Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-23 / 16. szám

1£77. április 23.

SZABAD FdT.DMÜVEF,

FOGLALKOZNAK

a halasítás problémáival

A csallóközi horgászok vígkedélyű emberek. Velük való beszélgetésem alkalmával nem a romantikus kérdéseimre válaszoltak, hanem szakmabeli tudnivalókkal gazdagítottak. Feltett kérdéseimre Hegyi Károly, a Szlovákiai Horgászok Szövetsége šamorini Isomnrjai) alapszervezetének elnöke válaszolt.

0 Melyek azok a folyé- és állóvizek. melyekre az önök figyelme kitérjód ?

— Folyóvizek közül a Dunát említem, melynek Kalinkovótól (Szeméttől) Sátánig (Sülyig) terjedő szakasza tartozik hozzánk. Bár hivatalosan a Kis-Duna hosszabb szakaszát is béreljük, de saj nos, a magasfoká szennyezettség miatt halászatról nem beszélhetünk) Belvizeinket a mlíeőnói, a šamorini, a báöi, a hubtcei és a maslovcei behalasltott kavicsgödrök képezik.

0 Az életszínvonal emelkedésével, a szolgáltatások bővítésével, valamint a szabad idővel párhuzamosan növekedett a sporthorgászok taglétszáma. Mit tesznek annak érdekében, hogy a ma horgásza olyan sportember legyen, hogy a halászatot össze tudja egyeztetni a víz- és erdőgazdaság érdekeivel?

— Ez a kérdés nagyon időszerű annál Is Inkább, mert ma aki nem érti mesterségét nem teljes értékű ember. Figyelembe véve folyóvizeink tisztállanságának fokát, ezt elmondhatjuk a halászokról is. Éppen ezért szervezetünkben — melynek négyszézharminc felnőtt és százharminc úttörő tömörül — komolyan vesszük a nevelőmunkát. Ezt lektoraink végzik, mégpedig a vezetőség és a tagság aktív támogatásával. Gj tagjaink részére iskolázásokat tartunk, melyek „záróvizsgákkal“ fejeződnek be. Tulajdonképpen ennek a széleskörű, jól szervezett nevelőmunkának köszönhetjük, hogy a vezetőségen belül tevékenykedő fegyelmi bizottságnak egyre kevesebb szankciót kell alkalmaznia.

— Sokrétűek és értékesek azok az eredmények, melyeket az ifjúság nevelése terén elértünk. Az úttörők külön iskolázásokon vesznek részt, ahol megismerkednek a sporthorgászat szabályaival, technikájával, szépségeivel és örömeivel. A fiatalok részére horgászversenyeket rendezünk, melyekről mindig gazdag tapasztalatokkal távoznak. Felnőtt és ifjú horgászaink tevékenységeiről krónikát vezetünk, amelybe a szervezeti élet legértékesebb mozzanatait jegyezzük be.

0 Pártunk gazdaságpolitikájának egyik legfontosabb alapelve az észszerűség. Ez alatt a helyi lehetőségek maximális gazdasági kihasználását értjük. Miképpen konkretizálják körzetük víz- és halgazdálkodásában?

— A XV. pártkongresszus határozataival öszehangban igyekszünk hozzájárulni népgazdaságunk fellendítéséhez. Ezért a Halászszövetség KB-nak irányelvei szerint foglalkozunk a halasítés problémáival. Mi ugyanis azt az ésszerűnek mondható eljárást kö vetjük, amely a belvizek behalasltását szorgalmazza. Ezzel összhangban szervezetünk jelenének és jövőjének munkáját a következő irányelvek határozzák meg:-4 Ogy gazdálkodunk körzetünk vizeivel, hogy egyúttal eleget tegyünk a pihenés és az üdülési követelményeknek. Ezen a téren eddig is szép eredményeket értünk el.

4- Minden állóvízterületet maximálisan kihasználunk haltermelésre. A múlt évben ezerhatszáz kilogramm КЗ-as halat telepítettünk a mlieönói, a šamorini és a maslovcei halastavakba. Ez a mennyiség nem öleli fel azt a halivadékot, melyet a víz apadásakor megmentettünk azáltal, hogy más környezetbe helyeztük őket.-4 A haltenyésztési program megvalósítása érdekében tovább mélyítjük kapcsolatainkat a mezőgazdasági üzemekkel. Csúcsmunkák idején bese gítünk. Ellenértékűi takarmányt kapunk, amivel biztosltan tudjuk a halállomány téli etetéséhez alapul szolgáló takarmánymennyiséget.-4- Mind politikai, mind szakmai továbbképzés szempontjából továbbra is a leghatékonyabban hatunk a szervezet tagjaira. Csiba László

Hegyi Károly.

T-eledkdetleia évelt

Kevés ember dicsikedhet olyan horgászsikerekkel, mint a komdrnot (komáromi) Vincze Jenő bácsi, aki serdülőkorától űzi ezt a „mesterséget“. Hangsúlyozom, hogy mesterséget, mert az igazi horgásznak szakmai tudásra, sokévi tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy vérbeli horgásszá váljék.

Vincze Jenő édesapja a chotíni (hetényt) vasútállomáson teljesített szolgálatot az elsó világháborút követó időben. A kis Jenő hacsak szerét ejt hétté, eltűnt a szülői ház látóköréből, mert vonzotta őt a szabad természet madár- és állatvilága. Barangolásai során került a Zsitva és Nitra folyók partjaira. Órákon át figyelte a halak vonulását vagy ijedt menekülésüket. Ekkor érlelődött benne, hogy horgot készít magának és horgászni fog. Er röl az elhatározásáról az édesapja előtt hallgatott, mert tudta; ha titka kiderül, a folyóvíz csak ábránd marad számára.

A bambuszbotot egy hajlékony fűzbot helyettesítette, a damilt suszterfcnál, a horgot pedig egy görbített gombostű. Ezzel a kezdetleges felszerelései ts különb zsákmányra tett szert, mint a mai legmodernebb horgászfelszereléssel. Azért volt ez így, mert abban az időben a folyóvizekben rengeteg halfajta tanyázott. Egy mesés világ nyílott meg előtte. Ezért gyakran eltűnt otthonról, hogy hódoljon a horgászat szenvedélyének, amely egyre jobban hatalmába kerítette.

Pályaválasztása is éppen ilyen vadregényesen kezdődött. Az édesapja csak hetek múltán tudta meg, hogy Jenő fia nyomdászinasnak szegődött

Komáromba. Az tnasévek borravalóiból horgászfelszerelést vásárolt, ami eredményesebbé tette a zsákmányszerzést. Közben sokat tapasztalt. Megtanulta, hogy melyik halfajta a folyóvíz melyik szakaszán tartózkodik, melyik időszak a legkedvezőbb a nemeshalak fogására. Tavaszi áradások idején az ártereket kereste föl a halak elívása céljából.

Az 1945-ös esztendő hozott fordulatot életében, amikor a Vörös Hadsereg térdre kényszerítette az ellenséget. A békével együtt megindult az építőmunka; emberhez méltó körülmények között dolgozhatott. A horgászszenvedély csak most lángolt föl benne vulkanikus erővel. Tagja lett a komáromi városi horgászszervezetnek, majd később elnöknek választották. Az említett funkcióban tizenegy évig működött. Ezek az évek feledhetetlenek maradnak számára, mert ebben az időben még nagymérvű halasítást végeztek a Vág, a Nitra és a Zsitva folyók vizeiben. Ugyanakkor őrködniük iS kellett a frissen telepített halak épsége felett, mert egyre nagyobb méreteket öltött az engedélynélküli, Illetve tiltott szerszámokkal való horgászás. Sok-sok horgászélményben volt része. Az egyik esetét nekem is elmesélte.

