Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-14 / 19. szám
1977. május 14. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 A vadállomány védelméért Az évszakok legszebb hónapja a május és a június. Ezekben a hónapukban a vadászok is aktívabbak, szorgalmasabbak, hozzáfognak a vadon élő állatok számára szükséges cserjék, védőövezetek kiültetéséhez, sózók, etetők tisztításához, javításához stb. Fő figyelmük azonban a tollas állatok kelésére, párzására irányul. Ebben az időszakban igen fontos nyugalmat biztosítani számukra a mezei s az erdei vadászterületeken, s védeni kell őket a különböző ragadozók ellen. Mert szomorú látványt nyújt az elhagyott fácán- vagy fogoly fészek, főleg a lucernakaszálás idején, amikor a tojásokon ülő madár élete árán sem hagyja el fészkét. Kaszáláskor a kaszálógép előtt bottal kell ütögetni a lucernát, hogy a fészkén ülő fácán vagy fogoly felrepüljön. Még így is előfordul, hogy a madár helyén marad és ez az életébe kerül. Az anya nélkül maradt fészekaljat összegyűjtjük és átadjuk a vadásztársaságok vezetőinek, akik gondoskodnak kikeltetésükről, s a fiókák felneveéséről. Evekkel ezelőtt a vadászszövetség helyi szervezeteinek vezetősége külön jutalomban részesítette azokat a traktorosokat, akik elővigyázattal végezték a kaszálást vagy megmentették az elhagyott fészekaljat. Sokan nem tudják, vagy nem értékelik azt, hogy mennyi zsizsiket, kolorádóbogarat, veteményi szököncét és egyéb káros rovart, gyomnövényt pusztítanak el a fácán- és fogolyfiókák. Ezt természetes táplálékuk és gyomruk tartalmának elemzéséből megtudhatjuk. Például a fogoly fő eledele a gyomnövény, mégpedig 82,5 százalékból a felnőtt fogoly 53,5 százalék gyomnövényt fogyaszt, a 37,5 százaléknyi állati eledelekből pedig 29,5 százalékot a káros rovarok és lárvák teszik ki. Ha meggondoljuk, hogy egy fogoly egy év alatt 7,5 kg rovart pusztít el, s ha számításba vesszük, hogy hazánk területén a foglyok száma meghaladja az egymilliót, csak akkor tudjuk megérteni a mezőgazdaságnak nyújtott segítség értékét. De a fogoly és a fácán nemcsak így értékes, hanem hálókba fogva is, amiért exportálása révén devizához jut államunk, a lelőtt vadak pedig ízletes húst szolgáltatnak a közellátásnak. A hasított patájú állatok túlnyomórészt erdőkben élnek, épp ezért az erdősítés fontos feladata az erdőgazdaságoknak, hogy ezáltal megteremtsék az előfeltételeket a vadállomány számára. Rendszeresen gondoskodni kell a fiatal ültetvények védelméről is, nehogy a vadak tönkretegyék. Megállapították, hogy a szarvasok táplálékában 140, az őzekében pedig 120 növényfajta található. A csehszlovák vadászat európai viszonylatban előkelő helyet foglal el. ' Ezt bizonyítja a külföldi vadászok nagy érdeklődése is. Például a csallóközi rezervátumokban (Gúta, Csallóközaranyos térségében) élő túzok védett, azonban a tőkés országok vadászai számára évente engedélyezik néhány kakas kilövését, ami nem könnyű dolog, mert a túzokkakas kilövése komoly feladat elé állítja a legügyesebb vadászt is. Kilövésére legalkalmasabb időszak a párzási idő, az úgynevezett túzoknász, amikor a kakas megfeledkezik az éberségről. A vadászok ebben az időszakban bómákat, rejtekhelyeket készítenek, gyakran napokig várva a kellő pillanatra, hogy kilőhessék a kiszemelt állatot. A túzok-kakast úgy is vadásszák, hogy a vadász egy oldalnélküli szekérre fekszik, majd szalmával vagy szénával betakarják. A szekér elé fogott lovakat abba az irányba indítják, amerre a túzok tanyázik. A lovasszekértől nem fél, ezért gyakran ez okozza halálát. A vadász a szekér oldala mellett a földre fekszik, s így közelről lelőheti a kiszemelt példányt. Az etetők karbantartása, sózok, nyalók feltöltése és a vadvédelem sokrétű munkája vár a vadászokra. Komoly feladat elé állítja őket a mezőgazdaság gyorsütemű gépesítése, a kártevők elleni vegyi védelem, amely révén megváltozik a madarak és állatok életkörnyezete. A vadászok a megváltozott környezetben úgy hassanak az állatok környezetére, hogy azok elegendő táplálékot, búvóhelyet és fejlődésük szántára megfelelő életfeltételt találjanak. A mező- és erdőgazdaság fejlődésével párhuzamosan növelni kell a vadállományt és továbbra is meg kell őrizni a csehszlovákiai vadászat jó hírnevét. ANDRISÉIN JÓZSEF |y|ég a tél folyamán kellemes meglepetést hozott a postás. Meghívást kaptam Orechová Potőlíba (Dlóspatonyba) solymászásra. A levél feladója Karafa Milán. Megérkezésem után azonnal bemutatta családi házuk korlátlan uralkodóját: Diát, a héját. Csak „tisztes távolból“ mertem üdvözölni, mert nagy sárga szemében határtalan vadság, vérszomj, féktelen ölnlvágyás tükröződött. Közben gaz-Héjával dája „kezet fogott“ vele, felemelte, arcát a vad héja fejéhez dörzsölte. Beszélgetett vele, gügyögött neki, míg végül a szelídség kis árnyéke megjelent a részemre kegyetlennek tűnő állat szemekben. A ragadozó és a fiú közötti barátságot figyelve felvetődött ffennem a kérdés. Hogyan sikerült megszelídíteni, a természetnek ezen korlátlan uralkodóját? — Az alapot egyrészt gyermekkorom élményei szolgáltatták. Édesapám szenvedélyes vadász volt, s gyermekéveimet a Magas-Tátra vidékén töltöttem. Jelenleg — társadalmi munkásként — a Dunajská Streda-i Járási kultúrosztályon dolgozom és a Csallóközi Múzeum megbízáséból a járás védett területeire felügyelek. A természetvédelem törvényeit Ismerve elszomorít az a jelenség, hogy sokszor meggondolatlanságból — mostohán bánunk azokkal a ragadozókkal, amelyek államilag védettek. Legnagyobb kárt a fészkeket fosztogató gyermekek okozzákl a mezon Évekkel ezelőtt a sors véletlensége folytán találkoztam, majd megismerkedtem Marian Pofákkal, a Zlatná na Ostrove-i (csallóközaranyosi) védett terület volt főnőkével, ö voH a*, ak{ bevezetett a solytnászat titkaiba. A vadászatra alkalmazott sólymok, héják ldomltásn legkevesebb egy évet vesz Igénybe. Idomltásuk a következő szakaszokból éli: — szoktatás; -•» — az ennivaló átvétele ember kezéből; j <— a kézreszállás, sztereotip Idomltás, fokozott távolságokról; — tanítás a vadászatra. Ezenkívül az országos solymász-találkozókon, melyeket OpoCná, Nitrán és České Budöjovicén rendeznek, részt vesznek. Estefelé kimentünk egy bevetett dülóbe, ahová a fácánok legelni Járnak. Dia „lesapkázva“ ült gazdája kesztyűs kezén. Nyugodtan várta a fejleményeket. Késóbb gazdája levette fejéról a sapkát és eloldozta a pórázt. A héja gyors csapásokkal igyekezett felfelé. Mialatt a levegőben körözött, szinte zajtalanul felrepfllt egy fácánkakas. Dia szaltóval fordult, s csapott egyet a levegőben. Szegett szárnyakkal zuhant lefelé. A fácán kétségbeesetten Igyekezett előle a bozótos felé, de hiába. A héja óriási erővel rácsapott zsákmányára. Csiba László A törvény szerint A vadászat ősi hagyomány. Történelmi jelentősége mellett számottevő gazdasági értéke van. Ezért érdekeit védeni kell. A vadászterületeken szabadon garázdálkodó kutyák, macskák hihetetlen károkat okoznak az apróvad-áltományban. Az 1962-ben kiadott 23. számú vadásztörvény értelmében a kutyák, macskák tulajdonosait ötszáz koronára lehet büntetni. A vadászőrök, vadászok, esetleg vadászvendégek joggal Irthatják a vadászterületen kóborlő állatokat már abban az esetben Is, ha gazda nélkül kétszáz méterre van az első lakott háztól, ahol esetleg a vadat hajtja. Ezen lelövésl jog nem tartozik a juhokat őrző juhászkutyákra, ha a legelésző juhcsapatoktől nem távoztak kétszáz méternél távolabb. Továbbá kivételt képeznek a vadászkutyák, a vakokat vezető kutyák, katonai szolgálatot teljesítő kutyák, melyek gazdájuk hatásköréből csak ideiglenesen távoznak. J. M. H. Nemcsak külföldre A Szlovákiai VadászszOvetség Központi Bizottságának Halai (vágsellyei) élő nyúl, fúcán éa fugoly felvúsúrlú részlege nemcsak a galantal járúa vadászainak „zsákmányát“ vásárolja fel, hanem a szomszédos járásokét is. Tibor Sallay, a felvásárló üzem vezetője arról tájékoztatott, hogy a tavalyi vadószidény kiválóan sikerült. Összesen 23 300 nyulat, 7000 fácánt és 800 foglyot vásároltak (el. Zömét Franciaországba, Olaszországba szállították, de hazánk néhány járásába is. Krajőoviő Ferdinánd (Fénykép: Salley T, Hetvenéves horgász Pongrácz István még nem járt iskolába, amikor a csöllösztői halászok magukhoz vették. Kezébe nyomták a kárásztollú evezőt. Amíg a halászok horgaikat íérgelték, ő a ladikkal játszadozott. Tizenkét éves korában halászinasnak szegődött a híres Khin családhoz, az akkori somorjai halászcéh alapítójához. Inaséveire Pongrácz bácsi így emlékezik vissza: — Négy évet töltöttem a mesternél, miután halászlegénnyé avattak. Az avatás előtt vizsgáztam: két-három viszás, kétszárnyú vörsét kellett megkötnöm meg egy szákot. Vizsgakor etettük-itattuk a vizsgáztató mestert, hogy jóindulatú legyen, mert ha nem sikerült a „remeklés“ akkor meghoszszabbították az ínasidőt. Pongrácz István már ínasével alatt kitűnt ügyességével. A négy nehéz év leteltével halászlegénnyé avatták, a somorjai Korona vendéglőben. Az Inasok legénnyé avatása mindig Június végén Péter-Pál napján történt, s az ötven évet betöltött halászoknak szakállt kellett viselniük. Ez volt a „Szent Péter“ szakáll. Az ünnepi beszédet a céhmester tartotta. Fekete vagy barnaposztóruhát. fekete bőrcslzmát, ezüst zsebórát viselt. Kedvelte a sáraranyből készült köves aranygyűrűt. A dunai aranyászok mosott aranyát hívták így. A hiedelmek szerint Csallóköz „tündéreinek“ aranyhajából származott. Állítólag, akinek ilyen gyűrűje volt. a Duna tündérei megvédték minden veszedelemtől. A mester csizmája Is különbözött a legényekétől. Ezt nagysarunak nevezték. Ez a saru olyan volt, hogyha bort öntöttek bele az sem csurgóit ki belőle. A halászlegények jellegzetes ruháját Pongrácz bácsi két évig hordta. Egyszerű szabású, zsinór nélküli öltöny volt, melyhez klskarlmájú pörgekalap párosult, rajta szürke- vagy я vörösgém legszebb tolla ékeskedett. Pongrácz bácsi élete során sokai húzte a hálót a víz felszínén, e lapál ján. a limányon, a szirtes partoknál Bizonyára csak tonnákban lehetne kifejezni azt a halmennyiséget, amit kifogott — köztük jónéhány kapitális példányt is. Legbüszkébb arra a vizára, amit 1948-ban fogott. Élete legnagyobb élménye azonban egy harcsához fűződik, melynek történetét így foglalta össze. — A korabeli halászlapok sokat vitatkoztak arról, hogy mit célszerű csalétkül használni. Többek között kizártnak tartották, hogy a harcsa harapjon szalonnára. Mi azonban ettől fügetlenül kolbásztól kezdve a tücskön keresztül mindent használtunk. Az eset hajnalán éppen szalonnát tettem a horogra. Amikor kezdtük felszedni a fenékhorgokat, az egyik csak nagy erőfeszítések árán mozdult, körülötte vadul örvénylett a víz. Meglepően könnyű küzdelem után egy hatalmas harcsát sikerült a ladikba emelni. Természetes, hogy társaimmal jökat derültünk a szaklapok szalonnás megállapításán. Otthon, amikor a harcsát daraboltuk, a mosoly arcunkra fagyott. A harcsa pofájában egy nagy márna feszült, ezért fejtett ki szokatlanul gyenge ellenállást. Pongrácz István hetvenéves Egyúttal azt Is bizonyította, hogy a harcsa valójában nem a szalonnára, hanem a szalonnás horgot nyelt márnára kapott. A hetvenéves halászmester jelenleg Is kifogástalan egészségének örvend. Halászáson kívül előszeretettel foglalkozik halászfelszerelések készítésével. Sok régi halászeszközt adományozott a somorjai tájház részére. A halászatot ma már csak kedvtelésből űzi. Tavaszi rügyfakadáskor, a közeli erdő madarainak hívására útnak Indul „szerencsét próbálni“. Ci. L A szemfüles horgász Idejében megvásárolja a különféle kellékeket a borgász-szaküzletben. jól tudja, aki húzza-halasztja a beszerzést, az rendszerint hoppon marad... Csalódottan távozik az üzletből... Foto; —kovács— Ragadozó A balind hosszúkéi, kissé lapított fejő hal. Háta szürkészttld, oldalai világosak, a hasa alján teljesen fehér színű. Kitűnő úszó és nem hazudunk ha azt állítjuk, hogy folyóink egyik legszebben és leggyorsabban úszá hala. Erre szüksége is van, mert az apró halakat — amelyek fő táplálékát teszik ki — fogak nélkül, szájával rágja meg. Súlya eléri az öt-hat kilogrammot if. Horogra kapva leggyakoribbak, az egy-két kilós példányok. A ragadozók családjába tartozik s ennek ellenére érdekes, hogy védett hal. A legkisebb, amely kifogható, legalább negyven centiméteresnek kell lennie. A balind valamennyi nagyobb folyó és állóvízben őshonos. A folyókban a sarkantyúk, hídlábak, kőzárások vagy egyéb más akadályok után keletkező örvények szélein, az állóvizek határán cirkál, ahol a böklerajok tömegesen tartózkodnak. Ilyen helyeken megfigyelhetjük rendszeres és gyors rablását. A nagy csapatokban úszó bökleféléket követve a part szélén vág közéjük. A támadó balindok által eszüket vesztett szegény böklék ijedtiikben a partra menekülnek. Ezek közül egykettőnek sikerül visszahemperegni a vízbe. A többiek kint rekednek a száraz parton és ott elpusztulnak. Ezért vannak a dunaparti falvak közelében a parton mindig leselkedő halászé macskák. A balind szívesen keresi fel a kavicszátonyok felett gyors tempóval átzúduló sekélyebb vizeket. Tavainkon többnyire a nádszegélyek és kikötők, mólók környékén rabol. Fő tápláléka az apróhal. De rávág a víz felszínére hulló lepkékre és egyéb rovarokra is. Horgászata élvezetes. Tavasztól késő őszig jól fogható. Műléggyel, eónuszos ólomhlinkerrel. Továbbá úsztatott élő böklehalla'. Rendszerint nagyobb csoportokban rabol. Ilyenkor egymásután több kapásra is számíthatunk. A védett területeken július 1-től horgászhatói lvása április és a májusi hőnapokra esik, ezért a becsületes horgász ilyenkor nem halászik rá, mert nagy kárt tenne benne. Hiszen egy anyahalban közel félmillió ikra is van. Elképzelhetjük, hogy mekkora kárt okozunk ha ivás előtt állá anyahalat kifogunk! A balind legjobban reggel harap, amikor még a nap rásüt az enyhe széllel borzolt víz hullámaira. Ez az aprá ragyogó fénytörés vnnzza. Ezért ez az időszak a legeredményesebb fogási lehetőség. A tulajdonképpeni evést hajnalhasadáskor kezdi, majd déltájt tizenegy és tizennégy óra között folytatja egy kis további szünet beiktatásával egészen napnyugtáig. Fogására borongás időben alig van lehetőség. A komárími járásban az ezüstös be- Hndok — így is nevezik őket — elég gyakran előfordulnak. Jó balindozá hely volt egykor az aranyosi szigetnél levő Duna-ág, amely akkoriban még igen sebesen folyt. De tálén még ennél is jobb az úgynevezett Ácsi Buzgó alatti rész, ahol valamikor agy ősrégi rámái erődítmény falai állottak. A Duna medrének „vándorlása“ következtében ezek a folyúnk medrébe kerültek. Az ősrégi vízalatti fal mellett a víz mélysége ma is eléri a harminc métert. Ezen a helyen a nagy forgóban lehetett fogni a legszebb balindokat. Amint már említettem, a legjobb vi,.!ant?. az egyszerű és ólomból készült süvegcukor alakú 8X12X30 milliméter hosszúságú, 8—8 dkg súlyú villantó, mely még eddig sohasem hagyta cserben a horgászokat. Ez az egyik oka annak, hogy alig vannak olyan sporthorgászok, akik ezen eredményeket figyelembevéve, táskáikban ne hordanának egy két ilyen ólomvillantót. A balind húsa ízletes, de egyesek szerint száraz, rengeteg csont van benne. Nekem ellenkező a véleményem. A fenti állítások igazak, de csak az egy kilós balindnk esetében. Tehát tessék a kilón aluli halakat visszadobni a vízbe s csak két kilogrammon felüliekéi tegyünk a táskába. Otthon ezekután meggyőződhetünk arról, hogy a két-három kilós hallódnak nagyon könnyen kiszedhető a csontja és ízletes húsa van. Holczer László
