Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-18 / 24. szám

Mire jó a A WUXAL koncentrált mikro­­trágyát a Rajna menti Düssel­dorf (NSZK) városka Aglukon- Gesellschaft MBH cégében tej­­lesztették ki. Ma már Magyar­­ország is gyártja és forgalmaz­za a megvásárolt szabadalom alapján. Az MNK-ban gyártott trágyaféleség 9 százalék nitro­gént, S százalék foszfort, 7 szá­zalék káliumot, különböző nyomelemeket (Fe, B, Cn, Mn, Mo, Zn, Ni, Со) tartalmaz, szerves vegyületek formájában. A WUXAL ban továbbá növényi hormonok és vitaminok is ta­lálhatók. A réztartalom nél­küli fungicidekkel, valamint az állati kártevők állományának gyérítésére használatos rovar­ölő szerekkel keverhető. A per­­metlé elkészítéséhez 6,5—7 pH- értékü vizet kell használni. A WUXAL kizárólag perme­tező trágyázásra — ha úgy tet­szik gyökéren kívüli, sokak ál­tal helytelenül lombtrágyázás­nak titulált fejtrágyázásra — használatos a szőlő-, gyümölcs­ös zöldségtermelésben, de jó WUXAL? eredményeket nyújt az egyéb mezőgazdasági kultúrák eseté­ben is, beleértve a takarmány­­növényeket. A szőlő permetező trágyázására a 0,2—0,3 */»-os töménységű oldat a legmegfe­lelőbb. Vagyis: ezer liter per­­mellében két-három liter WU­­XAL-t kell kijuttatni. Aa lehető legjobb eredmények elérése ér­dekében a tenyészidő folyamán legalább három fzben ajánla­tos permetező trágyázást vé­gezni a nevezett mikrotrágyá­­val. Első ízben virágzás előtt, majd virágzás után, végül bo­gyólágyulás kezdetén tanácsos kezelni a növényzetet. A WUXAL koncentrált trá­gyával végzett néhányszor! ke­zelés (a gyártó vállalat adatai szerint) kedvező föltételeket teremt a hektáronkénti átlag­hozam 5—15 százalékos növe­kedéséhez, fokozza a növény­zet gombabetegségekkel szem­beni ellenálló képességét, ele­jét veszi a különféle fiziológiai zavaroknak, s bizonyos mér­tékben kihat a termés minősé­gének javulására Is. A kon­centrált trágyának a nevezel! mutatókra gyakorolt kedvező hatásának mértéke természete­sen jelentősen függ az adott termelő körzet talaj- és szél­­viszpnyaitól, valamint a szerves és ipari trágyákkal végzett táp­anyagpótlás színvonalától. Abban az esetben, ha a talaj kellő mennyiségű nyomelemet tartalmaz, vagy ha a fölhasz­nált szerves és egyéb mű­trágyák révén elegendő táp­anyaghoz jut a föld és a nö­vényzet, akkor előfordulhat, hogy a WUXAL vagy más mik­­rotrágya (Mikrola, Vegaflor, Folifertil stb.) kedvező hatását egyáltalán nem észleljük. Ez­zel szemben, ha akármilyen ok­nál fogva hiány mutatkozik va­lamilyen nyomelemből a talaj­ban, a nevezett mikrotrágyák alkalmazásával aránylag jó eredmények érhetők el. Az pedig szinte magától ér­tetődő, hogy a növényzet mak­ro- és mikroelemekkel történd harmonikus ellátása a tőke vesszőinek beérését is kedve­zően befolyásolja. (Ing. Mrva )., CSc., Vinohrad 11/75) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-А Az ismert örmény kutató, A. S. Melkonjan legutóbbi kísérletei során azt vizsgálta, a gyökérzet egy részének meg­szakítása vagy eltávolítása mi­lyen hatással van a szőlőtőkék egészségi állapotára és amino­­sav-tartalmára. Megállapította, hogy a gyökérzet egy részének mechanikai eltávolítása, illetve a sorközökben végzett mély ta­lajlazítás során történő meg­­szaggatása kedvezően befolyá­solja a tőkék élettartamát és a gyökérszövelekben végbemenő szintetikus folyamatokat, s a szőlő termőképességére ugyan­csak kedvező hatással van. 0 Paradicsom a kifutóban. Évek óta sikerrel termelem a HOGYAN IRTSUK A TYÜKHÜRT? A tyúkhúr a leggyakoribb, legtöbb bosszúságot okozó gyomnövényeink közé tartozik. Szinte minden kertben, szőlő­ben előfordul, de megtalálható a szántókon, az erdőkben ás a nedves réteken is. Néhol lúd­­húr, madárhúr, csibehúr vagy csillaghúr néven ismerik. Aki még nem találkozott vele, bol­dog kerttulajdonosnak vallhat­ja magát. Igen, mert az irtása bizony hosszadalmas, sok mun­kát, fáradságot adó, s kevés eredménnyel jár. tgy van ezzel T. K. levicei olvasónk is, aki levélben kért tanácsot, hogyan óvhatná meg kertjét a teljes elgyomosodástól. A tyúkhúr csakis rendszeres és gyakori talajmunkával irt­ható eredményesen, mert a legtöbb vegyi készítménynek ellenáll. A gyakoriságot főleg azért hangsúlyozzuk, mert az a legfontosabb, hogy elejét ve­gyük a magvak elhullásának, beérésének. Egyetlen fejlett növény akár 25 ezer — kiváló csíraképességű — magvat is termelhet évente. A talaj mé­lyebb rétegeibe kerülő magvak ugyan nem csíráznak ki, de akár huszonöt évig is megőr­zik csírakápességüket. A kora tavaszi talajmunkák során fel­színre kerülő magvakat csírá­zásra késztetjük, majd az elő­törő gyomokat kigyomláljuk, kapával vagy sarabolóval irt­juk. Főleg a nyár második fe­lében kell nagy gondot fordíta­ni a tyúkhúr irtására, a mag­érlelés megelőzésére. A kika­pált vagy kitépett gyomokat so­ha ne hagyjuk az ágyásban, in­kább gyűjtsük össze, égessük el vagy jó mélyen ássuk be a földbe. Némely gyomirtó vegyi ké­szítmények segítségével szin­tén jó eredményt lehet elérni. Sikerrel alkalmazható például a Dinoseb, Rafex, Aretit, Alii­­san, Herbes 50, Simazin, Burex, Gesagard 50 és az Atrazin. A herbicideket azonban mindig a csomagoláson föltüntetett uta­sítás szerint kell használni, negi szabad önkényesen növelni az adagot, mert esetleg a kul­túrnövényeket is megkárosít­hatjuk. Nem ritkaság, hogy a kis­­kertészkedők — jobb híján — kikapált vagy tépett gyomok­kal árnyékolják a talajt a gyü­mölcsfák körül, esetleg gyo­mokkal ágyazzák alá a szamó­cát. Nem helyes módszer az, ha veszélyes, gyorsan szaporo­dó, ellenálló gyomokat használ­nak erre a célra, s esetleg olyanokat, amelyek már rész­ben vagy teljesen beérlelték magvaikat. A tyúkhúrt még fiatalon, zöld állapotban sem szabad talajárnyékolásra hasz­nálni, mert a fák környékén, a tányérban, a nedves környe­zetben különösen kedvező élet­­feltételeket találnak, s gyorsan elgyomosítják az egész kertet. Végezetül még annyit: a kis­­éllnttenyésztők takarmányként is hasznosíthatják a friss zöl­den kitépett tyúkhúrt. A nyú­lok szívesen, jóízűen fogyaszt­ják, jól hasznosítják. Ezer gramm tyúkhúr szerves és szer­vetlen táplálóanyag-tartalma (Baintner szerint) a következő: 200 g szárazanyag, 101 g ke­ményítőérték, 18 g emészthető nyersfehérje, 