Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-15 / 2. szám

i / 6 SZABAD För.DMÜVES 1977. január 13. Sokszor gondot okoz az újságírónak annak kiderítése, hogy az egyik "* gazdaságban miért fogyasztanak a sertések a napi súlygyarapodás­hoz több, a másikban pedig kevesebb tápot. Az esetek többségében a kérdezettek Srre nem mindig adnak egyenes választ. A felelet rendsze­rint az, hogy így jött ki a lépés. Á közelmúltban módom nyílt rá, hogy betekintést nyerjek a komárnoi járás sertéshústermelésének az ered­ményeibe, s az adatokból összehason­líthassam az egy kilogramm sertés­húsra számított takarmányfogyasztást és az egységnyi húsmennylségre jutó költséget. A nyilvántartásokból megállapíthat­tam, hogy 1975-ben járási méretben átlagosan 0,466 kg, ezzel szemben az elmúlt év harmadik negyedének a végéig 0,501 kg súlygyarapodást ér­tek el naponta. Egy kilogramm hús termeléséhez 4,14 kg tápmennyiséget használtak. Említést érdemel persze az is, hogy egy kilogramm súlygyara­podást 10,43 korona költség terhelt. Hogyan néz ki egyes gazdaságok viszonylatában? Ennek bizonyítására csak kapásból választottam ki né­hány szövetkezetét. A bohatái szövet­kezetben például a három negyedév­ben 0,532 kg volt a sertések napi átlagos súlygyarapodása és 1 kg hús termeléséhez 3,86 kg tápra volt szük­ségük. Egy kilogramm húst 8,28 ko­rona költséggel termeltek. A marce­­lovái szövetkezetben naponta 0,533 kg volt a sertések napi súlygyarapo­dása, egy kilogrammra 4,13 kg tápot fogyasztottak és 9,51 koronáért ter­melték a hús kilóját. A vojniceí szö­vetkezetben, ahol 1975-ben a sertés­tenyésztésben csak 0.44 kg volt a napi súlygyarapodás, ezzel szemben tavaly lényegesen javult a helyzet. Naponta egyedenként 0,522 kg súlygyarapo­dást értek el és egy kilogramm hús termeléséhez 3,97 kg tápot használ­tak, tehát kilenc dekával kevesebbet, mint az előző esztendőben. A javulás tehát náluk is nagy volt. Az azonban mégis kíváncsivá tett, hogy az egy kiló húsra jutó termelési költség miért 12,08 korona. Katus József állattenyésztővel való beszélgetés közben arra a megállapí­tásra jutottam, hogy az ötezres nagy­hizlaldával rendelkező szövetkezet komoly problémákkal küszködik. A hizlalda átadása után ugyanis sze­­dett-vetett, vásárolt malacokkal kel­lett betelepíteniük a kutricákat, mert nem rendelkeztek elegendő kocával, sem pedig malac nevelésre alkalmas férőhellyel. Már a beindulásnál látni lehetett, hogy képtelenek a tervfel­adatok teljesítésére. A sok helyről származó malacok közül jó néhány elpusztult, mert kétes egészségi álla­potban kerültek a hizlaldába. Nem véletlen tehát, hogy a gazdaságnak 1975-ben 4200 malacot kellett vásá­rolnia, ezzel szemben a múlt évben csak 1600-at. Rájöttek ugyanis arra, hogy a nagy­hizlalda egyenletes malacellátása sa­ját kocaállomány nélkül szinte lehe­tetlen. Ezért a kocák zárt forgójának a kialakítására törekedtek. A korábbi háromszázhússzal szemben napjaink­ban hétszáztíz kocát tartanak. Ezek­ből a törzskönyvezett szlovák fehér nemes kocaállomány százhúsz. A fel­újításhoz tenyészsüldőket vásárol­nak. A szlovák fehér nemes kocákat csehszlovákiai nevelésű landrass ka­nokkal fedeztetik, s az Ft-es leszár­mazottak ötven-ötven százalékos vér­aránnyal kerülnek válogatásra. Kö­zülük választják ki a haszontenyészel kocáit, s azokat külföldről származó landrass vagy durok kanok spermá­jával mesterséges úton termékenyí­tik. A múlthoz képest a fejlődés na­gyon bíztató, azonban egy fájó pont mégis akad, mégpedig az, hogy meg­lehetősen drágán termelik a sertés­hús kilóját. Mi ennek az oka? Ko­moly fogyatékosságnak számít, hogy a nagyhizlalda számtalan konstruk­ciós hibával került átadásra. Megol­datlan egyebek közt az ürülék komp­lex feldolgozása és tárolása, illetve a sűrüfázis elválasztása a híg