Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-10 / 36. szám

1977. szeptember 10. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A gabonatermesztés mesterei A galántai járás mezőgazdasági üzemei már nagy lendülettel készül­nek az őszi munkálatokra. Nyugod­tan tehetik, hiszen a nyári, de legfő­képpen az aratási munkálatok ered­ményes elvégzése után az előkészüle­tekben semmi sem tartja őket vissza. Az aratást, a szalma begyűjtését, a tarlóhántást, valamint a tarlónnvé­­nyek vetését a járás valamennyi üze­mében befejezték. A járás mezőgazdászai ez idén új­ból bebizonyították, hogy a gabona­­termesztésnek nagy mesterei. Az el­ért eredményekkel elégedettek lehet­nek, hiszen 52,65 mázsás hektárho­zammal szlovákiai viszonylatban a második helyen végeztek. Búzából 50,8 mázsa helyett 53,61 mázsát, ár­műszaki fejlettségnek, a jobb minő­ségű vetőmagnak és a nagyobb ta­pasztalatoknak az eredménye. A szö­vetkezetben a gabonafélék átlaghoza­ma az utóbbi hét év alatt 15—16 má­zsával növekedett. Tehát évi átlagban 2,2 mázsával növelték a hozamot. Hogy mennyire fontos a jó agro­technika, legfőképpen a vetés előtti talajmüvelés, annak egy példáját hoz­ta fel Mrnka elvtárs. Tavaly a Drina búzafajtát egy 25 hektáros parcellán silókukorica után vetették, és a talaj­művelést nem végezték el kellő gond­dal. Ennek következtében ezen a te­rületen érték el a leggyengébb ter­mést. Itt hektáronként 61,5 mázsa bú­za termett, s bár ezt nem lehet éppen a legrosszabb hozamnak minősíteni, Ha minden gazdaságban olyan körültekintő gondossággal végeznék a ga­bonafélék gyomirtását, mint a diakovcei szövetkezetben, akkor a határ­szemlék során bizonyára ritkábban találkoznánk szinte katasztrofálisan elgyomosodott gabonatáblákkal. A felvételen a középütt húzódó világos sáv jelzi, árpa is van a gyomtengerben. . Foto: —bor pából pedig a tervezett 45,4 mázsa helyett 50.73 mázsát csépeltek hektá­ronként. A gabonaféléket 28 554 hek­táron termesztették. E nem csekély terület termésének betakarítását tiz munkanap alatt befejezték. A mag­veszteség minimális volt. Az aratás gyors, zavarmentes és minőségi lebo­nyolítása a kiváló felkészültségnek, a jo politikai-szervező munkának, és a gépek megfelelő karbantartásának az eredménye. A járás mezőgazdasági üzemeinek több mint tele túlszárnyalta a járási átlagot. Ez nem csoda, hiszen a ga­bonatermesztésben elért nagy hektár­hozamok már a járás hagyományai­hoz tartoznak. Az sem véletlen, hogy éppen ebben a járásban — nevezete­sen a tesedikovoi szövetkezetben — született az a nemes gondolat, amely később szocialista mozgalommá erő­södött. s melynek keretében több me­zőgazdasági üzem a NOSZF 60. évfor­dulójának tiszteletére kötelezettséget vállalt, hogy a szovjet búzafajtákból hatvan mázsát termel hektáronként. Ezáltal a többi mezőgazdasági üzem­nek megmutatták azt az utat, amely a gabonaprogram megvalósításához és az önellátáshoz vezet. A vállalkozást siker koronázta. A gabonafélék részére nem éppen ked­vező időjárási viszonyok ellenére a tesedikovoi szövetkezeten kívül több szövetkezet is feliratkozott a „hatva­nasok“ listájára. A járás legjobb bú­zatermesztői a trsticei, a žihareci, a diakovcei és a salai szövetkezetek. Valamennyi hatvan mázsán felüli hektárhozammal dicsekedhet. Hogy megismerjük az élenjárók ter­melési tapasztalatait, vagyis a kima­gasló eredmények titkát, ellátogat­tunk a diakovcei szövetkezetbe, ahol a búza 67,50 mázsás hektárhozamá­val a legnagyobb termést érték el a járásban. Kérdésünkre Mrnka Ladislav mér­nök. a szövetkezet föagronómusa azt válaszolta, hogy a kimagasló termés­hozamok döntő tényezője a jó agro­technika. Szigorú agrotechnikai fe­gyelemmel, minőségi és becsületes munkával valamennyi jelenlegi fajtá­val nagy hozam érhető el, még a kedvezőtlen időjárási viszonyok ese tén is. Ezt a szövetkezet eredményei bizonyítják a