Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-28 / 21. szám
i977. május 2Я. szabad földműves, 15 D ürgő nagykakos Hosszú éveken keresztül sóvárogva olvasgattam azokat a vadászelbeszéléseket, amelyek a siketfajdról szóltak. Egy-egy részletet szinte „betéve“ tudtam. Igen. Siketjajdra vadászni nem mindennapi élmény. Hazánk terjedelmes erdőiben az utóbbi években mintha megcsappant volna számuk. EbbBl ktfolyólag a kilövésük is korlátozott. Nagyon okosan teszik azok a szervek, akik nem engedik teljes mértékben kipusztttani őket. Ahol még tartózkodnak, a vadászok féltve Őrzött kincsüknek tekintik. Csakis a gondosan megállapított darabszám alapján kérik kilövésüket. Arra a néhányra sok vadász készül. Én is készültem, nem is akárhogyan. Sajnos, az elméleti felkészülés még nem az Igazi vadászat. Különösen nem a siketfajdra, a dürgő nagykakasra. Hosszú várakozás után Makara Imre barátom meghívott egy kakas kilövésre a Svedlári havasokba. A meghívás még február havában történt, a kakasdürgés pedig csak áprilisban kezdődik. Részemre beláthatatlan hosszú időnek tűnt a várakozás. Addig is újra áttanulmányoztam a „beugrások“ összes fortélyát. Tisztáztam magamban, hogy ml is a dörgés. Nem más, mint fajdkakasok szerelmi „dala“. Ml a köszörülés? Ilyenkor a dürgő kakas szerelmi mámora legmagasabb fokon van. Süket, nem lát, érzéstelen. A köszörülés utáni másodpercekben máp teljesen józanul viselkedik. A felkészüléshez hozzátartozott még a fegyvernem kiválasztása. Egyesek a golyós, mások pedig a sörétes puskát ajánlották. Érdekes, a nagy vadászok is különböző nézettel vannak a fajdkakas meglövésénél a fegyvernem használatában. Én a sörétes puska mellett döntöttem. Később lelkiismeret furdalásom volt emiatt. Valóban harminc-negyven méterről egy teljesen süket nagy madarat lelőni a kiálló ágról — nem nagy művészet. Mégcsak jó lövő se kell hozzá. Április huszonegyediké, péntek. Reggel fél nyolc. Rövid telefonjelentés Imrétől. — Holnap gyere, dürög a kakasodI Ettől szebb telefonhívásom már régen volt. Talán — ha pénteken nem kellett volna dolgoznom — azonnal útnak indulok. Minden esetre még a kora délutáni órákban becsomagoltunk a feleségemmel a hátizsákba. Bőséges ennivalót, meleg ruhát, hegymászó bakancsot, töltényeket, meSszelátót és egy nagy üveg kisüsti szilvapálinkát. Másnap reggel elbúcsúztam családomtól s útnak indultam. Először Stará Vadán álltam meg, Imre barátomnál. Elmondta, hogy a Svedlári erdő részlegben már négy napja veszettül dürög egy derék fajdkakas. Nekem szánta. Semmi nehézség, csak meg kell lőnöm. A kiadós ebéd után kocsiba ültünk. Svedláron az utolsó ház udvarán „lehorgonyoztunk“. Itt már vártak a többiek. Imrének az apósa, tapasztalt vadász, aki több mint ötven évet töltött a nagyerdőkben. Nagyon sok fajdkakas dilrgését hallotta. Átöltöztem a vadászruhába. Hátamra került a nehéz hátizsák, a sörétes puska, még egy célzóbotot is kezembe nyomtak. Ezután irány a kakasok birodalma ... Az otthoni vadászterületet sem könnyű megmászni — gondoltam — de ez még attól is nehezebb. Ide csak azok jöjjenek, akiket a vadászszenvedély űz. Engem pedig nemcsak űzött, de tolt is maga előtt. Éreztem, hogy fáradok, de mégis mintha minden további lépésem új eró adott volna. A faluban hagyott kocsitól már több mint két órát gyalogoltunk. Imre rövid pihenőt javasolt. Állítása szerint két órán belül a vadászkunyhónál leszünk, ahonnan a dürgő kakas már csak egy hafításnyira van. A rövid pihenő után magas és sűrű fenyőfák ágai integettek. Mire a vadászkunyhóhoz értünk, teljesen besötétedett. Imre apósa elókotorászta a kulcsot. Egy csavarás jobbra, egy csavarás balra és már nyitva is volt a kunyhó ajtaja. Gyertyát gyújtottunk. Imre megrakta a tüzet. Leráncigáltuk magunkról az átizzadt ruhát. A tűzhely hamar bemelegítette a kunyhó belsejét. Barátságos hangulatot keltett. Vacsora közben jött be a társulat vadászgazdája. Mintha