rész­től. Jelenleg a hígtrágyát két műszak­ban fekálkocsival szállítják el, de az is gondot okoz hová, s ennél a mun­kánál két embert kell foglalkoztat­niuk. Komoly fogyatékosság az is, hogy a sertések etetése nem auto­matizált, ezért az állatok ellátásához további két dolgozót kell tartaniuk. Az is hiba, hogy a felső ventillátorok teljesítménye nem azonos az alsóké­val, ezért a légcsere nem egyenletes. Amint látjujt, probléma akad bő­ven. Négy dolgozót kénytelenek fog­lalkoztatni csak azért, mert a nagy­­hizlaldában nem Is annyira korszerű a termelés, mint amilyennek lSnnie kellene. Ilyen feltételek közt költsé­gesebb a termelés, mint annak lennie kellene. Korábban egy malacért (25 kg-ig) ötszáz koronát kellett fizetniük, ma azonban a saját kocáktól 290—300 korona költséggel nevelnek egy ma­lacot, s ez az állomány egészséges és jól értékesíti a takarmányt, Szert nagyobb súlygyarapodást ér el. A múlt évben például a tervezett százegy­­gyel szemben százkét vagon mennyi­ségű vágósertést adtak a húsiparnak. Ez azt bizonyítja, hogy bár küszköd­nek a konstrukciós hibák okozta ne­hézségekkel, a termelés fellendült és kilátás van arra, hogy tovább ja­vuljon. Ebben az évben már százöt vagon mennyiségű vágósertés eladására szer­ződtek — ennyit ír elő a tervük. Az év elején nagyon bíztató a helyzet, soha ilyen jó, népes sertésállomány­nyal nem rendelkeztek, mint most. Ezért idén nem okoz majd gondot a húseladás időterv szerinti teljesítése. Az első negyedévben huszonnégy vagon mennyiségű vágósertés kerül eladásra. Ehhez máris megvan a hí­zóállomány, azonban a későbbi ne­gyedévek tervfeladatának a teljesí­tése sem okoz gondot, mert már utol­érték magukat. Idén a hizlalda ré­szére fegyetlen malacot sem vásárol­nak. Ez is biztosíték a tervfeladat egyenletes teljesítésére, s egyben arra, hogy lényegesen csökkentsék az egy kiló húsra jutó költséget. A súlygyarapodás javulásához az is hozzájárulhat, hogy a múlt évben az elóhizlaldába központi fűtést sžereltek és a talajt aszfalttal borí­tották. Feltételezhető, hogy a tartástech­nológia fogyatékosságainak kiküszö­bölésével idén lényegesen csökkent­­hetik az egységnyi húsmennyiségre jutó költséget, s ezzel járási méret­ben a legjobb sertéshústé'rmelő gaz­daságok közé sorakoznak fel. Hoksza István Л z utóbbi évek során az efsz­­ekben összpontosítják, szako­sítják a termelést és az ágazati irá­nyítást valósítják meg. A közelmúlt­ban a Svornosť Efsz-et látogattuk meg. Felkértük Púchovský Sándort, a szövetkezet elnökét, Halász Tibor fő­mérnököt, Segéň Lajos alelnököt, hogy ismertesse a múlt év eredmé-. n> eít. Az 1976. év elejével hat szövetke­zetből jött létre az Egyetértés nevet viselő Efsz; névszerinti Neverice, Je­­lenec, Ladice, Kostolany pod Tribi­­őom, Slažany és a Valšicei Efsz-ből. Az egyesülés nem okozott különösebb gondot, mert 1973-tól kezdődően az együttműködési tanács már ezen dol­gozott. Az együttműködési tanácsban a hat szövetkezt elnökei vettek részt. Három év alatt megteremtették annak a feltételeit, hogy a hat apró szövet­kezetből egy gazdasági egység ala­kuljon. Azóta eltelt egy esztendő. Ez az Időszak elég rövid ahhoz, hogy meg­állapítsuk jól vagy rosszul gazdál­kodtak-e. Ezt az elért eredmények mutatják meg. Az eredmények tükör­képe a tervfeladatok teljesítése. Eb­ben viszont bizonyos hézagok mutat­koznak annak ellenére, hogy az össz­pontosítás fokozatosan történt: tár­gyalások, megbeszélések alapján. Év­közben a problémák elsősorban abból adódtak, hogy a belüzemi szakosítást egy év leforgása alatt nem tudták teljes mértékben megvalósítani. A nö­vénytermesztésben a következőképpen alakult a helyzet: 2700 hektáron ter­mesztettek gabonát. Tervüket 101 szá­zalékra teljesítették. Ez volt a legjobb mutatójuk; a zöldségtermesztésben feladataikat a