legjobban. Említést ér demej az új Szolaris búzafajta: tizen­egy hektáron 77,2 mázsás átlagot nyújtott. De a szovjet és jugoszláv fajtákban sem csalódtak. A jubilejná ból 18 hektáros területen 71 mázsái, a Szávából pedig 88 hektáron 69 má­zsát csépeltek hektáronként. Az árpa esetében is nagy hozamokkal és ki váló minőséggel dicsekedhetnek. A tervezett ötven helyet* 53.66 mázsa lett a hektárhozam. A legjobb (55c|| átlagtermést a 65 hektáron termesz tett Triumf fajtával érték el A kiváló termés nem volt véletlen, hanem az évről-évre tökéletesebb ag­rotechnikának, a fokozatosan javuló a szövetkezetben mégis kevesellték. Az idén azon lesznek, hogy hasonló mulasztás ne forduljon elő. Az intenzív gabonatermesztésben sok esetben elkerülhetetlen a búza gabonafélék utáni vetése. Ezekben az esetekben az agrotechnika iránti igé­nyek lényegesen nagyobbak. A szö­vetkezetben tavaly a gabona 45 szá­zalékát gabonafélék után vetették. Ezért különös gonddal végezték a magágy előkészítését, merthiszen et­től függ az egyenletes kelés, a jó át­­telelés és a hektáronkénti egyedszám Is. Ha lehetséges, akkor a búzát lu­cerna után sorolják be a vetésforgó­ba. A talaj lehető legjobb kihaszná­lása érdekében a lucernát második kaszálás után beszántják, és nyári ke­veréket vetnek. Ezzgl egyúttal bőví­tik a takarmányaalapot is. A keverék betakarítása után elvégzik a talajelő­készítést, majd a vetést. Ha gabona­félék után kell vetni, akkor a szalma mielőbbi behordását, valamint a tar­lóhántás, és a trágyázással egybekö­tött középszántás gyors elvégzését szorgalmazzák. A talajművelés során a legnagyobb figyelmet a magágy előkészítésének szentelik. A talajt úgy készítik elő, hogy a vetés egyenletes legyen, a mag öt centiméter mélyre kerüljön a talajba. A vetésnél — elsősorban a jugoszláv fajtáknál — az az elvük, hogy a növényzet inkább sűrűbb, mint ritka legyen. Ugyanis a sűrű ve­téseknél az egyedszámon tavaszi rit­kítással még módosítani lehet, de a ritka állományokon már sokat nem segíthetnek. Különösen ügyelnek a nitrogéntrá­gyázásra, amit fajtaigény szerint vé­geznek. A megdőlésre hajlamos jubi­lejná és Mironovszká fajtáknál a nit­rogéntrágya adagját csökkentik. A nitrogén hatvan százalékát ősszel, a foszfor- és kálium-alaptrágyával együtt juttatják a talajba. A tavaszi munkálatokat a növény­zet állapotától függően végzik. A sű­rű növényzetekben — - ritkítás céljá­ból — nehéz boronát, a gyengébb és ritka növényzetekben viszont — a bokrosodás serkentésére — könnyű boronát alkalmaznak. Boronázás után hengereznek. Ez a talaj nedvesség­­tartalmának a megóvását célozza. A tavaszi nitrogéntrágyázáskor figye­lembe veszik a növényzet fejlettségét. Nagy gondot fordítanak a gyomir­tásra. A szakértelemmel végzett küz­delemnek köszönhető, hogy az utóbbi öt év során a gahonaállományuk tel­jesen gyommentes volt. A tnnyészido folyamán a növényzetet figyelemmel kísérik, és szükség esetén intézked­nek. Sok múlik a betakarítási munkála­tok gyors és veszteségmentes elvég­zésén. Ennek tudatában a szövetke­zet dolgozói az aratásra kellőképpen felkészültek. Egy kombájnra ötven hektárnyi gabona termésének betaka­rítása jutott. A csoportosan üzemelte­tett kombájnok után azonnal felsora­koztak a parcellákon a szalmabeta­karító gépek. A tarlóhánlást két mű­szakban végezték. A kiváló agrotechnika, a jó szerve­zés és az odaadó-munka ismét meg­hozta gyümölcsét, és így a szövetke­zet a búzaeladási tervét ötven tonná­val túlíeljesítette. Klamaresik Mária Korszerűsített Zetor traktorok A brnoi Zetor nemzeti vállalat idei gépújdonságai közé az egységesített Zetor traktorok korszerűsített Z 4911, Z 6911 és a Z 6945 típusai tartoznak. Az új traktorok bemutatására a brnoi XIX. Nemzetközi Gépkiállításon ke­rül sor. Az eddigi -Z 4711, Z 6711 és -a Z 6745 típusú traktorokkal szemben az új traktorok tökéletesebb motorral rendelkeznek. Ezeket a brnoi „Zbrojovka“ nemzeti vállalat gyártja. A tökéletesített motorokat nagyobb teljesítmény és kisebb üzemanyag fogyasztás jellemzi. Ezenkívül sikerült a kipufogó­gázokat olyan szintre csökkenteni, hogy a levegő szennyeződésének meg­előzése a legszigorúbb nemzetközi követelményeknek is megfelel. Az eddigi típusokhoz viszonyítva, a Zetor 4911 típusú traktor háromhen­geres motorjának teljesítménye 1,5, a Z 6911 típusú traktor négyhengeres motorjának teljesítménye pedig 3,9 lóerővel nagyobb. Az egy lóerőre és egy üzemeltetési órára jutó üzemanyag fogyasztás tíz grammal kisebb, ami — országos viszonylatban — évente egymillió liter nafta megtakarítását jelenti. A gázképződés jóformán a felére csökkent. Különböző módosítá­sokkal tökéletesítették a tengelykapcsolót és meghosszabbították a motor élettartamát. A tökéletesített motoron kívül a korszerűsített traktorok zajszigetelt ve­zetőfülkéje megérdemli a figyelmet. Ezenkívül az új vezetőfülkék fel van­nak szerelve forróvíz-áramlású fűtőberendezéssel és új, kényelmesebb ülés­sel. Külalakra az eddigi típusoktól bizonyos mértékben megváltozott az új traktor elülső része is. A legfontosabb műszaki adatok szempontjából a Zetor 4911 típusú trak­tor motorjának teljesítménye 34,2 kW, a percenkénti fordulatszáma 2200. A Zetor 6911 típusú traktor teljesítménye 47,5 kW. Ezenkívül a Zetor 6945 típusú traktor első kerékmeghajtással rendelkezik, ami a traktor vonó­erőiét iptenfős mértékben növeli. —ik— Az öntözött intenzív füvek és legelők telepítésének kérdései A szarvasmarha-állomány erőtakarmány szükségletének csökken­tését több szálas takarmány termesztésével érhetjük el. E bonyolult kérdést nem lehet kellő szakértelem nélkül, egyoldalúan megoldani. A megfelelő takarmányalapot eredményesen csak úgy biztosíthat­juk, ha az adott területen több szárazanyagot tartalmazó, és jobb beltartalmi értékű takarmányt termesztünk, kielégítő ráfordítás mel­lett. A többéves kutatási eredmények azt mutatják, hogy öntözéses kö­rülmények között termesztett szálas takarmányok hozam-lehetőségei megközelítik, sőt felülmúlják a hektáronkénti húsz tonna száraz­anyag hozamot. A szárazanyag-termelés, valamint az energia egy­ségek és a szerves anyag tömegének növekedése szempontjából a legjobb takarmányok közé az intenzív füvek sorolhatók, jelentősé­güket még az is növeli, hogy hosszabb időre lehetővé teszik az álla­tok biológiailag értékes zöldtakarmánnyal való ellátását. A fiivek hozamának, minőségének és a termelés gazdaságosságá­nak döntő tényezője elsősorban a növényzet egyöntetűsége és sűrű­sége. Ezt jelentős mértékben a talajelőkészítés és a csapadék befo­lyásolja. A gondos talajelőkészítést nem pótolhatja sem a nagyobb mennyiségű vetőmag, sem pedig a további agrotechnika. A füvek nagyon igényesek a technológiai fegyelemre és az agrotechnika be­tartására. A füvek vetőmagját — mivel a magok igen aprók — egyenletesen és nagyon sekélyen (1,5—2 cm mélyen) kell elvetni, hogy az így nyert egységes növényállomány több (négy-kilenc) évig hasznosítható legyen. A telepítéskor elkövetett hiba rányomja bélye­gét a termelés eredményességére. Az öntözéses viszonyok között a nyári időszak a legkedvezőbb a vetésre. A középmély szántás után kultivátorozást végzünk. A 10—14 naponkénti talajlazítással kiirthatok a kikelt gyomok, s egyúttal a még ki nem kelt gyommagvak csírázása is serkenthető. Szárazság esetén ajánlatos a vetés előtti öntözés — 10—20 mm-es adagban —, hogy jobban elősegíthessük a gyomok csírázását. A gyomirtási mun­kálatok után következhet a vetés, amit legkésőbb szeptember 10-ig el kell végezni. A vetés előtti talajművelósbe a nitrogén-, foszfor- és káliumtrá­gyázás is betartozik. Foszforból 44—53, káliumból pedig 83—101 kg-ot dolgozunk be a talajba hektáronként. A kálium- és foszfor­trágyákkal — három évre szóló — tartaléktrágyázást is végezhe­tünk. A nitrugéutrágyát ammonium formájában a vetés előtti kulti­­vátorozás folyamán — hektáronkénti 50—60 kg-os adagban — dol­gozzuk be a talajba. A talajelűkészítés fontos művelete a nehéz hengerrel végzett hengerezés, hogy a mag egyenletes (1,5—2 cm-es) mélységbe jusson. Vetéskor fokozott figyelmet kell szentelni a vető­mag megfelelő keverésének, hogy ezáltal megakadályozzuk a vető­­gép dugulását. Öntözéses viszonyok között is át kell térni a bonyolult keverékek­ről az egyszerűbb összetételű — egy vagy két összetevőjű — vető­magra. A fajták megválasztásakor az egyenletes növekedés a fő követelmény, mert ez a betakarításnál megkönnyíti a munka szerve­zését, és ezenkívül kedvezően hat a minőségre, a veszteségek csök­kentésére, az egyenletes züldtakarmány-ellátásra és a szárító folya­matos üzemeltetésére. Legkedvezőbb ha a korai fajták 20, a közép­korai fajták 50. a kései fajták pedig 30 százaléknyi mennyiségben vannak jelen a keverékben. Fűfajtáink közül ennek a követelménynek megfelel a korai cso­mós ebír, a középkorai réti csenkész és a kései angol perje. Kiegé­szítőként fehérhere is alkalmazható. A fűliszt előállítása, a széna és a szenázs készítése, valamint legeltetés szempontjából különös­képpen a tetraploid olasz perje javasolható a keverékbe. A hektá­ronkénti 40 kg vetőmag elvetése után — még a vetés évében — 15 tonna jó minőségű szálas takarmányt nyerhetünk hektáronként. A következő évben kiadós öntözéssel és nitrogéntrágyázással — öt­szöri kaszálással számolva — 60—80 tonna zöld anyagot nyerhetünk egy hektárról. Éghajlati viszonyaink között a nyári vetés sikere majdnem min­den esetben a rendszeres öntözéstől függ. A talaj felső rétegének nedvességhiánya kései és egyenlőtlen kelést eredményez. A gyengén fejlett növényzet a következő években elgyomosodik. Tudni kell, hogy a ritka és hiányos növényzettől még öntözéses viszonyok kö­zött sem várható nagy hozam, és a termesztés nem gazdaságos. An­nak dacára, hogy a füvek nagyon gazdag gyökérzettel rendelkeznek, a maximális tápanyagfelvételű, gyökérzóna igen sekély, és a gyökér­­zet oszmotikus nyomása csak 2,5—2,3 atmoszférát ér el. Ez növeli a növény vízigényét. A füvek nedvességigényét 60—70 százalékos kihasználható vízkapacitásban lehet megállapítani, 20—25 cm nedves talajréteg esetén. Az időjárástól függően alkalmazzuk a vetés előtti öntözést is, 15—20 mm-es adagban. Ha vetés után. cserepessé válik a talaj felszíne, ezt öntözéssel (15—20 mm) szüntethetjük meg, te­kintet nélkül a talaj nedvességtartalmára. A többéves tapasztalatok azt mutatják, hogy évente két-hárnm öntözéssel, 60—90 mm öntöző­víz mennyiséggel kell számolni. A hazai és a külföldi kutatási eredmények, valamint az öntöző­gazdálkodás gyakorlati tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az inten­zív füvek öntözéses termesztése kifizetődő és jelentős mértékben hozzájárul a takarmányalap biztosításához. Ezért nagyobb érdeklő­dést érdemei a mezőgazdasági üzemek, valamint az irányító szervek részéről. MICHAL SANTA mérnök, Ontözőgazdálkoriási Kutató Intézet Öntözési híradó Az augusztus 15—21 közötti héten Szlovákia valamennyi meteorológiai megfigyelő állomásának körzetében a növények vízszükségletét meghaladó csapadékmennyiség hullott. Ez a tény egész Szlovákia területén szünetelteti az öntözést. A ku­koricánál további öntözéssel már nem számolunk. Az újabb csapadék ugyanis hátráltatná az érést, az éretlen kukoricában pedig kárt tehetnének az esetleges korai fagyok. A cukorrépánál az idén kései betakarításra számítunk, s az öntözési évad szeptember 15—20-lg tart. A lucernát és a füve­ket szeptember végéig locsolhatjuk. Ugyanakkor a hónap vé­géig állandóan készenlétben kell állni, hogy szükség esetén kiadósán locsolhassuk az alávetett évelő takarmányokat. Ing, Oto Brežný, CSc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom