Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-18 / 24. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. június 18. A CSKP KB hetedik plenáris ülé­** sének anyagai arra ösztönöz­­век, hogy mélyrehatőan megismerjük mindazon pozitív és negatív jelensé­geket, melyek napjainkban a szolgál­tatás, a közellátás és nem utolsó sor­ban a minőség terén megmutatkoz­nak. A célktűzés az, hogy a társada­lom minden szakaszán, de főleg ott, ahol alkotó módon elősegíthetjük a javulást, mindent megtegyünk dolgo­zó népünk jobb, egyenletesebb ellá­tása érdekében. Az utóbbi években ugyanis jelentős sikereket értünk el dolgozó népünk életszínvonalának javulásában, ami abban is megmutatkozott, hogy ha­zánkban manapság egy négytagú csa­lád lakberendezésének átlagos értéke meghaladja a százezer koronát, s az utóbbi öt esztendőben a dolgozók jö­vedelme egynegyedével emelkedett, s ugyanennyivel kell javulnia a hato­dik ötéves tervidőszakban is. Ehhez szükséges hozzá idomítani az áru­készletet, a választékot és a minősé­get. Ez azt jelenti, hogy a jövőben fűzzük szorosabbra a termelők, a ke­reskedelem és a fogyasztók kapcso­latát, vagyis a termelést idomítsuk a piac igényeihez. Ebben segítségünkre lehetnek a tudományos kutatás vív­mányai, s mindazon műszaki és anya­gi alapok, amelyek a társadalmi ter­meléshez manapság rendelkezésünkre állnak. Ezen a téren szocialista me­zőgazdaságunkban szintén van tenni­való bőven. Tudomásul kell vennünk, hogy né­pünk életszínvonala szüntelen növe­kedésével törvényszerűen előtérbe ke­rül a termelt áru minőségi javításá­nak az igénye. Ez elválaszthatatlan tartozéka a lakosság jó minőségű, választékban is megfelelő termékek­kel való egyenletes ellátásának. A közelmúltban Kroméfížben a tu­dományos kutatás és a termelési gya­korlat szakembereinek egy nagy cso­portja — a gabonatermesztők II. or­szágos tanácskozásán — szintén a minőség javítását tartotta a mezőgaz­daság és a kutatás egyik legfonto­sabb feladatának. Miért került ez napirendre? Azért, mert a gabona közélelmezésünkben az alapanyagok legfontosabbika. Ez­zel fedezzük táplálkozásunkban a ka­lória 45, a fehérje 40, a zsiradék 10, a cukor 50, a mész 13 és a vasszük­séglet 26 százalékát. Ezért tartozik a gabona növénytermesztésünk élvona­lába, azonban a termelés szervezésé­ben, a nagy hozam elérésére való tö­rekvéssel párhuzamosan, az egyre jobb minőségre is törekedni kell, mert a gabona hasznosítási értéke szempontjából ez fontos követelmény. Ez magától értetődően azt követeli, hogy a sütő- és a söripar a kiváló minőségű, az emberi fogyasztás szem­pontjából nélkülözhetetlen gyártmá­nyokhoz a korábbinál jobb nyers-Az SZIKP Kelet-Szlovákiai Kerü­leti Bizottságának ösztönzésére — a Michalanyi Állami Gazdaság dol­gozói — össztársadalmi szempont­ból nagyon értékes kötelezettség­vállalás elindítóivá váltak. Felhí­vással fordultak a kerület összes mezőgazdasági üzemeihez, hogy csatlakozzanak az „Egymillió ton­na gabonát a köztársaságnak“ mozgalomhoz. Hogy milyen felté­teleket hoztak létre ennek érde­kében a gazdaságban, arról egyes vezető dolgozók az alábbiakban nyilatkoznak: — Az „Egymillió tonna gabonát в köztársaságnak“ felhívás állami gazdaságunkból indult útnak — jegyezte meg M. Tomko elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke. — A javaslatot az üzemi pártszerve­zet vezetősége közösen a vállalat vezetőségével megtárgyalta, s el­határozta, hogy megalapozza a ga­bonatermesztés fellendítésének fel­tételeit. Az ezzel kapcsolatos alap­elvek kidolgozásával ján Michaléík főmérnököt és Ián Sabo főagronő­­must bíztuk meg. Ök ketten dol­gozták fel feltételeinkre a kerü­leti és a járási pártbizottság hatá­rozatát. A gazdaság kollektívájá­nak bevonásával megtárgyaltuk az igényes feladatot, s ezt követőn felhívtuk a IrebiSovi járás mező­gazdasági üzemeit, hogy csatlakoz­zanak a mozgalomhoz. 0 Nagyon igényes feladatot vál­laltak, hiszen a hatodik ötéves tervidőszak végén egyszer annyi gabonát kell kitermelnie a gazda­ságnak, mint 1976-ban. Hogyan akarják ezt elérni? — Az igényes feladatokba gya­korlatilag minden termelési rész­legünket bevettünk — tájékozta­tott Ján Michalőík főmérnök. — A hatodik ötéves tervidőszakban mezőgazdasági termelésünknek 43,5 százalékkal kell növekednie. Ebből a növénytermesztésre 73 százalék jut. Az elmúlt ötéves tervidőszak végén például 836 va­gon gabonát termeltünk, s 1980-ban. már 1629 vagon a célkitűzés! Ez az előbbinek kis híján a duplája. Természetesen a szemes kukorica 1 Itand ard minőse Igét, b( 1 áruválasztékot! anyagokat kapjon mezőgazdaságunk­tól. Ugyanakkor az állattenyésztésben hasznosításra kerülő gabona alap­anyag minősége akkor megfelelő, ha abban a fehérjék és más összetevők aránya kedvező. Talán mondanunk sem kell, hogy mindezek jelentős feladatok elé állít­ják a kutatás és a termelési gyakor­lat szakembereit. Gondos, körültekintő munkát követe] ez a nemesítőktől, az agronómusoktól, az agrokémikusok­­tól, a technológusoktól, a raktározás módozatától stb. Az országos tanácskozáson egyér­telműen hangsúlyozták, hogy „neme­­sítőinknek az optimális feldolgozó­ipari minőség elérését, a növény jó egészségi és fiziológiai állapotának elérését kell szem előtt tartaniuk“. Tulajdonképpen ezek a standard mi­nőség és a nagy hozam elérésének a feltételei. Ezért szükséges, hogy a mind jobb siker érdekében a neme­sítő genetikusok, az élelmiszeripari vegyészek együttműködjenek a minő­ségi tényezők meghatározásában. Tény, hogy a korszerű agrotechni­ka — mindenekelőtt az ésszerű táp­anyagpótlás, — vagyis a gabonák biológiai képességének a kihasználá­sa mellett a minőség javítására is nagy lehetőség kínálkozik. Ezzel el­kerülhető az a veszteség is, ami — mennyiségi szempontból — ma még a feldolgozásnál jelentkezik. A szakemberek némelyike arra is figyelmeztetett, hogy „a teljes siker érdekében konkretizálni kellene a morális jellegű ösztönzőket; ezzel tá­­gabb teret hagyva a szocialista ver­seny kibontakoztatásának, mivel ezen a téren felbecsülhetetlen értékek rej­tőznek. Tulajdonképpen az a verseny, ami a gabonatermelés fellendítésének támogatására a közelmúltban Szlová­kia egyes kerületeiben kibontakozott, szintén a célt szolgálja. Mindamellett az is tény, hogy eddig nem sikerült olyan célravezető morális ösztönzés kialakítása, mely teljes mértékben a társadalom által elvárt gabonaminő­ségre terelné a termelők figyelmét. Ez is meggyőző bizonyíték arra, hogy mennyire fontos olyan célravezető módozatoknak a gyakorlatban való meghonosítása, amelyek segítségével az érdeklődés helyes irányba terel­hető mind a termelés, mind a fel­dolgozás, mind pedig a fogyasztói piac vonatkozásában. A tanácskozás résztvevői megkü­lönböztetett figyelmet fordítottak a búza és a sörárpa termelésére. Ezek társadalmunkban olyan nyersanyagok, amelyek tekintélyes helyet kapnak a termelés struktúrájában. A búza az összes szántóterületnek mintegy öt­ven százalékát foglalja el, a sörárpa pedig értékes kiviteli nyersanyagunk, amely a külföldi piacon az arannyal egyenértékű. Érthetően az is szóba került, hogy „a világpiacon a söripari maláta­­szállítmányok kiváló minősége a leg­fontosabb“, ami azt követeli, hogy kellő intézkedést tegyünk a sörárpa minőségének javítására. A külföldi partnerek ma ugyanis nem elégednek meg azzal, hogy nálunk a sörárpa termelésének hagyománya van. Ezt figyelmen kívül hagyva, érthetően még jobb minőséget követelnek, s ezen a termelésben mindenképpen el kell gondolkozni. Nincs miért cso­dálkoznunk ezen, hiszen a korszerű maláta- és sörgyártás időszakában a végtermék minősége nem is annyira a technológia, mint a nyersanyag mi­lyenségének a függvénye. A minőség tehát gondosan