2,6 g mész, 2 g foszforsav, a fehérjekoncentrá­ció pedig 17,8 százalék. (kr) A varos: piacokon mindig nagy a sürgés-forgás, hamar vevőre talál a kiskertészkedők gyönyörű, friss áruja. Nem csoda, hi­szen a gyümölcs- és zöldségboltok szegényes áruválasztéka, a többnapos szállítás és tárolás folyamán megfonnyadt ter­mékek inkább elriasztják, mint csábítják a fogyasztót. Foto: —bor paradicsomot a tyúkok számá­ra létesített kifutóban. Hogy a fiatal palántákban ne tegyenek kárt az állatok, a kiültetett növények köré harminc centi­méteres távolságban ujjnyi vas­tag mogyoróvesszőket szúrok a földbe. A hetven centiméter magas, sűrű „kerítés“ megóvja a palántákat a tyúkoktól. Ké­sőbb támasztókaróhoz kötöm, egy hajtásra visszacsípem és kivezetem a növényeket a vé­dőburokból, de a vesszőket az egész tenyészidőben a helyü­kön hagyom. Gondolom, ez is egy módja a termőterület ész­szerű hasznosításának. (Lv) ije Cj ismeretek a baromfi vedlésével kapcsolatban. Álta­lában azt mondjuk, hogy a ba­romfi azért vedlik, mert az év folyamán elhasználódott tolla­zat már nem nyújtana számára kellő védelmet a téli időjárás viszontagságaival szemben. Aki megfigyelte az tudja, hogy a ved lést megelőzően már kisebb és gyengébb héjú tojásokat tojnak a tyúkok, s a tojások fehérjéje Is ritkább a megszo­kottnál. A tollváltás befejezése után viszont már nem észlel­hetők ezek a tünetek. Ebből arra lehet következtetni, hogy a tollváltással egyldőben to­vábbi fontos folyamatra, a ba­romfi egész szervezetének re­generálódására is sor kerül. Ežért ugyancsak fontos, hogy vedlés idején is kiadósán táp­láljuk és körültekintően gon-'"'^''■''■'•''''.’'•'ЛХХХХХЧХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧ'. dozzuk a baromfiakat. о A hajtás-lekötés LIÉ! A termelők fő célkitűzése, hogy mielőbb termőre fordítsák a gyümölcsfákat s élvezzék azok gyümölcsét. A termőre for­dulás szorosan összefügg a növekedéssel. A hosszanti növeke­dés kedvező föltételei nem kedveznek a korai termőre fordu­lásnak. Megfigyelhettük a gyakorlatban, hogy minél jobban megközelíti az ágak fekvése a vízszintes helyzetet, annál gyengébb a hosszanti növekedés, viszont annál korábban ter­mőre fordul a fa. Az ágak ív alakú meghajlítása a legkedve­zőtlenebb a hosszanti növekedésre nézve, ellenben ez az el­járás biztosítja a leggyorsabb termőre fordulást. Valamennyi gyümölcsfajra jellemző, hogy a levelek hónal­jában hajtásrögyek képződnek. Ezekből a rügyekből hajtások vagy levelek fejlődnek, de bizonyos föltételek közepette ugyanezek a rügyek virágrügyekké alakulnak át. Ezt az át­alakulási folyamatot rügydifferenciálódásnak nevezzük. A haj­tásrügyek virágrüggyé alakulására akkor kerül sor, amikor a fa koronájának növekedése végetér. Az alma, körte, szilva, őszibarack, cseresznye és meggy virágrügy-differenciálódására szinte egyidöben, mégpedig június végétől augusztus elejéig kerül sor. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az egyes fajok és fajták rügydifferenciálódása egyszerre kezdődik és megy végbe. Még egyetlen fa valamennyi rügyének átalakulása kö­zött is lényeges időbeni eltérés észlelhető. Az öregebb termő­részeken korábban, az éves hajtásokon később veszi kezdetét ez a folyamat, melyre kihatnak az adott éghajlati, talaj- és nedvesség-viszonyok, az agrotechnika, a tápanyagellátás, az alany stb. A lényeg az, hogy bizonyos intézkedésekkel módunkban áll befolyásolni a rügydifferenciálódást. Ezek közül a vesszők vagy ágak meghajlítása és lehajlítása érdemel legtöbb figyel­met, hiszen ezzel az egyszerű beavatkozással metszés nélkül szabályozni tudjuk a fák növekedését és termőre fordulását is. A hajtások vagy ágak lehajlítását abból az ismeretből kiin­dulva végezzük, mi szerint: a vízszintes helyzethez legköze­lebb álló hajtások korábban fordulnak termőre és legnagyobb termést nyújtanak. Az ív alakban lehajlított hajtások teremnek legkorábban, mégpedig az ív legmagasabb pontjától lefelé a rügydifferenciálódást irányuló, termés után gyorsan elhaló és pótlásra szoruló haj­tásrészeken. Mint említettük, a rügydifferenciálódás általában június vé­gétől augusztus elejéig tart. Tehát a teljes siker érdekében június végéig, de legkésőbb július derekáig kell vízszintes vagy ívalakban lehajlítani azokat a hajtásokat, amelyeket a jövő évben termőre szeretnénk fordítani. Minél később látunk munkához, annál kisebb a valószínűsége, hogy valóban ked­vező hatást gyakorolunk a virágrügyek differenciálódására. Ha nem a naptárt, hanem a helyi és a fák fajta-adottságától függő élettani folyamatait figyeljük, akkor a hajtások fásodá­­sának kezdetén látunk hozzá a hajtások lehajlításához (a ta­vaszi lekötözésre most nem térünk ki). Nyáron a hajtások lehajlítása nem okoz különösebb gondot, de azért nem árt az óvatosság, mert a kettéroppant vagy ki­hasadt hajtásokkal aligha tudunk kezdeni "valamit. A lehajlí­tott ágakat, hajtásokat rögzíteni kell, hogy őszig ebben a hely­zetben fásodjanak meg. A gyümölcssövények esetében köny­­nyű a dolgunk, mert a sodronyszálakhoz kötözhetjük a hajtá­sokat. A hajtásokat legtöbbször a fa körül levert karókhoz, vagy a karókra kifeszített sodronyszálakhoz, esetleg a korona alatt kereszt alakban a fa törzséhez erősítet pálcákhoz kö­tözzük. A kiskertekben néha az alakfa saját törzséhez kötik a lehajlított ágakat. Ez nem valami jó megoldás, mert gyakran helytelenül (mérsékelt ív, erős ív) hajlítják meg és rögzítik az ágakat vagy hajtásokat. Ennél sokkal egyszerűbb és jobb módszert láttam valahol a komárími járásban tavaly nyáron. A leleményes kiskertész­kedő téglát és vasdarabokat kötött a lehajlított ágak rögzíté­sére szolgáló zsinórok végére. Egy idősebb fán meg egysze­rűen a pár évvel korábban lekötözött és vízszintes helyzetben megfásodott ágakhoz kötözte a frissen lehajlítot hajtásokat, mégpedig papírmadzaggal. Állítólag ez a kötözőanyag a leg­megfelelőbb a fiatal hajtások rögzítésére, mert aránylag ha­mar szétesik, tehát nem vág be. Ötletes: mire a hajtások rnegfásodnak, lehull róluk a kötözőanyag, nem kell a gazdá­nak létrán tornázni, hogy levágja a zsinórt, mielőtt bevágna a megvastagodó hajtásokba. (ká) Szamócaszüret az alekiincei Oj Elet Efsz-beu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom