Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-13 / 32. szám
SŽÄBÄD FÖLDMŰVES 1S77. aaguesrtne 13. 8. Látogatás hazánk legnagyobb méhészetében SZORGALMAS 3^ A szlovákiai és a csehországi méhészszzrvezetek tagjainak kilencven ezázaléka aktívan méhészkedik. Szocialista mezőgazdaságunk méhészfarmjai — amelyek 1949 után jöttek létre — különböző fejlődési szakaszon mentek keresztül. Az utóbbi tiz övben ezen farmok száma csökkent. A SZSZK-ban 1966-ban nyolcszázharmint farmot, több mint ötvenkilencezer méhcsaláddal tartottak számon, míg 1975-ben már csak háromszázhuszonötőt, 27 328 méhcsaláddal. Hasonló volt a helyzet a GSSZK-ban is. A mezőgazdaság gyors ütemű fejlődése, valamint az összpontosítás eredményeként lehetővé vált a méztermelő növények nagytáblás termesztése,, Ezáltal a méhek beporzás! tevékenysége le növekedett. A megmaradt Ötven-száz családdal sendelkező kla farmok már nem voltak kifizetődőek, szinte lehetetlen volt megítélni az alapvető méhtermékek (méz, viasz, pempő stb.) közgazdasági eredményességét. A kellemetlen helyzetet sikerült kiküszöbölni a tachovi Járásban. Ugyanis 1967-ben egy új, korszerű, nagyteljesítményű központot építettek 3200 méhcsalád részére. Ezt a következő években kibővítették. Jelenleg a központ 5200 méhcsaládot tart. Felvetődik a kérdés: miért kedvelik bz állami gazdaságok, s a földművesszövetkezetek tisztségviselői, valamint ( szlovákiai és csehországi alapszervezetek tagjai ezt a méhészközpontot? Mert tény és való, hogy ez a központ a CSSZK legnagyobb méhészeti vállalata. Korszerű berendezésekkel, új technológiai módszerek alkalmazásával kiváló eredményeket érnek el a növények beporzásában. A SZMSZ KB elnöksége, valamint bizottsága a közelmúltban tanulmányi kirándulást tett Tachovba, hogy a méhészek megismerkedjenek az ottani sikerekkel és problémákkal. A tachovi járás jellegzetessége. Bogy az összes mezőgazdasági terület — 67 ezer hektár —, egyetlen állami gazdaság szakvállalata alá tartozik. A vállalat 1962-ben alakult, majd fokozatosan létrehozták annak a feltételét, hogy a mezőgazdasági termelésben maximális mértékben kihasználhassák a szakosítás és az összpontosítás előnyeit. A vállaton belül tizenhat özem —• beleértve a szolgáltatást is — jött létre. A méhészet, a sertés-, a borjú- és a baromfihús-, valamint a tojástermelő üzemekhez tartozik, mégpedig a mező- és erdőgazdasági üzemek egyesítése révén jött létre. Négy méhészüzem működik a vállalatban. Veiké Dvorcen, Tachovban, Chodová Planán és Alfredovban. Így teljes mértékben biztosított a beporzási szolgáltatás a legnagyobb területeken is, mint például az őszi repce és a vöröshere parcellákon. Kezdetben ezek az üzemek a beporzást tevékenységen kívül másra nem voltak szakosítva. A méhtermékek és méhanyák előállításával is foglalkoztak. Az utóbbi négy évben a inéhtenyésztést szakosították és további üzemek jöttek létre. Ma a kezdetben! üzemeknek — ahol ezer méhcsaládot tartanak — fő feladata a beporzás! tevékenység és a méztermelés, de Tachovban egy központi vonalat rendeztek bé a válaszfalak gyártására, a smolíni (bfeclavi járás) üzemet pempő termelésére szakosították, a Chodová Planá-i üzemben pedig anyaneveléssel foglalkoznak. Minden üzemnek van mézpergető helyisége. Hat keretes, villanyárammal működő pergetővei két dolgozó egy műszakban tíz mázsa mézet perget. A szakosítással sikerült megoldaniuk az