Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-29 / 4. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. fanná* 29 6 Az állami gazdaságok helyzete és igényes feladatai # Pozitív fejlődés, de sok ágazató termelés # A tudomány és a technika segíti a gyakorlatot # A hatodik ötéves tervidőszakban igényesen és felelősségteljesen 0 Előtérben a hatékonyság és a gazdaságosság # Miként gondoskodnak a dolga zókrúl • Az állami gazdaságok jelentős mértékben hozzájárultak mezőgazdaságunk átépítéséhez és fal. vainkban a szocialista termelési viszonyok győzelméhez. Mezőgazdaságunk átépítése kezdetén száznegyvenötezer , hektár mezőgazdasági területen gazdálkodtak. Az elmúlt évben számuk Szlovákiában hetvenegy volt, s ezek háromszázötvenkétezer hektáron gazdálkodtak, ami összterületünk 13,4 százaléka. A központilag irányított különleges feladatokkal megbízott egyéb állami gazdaságok ezenkívül száznegyvenháromezer hektáron tevékenykednék. Az ötödik ötéves tervidőszak folyamán az állami gazdaságok jelentős mértékben hozzájárultak mezőgazdasági termelésünk fejlődéséhez, öt év alatt az egy hektárra jutó mezőgazdasági össztermelést 18,5 százalékkal, az árutermelést pedig 33,5 százalékkal növelték. A gabonafélék hektárhozamát 31,7 százalékkal, a burgonyáét 31, az évelő takarmányokét pedig 26,8 százalékkal fokozták. Növekedett a gazdasági állatok hasznossága is. Az évi és tehenenként! tejtermelés 2759 literre, az egy tyúkra jutó tojástermelés évi 241 darabra, a száz tehenenként felnevelt borjak száma nyolcvanhatra és egy kocára átlagosan tizenhat malac jutott. Ez lehetővé tette a tervezett feladatok túlszárnyalását. A munkatermelékenység több mint negyvenhat százalékkal növekedett, s 1,24 koronával csökkent a száz korona teljesítményre jutó költség. i Az állami gazdaságok termelési színvonala, a pozitív fejlődéstől eltekintve, ma már nem felel meg a lehetőségeknek. A gazdálkodás eredményei azt mutatják, hogy objektív, de főleg szubjektív okok miatt az egyes gazdaságok között igen eltérőek az eredmények. A termelés jelenlegi szín vonalának és alacsony fokú hatékonyságának oka a tudományos és műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásának lassú és egyenetlen bevezetésében kereshető. További ok a földalap szétaprózottsága, a sokágazatú termelés, ami nem felel meg a jelenlegi termény- és állatösszpontosítás, valamint a belüzemi szakosítás követelményeinek. A mezőgazdaság fejlesztésének fő feladata, mint ahogyan azt a CSSZSZK gazdasági és szociális ■fejlesztésének 1976—1980-ra szóló irányelvei is hangsúlyozzák, a lakosság szükségleteinek eddiginél is sokrétűbb kielégítése, s a gabonatermesztésben az önellátottság fokozatos elérése, továbbá az élelmiszer-termelés teljes önellátottsági fokának állandó növelése. Ezen feladatokat a hatodik ötéves terv tartalmazza. Ebből az állami gazdaságokra az a feladat hárul, hogy a teljes termelést 26, az egy hektár mezőgazdasági területre jutó termelést pedig 21,7 százalékkal növeljék, ami az össztermelés tizenhárom százalékos arányának felel meg. Ez megköveteli a termelés hatásfokának növelését. Azzal számolunk, hogy az állami gazdaságok 1960-ig, az 1975-ös teljesítménnyel szemben a gabonafélék hektárhozamát több mint húsz, a burgonyáét ötvenkét, a cukorrépáét huszonnégy százalékkal növelik. A szarvasmarha, a tehén és a sertésállomány húsz százalékkal növekedne, és számítások szerint a tehenenként! évi tejelékenység háromezer liter feletti, a tyúkon kénti átlagos évi tojáshozam 255 darab, a napi és egyedenkénti súlygyarapodás pedig a hízómarhák nál 0,85 kg. a sertéseknél pedig 0,54 kg lenne. A TARTALÉKOK MOZGÖS1TÄSA A termelési és ökonómiai feladatok teljesítésének útja a mezőgazdaságban a belső