progra­mozott folyamat következménye, mely a növénytermesztésben jóval a vetés előtt kezdődik, a termés begyűjtésé­vel zárul, illetve egyre magasabb szinten, dialektikus folyamatként is­métlődik. Ennek egyrészt az agro­technika integrált irányításában, a termés begyűjtésének szervezésében, a magvak korszerű utókezelésében és raktározásában, másrészt pedig a kiváló minőség megőrzésében kell ki-A tartalékok feltárásával Megduplázzák a gabona hozamát termelésében is előbbre kell jut­nunk, így a korábbi 149 vagon helyett a hatodik ötéves tervidő­szak végén 399 vagon szemes ku­korica mennyiséget akarunk el­érni. — A tartalék mindenekelőtt a vetésterület bővítésében van — szólt közbe Ián Sabo főagronómus —, hiszen búzából máris 15 száza­lékkal bővítettük a vetésterületet. Például 1975-ben 2497 hektáron volt gabonánk, de már 3620 hek­tárnál tartunk. Nagy tartalékot látunk továbbá a hektárhozamok növelésében. .Egyes részlegeink földterülete nagyon kitűnő, így minden felétel adott ahhoz, hogy gazdag termést érjünk el. Két1 év­vel ezelőtt állami gazdaságunk át­lagában 32,54 mázsa gabonát gyűj­töttünk be hektáronként, az el­múlt évben azonban már több mint 42 mázsát. Ezzel kalászosok­ból 174 vagon többletünk lett. A hatodik ötéves tervidőszak végén több mint ötven mázsás hektárho­zammal számolunk. Programot dolgoztunk ki a búza termeszté­sére, és hasonló program készül az árpa, a kukorica, a terimés ta­karmányok termesztésére is. Az őszi búzát már a programban meg­határozott alapelvek szerint vetet­tük. Arra törekedtünk, hogy a nagy termőképességű, körzetesített búzák kerüljenek a földekbe. A Mironovszkája és a jubilejná szov­jet búzákból kimagasló hozamot várunk. Örömmel említhetem, hogy a legutóbbi vizsgálat során a bú­zavetés 93 százalékánál rendkívül jő növényállományt állapítottunk meg, ami fontos feltétele a célki­tűzés elérésének. Idén már arra törekszünk, hogy ideális gabona­­előveteményeink is legyenek, ezért bővítettük a hüvelyesek területét. Ugyanerre törekszünk az árpánál is. Csak körzetesített fajtákat ter­melünk. A kukorica szempontjá­ból nálunk főleg a korán érő hib­ridek jönnek számításba, mert a félkoraiak és a késeiek nem érnek be. A vetőmag elosztásánál ezt figyelembe kellene venniük az il­letékeseknek! 0 A Michalanyi Állami Gazda­ság 7565 hektáron gazdálkodik. Mit tesznek a vetésterület növelé­se érdekében — tettük fel a kér­dést Michal lančo igazgatónak. — A szántót főleg rekultiválás­­sal bővítjük. Eddig több mint 300 hektárral gyarapítottuk a szántó­kat, s 1900-ig újabb 300 hektárt törünk fel, főleg olyan lokalitáso­­kon, amelyek területei korábban hasznavehetetlenek voltak, vagy csak kevés, gyenge minőségű fű­vet nyújtottak. Ezeket a földeket bőséges szerves anyaggal feljavít­juk. Mivel nagyon távol vannak a farmoktól, ezért főleg zöldtrá­gyázzuk ezeket a földeket. Szük­séges azonban, hogy maximá­lis segítséget kapjunk a trebisovi Járási Meliorációs Igazgatóságtól és a IMI-től, mivel földterületünk­nek ezidáig csak 6 százalékán vé­geztünk melorációs munkát. Már a talajjavítás tervdokumentációit is elkészítettük és a munkálatok vég­zését is tervbe vettük, azonban a felsőbb szervek segítsége nélkül nem jutunk messzire. Fáj az em­ber szíve, ha tavasszal a mezőt járja. A földterületnek egy részén már vetjük a gabonát, irtás földek­re pedig a talajvíz végett rá sem léphetünk. Ezért nem ritkaság, hogy lekéssük az agrotechnikai határidőt, a tenyészidő eltolódik és a hozam nem olyan, mint ami­lyet szeretnénk. A járásban régóta hangoztatják a Rožňava folyó sza­bályozásának szükségszerűségét; évente többször is elárasztja a kö­telezésre jutnia! Volt rá már ugyanis példa, hogy a gabona minősége a fe­lelőtlen gondoskodás következtében a raktárakban veszített értékéből! Gyakori jelenség, hogy a minőségi károsodás az agroökolőgiai és éghaj­lati befolyások elégtelen ismereténék az eredménye. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy gondoskodjunk a standard minőség elérését befolyásoló összes tényezők betartásáról, s a még ismeretlen tényezők megismeréséről stb. A Szovjetunió és más országok ta­pasztalatai arra figyelmeztetnek min­ket, hogy a gabonafélék standard mi­nőségének meghatározásában, illetve elérésében, nagyon fontos és lénye­ges időszak a növényzet betakarítás előtti, parcellánkénti vizsgálata. A gabona termésátlagának és mi­nőségének a javítása olyan felelősség­­teljes stratégiai-politikai feladat, a­­meiy nemcsak hazánkban, hanem a KGST többi országaiban is egyike azoknak a célkitűzéseknek, amelyek­nek valóraváltásával lényeges javu­lás érthető el a fogyasztói piac ki­elégítésében. Ha a mezőgazdaság jöl teljesíti a programban meghatározott feladatát, akkor már csak a feldolgo­zó ipar üzemein múlik, milyen áru­minőséget és választékot adnak a fo­gyasztóknak. A hetedik plenáris ülésen szóba került, hogy az élelmiszertermelésben ugyancsak szükség van a jobb, az ésszerűbb szervezésre. Ez nagyban befolyásolhatja a termékek minősé­gét, választékát és hatással van a dolgozók erőnléti és biológiai szük­ségletének kielégítésére. Ebben a fo­lyamatban a kereskedelem nem elé­gedhet meg az áru közvetítői szere­pével. Arra is törekednie kell, hogy figyeljen a fogyasztó véleményére és az illetékes helyen jelezze ezt, mert csak így válhat erős láncszemévé a társadalmat ellátó szférának. A keres­kedelem tehát nemcsak egyszerű áru­forgalmi ügyletet bonyolít le, hanem egyike azon szervezeteknek, amelyek aktív mozgatói életünknek. A párt plenáris ülésén az is szóba került, hogy a jövőben fordítsunk több gondot a szolgáltatás minősé­gére, gyorsaságára, s törődjünk az­zal, hogy megkönnyítsük a háztartási munkát, lehetővé tegyük a dolgozók­nak azt, hogy színvonalasan lakjanak, éljenek stb. Rajtunk múlik, hogy mindazokat a célkitűzéseket, amelyeket a CSKP XV. kongresszusa körvonalazott, s az azt követő plénumok, gazdasági és poli­tikai tanácskozások konkrét formába öntöttek, a mezőgazdaság, az élelmi­szeripar és a kereskedelem dolgozói alkotó kezdeményezésének kibonta­koztatásával társadalmi összefogással megvalósítsuk. Koksza István zelében elterülő földeket. A károk nagyon érzékenyen sújtják gazda Ságunkat. Itt vesznek kárba a tar­talékok. Töméntelen mennyiségű terimés takarmányt veszít gazda­ságunk! Szabályozás után ilyesmi természetesen már nem fordul elő. • Hogyan reagáltak dolgozóik a felhívásra? — tettük fel a kér dést M. Топко eltvársnak. — Nagy szerencsénk, hogy az állami gazdaság 182 kommunistája az élre állt ás aprólékosan meg­magyarázta a többieknek, miről is van tulajdonképpen sző; persze nemcsak magyaráztak, hanem cse­lekedtek is. Vállalták a munka nehezét. így például M. Kolesár gépesítő csoportja bejelentette, hogy a Nový Sad-i részlegen már idén három mázsával túlszárnyal ják a gabona tervezett hektárho zamát! Ez összesen 39 vagon ga bonatöbbletnek felel meg! P. Hu sár és J. Cap traktoros figyelmez tetett bennünket arra, hogy egyes lokalitások rétjein és legelőin ki használatlan tartalékaink vannak. Jóllehet, ezek a lokalitások árvíz veszélyes területen fekszenek, mégis érdemes felszántani és ku­koricával bevetni a területeket, mert így értékesebb takarmányt nyerünk az állatállományunk ré­szére mint régebben. 