Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-09 / 27. szám

1977. Július 9.

SZABAD FÖLDMŰVES

7

Lesz elegendő gyümölcs és zöldség?

A LIKO és a Zelenina vállalatok vezérigazgatóságainak dolgozói a közelmúltban arról tájékoztatták a sajtó munkatársait, hogy a hatodik ötéves 'tervidőszak éveiben milyen kilátások vannak a fogyasztói piac és az élelmiszeripar zöldség- és gyümölcsszükségletének a kielégítésében. Köztudomású, hogy erre párt és gazdasági szerveink nagy gondot fordítanak. Nem Is oly régen felhívták figyelmünket a zöldség- és a gyümölcstermelés és ellátás nem kielégítő helyzetére. Egyebek közt arra is, hogy a rendelkezésre álló termelési alap meglehetősen széttagolt, a termelés pedig enyhén szólva helyben topog, s ezért a piaci és a konzervipari szükségletet nem tudjuk választékban jól kielégíteni.

A LIKO vállalat vezérigazgatóságának termelési igazgatója — A. Konečný mérnök — tájékoztató beszédében elmondta, hogy az utóbbi években hazánkban egy lakosra számítva mintegy 40 kg gyümölcs jutott, s ez eléggé k,evés. A távlati tervek alapján — 1990-ben — az egy lakosra jutó gyümölcsfogyasztást 70—75 kg-ban szabták meg. Ez arra figyelmeztet, hogy a fogyasztásnak majdnem a duplájára kell növekednie, ami nem kis feladat, hiszen a gyümölcs és a zöldségtermelés tekintetében — bár vannak eredményeink — még csak a kezdet kezdeténél tartunk. Ezért az igények jó részét külföldi behozatallal kell fedeznünk, ami nem könnyű feladat.

Örvendetes, hogy a zöldségtermelés tekintetében a hatodik ötéves tervidőszakban lényeges javulásra van kilátás. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztási piacra és feldolgozásra több hazai termelésű nyersanyag kerül, és hasonló fejlődéssel kell számolnunk a gyümölcstermelés és ellátás terén is. ,

A konzervipar a feldolgozáshoz szükséges zöldség mennyiségére idejében megkötötte a termelőkkel a szerződést, mégpedig olyan módon, hogv némi tartaléka is legyen. A választékból azonban az elraknt való uborka szinte egyedüli, amelynek szállítására a termelők nem kötöttek Igénynek megfelelő szerződést.

Nem ennyire kedvező a helyzet a konzervgyümölcs szempontjából, hiszen egyes fajták a kései fagyok következtében lefagytak. A feldolgozó kapacitás évi átlagban mintegy 50 ezer tonna gyümölcskonzerv gyártására alkalmas, azonban az 1971— 1975-ös években hazia termelésből csak 32 ezer tonnányi gyümölcsöt kapott, s ebből az almakonzerv 61,5 százalékban részesedett a fogyasztói piac választékában. Ez azt bizonyítja, hogy a termelést más gyümölcsökre is ki kell terjeszteni, máskülönben egyoldalú maradna a konzerv-választék is.

Az ipari feldolgozás szempontjából fontos gyümölcsből, vagyis cseresznyéből idén nem várható olyan termés, mint amilyenre számítottunk, mert a fagyok következtében az össztermésnek a fele tönkrement, másrészt a fák vegyszeres kézelése sem kielégítő, így a termésátlag jóval kisebb az átlagosnál. Korábban a termést jórészt a spekulánsok, nem pedig a termelők szedték le. Pár koronáért megvásárolták egy-egy fa termését, azt leszedték és jó drágán eladták a piacokon. A jövőben ezért az érett gyümölcs leszedését úgy kellene megszervezni, mint Csehországban a komló begyűjtését, ifjúsági munkabrigádok szervezésével.

Soták Štefan elvtárs, a Zelenina vállalat vezérigazgatóságának képviseletében arról is beszámolt, hogy felméréseik szerint a zöldségfélék szükséglete a nyugat-szlovákiai kerületben további 14, a közép-szlovákiai kerületben 44,9, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 30,9 százalékkal növekszik, s ezt hazai termelésből fedezzük.