mindig ismertük volna egymást, pedig akkor találkoztunk először, ö szintén nekem jött drukkolni. Pár kupica „célzóvíz“ elfogyasztása után elszívtunk néhány cigarettát, s a hajnali vadászat reményében eltettük magunkat aludni. A jó alvók közé számítok, de most nem jött álom a szememre. Forgolódtam a priccsen, folyton a pislákoló tüzet néztem. Vadászbarátaim javában horkoltak, mintha versenyeztek volna ki tudja jobban cifrázni. — Ébresztői — rángatja Imre a lábamat. Már pirkad. Menni kell — mondta. Almosán, szédelegve húztam magamra a ruhát. A bakancson csak minden második lyukat fűztem át. Imre apósa teát főzött. Attól egészen magamhoz jöttem. Imre még ellátott utolsó tanácsokkal. A biztonság kedvéért három irányba indultunk. Én Imrével mentem a biztosra vélt helyre. lassan közelítettük meg az állítólagos dürgő helyet. A hold fénye bebe kukucskált a fenyők ágai közé. Mintha bennünket keresett volna. Óvatosságunk ellenére is megriasztottunk egy szarvastehenet. Nagy zörejjel szaladt tovább. Várnunk kell egy kicsit — súgta Imre. Ilyenkor a kakas is túl érzékeny és észrevehet. Lépteket hallunk. Tágranyitott szemmel figyeltem a közelgő alakot, de a sötét nem engedte, hogy felismerjem. Végre hozzánk ért. A vadászgazda volt. Irányt változtatva Imrével elindultunk a dürgő kakashoz. Igaz én még semmit sem hallottam. Talán húsz métert tehettünk, amikor Imre megfogta a kezemet. Figyelmeztetett, hogy alig száz méterre előliünk fújja szerelmi dalát a fajdkakas. Most már én is hallottam. Torkomban éreztem a szívemet. Most hallottam először siketfafdot dürögni. Dehogy is hasonlít ez a hanglemezre vett daljátékhoz. Blöb-blöb-blöb-blöb-blöb. — Mi van — intek Imrének. Miért hallgatsz? Mutató ufját a szájára teszi. Figyelmeztetett, hogy ne mozogjak. Blöb. További kis szünet. Mi pedig kővé meredve álltunk és hallgattunk. Blöb-bölb-blöb. Néhány másodpercig újabb csend. Ezután rázendített a valódi nászdalára — blöb-blöb-blöb-blöbblöb-bölb-blölöllölölöb-blikop! — sihisihi-sihi-síhi — de ekkor már léptünk is egyet. Mindig csak egyet léptünk előre a „sihizéskor". Már egészen belejöttem a lódulósokba. Imre barátom meg volt velem elégedve. Elengedte a kezemet, néhány méterre ment előttem. Ismét hosszú csend következett. Tudtuk, hogy a kakas alig ötven lé-Sok a medve Az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium rendeletet adntt ki, amely szerint 39 + 7, tehát összesen negyvenhat medve lelövését engedélyezte. A lelövési jogot a következőképpen osztották fel: a közép-szlovákiai kerületre 38+7, a kelet-szlovákiaira pedig egy medve lelövését engedélyezték. A részletes elosztás Így alakult: A Banská Bystrica-i Állami Erdőgazdálkodási Igazgatóság alá tartozó kilenc erdészeti üzemnek húsz, a Zilinai Erdőgazdálkodási Igazgatóság nyolc erdészeti üzemének pedig tizenkilenc medve lelövését engedélyezték.' A Közép-szlovákiai KNB további hét medve lelövésérél értesítette az Erdő- és Vlzgazdélkodési Minisztériumot. A minisztérium három medvének a vadászatát maga választja meg. A medvék lelövésének engedélyét azon lokalitásokban végzik, ahol azok a legnagyobb károkat okozzák a méhesekben, a szarvasmarha- és juhállományokban. j. M. H. pésre lehet tőlünk. Egy kis tisztáson álltunk meg. Ha csak egy parányi mozdulatot is teszünk, a kakas észrevehet bennünket és elrepül. Mégcsak meg se láthatom. Nem tudom hány óra lehetett, de már virradt. Lehetetlenség célt téveszteni. Csak már kezdené újból a nótáját — gondoltam. Végre újból rázendített. Mi meg tapostunk előre. Már annyira zavarban voltam, hogy a hátunk mögött kerestem a dürgő kakast. Talán valóban elmellöztük. Imre azonban nem tekintett hátra, csak maga előtt egy magas fenyőfát nézett. S ekkor én is észrevettem a fa tetején kiálló ág kötött a kakast. Gyorsan becéloztam és meghúztam a ravaszt. Szemeim előtt már előre láttam, amint zsák módjára zuhan a földre. Nem így történt. Sikló repüléssel keresztbe előttünk szállt el. Nem esett le, hiszen. meg sem sebeztem. Pedig már magaménak hittem. Török László így készül a magasles. Foto: — csíb.-ч Komárno (Komárom) mindig híres volt arról, hogy hazánk két legnagyobb folyója: a Duna és a Vág öszszefulyásánál keletkezett csücskében épült és fekszik. A Vágduna, a Nitra és a Žitva folyók rengeteg halat jelentettek a járás számára. Ismeretes, hogy a Nagyduna fölött (velő hazánkat és Magyarországot összekötő vasúti híd túlsó részén terült el az a Dunaszakasz, amelyet vizásnak neveztek. Nevét onnan kapta, hogy ott valamikor sok viza tartózkodott. Ma ez a halbőség mér csak emlék. Halaink megfogyatkoztak. Ggy vélem, hogy a Dunának tisztább vizű szakaszaira vándoroltak. Ennek következtében ma már csak az igazán tapasztalt sportborgászok tudnak halat fogni. A folyó vize csendesen folydogált. Csak itt-ott kavart örvényt, amit talán egy vizalattl mélyedés, vagy akadály okozott. Az alföldi folyók vize mind ilyen. Méltóságteljes hömpölygés ez. Sietségnek úgy sincs nagy értelme, mert előbb vagy utóbb eléri célját, a tengert. Majdnem teljes volt a csend. Szél sem rezdült, csak a cserebogarak zavarták a nyugalmat. Egyik helyről a másikra röpködtek: Némelyik a tükörsima vízfelületére pottyant. örvénylik a víz. Egy csobbanás és a cserebogár befejezte az életét. Eltűnt az éhes hal gyomrában. Így tünedeztek el a vízre pottyant cserebogarak. Még egy ideig csendben ültem a vízparton, összeszereltem a halfogáshoz szükséges készségeket. A ho rognyélre az orsót tizenőtös szilónnal, könnyű kristályhorgot, ólmot dugó nélkül. Megpróbáltam pár ballnt a horogra csalni. A partmenti közeli fához léptem, s jól megráztam. A cserebogarak tízesével hullottak le. Egyik ilyen sporthorgászunk Proházka Ferenc. Már harminc esztendeje horgászik kisebb-nagyobb sikerrel. Vannak időszakok, amikor szép példányok kerülnek horgára. Ilyen volt a múlt ávben egy tizenöt kilós harcsa. Kemény küzdelem után szákjába tehette. Horgászévei során sok halat fogott. Főleg pontyot, csukát, süllőt, kecsegét, dévért. márnát, sőt angolnát is. Egy-egy hal kifogása igazi horgászkalandot jelentett számára. így lett szenvedélyes sporthorgász. Véleménye szerint az ügyes horgász ma is tud halat fogni. Például a virti tóban, a kamen iínái „akácosban", a konkoly forgóban és a kavicsbánya gödreiben, ahol a kavicstermelés megszűntével a belvizeket behalasltotta a komárnoi horgászegyesület. A Nitra folyónak egypár Hamarosan összegyűjtöttem egy marékre valót. A víz széléhez léptem, s meglödltottam a kezemben levőket. Tőlem távolabb kaptak rá a domolykők. A domolykó nagyon falánk, de félénk is. Az ember vízre eső árnyéka könnyen elriasztja. Ezért másodszor egy bokor mögül etettem. A tölények is kezdtek megbátorkodni. Aránylag közel hozzám fogyasztották a „felajánlott" csemegét. Most már lehet próbálkozni — gondoltam. Elmentem a fa alatt hagyott felszerelésért. A könnyű horognyélen a kis orsó, a vékony szilónnal mintha bátorítana. Vékony, könnyű horogra tűztem az első cserebogarat. Ügy éreztem, mintha pisztrángra engedném a csalit, csak a fenyvesek zúgása vagy suttogása hiányzott. Bár tudtam, hogy a domolykó éber. Ha valami gyanúsat észlel, félénkké válik, kapása óvatosabb lesz, s gyakran elmegy a veszélyeztetett Vörz-tből. Elfogott a horgászláz. Ilyenkor már nincs vissza út. Reménykedve engedtem útjára az első horogra tűzött éve lezárt tíz kilométeres szakasza Is kiváló horgászlehetöséget nyújt. Az utóbbi két évben horgászaink élvezték is a halfogás örömeit. Most csak a tömegesen előforduló ezüst kárászokról ejtünk néhány szót, amely az utóbbi időben elszaporodott. Az ezüst kárász átlagsólya 15—20 deka, de előfordulnak 50, sőt 70 dekásak is. Horgászása rendkívül érdekfeszítő. Teljes mértékben leköti az ember figyelmét. Nincsenek úgynevezett varázshelyek. Lényegében mindegy, hogy hol horgászunk, mert sok van belőle. Az a legfontosabb, hogy a csali mindig elevenen, ficánkoló piros trágyabernyá legyen. Egy kis ügyesség, könynyfi felszerelés és egy igen csekélyke előreetetés őrölt gabonafajtából, jó szerencsét hoz. Holczer László cserebogarat. A bogár vergődött a víz színén, én pedig utána engedtem n szllőnt, minden pillanatban készen a bevágásra. A kellő alkalom nem is váratott sokéig. Egy csobbanás. Már ott táncolt a horgon az egy kilós példány. A társai ilyenkor szétugranak, de az etetés újra felbátorítja őket. Így ment ez egészen addig, amíg meg nem úntam, mert bár az úsztatás nagyon szórakoztató, mégis elveszftl sporthorgászás jellegét. Ilyenkor Inkább a húshorgászathoz' hasonlít. Mert ha egy ilyen helyet talál a horgász, nemcsak a megengedett hét kilót fogja meg, hanem akár mázsányit, vagy annyit amennyi azon a helyen tartózkodik. A domolykó bár nem a legelőkelőbb halak közé tartozik és mégis elégedett voltam, mert jól szórakoztam. Adamcsik Ferenc Jk horgászévad napok, betek műl** tán „beleérik" a nyárba, és mi horgászok hacsak Időnk engedi, lemegyünk a tóra vagy a folyóra szerencsét próbálni. De egy fenyegető, baljós árnyék mintha minduntalan a nyomunkba szegődne. Ez pedig az utóbbi egy-két év szeszélyes időjárása. Nagy horgásztapasztalatom arra figyelmeztetett, hogy az időjárásra mindig több gondot fordítsak, mint mondjuk az újabban divatossá vált Amikor a halak rossz napra ébrednek hosszú távú jóslatokra, ez úgynevezett szolunális naptárakra. Mivel tavi horgász vagyok, a nap és a hold kihatását a halak viselkedésére, étvágyára stb. kezdetben nem sokra becsültem. Néhányszor azért mégis a horgásznaptár által javasolt napokon mentem ki a tóra. Azonban csakhamar rájöttem, hogyha esténként a legszebb Ígéretekkel Is kecsegtetett a szolunális naptár, valami hirtelen közbejött változás áthúzta számításaimat. Tapasztalatom szerint a hold- és napállás legkedvezőbb hatását Is semlegesíteni tudja a depressziós Időjárás. , Konkrét példára hivatkoznék. Gyönyörű napsütéses, szélcsendes nyárt napon csónakból lestem a jó szerencsét. Amolyan igazi horgásznapnak tűnt, és mégis, mintha minden hal f ponty kárász, keszeg 1 egyszerre mélv dermedtségbe szenderült volna. A tő közepe felé csakúgy, mint a nád legsűrűjében egyáltalán nem „harapott" a hal. Akár napestig is kereshettem a választ a megmagyarázhatatlanra. Talán csak majd naplementekor, egy nyugaton megjelenő kékes-vöröses felhőcsík sejteti azt, amit még reggel, induláskor otthon a légsúlymérő sem jelzett: a légnyomás enyhe, majd később hirtelen zuhantl Ez pedig a meteorológiában azt jelenti, hogy ciklon, vagyis csapadékos, igen gyakran hőmérsékletcsökkenést okozd, nedves légtömeg közeleg. Ennek a küszöbönálló ciklonnak — amely mifelénk zömében nyugatról érkezik — a betörő frontszakasza Idézi elő a depressziót. A depressziós időjárásról pedig köztudott, hogy például az embernél —< különösen az ideges természetűnél, reumára panaszkodőnál stb. — fokozott Ingerlékenységet Idéz elő. Tehát az ember is jó előre megérzi, hogy időváltozás következik. A biológusok nálunk horgászoknál Is jobban tudják, hogy egyes állatfajták, gondolunk Itt elsősorban a halakra, az embernél is százszorta érzékenyebbek az időjárásra. De halljuk, milyen Jelentést olvasott be a rádióban a meteorológus annak a bizonyos horgászásra megfelelő napnak az estéjén, amikorra egyébként a szolunális naptár gazdag zsákmányt ígért. — „Nedves légtömegek árasztották el egész Nyugat* Európát. Már holnapra a mi vidékünkön is csapadékos, szeles idő várható, hirtelen lehűléssel." Az történt tehát, hogy a hal —i több mint huszonnégy órával megelőzte a meteorológiai szolgálatot, és jelét adta a depresszió közeledtének. Ezúttal csak egyetlen mozzanatát Idéztem a horgászszerencsére törő időjárásnak. V. J. A folyók, patakok ét holtágak vizeinek szennyezettsége nem kedvez a halaknak, foto: —ká— Domolykó és cserebogár