tervnek megfelelően teljesítették. Sokkal rosszabbul ala­kult a helyzet más termények eseté­ben, főleg a takarmányféleségeknél. Eredmények és fogyatékosságok egy társult szövetkezetben A tervezett takarmányhozamnak csak 75 százalékát érték el. A takarmány­terület jelentős részén silókukoricát termesztettek, amelyből a tervezett 400 mázsa helyett csak 250—300 má­zsát értek el hektáronként. A cukor­répát és a szemes kukoricát jelentős mértékben károsította a hosszantartó szárazság. Így a tervezett feladatot nem teljesítették. Mi következett ébből az állatte­nyésztésben? A szövetkezetben 2700 szarvasmarhát [1240 a tehénállo­mány), továbbá 5500 db sertést és 700 db juhot tartanak. Az eléggé dombos vidéken a juhtenyésztés kifi­zetődő és gazdaságos. Ezért a gyap­jú, a marha- és disznóhús eladását tervszerint teljesítették. Problémák adódtak a tejtermelésben: 200 ezer literrel maradtak adósak népgazdasá­gunknak. Ennek több oka is volt. Az egyesü­lés előtt a kis szövetkezetek igen ke­vés takarmányt vittek a nagy szövet­kezetbe. Ennek következtében a zöld­­takarmányozás megkezdéséig csak a minimális adagot adhatták az állatok­nak. Két részlegen kevés volt a vem­hes tehén. További ok a korszerű is­tállók hiánya. A szarvasmarhák hu­szonöt istállóban kaptak helyet. A szétaprózottság akadályozója a tejter­melés szervezésének. Tanulság? Maguk a vezetők tudják a legjobban hol szorít a cipő. A ter­melés fellendítése érdekében megtet­ték a szükséges intézkedéseket. Az ötéves terv folyamán két tehénistálló átalakítására, bővítésére kerül sor. Tehát lényeges változás ezen a sza­kaszon akkor következik be, ha az istállók elkészülnek. Ezt követően 700—800 tehenet egy helyre összpon­tosíthatnak. Tudják azt is, hogy a meglevő állomány nem a legmegfele­lőbb. Ebben az évben a fiatal állato­kat két istállóba, mégpedig a ladicei és a Kostolany pod TrebiCom-i rész­legre összpontosítják, s ott tartják ezeket az első vemhesülésig. Nagy fogyatékosság mutatkozott a gépek beszerzése terén. Jelenleg sincs annyi gépük, amennyi szükséges len­ne ahhoz, hogy minden mezőgazdasá­gi munkát időben elvégezhessenek. A múlt évben főképpen az őszi munká­latoknál látták ennek kárát. A kis szövetkezetek elöregedett, kisteljesít­ményű gépeket vittek a társult gaz­daságba. A gazdaság az első évben arra kényszerült, hogy olyan nagytel­jesítményű gépeket vásároljon, amely­­íyel fokozhatják a termelékenységet, megszüntethetik azokat a fogyatékos­ságokat, amelyek a múlt évben elő­fordultak. VÄLTOZÄS AZ IRÁNYÍTÁSBAN Az Egyetértés Efsz-ben az év kez­detén kombinált irányításra tértek. Három központot hoztak létre. Ezek­hez tartozott a növénytermesztés és az állattenyésztés. E három közpon­ton kívül egy gépesítési központ ala­kult a javító- és karbantartó munká­latok elvégzésére. Az irányításnak emé módja — amelyet az első évben kipróbáltak, — nem felelt meg a kor­szerű termelés követelményeinek. A tapasztalat azt mutatja, hogy az év közben előforduló problémákat ilyen irányítással nem tudták mindenütt megoldani. Főleg a munkaszervezés területén merültek fel hibák. Éppen ezért ez év januárjától egy tökélete­sebb irányítási rendszerre térnek át. Az állattenyésztésben az ágazati irá­nyítás lép érvénybe; önálló egység lesz a föálla ttenyésztő irányításával. Hat farmot alakítanak ki. Minden farmnak lesz egy állattenyésztője és egy segédállattenyésztője. A növénytermesztést továbbra is központilag irányítják azzal a különb­séggel, hogy megszüntetnek egy köz­pontot, vagyis két növénytermesztési központot hoznak létre. Egyet Sla­­žanyban a másikat jelenecen. Egy­­egy központ 2500 hektár mezőgazda­­sági földterülettel rendelkezik. A gépeket ágazatilag, közvetlenül egy központból (Jelenecről) irányít­ják a javító és karbantartói részleg vezetői. Mind a két központban gépe­sítő csoport alakul élén- a csoportve­zetővel, aki a kisebb javítások időbeni elvégzéséért felel. A társult gazdaságot továbbra is gabonatermesztésre szakosítják. Má­sik fő termény a terimés takarmány. Nagyüzemileg szőlőtermesztéssel is foglalkoznak. A termelés fokozása, a munkater­melékenység javítása érdekében eb­ben az évben létrehoznak egy komp­lex racionalizációs brigádot a tejter­melésben. A brigád nemcsak a szövet­kezet dolgozóiból tevődik össze, ha­nem más területekről is bevonnak embereket (kutatókat). Ugyanakkor hét s-oclalista munkabrigádot létesí­tenek- Ezek versenyeznek egymással. Abban bíznak, hogy ez jó hatással lesz a terméseredmény növelésére. —nt— Hulladékpapírból takarmány készíthető A Bratislava! Papír- ás Cellulózipari Kutatóintézet a CSSZTA Botanikai Intézetével és az Élelmiszeripari Kutatéintézettel új módszert dolgozott ki a cellulózt tartalmazó rostanyagok enzimatikus és erjesztéses módszerrel történő feldolgozására, a kérődzők takarmányozására. Az így nyert takar­mány a felhasznált rostanyagoktól függően emészthető fehérjét és rostma­radékot tartalmaz, emészthetősége 40—80 százalék körül mozog. Nagy tér­fogata és rostos jellege folytán ez a takarmány a kérődzők etetésére alkal­mas és adalékként a többi állatok tápkeverékében is hasznosítható. A ros­tos, térfugatos elem elősegíti az emésztést. A fehérje-szénhidrát tartalmú takarmány új módszerrel történő készíté­séhez alapanyagul 10 százalékos töménységű vizes rostkeverák szolgál. Bi­zonyos esetekben, pl. a szennyvizek Ulepítéssel történő tisztításából szár­mazó Üledék feldolgozásánál nagyobb a hígítás. Felhasználhatók a szenny­vizek tisztításából származó üledékek hulladékrostjain kívül a hulladék­­papírból visszamaradt apró rostok is, vagy a különböző szennyeződésektől megtisztított szétfosziatott hulladékpapír rostjai. A kísérletek folyamán a különböző rostokat a Trichoderma viride nevű enzim használatával 24—96 órán kérésztől 30 C fokos hőmérsékleten enzi­matikus lebontásnak vetették alá. így sikerült a rostok 60 százalékos hid­rolízisét elérni. A lebontott rostkeveréket Chemap típusú erjesztőben nitro­gén, foszfor, kálium és magnézium tápsók hozzáadásával a Candida utilis nevű erjesztőgomba segítségével erjesztették. Erjesztés ntán 12—15 száza­lék durva és 10—12 százalék tiszta proteint tartalmazó anyagot adtak hoz­zá. Ez magas emészthetősége folytán előnyös. A gyártás folyamán a legegyszerűbb az erjesztés! folyamatot rostszusz­­penziöban elvégezni. A felesleges víz eltávolítását erjesztés után csigás centrifugával vagy a papíriparban általánosan használt besűrítő filteren végezhetjük el. Hogya szűrés folyamán az élesztőveszteség a lehető legki sebb legyen, az erjesztésnél a pelyhetet alkotó Monilia és Oidium lactis erjesztőgombák felhasználása látszik előnyösnek. A szűrés folyamatának javítása céljából a feldolgozott rostkeverékhez és a szaporított bioanyag­hoz bizonyos mennyiségű hulladékpapír rostot lehet adagolni. A rostadalék javítja a víztelenedési folyamatot és nem befolyásolja a kész termék emészthetőségét. Ilyen eset állhat elő olyan üzemekben, amelyek a magas őrlésfokó anyagból készült papírok hulladékát dolgozzák fel (pl. kondenzá­tor .vagy zsírállépapírokét), vagy ún. nullás rostokat. A lebontott rostok és a szaporított bioanyag víztelenített keverékét a pa­píriparban alkalmazott egyszerű módszerekkel lehet szárítani. Járható út pl. a papírgép felhasználása, ahol a keveréket vízteleníteni lehet, majd a szárítószakasz segítségével kiszárítható mint a papír. Előnyösebb a víztele­nített keveréket peiyhesített alakban olaj vagy égésgázok áramlatában szárítani. 1 A Papír és cellulóza c. folyóirat alapján BENYE FERENC Hasznos befektetés A mezőgazdaság szocializálásának befejezése után, a kelet-szlovákiai ke­rületben is elkezdődtek a komplex meliorációs munkálatok, ami a víz­­szabályozás égető gondjának megol­dását fgéri az egész kerületben. Az 1978-os gazdasági év — sajnos — ezt ismét bebizonyította, s méginkább sürgetővé tette a belvízrendezés, az öntözés, átlaléban a vízszabályozás gyorsítását — bármennyibe kerül. A talajvédelem agrotechnikai rend­szerének kutatása és kidolgozása a jövő szempontjából a kelet-szlovákiai kerületben is elengedhetetlen és dön­tő. Elsősorban: növelni kell a talaj vízbefogadó-képességét, másodszor: fokozni kell a talaj szerkezetének vfzállőságát, csökkentetni a vizek felszíni folyását és növelni a talaj fedettségét, mert csak Így növelhető intenzíven és biztonságosan a ter­més. A kelet-szlovákiai kerületben, s különösén a trehišovi járásban — de minden kötött talajon — ezek az eljárások nem mind agrotechnikai jellegűek, köztük szerepel a meliorá­ciós beavatkozás is. A trehišovi, mi­­cbalovcei és a košicei járásban el­engedhetetlenül fontos a mélylazítás, mert ez növeli a talaj vízbefogadó- és vízáteresztő-képességéi. A teljes és tartós megaldást azonban az alag­­csöves vízrendezés biztosítja. Alag­­csövezett területen a belvizeket is gazdaságosan hasznosíthatják. Ha kell — visszatarthatják a talajban. Sok eső idején kivezethető a talaj­ból. Szakemberek véleménye, hogy Ke­­let-Szlovákiában elsődleges feladat a csapadék zömének megtartása a ta­lajban úgy, bogy jól gazdálkodhas­sanak vele. Ezt — a már jól bevált módszerek közül — legjobban az alagcsövezéssel lehet biztosítani. A trehišovi járásban a mezőgazda sági üzemek komplex meliorációs tervet dolgoztait ki. A hatodik ötéves tervidőszakban a járásban 10 220 hek­táron kell elvégezni az alagcsöve­­zést. A talajvédelem érdekében éven­te 1150 hektáron kell elvégezni a meliorációs és 11 759 hektáron a kar­bantartó meszezést. A karbantartó meszezésre fel kell használni a Tre­­bišovi Cukorgyárból kikerülő mész­­iszapot. Évente 3500 hektár mélylazi­­tást irányoztak elő. Az alagcsövezés hatékonyságát rendszeresen vizsgálják. Közvetlenül az alagcsövezett területek szomszéd­ságában, azonos minőségű talajokban termelt növények fejlődését, viselke­dését és terméshozamait hasonlítják össze az alagcsövezett területek ada­taival. Például a jmi adatai szerint csak az alagcsövezés — talajvíz-gaz­dálkodás szabályozása — eredménye­ként 1976-ban 6—7 mázsával emelke­dett a búza, ugyanennyivel az őszt árpa és tíz mázsával a szemes ku­korica hektárhozama. A cukorrépa az alagcsövezett területen hektáronként száz, s az évelő takarmány húsz má­zsával termett többet. A legnagyobb esőzések idején a boli, bačkai, Veiké Kapušany-i a Král. Chlmec-i, a somotori és a Streda nad Bodrogom-i Állami Gazdaság alagcsö­vezett tábláin sehol se látszott a víz a talaj felületén. A gyűjtőcsatornákba azonban vastag sugárban ömlött a víz. !gy kiküszöbölődött a magas ta­­la (vízállás, miáltal javult a talaj le­vegőgazdálkodása, kedvezőbb viszo­nyok között történt ,a szervesanyag­gazdálkodás, s mindez feltétlenül hozzájárult a hektárhozamok növelé­séhez. A rendezetlen területeken, pél­dául a čičerovcei szövetkezet határá­ban — elsősorban a mélyfekvésű par­cellákon — kipusztult a növény, vagy elölte a gyom, mert a lágy talajra nem tudtak rámenni. A trehišovi járásban a komplex meliorációs munkák befejezése ntán átalakítják a növénytermesztés szer­kezetét. Elsősorban kenyérgabonát és ipari, valamint az állattenyésztés­hez fontos takarmánynövényeket ter­melnek. Növelik a zöldség vetésterü­letét. A szarvasmarha és a juh te­nyésztését az öntözött legelőkre s a fűtermésre alapozzák. Még a tavasz folyamán a réteken és a legelőkön elvégzik a bokrok irtását. Illés Bertalan t költséges ] hústermelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom