Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-10 / 36. szám

8. SZABAD FÖLDMŰVES 1977. szeptember 10. Az ausztriai tanulmányút tapasztalatai A SZMSZ bratislavai helyi szerve­zetének több olyan tagja van, akik anyaneveléssel foglalkoznak, méheket vándoroltatnak mezőgazdasági növé­nyekhez, s akiket szenvedélyes újí­tókként ismerünk. Közéjük tartozik Benedik Kaliský elvtárs is, a helyi szervezet elnöke. Talán ezzel magya­rázható, hogy ő szervezte a közel­múltban megvalósult ausztriai kirán­dulást, és hogy a kirándulás iránt olyan nagy volt az érdeklődés. Július elsejétől harmadikáig a bra­tislavai alapszervezet nyolcvanöt tag­ja látogatott meg néhány jelentős ausztriai méhészközpontot, hogy fő­leg az anyanevelés terén új tapaszta­latokat szerezzen, hiszen tudjuk, hogy az osztrák Kraüka—Troiseck egész Európában, sőt Európán kívül is is­mert. Tanulmányi kirándulásunk első ál­lomása a bécsi Szövetségi Méhészeti Központ volt. Dr. Grohmann már reg­gel 8,20-kor az igazgató képviseleté­ben üdvözölhette a látogatók első csoportját. Röviden tájékoztatott ben­nünket az intézet küldetéséről; el­mondta, hogy a lunzi fióküzemet be­leértve, tizennégy dolgozója van. A bécsi részleg a méhtartás és a méh­­betegségek kutatásával foglalkozik. Tájékoztatójából kiderült, hogy első­sorban a Nozematózissal vannak gondjaik. Az intézetben szorongva kísérik fi­gyelemmel a Varroa Jacobsonii beteg­ség elterjedését, amely főleg Romá­niában, Bulgáriában és feltehetően Jugoszláviában van elterjedve. Jellem­ző erre a betegségre, hogy nem ter­mészetes úton terjed, hanem a mé­hek, anyák behozatala által. Már Nyu­­gat-Németországban a Felső-Ruhr vi­dékén is előfordult, ahová Romániá­ból és Pakisztánból hozták be. A nemesített méhcsaládok körüli zöld parkban számos petéző kaptárt láttunk, melyek a megtermékenyítő állomásról kerültek ide. Jobbára mű­anyagból készültek. Noha a méhek melegítésének hívei, a polisztirolok­­kal jobbak a tapasztalataik, mint a hagyományos kaptárakkal. Méheikkel mézharmat-lelőhelyekre vándorolnak, azokkal a nemesített méhcsaládokkal együtt, melyekben anyákat neveltek, mivel a méhcsalá­dok méztermelését egyénileg értéke­lik. Az anyákat elsősorban saját szük­ségleteikre, ám Lunzban más érdek­lődők részére is nevelik. Ebben az évben Ausztriában jó volt a mézhordás, hiszen már június hu­szonkettedikén az intézetekben nevelt méhektől családonként harminc kiló mézet pergettek, és még június 29-én is 3,10 kg volt a súlygyarapodás. A múlt évben ötven méhcsaládtól átlag 70, egyesektől 109 kg mézet nyertek. Tanulmányi kirándulásunk máso­dik állomása a purgstali Singer mé­hésznél volt. Singer úr az egyik leg­ismertebb osztrák Troiseck-anyaneve­­lő. Mivel ő maga nem lehetett jelen, felesége fogadott bennünket. Kevés volt az ideje, rögtön egy kis előadást tartott az anyanevelés módjáról. Sin-A mezőgazdasági nagyüzemeink mellett működő méhészetek száma sajnos csökken. Több gazda­ságban a méhészetet szükséges rossz­nak tekintik, amely a mérleg kiadási oldalát terheli, nem számolva azzal, hogy a gyümölcsfélék, takarmányok és az olajos magvak, termelésénél nélkülözhetetlen a méhek megporzó, megtermékenyítő mnukája. Az elmondottakból kiindulva csak az elismerés hangján lehet írni az Orechová Potón-i (dióspatonyi) Efsz vezetőségéről, amely a jövedelmező­ségen túlmenően felismerte a méhé­szet egyéb gazdasági jelentőségét is. A szövetkezeti méhészet több mint húsz éve alakult. Az eltelt Időszak alatt a vezetőségnek gondot okozott a szakképzett méhész hiánya. A szak­szerűtlen ápolás következtében a méhcsaládok legyengültek, fertőző betegségek tizedelték állományukat. A közelmúltban a szövetkezet vezető­ségének Varga Gyula személyében si­került olyan kiváló szakembert szer­ződtetnie, aki a méhészet terén több évtizedes tapasztalattal rendelkezik A nagyüzemi méhészeteket érintő leg­fontosabb problémákról a tapasztalt szakember véleményét kértük ki. — A közösség vagyonát megőrizni, vele bánni és termelni nagy felelős­ség, annál ts inkább, mert a méhé­szet a mezőgazdaság olyan ágazata, ahol az egyéni fáradozást nem min­dig követi az eredményekben muta­ger úr ötszáz méhcsaládja közül, a­­melyek tizenöt telepen, egymástól 13S km-nyi távolságra vannak széthelyez­ve, száz a nemesített család. A meg­termékenyítő állomás az 1894 méter magas Otscher hegyen, 900 méternyi magasságban található. Mi a titka ennek az anyanevelő állomásnak? Azokat a szűzlépeket, a­­melyeket az anya bepetézett nem az elárvult, hanem az anya nélküli csa­ládokba rakják. A félnapos lárvákat szárazon svájci kanállal műsejtekbe rakják, amelyeket csavar erősít a ke­rethez. A nevelő keretet, amelyen öt­venegy műsejt helyezkedik el (három sorban lárvával együtt) nyolc napra anyanélküli méhcsaládba helyezik. Nyolc nap után, amikor a pete tizen­két napos, az anyasejteket kipergetik s kalitkába teszik. A fiasításos keretet, amely tíz ka­litkát tartalmaz, 35 °C-os villanykelte­tőbe teszik. Három nap után az anyák kikelnek. A harmadik napon a kalit­kákat kiszedik a termosztátból és az anyákhoz három-négy fiatal méhet tesznek. A tizenhatodik napon, ami­kor az anyák mind kikeltek, közön­A Troiseck-anyaneveléc titka abban rejlik, hogy Singer úr már harminc éve foglalkozik anyaneveléssel. A ne­mesítést komoly tapasztalatok alapján végzi, s módszereit az Osztrák Mé­hészszövetség is jóváhagyta. Igyekszik betartani a legalapvetőbb követelmé­nyeket: a méhek minél kisebb inge­rültsége, átlagon felüli mézhordás és kis rajzási hajlam. Minden méhcsalá­dot legalább három éven át kísérnek figyelemmel és értékelnek annak ér­dekében, hogy kizárják a heterogén hatást, amely főleg az első (Ft) nem­zedéknél mutatkozik meg, később csökken. A méhek teljesítményét a terepen figyelik. Az anyák minőségét a lárvák „kora“ is befolyásolja, az hogy fél-, egy- vagy másfélnapos ko­rukban rakják át őket. Legjobb, ha félnapos lárvákat raknak át. Kirándulásunk harmadik állomása a Lunz am See-i Méhészeti Kutató Intézet volt, ahol méhnemesítő mun­kával és a méhlegelő vizsgálatával, megfigyelésével foglalkoznak. Az in­tézetben Ruttner igazgató fogadott bennünket. Röviden tájékoztatott ar­ról, hogy az intézet kétszáz alkalma­zottal, háromszáz méhcsaláddal ren­delkezik, és a tudományos kutatást az alkalmazottak méhein is végzik. Egyébként az intézet a méheit a téli időszak beállta előtt az alacsonyab­ban fekvő körzetekbe szállítja. Fajtanemesítő munkájuk nemcsak az anyák tulajdonságainak átörökíté­sére irányul, hanem a herék öröklődő tulajdonságait is figyelemmel kísérik, és ilyen szempontból érdekes ered­ményekhez jutottak. Ma az úgyneve­zett heregyűlésekkel foglalkoznak. Eddig mintegy tizenkét ilyen gyüleke­séges nitrolak-ceruzával megjelölik őket. AZ ANYÄK ELŐKÉSZÍTÉSE A polisztirolból készült, dúraluml­­nium betéttel ellátott svájci terméke­nyítő kaptárban — Singer találmánya —, amelyet hátulról kell tápszerrel megtölteni, az elülső részbe helyezik a tápanyaggal ellátott lépet, mellé helyeznek egy negyednyi vízzel táp­lált méhcsaládot, továbbá két keretet. Az anyát előbb mézoldattal beperme­tezik, a röpnyíláson át beengedik a kaptárba és bezárják. A kaptárt há­rom napig sötét és hűvös helyen tart­ják, utána átviszik a megtermékenyí­tő állomásra. Tizenégy nap ntán, amikor a meg­termékenyített anyák petézni kezde­nek, átrakják őket a szállító