Számolnak azzal, hogy a megtermelt gyümölcsnek és zöldségnek 80 százalékát friss állapotban hozzák forgalomba, hogy mindenek előtt a fogyasztói piacot lássák el vitamindús, friss áruval. A fogyasztói piac bőséges ellátásában jelentős szerepet töltenek be a zöldség- és gyümölcstermelésre szakosított mezőgazdasági üzemek és kooperációs csoportosulások. Ezen a téren már eddig is biztató eredményeket értek el a Nové Zámky-i és a komárnoi járásban, azonban a többiekben is a gyümölcsös zöldségtermelés ésszerű összpontosítására és szakosítására törekednek.

Szlovákiában idén a gyümölcsöt 222 helyen vásárolják fel, szükség esetén azonban több átvevő helyet is létesítenek.

Depta elvtárs, a Belügyminisztérium képviselője arról tájékoztatta a sajtó munkatársait, hogy Szlovákia utai mellett 760 ezer gyümölcsfát tartanak

számon, s ebből a cseresznye- és meggyfa százezer. Az útmenti gyümölcsfák kezelése és termésének begyűjtése jő ideig kezdetleges volt, s ezt a termésátlag sínylette meg. Cjabban előtérbe került, hogy a gyümölcstermelést és ellátást hazánkban komplex módon kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy számolni kell mind az állami utak mellett, mind pedig a kistermelők kertjeiben lévő gyümölcsfák termésével is. Nem nehéz ugyanis kiszámítani, hogy ha az utak mentén lévő fák minimális termésátlaga tiz kilogramm, mennyi gyümölcs gyűjthető be azokról a fogyasztói piac vagy a konzervipar részére. Ezt a gyümölcsöt korábban boldog-boldogtalan dézsmálhatta, esetleg az emberek ügyesebbje pár koronáért megvásárolta, egy-egy fa termését és jó borsos áron eladta a rászorulóknak. Ennek azonban már vége, mert a SZMÉM 123/76-os hirdetménye értelmében az útmenti fák gyümölcstermése is szerves részét képezi az össztársadalmi készletnek, ezért az űtkezelőségeknek kötelezően szerződést kellett kötniük a felvásárlókkal a termés értékesítésére. (Ugyanoz vonatkozik az utak mentén termő fű értékesítésére is.)

Az értekezleten jelen volt a Kiskertészkedők Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának képviselője is, aki elmondta, hogy alapszervezeteiknek többezer tagja van, s ezek évent 35 ezer tonna zöldséget és gyümölcsöt termelnek, túlsúlyban saját szükségletre, a termés egy részét azonban szerződésre értékesítik. A kiskertészkedők Szlovákiában mintegy 270 ezer ember részére biztosítják a gyümölcsöt és zöldséget, ami még akkor sem lebecsülendő, ha túlsúlyban maguk fogyasztják el termékeiket.

Szóba került egyebek között az is, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium 1971-ben egy árjegyzéket bucsójtott ki, melynek értelmében a fogyasztói piacon szabadon eladásra kerülő zöldség vagy gyümölcs forgalmazási kiskereskedelmi ára — fajtától függően -— legfeljebb 1—3 koronával lehet több, mint a Zelenina üzleteiben! A tapasztalat azt mutatja, hogy a zugárusok megkerülik a piacokat, s olyan embertelen árakat diktálnak, amelyek meghaladják az elblrhatóság határát. Ezért a közbiztonsági szerveknek kell fellépniük a kihágókkal szemben. —hai—

Minőségi munkát a kereskedelemben is

A CSKP KB hetedik plenáris ülésének határozata leszögezte, hogy „a lakosság növekvő szükségleteinek kielégítése, pártunk gazdaságpolitikája megvalósításának fontos tényezője, ezért a termelés, a kereskedelem és a szolgáltató szféra dolgozóinak becsületbeli ügye, hogy hozzájáruljanak az emberek igényeinek kielégítéséhez, elősegítsék a pártunk politikájába vetett bizalmuk megszilárdítását“.

Ennek megvalósításában nagyon megtisztelő szerep jut a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelésnek. Feladata, hogy egyre jobban kielégítse szocialista társadalmunk emberének igényeit. Valóság azonban, hogy termelőink a mezőgazdasági, s azon belül a növénytermelést az időjárás minden viszontagságainak kitéve, a „szabad természetben“ nem pedig zárt helyiségben végzik, az állatállomány pedig nem bárhogyan formálható, hanem számos külső és belső tényezőnek kitett élő anyag. Ez gyakran hatással van a végeredményre is.