0 Mit tett az üzemi szakszer­vezeti bizottság a célkitűzés eléré se érdekében? — tettük fel г kérdést M. Cibere elnöknek. — A szakszervezeti bizottság ar­ra törekszik, hogy Idejében és fő­leg pontosan tájékoztassa a dol­gozókat aeoron levő feladatokról és kötelezettségvállalásokra ösztö­nözze őket. így sikerült megszer­veznünk 213 egyéni és 3 kollektiv vállalást. Oj kritériumokat dolgoz­tunk ki annak érdekében, hogy a lehető legpontosabban értékelhes­sük a gabonatermesztésben elért eredményeket. Gazdaságunk dol­gozói arra törekednek, hogy a rá­juk háruló feladatokat egész tár­sadalmunk javára becsülettel tel­jesítsék. (—• ) Készülnek az aratásra Nemsokára megkezdődik az ara­tás, s az erre való előkészületek az utolsó fordulóba kerültek. Hogy a mezőgazdasági üzemek a gabo­natermesztésben előirányzott fel­adatokat maradéktalanul teljesít­hessék, ez nemcsak a talajelöké­­szítésen, trágyázáson, növényápo­láson, a vetőmag minőségén, az időjárási viszonyokon, s az elért hozamokon múlik, hanem nagy mértékben az aratási munkák jól megszervezett, gyors elvégzésén is. Tehát alapvetően fontos, hogy az aratás kezdetéig az arató-csép­lő gépek, szállítóeszközök és a betakarításhoz szükséges nagyobb gépek üzemképesek legyenek, to­vábbá, hogy készenlétben álljanak a jól felszerelt mozgó javítóműhe­lyek is. Az, hogy az aratási idény­ben milyen lesz az arató-cséplő gépek műszaki állapota, ez a gép­állomások felkészütségén is múlik. A nitrai gépállomás a nyugat­szlovákiai kerület gazdaságainak — szerződéses alapon — végzi az arató-cséplő gépék generáljavítá­­sát. Látogatásunk során érdeklőd­tünk Kufka elvtárstól, a gépállo­más igazgatójától, hogy szerviz szolgálat szempontjából hogyan készültek fel az idei aratásra. A tervek alapján az év folyamán öt­ven, aratásig pedig harmincegy araté-cséplő gép generáljavítását kell elvégezniük. Ezeknek túlnyo­mó részét az SZK—4-es és az E— 512-es kombájnok képezik. Látoga­tásunk idején már az arató-cséplő gépek kétharmadánál a generál­­javításokat elvégezték, de június végéig még tizenkettőt kell rend­behozniuk. Tehát az aratás kezde­téig elég munka van még hátra. Az igazgató szavai szerint min­dent megtesznek annak érdekében, hogy aratásig a mezőgazdasági üzemek megkapták a megfelelő műszaki állapotban levő arató­cséplő gépeket. Munkájukat nagy mértékben — elsősorban az E— 512-es kombájnokhoz szükséges — pótalkatrészek hiánya hátráltatja, pedig ezekből még hat vár javí­tásra. Sajnos, egyes pótalkatrészek hiánya általános probléma, amely­­lyel sem az ellátó vállalat, sem a mezőgazdasági gépipar egyelőre nem tud megbirkózni, így é kér­dés megoldásában a gépállomá­soknak kell magukon segíteni, mert a tervezett feladatokat a fel­merülő problémák ellenére is tel­jesíteni kell. A nitrai gépállomáson a hiányzó pótalkatrészeket a generáljavítá­sokból fennmaradt — károsodott alkatrészeknek a felújításával igyekeznek pótolni. Továbbá egyes hiányzó alkatrészeket maguk is készítenek, amennyiben ezt a mű­helyek felszerelése lehetővé teszi. Részben a pótalkatrész-ínség meg­oldására irányul a gépállomás dol­gozóinak újító tevékenysége. Ez ideig tizenhat újító javaslatot ter­jesztettek elő, s ezekből már hatot meg is valósítottak. Az újító javas­latok a munka ésszerűsítésére, megkönnyítésére és a munkakö­rülmények javítására is vonatkoz­nak. Az aratási időszak szerviz szol­gálataira is. nagyban folynak az előkészületek. A három jól felsze­relt és alkatrészekkel ellátott mozgó javítóműhelyük már készen áll. Jelenleg az aratáshoz szüksé­ges javítási munkák operatív szer­vezési tervét készítik elő. A mozgó javítóműhelyeken és javítócsopor­tokon kívül — melyek szükség szerint a földeken végzik majd a munkát — a gépállomáson nyúj­tott műszakok keretében, a mun­kacsoportok este hét óráig tarta­nak szolgálatot olyan műszaki za­varok eltávolítására, amelyek kint nem oldhatók meg. A tervezett feladatok teljesítésé­ben és a munkaminőség javításá­ban jelentős mértékben részesedik a gépállomás öt szocialista bri­gádja és egy ésszerűsítő brigád. Jó munkájukról tanúskodik az is, hogy tavaly egyetlen reklamáció sem érkezett. Ez idén is az a cél­juk, hogy a javításokkal időben elkészüljenek, s a kombájnok mű­szaki zavar nélkül működjenek. (klamarcsik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom