Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 4. szám

1977. január 29. SZABAD FOLDMOVES fl húsipar adás-vételi kapcsolata s a műszaki lehetőségek Hármas láncolat - egyetlen cél Ш Az egyenetlen élőállat-eladás torlódást okoz a húsiparban ■ Három különféle átvételi szabvány ■ Szigorú állategészségügyi felügyelet ■ Egyes mezőgazdasági üzemekben elhanyagolják a szarvasmarhák bőrének tisz­tántartását ■ Csillapították a fellobbanó eladási lázt ■ Mindhárom partner együttes igyekezete a tervteljesí­tés ■ A szocialista munkabrigádok és a szaratovi mozgalom ■ Megnyílt az út a kiváló minőség üzeme cím elnyeréséhez ■ Az áruválasztékot tizenöt új gyártmánnyal bővítették ■ Világszínvonalú a Nitran téliszalámi. A Nyugat-Szlovákiai Húsipari n. v. nitrai (nyitral) üzeme élőállatot az őstermelőktől nem vesz át közvetle­nül, mert ez a Bratislava! Mezőgazda­­sági Felvásárló és Ellátó Vállalat kö­zeli járási üzemeinek feladata. A Hús­kombinát így a nitrai járáson kívül a levicei (lévai), a Nové Zámky-i (ér­sekújvári) és esetenként a komárnol (komáromi), a Dunajská Streda-i (du­­naszerdahelyi), valamint a galantai (galántai) járásból Is kap élőállatot. A húsipari üzem kereskedelmi rész­legének vezetőjétől, dr. UDVAROS La­­dislavtól kapott tájékoztatás alapján elmondhatjuk, hogy a múlt év negye­dik negyedében náluk naponta két­­száz-kétszázhúsz darab szarvasmarha és ezernégyszáz-ezerötszáz sertés ke­rült vágásra. A sertéshús feldolgozá­sát két műszakban kellett végezniük, mert eleget akartak tenni a mezőgaz­dasági üzemek év vége felé megnöve­kedő kínálatának. Ez persze nagy ne­hézségeket okozott a húsipari üzem munkaszervezésében, az áru hűtésé­ben, csontozáséban, kezelésében, szál­lításában. A húskombinát hűtőterét eredetileg mindössze napi nyolcszáz darab sertés feldolgozásához mére­tezték. A .reggeli műszak hat-tizenkét óra közötti időben nyolcszáz-kilenc­­száz, a délutáni pedig este tízig hat­száz darab sertést dolgozott fel. az élőállat Átvétele A felvásárló vállalat az élőállatokat a mezőgazdasági üzemekben veszi át, mert az elszállítás feladata rátarto­zik. Rendelet szabályozza az üres gyomorral felvásárolt élőállatok ese­tén számítható „éhségtöbblet“ kiszá­mításénak módját. Ezt persze elvétve alkalmazzák, viszont mint ismeretes annál általánosabb a „túletetési“ le­vonás. A húskombinátban tevékeny­kedik a felvásárló vállalat hozzáértő szakembere, aki megállapítja a gyo­mor telítettségét és az átvételi elis­mervényt ennek alapján, a húsipari üzem képviselőiének részvételével szövegezi meg. A teldolgozó üzem ré­szére erre vonatkozóan a szigorú szektor szabvány és a még igénye­sebb chozrascsot norma a mérvadó, mert a húsarányt eszerint számítják ki. Helyesnek tartanánk, há az élő­állat átvételére egyetlen szabvány lenne érvényben az őstermelő, a fel­vásárló vállalat ás a húsipar számára, mert különben rendszerint a mező­­gazdaság húzza a rövidebbet. A húsipart üzembe érkező élőálla­tok átvételekor az állatorvos szintén jelen van, aki a beteg egyedeket azonnal kiselejtezi és az egészség­ügyi vágóhídra irányítja. Ezek átvé­tele és vágása a szokásostól eltérő módon történik. A beteg állatok ré­szeinek ellenőrzését a vágóvonalon Igen szigorúan, több egészségügyi szakember végzi. Az emberi fogyasz­tásra alkalmatlan húst, például a da­ganatokat, a véraláfutásos helyeket kivágják és elkobozzák. Az egészsé­ges részeket alkalmassági pecséttel látják eL Régebben érvényben volt egy ren­delkezés, melynek alapján a szarvas­marhatrágyával szennyezett bőrfelü­letre bizonyos százalék levonást le­hetett alkalmazni. Ezt a rendelkezést megszüntették, de a mezőgazdasági üzentek többsége, az össztársadalmi érdekek szemmeltartásával, igyekszik rendben tartani az állatokat. közös Érdek A húsipari üzem helyzete az elmúlt évben nem volt irígylésremélté. Az első negyedtől kezdve egészen a har­madik negyedév végéig a mezőgaz dasági üzemek élőállat kínálata oly kicsi volt, hogy a Húskombinát az el­ső három negyedév egyikében sem teljesíthette termelési tervét, javu­lásra szeptemberben került sor, ami­kor a mezőgazdasági üzemek egy­szerre akarták bevinni a vágóállato­kat. Ekkor olyan időszak kezdődött, amikor a húsipari üzem lehetőségei­nek határain túl fékezte a felvásárló vállalattól történő élőállat átvételt. Ennek természetes utóhatásaként a felvásárló vállalatra hárult a feladat csillapítani a mezőgazdasági üzemek részéről feliobbanó eladási lázt. En­nek során természetesen nem egy esetben éles nézeteltérésekre került sor a partnerek között. Persze mindnyájuk érdeke az volt, hogy ha már nem sikerült teljesíte­niük az első háromnegyedév időter­vét, úgy legalább az együttes évi ter­vet teljesítsék. Tehát rosszakaratot az adás-vételi láncolat bárom part­nere egyikének szemére só lehet vet­ni. A Húskombinátban a két műszak bevezetése csak részben segített meg­oldani a kialakult helyzetet, mert az emberi Igyekezetei a műszaki lehető­ségek korlátozták. Legnagyobb aka­dályt a hűtőtér kis mérete okozta. Ezzel kapcsolatban előtérbe került a felelősség kérdése. A technológia sze­rint a hűtőházban a húst szét kell helyezni, hogy egyenletesen hűljön le, nehogy befülledjen. Ki vállalná a három partner közül a felelősséget, ba az egymásra zsúfolt hús tönkre menne? Ez nem egyszerű vállalati kárt, de össztársadalmi veszteséget jelentene. A helyzetet tehát ilyen szempontból Is mérlegelni kell. A húsipari üzemnek szerintünk tö­rődnie kellene azzal, hogy lehetősé­gei keretében a jövőben növelje a hűtőkapacitást, a tárolási lehetősé­get. mert bizonyos fokú élőállat ter­melési hullámzással a jövőben is számolni kell. Szükséges, hogy a tavalyi első és második negyedévben az üzem vágó­­hldjára juttatott napi négyszáz-hat­­száz sertésen és az ötven-hatvan szarvasmarhán túlmenően az idei év hasonló időszakában jelentősen több állat kerüljön. SEGÍT A DOLGOZÓK KEZDEMÉNYEZÉSE Az elmúlt év őszétől hirtelen meg­növekedő feladatok elvégzése a hús­ipari üzem dolgozóinak kezdeménye­zése nélkül elképzelhetetlen lett vol­na. A Húskombinátban összesen tizen­hat szocialista munkabrigád működik, beleértve a Zlaté Moravce-i vágóhíd és zsírsütőrészleg, valamint a levicei kihelyezett részleg dolgozóit Is. Az elmúlt évben rátértek a dolgo­zók munkájának önellenőrzésére, vagyis csatlakoztak a szaratovi moz­galom követőihez. Az, hogy most a dolgozók felelősségteljesebben végzik munkájukat, lehetővé tette, hogy a húsipari készítmények és a konzer­­vek gyártása szakaszán minőségileg jelentősen javult a munka. Ez a tény az üzem vezetőségét arra késztette, hogy megtegye a szükséges lépéseket a kiváló minőség üzeme versenyben való részvételre. Erre az áruminőség pontértékelési rendszerében kimuta­tott tavalyi jó eredmény Is felbátorí­totta az üzem vezetőit. BŐVÍTIK AZ ÁRUVÁLASZTÉKOT A dolgozók kezdeményezésének kö­szönhető az is, hogy az üzem áru­­választékát tizenöt új gyártmánnyal bővíthették. Ezek közé tartozik pél­dául az Inoveci szalámi, a Vyhorlat szalámi és az eddig Zobor név alatt, újabban pedig Nitran néven gyártott szalámi. Érdemes megemlíteni, hogy a Nitran téliszalámi nyershúsból, a Magyarországon gyártott téliszalámi mintájára készül. Ez egy teljesen új­típusú keverő és szárítóberendezésből álló, Szlovákiában ismeretlen gépen készül, melynek megvásárlását vezér­­igazgatóságuk tette lehetővé. A Nitran szalámit nemes penész nélkül, hat­hetes érési ciklusban készítik. Így a nemes penésszel kapcsolatos negatív jelenségek ezen a szalámin nem érez­hetők. A fogyasztó közönség egy ré­sze azt állítja, hogy ez a szalámi­féleség jobban ízlik, mint a magyar­országi téliszalámi, mivel kevésbé száraz. Egy bizonyos, hogy ezzel az árucikkel világszínvonalat sikerüli elérniük. Kár azonban, hogy a gép kapacitása kicsi, és havonta mind­össze húsz tonna mennyiségű télisza­lámi gyártását teszi lehetővé. Húskészítményeik gyártási tervében havonta megközelítően ötszáz tonna mennyiségű áru szerepel. Csoportok szerint tartós készítményeket, felvá­gottat, puhaszalámit, főtt készítmé­nyeket, füstölthúsféléket és különle­gességeket gyártanak. Ezenkívül üze­mük húskonzervet is gyárt. Például az elmúlt év utolsó negyedében ha­vonta hetven-nyolcvan tonna mennyi­ségű lansmitet konzerváltak. Egyik keresett árucikkük a háromszáz grammos csomagolásban gyártott virsli. Készítményeik között szerepel a saját lében tartósított sertéshús, va­lamint marhahús és a százhúsz-gram­­mos és százki lene ven-grammos cso­magolásban készülő különféle pásté­tomok. Szteralkon, vagyis alumínium­fólia csomagolásban kerül forgalom­ba a náluk gyártott tízdekás májpás­tétom. Bratislava! vezérigazgatóságuk fej­lesztési üzemében számos új áruféle­ség készítésének lehetőségével foglal­koznak. A nitrai üzem vezetősége úgy véli, hogy a kipróbált és bevált új árucikkek valamelyikét időn náluk is gyártani kezdik majd. KUCSERA SZILÁRD Az elmúlt tervidőszakban a komúr­­noí járás legnagyobb ipari jellegű be­ruházásai közé tartozott a kolárovoi (gútai) motorkerékpárgyár felépítése. A Považské strojárne (Vág-menti Gép­gyárak) ezen üzemében az elmúlt év végén kezdték meg a hazai és kül­földi piacon egyaránt népszerű BA­­BETA elnevezésű kis inotorkerékpá­­ruk gyártását, amely falvaink kedvelt közlekedési eszköze. A próbaüzemelés időszakában csak motorkerékpár­alkatrészeket gyártottak. Az üzem, amely termékeinek nem kevesebb mint kilencvenöt százalékát külföldre szállítja, ma ötszázharminc dolgozót foglalkoztat. Idén a gyártási programban háromszázhetvenféle al­katrész és a már említett kismotor­kerékpár gyártása szerepel, melyből ez évben tizenhétezer ötszáz darabol kell előállítaniuk. A kismotorkerék­­púrokat vásárló országok között ta­lálhatjuk Magyarországot, az NSZK-t, Iránt és az USA-t is. A tavaly előtt Münchenben megrendezett nemzetkö­zi gépipari kiállításon a Babeta el nyorte a legkiválóbb termékeket meg­illető arany jelvényt. Sajnos, évtizedekre visszamenő súlyos betegségben szenvedünk, pedig a községi szervektől a legmagasabb politikai és állami szervekig határozatokat fogadtunk el a zöldség- és a gyümölcs ter­mesztésének fokozására, felvásárlására és értékesítésére. Sajnos, azonban valamilyen láthatatlan tényező ezek megvalósítását minden évben fékezi. Céljainkat, terveinket, elveinket egyszerűen keresztül húzza. Operálunk, operálunk, s úgylátszik a műtét sikerült, de kese­rű szájízzel vesszük tudomásul — hogy a paciens meghalt. A hatodik ötéves tervidőszakban a minőség fokozása került elő­térbe, s azt mondjuk minden rejtett hazai nyersanyagot, tartalékot szükséges feltárni és hasznosítani. Annál is Inkább, mert ez egyike azon utaknak, amelyen járva csökkenthetjük a nyersanyagok kemény valutáért történő behozatalát, mérsékelhetjük a világpiacon bekövet­kezett negatív fejlődési folyamat hatását, állandóan növelhetjük a nemzeti jövedelmet. Igen, ez az elméleti elképzelés és cél, de más a gyakorlat, Legalább is ami a zöldséget és a gyümölcsöt Illeti. Más országokkal kötünk szerződéseket ezek behozatalára, ugyanakkor a hazai termést a szocialista szektortól vagy a magánemberektől npm vásároljuk fel. Ezt úgy is szokták népiesen mondani: nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Ha darabszámra, kilóra, mázsára, tonnára vagy éppen vagonra össze tudnánk számolni azt az alma-, körte- és szilvamennyiséget, amely az elmúlt évben csak a Košice-vidéke já­rásban megrothadt — mert egyszerűen nem volt aki felvásárolja — A fogyasztó mérgelődik az illetékes felelősek lelkiismeretfurdalás miatt talán már sohase hajthatnák álomra fejüket. Érdekes az a helyzet, amikor a külföldi nyersanyag nem jön meg, a hazai mégrothad. A termelő és a fo­gyasztó is mérgelődik. A múlt év nyara végén feleségem a Mages-Tátrában volt gyógy­kezelésen. Természetesen gyakran meglátogattam. Kérése mindig csak az volt — hozzál sok gyümölcsöt, legyen az bármilyen, mert Itt csak olykor-olykor kapható, s ha hoznak is keveset, mire megtudjuk, már elfogyott. — Erre félmázsa számra hordtam oda a gyümölcsöt csak azért, hogy adjon a többi betegeknek Is, hiszen odahaza úgyis csak megrothad, nincs kinek eladni. Košice-vidéke és a Magas-Tétra alig százötven kilométernyi távolságra van egymástól egyazon kerü­letben. Az egyik helyen a gyümölcs tönkre megy, nincs aki felvásá­rolja, a másikon pedig még a betegeknek se tudnak gyümölcsöt adni. Hát ezt a keresztrejtvényt ideje lenne megfejteni. A KoSlce-vidékő Járási Nemzeti Bizottság tanácsának egyik beszá­molója szerint, amely a nyári turistaforgalmat értékelte, többek kö­zött az egész nyári Időszak alatt kevés volt a zöldség és a gyümölcs, amely különösen az üdülő központokban hiányzott. A zöldség és a gyümölcs többsége főleg külföldről származott, mely kis mennyiség­ben állt rendelkezésre és így nem elégítették ki a fogyasztók Igé­nyeit. Aztán azt olvashatjuk tovább, hogy a téli szükséglet néhány aszalt gyümölcsféleségből kielégítetlen marad, s kevés lesz a szilva­­lekvár Is, mivel a nyersanyagok behozatala külföldről nem történt meg. A beszámoló még azt Is megállapította, hogy az aszaltgyümöl­csökkel, mint például a szilvával — való ellátás csak a behozataltól függ. Kedves olvasók, szilva- és egyéb gyümölcstermelők, egyetér­tenek önök 'ezzel? Mert én nem! A valóság teljesen más, hiszen ná­lunk elég a szilva, csak nem vásárolják fel! Aztán jött az ősz, a káposzta időszaka. Nein kaptak káposztát, mi­kor lesz káposztájuk? Ez volt a Košice város lakosainak mindennapi kérdése a zöldséget árusító üzletekben. — Káposztánk sajnos nin­csen — hangzott a válasz. Ezen párbeszéd ellentétje a járási párt­­bizottság vezetőtitkára és néhány Efsz elnöke között folyt le vala­hogyan Így: — még mindig húsz hektáron kint van a káposzta. Be­­gyűjtenénk, de nincs aki felvásárolja. Lehet, hogy ez nem jellemző egész Szlovákiára, de nálunk, szülőfalumban Jabloncán gz így volt. Valamikor rengeteg cseresznyét, szilvát, almát és körtét aszaltak nyáron és ősszel szüléink és nagyszülőink, elraktározták a padlásra s mi gyermekek egész télén rájártunk. Teli raktuk zsebeinket, ez volt számunkra szánkózáskor, meg az iskolában a szerény, de érté­kes csemegd. Aztán megfőzve is kiváló volt. Már bocsánat, de tessék megpróbálni manapság üzleteinkben aszalt cseresznyét, szilvát, vagy körtét vásárolni? Persze nem jön külföldi, a hazai meg rothad. Nyersanyagok kihasználása, takarékosság, gazdaságosság, önellá­tottság — eléggé fontos ajánlások pártunk XV. kongresszusának záré szavaiban, a hatodik ötéves terv Irányelveiben. Mindezek kell, hogy vonatkozzanak a zöldség és a gyümölcs felvásárlásáért és feldolgo­zásáért felelős személyekre Is. A kitermelt Javakat teljes mennyi­ségben, mindenkor fel kell vásárolni s a legrövidebb úton eljuttatni a fogyasztóhoz Bratlslavába, Košicére, Zlllnára vagy éppen a Magas- Tátrába frissen, aszalva vagy éppen lekvár formájában. Javaslom, hogy még Idén minden kerületben, de ha szükséges ak­kor minden járásban is legalább egy mezőgazdasági üzem létesítsen, az illetékes szervek megbízásából és hozzájárulásával melléküzem­­ágat a „fölösleges“ zöldség és gyümölcs feldolgozására. Ez nagyon bevált a Szovjetunióban, amiről látogatásom Idején magam Is meg­győződtem. Amit friss állapotban nem lehet elfogyasztani, azt fel kell dolgozni csalamádénak, konzervnek, befőttnek, mustnak, szirupnak, bornak, lekvárnak vagy megaszalni és így tovább. Nem vagyok köz­gazdász, de az ami nálunk évek hosszú során a fák alatt megrothad, jő minőségű feldolgozás után mint lekvár,szirup, vagy aszalt gyü­mölcs kiváló kiviteli cikk Is lehetne „kemény“ valutáért. Behozatal helyett, tehát kivitelt! Hazai nyersanyagaink felhasználásával ki lő­hetne' elégíteni a termelőt és a fogyasztót egyaránt. Iván Sándor A sserelovonalon. (A szerző felvételei Németh István

Next

/
Oldalképek
Tartalom