Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-24 / 38. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, .197 szeptember 24. Hazánk szőlészete I960 után indult lényegesebb fejlődésnek. Az utóbbi ötéves tervidőszakban már nem csu­pán a területnövelésre korlátozódtak a termelésfejlesztési elképzelések — célul tűztük a régi, elöregedett, kor­szerűtlen ültetvények felújítását is. Meghirdettük a végcélt: 1990-ig olyan ütemben kell fejleszteni a szőlésze­tünket, hogy hazai forrásból elégít­hessük ki a fogyasztók növekvő igé­nyeit. Egy főre számítva tizenhat li­ter bort kell a megjelölt évben pro­dukálni, azonkívül az alkoholmentes üdítő italok gyártásához is kellő mennyiségű nyersanyagot kell szol­gáltatni. Olyan igényes feladatot tűztünk magunk elé az ötödik ötéves tervben, ami meghaladta az erőnket és a le­hetőségeinket. A telepítési terv telje­sítésében csaknem másfélezer hektár­ral maradtunk adóéok. Szlovákiában bár sokat tettünk a korszerűtlen ül­tetvények felújításáért — mindössze hetvenkét százalékra teljesítettük a telepítési tervet. így magától értető dik, hogy most, a hatodik ötéves tervidőszakban ismét igényesek a fel adataink. A szőlőtermelésben elért eredményeinkkel azonban nem vallot­tunk szégyent. Átlaghozam tekinteté­ben a legeredményesebb szőlőtermelő országok közé tartozunk. A céltuda­tos munkának és az adottságok egyre hatékonyabb kihasználásának köszön­hetjük, hogy az utóbbi évek terme li|si sikereivel a szocialista tábor ^né hány „szőlőtermelő nagyhatalmát“ is sikerült megelőznünk. Szlovákiában az idén tizenhatezer hétszázhuszonegy hektár a termősző lók területe. Termelőink, az előző évek tapasztalataiból kiindulva, hét venkét mázsás hektáronkénti átlag hozam elérését vették tervbe. Vagyis 133 ezer 418 tonna borszőlő kiterme­lésére tettek ígéretet. .Ha 86,2 száza­lékos árutermeléssel számolunk, akkor a szlovákiai borüzemek az előrejel­zés szerint mintegy 115 ezer tonna nyersanyagra számíthattak. A valóság azonban — főleg a mezőgazdaságban — általában másként alakul, mint ahogyan azt előre eltervezzük. Milyen kilátásnkkal kezdjük tehát valójában az idei szüretet? A kérdésre a leg­illetékesebbtől, a Borüzemek bratisla­­vai szakágazati vállalatnak felvásár­lást vezető dolgozójától, Pavlovié Mi­lan elvtárstól kértünk választ. — A termelők célkitűzéseinek meg­felelően eredetileg valóban 115 ezer tonna borszőlő felvásárlásával és fel­dolgozásával számoltunk — hangzott a válasz. — A szélsőséges időjárás azonban ismét keresztülhúzta a szá­mításainkat. A tavaszi fagyok, a jég­verés és a különböző betegségek — elsősorban a lisztharmat — tetemes kárt okoztak a termelőknek és a nép­gazdaságnak. Főleg a kelet-szlovákiai és a középszlovákiai kerületben káro­sodott a termés, de a nyugat-szlová­kiai kerület némely körzetéből (pél­dául Komárno, Hurbanovo, Vráble stb. környékéről) is szomorú híreket kaptunk. A felmérések alapján kö­rülbelül 95 ezer tonna borszőlőre van kilátásunk. ф Az utóbbi években aránylag jó tapasztalatokra tettünk szert a kister­melők, főleg a kiskertészek által fel­­kínátl termékek felvásárlásában. Úgy tudom, tavaly már a borüzemek is hozzáláttak az adásvételi kapcsolatok kiépítéséhez. Az idén is számolnak a kiskertészek termékeivel? — Tavaly nyolc és félezer tonna szőlőt vettünk át a kistermelőktől. Az együttműködés elmélyítése, terv­szerűvé és eredményesebbé tétele érdekében az idén 11 ezer 721 kis termelővel kötöttünk szerződést a fö­lös terménymennyiség átvételére. Ezek a kistermelők összesen három és félezer hektárnyi termőszőlővel rendelkeznek, és a szerződések