerült — ismétli a kérdést Juraj Lomén elvtárs, a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat galantai üzemegységének Munka Érdemrenddel kitüntetett igazgatója. — Feltett szándékunk az volt, hogy teljesen kiküszöböljük, megszüntessük a felvásárló raktárak előtt a gabonát beszállító kocsik sorbanállását és a népgazdasági veszteséget jelentő várakozási időt a minimumra csökkentsük. Ezért az előre kidolgozott és a mezőgazdasági üzemekkel összeegyeztetett időterv, harmonogram pontos betartására hívtuk fel az őstermelők, a szövetkezetek, a mezőgazdasági üzemek figyelmét. Tehát ez volt az a lényeges és döntő fordulatot előidéző intézkedés, amely a múltban már csaknem törvényszerű, szükséges és elkerülhetetlen rosszként nyilvántartott helyzet megváltozását, javulását hozta. — A nagyobbára kedvező időjárás is elősegítette e törekvésünk realizálását — folytatta Lomén elvtárs. — Az aratás idején előadódó kisebb esőzések nem okozták a szemtermés minőségi leromlását az átnedvesedés következtében. Kezdetben a húzói viaszérésének stádiumában aratták, de néhány napon belül a gabona teljesen beérett. Az aratás helyes megszervezésével jutottunk el odáig, hogy a termelő üzemek érett, száraz gabonát szállítottak be magtárainkba s így a múlthoz viszonyítva jóval kevesebb búzát kellett mesterségesen utánszárítani. A rendelkezésükre álló száritókapacitás, valamint a gáz- és fűtőolaj-mennyiség teljesen elegendő volt a szabványnál nagyobb nedvességtartalmú gabona hőkezeléses utánszúrítására. A gondos és a megfontolt tervezés tehát határozott sikert aratott. S ez adja azt a tapasztalatot, amit e kiragadott példa alapján általánosíthatunk. A gabonafelvásárlás feladatának teljesítése után a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat galantai üzemegysége számára csupán a malom- és sütőipar szükségletét szolgáló, 23 százalék sikértartalmat meghaladó búzából vagy 40 ezer tonna, valamint a maláta- és sörgyártó Ipar számára körülbelül 16 ezer tonna jó minőségű sőrárpa felvásárlási kötelessége maradt hátra. Az üzem magtárai az aratás befejezésekor teljesen megtelték. Azt a tárolótérséget, amit minden eshetőségre számítva még fenntartottak arra használták, hogy a takarmánytáp készítő üzemek szükségletére felvásárolt gabonát átmenetileg a folyamatos ellátás biztosítására itt tárolhassák. így kiküszöbölték 'azt, hogy a szemtermés egy részét a célnak meg nem felelő szükségraktárakban vagy a szabad ég alatt — kitéve az időjárás viszontagságainak — tarolják. A leszűrhető tanulság tehát, a tényeket összefoglalva az lehet, hogy az érdekeltekkel és elsősorban a termelőkkel közösen kidolgozott reális felvásárlási időterv és ennek pontos betartása teremt optimális körülményeket arra, hogy a gabona még a vártnál nagyobb terméshozamok esetén is mindenkor fedél alá kerüljön. Ebben a mesterséges szárítást biztosító berendezések számának és kapacitásának növekedése, valamint a tárolóhelységek bővítése is jelentős szerepet játszik és nagymértékben járul hozzá a napjainkban már realitásként elkönyvelhető s a fentiekben ismertetett eredmény eléréséhez. OBENAU KAROLY A helyesen végzett őszi szántás jelentősége íjok minden beleszól abba, bogy mekkora és mi. yen lesz egy-egy gazdaság jövő évi termése. Főleg az időjárás alakú ását nem szabályozhatja a termelő, azaz az időjárásra nem lehet nindent ráfogni! A kevés vagy a minőségileg rossz termésnek nem cs ik az időjárás az oka. A termés sikere nem kis mértékben függ az aj ronómus képességétől és szorgalmától, a munkaszervezés és irányi ás színvonalától. Legyen az időjárás bármilyen kedvezőtlen — a nyár száraz vagy a tél túlságosan nedves — okszerű talajműveléssel elejét vehetjük az időjárás káros hatásának. Mit jelent termelői szempont! ól a helyes talajművelés? Ezt mindenki jól tudja! Mégsem árt azt fi leleveníteni. Ezek a következőn! 1. A tarlószántás. 2. Az őszi mélyszántás. 3. A vetésterület s a jó vetőmag előkészítése stb. Gyakorlati igazság, hogy az őszi szántásba kerüli! növény ellenáll a szárazságnak. Örvendetes jelenség, hogy egyre ke /esebb az a föld, amely szántatlanul megy át a télbe. Néhol persze ír ág mindig akad gazdaság, amely területének egy részét ősszel nem szántja fel. Találkozunk azonban olyan vitázókkal is, akik az őszi s äántást károsnak tartják. Hogy ezeknek igazuk van-e? Írásom befejeiő részében erre rátérek. Nézzük csak az őszi szántás jelentőségét, előnyét. Kétségtelen, hogy az összeállóit kemény tarló sem az őszi esőt, sem a hólevet nem bírja magába venni és mélyebb rétegekbe levezetni. A sapadék elfolyik rőla, vagy a sík földön tócsákban megáll és elpárol >g. Ezzel szemben a felszántott talaj magába veszi és megtartja a ned\ ességet és tárolja az olykor száraz tavaszra és nyárra. A termelő, máj isban gyakran sóvárog pár csepp eső után. A természettől vár mindf nt, ahelyett, hogy megőrizte volna azt a csapadékot, amely télen lehu lőtt. Nem megvetendő az a vízmennyiség, amelyet a tér nelő az őszi szántással a tavaszi vetés javára a talajba elraktározd at. Ezt a múltban dr. Kerpely Kálmán Debrecenben számszerűen is kimutatta, aki az ősszel megszántott földben március végén egy ki t. holdon, 60 cm mélységig 2100 hl vízzel többet állapított meg, mint a tavasszal szántónban. Bár később is hullott eső, az őszi szántásbi n azonban még nyáron is több volt a nedvesség mint a tavasziban, tehát még júniusban is az ősszel megszánott föld kát. holdanként 6) cm-es rétegében 1610 hektoliterrel több vizet tartott vissza, mint a avasszal szántott. Ez pedig annyi víz, mint amennyi 27,6 mm-es jó es iben lehull. Nem csoda, hogy ezen vizsgálatokkal összekötött próbát! rmelésnél az őszi szántásba került takarmányrépa holdanként bármin: mázsával többet termett, mint az, amely alá a tarlót csak vetés elő t szántották. Mi tehát az előnye az őszi szántásnak? 1. Az őszi szántás akkor is jó, ha nedves a tél. tz ősszel megszántott földbe a nedvesség jó mélyre leszívódhat, így tavasszal az őszi szántás hamar szikkad. 2. Ahhoz, hogy a növény nagy termést hozhassor, nem csak kellő nedvesség, de elegendő tápanyag is kell. Ezért elsőrendű fontosságú és jótékony hatású az őszi szántás. A földet az őszi szántással kiteszszük a fagy és a levegő behatásának, s ezzel a nő fény részére több, könnyen felvehető tápanyag képződhet. Az őszön s; ántott földben tehát a növény több táplálékhoz jut, s ez a műtrágyái al való takarékosság szempontjából is előnyös, amit nem kell külön íangsúlyoznom. 3. Az őszi szántással párhuzamosan pusztítjuk a földben levő gyomokat és állati kártevőket is. 4. Az őszi szántásnak nagy előnye mellett szól tcvábbá az is, hogy tavasszal korábban munkálhatjuk a földet, amely gy ursan szikkad, hamarább melegszik, s így vetés alá korábban előkés: íthető. Amíg ugyanis a tarlőszántást lehetőleg sekélyen cell elvégezni, addig az őszi szántásnál az ekét 20—25 cm mélyre kell beállítani, hogy a föld minél több nedvességet tarthasson magában. 1 Ibből is láthatjuk, hogy a szántást annak ideje, célja és a föld (talaj тэте) állapota szerint különböző mélyen kell végezni. Sajnos, még mir dig jelentős károk keletkeznek az eke beállításával. Ez azért is hiba, n ért ha az eke talpát (ha alkatrészhiány miatt is) mindig ungyanolym mélységben járatjuk, ott összetömődik a föld, s ezzel kemény rété g keletkezik. Ezen a vízkeringés és a növény gyökere nehezen hatol ít. A régi szokás szerint — amelyet ma Is meg kellene -szívlelni — i sekélyszántás 10, a középszántás 10—15, a mélyszántás pedig 16—25 cm-ig terjed. Ahol ennél mélyebbre lazították a talajt, mélyítő műveié ről beszéltek. Az őszimélyszántást, Ismétlem, a korabeli szakirodalom 20—25 cm mélyre ajánlotta. Vigyázat azonban s ez az amire ebben a: írásban különös figyelmet fordítok, amire fel akarom hívni a termelők figyelmét: 1. Ahol a földet sekélyen és csak felületesen mű /élték, ott az őszi szántással — egyszerre — nem tanácsos túlságosai mélyre hatolni, mert ezzel sok nyers földet, vagyis altalajt hoznánk a felszínre. Ezt a legtöbb kultúrnövény megsínylené. Ilyen esetben minden újabb ősziszántással legfeljebb egy két ujjnyival állítjuk mélyebbre az ekét, mint amilyen mélyen korábban járt. 2. Káros lehet a mélyművelés a sekély feltalaj est tében is, amikor a fold felszínéhez közel rossz talajnem kavics, stb. ' an, amelyet nem tanácsos a feltalajhoz keverni. Ilyen talajt ősszel sum kell mélyebben szántani, mint ameddig a jó föld kiterjed. Ha viszi nt a szántó réteg olyan talajon nyugszik, ahol előnnyel járna az ős; zekeverés — mint például a fűtő homok alatt közel található közép-t ötött talajnem — ott természetesen helyén való a mélyített szántás. 3. Míg a többi szántásnál — a kötött nehéz talaj эп — ügyelni kell arra, hogy az úgy és akkor történjék, amikor a főid nem kenődik, nem válik rögössé, szánthatunk .ősszel akkor is, hí a föld kissé lágyabb vagy a normálisnál szárazabb. A téli csap tdék s a fagy ezt rendbehozza. 4. Minél nehezebb, kötöttebb talajunk, annál kevésbé legyünk a téli időjárás jótékony hatásával szemben elbizakodottak. Rossz munkát sem ősszel, sem télen, de tavasszal sem végezzünk! Ná unk nem ritka az olyan tél, amikor sem nagyobb fagy, sem pedig szimottevő csapadék nincs. Ilyen tél után tavasszal a termelő nem tudj! mit kezdjen az omlatlan rossz szántással. A tarlőszántás sokszor az< rt is jő, hogy utána az őszi szántás omlóssá válik. Természetes, az őszi szántás elvégzésekor gondolr unk kell a trágyázással kapcsolatos munkálatok okszerű elvégzésére s. Mindezekből világosan kitűnik, hogy az őszi munkálatok szakava ott végzése elsőrendű feladat, mert csak így valósíthatók meg azok a célok, amelyekről az olomouci országos aratőünnepélyen Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársaságu ik elnöke az alábbiakban jellemzett: „Olyen nehéz pillanatokban, — az embereknek és a gépeknek nagy erőpróbájában, mint amilyen az idei aratás volt s az őszi munkák lesznek, mutatkozik meg szocialista mezőgazdaságunk e eje, érettsége, felkészültsége, az emberek színvonala, s egész társai almunk ereje is, amelyben mezőgazdaságunk szilárdan meggyökerezem t.“ Kmos kő László, mérnök