anyanevelést, ükrouhlé Hradištében tenyésztő állomást építettek. A felnevelt és nemesített anyákat a Chodová Planá-i anyanevelő központnak adja át. itt végzik az aiiyák szaporítását. Az anyák nagy keltetőkben kelnek ki s mintegy tizenötezer anyabölcsőt adnak a Nový Mlyn-i, a savalyi, az alfrédovi és az oőíni üzemnek, Az egyes nevelési szakaszokból termelési ciklus jön létre, ami lehetővé teszi, hogy egy-egy méhészeti évadban több mint nyolcezer anyát tenyésztenek, s ebből több mint a fele a hazai igényeket elégíti ki. A Chodová Planá-i tenyésztő üzem, tevékenységén kívül figyelmet fordít a négyszáz méhcsalád termelékenységére is. A vizsgálat eredményeit átadja az anyanevelő állomásnak, hogy olyan anyákat nevelhessen, amelyek javító tulajdonságokkal rendelkeznek. A tachovi méhészet egyszerű körülmények között kezdett működni. Kezdetben nem volt megfelelő helyiségük, beruházási összegük stb. az új építkezésekhez, ezért a már létező épületeket — baromfiüzem, raktár stb. — maguk a méhészek kisebb kiadásokkal átalakították, rendbehozták. Az „úttörői“ munka nemcsak követőkre és csodálókra talált. Sokan cserélődtek az évek során, ám ugyanakkor sok méhészt is neveltek. Olyanokat, akik kénytelenek voltak több szakmát is elsajátítani. A gépkocsivezető méhész például nélkülözhetetlen szakma, hiszen löbb mint négyezer méhcsaládot kiszállítani az őszi repce, vörösheré táblákhoz, vagy až erdei növényekhez, nagy szállítókapacitást és szakértelmet» is igényel. Ez a méhészeti központ megfelelően el van látva traktorokkal, tehergépkocsikkal, keretek, élelmiszerek és egyéb eszközök szállítására. A méhcsaládok le- és felrakása mechanikusan, gépesítve történik. Egy-egy fémállvány négy kaptárt tartalmaz. A kaptárak vándoroltatás céljára készültek, elválasztható aljuk van a kaptárak szellőztetésére. Nagy térfogatú táplálék adagolására (5—6 liter cukorszörp) vannak elkészítve. A cukoroldat széthordására nagy tartályokat használnak. A munkafolyamatok gépesítése, a méhészeti munka szakosítása olyan munkatermelékenységet tett lehetővé, hogy az egész központban a vezetőt is beleértve — csak huszonnégy állandó dolgozó van. Egy ezer méhcsaláddal rendelkező farmon mindössze három ember dolgozik, amit a szervezett munkamegosztás tesz lehetővé. A központ évente 2,5 millió korona értékű árut termel, tehát Igazán kifizetődő termelésről beszélhetünk. Bár a központban a jövőben sok minden megváltozik — kiegészítik és tökéletesítik a szolgáltatásokat, korszerűsítik a szállítást, nagyobb teljesítményű műszaki vonalakat hoznak létre, ma már elmondható, hogy ez az első, nagykapacitású méhészeti központ példaként szolgálhat hasonló központok építéséhez, noha nem mindenben utánozható. A tachovi járásban, ahol munkaerőhiánnyal küzdenek, a termeié* irányvonala az állami gazdaságban ennek a helyzetnek felel meg. A növénytermesztést elsősorban gabonaféleségekre, takarmányokra és olajnövényekre —« őszi repce — szakosítják. Ezek olyan növények, amelyeknek termesztése teljesen gépesíthető, csak minimális számú munkaerőt igényelnek. Az őszi repce nagy vetésterületei gazdag és korai méhlegelőül szolgálnak. Termesztését fokozatosan bővítették, s vetésterülete az idén elérte a 3500 hektárt, amíg a múltban a repceföldeket tervszerűtlenül, mintegy kétezerötszáz méhcsaláddal látogatták a magánméhészek, az idén ezek számára kilencszáznegyven hektáron négy helyen engedélyezték a méhlegelőt s így az őszi repce minden hektárját három méhcsalád porozta. A repce további területein a központ méhei végezték a beporzást, egy két családdal hektáronként, — a parcellák nagyságától függően. A repcének méhekkel való látogatása egyben jó alkalmat nyújt a növények beporzásának az összehasonlítására, aszerint hány méhcsalád van egy hektáron. Továbbá lehetővé válik a központ beporzási tevékenységének az értékelése, a mezőgazdasági üzemekben és a magánméhészetek beporzási tevékenységének a honorálása. A magánméhészeknek a vállalat 250 ezer koronát fizetett ki, azaz száz koronát méhcsaládonként. Egyben jól szemlélteti ez azt is, hogy a Tachovi Állami Gazdaság tiszteletben tartja a CSSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának a beporzási tevékenység honorálására elfogadott alapelveit. Érdemes lenne a szlovákiai efsz-eknek és állami gazdasagainknak is felfigyelni erre! Arról, hogy az őszi repce beporzása jó hatással van a terítés növekedésére, az utóbbi években a méhekkel való beporzás legnagyobb ellenzői is meggyőződhettek, mivel a termésátlag az egész vetésterületen — hektáronként — húsz múzsa körüli volt, sőt volt év, amikor a harminc mázsát is elérték. Ha ehhez a repcéről hordott mébcsa-ládonkénti tíz kilogramm mézet is hozzászámítjuk (mint az idén is), akkor a méhek ebben az állajni gazdaságban vitathatatlanul nagy szolgálatot tettek. Az őszi repce beporzása után a méheket más növényekhez szállítják, főleg erdei mézelő növényekhez, virágzó takarmánynövényekhez, magra termesztett heréhez stb. annak érdekében, hogy a méztermelésre szakosított egységek teljesíthessék tervezett bevételüket. A tachovi méhészet eredményeiről, problémáiról még sokat lehetne írni. Az ilyen értékes és hasznos tanulmányi kirándulásra felfigyelnek azok a méhészek is, akik erről a központról többet szeretnének tudni és saját méhészetüket gazdagítani. Az ilyen kirándulás tehát kifizetődő, bőven van ott látni-és tanulni való. Az érdeklődők megismerkedhetnek a termelés új módszereivel, valamint h központ lelkes méhészeivel. Ezek közé tartozik mindenekelőtt František Knížek elvtárs, a méhészet vezetője, aki ezt a központot megszervezte, építette, s a jövőben bővíteni és korszerűsíteni fogja. Neki köszönhető, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban olyen nagyüzemi méhészettel büszkélkedhetünk. A KAMENICnAI (keszegfalvai) vasútállomás mentén, kis erdő szélén sorjáznak a kaptárak. A méhész H о rjan István, aki szorgalmát az elődeitől örökölte. Méhész volt az apa és a nagyapa is. Kora reggel látogattam a méhesbe, ahol már szorgalmasan dolgoztak az apró bogarak. A kaptárak előterében a gondozott kert arról tanúskodott; hogy a méhek gazdája nem tölti feleslegesen idejét a méhesben. Szüleitől kapott néhány családot, majd amikor a Kamenifcnái Efsz felszámolta méhészetét — hetven méhcsaládot —, megvásárolta. Jelenleg huszonhat méhcsaláddal dolgozik, de időközben még tíz családdal bővítette az állományt. Álló és fekvő kaptárakkal rendelkezik, amelyek hátulról könynyen kezelhetők. Az álló kaptárakban 21—-22, a fekvőkben 16—20 keret van. Az idei év kedvezőtlen volt a hordásra. Akácvirágzűs idején fagyok voltak, de a méztermelési az is kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a növények vegyszeres kezelését olyankor végzik, amikor a méhek már szorgalmasan dolgoznak. Nem csoda tehát, hogy a