Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-23 / 16. szám
1977. április 23. SZABAD FÖLDMŰVES 7 LEGKÖLTSÉGESEBB ÉS LEGIGÉNYESEBB AGAZAT Irányadó a közgazdasági feltétel Már az eddigi kutatói ismeretek, valamint gyakorlati tapasztalatok is lehetőséget nyújtanak a biológiai anyaggal szembeni általános követelmények megfogalmazására. Ezeket az állattenyésztés iparosftásának folyamata hívta életre. A tenyésztés technikájának és technológiájának erősen megváltozott feltételei előtérbe hozzák az állatok fiziológiai, morfológiai és genetikai alkalmazkodásának kérdését, megkülönböztetve fajokat és a tenyésztési ^ányzatokat. A tenyésztési feltételek szabványosítása, gépesítése és a termelési folyamatok automatizálása, nagyszámú állat összpontosításakor megköveteli a népesség egyöntetűségét, a haszon és egyéb jó tulajdonságok kiegyenlítettségét. SZAKOSÍTOTT EGYSÉGEK Az épületek felszerelésének bővülése és ökonómiai hatékonyság szempontjából megköveteli az állatra jutó átlagtermelés növelését (tejtermelékenység). Például a fejőstehenek ipari jellegű tenyészeteiben haszontípus, Illetőleg termelési és gazdasági feltételek szerint egy tehén évi jövedelmezőségének alsó határát a következően szabták meg: a CSSZSZK-ban legalább 4000 liter tej, 8—10 százalékos jövedelmezőség esetén körülbelül 4500 liter, az NDK-ban egészen 5000 liter, s egyes országokban, ahol a termelés folyamata az iparosítás magas fokán áll 6000 liter, sót ennél Is többi Az egységek termésre szakosítása (kategória, hasznosítási irány) nyomást gyakorol az állatok haszonirányú szakosítására, az újra termelési ciklus megfelelő tagolására és a tulajdonképpeni termelésre (tej, hús, nevelés) a szakosított termelési egységekben. A tej és a szarvasmarhahús termelés szakosításának és összpontosításának fejlődését döntő mértékben az új kapacitások építésének igényessége, a korszerűsítés, illetőleg a farm építési kiegészítése határozza meg. Az 1990-ig terjedő előrejelzési tanulmányok és távlati műszaki-ökonómiai koncepciók igazolták, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében fokozatosan érvényesíteni kell a marhahús termelést megfelelő tejtermeléssel egyidöben, a társadalom szükséglete szerint. Ilyen termelési irányzat érvényesítése megköveteli az újratermelő állatok számának és arányának növelését, a termelésre szánt üszők lehető legnagyobb menynyiségű felnevelését. Így a száz tehénből álló kezdeti állománnyal évi 108—110 borjú érhető el. Az állományösszetételben így a fiatal állatok részaránya jelentősen növekedne, s a tehenek teljes állománynak 36—37 százalékát képezné. NAGYOBB TERMELÉS Az ilyen szaporodás termelési 0te‘mének egyik alapvető tényezője az üszőnevelés hatásfokának a növelése, hogy azok bekapcsolódása az újratermelő folyamatba (első borjazás) az első célidőszakban (1990-ben) 24—25 hónapos korban történjen meg. Számítások és kísérletek igazolták, hogy már az ilyen intézkedés is lehetőséget nyújt a szarvasmarha termelés 7—8 százalékos növelésére. De ennél is nagyobb tartalék rejlik a tenyészet átörökítő képességének a javításában, s a takarmány, valamint építő kapacitás megtakarftásában. A mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása továbbfejlesztésének elvei és az élelmiszeriparral kialakított együttműködési kapcsolatok megkövetelik a szarvasmarhatenyésztésben fokozatosan elérni tf tej- és a marhahús-termelés kívánt szakosítását, a nagy fogyasztási központok, valamint feldolgozó kapacitások közelében. A hegyi és hegyaljai körzeteket elsődlegesen a növendékállat nevelésre, a többit pedig hústermelésre kell kihasználni. Feltételeink között rendkívül komoly és bonyolult a szarvasmarhatenyésztés haszonirányú sazkosítésának a kérdése. Mégpedig nemcsak a tenyésztési és termelési hagyományokra vonatkozóan, de a szarvasmarha fajták sajátosságai, a tej és hústermelés biológia és ökonómia, valamint a termelési feltételek tekintetében is. A tejtermelésben a szarvasmarhák nem helyettesíthetők, s ezért a fogyasztás és feldolgozó ipar szükséglete képezi a termelés részére a társadalmi megrendelést. A hústermelésből már több gazdasági állatfaj kiveszi részét. Ezen összetétel tehát az összfogyasztásból és termelésből nemcsak mennyiségi, de ökonómiai tétel is. Egy hektárnyi területre számítva legtöbb húst a sertések, majd a pecsenyecsirkék hizlalásával érjük el. A szarvasmarha azonban hasznosítja a terimés takarmányokat, a növénytermesztés melléktermékeit és a fel nem szántható területek fűféleségét. KÉTHASZNÜ SZARVASMARHA A belterjes szarvasmarha-tenyésztést folytató és egy lakosra számított kis mezőgazdasági földalappal rendelkező államokban egyedüli, de legalább döntő hústermelő a kéthasznú, vagyis tej—húshasznú fajta (szimentáli és hozzá hasonló típusok), vagy a hús—tejhasznúak (fekete-tarka lapálymarha és hasonló típusok). A takarményfélék energiáját és nitrogénanyagait a szarvasmarha kétszer, sőt két és félszer jobban hasznosítja a tej-, mint a hústermelésben. Ezért a kéthasznú marha bizonyos terület egységről vagy egyforma takarmánymennyiségből tejben és húsban öszszesen lényegesen több fogyasztható kalória értéket és állati fehérjét termel az ember élelmezésére, mint a kistermelésre szakosított típus. A tejhasznú szakosítás gyakorlatilag lehetetlen. Az újra termelő folyamatban megközelítőén ötven százalékban állandóan bikahorjakat nyerünk, amelyeket csupán hústermelésre használhatunk. A kiselejtezett tehenek a teljes hústermelésnek 30—35 százalékát nyújtják, de belterjesebb tenyésztés és állományforgó esetén a negyven százalékot is elérik. A kéthasznú tej—hús típusú marha nagyobb élő anyaghalmaza és kisebb tejelékenysége következtében viszonylag kisebb tej jövedelmezőséget mutat. Ezért takarmányértékesítése tejre kevésbé hatékony mint a hús—tejhasznú, de főleg a tejhasznú típusoké (jersey, guernsey, airshlre). Itt tehát az együttes termékek ökonómiai ellentéte jelentkezik. BELTERJES TEJTERMELÉS Ha mérlegeljük a lehető és a célszerű termelési, valamint a haszon szakosítást, meg kell vizsgálnunk a tejtermelés intenzitásának ökonómiáját. Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a tejtermeléssel csak a társadalmi megrendelést fedezzük, tehát teljes önellátottságról gondoskodunk. Az évi nyereséggel együtt fokozódnak a takarmányadag tápanyagának emészthetőségével és összpontosításával szembeni igények, s ezzel a koncentrált takarmányok fogyasztása is, beleértve a gabonát. A termelékenység növekedésével azonban csökken az egy liter termelt tejre számított tápanyagszükséglet, s ezenkívül kevesebb fejőstehénre van szükségünk a kívánt tejmennyiség termeléséhez és megtakarítjuk az életfenntartó adagot. Tehát a tejtermelés intenzitásának növelésével olyan termőföldet takarítunk meg, amely felhasználható a szükséges takarmánymennyiség termesztéséhez. Számítások igazolják, hogy a szemes takarmányok növekvő szükségletét a tejtermelés hatásfokának növelésével elméletileg a megtakarított talaj területéből egészen 5500 liter tejeiékenységig fedezhetjük. A szarvasmarha-tenyésztés hasznosságának, termelési körzeti differenciálódásának fontos feltétele $z intenzív tejtermelés. Ezt mindenekelőtt az alföldi körzetekben kell fejleszteni. Nagy fogyasztói központokhoz közel, mint amilyen Bratislava és Košice. Itt távlatilag tehenenként 4000— 4500 liter évi tejtermelést kell elérni. A legintenzívebb tenyészetekben pedig 5000—5500 litert Is. ELÖNYHELYZET A tejelékenyebb hús—tejhasznú típus több mint ötven százalékban nagyhasznú lapálymarha származék, tehát nagyobb testsúlyú. Ez erőteljes növekedési intenzitást feltételez, ezért megfelel a követelményeknek. A tejelékenyebb típus nemesítési programjában előny helyzetet élvez a tejhasznosítás, valamint a tőgy morfológiai-működési tulajdonsága, amely a fejes teljes gépesítését teszi lehetővé. Eközben megmarad a szlovák-tarka fajta testrámája, az állatok testesebb felépítése. A tenyészet fennmaradó részét a kombinált tej—hústípus alkotja majd, igen jó húshasznosítással. Ezt hazai fajtáink képviselik, főleg a szlovák-tarka marhafajta és a hús—tej típus, nagyobb tej-, de jő hústermelési képességgel. Fokozatosan előnyhelyzetbe kerül a tenyészetben a körzetenként eltérő tejtermelési intenzitású hústermelő típus. Az abraktakarmány fogyasztása takarékosabb, vagy a meghatározott fogyasztásig terjedő lenne. A belterjes tejtermelés főbb körzetein kívül nyilván szükséges lesz a fogyasztási központok étkezési tejszükségletének teljes fedezésére a hegyaljai és a hegyvidéken is körzeteket alakítani az intenzív tejtermelésre. A hús—tejtípusú állatok húshasznának javítása érdekében célszerű lesz nagyobb arányban érvényesíteni a legmegfelelőbb haszonkeresztezést a hústermelő fajták nagy- és középnagy-testű egyedelvel és a kiválasztott szlovák-tarka bikákkal, amelyek a tehén törzsállomány újratermelésére meg nem felelők. EGY TERMÉKRE SZAKOSÍTÁS Haszon szakosítás szempontjából egyre inkább felvetődik a kérdés, vajon lehetséges és indokolt-e az SZSZK feltételei között kizárólag a hústermelésre szakosított tehéntenyésztés tej árutermelése nélkül, vagy az egy termékre való szakosítás. Feltételeink között két alapvető dolgot kell megkülönböztetni. Első a megfelelő húsfajták tenyésztése a szélsőséges termelési körzetekben. A füves területek hasznosításáról van sző, amelyeket máz állatfajokkal nem lehet hatékonyan kihasználni. Ezért vizsgáljuk a herefordi marha tenyésztésének lehetőségeit. Egyelőre még nem zárhatjuk le az ügyet, de a végleges egyetemes értékeléskor, főleg Szlovákiában, szükséges lesz termelési és ökonómiai összehasonlítást végezni a juhtenyésztéssel. Véleményünk szerint azonban még pozitív esetben is csak kisebb lokalitásokről lenne sző, a termelésének lényegtelen részarányában. A másik alkalmazható forma, mely érezhetőbben befolyásolhatná a marhahús termelést, a tenyészetek belterjes lehetőségeinek a kihasználása, a hús—tejhasznosítás és a tejhasznú negatív kiválasztás részére (előhasi tehenek), az együttműködő körzetben, a tej árutermelése nélküli tehéntenyészetek kialakítására. Ez a szakosítás termelőkörzeti eltérések részarányának érvényesítésével menne végbe. Számítások szerint belterjes újratermelés esetén száz tehénre számítva évente tíz, sőt tizenkét kis tejelékenységfl tehenet lehet kiselejtezni e tej árutermelése nélküli tenyészetekben. Abból Indulunk ki, hogy a fejőstehenek állománya teljes mértékben fedezi a tejszükségletet. A tejtermelés nélküli tehenek tenyésztésével vagy fedezzük a nagyobb hússzükségletet, vagy pedig kihasználjuk a lehetőséget a szükséglet feletti húsmennyiség termelésére. PLESNfK JÄN mérnök, DrSc„ a Nitrat Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója „Ötezresek“ az újvásári gazdaságban Az Ontözőgazdasági Kutatóintézet újvésári tangazdasága 550 hektár mezőgazdasági földön gazdálkodik, amalyből 520 hektár szántő öntözhető. Tekintettel arra, hogy az öntözés a mi viszonyainkban legkedvezőbb hatással van a szálastakarmányok termelésére, a gazdaságot a takarmányok termesztésére és a tejtermelésre szakosítjuk. Minden 100 hektár mezőgazdasági földterületre 150 szarvasmarha jut, ebből 70 fekete-tarka tehén és ezek keresztezettje a szlovák-tarka fajtával. A jó minőségű szálastakarmányok termelése lehetővé tette nagyobb számú szarvasmarha tenyésztését, s ezzel párhuzamosan növekedett a tejhozam Is. Aből az elvből Indulunk ki, hogy az állattenyésztés minél több állati terméket termeljen. Tejet, húst kellő összetételben. Már évek 6ta szép eredményt érnek el a tejtermelésben, s az 1976-os évben először értek el valóban nagy tejhozamot. Minden egyes fejőstehéntől 5000 liter tejet fejtek, tehát a mezőgazdasági földterület minden hektárjára 3370 liter tejet termeltek) A tizenhat fejő- és fejőnő egyetlen állata sem adott 4400 liternél kevesebb tejeli Voltak egyének, akik ezt az átlagot is jelentősen túlteljesítették. Meg kell említeni Paluk Károlyt, aki minden fejőstehéntől 8163 liter tejet fejt, ami azt jelenti, hogy a napi átlag tejhozam az 6 tehénállományában 1B,84 liter volt. Sztranyovszky Zoltán állományában nyolc tehén volt, s évi átlagban 5464 liter tejmennyiséget ért el tehenenként, s naponta 15,02 litert. Mi a titka a nagy eredményeknek? Az emberek csak annyit tesznek, hogy naponta lelkiismeretesen, fegyelmezetten végzik munkájukat. A jő takarmányalap, túlsúlyban a lucerna és az intenzív legeltetés adja minden tehénnél az évi 5000 literes tejhozamotl M. SANTA, mérnök A termelés növelésének forrása A tej- és hústermelés, az állatlétszám alakulása, a takarmány-felhasználás és a jövedelmezőség számadatai pontos képet adnak arról, hogyan fejlődött Rožňava (Rozsnyó) járás mezőgazdasági Üzemeiben a szarvasmarha-tenyésztés az utóbbi időben. A CSKP XV. kongresszusa körvonalazta a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének a távlatait, ennek kapcsán oly mértékben kell bővíteni, fokozni a tejtermelést, hogy a növekvő igényeket zavartalanul kielégítsük. Ennek egyik fő feltétele, hogy a járás tehénállományé gyors ütemben növekedjen. Különösen a nagyüzemekre hárul a tekintetben komoly felelősség. Rusznyák János mérnök, a Jmi zootechniknsa megjegyezte, hogy a CSKP XV. kongresszusa óta viszonylag rövd idő telt el ahhoz, hogy sokoldalúan, mélyrehatóan értékelhessék az eddig változásokat. Korai is lenne egy ilyen elemzés, hiszen a párthatározat öt évre terjedően tűzte ki a főbb állami és üzemi teendőket. De tekintettel arra, hogy a CSKP XV. kongresszusénak határozata gazdaságpolitikánk egyik kiemelt feladatává tette a párthatározat végrehajtásának a hogyanját. A járás mezőgazdasági üzemeinek állománya az idén április elején 2587 darabbal nagyobb, mint tavaly. A fejőstehenek száma 1461-aI gyarapodott. Szép eredmény, de rögtön utána kell tennünk, hogy az állatállomány létszám növekedése még nincs arányban a járás reális lehetőségeivel! És még valamit: a jelentős létszámnövekedés nem jellemző a járás minden gazdaságára, hanem csak néhány üzem kivételesen jő munkájából fakad jelen időszakban 402-vel nagyobb az összlétszám az előirányzottnál. A számok mögött is találunk elgondolkoztató jelenségeket. Például azt, hogy az állományban igen kevés a már termelőállatnak számftő tehén. Persze, év végére valamivel kedvezőbb less a helyzet, de már semmiképpen sem lesz minden borjúból tehén! A nagy számok csak első hallásra kedvezőek. Valójában az előirányzotthoz képest a tehénállományból még mindig 223 hiányzik. Tavaly száz tehéntől 97,3 borjúszapnrulatot értek el és 93,2 borját választottak el, « borjúelhullás 4,2 százalékos volt. Száz tehéntől mindössze 21,4 üszőt vittek át tehénállományba. Alaposabban fel kell hát mérni a lehetőségeket, ha azt akarják, hogy az elkövetkező időszakban eredményesebb legyen a gazdaságok szarvasmarha-tenyésztése. Tálén az volna a legsürgősebb teendő, hogy megszüntessék a gazdaságok közötti nagy aránytalanságokat, s a szükségleteknek megfelelő állatállományt neveljék. A Járás élenjáró gazdaságai kétségtelenül bebizonyították, hogy lehetséges és célszerű a tehénlétszámot bővíteni. Nagyon elgondolkoztató a járás többi gazdaságainak lemaradása, hiszen a Szocialista Hajnal, Győzelmes Február és az Oj Élet szövetkezetekben nagy lehetőségek maradtak kihasználatlanul. A jablonovi tehenészet egykor hires volt, s lém mostanban mégis visszaesett! Az ok nyilvánvaló: nem törődtek eleget vele, már csak akkor kapkodtak, amikor majdnem késő volt. Pleiivecen, ahol létszám tekintetében túlhaladták ugyan e tervet, hiányzik ötven fejőstehén. Saját szaporulatból az év végéig már nehezen nevelhetik fel a hiányzó mennyiséget. Lám, megbosszulta magát az előrelátás hiánya, az, hogy a pillanatnyilag kínálkozó kisebb haszonért gondolkodás nélkül lemondtak a későbbi, de nyilvánvalóan nagyobb haszonróll Az ttszönevelás elhanyagolásét semmivel sem lehet menteni. Azt sem, hogy a növendékek között nem végezték el az elengedhetetlenül szükséges tenyész-szelekciót, mert úgy okoskodtak, hogy az egész szaporulatot hizlalásra fogják, mert így fizet a leghamarabb. Csak most derül ki, mekkorát tévedtek. Mart ahol a szelekciói nem hanyagolták el (ez esetben tizenegy gazdaságban), ott sokkal nagyobb lett a jövedelem. Akik a pillanatnyi haszonra „utaztak“, moit vakarhatják a fejüket. Ezárt fontos levonni ebből a tanulságot. Tavaly a járás a tejtermelés szakaszán szép eredményeket ért el, a tejeladás tervét 100.2 százalékra teljesítette. Egy liter tej kitermelésére 30 deka abrakot használtak, öt dekával kevesebbet a tervezettnél. Csupán két gazdaság lépte túl a tervezett normát. Befejezésül szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy ez év első negyedévi tajeladási tervét a járás száz százalékra teljesítette. A tervezett borjúszapornlatot is elérték és az abraktakarmány felhasználásánál egy liter tej kitermelésére számítva újabb két deka megtakarítást értek el. Az ebből adádá következtetések jő része és ez év első negyedévi eredménye kedvező. Ez ezzel bíztat, hogy a Gömörben nagy hagyományokra visszatekintő állattenyésztési ágazatot az elkövetkező időszakban még termelékenyebbé, gazdaságosabbá tehetik, úgy ahogyan est a CSKP XV. kongresszusán előirányozták. ILLÉS BERTALAN * Ésszerű gazdálkodással A Pohronský Ruskov-1 (Oroszkai) Virágzás Efsz több mint ötezer hektár földterületen gazdálkodik. Szántóterületére nézve a levicel (lévai) Járás legnagyobb szövetkezete. Muzslai Sándortól a közös elnökétől megtudtuk, hogy a soronlevő ötéves tervidőszakban Jelentős gazdasági felemelkedéssel számolnak. Tervezik, hogy 1980-ban 18 százalékkal nő a mezőgazdasági bruttőtermelés. A növénytermesztésben 11, az állattenyésztésben pedig 27 százalékkal Javul a termelés. A növénytermesztésben elsősorban a gabona, a cukorrépa és a szőlő termesztésében várnak jelentős előrehaladást. Az állattenyésztésben pedig a hús- és a tejtermelést növelik. Ezáltal az árutermelés 12 százalékkal Javul. Fokozódik a termelés hatékonysága Is. A teljesítmények tizenkét, a költségek pedig csupán kilenc százalékkal növekednek. Nem feledkeznek meg a műszaki fejlesztésről sem. A gazdasági udvarok korszerűsítésére, újabb szőlőtelepítésekre, gépek vásárláséra és terményszárítók építésére közel harminc millió, a talaj termőképességének növelésére pedig hatmillió koronát Irányoznak elő. Az elnök véleménye szerint az Igényes feladatok csak úgy érhetők el, ha valamenyl dolgozó még nagyobb részt vállal a feladatokból. Sokat várnak a szocialista munkaversenytől és a brlgádmozgalomtől Is. Céljuk a munka és a termékek minőségének a javítása, számottevő energia-, anyag- és emberi munkaerő megtakarításával. —ág—