— Egy kora nyári hajnalon a Vágfolyó közúti és vasúit hidjai között levő „Aranyszigeten“, a folyó balpartján ütöttem tanyát. A náddal és sással benőtt partoldal jó horgászhelynek ígérkezett. Ügy határoztam, hogy két szerelést készítek. Amtkor az egyikkel elkészültem, a horgásznyelet a partoldal kövei közé erősítettem

s hozzáfogtam a másik bot szereléséhez. Alig készültem el a második szerelései, arra lettem figyelmes, hogy a partoldalba erősített bambuszbot erősen meghajlik és az orsóról gyorsan fut le a damil. Nem volt veszíteni való idő, a kezemben levő botot a partra dobtam, majd az említelt horgászbotot ragadtam meg. Éppen a legjobbkor, mert zsákmányom egy fatönk jelé menekült, pedig éppen ezt nem szerettem volna. Megkezdődött a küzdelem a láthatatlan zsákmánnyal, ami majdnem végzetes lett számomra A dolog úgy történt, hogy amikor ki fárasztva végre megadta magát, én be akartam szákolnl, kapitálisom vágott egyet, mire nem számítottam. Megcsúsztam a nedves köveken és derékig a folyóvízbe estem. A zsákmányt a világért sem engedtem elmenekülni. Szerencsémre ekkor érkezett a vasúthídra az egyik szolgálatot teljesítő vasutas, aki segítségemre sietett: közös erővel kiemeltük kapitális pontyomat — 4,5 kg — a Vágból.

Jenő bácsi jól megérdemelt nyugdíját élvezi. Horgászni csak ritkán jár\ a mesterséges kanálisok partjait látogatja, ahol nem pusztul annyira a hal, mint a folyóvizekben. Az utóbbi szenynyezödése évről-évre nagyobb arányú. Így nemcsak a halak, hanem más élő lények is elpuszulnak. A medrek szabályozása következtében megszűntek az árterek, amelyek lehetővé tették a halak természetes szaporodását. Napjainkban gyakran előfordul, hogy a vízhömérséklet ingadozása miatt csak igen nehezen vagy egyáltalán nem ívnak a halak.

Vincze Jenő bácsi régi horgászszenvedélye lassan már a múltté. Igazi horgászatok emlékei élnek benne és táplálják őt egy utolsó kapitális fogására.

Andrisktn József

Garammente

Minden horgásznak alaposan ismernie kell a vizeket, a halak életét, sőt haltenyésztési alapismeretekkel is rendelkeznie kell. Tudnia kell annak a terepnek a csínját-blnját, ahol a halászat örömeinek hódolni akar. Ezért sohasem árt meg ha fölelevenítjük azokat az ismereteket, amit a Vágról, az fpolyról tudunk.

A Garam a vízválasztó Királyhegy alatt 960 méter magasságban ered. Méltán mondhatjuk, hogy a Vág után Szlovákia legnagyobb folyója. Kezdetben erdei csermely, délnyugati irányba csörgedez, miközben magába kebelezi a beléje siető patakocskákat. Vöröskőnél már tekintélyes erdei patakká cseperedik. Nyugatnak tartva igyekszik Banská Bystrica felé. A körmöd hegyvonulatok azonban irányváltoztatásra kényszerítik. Besztercebányán a hermándi patak szinte lökésszerűen délre tereli folyását. Vízbőségével már számottevő folyónak számft s Itt véget is ér a Garam felső folyásának szakasza.

Az érdekesség kedvéért érdemei megemlíteni, hogy ezen a szakaszon mindkét irányból sok hegyi csermelyt

és patakot vesz föl. Ezek аж Alacsony Tátrából erednek. ValamennyfUk pisztrángos patakoknak számítanak. Ezek a Kisgaram, a Rohozsná, a Fekete- Garam, az összes mellékpatakocskákkal. Mindennek dacára képzeletünket a Garam titkos mélységei csábítják.

A forrás kezdetétől egészen a Halpáig a Garam tipikusan pisztráng vizű, ezért főpisztrángos szakasznak is nevezik. Minden reményünk megvan arra, hogy ezen a szakaszon szerencsénk lesz. Nincs olyan horgász, aki nem örülne e rendkívül színpompás halfogásnak. Kivételes esetekben horogra kerül a szivárvány-pisztráng is

Vöröskőig a Garam kanyargós. Partjai fáktél-bokroktól mentesek. Gtja nyílt terepen, széles völgyben, réteken keresztül halad, ezért ideális lehetőségeket nyújt mülegyes horgászásra.

Vöröskőtől Helpáig a part már jobban be van nőve fűzfával, és égerrel. A terep szőkébb, a folyé mélyvizmosásokat, forgókat képez. Ezek már megfelelnek a pisztráng kedvenc tartózkodási helyének. Ezeken a helyeken élőhallal, villantóval horgászszunk, de fogásának klasszikus módja a száraz és nedves mülegyes horgászás.

Helpától kezdve egészen Breznóig tart a pénzes pór szakasza. E helytől kezdve a viz folyása lassúbb. A táj

festői szépségű. A part minden pontjáról gyönyörködhetünk az Alacsony- Tátra vadregényes bérceiben. Ezen a szakaszon a part mentén csak gyéren van fa s ezért még a legigánytelenebb mülegyes horgász is megtalálja számítását. A Garamnak ezt a részét a pénzes pér paradicsomának is szokták nevezni. A pénzes pér mellett itt élnek a sebes és szivárványos pisztrángok is. Elvétve lazac is található. Ezeken kívül bőséges halfogási lehetőséget nyújt a keszegek népes családjához tartozó halak fogása is. Kivételesen Garamhidvéglg még előfordul a pisztráng és a pénzes pér is, de Dubovától egészen a Duna torkolatáig már megszűnik a halfogási lehetőség. A keszegeken kívül sok a közönséges márna, ponty, csuka, menyhal, kárász és szép számmal előfordul harcsa is.

A Garam folyása kedvező, ezért könnyű megközelíteni. Szinte párhuzamosan épült a vasát és kocsiút, így a horgászok autóbusszal is közlekedhetnek.

Mit nyújt a Garammente? Horgászatot a javából, vadászatot, gombaszedést, kirándulást, csónakázást, kajakozást, pihenést, fenyőillatot, friss levegőt, s végül romantikát, amely nélkül talán szürke lenne életünk.

J. M. Habrovský

Mit vigyek magammal?

Gyakran teszem fel ezt a kérdést. Főleg akkor, amikor a hátizsákban már annyi a kellék, hogy nem Is fér el. Clpekedik az ember, mint egy málhás 16, majd megszakad a sok holmi alatt. A szomszédok azt hiszik, hogy az ember mázsa számra hordja haza a halat. Rettenetesen irigy ember; annyi halat fog és még csak meg sem kínálja a bérház lakóit. Mert hát jó ám a hal, különösen ha ingyen adjákl .

Legtöbbször alig akad hal a hátizsákban. Egy jóravaló esőkabát, tartalék orsók, felfújható párna és egyebek megtöltik a hátizsákot, s erre azt hiszik a szomszédok... Erre akkor jöttem rá, amikor az egyik szomszédasszony azzal állt elém, hogy; — Szomszéd, maga igen ügyes ember, minden horgászatról teli hátizsákkal hozza a halat. Ekkor elhatároztam, hogy ezen változtatni fogok. Nekem is jobb, vagyis könnyebb lesz, mármint a hátizsák. A szomszédok sem fogják azt képzelni, hogy mást sem eszünk csak az „ügyességem“ által fogott halakat. így aztán a kirándulásaimat két részre osztottam. Az egyik amikor csak rövid, pár órás kinttartózkodást tervezek a közeli folyóra, vagy a halastóra. A másik pedig amikor két, három napos, esetleg egyhetes útra indulok. Ezenkívül természetesen számításba vettem azt is; mi a legfontosabb, ami nélkül horgászni nem lehet.

Minden horgász tudja, hogy horgászbot, az orsó, a szilon, a horog, az ólom, a dugó és a csali feltétlenül szükséges. A horogból, az ólomból és a dugóból kell a tartalék, mert számtalan esetben beakad. Ezek a dolgok mind elférnek egy közepes kenyérzsákban a tízóraival, vagy az uzsonnával együtt.

Döntöttem a horgászbotok tekintetében is. Igaz, hogy a hoszszű bambuszbotok nagyon sok esetben igen jó szolgálatot tettek, mégis a könnyebben kezelhető, aránylag rövidre összerakható laminát botok mellett döntöttem. Bár igaz, hogy az összetételek gyöngítik ezeket a botokat, de ha okosan kezeljük, akár 25 kg-os harcsát is megfoghatjuk vele, s a botot nem éri károsodás.

Határozottan előnyt jelent ha tömegszállító eszközön, vagy gépkocsin utazunk. Az orsók közül a ROEN típust találtam a legmegfelelőbbnek. Ehhez két, esetleg három tárolódobot vettem. így különböző erősségű szilonok állnak rendelkezésemre a körülményekhez és feltételekhez mérten.

Foglalkozzunk hát azzal, mit is vigyünk magunkkal a pár órára tervezett kinttartózkodásra. Ilyenkor a megengedett két horgászbot és hozzávaló orsó teljesen elegendő. Ezenkívül egy-két különböző típusú úszót, egy dobozban különböző nagyságú ólmot, horgokat. A csaliról és a haltartóról se feledkezzünk meg, hátha kedvez a szerencse. Természetesen nem lehet otthon felejteni a horgászengedélyt sem! A rövid kinttartózkodáshoz ennyi teljesen elegendő.

Nehezebb a döntés, ha hosszabb Időre megyünk áztatni a szilont. Abban az esetbeh feltétlen szükséges a tartalék horgászbot, az orsó, mert legtöbbször mintha szándékosan történne; ilyenkor hibásodik meg az orsó, vagy törik el valamelyik bot. Megszaporodik a horog és ólomtartalék, nem árt persze az sem, ha egypár pótgyűrüt, véggyűrűt viszünk magunkkal. Ez még csak hagyján, de ezután jön a java. Sátor, pokróc, felfújható matrac. Lehet rajta feküdni, ülni, sőt csendes vizeken helyettesit! a csónakot is. Itt már számításba kell venni az ennivaló tartalékot, az új, friss csali készítéséhez szükséges anyagot és az ivóvizet, mivel folyóink, tavaink vizéből manapság inni nem lehet.

Bár sokan feleslegesnek tartják, de szerintem szükséges egy doboz, amiben az elsősegélyhez szükséges kellékeket, varráshoz szükséges dolgokat csomagoljuk. A horgászok gyakran használnak olyan csalikat, melyek, főleg ha nyílt sérülést okoznak, fennáll a fertőzés veszélye. Az ilyen csalik feltűzése után amúgy sem árt a kézmosás, főleg ha cigarettára akarunk gyújtani. A varrókészlettel orvosoljuk a nadrág, a kabát vagy ing sérüléseit.

Hogy ezekután ki, mit pakol fel kirándulásaira, az saját ízlésétől függ. Azt minden horgász tudja, hogy nem szívesen tér haza a tervezett idő előtt. Így az öltözéket, felszerelést készítsük el úgy, hogy a kintlét pihenést, örömöt, szórakozást

jelentsen, ne pedig bosszúságot.

Adamctík Ferenc

Nagy pontyot vékony szí Iónra

Hnrgásztársaim mostanában azt hangoztatják, hogy rafináltak a halak, ezért sokszor sikertelenül térnek haza. Persze и nem a halon, hanem a horgászon múlik.

Hazánk déli Járásaiban már sok helyen horgásztam. Sehol sem találkoztam olyan horgászokkal, mint Piešťanyban vagy Sonecen. Miért? Azért, mert általában a legtöbb helyen a pontyozásnál még mindig 0,40—0,50-es szilónt használnak. A pieš(anyi és a szenei horgászok viszont 0,20—,25 millimétereset. Ha valaki mondaná magam sem hinném el.

— Eltartott a „csata“ harminc-harmincöt percig is, de győztem. így ismerkedtem meg Igor Javorral a pőstyéni halászszervezet egyik tagjával.

— Mi a titka a vékony szllón használatának?

— Azt mondjuk, hogy sporthorgászok vagyunk. Akkor sportoljunk. Vastag zsinórral kihúzom a vízből a pontyot anélkül, hogy birkóznék vele. Ebben nincs semmi hobbi. A sportolást abban látom, hogy teljesen kifárasztom a zsákmányt, még a kilós pontyot is. Nagyon jó szolgálatot tesz a vékony és rugalmas bot. Még tapasztalt horgászok is pontyozáshoz erős horgászbotot vásárolnak, nehogy eltörjék. Véleményem szerint erre nincs szükség, mert a vékony húr is elbírja a nehéz embert. A legfőbb titok egyike: a ponty a víz fenekén felveszi a csalit miközben nem veszi észre a szllón mozgását, így nagyobb az esély a fogásra. Krajcsovics Ferdinánd