Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-08 / 40. szám
8. SZABAD FÖLDMŰVES Mint libákat őrző kisgyerek, a réten számtalanszor megcsodáltam a gyűjtő pici méheket — kezdte a beszélgetést Hervay József, a Szlovákiai Méhészszövetség šamoríní (somorjai) alapszervezetének vezetőségi tagja. Talán még akkor Jegyeztem el magam a kicsi fullánkosokkal, amikor egy reggel a szomszéd bácsi kertjében megpillantottam a kaptarakat, szinte vonzódtam a méhekért. Alig tíz éves fejjel el Is határoztam, hogy papírdobozba zárok'néhány méhet, azután majd én is ehetek mézzel kent kenyeret. A terv sajnos, nem sikerült, mert aki tudatlanul a méhek útjába áll, csípés nélkül nem ússza meg. Bizony engem is összeszurkáltak. Másnap reggelre annyira bedagadt az arcom, hogy még iskolába sem mehettem. El is ment a kedvem a méhecskéktől. Közben múltak az évek. Józsikából József lett. Rendszeresen járt horgászni. Ez a sportág nem tudta kielégíteni kedvtelését. Több ízben azon vette észre magát, hogy nem a készség dugóját, hanem a virágra szálló, döngicsélő méheket figyeli. Erezte is, el kell kezdenie a méhészkedést; ám nem tudatlanul, hanem szakszerűen, mint ahogy azt barátja teszi, aki 1959-ben négy családtól egy mázsa mézet pergetett. Jött is az alkalom, hogy Gabčíkovon (Bősön) eladó egy család méh kaptárastól, keretestől, egyszóval mindenestől. Igaz a kaptár nem sokat ért, de a család annál többet, a méhek nem csípték lépten-nyomon az embert. Azt lehet mondani: nagyon barátságosak voltak, ezért nem sajnálta értük a háromszáz koronát. Hervay József 1960-ban már szakszerűen fogott hozzá a méhészkedéshez. Ennek köszönheti, hogy perge-Ehetek mézzel kent kenyeret ? téskor egy méhész év alatt tizennyolc kilogramm mézhez Jutott. Igaz, a bűvös kört, a huszonöt kg-ot nem sikerült elérnie, de húsz kg-ot már többször elért. Hervay József az idén — véleményem szerint — a leggyengébb hozam elé néz. Miért? Egyszerű a felelet. Nincs, illetve kevés a méhlegelő. Egyedüli lehetőség ezért a vándoroltatás. Ha ezt a műveletet valaki ügyesen alkalmazza, nem okozhatnak csalódást a kicsi méhek. Persze az időjárás szeszélyeitől is sok függ. Például az idei tavasz ugyancsak megtréfálta a méheket és gazdájukat egyaránt. A cseresznyefák Javában virágoztak, amikor egyik napról a másikra újra vissza jött a tél. A gyors lehűlés Hervay elvtárs állományát is annyira megviselte, hogy a húsz családból nyolc elpusztult. Az akác pedig hiába virágzott, a változékony időjárás következtében egyszerűen / Hervay József védőálarcban a Btípusu, felül kezelhető kaptárak előtt. nem mézelt Bizony meg is Jegyezte a vérbeli méhész: szerencsém van, hogy vándoroltatok. Két éve, hogy a Veiké Paka-i (nagypakal) szövetkezet repce földjére hordja méheit. A közös gazdaság írásban figyelmjeztette, mivel rendszeresen permeteznek, ha esetleg az állomány elpusztul, nem vállalnak érte felelősséget. Tehát Józsi bácsi saját szakállára cselekszik, amikor a repce tábla szélén elhelyezi a kaptárakat. Az első évben öt nappal a permetezés után engedte a méheket a repcésbe, s bizony elég sok fullánkos elpusztult. Tapasztalata szerint legideálisabb, ha,kivár nyolc napot, mert utána már a vegyszer nem tesz kárt a méhekben. Az idén a tizenkét családtól a repce és a maghere virágzása után százhúsz kg mézet pergetett. A nehéz év ellenére családonként tizenöt-tizenhat kg mézre számít. Ha figyelembe vesszük a mostoha körülményeket, a közepes hozam is jó eredménynek számít. Hervay Józseftől ennyit tudtam meg útközben, amikor a méheshez igyekeztünk. Aztán a bokrok mögül előbukkantak a kaptárak, gyors fékezés és a kocsi megállt. — Nem mehetünk tovább — mondta, nem akarom megzavarni a pici szorgoskodók „útvonalát“. Azzal a hátsó ülésről két védősisakot vett a kezébe, s az egyiket nekem adta. Kiszálltunk az autóból, s meglepetésemre kalauzom nyomban fejére húzta a védőálarcot. Ennek a fele sem tréfa — gondoltam, s én is követtem példáját. Bizony szerencsém volt, mert alig tettem pár lépést az autótól, máris négy-öt méh koppant a sisakomon. (Ha utólag is, de köszönöm Józsi bácsinak az óvatosságot.) Kép és szöveg: Űváry Péter 1977. október 9. A z első világháború után szalmakasokkal méhészkedtem. A méztermelés szempontjából A, B, C, csoportba soroltam a kasokat. Június elsején a szalmakasokat megfordítottam és a sejtek közé füstöltem. Ezzel beljebb hajtottam a méheket, hogy a sejtek széleit láthassam, építettek-e anyabölcső csészéket. Az „A“ csoportba osztottam azokat a kasokat, amelyekben ugyan volt anyacsésze építve, de még üresen állt, nem volt benne pete. Azok alá alátétet raktam, hogy rajzás! hajlam már he lépjen föl, mert az üres alátétben volt elegendő hely az építéshez. Az így elrendezett kasokba a méhek szorgalmasan gyűjtötték a nektárt, és ha az idő is kedvezett, s a hordás Érdemes kísérletezni is Jó volt, második alátétet is adtam. Ősszel a kasból a méheket „átkopogtam“ és kaptárba telepítettem, a mézet pedig kipergettem. A „B“ csoportba azokat a szalmakasokat soroltam, amelyek anyacsészéjében petéket láttam; ezeket a szalmakasokat rajoztatásra szántam, mert a legalkalmasabb időben, a főhordás idején rajzottak. A „C“ csoportba azokat a szalmakasokat osztottam, amelyeknek népe már készült a rajzásra, s az anyabölcső között vo'lt „bekötött“ is. A szalmakasban füsttel a méheket a kas egyik oldalába tereltem, s oda vonult az anya is. Megláttam és kifogtam. Aztán az öszszes anyabölcsőt leszedtem egy kívételévél. A méheket visszatereltem a kasba, de előzőleg tartalékba 20—25 'dkg méhet elvettem a kifogott anyához és anyanevelőbe helyeztem, hogy annak népe a „B“ csoportoséhoz hasonlóan gyűjtsön mézet és ne rajozzon. A szalmakasoknál szerzett tapasztalatokat a kaptáraknái is teljes sikerrel alkalmazom. Ha^a képtárakban megszándékozom' akadályozni a rajzást, akkor fontos mindent pontosan feljegyezni. Május nyolcadikán az öreg anyát kikeresem és kifogom. Tizenharmadikán a „bekötött“ anyabölcsőket mind egy szálig leszedem, azonban kiválasztok három-négy szép nyitott anyabölcsöt, amelyben sok a pempő. Az anyabölcső felett a kereten X Jelzéssel jelölöm a kiválasztott anyabölcsőt, hogy tudjam hol kell keresni. Május tizenkilencedikén a meghagyott anyabölcsőkből egyet hagyok, a többit - leszedem. Ha jó családtól származik az anyabölcső, akkor ezt ky vésbé jó családéval kicserélhettem, május 23—24-én az utolsó fiasítás is kikelt (19 nap után). A fiatal anya csak akkor repül ki párzásra, amikor már az utolsó fedett fiasítás is kikelt. Május 25—26-ika között a fiatal anya megpárzik, megtermékenyül. Amelyik kaptárban fiatal anya van, oda a kijáró mellé, vagy fölé zöld gallyacskát szögezek, hogy a nászúira repülő anya jól megfigyelhesse, honnan repült ki. A zöld ágacska szerint vissza talál oda ahova tartozik. A zöld ágacskával jelölt kaptárak kijáróit reggel és estefelé figyelem, nyugodtan viselkednek-e a méhek. Ahol ugyanis a méhek nyugtánál szaladgálnak, keresgélnek, az a kaptár anyátlan. Az ilyen kaptárt nem nyltogatom, hanem igyekszem mielőbb anyásltani, tartalék anyát vagy anyabölcsőt beadni. Ha anyásítok, akkor a zárkát az anyával a kijáró fölé pelyezem, s a méhek kivonulnak hozzá. Így a zárkát rövid idő múlva megnyitom, hogy az anyának módja legyen kisétálni a méhek közé és az a méhek kíséretében besétál az anyátlan családba. Ha azonban anyabölcsővel anyásítok, akkor keresek egy másik családnál tenyérnyi herefiasítást, erre erősitem fel az anyabölcsőt és az anyátlan család kijárója elé teszem azt úgy, hogy az anyabölcsőt a kaptárból kiáramló meleg melengesse. Különben a herefiasításos sejtet a méhek amúgyls szorosan takarják éjjel. Így az anyabölcső nem fázhat meg. Amikor az anyabölcsőből az anya kikel, a méhek úgy fogadják az új anyát, mintha ők' nevelték volna. A méhésztársak közül soknak nincs ideje többszöri kaptárnyitásra. Csak akkor nyitják ki a kaptárt, amkor az öreg anyát kifogják. Az öreg anya kifogásától számítva tizedik napon egy szép anyabölcsőt meghagynak, a többit leszedik. A világosabb anyabölcsőt tanácsosabb meghagyni, mert a sötétebbek nagyobb munkás álcákon voltak nevelve. A meghagyott anyabölcső keretét X kell jelölni. A többi keretet a vizsgálás során kissé megrázni, hogy a méhek egy része lehulljon. így jobban megfigyelhetjük, nem marad-e valahol rejtett anyabölcső, amely előidézné a család rajzását. Ezért pontosan kell átnézni a kereteket. Ha már nem hallatszik a tü-tü, kvakkvak hang, kikeressük a kikelt anyát — tütülés hallatára megtaláljuk — kifogjuk és egy világosabb anyabölcsőt hagyunk. A többit leszedjük a kvákogókkal együtt. A világos anyabölcsőböl jói fejlett anyák kelnek (200 ingnál nehezebbek). * Pontos munkát -kíván a leírt módszer. Mikulás Lajos A méhészek teendője októberben Az első szeptemberi fagyok beköszöntése olyan természetesnek tűnik, akárcsak az októberi szinte nyárias időjárás. Ezért nevezik ezt az időszakot a vénasszunyok nyarának. A meleg következtében a méhanyák gyakran még október elején is petéznek. Ebben a hónapban lényegében már nyugalom uralkodik a családokban. Ezt a nyugalmat meg kell őrizni. A darazsaktól, üvegbe töltött hígított sörrel védhetjük méheinket. A kijárónyílásokat hálóval leszűkíhetjük, de úgy, hogy ne gátoljuk a kaptár szellőzését. A röpdeszkát eltávolítjuk, hogy a határból belopakodó egerek októberben és novemberben ne lepjék el a kaptárakat. A kijárónyílásokat pléhlemezzel hat-hét mm-re leszűkítjük. Ennek a célnak tökéletesen megfelel a vékony bádoglemez, amelyet plyan hosszára vágunk, hogy a kijárónyílás legfeljebb egy cm-es legyen. A pléhen készített lyukon kalapácsnyéllel zajtalanul benyomjuk a szögeket, vagyis odaerősítjük a nyílásokhoz. A megoldáshoz rajzszöget is használhatunk. Tavasszal pedig eltávolítjuk ezeket. UTOLSÓ HORDÁS A méhek a szép őszi napokon esetleg még a későn virágzó növényekről, kerti virágokról gyűjthetnek még virágport. Ez nagyon fontos fehérje forrás a tél végi. tavasz eleji petézéshez. 1962. november 24-én még olyan meleg volt az idő, hogy a méhek szorgalommal gyűjthettek szép sárga virágport. A fiammal elindultunk a repülés irányába és egy virágzó mustártáblához értünk, amely a szövetkezet tulajdona volt. A zűldtakarmánynak szánt virágzó mustáron hemzsegtek a méhek és kihasználták a kései legelőt. A méhészek tevékenysége a méhesből fokozatosan a szervezeti tevékenységre terelődik. Ez a legalkalmasabb időszak szakelőadásokra, a méhészszakirodalom szerzőivel rendezett vitaestekre, vagy a kérdés-felelet estékre. Az alapszervezet vezetőségeinek fel kell készülniük a „Nemzetközi méhészeti hét“-re. Tanácsos volna a nagyobb alapszervezetekben egy szovjet méhészszakember előadását meghallgatni, aki ismertetné a Szovjetunió szocialista méhészetének sikereit. UTOLSÓ MUNKÁK A MÉHESBEN Október a méhesben a nagytakarítások ideje. A hibás lépeket még mindig kivághatjuk a keretekből. Összeszedhetjük az összes hibás lépet, viasz és sejtfedő maradványokat és otthoni kifőzés nélkül szaküzembe küldjük ahonnan csekély összegért méretre készített sejtfalat küldenek. A kísérő levelet a viaszdarabkékkal együtt tegyük a csomagba, hogy az üzem dolgozóit megkíméljük a keresés gondjaitól. A takaró vásznat cseréljük ki újjal, hogy a nedvesség elpárologhasson a kaptárból. Ez különösen akkor fontos, ha a kaptár szellőzést gátló műanyag lemezzel „melegített“. Ellenkező esetben a lépek a kaptárakban megpenészednek a nagy téli nedvesség keletkezése közben. A kaptárakat egyébként csak mérsékelten takarjuk. A végleges takarást november végén — december elején végezzük, amikor már számolnunk kell erősebb fagyokkal. A szalmakaptárakat — különösen erdős vidéken — leginkább az esőtől s a madaraktól kell védenünk. Velem például megtörtént, hogy a harkály a kaptár falát egészen a méhekig kivájta. Három cm-es lyuk tátongott rajta, amit csak másnap vettem észre. A lyukat hulladék gyapottal tömtem be s a kaptár szalma részét deszkával takartam, így a család nagyobb veszteség nélkül áttelelt. V. BIZTOSÍTSUNK NYUGODT TELELÉST Télen nagyon fontos tényező a méhcsalád nyugalma. A kaptárak közelében nem tanácsos nehéz tárgyak rakodása, a kalapálás vagy más zajos munka végzése. A külső zavaró hatás nyugtalanságot kelthet a méhek között, ami télen veszteséggel járhat. Tehát a Hasításon, a melegen takart kaptáron, s a jó minőségű élelemtartalékon kívül, a méheknek elegendő levegőre és íyugalomra van szükségük. ^ A. T ó b i к , mérnök Értesítés A SZMSZ KB titkársága értesíti azokat a méhészeket, akik elemzés céljából mézmintákat küldtek be, hogy műszaki okok miatt, a mézzel együtt nem tudjuk biztosítani a minták nyom tatványainak sokszorosítását. A mázminták eredményeiről a központi bizottság könyvtárában kikölcsönözhető nyomtatványok nyújthatnak támpontot az érdeklődőknek. A SZMSZ KB titkársága Tapasztalataim a méhek betelelésében A mult évben fezokás szerint a mézkamrák levétele után, augusztus húszadikán adtam a méheknek az első adag, teleltetésrk szánt cukorszörpöt és a hónap végére családonként feletettem 10 kg-otl Utána következett a mostanihoz hasonló meleg őszelő és a még melegebb^ vénasszonyok nyara. Az anyák újra űetézéshez láttak, némelyek abba sl hagyták. A fészkeli közepétől kifeléltartva fogyasztották a felhalmozott feleséget. Gondolhattam volna, hogy! sok lesz a fogyasztás, mert a fecskék is később búcsúzlak, mint máskor. Egy hónappal később. Ez komoly figyelmeztetés volt az élelémpótlásrp. De hogyan van az ilyenkor? A fejefcég csak a pergetésnek tud igazán örülni, és ha ez elmaradt vagy kevés volt, kényszeretetéskor nem legmosolygóbb az orcája. Ilyen az éh jó, qrága oldalbordám is. Ezért október vegén csak felületes ellenőrzést végeztem. A rekesztő deszka mellől a] két-két kiemelt lép háromnegyed réfczben be volt fedelezve. A nyitott [mézes sejtekben is érett volt a méz. Meglóbázáskor egy csepp sem pergett ki. — No látod-lfitod — méltatlankodott a feleségem. Láttam. Láttam amit láttam, de amit látni kellett) azt nem mertem megnézni. A teljes mézkészletet. Nyugtalanságban hagyott az ősz. Azzal kezdődött в tél és folytatódott a nagy szánom-tknom közepette tél-» utóig. Hej, de sokszor elsétáltam addig az én kaptáraim előtt! Közben irtottam a rágcsálókat, űztem a madarakat. Csak sötél gondolataimat nem tudtam elűzni. Ш lesz a méhekkel? Ha egy család isj éhenhal .. . Nehezen telik к tél a méheknek. De nekem még táluk is nehezebb volt a zord idő lnúlása. Végül is a természet kegyellnezett nagy mulasztásomért. Február közepén az elhessegetett cinegék Elhamarkodott énekkel köszöntötték |a tavasz ébredését. Örömmel futottam a kertbe, mint valami harmadfű csikó. A méhek zsonkva-bongva röpködtek zegzúgosan ď levegőben. Mintha rajoztak volna! liehet ennél nagyobb öröme a méhésznek?! Az örömömbe agy kis üröm is vegyült. A legjobb családomból nem röpködtek a méhek. I Csak a röpdeszkán tétlenkedtek. Mi Cehet az oka? Ujjammal megkocogtattam a kaptár falát Panaszos sírál volt a felelet. Bizonyára anyátlan!— gondoltam elhamarkodva, mert iíyen keserves zúgást akkor szokott hallatni a család. Kaptárbontás urán ébredtem rá a szomorú valóságig. Beteljesedett amitől egész ősztől fogva tartottam. Elfogyott az eleségJ Ennél a családnál egészen. A többinél csak részben. A síró családocskámat cukorszörppel mepermeteztem, s azután a többivel együtt három nádig etettem. Ettől a naptól kezdve nyugodtan vártam az igazi tavaszra. Nem úgy az oldalbordám. — Mennyi lesz в kiadásunk, ha tovább folytatod ilyen tempóval a méhek etetését? A folytatás néni maradt el, de a pergetés sem. Aikor pergettem a repcéről, amikor pgy méhésztársamnak öt családja énenpusztult. Kezdő méhészeknek talán jnesésnek tűnik ez a kis történet. De azt ajánlom, higgyenek nekem! Falunk nagyüzemi méhészete is az etetésben elkövetett szűkmarkúság miatt nem hozott I hasznot. Mit tehetett a nagyüzemi néhész, ha a teleltető cukor mennyiségét csak hét kilogrammban határozták meg azok, akik a méhészethez mit]sem értettek. (Még régebben a méhészetet felszámolták.) Folytatom tehát olt, ahol abbahagytam. Ez évben már július végén serkentettem méheimet, [hogy annyi fiatal méhhel mehessenek a családok telelőbe, hogy azok a költőterek minden lépjét jól takarják) A betelelés igaz) időszaka maradt a régi. Augusztus húszadikától kezdve a hónap végéig feletettem családonként tíz kilogrammot. De még hátra van az utolsó etetés, ha éppen utolsó lesz. Mennyisége két-három kg cukor lesz szeptember végén, esetleg október elején. Felvetődhet a kérdés, miként kertflöm el a sok kiadásból születhető családi perpatvart?] A kérdés már megoldódott. A fele-' ségem beleegyezésemet se kérte, újabb tíz kiló cuknot vásárolt családonként és mosoiypfva megjegyezte: — De ebből maradjon jövőre is! Remélem, úgy is lesz. Csurilla József
