Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-08 / 40. szám

8. SZABAD FÖLDMŰVES Mint libákat őrző kisgyerek, a réten számtalanszor megcso­dáltam a gyűjtő pici méheket — kezd­te a beszélgetést Hervay József, a Szlovákiai Méhészszövetség šamoríní (somorjai) alapszervezetének vezető­ségi tagja. Talán még akkor Jegyez­tem el magam a kicsi fullánkosokkal, amikor egy reggel a szomszéd bácsi kertjében megpillantottam a kapta­­rakat, szinte vonzódtam a méhekért. Alig tíz éves fejjel el Is határoztam, hogy papírdobozba zárok'néhány mé­­het, azután majd én is ehetek mézzel kent kenyeret. A terv sajnos, nem si­került, mert aki tudatlanul a méhek útjába áll, csípés nélkül nem ússza meg. Bizony engem is összeszurkál­tak. Másnap reggelre annyira beda­gadt az arcom, hogy még iskolába sem mehettem. El is ment a kedvem a méhecskéktől. Közben múltak az évek. Józsikából József lett. Rendszeresen járt hor­gászni. Ez a sportág nem tudta ki­elégíteni kedvtelését. Több ízben azon vette észre magát, hogy nem a kész­ség dugóját, hanem a virágra szálló, döngicsélő méheket figyeli. Erezte is, el kell kezdenie a méhészkedést; ám nem tudatlanul, hanem szakszerűen, mint ahogy azt barátja teszi, aki 1959-ben négy családtól egy mázsa mézet pergetett. Jött is az alkalom, hogy Gabčíko­­von (Bősön) eladó egy család méh kaptárastól, keretestől, egyszóval min­denestől. Igaz a kaptár nem sokat ért, de a család annál többet, a mé­hek nem csípték lépten-nyomon az embert. Azt lehet mondani: nagyon barátságosak voltak, ezért nem saj­nálta értük a háromszáz koronát. Hervay József 1960-ban már szak­szerűen fogott hozzá a méhészkedés­hez. Ennek köszönheti, hogy perge-Ehetek mézzel kent kenyeret ? téskor egy méhész év alatt tizennyolc kilogramm mézhez Jutott. Igaz, a bű­vös kört, a huszonöt kg-ot nem sike­rült elérnie, de húsz kg-ot már több­ször elért. Hervay József az idén — vélemé­nyem szerint — a leggyengébb ho­zam elé néz. Miért? Egyszerű a fele­let. Nincs, illetve kevés a méhlegelő. Egyedüli lehetőség ezért a vándorol­tatás. Ha ezt a műveletet valaki ügye­sen alkalmazza, nem okozhatnak csa­lódást a kicsi méhek. Persze az idő­járás szeszélyeitől is sok függ. Pél­dául az idei tavasz ugyancsak meg­tréfálta a méheket és gazdájukat egy­aránt. A cseresznyefák Javában virá­goztak, amikor egyik napról a má­sikra újra vissza jött a tél. A gyors lehűlés Hervay elvtárs állományát is annyira megviselte, hogy a húsz csa­ládból nyolc elpusztult. Az akác pe­dig hiába virágzott, a változékony időjárás következtében egyszerűen / Hervay József védőálarcban a Btípusu, felül kezelhető kaptárak előtt. nem mézelt Bizony meg is Jegyezte a vérbeli méhész: szerencsém van, hogy vándoroltatok. Két éve, hogy a Veiké Paka-i (nagypakal) szövetkezet repce föld­jére hordja méheit. A közös gazdaság írásban figyelmjeztette, mivel rendsze­resen permeteznek, ha esetleg az ál­lomány elpusztul, nem vállalnak érte felelősséget. Tehát Józsi bácsi saját szakállára cselekszik, amikor a repce tábla szélén elhelyezi a kaptárakat. Az első évben öt nappal a permetezés után engedte a méheket a repcésbe, s bizony elég sok fullánkos elpusz­tult. Tapasztalata szerint legideáli­sabb, ha,kivár nyolc napot, mert utána már a vegyszer nem tesz kárt a méhekben. Az idén a tizenkét csa­ládtól a repce és a maghere virágzá­sa után százhúsz kg mézet pergetett. A nehéz év ellenére családonként ti­zenöt-tizenhat kg mézre számít. Ha figyelembe vesszük a mostoha körül­ményeket, a közepes hozam is jó eredménynek számít. Hervay Józseftől ennyit tudtam meg útközben, amikor a méheshez igye­keztünk. Aztán a bokrok mögül elő­bukkantak a kaptárak, gyors fékezés és a kocsi megállt. — Nem mehetünk tovább — mondta, nem akarom meg­zavarni a pici szorgoskodók „útvona­lát“. Azzal a hátsó ülésről két védő­sisakot vett a kezébe, s az egyiket nekem adta. Kiszálltunk az autóból, s meglepetésemre kalauzom nyomban fejére húzta a védőálarcot. Ennek a fele sem tréfa — gondoltam, s én is követtem példáját. Bizony szerencsém volt, mert alig tettem pár lépést az autótól, máris négy-öt méh koppant a sisakomon. (Ha utólag is, de köszö­nöm Józsi bácsinak az óvatosságot.) Kép és szöveg: Űváry Péter 1977. október 9. A z első világháború után szalmakasokkal méhészked­­tem. A méztermelés szempontjából A, B, C, csoportba soroltam a ka­sokat. Június elsején a szalmakasokat megfordítottam és a sejtek közé füstöltem. Ezzel beljebb hajtottam a méheket, hogy a sejtek széleit láthassam, építettek-e anyabölcső csészéket. Az „A“ csoportba osztottam azo­kat a kasokat, amelyekben ugyan volt anyacsésze építve, de még üresen állt, nem volt benne pete. Azok alá alátétet raktam, hogy rajzás! hajlam már he lépjen föl, mert az üres alátétben volt ele­gendő hely az építéshez. Az így elrendezett kasokba a méhek szor­galmasan gyűjtötték a nektárt, és ha az idő is kedvezett, s a hordás Érdemes kísérletezni is Jó volt, második alátétet is ad­tam. Ősszel a kasból a méheket „átkopogtam“ és kaptárba telepí­tettem, a mézet pedig kipergettem. A „B“ csoportba azokat a szal­makasokat soroltam, amelyek anyacsészéjében petéket láttam; ezeket a szalmakasokat rajozta­­tásra szántam, mert a legalkalma­sabb időben, a főhordás idején rajzottak. A „C“ csoportba azokat a szal­makasokat osztottam, amelyeknek népe már készült a rajzásra, s az anyabölcső között vo'lt „bekötött“ is. A szalmakasban füsttel a mé­heket a kas egyik oldalába terel­tem, s oda vonult az anya is. Meg­láttam és kifogtam. Aztán az ösz­­szes anyabölcsőt leszedtem egy kí­­vételévél. A méheket visszaterel­tem a kasba, de előzőleg tartalék­ba 20—25 'dkg méhet elvettem a kifogott anyához és anyanevelőbe helyeztem, hogy annak népe a „B“ csoportoséhoz hasonlóan gyűjtsön mézet és ne rajozzon. A szalmakasoknál szerzett ta­pasztalatokat a kaptáraknái is tel­jes sikerrel alkalmazom. Ha^a kép­tárakban megszándékozom' akadá­lyozni a rajzást, akkor fontos min­dent pontosan feljegyezni. Május nyolcadikán az öreg anyát kikeresem és kifogom. Tizenhar­madikán a „bekötött“ anyabölcső­ket mind egy szálig leszedem, a­­zonban kiválasztok három-négy szép nyitott anyabölcsöt, amelyben sok a pempő. Az anyabölcső felett a kereten X Jelzéssel jelölöm a kiválasztott anyabölcsőt, hogy tud­jam hol kell keresni. Május tizen­kilencedikén a meghagyott anya­bölcsőkből egyet hagyok, a többit - leszedem. Ha jó családtól szárma­zik az anyabölcső, akkor ezt ky vésbé jó családéval kicserélhet­tem, május 23—24-én az utolsó fiasítás is kikelt (19 nap után). A fiatal anya csak akkor repül ki párzásra, amikor már az utolsó fedett fiasítás is kikelt. Május 25—26-ika között a fiatal anya megpárzik, megtermékenyül. Amelyik kaptárban fiatal anya van, oda a kijáró mellé, vagy fölé zöld gallyacskát szögezek, hogy a nász­úira repülő anya jól megfigyelhes­se, honnan repült ki. A zöld ágacs­ka szerint vissza talál oda ahova tartozik. A zöld ágacskával jelölt kaptá­rak kijáróit reggel és estefelé fi­gyelem, nyugodtan viselkednek-e a méhek. Ahol ugyanis a méhek nyugtánál szaladgálnak, keresgél­nek, az a kaptár anyátlan. Az ilyen kaptárt nem nyltogatom, ha­nem igyekszem mielőbb anyásltani, tartalék anyát vagy anyabölcsőt beadni. Ha anyásítok, akkor a zár­kát az anyával a kijáró fölé pe­­lyezem, s a méhek kivonulnak hozzá. Így a zárkát rövid idő múlva megnyitom, hogy az anyá­nak módja legyen kisétálni a mé­hek közé és az a méhek kíséreté­ben besétál az anyátlan családba. Ha azonban anyabölcsővel anyásí­tok, akkor keresek egy másik csa­ládnál tenyérnyi herefiasítást, erre erősitem fel az anyabölcsőt és az anyátlan család kijárója elé te­szem azt úgy, hogy az anyabölcsőt a kaptárból kiáramló meleg me­lengesse. Különben a herefiasítá­­sos sejtet a méhek amúgyls szoro­san takarják éjjel. Így az anyaböl­cső nem fázhat meg. Amikor az anyabölcsőből az anya kikel, a méhek úgy fogadják az új anyát, mintha ők' nevelték volna. A méhésztársak közül soknak nincs ideje többszöri kaptárnyi­tásra. Csak akkor nyitják ki a kaptárt, amkor az öreg anyát ki­fogják. Az öreg anya kifogásától számítva tizedik napon egy szép anyabölcsőt meghagynak, a többit leszedik. A világosabb anyabölcsőt tanácsosabb meghagyni, mert a sötétebbek nagyobb munkás álcá­kon voltak nevelve. A meghagyott anyabölcső keretét X kell jelölni. A többi keretet a vizsgálás során kissé megrázni, hogy a méhek egy része lehulljon. így jobban meg­figyelhetjük, nem marad-e valahol rejtett anyabölcső, amely előidéz­né a család rajzását. Ezért ponto­san kell átnézni a kereteket. Ha már nem hallatszik a tü-tü, kvak­­kvak hang, kikeressük a kikelt anyát — tütülés hallatára megta­láljuk — kifogjuk és egy világo­sabb anyabölcsőt hagyunk. A töb­bit leszedjük a kvákogókkal együtt. A világos anyabölcsőböl jói fejlett anyák kelnek (200 ing­nál nehezebbek). * Pontos munkát -kíván a leírt módszer. Mikulás Lajos A méhészek teendője októberben Az első szeptemberi fagyok beköszöntése olyan természetesnek tűnik, akárcsak az októberi szinte nyárias időjárás. Ezért nevezik ezt az idősza­kot a vénasszunyok nyarának. A meleg következtében a méhanyák gyak­ran még október elején is petéznek. Ebben a hónapban lényegében már nyugalom uralkodik a családokban. Ezt a nyugalmat meg kell őrizni. A darazsaktól, üvegbe töltött hígított sörrel védhetjük méheinket. A kijárónyílásokat hálóval leszűkíhetjük, de úgy, hogy ne gátoljuk a kaptár szellőzését. A röpdeszkát eltávolítjuk, hogy a határból belopakodó egerek októberben és novemberben ne lepjék el a kaptárakat. A kijárónyílásokat pléhlemezzel hat-hét mm-re leszűkítjük. Ennek a célnak tökéletesen megfelel a vékony bádoglemez, amelyet plyan hosszára vágunk, hogy a kijárónyílás legfeljebb egy cm-es legyen. A plé­­hen készített lyukon kalapácsnyéllel zajtalanul benyomjuk a szögeket, vagyis odaerősítjük a nyílásokhoz. A megoldáshoz rajzszöget is használ­hatunk. Tavasszal pedig eltávolítjuk ezeket. UTOLSÓ HORDÁS A méhek a szép őszi napokon esetleg még a későn virágzó növényekről, kerti virágokról gyűjthetnek még virágport. Ez nagyon fontos fehérje for­rás a tél végi. tavasz eleji petézéshez. 1962. november 24-én még olyan meleg volt az idő, hogy a méhek szorgalommal gyűjthettek szép sárga vi­rágport. A fiammal elindultunk a repülés irányába és egy virágzó mustár­táblához értünk, amely a szövetkezet tulajdona volt. A zűldtakarmánynak szánt virágzó mustáron hemzsegtek a méhek és kihasználták a kései lege­lőt. A méhészek tevékenysége a méhesből fokozatosan a szervezeti tevékeny­ségre terelődik. Ez a legalkalmasabb időszak szakelőadásokra, a méhész­szakirodalom szerzőivel rendezett vitaestekre, vagy a kérdés-felelet esték­re. Az alapszervezet vezetőségeinek fel kell készülniük a „Nemzetközi mé­hészeti hét“-re. Tanácsos volna a nagyobb alapszervezetekben egy szovjet méhészszakember előadását meghallgatni, aki ismertetné a Szovjetunió szocialista méhészetének sikereit. UTOLSÓ MUNKÁK A MÉHESBEN Október a méhesben a nagytakarítások ideje. A hibás lépeket még min­dig kivághatjuk a keretekből. Összeszedhetjük az összes hibás lépet, viasz és sejtfedő maradványokat és otthoni kifőzés nélkül szaküzembe küldjük ahonnan csekély összegért méretre készített sejtfalat küldenek. A kísérő levelet a viaszdarabkékkal együtt tegyük a csomagba, hogy az üzem dol­gozóit megkíméljük a keresés gondjaitól. A takaró vásznat cseréljük ki újjal, hogy a nedvesség elpárologhasson a kaptárból. Ez különösen akkor fontos, ha a kaptár szellőzést gátló mű­anyag lemezzel „melegített“. Ellenkező esetben a lépek a kaptárakban megpenészednek a nagy téli nedvesség keletkezése közben. A kaptárakat egyébként csak mérsékelten takarjuk. A végleges takarást november vé­gén — december elején végezzük, amikor már számolnunk kell erősebb fagyokkal. A szalmakaptárakat — különösen erdős vidéken — leginkább az esőtől s a madaraktól kell védenünk. Velem például megtörtént, hogy a harkály a kaptár falát egészen a méhekig kivájta. Három cm-es lyuk tátongott rajta, amit csak másnap vettem észre. A lyukat hulladék gyapottal töm­tem be s a kaptár szalma részét deszkával takartam, így a család nagyobb veszteség nélkül áttelelt. V. BIZTOSÍTSUNK NYUGODT TELELÉST Télen nagyon fontos tényező a méhcsalád nyugalma. A kaptárak közelé­ben nem tanácsos nehéz tárgyak rakodása, a kalapálás vagy más zajos munka végzése. A külső zavaró hatás nyugtalanságot kelthet a méhek kö­zött, ami télen veszteséggel járhat. Tehát a Hasításon, a melegen takart kaptáron, s a jó minőségű élelemtartalékon kívül, a méheknek elegendő levegőre és íyugalomra van szükségük. ^ A. T ó b i к , mérnök Értesítés A SZMSZ KB titkársága értesíti azokat a méhészeket, akik elemzés céljából mézmintákat küldtek be, hogy műszaki okok miatt, a mézzel együtt nem tudjuk biztosítani a minták nyom tatványainak sokszorosítását. A mázminták eredményeiről a központi bizottság könyvtárában kikölcsönözhető nyomtatvá­nyok nyújthatnak támpontot az érdeklődőknek. A SZMSZ KB titkársága Tapasztalataim a méhek betelelésében A mult évben fezokás szerint a méz­kamrák levétele után, augusztus hú­szadikán adtam a méheknek az első adag, teleltetésrk szánt cukorszörpöt és a hónap végére családonként fel­etettem 10 kg-otl Utána következett a mostanihoz hasonló meleg őszelő és a még melegebb^ vénasszonyok nyara. Az anyák újra űetézéshez láttak, né­melyek abba sl hagyták. A fészkeli közepétől kifeléltartva fogyasztották a felhalmozott feleséget. Gondolhat­tam volna, hogy! sok lesz a fogyasz­tás, mert a fecskék is később búcsúz­lak, mint máskor. Egy hónappal ké­sőbb. Ez komoly figyelmeztetés volt az élelémpótlásrp. De hogyan van az ilyenkor? A fejefcég csak a pergetés­­nek tud igazán örülni, és ha ez el­maradt vagy kevés volt, kényszerete­téskor nem legmosolygóbb az orcája. Ilyen az éh jó, qrága oldalbordám is. Ezért október vegén csak felületes ellenőrzést végeztem. A rekesztő deszka mellől a] két-két kiemelt lép háromnegyed réfczben be volt fede­­lezve. A nyitott [mézes sejtekben is érett volt a méz. Meglóbázáskor egy csepp sem pergett ki. — No látod-lfitod — méltatlanko­dott a feleségem. Láttam. Láttam amit láttam, de a­­mit látni kellett) azt nem mertem megnézni. A teljes mézkészletet. Nyugtalanságban hagyott az ősz. Azzal kezdődött в tél és folytatódott a nagy szánom-tknom közepette tél-» utóig. Hej, de sokszor elsétáltam ad­dig az én kaptáraim előtt! Közben ir­tottam a rágcsálókat, űztem a mada­rakat. Csak sötél gondolataimat nem tudtam elűzni. Ш lesz a méhekkel? Ha egy család isj éhenhal .. . Nehezen telik к tél a méheknek. De nekem még táluk is nehezebb volt a zord idő lnúlása. Végül is a természet kegyellnezett nagy mulasz­tásomért. Február közepén az elhes­segetett cinegék Elhamarkodott ének­kel köszöntötték |a tavasz ébredését. Örömmel futottam a kertbe, mint va­lami harmadfű csikó. A méhek zsonkva-bongva röpköd­tek zegzúgosan ď levegőben. Mintha rajoztak volna! liehet ennél nagyobb öröme a méhésznek?! Az örömömbe agy kis üröm is ve­gyült. A legjobb családomból nem röp­ködtek a méhek. I Csak a röpdeszkán tétlenkedtek. Mi Cehet az oka? Uj­jammal megkocogtattam a kaptár fa­lát Panaszos sírál volt a felelet. Bi­zonyára anyátlan!— gondoltam elha­markodva, mert iíyen keserves zúgást akkor szokott hallatni a család. Kaptárbontás urán ébredtem rá a szomorú valóságig. Beteljesedett ami­től egész ősztől fogva tartottam. El­fogyott az eleségJ Ennél a családnál egészen. A többinél csak részben. A síró családocskámat cukorszörppel mepermeteztem, s azután a többivel együtt három nádig etettem. Ettől a naptól kezdve nyugodtan vártam az igazi tavaszra. Nem úgy az oldalbordám. — Mennyi lesz в kiadásunk, ha to­vább folytatod ilyen tempóval a mé­hek etetését? A folytatás néni maradt el, de a pergetés sem. Aikor pergettem a repcéről, amikor pgy méhésztársam­nak öt családja énenpusztult. Kezdő méhészeknek talán jnesésnek tűnik ez a kis történet. De azt aján­lom, higgyenek nekem! Falunk nagyüzemi méhészete is az etetésben elkövetett szűkmarkúság miatt nem hozott I hasznot. Mit tehe­tett a nagyüzemi néhész, ha a telel­tető cukor mennyiségét csak hét kilo­grammban határozták meg azok, akik a méhészethez mit]sem értettek. (Még régebben a méhészetet felszámolták.) Folytatom tehát olt, ahol abbahagy­tam. Ez évben már július végén serken­tettem méheimet, [hogy annyi fiatal méhhel mehessenek a családok tele­lőbe, hogy azok a költőterek minden lépjét jól takarják) A betelelés igaz) időszaka maradt a régi. Augusztus húszadikától kezd­ve a hónap végéig feletettem csalá­donként tíz kilogrammot. De még hátra van az utolsó etetés, ha éppen utolsó lesz. Mennyisége két-három kg cukor lesz szeptember végén, esetleg október elején. Felvetődhet a kérdés, miként kertf­­löm el a sok kiadásból születhető családi perpatvart?] A kérdés már megoldódott. A fele-' ségem beleegyezésemet se kérte, újabb tíz kiló cuknot vásárolt csalá­donként és mosoiypfva megjegyezte: — De ebből maradjon jövőre is! Remélem, úgy is lesz. Csurilla József

Next

/
Oldalképek
Tartalom