kaptárak előtt elég sok hullát lehet találni. A méhek fenntartásához igen nagy szorgalom kell. Az utóbbi hetekben megjavult az időjárás, s így némileg a hordás is. Horjan István elmondotta: amikor hazaérkezik a munkából, első útja a méhesbe vezet, hogy meggyőződjön arról, napközben uem történt e valami rendellenesség. Ha igen, azt azonnal megállapítja a méhek viselkedéséről. Nagy figyelmet fordít a méhbetegségek megelőzésére. A közelmúltban egyik méhésztársa arra kérte, hogy nézze meg inéheit. Kérését félt teljesíteni, mivel a család mindkét tagja — férj és feleség — elismert méhész, de többszöri kérelmüknek nem tudott ellenállni, végülis elment a méhesbe, ahol azonnal megállapította, hogy két kaptárban beteg a család. Amikor közölte észrevételét, az illető méhész nem akart hinni neki. Megnézték a fiasítást. saját maga is meggyőződött a baj okáról. A- zonnal megtették a szükséges óvintézkedéseket, hogy a fertőzést megakadályozzák. Az idei hordással kapcsolatban elmondotta, hogy családonként átlag öt-hat kilogrammos hordásra lehet számítani. Az utóbbi időben javult a hordás. Néhány keretet megtekintettünk, amelyekben a Hasítás, de a méztermelés is jó volt. A családok többsége erős és életképes, ami a rendszeres gondoskodásnak tulajdonítható. Amikor az anyacserével kapcsolatban tettem föl kérdést, ezt válaszolta: legtöbb méhész festékkel jelöli az anyákat. 0 ezt a módszert nem alkalmazza. Véleménye szerint legjobban a két, illetve három éves anyák petéznek, s ezért rendszeresen ellenőrzi a Hasításukat, mert a jó anya szaporán petézik. Petéit egymásmellein sejtekbe, „zárt sorban“ rakja. Megesik, hogy az anya kezdetben több petét is helyez egy sejtbe, de ez nem az anya hibája, hanem az, hogy a család nem takar annyi sejtet, amennyire az anyának szüksége van. Gyakran előfordul, hogy az anya hézagosán petézik: közben üres sejtet hagy. Munkássejtekben herévé fejlődő petét is tojhat. A méhek ezt a sejtet púposán födik be. Olyan anya is van, amelyik nem tud petézni. Ennek oka az öregség vagy betegség. A jő méhésznek azonnal intézkednie kell. Három kaptárban anyát nevel. Amikor észreveszi, hogy valamelyik kaptárban nem rendszeres a fiasítás, azonnal megteszi a szükséges intézkedési. Az anyásításnak többféle módja van. Minden méhész más és más módszert alkalmaz. Van olyan méhész, aki az anyát mindjárt a méhek közé bocsátja, ami gyakran sikerül is, de sok esetben az anya életébe kerül. Legjobb módszer a szoktatás. Az anyát a méhektől kalitkával védjük, s csak akkor szabadul, ha valószínű, hogy a méhek megbarátkoztak vele — hozzászoktak. Az anyésítás sikeréről meg kell ugyan győződni, de hiba volna a családot az anya kibocsátása után nemsokára zavarni. Ugyanis előfordulhat, hogy vizsgálatkor az anya megriad és a méhek megtámadják. Legalább hét napig hagyjuk békén a családot. A rajzással kapcsolatban elmondotta, a rajzásra készülődő családban rendesen bőven van here. A család vontatottan épít, vagy csak heresejtet. Nemsokára már anyabölcsőkezdést, aztán peíés vagy álcás anyahölcsőket is. A család zsúfolásig tölti a léputcákat. Sokszor „tőgye!“ is: a méhek egy része tőgy vagy szakáll alakban csüng a kijáró előtt, vagy vastag rétegben takarja a kaptárt. A rajzást meg lehet gátolni azzal, hogy az anyát befogjuk, s így az anyátlan méhek anyahölcsőt építenek s ez idő alatt megszűnik a rajzási ösztön. Horjan István annyi mindent elmesélt a méhészetről, hogy egész tanulmányt lehetne belőle írni. De nem ez a célom, hanem csupán az, hogy bemutassam miként dolgozik egy vérbeli méhész. Mert az elmondottakból is megállapíható, hogy érti a méhészet minden csínját, ami elengedhetetlen követelmény. A kaptárak hátterében egy kis víkendházat épített, amelyet két részre osztott. Az egyik részben vannak elhelyezve a méhészethez szükséges kellékek, a mézpergető, asztal, szék, míg a másikban különféle holmik és a motor, amely az öntözéshez és a méhek részére szükséges vizet szívja. Még azt is megtudtam tőle, hogy igen sok méhész rendszeresen cukorsziruppal serkenti a méheket a méztermelésre, ami véleménye szerint nem ajánlatos, azért, mert az ilyen mézet értékesíteni nem lehet. Az általa kitermelt mézet a jednote fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek adja el, de előbb mintát visz a felvásárlási központba, majd a minta értékelése után veszik ál a mézet. Eddig minden esetben elégedettek voltak az általa eladott méz minőségével. A méztermelés mellett pempőtermeléssel is foglalkozik, az utóbbi időben pedig ntéhszurok gyűjtéssel is, amelyet jó áron értékesít. Legnagyobb ellenségnek a „gépmadarakat“ tekinti, mert a növények porzását rendszerint olyankor végzik, amikor a méhek még nem ültek el, vagy már kirepültek. Ilyenkor azután igen sok méh elpusztul. Véleménye szerint, egy kis elővigyázattal elkerülhető lenne a méhek pusztítása és ez elősegítené a méhészek munkáját. ANDRISÉIN JÓZSEF Juraj Ferenéík mérnök, a SZMSZ KB vezető titkára Ügyeljünk a rendre és tisztaságra A közelmúltban —■ mint a méhészalapszervezet küldötte — ellenőrzésen vettem részt. Az ellenőrzés során В következő hibákat állapítottam meg. A fából épített, nyitott méhes belsejében a tisztaságnak, rendnek nyoma sem látszott. Rongy, papír, viasz és Sejtmaradványokkal volt tele a méhes. Falait pókháló borította, mire a tulajdonos azt felelte, hogy ezzel a legyeket fogdossa össze. A legyek helyett pedig méhek ,,díszelegtek“ a pókhálóban. A kaptárakat krétával számozta meg, helytelenül, mert h krétát — különösen a kinti kaptárakról — hamar lemossa az eső. A kaptárak számozásához sokkal egyszerűbb használni a kész számokat, amit a boltokban húsz fillérért meg lehet vásárolni. A feljegyzésekre pedig egy pagyobb füzet megfelel, amelyben a méhész még évek múltán is megnézheti adatait. Arra is figyelmes lettem, hogy sok esetben az anyák nincsenek festve, így^ kaptárra vagy a füzetbe írt születési adatok félrevezethetik a méhészt. A jelen esetben a méhész négyévenként cseréli az anyákat, ami hiba. Emellett még az is mégtörténthet, hogy a méhész a négyévesnek hitt anyát lecseréli, amit a méhek csendes anyaváltással egy évvel korábban váltottak le. Elég helytelen az is, amikor a méhész a nyitott Has keretekről rázással távolítja el a méheket. A pempőben úszó fiatal álcák a rázás következtében elmozdulnak eredeti helyzetükből, esetleg kiesnek a sejtekből. És még valami: a méhész ne használjon fel mindenféle pótanyabölcsöt anyanevelésre! Egy harminc családdal rendelkező méhésznek már tisztában kell lennie az anyaneveléssel. Tanulság: ha a méhész a felsorolt hibák ellenére is közepes eredményeket ér el, ezt csakis a természetes, jó méhlegelőnek köszönheti! KOVÁCS LAJOS <2 Egy keret a sok közül, melyen szorgos munka folyik. Horjan István nagy szakértelemmel végzi munkáját. Foto: A. J.
