Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-11 / 23. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. fftntas ff 10 NAGY JÓZSEFNÉL Äz ember és a táj, a saját környezetében 616 egyén és embercsoport tükröződik Nagy józsel grafikai munkásságában. Ezért az első szó, amely e portré nyitányául ide kívánkozik az: emberszeretet. Nem drámai, de nem is érzelgős, inkább férfiasait határozott a művészete: hol elbeszélőén telt, hol költőien zengő rajzművészet. Alkotásai közel kerülnek szemlélőikhez. Egyfajta párhuzamos viszony és kölcsönös ráhatás jellemzi kőnyomatait, finomrajzú metszeteit, tartalmas rajz-kompozícióit, amelyeket egyénien értelmezett, képzőművészeti gondolkodásmódjához igazít. Nagy József grafikusművész. Kezén e műfaj lényegesen több, a látványt keltő hangulatok egyszerű visz■szaadásánál. Rajzai, képei vagy akár illusztrációi nem a természet, csupán külsőleg érzékelt képét másolják, hanem az emberi és társadalmi viszonyokat keresik elsősorban. A tájban fellelhető tartalmakat kutatják, a felszín mögött állandóan vibráló jellegzetességeket keresik. Csallóközi •gprozatán például a természet szépségei teljesen átlényegülnek. Munkás arculatot kapnak a halászok, a földművesek. Semmi túlzás, semmi cicoma, vagy technikai okoskodás. Egyszerű rajzok, amelyeknek mondanivalójából kiérződnek a konfliktusok, szót kap a szociológia, a társadalomtudomány, amelynek során falvak és emberek, egyének és közösségek rendszereződnek el Nagy József kifejezési módjának tükrében. Képeit, rajzait, metszeteit végignézni kellemes dolog. Öröm a szemnek is, az értelemnek is: munkásságának változatos korszakai között mind a kettő megleli a magáét. »4 Kevés grafikusunk dicsekedhet azzal, hogy munkásságának egy-egy szakaszát olyan következetességgel építette volna fel, a különböze alkotó-periódusok évgyűrűit olyan feszesen és pontosan fonta volna a korábbiak körá, mint ő. Művészi fejlődése egységesnek mondható. Témái mindén fontosabb alkotói időszakában újraértelmeződnek. Figurális kompozíciói újabb színekkel gazdagodva, olykor a mondanivaló hangsúlyait Is átcsoportosítva tárják elénk a Csallóköz világét: gondjait és szépségeit, egész történelmét. Grafikát korunk kérdéseiről vallanak. A múlt és a jelen összefüggéseit, az élet szépségeit és örömeit mutatják. De a bánatról is szólnak, a háború és béke kérdéseit is taglalják tartalmasán. Amikor a tágas műteremlakásba lép a látogató, hogy olyan képzőművészről írjon portrét, akiről az idő során meg-meg szoktak feledkezni, érdekes érzés fogja el. Most Is munka közben találom, éppen linóleumba metszi legújabb békeharcos tervét, amely megrázó és figyelmeztető. Szorgalmas művész Nagy József. „Dolgos“, bár ez a sző általában nem a művészek jellemzője, de mit lehet mondani olyan alkotóról, akinek kezéből sose fogy ki az alakításra, a „megrajzolásra“, metszésre váré téma. Most ötvenegy évesen is ugyanazzal a biztonsággal, magabiztos könnyedséggel, az élet áramából kapott hatásoktól vezetett kézzel rajzol, mint az előző három évtizedben és biztosra vehetjük, hogy továbbhaladása, a következő évtizedekben is éppen ilyen töretlen marad. Nagy József végigjárta a korszerű grafikai jellemző állomásait. A klaszszikus rajzolástól az elvont nonfigurációig mindent kipróbált, hogy eljusson egyónien komponált képeinek fartalmilag-formailag egybecsengő kifejezéséig; hogy a hagyományos mesterségbeli tudás alkalmazásától, az új anyag és az új technikák találkozásából egyéni hangú művészetét kialakíthassa. — 1953/59-ig a Képzőművészeti Főiskolán, Vincent Hložník és Dubay Oreszt voltak vezető tanáraim, akik kétségtelenül mély benyomást tettek rám. A főiskola tárgyi tudást és szakmai gyakorlatot adott számomra. Módszerre, rendszerezésre fanftot!, s megnyitotta előttem az utat céljaim, elképzeléseim eléréséhez. Művészi nézőpontja azóta sokat Változott. Minden szempontból elmélyült, letisztult, egyéniesedtt. De fő alkotót problémája az maradt, ami veit Induláskor: „miként1 lehetne a teljes tartalmat a klasszikusságig visszanyúlva, mégis mai formában tolmácsolni? Ügy haladni a gondolái és a tárgyi valóság formai és színbeli elváltozása felé, hogy až absztraktban fogalmazott formarend Is felismerhető legyen; hogy a leglényegesebb tulajdonságok kiemelése és általánosítása a maga tartalmasságában határozza meg a művészt realitás bizonyos fokú elvonatkoztatását“. Vonalak, formák és színek ritmusát látjuk, amelyek a Csallóközi tájat, a Dunát és a munkahelyet, az utcát és a családi otthon melegét mutatják. Embereket Idéznek, kortársakat vagy irodalmi, lélektani és ideológiai kérdéseket elemeznek a béke és a szocializmus eszméit hirdetvén. Nagy Jézgef művészete szilárd alapokon nyugszik. A Dunamenti Múzeumban márciusban rendezett kiállítását is ez jellemezte. Grafikai munkásságának második szakaszát vélte bemutatni. Tömör keresztmetszetet adni munkásságának erről a szakaszáról: megmutatni minden idesorolható ciklusát, egyedi grafikai lapját, rajzát, illusztrációját. — Valóban így igaz. És ha nem is volt szándékomban faliszőnyeg terveimet most kiállítani, örülök neki mégis, hogy a látogatók megtekinthették azt a falikárpit javaslatomat is, amelyet a NOSZF tiszteletére készítettem. így volt ez 1970-ben is, amikor a Dunamenti Múzeumban rendezett első tárlatomon „Madarak“ című szőttes-tervemet állítottuk ki, inkább csak dekoratív, mint tájékoztató jelleggel. Sokfelé kacsingató századunk stiláris ziláltsága közepette a Pozsonypúspökin élő Nagy József a valóságot érzi legmegbízhatóbb életforrásnak. A látvány élményét a grafikus művészet hangnemére írja át, rajzos mondanivalóvá alakítja, s így szimbólumrendszere, ciklikus témafelvetése, egyedülálló rajzos ötletei során stílust jelző határkővé válik. Nagy József szakmai felkészültsége, józan életszemlélete, népét-hazát becsülő vitalitása bizonnyal egyre több hívet szerez figyelemreméltó és értékes alkotó tevékenységéhez. Rajzait, illusztrációit, magyarázó ábrázolásait gyakran láthatjuk tankönyveinkben, verseskötetekben, a sajtóban és más kiadványokban. Remélem, hogy újabb kőnyomatai, metszetei, szövegképei körét újabb sorozatok gyűrűzhetik tovább, békés életünket mutatva mindenütt, ahol a művészi hivatás termékeny párbeszéddé válhat a grafikusművész és a vele találkozók között. Suchý M. Emil JÄN PONIČAN: A városban V MESTE Hordom szívemben szüntelen hegyek borongó muzsikáját; az lengi be az életem. A város zsivajgó zaja nem végezhet velem, amíg a lét örömét-fájdalmát mind el nem zenghetem. Zord isteneknek visznek áldozatot, a kevély erőknek. Nem leszek áldozó pap. Ne mondja senki: bezzeg az erő isteneihez fohászkodik főleg. De mondják hangosan: bezzeg ő az, akit nem törtek meg az erősek. Lángot fogott a tömör bükkös, lobogva fut a láng. Tömörebb fejsze vág. Rakjátok a tüzet, rakjátok, emberek, terjedne mind tovább, hadd lobogja be a hegyek , vonulatát. 1937 Duďás Kálmán fordítása. JÄN PONICAN: A ma DNESKAJŠOK Ki lökte be a csónakunk, kár már kérdezni is. Azt nézzük inkább, hogy milyen hullámot ver a viz. Magosra föl-föiugranak, ott vár a nyugalom. Törékeny bár a kis ladik, fogj evezőt, karom! Hiába, nincs más mód, ki-ki maga kormányoz itt, hiába, nincs más mód, kerüld, egyként kerüld a lent s a fent veszélyeit! Hiába, ez már a való, feküdjünk hát neki, mert jaj annak, ki nyomorult, ki nem tud küzdeni! S jaj mindenkinek, aki nem talál bajtársakat, akinek, mikor zeng a vész, ajkán nem hálaszó, hanem csak káromlás fakad. Hiába, így van, aki nem vállalja a csatát, széttépi azt a sors keze: a bőgő fúriák. Csak ha elfeledi majd a sík a dombok hajlatát, , akkor szidd őseid, akkor átkozd meg az anyád és közönyös apád. 1937 Illyés Gyula fordítása. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1902. június 15-én született Ján Poniőan, szlovák fró és költő. V Fél szemet behunyva... Míg a főváros közelében élénkebb a mozgás a színjátszás terén, addig keleten, s főleg Gömörben más a helyzet. Jől szervezett színjátszásról csak nagy jóakarattal beszélhetünk, amolyan fej-ingatással, fél szemet behúnyva. S a húnyt félszem mögött találjuk a bábos-mozgalmat, Irodalmi színpadokat is. Jől dolgozó amatőr színjátszó együttesek? Inkább csak alkalmi jellegűek, sorvadozók, lábadozók, fel-fellángolók. Évelőek, mint egynémely virágfajta. + + -f A Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járás az idei Jókai Napokon képviselet nélkül maradt. A járást fesztiválon egyetlen együttes sem akadt, amely nyugodt lélekkel s méltón léphetett volna a komárnoi (komáromi), tágabb fórum elé. Csupán két együttes volt, a vfcelincei (méhil és a Stará Baéta-i (óbástí) csoportok — ezek megosztva kaptak második helyezést. A Vőellncel sztnjátszócsoport vezetője Jana Straková, tanítónő. Nemrég vezeti a csoportot. —Azelőtt volt színjátszás a községben? — igen, egy mérnök tanított be színdarabot, elég kevés eredménnyel. A szereplők visszaadogatták a szerepeket, végül abbamaradt az egész. — Most minek köszönhető, hogy nem ütött ki „balul“? —< Szerintem annak köszönhető, hogy én is fiatalnak érzem magamat, S nem a „rešpekt“ irányítja a munkát, hanem a barátság, megértés. Több pedagógus is van a községben, magyarok is, a fiatalok mégis engem akartak vezetőjüknek. Huszonhárom éves vagyok, köztük élek, benne vagyok minden megmozdulásukban, járok közéjük a klubba. Nekünk nincsenek olyan problémáink, mint az elődömnek voltak. — Csak fiatalok játszanak? — Igen. A faluban, sajnos, nem éppen nagy a megértés a fiatalok iránt. A szülők féltik a gyerekeiket, s aki iskolát végzett, az inkább Igyekszik míhél előbb férjhez menni, vagy megnősülni — teljesen bezárkózni. Húszhuszonkét éves fiatalok már „öregnek“ érzik magukat. Voltak hangok, hogy tül fiatal vagyok a feladathoz, úgysem fog sikerülni. Szóval az idősebbek nem tanúsítanak nagy megértést — ön szlovák nemzetiségű, szlovák tannyelvű iskolában tanít. Mi késztette arra, hogy magyar színjátszócsoportot vezessen? — Magyar faluban élek kiskoromtól. Ogy érzem, ezen a vidéken foglalkozni kell a fiatalokkal. Ez a fő cél, hogy milyen formában, az mindegy. Igénylik is ezt, hogy egy példával támasszam alá: általában este hét óra körül kezdjük a próbákat, s néha éjfélkor hagyjuk abba. A hiányzás szinte kizárt dolog. Az sem fordul elő, hogy valaki visszaadná a szerepét, hogy neki az kevés. Igaz, egyszer megtörtént — tehermentesíteni akartuk a középiskolásokat, van azoknak elég tanulnivalé. Néhányan kiléptek, nem tetszett nekik a túl kis szerep. Akik maradtak, azokra viszont nyugodtan lehet támaszkodni. — Ha jól tudom vígjátékot tanultak. — Tóth Ernőtől a Furfangos szerelmesek-et. Egyik fellépésünkre (Kálosán) a szerző is eljött. Nagyon meg voltunk lepődve, amikor megtudtuk. Gratulált, meg volt elégedve a játékkal. — Adott valami tanácsot? — Igen. Főleg a kiejtésre. Ezen a vidéken különösen erős tájszőlással beszélnek az emberek. Erre nagyon kell vigyáznunk. — Kik játszanak a csoportban? — Szövetkezeti dolgozók, diákok, kőműves, villanyszerelő, értelmiségi. — Milyen a közönség Vőelincén és a környéken? — Általában jó. Mindig teltház előtt játszunk. Ogy látom, van igény a színház iránt. Bár, meg kell mondani, előfordult az is, hogy egyesek felálltak a darab közepén, s kimentek. Persze ezek kevesebben vannak, s főleg a hívők. — Komoly darabbal nem próbálkoznak? — Őszintén szólva nem is beszéltünk még erről. A vígjáték elszórakoztatja az embereket, azt megnézik. Félő, hogy. a komoly darabot nem értenék meg, no meg azt sokkal nehezebb is lenne játszani. Vígjátékot a legérdemesebb. Persze lehetne mást is, akarnánk is, ha megnéznék. — Szerettek volna a Jókai Napokra eljutni? — Hogyne. Nagyon szép lett volna, bár ez még csak az első év, hogy itthon vagyok. Ezentúl szeretnénk rendszeresen tanulni színdarabokat, nem csak alkalmilag, néha-néha. A lehetőség meg van rá. A szövetkezet támogatását élvezzük s mellettünk áll a helyi, pártszervezet is. Anyagi támogatást is ad a szövetkezet. Ha fellépés van, autóbuszt biztosít, a kulisszákat vontató hozza utánunk. Csak köszönettel tartozunk nekik. — Szóval remélhető, hogy .Vöelincén ezentúl állandó szfnjátszócsoport fog kialakulni? — Szeretnénk ha fgy történne. De hadd említsem Itt meg a legjobb szereplőket, akiket külön dicséret Illet: Varga Máriát, Lukács Katalint, Kosztúr Tibort, Szabó Istvánt, Góbis Bélát, Talián Tibort. + + + A Včelincei csoport tipikus példája a gömöri amatőr színjátszásnak. Foglalkozhattunk volna más csoporttal is. (Például a Rimavská Sobota-ival (rimaszombatival), filakovóival (fűlekivel). Hisz ők már bizonyítottak is. Eredményeket értek el Komáromban. Igen, de múltban. Mert ezúttal ők Is hiányozni fognak, s bizony ez is tipikus példa. Az viszont nem, hogy csak Jana Straková lelkes, bár még nem egészen tudatos munkája hozta fel a Vőelinceieket. A községben él egypár magyar ajkú pedagógus, értelmiségi is. Mért tekintik kívülállónak magukat? Tudatos munkával, összefogással talán enyhíthetnének a nem egészen érthető generációs problémán, nyelvi kiejtésen, darab választásán, hogy a községben valóban ne tiszavirág életű csoport dolgozzék, hanem minőségi kultúrát tolmácsoló amatőr együttes. . Persze érvényes az írás elején említett megállapítás. A főváros messzi van Gőmörtől s Gömör a fővárostól. —lká— Г