kalic­­kákba, cukorméz-folyadékkal beper­metezik őket, és elszállítják a meg­rendelőknek. FOLYAMATOS NEVELÉS Az elszállított anyák helyére köz­ben új anyapetéket helyeznek, majd ezeket különleges csomagolásban át­viszik a megtermékenyítő állomásra, ahol kikelnek. Az anyákat csak meg­termékenyítés után jelölik meg. Ép­pen e két munkahely és nevelési fo­lyamat kombinálásával képes Singer úr nyaranta kétezer anyát nevelni, ami bizony irigylésre méltó teljesít­mény. Élnek a lehetőségekkel kozó siker. A földművesszövetkezetek méhészeinek szakmai tudáson kívül ki kell érdemelniük a vezetőség és a tagság bizalmát, amit csak lelkiisme­retes és tervszerű munkával lehet el­érni. Munkánkat úgy kell megszer­vezni, hogy a szövetkezet szempont­jából lehetőleg a legolcsóbb és legjö­vedelmezőbb legyen. Ami talán a leg­fontosabb, a méhállományt tegyük biztonságossá Éppen ezért feltétlenül A vándoroltatás nagyban hozzájárul a méhészkedés eredményesebbé téte­léhez, és a hatékonyabb megporzó te­vékenység a mezőgazdasági termelést is sikeresebbé teheti. Foto: —bor vegyük figyelembe a környezet ter­mészeti viszonyait. Ugyanis sokkal jö­vedelmezőbb és olcsóbb a termés, ha a méhek az egész év folyamán otthon találnak gyűjtenivalót. Ezért fel kell mérni a környék nektárt és virágport adó növénytermelését. A méhlegelők állapotát figyelembe véve —.-személy szerint — szerencsés helyzetben vagyok, mivel a szövetke­zet intenzíven foglalkozik olyan növé­nyek termelésével, melyek nyár vé­gén is virágoznak. Természetesen a növények egyikétől sem várhatunk nagyobb mennyiségű pergethető mé­zet, de arra nagyon is megfelelnek, hogy mentesítsenek a nyárvégi ser­kentés és az őszi etetés költségeitől. Az önköltség csökkentésének egyik önként jelentkező módja, hogy a mé­hész maga készíti el a kisebb javítá­sokat és felszereléseket, igyekszik minél jobban meghosszabbítani i kaptárak és felszerelések élettarta­mát. Szövetkezetünkben vannak olyan szlovák D-típusú kaptárak, amelyek túl vannak a húszéves amortizációs időszakon, de még mindig használha­tók. . A„_tapasztalt méhész, rövid össze­foglalója után felkerestük Nemesek zetről van tudomásuk. Megállapítot­ták, hogy a herék húsz kilométernyi távolságra is elrepülnek gyűlésekre. E tény ismeretének nagy jelentősége van az anyanemesítő állomások épí­tése szempontjából. Hogy meggyőzze­nek bennünket az ilyen gyülekező helyek létezéséről, egy kalickába zárt anya segítségével lerepkutatást vé­geztek. Kirándulásunk utolsó állomása a knittfeldi Staier Szövetségi Méhészeti Iskola volt. A tanonciskola háromszáz méhcsaláddal rendelkezik, melyekből az egyes ellenőrző állomásokon 30— 6U darab található. Évente mintegy ötezer anyát nevelnek. Az iskola mé­hészeti eredményeiről Reinprecht igazgató úr tájékoztatott bennünket. Az iskolának jól felszerelt mézperge­tő helyisége van, két pergetőve], cu­­kormézoldat leverővel és egyéb fel­szereléssel. A bratislavai méhészek e kirándu­lás során sok olyan tapasztalatot sze­reztek, amelyeket saját méhészetük­ben gyümölcsöztethetnek. Azonban a jövőben jó lenne, ha az ilyen — eset­leg egy-két nappal hosszabb — ki­ránduláson regisztrált anyanevelők is részt vennének, és meglátogathatnék valamelyik megtermékenyítő állomást is, mert erre a mostani kirándulás résztvevőinek nem volt alkalmuk. Jura] FerenÜfk mérnök, a SZMSZ KB vezető titkára. A természet csodálatos tulajdonság­gal ajándékozta meg a növényeket — a nektárképzéssel. A virágokban a nektár — fajfenntartás szempontjából — a legkedvezőbb időpontban képző­dik. A megtermékenyítés idején, ami­kor a virágpornak a bibére kell jutni, a növény többféle módon olyan anya­got választ ki, amely serkentően hat a rovarokra. Éppen a nektár az az anyag, amely illatával a virághoz csa­logatja a rovarokat, s ezáltal előse­gíti a megtermékenyítést. A nektár a növényi test igen kicsi szervében — a nektáriumban — képződik. A nektár képződése és kiválasztása egy igen bonyolult élettani folyamat, amely még a mai napig sincs teljes mértékben tisztázva. A zöld növények a levegőből veszik fel a széndioxidot és a talajból a vizet, meg az ásvá­nyi anyagokat. Ezeket az egyszerű — energiaszegény — anyagokat, a nap­energia, valamint a klorofill segítsé­gével szénhidrátokká, elsősorban sző­lő cukorrá alakítják. A szénhidrogé­nek a növény fejlődéséhez és egyéb élettani folyamataihoz szükségesek. E bonyolult folyamatok során képző­dik az édes nektár Is. A tudósok többsége azon a véleményen van, hogy a nektár azokban a növényi szövetekben képződik, melyekben a szénhidrátok felhalmozódtak. Amikor a nedvkeringés folyamán ezekbe a szövetekbe víz kerül, a cukroknak egy része feloldódik és nektárrá ala­kul. A nektár apró mirigyekben képző­dik, melyeket nektáriumoknak neve­zünk. Szerkezetileg a nektáriumokat a növény légzőnyílásaival hasonlít­hatjuk össze, mivel anatómiai és mű­ködési szempontból egymáshoz na­gyon közel állnak. A nektáriumok és a légzőnyílások szekréciós szerkezete nagyon hasonló. A légzőnyílást két vesealakú összezáródó sejt alkotja. A sejtek kidudorodott oldalukkal vannak egymáshoz fordítva. Ezáltal egy rés keletkezik közöttük, s ezen keresztül megy végbe a vízpára és a különböző gázok anyagcseréje. Ha a növényben elegendő mennyiségű víz van, akkor a légzőnyílások kitágulnak, ha viszont a víztartalom csökken, akkor össze­csukódnak. Hasonlóképpen a nektár kiválasztódása is szorosan összefügg az anyagcserével. Egyes esetekben a nektárizmok az érrendszer szövetei­nek végződései, és a nektár az úgy­nevezett „szekréciós szövetekben“ képződik. Olyan esetek is ismerete­sek, amikor a nektár különböző miri­gyek kinövéseiben képződik. Ezek a virágban, de a virágon kívül is lehet­nek. A nektáriumok — elhelyezkedésük szempontjából — két csoportba so­rolhatók: Az első csoportba a nuptiális nek­táriumok tartoznak. Ezek rendszerint a porzó és a magház közelében he­Guativ elvtársat, a szövetkezet nö­vénytermesztőjét. — Melyek azok a legfontosabb té­nyezők, amelyek a nagyüzemi mé­hészkedést kedvezően befolyásolják? — érdeklődtünk. — A mézelő méh termésnövelő je­lentősége világszerte ismert. Nem csupán a herefélék, hanem minden rovarmegporzásra szoruló növény megtermékenyítésében fontos szere­pet tölt be. Köztudomású, hogy a nagy tömegekben termesztett gazda­sági növények sikeres beporzása mé­hekkel végeztethető, mert azok népes családokban élnek, s tetszés szerinti számban telepíthető a virágzó táblák közelébe. A mesterséges megterméke­­nyítési kísérletek során kiderült, hogy sok növény, köztük a lucerna megter­mékenyítése biztosabb, ha a bibét könnyedén tűvel megkarcoljuk. A karcolás kb. megfelel annak a súrló­dásnak, amely a méhek kitines pán­célja, vagy körmei és a bibe között keletkezik. A méh eszerint nemcsak szállítja a megtermékenyítő virágport, hanem közvetlenül közreműködik a megtermékenyítésben. A világ fejlett mezőgazdasággal rendelkező államaiban — közöttük a Szovjetunióban — külön központok foglalkoznak a megporzó méhcsalá­dok közvetítésével és elosztásával. A dióspatonyi példából kiindulva, erre nálunk is minden lehetőség adott, csak élni kell vele. CSIBA LÄSZLÜ lyezkednek el, é; a rovarok, melyek a nektárhoz kert lnek, testükkel a vi­rág nemi szerveit érintik. A nektáriu­­moknak az ilyen elhelyezkedése a vi­rág megporzását valamint a magok vagy a gyümölcí ök képződését befo­lyásolják. Ha a nuptiális nektáriumok közvetlenül a viliágban helyezkednek el, akkor virágoi belüli (intraflorá­­lis) nektáriumok nak nevezzük őket. A méhek szempontjából ezek a leg­fontosabbak, mivel legtöbb nektárt termelnek. Ha a nektáriumok a virág külső oldalán helyezkednek el, akkor cirkumflorális nejktáriumoknak nevez­zük őket, Azoka a nektárlumokat, melyek a virágén kívül, de a virág közvetlen közeié эеп vannak, virágon kívüli (extrái loiális) nektáriumnak nevezzük. D. Dietz (1966 szerint gyümölcs­fáknál a bimbózás kezdeti szakaszá­ban cukornedv 'álasztódik ki. A ki­választódás kéz Jetén a duzzadó vi­rágbimbók hegyi n sűrű cukorszerű oldat képződik. 1 legállapította, hogy a cukornedv 50- -80 százalék száraz­anyagot tartalmi zhat, aminek ötven százaléka cukor, negyven százaléka szorbit, tíz száz iléka gyümölcs- és szőlőcukor. A cukornedv kiválasztó­dását napsütéses időszakokban ész­lelte, amikor a levegő hőmérséklete — napos" oldaloi} mérve — elérte a 25—30 C-fokot ís néhány napig tar­tott. A cukornec v képződése össz­hangban volt a ;yümölcsfák virágzá­sával. A cukorcseppek mérete 1—8 nőgyzetmilliméte ■ között változott. A gyümölcsfák mej porzása szempontjá­ból a cukornedc -képződésnek fontos szerepe lehet, trert a méhek már a virágzás előtti s ;akaszban kezdik lá­togatni a fákat, és ezáltal a 'mézhor­dás időszaka me, [nyúlik. A második esc portba az extranup­­tíális nektáriumek tartoznak. Ezek a virágon kívül helyezkednek el. Leg­­gyakrabbart a növény levelein vagy a bimbókon — pl. i cseresznyénél vagy a meggynél — 1 alálhatók. A nyárfá­nál a virágonkíi üli nektáriumok a levéllemez és a szár határán helyez­kednek el. A fekitebodzánál a nektá­riumok nagyon feltűnőek. A száron helyezkednek el, a két szembeálló le­vél között. Virágjnegporzás szempont­jából az extrám ptiális nektáriumok­­nak nincs jelent iségük. A méhek ré­szére alkalmi mi zhordási lehetőséget nyújtanak, de ennek sincs különö­sebb jelentősége. A rovarkedvelő növényeknél tapasz­talhatjuk, hogy i. virágok felépítése rendszerint azon rovar testéhez ido­mul, amely a megporzást végzi. Ebből a szempontból a nektárium fekvése is hozzájárul a virí g megporzásához. A virágok a nektáriumok hozzáférhető­sége alapján a következőképpen cső; portosíthatók: Könnyen hozzí férhető nektárt tar­talmazó virágok. Ebbe a csoportba a hársfa, jávorfa, a ribiszke és az er­­nyősvirágúak tartoznak. E növények virágaiban a mé rek számára a nek­tár könnyen hozzáférhető és jól lát­ható. A virágok színe rendszerint fe­hér, piros, sárga vagy zöld. Félig rejtett ntktárú virágok. Ezek a virágok rend; zerint sárgák vagy fehérek. A nektárt leggyakrabban a porzók, a pihék, vagy a virág egyéb részei takarják. Ebbe a csoportba a keresztesvirágúal és a rózsafélék tar­toznak. Rejtett nektári virágok. Ezeknél a virágoknál gyakran nagyon szoros kapcsolat alakul ki bizonyos rovar­fajhoz. A virágo ;ban tipikus jelek képződnek, rftelyi к a nektárhoz veze­tő utat mutatja í. A virágok színe különböző. Lehet sárga, fehér, piros vagy kék. A világok sarkantyúala­­kúak, a virágszirmok tölcsérszerűen összenőttek. A v rágtölcsérek gyak­ran hét millimét irhél is hosszabbak. Ennek következte ben a méhek részé­re a nektár hoz: áférhetetlen. A nektáriumokl al kapcsolatban még egy figyelemre n éltó jelenség észlel­hető, mégpedig < z, hogy a nektáriu­mok túlnyomó része csak nagyítással válik láthatóvá. De léteznek olyan nektáriumok is, nelyek szabad szem­mel is láthatók. Így szabály azonban érvényes: minél távolabb esik a virág a növény szárától, annál kisebbek a nektáriumok, és innál kevesebb nek­tár képződik bennük. JURlK ANTON

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom