Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-23 / 16. szám

1377. április 23.

SZABAD FÖLDMŰVES

Jubilál az elnök

Jegyzettömb akadt nemrégiben a kezembe, asztalfiókjaim „vallatása" közben. Fellapoztam. Piros ceruzával vastagon aláhúzott névre lettem figyelmes. Olvasom: Greűo Juraj. Semmi több. Hja, a nyéki elnök. A kerek évforduló... Az bizony!... A múlt év őszén találkoztunk, a betakarítás kellős közepén. A termést kellett minél előbb biztos helyen tudnia. Ebbéli gondjai, a közösség égető problémái kötötték le minden percét, óráját, napját. Ekkor ígértem: ha szerét tehetem, fél év múlva eljövök...

Nos. a hat hónap igencsak elszaladt, újabb, nem sok jóval biztató, fagyos tavasz köszöntött ránk. Üjfent felkerestem ezt az egyszerű, de nagyszerű embert, aki huszonöt éven keresztül hadakozott a számokkal, először könyvelői, majd főüzemgazdáezi tisztségben. Negyed évszázad alatt bőven volt módja bizonyítani. S ft bizonyított. Valósággal összeforrott a közös gazdasággal, a tagság-G r e ň o Juraj, a jubiláns

gal. Nem hagyta elkótyavetyélni a közösség pénzeszközeit, az oszthatatlan közös vagyont. A vinicai (ipolynyéki) szövetkezet hűséges védelmezőjének, gazdasági megszilárditójának bizonyult. Jó szervezőkészségét,

friss észjárását, éles logikáját, s tudását mindenkor a közös javára kamatoztatta.

Dehogy hasonlított 6 a szakmájabeli egynémelyik fontoskodóra, a mások feje fölött elnézőkre, a „nincs egy percnyi időm“-re hivatkozókra. Mindig — még a legnagyobb elfoglaltsága esetén is — talált módot arra, hogy a messziről érkezőt, az érdeklődő tagokat pontosan, hitelt érdemlően tájékoztassa.

... A szövetkezet tagsága nagyrabecsiilte ennek a kiváló tulajdonságokkal, s - gazdag tapasztalatokkal rendelkező embernek a sokéves fáradozását, rátermettségét, s — Molnár elvtárs kiválása után — az elnöki tisztség betöltésére őt tartotta alkalmasnak, érdemesnek. S az meg természetes, hogy Greűo elvtárs. a még felelősségteljesebb tisztségében igyekszik a lehető legjobban teljesíteni a közösség által reá rótt feladatokat.

Megkértem őt, mondja el, mi az, amire nem szívesen emlékezik viszsza, a közösséget illetően?

— A huszonhét évből, amit a szövetkezetben töltöttem, alakulásától fogva, a kezdeti évek voltak az idegtépoek. Ha jól emlékszem, az ötvennégyes év lehetett, amikor a tagságnak több hónapon át fizetni sem tudtunk. Pedig az emberek keményen megdolgoztak a fizetségért. Mit kaptak pénz helyett? Burgonyát, babot, bort. A „veszett fejsze nyele“ volt ez csupán... A jobbára csak szájalók, az úgynevezett papírtagok hátat is fordítottak a közösnek. Am, akik maradtak, vállalták a további harcot, küzdelmet, az újabb, nagy próbatételt.

Az erőpróbát kiállták, akik odabent maradtak. Az összetartás, a közös áldozatvállalás, a vasakarat és vasszorgalom végül eredményt hozott: a kézzelfogható sikerek láttán a kisebbségi szövetkezet felé fordultak a kívülállók, s rövidesen egészközségivé vált a talpraálló szövetkezet.

Öröm sugárzik az elnök arcán, mikor arról beszél, hogy közös gazdaságuk nemcsak megszilárdult gazdaságilag és politikailag, hanem élenjáróvá Is vált.

— Elsők voltunk például a fizetett szabadság bevezetésében, a húségpénz-fizetésben (15 évi közös munka utáni). Ez némi kárpótlás volt azoknak az alapító tagoknak, akik maradtak, s a válságos években is emberül helytálltak. A szilárd jutalmazásra már az 1961-es esztendőben áttértünk. Ehhez biztos anyagi alapot teremtett a baromfitenyésztési ágazat — amely most már évente 25 millió koronát produkál.

— A szövetkezetben eltöltött, közel három évtized alatt mit tart a legnagyobb sikernek, a legnagyobb örömet kiváltó oknak, tényezőnek?

— A legnagyobb örömet, az 1969-es évben kapott szakágazati (miniszteri) kitüntetésen túl, kétségkívül a tavalyi év eredményei váltották ki bennem. Ezt az igen nehéz, küzdelmes évet, amit plusszal zártunk, az eddigi legnagyobb sikernek könyvelem el. amióta szövetkezetünk létezik. Nagyon jóleső érzés számunkra, hogy ezt a járási mezőgazdasági igazgatóság is kellőképpen méltányolta. Ebben közös erőfeszítéseinket, szorgalmunkat, jó munkánk elismerését látjuk. Érdemes példásan dolgozni, termelni.

Természetesen, az elnök hozzáfűzte még, hogy a múlt évi jó eredmények eléréséhez számottevően hozzájárult a három szocialista brigád, továbbá a fontos termelési ágazatok példás és kiváló dolgozói, vezetői, az üzemi pártszervezet kommunistáinak felvilágosító-nevelő munkája, személyes példamutatása. S nem utolsó sorban a hatvanmilliós értéket képviselő szövetkezet kollektív vezetése.

Mit is kívánhatunk Greűo Juraj elvtársnak? Továbbra is fiatalos hévvel, hűséggel, hozzáértéssel munkálkodjék a közös gazdaság továbbfejlesztésén, a tagság anyagi-szellemi felemelkedésén! Sok-sok örömben legyen része, mind a közösben, mind a családi életben! S a második ötven évet is jó erőben, egészségben élje meg! (kovács)

Körkép

egy ipolymenti faluról

AZ ÜGYINTÉZÉS ÚTVESZTŐI

Hajnalodtk. A bakai Krastenits házaspár mitsem törődve a zimankós áprilissal sietve rakja a rozzant Skodába a zöldségféléket és aztán irány a főváros. Sietős az út, hiszen a házigazda reggel hatkor már malteros kanalat vesz a kezébe.

— Mikor alszanak — kérdeztem a hajnalban érkezőket?

— Télen — mondja mosolyogva a kiSkertészkedő —, de az is csak másfél hónapig tart. Október végén, sót még november elején is árulunk s januárban már elvetjük a palántamagokat. Igaz, előbb már sorba kell állni a vető- és ültetőanyagért, permetező szerért, no meg fóliáért. Egyszóval idejében kell kezdeni, ha azt akarjuk, hogy korán piacra kerüljenek a zöldségfélék. Az idei koratavaszon jól megtréfált bennünket az Idő. A kezdeti kiváló idő után jöttek a fagyok. De a fütetlen fóliasátrak is bírták az egy-két (okos hideget. Ezért tudtunk húsvét előtt ennyi árut a piacra dobni.

— Valóban az elárusító asztal fel van púpozva a retektől, a hagymától, salátától és más egyebektől.

— Savanyúságot kérnék — mondja az egyik vevő.

— Krastenitsné elővesz egy ötliteres üveget s a dupla kanállal máris halássza ki a paradicsot, uborkát, hagymát.

— öt darab kettő ötven — mondja mosolyogva.

— Sokkal ízletesebb a felvágott, ha van hozzá egy kis vitaminféle — s mint régi Ismerős búcsúzik — a viszontlátásra.

Tavaly a fagyos őszi napok elég kqrán beköszöntöttek, de arra még volt idő, hogy „leszüreteljük“ a zöldségféléket, amelyet konzerváltak s most mint ízletes árut eladnak.

Csontot hasítóan fúj a szél a Slovnaft nagyüzem előtt levő állás alatt. Különben is huzatos hely, de a havas április még elviselhetetlenebbé teszi

— Nem fázik? — érdeklődöm Krastenitsnétől.

— Nincs időm ilyen apróságra gon dolnom. Látja mindenkinek sietős, legtöbbjüknek hatkor munkában kell lenniük.

— Bizony lassan nekem Is indulnom kell — tekint az órájára Kraste nits István. Szocialista munkabrigád ban dolgozom s nem szeretnék elkés ni. A Hydrostav Építővállalatnak jó neve van. nem szabad szégyent hoz nunk rá.

— Ha minden jól megy, délután öt körül otthon leszünk.

— Aztán megpihennek.

— Adsodát. Holnapra készítjük elő az árut.

— Lesz mit árulnia délutánig? — érdeklődöm a feleségtől.

— Nem hiszem, ha csak az esernyőmet vagy az asztalt nem bocsátom áruba.

Minden üde zöld, fehér, piros, a vevők elégedettek, az elárusítónő jókedvű. De amikor a beszélgetés során szóba kerül az elárusítási engedély, elborul az arca és kesernyésen mosolyog.

— Látja, milyen nagy az érdeklődés a zöldség iránt. De nekünk is sokat kell dolgozni, míg a szép áru ide kerül. Egyesek mégis irigykednek, sőt még akadályokat is gördítenek elénk...

Először a helyi nemzeti bizottságon kell elintézni az engedélyezést. Érthetően a hnb jövedelmi adót ró a kiskertészkedőkre. A nemzeti bizottság illetékesei szeretnének minél többet kapni, a termelő meg a legkevesebbet fizetni. Ez is érthető, hisz se szombatjuk, se vasárnapjuk, éjjelnappal gürcölnek s a munkájuk hasz nát maguk szeretnék élvezni. De hát rend a lelke mindennek, fizetni kell.' Okkal-módal végül megegyeznek s egy kis huzavona után megkapják az en gedélyt. De ez nem minden, a kálvária tovább tart. Aki. Bratlslavában akar árusítani, annak szüksége van a körzeti bizottság engedélyére is. Ennek az elintézése a múltban egyszerűen történt. A hnb engedélyére, ahol fel van tüntetve, hogy a kiskertészkedő megfizette a jövedelemadót, ráütötték a körzeti bizottság bélyegzőjét s ezzel rendbe volt. A termelő az idén is, felutazott a fővárosba annak a reményében, hogy elintézi az engedélyezést. Az álla akkor esett le, amikor azt mondták, hogy ezt külön kell kérvényezni és okmánybélyeggel ellátni. Másnap újból sorakozni kellett, még be nem jutott a kérvényező az illetékes hivatalnoknőhöz. Ez Krastenitsék esetében így történt. Az ügyintéző végignézte a kérvényt, kérelmezőt és kijelentette: Adja be az iktatóba, és ha majd sor kerül rá, elintézzük.

— De már holnap szeretnénk árulni s ki van írva, hogy hivatalos nap van.

— Minket az nem érdekel — hangzott a kurta válasz.

Aztán jött a könyörgés. A szomszéd asztalnál ülő jobb szívű hivatalnoknő megszánta az egyszerű falusi embert s megírta az engedélyt. Ez körülbelül három percet vett igénybe. Így hát két napba került, míg nagykeservesen kézbe került az árusítási engedély.

Pedig két nap alatt sok mindent lehet tenni, arról nem is szólva, hogy a városiak várják a vitamindús primőrárut, amelyre koratavasszal különösen nagy szüksége van a szervezetnek.

Hiába, az ügyintézésnek még megvannak az útvesztői. Mindenki ki akarja mutatni állásának rendkívüli fontosságát, ha ezáltal sok bosszúságot okoz is másnak és az adott esetben sokaknak, akik várják, hogy friss zöldséget vehessenek. —tt-r

Minden bizonnyal Holišának (Galsa) is van történelme — csak éppen a történelem leghitelesebb dokumentuma: a falu krónikája hiányzik. Állítólag a második világháború zűrzavaros éveiben tűnt el. Serfőző Dezső hnbelnök és Kiss József hnb-titkár mindenesetre tanácstalanul tárja szét a karját, mikor eziránt érdeklődtem. A titkár szerint ugyan él az egykori krónikás, de messzire, a határon túlra kellene menni utána, így hát marad a jelen. A falu jelene.

Mintegy ezerszáz lakosa van a két községnek, mert közigazgatásilag Nitra nad Ipfom is Galsához tartozik. A lakosság nagyobbik része a helyi szövetkezetben dolgozik, a többiek Fiľakovón a Kovosmalt-ban, Mierben, vagy Luíenecen a Pofanában és más üzemekben.

A falut érinti a vasút, s autóbuszjárata is van, bár az utóbbira sok a panasz. Hétköznapokon még megjárja, de hétvégén nagyon gyér a buszközlekedés a községbe. A közelmúltban vasárnapokonként egyáltalán nem járt „busz“ a faluba, s szombatokon is csak rendszertelenül. Tavaly például három ízben kérvényezték a luöeneci CSAD üzemnél a kívánt autóbuszjáratot, s az új menetrendek összeállításánál is rendszerint jelen van a hnb elnöke vagy titkára — mindeddig eredménytelenül.

— Nem kívánunk sokat — mondja az elnök, — csak azt, hogy vasárnaponként ís legalább kétszer jöjjön be autóbusz a faluba, hisz aki mondjuk kórházi látogatásra szeretne menni, így kénytelen az utat autón megtenni — ha van neki —■ vagy ahogy tud, de idősebbnek a vasúti állomás már messze van.

A vendéglátóüzemnek sokáig nem volt vezetője. Ezt már megoldották, s mind a vendéglátóüzemben, mind az üzletben jó az ellátás. Jó a kenyér ís, bár „akadt benne darabka kötél“ — mondja nevetve a hnb-titkár. — Mióta Losonc mellett felépült az új kenyérgyár, megszűnt a panasz erre is.

— Nem akarunk mi sokat —, mondja az elnök —, de amit terveztünk, azt meg is csináltuk.

S valóban, a múlt választási program nem volt túlterhelt. Amit elterveztek, azt viszont valóban meg is valósították. Építettek egy ravatalozót, 180 ezer korona értékbe^ Ötvenezer korona értékű munkával renováltak egy régi épületet, ahol kisgyermekes anyák tanácsadója kapott helyet. Ez az intézmény is mindkét község, Holiša és Nitra nad Ipfom igényeit elégíti ki,.akár az 1—4 osztályos iskola, ahol

magyar és szlovák nyelven folyik a tanítás. Ezenkívül modernizálták a régi óvodát — átmenetileg, míg fölépül egy — hatvanezer korona értékben. Bevezették a vízvezetéket, parkettáztak, szociális berendezéseket szereltek be. Ugyancsak óvodai célokra átalakították a tanítói lakást százhúszezer korona ráfordítással. Itt is egy osztály kapott helyet. A megvalósított beruházások közé tartozik a vízlevezető árok kiépítése háromszáz méter hosszúságban, mintegy huszonháromezer korona értékben. Renoválták az iskola magyar osztályát, s két buszvárót építettek. Mindezt a szükségletek kielégítésére, erejükhöz mérten.

Az új választási programra sem terveztek túl sokat, csak amennyire futja anyagiakkal és munkaerővel. Kétosztúlyos óvodát akarnak építeni kétmillióháromszázezer korona értékben, s egy kertvendéglőt „Z“-akcióban — a fogyasztási szövetkezet hozzájárulásával. Betonjárdát szeretnének építeni a falu és a vasúti állomás között, bár ez meglehet, hogy terv marad, hiszen a gyalogjárónak szánt sávot a szántóföldek széléből kellene kihasítani, ami nehezen vihető keresztül. A másik oldalon viszont fasor fogja el a helyet, s a villanyvezeték oszlopai. Az elnök egyetért azzal, hogy a tervezésnél ezt figyelembe kellett volna venni — illetve figyelembe is vették — dehát...

Az egyenlőre megoldatlan problémák között a hnb irodáját említik, ami bizony lehetne korszerűbb a célnak megfelelőbb is. Mellette van az eskető-terem, ami szintén liliputi méretű.

Nagy segítséget nyújt a helyi gazdálkodási üzem; ahol autófuvarozással, festéssel foglalkoznak, kőművescsoport dolgozik, s kerítésdrótot gyártanak, valamint a hozzá tartozó betonoszlopokat. Ezt főleg a lakosság igényeinek kielégítésére, de nem csak arra: hordják a környékre is, főleg a kerítésdrótot. Ez az üzemág a hnbnek tavaly mintegy 220 ezer korona tiszta hasznot hozott a „konyhára“.

Bekukkantok a község könyvtárába is. Itt már kevésbé rózsás a helyzet, hisz keveset olvasnak a faluban. Az ezernégyszáz kötetből tavaly csak háromszázöt könyvet olvastak el, ami álig másfél könyvet jelent lakosonként. Mondani sem kell, hogy ez kevés, s ebből is főleg a fiatalok, az iskolás korúak, s a nyugdíjasok veszik ki részüket. A középkorú embereknek vagy idejük, vagy igényük hiányzik a művelődéshez.

—kövesd! —

Fóliasátrakban terem a primőráru.

Foto: — tt—

A Szocialista brigád cím bronzfokozatáért versenyeznek

Cél: A háromezer liter

A tej végigkíséri egész életünket, születésünktől az öregkorig. De. amíg a kannába, ciszternába, majd a pohárba kerül, eléggé bonyolult az útja. Emberek kezemunkája, tudása, szorgalma kötődik hozzá.

A roznavai (rozsnyói) járás pleéiveci (pelsöci) Vörös Csillag szövetkezetének Gemerská Hôrka-i (gömörhorkai) részlegén is van tehenészet. Itt száz tehenet tartanak, mégpedig szlovák-tarka fajtát.

Molnár Miklós zootechnikus, akivel szemrevételezzük az istállóban az állatokat, megjegyzi, hogy nagyon jó az étvágyuk. Különösen a szálastakarmány és a szenázs a kedvenc eledelük. Emellett persze szívesen fogyasztják a pelletet (préselt takarmányt) is, amely ugyancsak tápdús, s vitamint, valamint ásványi anyagokat szintén tartalmaz.

Beszélgetés küzben megtudjuk, hogy tavaly 2730 liter volt az évi fejéshozamátlag. S összesen 273 ezer liter tejet termeltek.

— S mennyivel lesz több az idén? — érdeklődöm.

— Mennyi? Erre az évre már 2885 litert terveztünk tehenenként. Nagyon szeretnénk ezt a tejhozamátlagot elérni. Ez újabb jelentős lépés lenne előre ...

Az idei tejtermelési tervük elérhető, annál is inkább, mert az idei elsó negyedév tervét is túlteljesítették: 87 ezer liter helyett közel 77 ezer liter tejet adtak a közellátás javára. A napi fejési átlag elérte a 8,75 litert. Bár ez jó közepes eredmény, semmi esetre se legyenek vele elégedettek.

Az utóbbi jónéhány évben elég sok gondjuk-bajuk volt a borjúelhullással. A tavalyi évben már a született 96 borjú közül csak négy pusztult el. Az idei harmincegyből (bIső évnegyedben) pedig egyetlen egy sem. Igaz ugyan, hogy az év vége még messze, addig sokminden történhet.

— A borjak takarmánytápot kapnak a néhánynapos szoptatás után, — magyarázza a zootechnikus. — A tervezett napi súlygyarapodási átlagot is tartani tudjuk.

— S mi a helyzet az abraktakarmány felhasználásával/

— A tej literéhez mindössze 30 deka abraktakarmányt használnak fel. Ez két dekával kevesebb, mint az abrakfogyasztási norma.

— Minek köszönhetik eredményeiket?

— Mindenekelőtt az olyan szorgalmas tehenészeti dolgozóknak, mint Kiss Júlia, Barna Lenke, Bálint Rózsa és Bacsó Erzsébet, akik már tizenhét éve dolgoznak a tehenészetben. Valamint Szabari Lujza, Ambrus Erzsébet, Csupori Matild és Csupori Sándor is, akik még régebbtől dolgoznak az állattenyésztésben.

— Mi az, ami egyformán jellemző mindannyiukra?

— Talán az állatok szeretető. .. Meg a becsületes munka, a feladatteljesítés.

S zárórésznek nagyon is ideillik: amióta a tehenészeti csoport, Kiss Júlia vezetésével bekapcsolódott a szocialista brigádmozgalomba, eredményeik is egyre javuló irányzatot mutatnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 80. és hazánk felszabadulásának 32. évfordulója tiszteletére vállalták többek között a hasznosság növelését, s már az idén el akarják érni a tahenenkéntf 3000 Iteres fejési átlagot. £illés)