tartalékok feltárásán' keresztül vezet. , Tartalékok rejlenek a nagyjából hasonló természeti körülmények között termelő állami gazdaságok növénytermesztésének és állattenyésztésének eltérő színvonalában, az ipari és a szemestrágyák, a növényvédő vegyszerek, s a szemes takarmányok, valamint a többi takarmányfélék ésszerűtlen kihasználásában. Ezenkívül eléggé gyakoriak a terménybetakarítás és tárolás veszteségei, s túlságosan nagy a növendék- de a többi állatok elhullása is, — főként a hizlaldákban. Kihasználatlan tartalékok rejtőznek a gépek javításában és kihasználásában, a felhasznált üzemanyag, energia és tüzelőanyag csökkentésében, az épületek és technológiai berendezések beruházás jellegű kiegészítésében, felújításában és korszerűsítésében, továbbá az építkezések olcsóbbá tételében is. jobb eredményt érhetünk el a termelési feladatok és a belterjesítést szorgalmazó befektetések széthélyezésével bizonyos területegységen belül a talaj- és éghajlati viszonyok szempontjából, továbbá a termelés összpontosításának és szakosításának elmélyítésével. Ezen tartalékok kihasználása a téma megközelítésétől, valamint az emberek, főleg a vezetők, a vállalatok és az irányítószervek politikai fejlettségétől, szakismereteitől és szervezési képességeitől függ. A szocialista mezőgazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszában az állami gazdaságoknak fontos szerep jut. „Az állami gazdaságok fejlesztésének fő irányzata“ néven a CSKP KB elnöksége és a CSSZSZK kormányának elnöksége által jóváhagyott okmány kihangsúlyozza, hogy a szocialista társadalomban betöltött helyükből kifolyólag a tudományos-műszaki haladás hatékony érvényesítőjének és a mezőgazdasági termelés további összpontosítása és szakosítása védelmezőjének feladata hárul rájuk. Az állami gazdaságoknak a termelésnövekedés összes forrásainak kihasználásában, a munkatermelékenység és a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésében progresszív tényezővé kell válniuk. Az állami gazdaságok küldetését és társadalmi funkcióját főleg olyan szempontból kell fejleszteni, hogy konkrét feltételeik és termelési irányzatuk szerint a korszerű szocialista nagyüzemi mezőgazdaság mintaképévé váljanak. Ebben a következő tényezők játszhatnak szerepet: ■ a speciális növényi és állati termékek nagyobb méretű termelése a lakosság közvetlen élelmezésére, vagy a központi készletek feltöltésére, beleértve az egyes nehezen vagy nem szívesen termelt kultúrák (mint amilyenek a -hüvelyesek, a mák, az olajosok, a mustár stb.j, továbbá bizonyos szakosított termelési ágazatok (üszőnevelés, kukoricatermesztés, zöldség- és gyümölcstermesztés stb.) hatáskörbe vételét; ■ a megfelelő összpontosítású és célszerű szakosítású üzemekben a termelés és munkaszervezés nagyüzemi formáinak tanulmányozása, és gyakorlati érvényesítése, a nagyüzemi technológiák teljes bevezetésével a növénytermesztési és az állattenyésztési termelésben, a szállításban, a raktározásban és az anyagmozgatásban; Щ Az üzemen belüli irányítás progresszív módozatának bevezetéséhez az előfeltételek megterem tése, a nagyteljesítményű számológépek és az automatizált rendszerű irányítás feltételeinek megteremtésével. A FÖLDALAP RENDEZÉSE A talaj összpontosításának nagysága szerint, a terjedelmesebb (tfz-harmincezer hektáros) gazdaságokat olyan vállalat formájában kell szervezni, amely képes létrehozni a célszerű szakosítást, továbbá a növénytermesztésben, az állattenyésztésben és a nagy teljesítményű gépek és berendezések kihasználásában a szükséges összpontosítást. A kisebb egységes földterületű állami gazdaságok, amelyek egy vagy több együttműködési csoportosulás hatáskörében tevékenykednek majd, célszerű belüzemi szakosítással hozzák létre a növénytermesztés összpontosítását és a termelőerők fejlesztése érdekében együttműködnek a többi mezőgazdasági üzemek csoportosulásaival. Azon állami gazdaságok, amelyek termelésszervezési egységei szétszórtan helyezkednek el, alapjában véve minden tevékenységükben szorosan együttműködnek majd a környező szocialista mezőgazdasági üzemekkel. Az összpontosítás és szakosítás fejlesztése a termelési-műszaki alap kérdéseinek rendezését kívánja meg, de intézkedéseket követel a belüzemi irányítás és az ökonómiai kapcsolatok terén is. Ezért szükséges a szervezés és irányítás elmélyítése. A legprogresszívebb irányítási formának az ágazati irányítást tartjuk. Ezt a formát Szlová kia területén tizennyolc állami gazdaság alkalmazza, a kombinált rendszert pedig, vagyis az ágazati és a területi rendszer egyidejű érvényesítését (amely átmeneti forma) hét állami gazdaság. A földalap rendezésével összhangban meg kell teremteni az előfeltételeket a hatékony, progresszív irányítási forma bevezetésére. A TERVEZÉS MAGASABB SZÍNVONALA Az állami gazdaság újratermelési folyamatának további hatékonnyátétele az összpontosítással, a szakosítással és az együttműködés elmélyítésével összhangban megköveteli a tervezés, a nyilván tartás és az elemzés javítását. A terv segítségével mindenekelőtt a termelés fejlődésének tárgyi összefüggéseit és anyagi szükségleteinek beszerzését kell elérni, majd a tervfeladatok szétírásával hatni az összpontosítás a szakosítás és az együttműködés fokozatos elmélyítésére. A bel- Uzenti szervezés színvonalának növelését az anyagnormák és az értéknormatívok érvényesítése, a könyvelési mérlegkészítés módszereinek tökéletesítése, és az állami gazdaságok automatizált adat- és elemzés feldolgozása útján kell fokozatosan elérni. AZ IRÁNYÍTÁS TÖKÉLETESÍTÉSE Az összpontosítás és a szakosítás megvalősftása, valamint az együttműködési és Integrációs viszonyok fejlesztése a vállalat feletti Irányítás tökélesítésével szemben fokozott igényeket támaszt, és megkívánja az állami gazdaságok Irányítása központi hatásának erősítését. . Az irányításban megtett összés intézkedéseknek hatékonyan hozzá kell járulniuk az állami gazdaságok össztársadalmi küldetésének a teljesítéséhez, a termelésben és az ökonómia terén létező tartalékok feltárásához, s végül a termelés összpontosításának és szakosításának célszerű megvalósításához. ZÄHORAN }An mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági éš Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozója. A dohánytermesztés nem kíván nagyobb fizikai erőkifejtést, ezért a szövetkezetekben ezt a munkát zömében nők végzik. (Foto: Metis P.T Magukkal ragadták a többieket is 4 Nová, Baštan és környékén a közös gazdálkodás bevezetése óta intenziven foglalkoznak a dohánytermesztéssel. A munkaigényes kultúra termesztése terén egyre jobb eredményeket értek el, ami a termelési tapasztalatok gyarapodásán kívül több más tényezőnek, így a haladó munkamódszerek alkalmazásának, az ösztönzők kifejlesztésének és a szocialista munkaverseny kibontakozásának is köszönhető. A leglátványosabb sikereket az utóbbi két esztendőben érték el. A Rimavská Sobota-i (rimaszombati) dohánygyár által a termesztők részére meghirdetett verseny mindkét évfolyamában első helyen szerepeltek. A konkurrencia pedig nem volt akármilyen, amit az 1975-ös esztendőben élért országos sikerük is bizonyít, amikor a harmadik helyen végeztek. A Nová Bašta-i (újbásti) egyesített szövetkezetben az elmúlt esztendőben nyolcvan hektáron foglalkoztak dohánytermesztéssel. Hat munkaközösségben összesen 124 leány és asszony dolgozott, s közöttük az év folyamán egészséges versengés alakult ki. A dolgozók év eleji tanácskozásán szé esett a tervfeladatokról, s olyan általános vélemény alakult ki, hogy megvannak a feltételek az előirányzott feladatok túlteljesítésére. Merésznek tűnő, de reális volt félmillió koronás szocialista kötelezettségvállalások, amely magába foglalja a környezet- és egészségvédelemre irányuló társadalmi munkát is. Annak ellenére, hogy az éghajlati viszonyok náluk általában kedveznek a dohánytermesztésnek, mindig fennáll a kárveszély. A jégverés nem kerülte el a medvesaljai határt, s bizony tetemes károk keletkeztek, melyeket az Állami Biztosító szakemberei egymillió kétezer koronára becsültek. Mindezek ellenére kielégítő termést takarítottak be s a közel hárommillié koronás tervüket félmillió koronával teljesítették túl. Ha ehhez hozzászámoljuk a biztosító által fizetett kártérítést, egymillió hétszázezer koronás túlteljesítésről beszélhetünk, amire bizony még a legderűlátóbb szakemberek sem számítottak. A szép eredmények elérésében természetesen döntő érdeme volt a már említett hat munkabrigádnak, tehát a dohánytermesztők közösségének. Külön ki kell emelni a versenymozgalom lendülctbentartóit és zászlóvivőit, akik személyes példamutatással szinte magukkal ragadták az egész csoportot. Mag Anna. Nagy Erzsébet, Nagy Júlia, Mag Irén, Mede Margit, Tóth Éva és Bozó Erzsébet munkájukban és magánéletükben egyaránt példaképei lettek ennek a nagy családnak. HACSI ATTILA Négyszázhúsz mázsás cukorrépa-hektárhozam Az elmúlt év a növényi kultúrák nagy részének nem kedvezett. A nyár közepén jelentkező rendkívüli szárazság erősen megtizedelte a hozamokat. A legtöbb termény hektárhozama kisebb volt, mint az elmúlt években. Dicséretre méltó, hogy az ilyen helyzet ellenére is a le vicéi (lévai) járásbeli tupai (tompái) Barátság Efsz-ben 420 mázsás átlagos cukorrépa hektárhozamot értek el olyan 70 hektáros földtáblán, ahul az öntözés nem volt lehetséges. A tervben előirányzott 370 mázsás hektárhozamnál jobb eredmény elérése a tervezettnél 35 vagonnal nagyabb cukorrépa mennyiség eladását tette lehetővé. A volt lupái, chorváticei (horváti), hrkovcei (gyerki) és Dolné Semerovce-i (alsoszemerédi) szövetkezetekből egyesült Barátság Efsz tagsága ta valy is jelesre vizsgázott, bár 1974-ben 512,7 mázsás, 1975-ben pedig 512,3 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Mint minden kultúra, így a cukorrépa hektárhozama is az időjáráson kívül több tényezőtől függ. — Vajon minek köszönhető ez a terméseredmény? — tettük fel a kérdést R e p i s k ý Štefan mérnök agronémusnak. — Elsősorban a jő talajelőkészítésnek, az okszerű trágyázásnak, továbbá annak, hogy a vetést idejében és jó minőségben végeztük el. Ez vonatkozik az egyelésre és a többszöri kapálásra is. A nyári sarabolással és kapálással részben sikerült csökkentenünk a talaj víztartalmának elpárolgását. Nagyon fontos tényező, hogy a hektáronként kívánatos 86 ezres egyedszámot sikerült elérni. A jó 'eredményhez végül, de nem utolsósorban a betakarítás Is hozzájárult. Mivel a komplett gépi betakarítás sok veszteséggel jár, a vezetőség úgy döntött, hogy a répát háromsoros géppel kiszántjuk, s annak fejelését, tisztítását kézileg végezzük el. Így a betakarítási veszteség egy százalék alatti maradt! Az így végzett munka persze nehezebb volt, de megérte a fáradtságot. Nagyobb lett az efsz bevétele, s a népgazdaságnak több cukor jutott. A munkából persze mindenki kivette részét. A répaterületet egyéni művelésre még az egyelést megelőzően szétosztották a tagok között, beleértve a vezetőket is. Mivel az efsz munkaerőhiánnyal küzd, az utolsó 35 vagon cukorrépa betakarításakor a kézi munkákat elnökkel az élen a vezetők végezték el. A tagság ezalatt befejezte a kukorica betakarítását még mielőtt leesett az első hó. TIPARY LÄSZLÖ \