Mezőgazdaságunk az elmúlt szélsőséges esztendőkben több termékből jelentős sikereket ért el, azonban zöldségfélékből nem volt olyan jó az év, ahogyan szerettük volna. Ez egyrészt a fogyasztói piac, másrészt a konzervipar elégtelen ellátásában jelentkezett. Ennek következtében télen keresett árucikké vált a zöldborsó, s a zöldbab konzerv és egyebek Súlyosbította a helyzetet, hogy Európa más országaiban még rosszabb volt a termés, ezért behozatalból sem fedezhettük teljesen a piac igényeit.

Okulva a múlt év — helyenként kiütköző — hibáiból, ebben az évben a szerződéskötés alkalmával a piaci és a feldolgozó ipari zöldség- és gyümölcs-szükséglet maximális kielégítésére törekedtünk. Az áprilisi fagyok azonban részben keresztül húzták számításainkat, hiszen a kajszinak 90, az őszibaracknak 60, a cseresznyének 60, a szilvának 40 százaléka ment tönkre, a dió pedig teljesen lefagyott,

Így a hiányzó gyümölcsöt csak a külföldi piacról szerezhetnénk be, ami viszont nem olyan egyszerű. Egyrészt eszközök kellenének rá, amelyeknek elosztása lényegében már megtörtént, másrészt pedig a külföldi partnerek régen piacot kerestek a többlet áru elhelyezésére, azt pedig, ami hazai szükségletükre kell, nem adják el.

A megoldás talán az lehetne, hogy több borsét, zöldbabot és egyéb szántóföldi zöldséget kellene termelni mint terveztük. Ezzel részben fedezhetnénk a fogyasztói piac szükségletét és a konzerviparét is.

Ezzel szemben az állattenyésztés szakaszán sokszorta jobbak a kilátásaink, mert az elmúlt takarmányinséges esztendőben megtanultuk, hogyan kell gazdálkodnunk a tartalékokkal. Kihasználjuk a mezőgazdaság és az élelmiszeripar melléktermékeit és hulladékanyagait, főleg a szarvasmarha tenyésztésben.

Az elmúlt évben mezőgazdaságunk jelentős sikereket ért el a hústípusú sertések tenyésztésében, és ezzel párhuzamosan a fogyasztói piac jó minőségű húsáruval való ellátásában. A vágómarha feldolgozásánál fennmaradó faggyút a takarmányipar a tápgyártásban hasznosítja. Sajnos mégis előfordul, hogy egyes vágóhidakról — az ottani dolgozók gondatlanságából — több faggyúval kerül a hús a mészárszékbe, mint szeretnénk. Ebből aztán az következik, hogy a faggyú jelentős hányada a szemétbe kerül.

Örvendetes azonban, hogy a hús-, a tej-, a baromfi- és a konzervipari üzemekből egyre több új termék kerül ki, amelyeknek minősége és csomagolása már megfelel a ma embere igényeinek. Bár olyasmi is előfordul, hogy egy-egy új termék elégtelen mennyisége következtében — mivel nagyobb a kereslet mint a kínálat — gyarapodik a hiánycikkek száma, így van ez a „Nitran“ szalámival is.

A kereskedelemben nem ritkaság, hogy találkoznak vagy ütköznek a nézetek, Találkoznak akkor, amikor a

fogyasztó igényeinek megfelelő az áruválaszték, de ütköznek, amikor helyenként alapvető fogyasztási cikkekből nincs elegendő a boltban. Ez persze nem a kereskedelem egészének a hibája, hanem az ott dolgozók nemtörődömségének a következménye. Ilyen esetekben nem a kereskedelmet, hanem azokat kell elmarasztalni, akik eltűrik, hogy hozzá nem értők kontárkodjanak a pultok mögött.

Tény azonban, hogy a kereskedelem dolgozóinak tudatosítaniuk kellene, milyen gazdaségpolitikai feladatot teljesítenek a közellátásban, a dolgozók minőségi kiszolgálásában. Nem a központi hivatalok alkalmazottaira, hanem az elárusítóhelyek dolgozóira gondolok, mert ezek vannak szoros kapcsolatban a fogyasztóval. Olyan színvonalon kell kiszolgálniuk a ma emberét, ahogyan azt pénzéért elvárja. A kereskedőnek tehát nemcsak arra kell figyelnie, hogy eladja az árut, hanem egyben arra is, hogyan adja azt el, miként viszonyul a vevőhöz, és áruhiány esetén olyan el-« fogadható magyarázatot adjon neki, ami ha nem is teljesen, de részben megnyugtatja őt. Csak ilyen képességek birtokában teljesítheti kifogástalanul a társadalom által elvárt feladatot.

Ott ugyanis, ahol a pult alatt kelnek el a hiánycikknek számító áruk, a személyzet politikai öntudata nagyon alacsuny színvonalon van, és sajnos ilyen elárusítóhely nem egy van. Ezért szükséges, hogy a nemzeti bizottságok politikailag rátermett emberekből népi ellenőrző testületet szervezzenek és állapítsák meg, hogyan szolgálják ki az üzletekben, boltokban a dolgozókat, milyen az áruválaszték stb. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a boltok személyzete kellő politikai látókörre tegyen szert, mert a kiszolgálás szempontjából a vásárló csak így várhat jobb minőséget.

HOKSZA ISTVÁN

Gundosan készítik elő a tojást a fogyasztói piacra.

A LEGFIATALABB IPARÄG SIKEREI

Foto: P. Matts

Mindent a fogyasztóért

A CSSZSZK 1976—1980. évekre széló gazdasági és szociális fejlődésének irányelvei megkövetelik, hogy hazánkban a hatodik ötéves tervidőszak végére az élelmiszeripari termelést 20—21, az árutermelést pedig 19 százalékkal növeljük.

Mivel az élelmiszeripar kebelében a baromfifeldolgozó ipar a legfiatalabb, ezért a későbbi feladatokra — főleg kapacitás tekintetében — fel kellett készíteni, hiszen a baromfihúsnak dolgozóink racionális táplálkozásában nagy jelentősége van.

Az iparág dinamikus fejlesztése tulajdonképpen még az ötödik ötéves tervidőszakban kzdődött. A tervidőszak utolsó évében 56,5 ezer tonna vágóbaromfit és 618 millió tojást, vagyis baromfiból 68,5, fogyasztási tojásból pedig 53,1 százalékkal vásároltak fel többet, mint 1970-ben. Ezzel egy dolgozóra átszámítva 1975-ben a baromfihús fogyasztás 10,7 kg-ra, a tojásfogyasztás pedig 276 darabra nőtt.

A fejlődó baromfiipar segítette a baromfihús és a tojástermelés integrációs alapon történő fejlesztését is. Kivette részét a baromfitenyésztő üzemközi vállalatok megszervezéséből és segítette a mezőgazdaságot a szakosított nagyüzemi termelés szervezésében is.

Ezzel egyidejűleg korszerű üzemeket telepített a baromfihús és a tojás feldolgozására. ElkészUlt egyebek közt a Dunajská Streda-i, a žilinai, a koiicei és a kežmaroki baromfifeldolgozó üzem, valamint a cíferi és a zvolení nagy fagyasztó. Prešovban, Levicén tojásszárítót is építettek.

Az Iparág nagyon kedvező feltételek között kezdte a hatodik ötéves tervidőszak feladatainak valóraváitását. Mindent megtettek azért, hogy a CSKP XV. kongresszusa irányelveinek megfelelően, ne csak a termékek mennyisége, hanem a minőségi áru választéka is az igénynek megfelelő legyen, így az elmúlt esztendőben 2220 fonna félkész, porciózott és különleges baromfi-készítményekkel került több a fogyasztói piacra mint az előző évben, s ezzel a baromfihús-termék fogyasztása egy személy átlagában 11,8 kg-ra nőtt!

A hatodik ötéves tervidőszak első évében — Szlovákiában — 179 millió korona értékben új kapacitást adtak át. Ezek közé tartozik a Bratislavaivánkai-i, korszerű fagyasztóval is felszerelt feldolgozó üzem, a Vyšná Šebestová-i 270 ezer férőhelyes gazdaság, ahol évi átlagban 65 millió tojást termelnek, az iňačovcei kacsafarm és termelési egység, a kežmaroki baromfikombinát stb. Ezzel minden feltétel adva van arra, hogy baromfikészítményekből önellátók legyünk és jelentős mennyiséget szállítsunk külföldre is, hiszen a beruházásokkal ebben az évben is eléggé jó ütemet vettünk fel. Zvolenban például folyamatban van az új baromfi vágóhíd építése. Žilina mellett új brojler farm készül. A jövő évben a michalovcei és a Dunajská Streda-i járásokban egy-egy nagy lúdhúst termelő farmot épílenek stb. Ebből is láthatjuk, hogy az iparágban mindent megtesznek annak érdekében, hogy a mezőgazdasági üzemekben elősegítsék a baromfihús és a tojástermelés fellendítését, s ez lehetővé teszi azt, hogy a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében egy személyre átszámítva mór 17 kg baromfihúst és több mint 300 tojást fogyasszunk.

A termelésben persze problémák is előadódnak. A baromfiipar a sok élő baromfin kívül egyre több tojást vesz át partnereitől és előfordul, hogy esetenként a tojástermelésre szakosított farmokon nagy mennyiségű olyan tojás gyülemlik fel, mely nem felel meg a standard minőségnek. Egy-egy, tojástermelő gazdaságban ez a mennyiség — évi átlagban — eléri, de nem ritkán túlhaladja a félmillió darabot. A baromfiipar vezérigazgatósága a nem standard minőségű tojás mennyiségét évi átlagban a kitermelt összmennyiségnek 0,5 százalékában becsüli meg. Ezt a tojást egyes gazdaságokban az állatok takarmányozásában hasznosítják. Ez érthető is, hiszen egy tojás termeléséhez 160—180 gramm speciális tápmennyiséget használnak fel, ezért helytelen volna ezeket a tojásokat eldobni.

Mivel nagyon értékes állal i eredetű termékről van sző, érthetően a takarmányipar is érdeklődik a standard minőséget el nem érő tojások iránt. Szükséges ezért, hogy az illetékesek megállapítsák, milyen az a mennyiség, amely a mezőgazdasági üzemekben marad. Ez azért is időszerű, mert a tyúktojás a vízmennyiségen kívül 25,1 százalék nitrogéntartalmú anyagot, 31,8 százalék zsiradékot, 1,1 százalék nitrogénmentes anyagot és 1,5 százalék hamuelemet tartalmaz. Ha elgondoljuk, hogy egy tojás súlya 55—60 gramm, akkor ebből nem nehéz kiszámítani, hogy egy tojástermelésre szakosított gazdaságban — félmilliós évi tétel esetén — mennyi állati eredetű összetevő keletkezik a standard minőséget el nem érő tojásokból. Az Ilyen tojásoknak a takarmányiparban való hasznosítása nem könnyű, hiszen Szlovákiában legfeljebb egy szárítóban volna gazdaságos a feldolgozás. Először persze a kutatóknak kellene kideríteni, hogyan volna lehetséges a standard minőséget el nem érő tojásmennyiséget hibátlan állapotban összegyűjteni. Amint ez megoldódik, már nem lesz nehéz száritő kapacitást találni a feldolgozáshoz. «

A baromfiiparnak persze vannak speciális gondjai is, s ezeknek a megoldása nem könnyű. A pulyka- és a lúdprogram keretében például 1980-ig meg kellene duplázódnia a termelésnek, de nincs hozzá igénynek megfelelő keret. Problémát okoz a munkaerőhiány is, s ezt fokozottabb automatizációval kellene megoldani, de ehhez külföldi berendezések kellenének, i A termelés hatékonyságának további növelésében elengedhetetlenüL szükséges a baromfiipar és a mezőgazdasági termelés területi integrálódásának elmélyítése. Szükség van azonban a baromfiipar, az elsődleges termelés és a kereskedelem összehangolt együttműködésére is, mert a piac rugalmas ellátása ezt megköveteli.

Az iparág termelésének szakosítása jó ütemben halad. Egy-egy üzemei baromfikülönlegességek gyártására szakosítanak. Ezekben készülnek a speciális konzervek, az ismert baromfiroládák és sonkák, a szalámi, a baromfisajt, a virsli, a tojáskészítmények stb. A bratislavai üzemben — évi átlagban — 1300 tonna baromfihúsból készült specialitást gyártanak a fogyasztói piac részére, hogy kielégítsék a dolgozók igényeit. Az iparág új készítményeivel az élelmiszeripari kiállításokon számos nagydíjat szerzett, ami az áru kiváló minőségének legjobb bizonyítéka. —hal—