értel­mében 10 ezer 630 tonna borszőlő értékesítésére kötelezték magukat. ф A felvásárló központok és a fel­dolgozó üzemek hogyan készültek fel az évadra? Nem fognak ismét órák hosszat vesztegelni a szállító jármű­vek a borüzemek előtt? — Az idén mintegy hatvan üzem­ben folyik a borszőlő felvásárlása, ebből harmincnégy üzemben azonnal feldolgozzák a termést. A felvásárló központok és feldolgozó üzemek több sége már augusztus végén készen állt a termés átvételére. Minden körzet­ben Időtervet dolgoznak ki a zavar­mentes átvétel érdekében. Lényegé­ben a felvásárló központok és a ter­melő üzemek vezetőim múlik, hogyan hangolják össze a munkát, betart­ják-e az időtervet. A kistermelőket pedig arra kérjük, tartsák be a meg­állapodást — a hétvégeken, szomba­ton és vasárnap szállítsanak, amikor a mezőgazdasági üzemekben alább­hagy a munkaláz vagy teljesen szü­netel a munka. ф Átvételkor milyen minőségi kö­vetelmények alapján bírálják el a felkínált termést? — A mezőgazdasági üzemektől és a kistermelőktől is egységes alapel­vek szerint vásároljuk fel a borsző­lőt. Legfontosabb minőségi követel­mény a cukortartalom. Jó bort csak jó minőségű szőlőből lehet készítenil A borszőlő felvásárlási áráról Idejé­ben tájékoztattuk a termelőket. Emlé­keztetőként talán mégsem árt meg­említeni a legfontosabbakat. A bor­hogy azért ezen a vidéken Is akad az általános mezőgazdasági termelés­re kevésbé alkalmas föld. Ezeket a területeket a mezőgazdasági üzemek részben gyümölcs- és szőlőtermelés­sel Igyekeznek hasznosítani. A Du­najská Streda-i járásban az idén már 514,7 hektár termőszőlőt tartanak nyilván. Ezen a területen a mezőgaz­dasági üzemek négyezer-nyolcszáz tonna borszőlőt terveztek kitermelni. A szőlőtermelés fejlesztésével pár­huzamosan a feldolgozó és tároló ka­pacitás kiépítéséről is gondoskodtak a járásban. Így a régi, elavult beren­dezéssel .dolgozó és korlátozott kapa­citású borüzem helyett az idén már új, korszerű üzemet adtak át rendel­tetésének. A Bratislava-Raŕa i Borüzem samo­­ríni üzeme 38 millió korona ráfordí­tással épült. Négy korszerű sajtója van, naponta kétszátfnyolcvan tonna borszőlőt képes feldolgozni, hatalmas álló és fekvő tartályiban pedig 480 vagonnyi bor tárolható. Állandó dol­gozóinak száma tizennyolc. Gálffy László üzemvezetőtől az első évad kilátásai felől érdeklődtem. — Tizennyolc mezőgazdasági üzem termeli számunkra a szőlőt — tájé­koztatott beszélgetőtársam —, egye­lőre félezer hektáron. Legtöbb termő­szőlője a vydranyi és a hro^aoílovoi szövetkezetnek van. A legjobb átlag­hozamot tavalyi a hroboftovoi szövet­kezet (11,5 tonna), illetve a hubicei Állami Gazdaság (9 tonna) érte el. Az idén termelő üzemeink több mint A tavaszi fagyok, majd meg a nyári jégesők sok helyütt" kárt tettek a szőlőben. Ahol nem, ott örömteli a szüretelés. Fotó: -bor szőlőfajták minőségi osztályba van­nak sorolva. Az I.a minőségi osztály­ba tartozó fajtáknak legalább 16, az I. b osztályú szőlőknek minimum 15, а II. és III. osztályban értékesíthető szőlőknek pedig legalább 13 cukor­­fokúaknak kell lenniük. Ha az emlí­tettnél- kevesebb cukrot tartalmaz a szőlő, akkor a cukorfoknak megfelelő alsóbb minőségi osztályba soroljuk. Amennyiben a tizenhárom fok cukor­­tartalmat sem éri el a felkínált sző­lő, úgy a termelővel kötött megálla­podás szerinti áron vásároljuk meg a termést. A félreértések elkerülése végett megjegyzem, az ilyen rossz mi­nőségű szőlőt nem vagyunk kötelesek átvenni. S még valamit, ami főleg a kistermelőket érinti. Ha az I. a és az I. b osztályú szőléket keverve érté­kesítik, akkor a termést a szőlőfajta minőségi osztálya és cukortartalma alapján meghatározott áron vásárol­juk fel, de a felvásárlási árat má­zsánként nyolcvan koronával csök­kentjük. A direkttermő (hibrid) bor­szőlőket pedig nem mi, hanem a kon­zervgyárak vásárolják fel. A meteorológusok kedvező időjá­rást jeleznek a szüret idejére, tehát a termelőknek nem kellene elsietni a termés betakarítását. A cukortarta­lomra alapozott minőségi elbírálásnak és felvásárlási árnak arra kéne ösz­tönöznie a mezőgazdasági nagyüze­meket és a kistermelőket, hogy a le­hető leghosszabb ideig száron érlel­jék s az elérhető legnagyobb cukor­­tartalommal kínálják fel a szőlőt a borüzemeknek. A korai érésű borsző­lők néhol rothadásnak indultak, ezért ezeket a fajtákat már szüretelni kell. De a kései érésű fajtákat egyelőre nem fenyegeti veszély. A cukortarta­lom növelését célzó törekvés nemcsak egyéni és csoportérdek (nagyobb be­vétel), hanem elsősorban nemzetgaz­dasági, társadalmi érdek. Hiszen jö­vőre ismét jó bort szeretnénk inni, és a cukorrépa-termesztés fejlesztésé­ben sem azért fáradozunk az egy hektárról nyert cukormennyiség nö­velésén, hogy a borkészítés eméssze fel a többtermést! • ÜJ, KORSZERŰ BORÜZEM A CSALLÓKÖZBEN A Csallóközt toús kalászokat ringató rónáiról, kiváló gabonatermesztési eredményeiről ismerik szerte az or­szágban. Azt már kevesen tudják — s ha hallják is nehezen hiszik! —, kilenc tonnás átlaghozam elérését tűzték célul, de ebből már semmi sem lesz. A jégeső szerencsére elke­rült bennünket, ám a tavaszi fagyok csaknem huszonnégy százalékos kárt okoztak. Az augusztus végi, szeptem­berelejei felmérések szerint legfeljebb 8,5—8,6 tonnás hektárhozamra szá­míthatunk. • Az üzemben az elmúlt napokban vette kezdetét a felvásárlás. Elége­dettek a szőlő minőségével? — kér­deztem Nagy Vendel felvásárlótól. — Még korai lenne véleményt mon­dani, hiszen eddig csupán a rothadás; által veszélyeztett korai fajták szüre­telése folyt. Naponta százhetven-száz­nyolcvan tonna szőlő feldolgozásával számolunk. Többre is futná az erőnk­ből, de ilyen megterhelés is elég a próbaüzemelés Idején. Ügy terveztük, hogy átlagosan 16—17 cukorfokkal vásároljuk fel a szőlőt. Az üzemek megértik és támogatják törekvésün­ket. A kistermelőktől mintegy három­négyezer tonna borszőlőt veszünk át. S ha több lesz, csak örülni fogunk neki, hiszen a kilátások szerint vagy négyszáz tonnányi hiányzik a tervtel­jesítéséhez. Kádek Gábor Ésszerűbben az dbrak hasznosításban! Mostanában mezőgazdasági Üzemeinkben eléggé gyj kori beszédtéma az abrakkal való takarékosság. Munkaértekezleteken, m inkahelyi megbeszé­léseken tárgyalják meg a takarmányok basznositásái ak hogyanját, kere­sik, kutatják az esetleges fogyatékosságok s az ugyinaban a gazdaság­ban előforduló eltérő eredmények okát, a javulás lehetőségét. A tapasztalatok azt mutatják, bogy többen a takarékosságot nem úgy értelmezik, ahogyan kellene, megvonják az állatoktól a hasznosságot biz­tosító adagot, s ez nemcsak helytelen, hanem káros it, ezért csupán mini­mális súlygyarapodást érnek el. A takarékosságot ezzel szemben úgy kellene értelmezni, hogy a normá­ban megállapított abrakadaggal a lehető legjobb súlyj yarapodást érjük el, mert ez a termelő, de a társadalom szempontjából is előnyös! Ezt persze csak hozzáértő, lelkiismeretes munkával érhetjük el. Alexander Kós állattenyésztési szaktanácsadóval folytatott ez irányú eszmecsere kapcsán került szóba, hogy a nyugat-szlovákiai kerület mező­­gazdasági üzenteiben az első félévben a sertéseknél egy kiló súlygyarapo­dást 3,93 kg abrakkal értek el. A napi sertésekkénti hízási átlag pedig 537 gramm volt, vagyis 13 grammal jobb mint a múl év hasonló idősza­kában. Ez nagyon örvendetes tény, ezért érdemes ról t beszélni és rávilá­gítani a javulás hogyanjára. A kerületben idén közel kétszázharminc gazdaság götött szerződést a takarmányipar üzemeivel, mintegy hétszázezer sertés garantált hizlalásá­ra. Talán mondanom sem kell, hogy ez nagyon biztat|ó, hiszen az előző években ezen a téren mulasztások történtek. A szer: ;ődő felek manapság ügyelnek arra, hogy sző ne érje a ház elejét, jól leltet még mindig elő­fordulnak néhol bizonyos mulasztások. Tény az is, hogy a szerződéskötéstől vonakodó gazdaságokban az átla­gos napi súlygyarapodás csak ötszázhúsz gramm volt A járásuk közül a senicaiban és a Dunajská Stredii-ban ötszázhatvan, a galantaiban, a trenčíniben és a nitraiban pedig ötszázötven gramm súly­­gyarapodást értek el naponta, a leggyengébb járás p ídig a levicei és a bratisiavai volt ötszáztíz gramm átlagos napi súlygya apodással. A mezőgazdasági üzemek közül a Nový 2ivot-i szövetkezet tűnt ki hat­­százhatvan gramm súlygyarapodással, s így sorolhatnám a többieket is, amelyekben hatszáz grammnál jobb felhízást értek eil a sertéseknél na ponta. Nem hallgathaú el persze az sem, hogy a chynoranyi szövetkezet ben csak négyszázhúsz, a rubaiíiban négyszáznegyven a Želiezovcei Álla­mi Gazdaságban szintén négyszáznegyven és a ftahyiban pedig négyszáz­nyolcvan gramm súlygyarapodással a leggyengébbek voltak a napi ered­mények. Az állattenyésztési tanácsadó szolgálat dolgozói több mint hétszáz eset­ben állapították meg, hugy jónéhány gazdaságban túlzottan zsúfoltak a férőhelyek, s az állatok nem férhetnek el etetéskor a vályúknál, tehát az erőnlétre nézve elmaradott sertések nem jutnak kellő mennyiségű eieség­­hez! Nem volt ritkaság az sem, hogy néhol megtel adkeztek a tisztaság betartásáról, vagy az állatokat alkalmatlan helyen tartják, s a naponkénti 2.50 kg táp helyett egyenként legfeljebb csak 2,10 vjagy két kilót adnak a sertéseknek, s ezt tartják takarékosságnak, pedig nem az! Gondoljuk csak el, milyen hosszú idő kell ahhoz, hogy négyszáz túsz, négyszáznyolc van gramm átlagos napi súlygyarapodás esetén elérje r a száz kiló körüli vágósúlyt! A megfigyelések azt mutatják, hogy 2,50 kg táppal naponta hatszáz 2,B0 kilóval pedig nyolcszáz gramm felhizás érhető e., amennyiben a tér melő betartja az állategészségügyi alapelveket. Ebből pedig az következik hogy az abrakadag túlzott csökkentése nem takarékpsság, hanem pazar lás. A fentiek arra 'figyelmeztetnek, hogy napjainkban i lég a legjobb felhí zást elérő gazdaságban is vannak tartalékok az abra c jobb hasznosításé ban, hiszen a fent említett alapelvek betartásával kevlesebb állattal érhet nék el ugyanezt, vagy még több termékmennyiséget, mint jelei pedig az szükséges, hogy minden munkahelyen jó gazda módjára bánjanak a tápokkal, igyekezzenek a minél jobb hasznosításra. A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasága — mii damellett, hogy termelésben még előfordultak fogyatékosságok, — se téshúsbó romezernégyszáz, marhahúsból mintegy ezerkétszáz, b: romfihúsból hétszáz tonnával, tejből több mint öt és félmillió literrel, to ásból közel húsz és félmillióval adott többet társadalmunknak, mint a te rv előirányozta, s a hátralevő időszakban is nagyon jók a kilátások. Több ^nezőgazdasági üzem a sertéshúsból előirányzott feladatának már nyolcvan százalékát teljesítet­te, s ezek közé tartozik a „Dukla“ szövetkezet is a I unajská Streda-i já­rásban. A kerületben a feldolgozó kapacitás foghíjassága következtében némi gondot okoz a mezőgazdasági üzemek által felkínált iágóérett állatok át­vétele, ezért jónéhány mezőgazdasági üzemben kény elenek tartani és otetni ezeket az állatokat is. Talán mondanunk sem kell, hogy a mező­gazdasági üzemek hibáin kívül ez is pazarlás. Húsiparunknak a kerületben ez év végéig az előrejelzések alapján mint­egy négyszáznyolcvan vagonnal több vágóállatot k ill átvennie, mint amennyit a terv előrányoz. Ez azt bizonyítja, hogy a mezőgazdaság igyek­szik teljesíteni a társadalommal szembeni feladatát, ami viszont többlet tápfogyasztással jár, s a tápokhoz szükséges össztevi ikből nem vagyunk böviben. A tőkés országok gazdasági válsága következében például a szó­jadara tonnánkénti átlagára az év eleji száznyolcvanra! mintegy négyszáz dollárra szökött, nem különb azonban a helyzet a takarmán sem. Ezért szükséges, hogy az állattenyésztésben ésszi rűen jó gazda mód jára hasznosítsuk a rendelkezésre álló abrakkészletei. HOKSZA ISTVÁN Milyen lesz a folytatás? f A Veiké Ludince-t (nagyölvedi) „Wilhelm Pieck“ szövetkezetét a le­vicei járás egyik legjobb gazdaságá­nak tartják. Tavaly például a legjobb eredmények itt voltak a járásban. Az idén azonban az első félévet nem a legsikeresebben zárták. Az ötszáztizennyolc hektáron ter­mesztett búzát és a háromszáznyolc­vanöt hektár árpát tizenegy nap alatt takarították be. Kalászosokból 5,08 tonna hektárhozamot terveztek, a va­lóságban azonban csak 4,11 tonnát értek el. Az aratásban nyolc saját kombájn állt rendelkezésükre. Legjobb kom­­bájnosok voltak a Csömör—Nagy és a Szalma—Récsei kettős. Az aratással összefüggő többi munkálatokban el­sősorban Nagy István, Varga András, Halász Elemér és István János jeles­kedtek. A vártnál gyengébb termés után minden erőfeszítésüket arra összpon­tosítják, hogy a gabonakészlettel ész­szerűen gazdálkodjanak, és lerakják a jövő évi gazdag termésnek az alap­ját. A legfontosabb teendőnek a vetés­forgó ésszerű kialakítását, valamint a legmegfelelőbb, a legnagyobb hoza­mot biztosító fajták kiválasztását tartják. Előnyben részesítik elsősor­ban az Iljičovka, a Drina és a Száva búzákat. A jövőben mindent megtesz­nek azért, hogy elkerüljék a hektár­­hozamok ingadozását. Ennek érdeké­ben fokozott figyelmet fordítanak az agrotechnikára. Ügyelnek a minőségi talajelőkészítésre, a trágyázásra, a növényvédelemre és a növényápolás­ra, hogy a termelési versenyben helyt­állhassanak. Az első félévre előirányzott tervet nagy általáhosságban teljesítették. El­érték az állatállomány tervezett lét­számát. Némi hiány csak a szarvas­­marha állománynál mutatkozik. Leg­jobb eredményeket a hízó- és a nö­­vendékmarháknái érték el. A terve­zett súlygyarapodást mindkét csoport­nál túlszárnyalták A legjobb állat­gondozók közé Вэгек József, Csömör Zoltán, Balázs Lajos és Moncz Erzsé­bet tartozik. Tervük száz te léntől 43,9 borjú el választását irárfy ízta elő. Ezt túltel jesítették s száz tehéntől negyvenö: borjút választottí к el. A malacéivá lasztásban is telj asítették tervüket. A tehenészetbe) lemaradás mutat kozik. A félévber sem a tejtermelés! sem pedig a te eladási tervet nerr teljesítették. Egy-agy tehéntől 7,30 li­ter tejet fejtek laponta. A tehenet gyenge hasznosságának fő oka, hogy télen takarmány hiányában szenved tek. Ezenkívül ny áron is hiányzott a vöröshere és gya <ran a jó minőségű zöldtakarmány i:. Igyekezetük arra irányul, hogy a mulasztást kiküszö­böljék, s az állaté Ilomány részére kel­lő mennyiségű és Jó minőségű takar­mányt biztosítsan ak. Csak így lehet­séges az előirány:ott feladatok telje­sítése. Ábel Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom