Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-30 / 17. szám
1977. április 30. SZABAD FOí.DMCVEF.---í$ Májusi teendők “] már elő van készítve a sejt falán) befedik a sejtet. A kiegyenesedett álca azután gubót sző maga körül, mellyel kibéleli a sejt falait. Mikor azután a bábból már fejlett méh fejlődött, ennek kikelése előtt a méhek eltávolít ják a fedél viaszát, hogy más sejtek falaira vigyék át, mely sejteket az anya petézésére készítik. Tehát azon sejtekből, melyek fedeléről a méhek a viaszt eltávolították úgy, hogy csak a gubó vékony hártyája látszik, nemsokára méh kel ki. így ismerhetjük meg tehát azon fedett fiasítású léput, melyből nemsokára méhek fognak ki kelni. Ha tavasszal akarunk két, vagy több családból lépet kölcsönösen kicserélni, vagy egyesíteni (böngészet rajnál), akkor a tekintetbe jövő családokat, Illetve csak az illető lépeket tfz percre kitesszük a világosság hatásának. Nem szükséges, hogy a nap sugarat közvetlenül hassanak reájuk. Ha ezt azonban hordástalan időben végeznénk, szükséges az illető családok, illetve lépek felé szitával ellátót keretet helyezni, hogy az idegen méhek ne juthassanak a lépekre. Ez felkeltené a méhek védelmi ösztönét s azután munkánkat megnehezítené. A méhek azután egymással szemben mint idegennel bánnának s verekedés támadna közöttük. A nappali világosság azonban (ha idegen méhek nem zavarják munkánkat) csillapítőlag hat a méhekre s tíz perc leforgása után már minden aggodalom nélkül egyesíthetjük a különböző családokhoz tartozó inéheket. A méheknek ilynemű viselkedése csak tavaszkor tapaszhalható. Későbben már óvatosabban kell eljárni! Említett, a Hasítás! keretek kicserélésével kapcsolatos műveletet a rajzás meggátlására szükség esetén megismételhetjük. Ezenkívül — ha tartunk a rajzást hajlam felébredésétől — további intézkedéseket Is foganatosíthatunk annak megelőzésére (a család kijárónyilását egész hosszában kinyitjuk, a hőszigetelést a kaptár fészkéről folyanjtosan eltávolítjuk, s végül megnyitjuk a családnak a mézkamrát). Rajzást előkészületek alkalmával eltávolítani a kiépített anyabölcsőket ama Igyekezetben, hogy a család ki ne rajozzon, brutális beavatkozásnak nevezhető, mely nem vezet célhoz. Az összhang a családban megbomlott, a méhek szorgalma hanyatlott s az anyabölcsők eltávolítása sem segít ezen. A méhek újra építenek rajanyabötcsőket, s ha a méhész csak egy anyabölcsőt is kihagy, a család mégis kirajzik, de eltekintve ettől igen hátramarad a mézgyüjtéshen. Igyekezzünk tehát természetei; mó dón a rajzást megelőzni, különösen azáltal, hogy jó minőségű, nem rajzó családokból anyákat nevelünk. Ne tűrjünk a családokban öreg anyákat. Lassanként megszűnnek a rajzási gondok s a mézdöbönyök jobban telnek meg mézzel. Svancer Lajos Czibor Béla marcelovái lakos szabad idejének jelentős részét kertészkedéssel hasznosítja, de mint a felvétel mutatja, a méhészettel is behatóan foglalkozik. 1 Foto: —bor— Májusi vész Májusi vésznek nevezzük, amikor a méhek májusban nem bírnak repllni, hanem a földön szaladgálnak. Potrohúk duzzadt. Ha szétszakítjuk a méh testét, akkor gyomrában, beleiben sárgás színű, pépes anyagot látunk. A méhészek régen azt hitték, hogy a méhek a virág kelyhében megromlott nektártól kapták meg a májusi vészt. A legújabb kutatások megcáfolták e téves nézetet. 1975-ben Magyarországon megtekintettem a Zalaapáti Állami Méhészeti Kísérleti Kutatóintézetet. Az intézet vezetője személyesen adott felvilágosítást erről a méhbetegségrői. A májusi vész azokon a vidékeken fordul elő, ahol bőséges virágporhordásra van lehetőség. A méhész ehlien az időszakban nem eteti a virágpor hordásához mérten a méhoket és fellép a vész. Ellene úgy védekezünk, hogy a szokásostól eltérően tfz százalékkal hígahbra készítjük a cukorszörpöt, amivel a szükséghez mérten etetjük a családokat. A gyakorlott méhész megtudja állapítani, hogy gyenge, közepes vagy erős a virágpor hordása A múlt év májusában személyesen is meggyőződtem az eredményről. Május első két hetében minden családdal három liter szörpöt etettem fal annak ellenére, hogy nem emlékszem bőségesebb virágpor hordásra, mint a tavalyi volt. A májusi vésznek nyoma sem volt, pedig más években eléggé nagy károkat okozott a családokban. Krokhaly János Fokozottabb ellenőrzést IfiÄTÄLlôiišľ * * ЕЕЕГОЁЪЕТТЕЕ vezetősége néhány év múlva felszámolta azt. Amikor meglátogattam Nagy Kálmánt, éppen a méhesben szorgoskodott. Megtudtam, hogy a kedvező idő lehetővé teszi, hogy ellenőrizze, miként teleltek át a méhcsaládok. Jelenleg már csak hét családdal foglalkozik, de az átteleléssei elégedett. Már megkezdte a serkentő etetést. Az etetésre családonként öt kg cukorszirupot használt. A családokat téli áttelelésre hét keretre szűkítette le, mivel az eddigi tapasztalata szerint ez a legkedvezőbb. A kaptárakat és kereteket saját maga készíti, csupán a viaszkot küldi Brnóba feldolgozás végett, ahonnan bizonyos levonás után mülépet kap vissza. Amikor a hordás felől érdeklődőm, elkomorul az arca, mert van ugyan a község felett egy akácos, de a fák többségét kártevők támadják, s bár virágzik, de a virágok nektár tartalma szegényes. A szövetkezet viszont nem foglalkozik nektárt adó növények termesztésével, s így méhlegelő hiányában még a főhordás idején is alig éri el családonkint a nyolc kilogrammot. A legjobb hordás 1974-ben volt, amikor családonkint 12 kg-os átlagot ért el. Az anyácserével kapcsolatban elmondotta, hogy egyes méhészek rendszeres nyilvántartást vezetnek az anyacseréről és minden évben másmás festékkel jelölik az anyát. Tehát ez úgy értendő, hogy az anyát rendszerint három évenként cserélik és jelölik. 0 ezt a módszert nem alkalmazza. Ha anyacserére van szükség, azt a kaptár külső falára feljegyzi, s így tudja, hogy mikor cserélte az anyákat. Ottlétemkor az időjárás igen kedvező volt és megindult a méhek tisztuló repülése. Jól megfigyeltük, hogy a kaptárból kirepült méhek ürüléküket a kaptár környékén putyogtatták el, majd a levegő lehűlésekor ismét visszahúzódtak a kaptárakba. Nagy Kálmán azt is elmondotta, hogy a méhek az ősz folyamán harmatmézet hordtak, amely sötét színű és sűrű volt. Mivel idejében pergetett, sikerült a pörgetés, de akadtak olyan méhészek is, akik megkésve fogtak hozzá a pörgetéshez, a késés következtében a sejtekben levő harmatméz megkeményedett és a lépépítmények tönkrementek. Nagy Kálmán már a „hetedik X-et“ tapossa, de a méhek körül fiatalos lendülettel szorgoskodik. Szereti a méheket és amikor megindul a főhnrdás, úgyszólván egéaz nap a kapta rak közelében tölti idefét. Figyeli a méhek munkáját, röpülésük irányát, s így mindig tudja, hogy milyen irányban van némi méhlegelő. Amint mondotta, ma már csak vándoroltatással érdemes méhészkedni, de csak akkor, ha kedvező időjárás van és főleg akácvirágzáskor. Mert tudott dolog, hogy az akác szakaszosan virágzik, s ha az időjárás kedvez, a méhek bőséges mézet termelhetnek. ANDR1SK1N JÓZSEF Az Időjárás kedvezőre fordult, ami lehetővé tette a méhek éttelelésének ellenőrzését. Felvételünkön Nagy Kálmán a méhcsaládokat ellenőrzi az elzó kirepüléz alkalmával. A. ]. felvétele. Eladó 30 család méh. Sürgősen. Cičmanová Jozefina, Ш 923 72 Selice 449, galántai járás. rajzás is hozzájárult e betegség terjedéséhez. Az atka nemcsak a kifejlett méheket' támadja meg, hanem az álcákat is. A kaptárban gyorsan szaporodik, a méhcsaládok — ha nem kezelik őket — elpusztulnak. A varroa atka barna, nyolclábű, 1,1 mm hosszú, 1,6 mm széles. A méh lábközívein, a hátán, a torán, a fején és néha még a lábén is tartózkodik. A nőstény a szaporodás Időszakában, a befödés előtt álló sejtekbe bújik és ott két-öt átlátszó petét rak, amelyből két nap múlva hím és nőstény álcák kelnek ki. Ezek az álcák a méhek vérsavójával táplálkoznak. Hét nap után kifejlődnek és még a méh kikelése előtt párzanak. A párosodás után a hímek elpusztulnak. A sejtekből így csak a megtermékenyített nőstények kelnek ki, amelyek a méh vérével táplálkoznak (elsősorban a hereálcákat támadják). Életfeltételüknek jobban megfelel az alacsonyabb hőmérséklet. Nyáron a nagy melegben csak két-három hónapig élnek, viszont őszszel hat-nyolc hónapig is. A vérszívás következtében a Hasítás és a kifejlett méhek legyöngülnek. Télen nyugtalanítják a családot, ennek következtében a méhek fokozotttabban táplálkoznak és így a vastagbelük gyorsabban megtelik, ami vérhast idéz elő. Nyáron sokszor torzlábú, torzfejü, torzszárnyú méhek kelnek ki. Az atkák vérszívása következtében az anyák és a herék terméketlenek lesznek. A fertőzés első két három évében alig lehet a családban valamit észrevenni. Amikor azonban a család húsz-harminc százaléka fertőzött, gyorsan elpusztul. Ezért a méhészeknek gondosan meg kell vizsgálniuk a méheket — különösen a herálcákat —, mert Itt fedezhetik fel a leghamarább. A megtámadott családok kezelésére többféle szert Is ajánlottak. A bolgárok Fenottazint használtak füstölésre. Egy család egyszeri kezeléséhez 1,5 dkg-ot. Amennyiben a családot háromszor kell kezelni, így családonként 4,5 dkg Fenotiazin szükséges. Egyszerre négy családot kezelnek. A füstölő parazsára papírba csomagolva hat gramm Fenotiazint tesznek, amit ötvenezer a családba bepöffesztenek. A műveletet mégegyszer megismétlik. Füstölés utón a kaptárt tíz percig zárva tartják. Tíz, Illetve húsz nap múlva a kezelést még kétszer megismétlik, hogy a közben kikelt álcák Is elpusztuljanak. Legbiztosabb illetve legeredményesebb az őszi kezelés, amikor a családnak már nincs Hasítása. Jónéhány atkaölő szert már megvizsgáltak. A vizsgálatok alapján megállapították, hogy a Milbex füstölő szer nagyon jó hatású. Az NDK- ban gyártott klórbenzol szintén biztató eredményt nyújt. Kovács Lajos Az erők a családokba tömörülnek, rapodik eredeti súlyához mérten, míg Mindig több és több fiatal méh kel a hereálca egészen 3300-szereséré, teki, amelyek rövid időn belül dajka- hát másfélszer akkorára. Itt helyezméhekké válnak. Ezek álcákat akar- hetik el a dajkaméhek a felesleges nak etetni: csakhogy az álcák meny- pempőtermést. Jó hordást feltételezve nyisége most már nincs arányban a (káposztarepce virágzása alatt), tafiatal méhekével. A fiasítást elsősor- nácsos az ilyen építtető keretből az ban az anya képesítése által, másod- új építményt- minden hatodik-hetedik sorban a család hajlékának (fészké nap kivágni, hogy a méhek új épitnek) terjedelmével fokozhatjuk. így ményt húzhassanak. így a méhcsalád a család megszokott összhangja meg- természetével összhangban egý ideig bomlik, a méhek alábbhagynak a megelőzhetjük a méhcsalád rajzásra gyűjtésben, noha jó mérsékelt hor- való készülődését. Ha azonban azt dásra van lehetőség. A méhcsalád ezt vennénk észre, hogy a méhek az épftaz állapotot úgy akarja megszüntet- tető kereten anyabölcsők kezdését ni, hogy megoszlik — rajzásra készül, építenének, fokozott éberséggel kell Ez a racionális méhészetben nem ki- a családot kezelni. Tanácsos ez eset vánatos jelenség. A megosztott erők ben az így megerősödött családból következtében a méhek nem képesek eltávolítani egy keretet fedett fiasí kielégítő tartalékanyagokat, mézet tással néppel együtt s a helyébe más termelni. A méhész kötelessége (nem gyenge, de egészséges családból „minden áron“) ezt az állapotot meg- akasztani (a méheknek a kaptárba előzni, mégpedig olyan beavatkozó- való lesöprése után) olyan lépet, sokkal, amelyek összhangban vannak melynek sejtjeiben legnagyobbrészt a mézelő méh éveken át kialakult peték, vagy fiatal álcák vannak. Az ösztöneivel. erős családból elvont fedett fiasitású . u , léPet a rajta függő méhekkel együtt A méhész érdeke kell hogy legyen. еЬ(зе a gyenge családba akasszuk, я felesleges erőket célszerűen kthasz ° nálja. A fészek állandó terjesztése Ezáltal két célt értünk el: a rajzási nem vezet célhoz. Szükséges a méhe- hajlam felébredését fenyegető családket úgy foglalkoztatni, hogy azokat ból elvontunk egy lépet, melyből az erőket, amelyek feleslegessé vál- nemsokára az amúgyis fiatal bogarak nának, — ha a családot magára hagy- súlsúlyban levő méhközösség további nánk —, célszerűen érvényesítse. S e 4—5 ezer új fiatal méhhel szapororélt az építtető keret idejekorán! be dott volna, s helyébe oly fiasítású lép akasztásával érhetjük el. íött. те1У )ó táplálkozásra szoruló álcákat tartalmaz. Ez esetben a fiatal A méh természete évszázadokon át dajkaméheknél, ha átmenetileg is, de úgy alakult ki, hogy folytonos, új dús lehetőség nyílik a termelendő építmény által előteremtse egészsé- pempőt elhelyezni. Másrészt pedig a ges, teljesen kifejlett, betegségekkel gyenge családot (minden méhészetszemben ellenálló egyedek létrejöttét, ben ilyenek is vannak) olyan léppel Ésszerű méhészkedésben ezt a célt felerősítjük, melyből rövid Időn belül műlépekkel ellátott keretek beakasz- fiatal bogarak szaporítják a családot, tásával érhetjük el. De ha már a „ ... méhcsaládban az említett egyensúly . ^ «lka ómmal két körülménnyel felbomlása fenyegetne, akkor már a *?“ foglalkoznom: hogyan ismerhetműlépek beakasztáse által nem lehet luk h°gV « fedett Hasításból a mindjobban és jobban keletkező SeľTámnkTM ! céÄen a éX erőket lekötni. Most már az építtető «Ufr «л»ot tu,« ima , , , f , ... » » cseréjében említett művelet cilKslmúfceret feöakasztósára van szükség. Az „ . I__ „ ,___* iz_i,nri _ mAhni/ i an í n Lr ó 1»н Lnro val, hogy a csuldciok idegen méheket S Ä S TÄ“?:тгаАив! mm meg nem termékenyített petéket rak, A méhek viasszal igen célszerűen melyekből herék fejlődnek. A here- gazdálkodnak. Még a sejtek tisztítása álcák azonban sokkal több tápanya- alkalmával a fiatal méhek viasszal got igényelnek, mint a munkásálcák. vestagítják a sejt falait, hogy „kéz- Kresák mérnök szerint a munkásálca nél legyen“ tartalékviaszuk. Amint súlya egész kifejlettségéig 1364-szere- azután a sejtben az álca kiegyenesesére, Örösi szerint 1500-szeresére gya- dett, ezzel a viasszal (mely e célra Az utóbbi évek során újabb méhbetegség terjed. Ezért amennyiben a méhészek méheiket vándoroltatják, fokozottabb figyelmet szenteljenek a méhek ellenőrzésére. A varroa atka betegséget az ázsiai méhatka okozza, amelyet először Jacobson E. fedezett fel Jáva szigetén. Az atka-család neve varroa. Csak a második világháború után jelent meg az indiai méhekkel méhészkedő ázsiai országokban. Onnan tovább terjedt és 1964-ben a Szovjetunióban is találkoztak vele. 1967-ben Bulgáriában is megjelent, mind az állami gazdaságok méhészetében, mind a magán méhészetekben. Rohamos terjedését a családok vásárlása nagyban elősegítette. Az anyák párzása, valamint a |/ies völgyben fekszik Lubá (Ы** bád) község, amelyet úgy vesznek körül a dombok, mint a kisgyermeket az édesanya öleld karjai A községet dologszerető emberek lakjék, akik nem egyszer dacolva az időjárás viszontagságaival Igyekeztek megteremteni nz életlehetőséget. Néhány évvel ezelőtt alig lehetett volna bemenni a mellékutcákba, ahol ma már aszfaltozott át csalogatja az Idelátogatót. Az utak mentán takaros családi háxak hirdetik az Itt élő dolgozók jólétét. Az egyik ilyen családi házban lakik Nagy Kálmán, aki 1938-ban kezdett al méhészkedni. Abban az időben a hátulkezelős országos méretű kaptárak voltak divatosak, tehát 6 la azzal kezdett méhészkedni. Később — 1952- től — áttért a kilenc keretes Szlovák В-típusú kaptárakra. Tíz méhcsaláddal látott munkához, amelyeket vásárolt. A második világháború elszakította családjától, máheitűl. A háború befejezése után még nagyobb lelkesedáiael folytatta a félbeszakadt munkát. A felére csökkent méhállományt 41) családra növelte és 1958-ig ezzel az állománnyal dolgozott. A községben megindult szocializálás során belépett a szövetkezetbe, ahol előbb mezőgazdasági vonalon dolgozott. Később a szövetkezet vezetőségének döntése értelmében a méhészet vezetésével hízták meg. Előbb azonban néhány méhrajt kellett vá - zárolni. Az indulás nem volt valami könnyű, mert felszerelés nélkül méhészkedni nem lehet. Saját felszerelésével látott munkához és alig két év leforgása alatt már negyven méhcsaládja volt a közösnek, amelyeket a pillangós növények beporzása céljából tartottak. Mivel azonban az időjárási és élettani feltételek nem kedveztek a méhészetnek, a szövetkezel
