Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-20 / 33. szám
1977. augusztus 20. SZABAD FÖLDMŰVES A tanyavilág központja a fény felé fordult BajíSon keresztül utazva akarvaakaratlanul a múltat idéző cselédházakra gondolok, de a valóságban már rangos házak, soklakásos blokkok, új középületek hirdetik a jólétet. Mint ismeretes BajC (Bajcs) és tartozékai — Kotelnica (Ellető), Vlkanovo (Farkasd), Aüala (Anyala) és Chrást (Haraszt) az esztergomi érsekség birtokai voltak. A második világháborút követő években jelentős fordulat következett be az itt élő emberek életében. Az Polák László a hnb képviselője, a Bajcsi Állami Gazdaság bajcsi részlegének vezetője, a községfejlesztési bizottság elnöke. egyházi birtokot állami kezelésbe adták, s mint állami gazdaság a szocialista gazdálkodás útján indult fejlődésnek. Az itt élő emberek gondolatvilágát nem egykönnyen lehetett megváltoztatni, mert a múlt feudális rendszer sanyargató ereje alól csak nehezen tudtak szabadulni. Ehhez hozzájárult a háborút követő propaganda is, „csajkás rendszerrel“ ijesztgették az egyszerű embereket. Nem volt könnyű az indulás sem, mert megfelelő gépek hiányában a termelési eredmények nem érték el a kívánt szintet. De a párt és állami szervek hathatós segítsége révén beindult a gazdaság termelésének lendítőkereke, és ekkor már a gazdaság dolgozói is ráeszméltek arra, hogy lehet emberibb körülmények között is dolgozni. A községnek jelenleg 1420 lakosa van — tájékoztat Štefan K m e f o hnb elnök, aki 1968-tól tölti be a tisztséget. Az utóbbi tíz évtized alatt rohamosan fejlődik a község. A beindulásra így emlékszik vissza Polák László elvtárs, aki már másfél évtizede képviselő: — 1966-ban lettem megválasztva képviselővé, majd a községfejlesztési bizottság elnökévé. Kidolgoztuk a fejlesztési tervet és ennek értelmében nyolc dolgozónak juttattunk házhelyet. Persze a dolog nem ment teljesen símán, mert a tervezett helyen sertés- és baromfiólak voltak, amelyeket a tulajdonosok rőzsével vagy napraforgó kóróval kerítettek be. A volt cselédlakásokat korszerűsítettük, majd évről-évre mind több házhelyet kaptak a gazdaság dolgozói. Ezek az úttörők nem részesültek anyagi segítségbe, nekik saját erejükből kellett megküzdeni a nehészségekke). — Az elmúlt választási időszakban 96 családi ház épült a községben — veszi át a beszéd fonalát Kmet'o elvtárs. Ebből 72 már lakható. Elgondolásunk az, hogy a külső gazdaságok dolgozói is a községben telepedjenek le, mert itt nagyobb lehetőség nyílik a kulturális igények kielégítésére, jelenleg már nem okoz különösebb gondot a dolgozók munkahelyre való szállítása vagy hazaszállítása. Az állatgondozókat hajnalban viszi a mun, I Az almatermesztés három formáját |láthattuk az utóbbi évtizedekben. |a magas koronáját az alacsonyabb ^törzsű középkoronájú követte. A legújabb telepítések dróthuzalosak és a ^fácskák már két-három éves korukéban szép termést hoznak. A felvételen lévő kétéves fáról a három у /esztendős kisgyerek is „szüretelhet“. Fn‘ő: -tt-Épül, szépül, fejlődik a község. (Jtca részlet Andriskin J. felvétele kahelyre az autóbusz, nyolc után hazaszállítja őket, majd délután ismét kiviszi és este hazahozza a dolgozókat. Éppen ennek köszönhető, hogy az utóbbi években megnövekedett a házhely igénylők száma. A község polgárai igen aktívak, erről tanúskodik az 582 kollektív és 12 egyéni kötelezettségvállalás. A lakosság társadalmi összefogásának köszönhető, hogy Bajoson és Haraszton felépült egy-egy élelmiszerüzlet. A bajcsi élelmiszerboltban elbeszélgettünk Kovács Márta üzletvezetővel és Uzsák Margit elárusítóval. Az ő érdemük, hogy a vevők mindent megkapnak, amire szükségük van. Hogy teljes legyen a kép, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a bajcsi üzletnél a polgárok 3012, Haraszton pedig 2118 óra társadalmi munkát végeztek. A lakosság érdeme az is, hogy zöldövezetek létesültek és kétezer rózsatövet ültettek ki s a kis óvodások részére pedig játszóteret létesítettek. Ennek az akciónak lelkes szervezője Ježók o v á Anna, a Nőszövetség helyi szervezetének elnöke volt. Az ifjúság sem tétlen, mert az elmúlt választási időszak alatt derekas munkát végeztek. A mostani választási időszakban a jelenlegi óvodából bölcsődét csinálnak hatvan kisgyermek számára. Helyette új óvodát építenek 1 millió 500 ezer korona értékben a „Z“-akció keretében. Hasonló összegért építik fel a halottasházat is. Egy új üzlettel is számolnak, amelyet 480 ezer korona értékben építenek fel. A község közepén elterülő tóval szemben építik fel az új kilencéves iskolát, 1 millió 500 ezer korona beruházással. 1976- ban megkezdték a sportpályán levő öltöző bővítését 130 ezer korona ráfordítással, amelyhez a SZTSZ járási bizottsága 80 ezer koronával járult hozzá. Az épület jobbszárnya emeletes lesz, az emeleten húsz személy elhelyezésére létesítenek szállóhelyet. Mivel a sportpálya ideális környezetben fekszik, lehetőség nyílik egyes klubcsapatok összpontosítására. Megkönynyíti az is, hogy a gazdaságnak saját közpunti konyhája van, s így az étkezés nem okoz különösebb gondot. Štefan Kmefo elvtárssal egy kis szemlére indultunk. Őszintén meg kell mondani, hogy a látottak minden várakozáson felül megleptek. A villaépületek előtere színes virágoktól tarkított. A látvány szemetgyönyörködtető, és a polgárok jóízléséről tanúskodik. Arra, hogy a község tovább épül és szépül, biztosíték a gazdaság dolgozóinak szorgalma és tenniakarása! Andriskin józsef IS özei bárom évtizede, hogy megalakultak az első szövetkezetek hazánkban. A szikra, a huszadik századi ember — és társadalom — eszmény lángralobbantója pedig hatvan évvel ezelőtt indult győzelmes útjára. Ma már mindenki számára világos, hogy a NOSZF hatására alakult sorsunk olyanná, amilyen ma. Ennek köszönhetjük tehát — közvetett módon — szövetkezeteink megalakulását is. A kezdet nem volt könnyű. A parasztban, zsellérben évszázadokon keresztül sarjadzó kívánság: szerezni, gyarapítani, nemcsak verejtékkel öntözni a földet, hanem emberi módon élni is rajta. Ez a felszabadulás után kezdett valósággá válni. A titkolt vágy végre kiléphetet álomburkából s a nincstelenek ezreinek elégtételt szolgáltatott a történelem. BENYÄK JÄNOS: LÄTÄSTÜL VAKULÄSIG A Trhové Mýtó-i (vásárúti) Efsz gépjavító csarnoka előtt egy traktor áll. Régi masina, még az első Skodák közül való. Zöld, kissé ormótlan vastestével úgy trónol a beton talapzaton. akár egy ottfelejtett tanú. Régi idők tanúja. Az egykori káptalan területén ma már nem Popper )ózsef, az embernyúzó bérlő az úr. Korszerű, négyezerhatszáz hektáros mezőgazdasági üzemnek dolgozók a gazdái. A felszabadulás előtt keserves volt errefelé. Ipar az egész környéken nem volt s a fehér hollóként jelenlevő kézműveseknek, mesterembereknek is több volt a pihenő, mint a munka. A lakosság nagyrésze a földet túrta a „Popper-birtokon“, vagy valamelyik módosabb gazdához szegődött. Rogygyant vályogházak, sok gyerek, látástól-vakulásig tartó munka, szűkös betevő falat. Ha néhány sorban kellene szociográfiai jellemzést adni az itt lakók életkörülményeiről, múltjukat e néhány pont köré csoportosíthatnánk. Ruider, a falu vendéglőse vasárnaponként nagyon meggondolta, csapra Ussön-e egy huszonöt literes sörösbordót... — Keserves élet volt, egyik napról a másikra éltünk. Fél négytől napnyugtáig tartott a munkanap, de az is csak kétszer-háromszor hetente. Aki több napot tudott dolgozni, szerencsésnek mondhatja magát. A fizetség? Hét korona egy napra. (Egy kiló cukor hat kornnába került...) Százan, százötvenen is sorakoztak reggenak irántuk: csak az lehet párttag, aki megérdemli. — Ez a társult szövetkezet, ha jól tudom a legjobb a járásban. — Igen, ez így van. NYARAL AZ EGYKORI ZSELLÉR lente munkáért. Öltözködés? Csak a legegyszerűbben. Tíz korona volt a „mákos bugyogö“, arra tellett. És hat osztályt végeztem és két ismétlőt, aztán mehettem dolgozni. Nagyon szerettem volna a vasúthoz menni, dehát az nem ment olyan könnyen. Benyák jános mondta ezt, aki a szövetkezet csősze. Apja is cselédember volt, ismeri hát mióta az eszét tudja, a nehéz sorsot. — Harmincötben nősültem. Akkoriban dohánnyal is foglalkoztam egy darabig. Egy kicsit jobb volt, de nagyon kikészítette az embert. Éjjelnappal kellett dolgozni, alig két óra alvás mellett. Melegágyat csinálni, ültetni, kapálni, szedni, szárítani, fűzni, simítani, csomózni, aztán szállítani Komáromba az átvevőnek. Az meg úgy vette át, ahogy akarta. Később visszamentem a Popperhoz. ÖT, HAT ÉV KELLETT A MEGBÉKÉLÉSHEZ — Nem a gazdálkodókkal kezdtük — mondja D ö m é n у János, a szövetkezet elnöke. — Előbb az elhagyott, szétszórt káptalani birtok összevonásával. Ötvenkettőben aztán mindenki belépett. Ma már mi is mosolygunk a régi dolgokon, ha összejövünk és szóba kerülnek. Pedig nem voltak könynyű évek: jegyrendszer volt. — Aztán a sok örökös hitetlen Hiába, akkoriban még nem érezték sokan a magukénak a közöst. Aztán nehéz volt az embereknek a vezetőkkel szót érteni, s ez mindig rányomta bélyegét a gazdálkodásra. Ahol fegyelmet tartottak, jobb volt a munkaerkölcs, ott ez megmutatkozott az eredményeken is. Nyárasdon húsz éve például olyan házirendünk volt, amit ma, a mostani körülmények mellett nem mernénk használni. Megsértenénk vele az embereket. Pedig akkor rá voltunk utalva. Úgy csináltuk, ahogy tudtuk, s ez a szövetkezet már akkor is kitűnt a többi közül. Hasonló feltételek mellett másutt csak a felét tudták fizetni, Ismét János bácsit idézzük, aki két évig (ötvennégy, ötvenöt) elnök is volt, míg rá nem ment az egészsége. — Fizettünk, ahogy tudtunk. Néha rávertünk az asztalra a bankban, mindjárt volt pénz. Nagyon küzdödtünk, hogy teljesítsük a leadást tejből, gabonából — aztán csak fölverekedtük magunkat. Eleinte két-három havonta ha tudtunk fizetni. Az első munkaegység érték három korona ötven fillér, aztán hét korona, majd tíz, tizenöt, húsz, a hatvanas években aztán már negyven is volt. — A kollektivizálásra hogyan emlékezi vissza János bácsi? — Az sem volt egy mulatság. Jártuk a falvakat: Vámosfalut, Albárt, meg a többit, s meggyőztük az embereket. Sokan azt mondták: „Majd alszunk rá egyet“. Mi meg vártunk, addig jártunk el, míg nem határoztak. Most nézze meg mi van. A dolgozónak még a lucernához sem kell kézzel nyúlnia. Vagy a répaszedés, aratás, mind géppel végzik. Most nem szívesen fogják meg a kaszát. Amikor először láttak kombájnt, meg voltak ijedve, hogy mindent „letapos“. — Jó volt elnökösködni? — Ott keményen kellett helytállni. Nem féltem, tudtam irányítani. Értettem a mezőgazdasághoz. Pedig akkor még egy gramm műtrágyát sem kaptunk. Vagy háromszáz marha, ötven ló, száz tehén lehetett a gazdaságban. Aztán később, ahogy épültek a közös istállók, lassanként összpontosítottuk az állatokat. Ugyanez volt a takarmánnyal is. Egy régi istálló még áll, a többit lebontottuk. — Akkoriban nem gyűléseztünk napközben. Este, éjszaka törtük a fejünket. Akkor romlott le az egészségem is, meg kellett válni az elnökségi tisztemtől. TIZENNÉGY MÉRNÖK Dömény János szigorú, de emberséges férfi. Vérbeli vezető, ez meglátszik rajta az első pillanatban. Ő sem „mai gyerek“ — évtizedek során gazdag tapasztalatokra tett szert. — Ezerkilencszázhatvanötig egyetlen mérnökünk sem volt. Most tizennégyen vannak — minden jelentős munkaszakaszt ők irányítanak. Ezek közül is csupán egyetlen a harmincöt év feletti. Technikusunk pedig duplája van az akkori létszámnak. A nemzedékváltás szövetkezetünkben is bekövetkezett, fiataloké a szó. — Milyen feladat vár rájuk? — A huszonöt év alatt elért termelési szint továbbfejlesztése, ez lesz az о feladatuk. A szakmai tudás, az iparkodás. A műszaki forradalomról nemcsak beszélni kell, meg is kell valósítani. Ha maximális igyekezetei fejtenek ki a szövetkezeti nagyüzemi termelés továbbfejlesztésére, akkor a következő tíz év során nagyon komoly változásoknak kell következnie. Ezt mondanám nekik: Ne sajnálják a fáradságot! Iparkodásuknak bőséges lesz a szüretje. — Jó a párttagság aránya is a fiatalok között. Persze elvásárok is vanBenyák János két éve a Szovjetunióban nyaralt. „Élményországban“, ahogyan ő mondja: Moszkvában, Kijevben. Tbilisziben, Jerevánban, Bakuban. Találkozott a tengerrel, négyszer ült közben repülőgépen. — Gondolta volna a huszas, harmincas években, hogy valaha eljut ide? — Soha. Álmodni sem mertem volna. Mint ahogyan azt sem, hogy azon a földön, ahol zsellér voltam, egyszer majd vezető legyek. S hogy nyaralhassak a tengernél. Gazdagon terített asztallal, meleg szívvel, szeretettel fogadtak minket a szovjet emberek. Csak egy dolog bántott: nem láthattam Lenin elvtársat. Éppen akkor tatarozták a mauzóleumot. • • # Ha most írna valaki szociográfiát a vásárúti emberekről, ahol a szövetkezet székhelye van, biztosan nem hagyná к azt a tényt sem, hogy ezerkilencszázhatvankilenc február hetedikén hét személygépkocsi volt a faluban. Most százötven van. Rangos, emeletes házból meg ki tudja hány — a négy községben. Kövesdi Károly Benyák János, a csősz. Foto: iiki
