Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-08-14 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 197fl. augusztus 14. 4 HiMí Kft ■V EB EK LE í A SZÓVCTKíZFTI ;? FÖLDMŰVESEK SZÖVtTSÍGtHEK FÓRUMA Hétköznapok hősei I A legjobbak között JÓLESŐ ÉRZÉS, ha a szülőfalujától hosszabb ideje távol éló ember üj lakóhelyén földiekkel találkozik. Ugyanis, a Košicén elhelyezett „Legjobbak képcsarnokáéban a sok ismeretlen között a Nižný Lanec-i (alsóláncij Nagy László fényképét fedeztem fel. Lacit mindig dolgos, igyekvő' komoly embernek ismertem. Jócskán sanyarú gyermekkorát súlyosbította, hogy anyjával együtt hiába várták haza az apát: a második világháború áldozata lett. A helyi földbirtokos nyolc cselédjének otthont adó „nyolcház“ egyik családja két főre csonkult... Tehát, nagyon fiatalon a „nyakába szakadt“ a kenyérkeresés gondja. Továbbtanulásról álmodni sem mert. Később az állami gazdaságban kapott munkaléhetőséglt. A traktort választotta. Szerette ezt a szakmát, tavasztól őszig a határt járta. Emlékszem, néhányszor egyenesen a munkából az ifjúsági szervezet vezetőségi-, vagy taggyűlésére sietett, vagy a CSEMADOK-szervezet színjátszóinak próbáira járt. Emellett a labdarúgásért és az asztaliteniszezésért is rajongott. Ez utóbbiakra azonban nemigen futotta szabad idejéből. Mindennél fontosabb volt számára, hogy a cselédházből a sajátjába költözhessen ... Az utóbbi évtizedben keveset hallottam Laciról. Csupán annyit tudtam róla: megnősült és Szászfán él. Egy alkalommal meglátogattam. Kopogásomra Laci anyósa nyitott ajtót. — Épp most ment el hazulról, azonnal megyek érte — fogadott. Mire megérkezett, az apóstól és a kis Lacikától megtudtam egyet s mást, többek között azt is, hogy a gyerek már iskolás és hogy „az anyuka most munkában van“. Elmondtam, mi járatban vagyok. Közben az idősebb Laci is megérkezett. Azonnal szóba elegyedtünk. — Nem váltam meg a mezőgazdaságtól — kezdte Laci. — Az idő tájt az állami gazdaságban dolgoztál. Most? — Tizenöt év után cseré történt: 1972-től a Május elseje gisz szesztai részlegén dolgozom. — Elégedett vagy a munkaköröddel? — Nem panaszkodhatom. Dolgozni kell, mint midenütt. Tavasztól őszig naponta nyolc óránál is többet. A kis Lackó egy pingpong-ütővel somfordái hozzám. „Ezt apuka kapta“ — mutatja. — Jó, ha az embernek elismerik a munkáját. Az asztalitenisz-felszerelést és ezt az 'elismerő oklevelét az SZFSZ járási bizottságától kaptam. Elolvasom: „Nagy Lászlónak, a járási szántóversenyben felért második helyért“. Másik oklevelet mutat, melyet a tavaszt talajelőkészítés versenyében elért második helyért vett át a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottságától. Gratulálok! — Az nem csak engem illet. Van fegy jó Skoda 180-as gépem, az is részese a sikernek. — És hallgat rád? — Eddig még nem volt véig különösebb bajom. — Mondd, itt az új környezetben is bekapcsolódsz a kulturális életbe? — Ilyesmire nem nagyon jut időm. Ha tehetem, akkor a ház körül foglalatoskodom. Ellenben a feleségem és az anyósom aktív tagja a CSEMADOK- szervezet női éneklőcsoportjának. Igaz, nekik sincs valami sok szabad idejük: a feleségem két műszakban dolgozik a vasműben. Ma is délutános. Búcsúzáskor házszemlét tartunk. „Ez már az enyém“ — magyarázza, s látom rajta, hogy végtelenül boldog, s elégedett... Kezet szorítunk, mint annak idején egy-egy pingpong-meccs után, s Mlköszönünk. NÉHÄNY NAPPAL az említett látogatás után a Buzitai Május 1. Efsz elnöke, Vajányi László elégedetten nyilatkozott Laci munkájáról. Való igaz, Laci három évtizeddel ezelőtt választót előtt állt. Nem keresett kibúvót. Erős akaratában, a szocializmus erejében bízva, lépésrőllépésre leküzdötte az eléje tornyosuló akadályokat, élete egyenesbe jutott, s ma élmunkáshoz méltóan építi boldog családja, s fejlődő társadalmunk jövőjét. Gazdag József ■ í l &\-i • \<>fNo Nagy László élmunkás — és kisebb palotának is' beillő, korszerűen berendezett, tágas családiháza. (A szerző filv.) „Fejőgulyásnak születni kell" íjéi felé jár az idő, amikor Húrbanovora (Ögyallára) érkezem. Bese Imrét, aki a komárnoi járás legjobb fejőgulyásénak hírében áll, a szövetkezet majorjában találom. — Hogyan lettem fejőgulyás? Annak születtem. Tudom, ezen sokan mosolyognak... Márpedig fejőgulyásnak születni kell... Gyermekkoromban is a tehenek körül sündörögtem naphosszat. Akkor is szerettem a csendet, nyugalmat. Ott nőttem fel a legelőn, ma is ott érzem magam a legjobban. Majd tovább szövi a beszéd fonalát. Elmondja, hogy napjainkban kevés a jó fejőgulyós. Rohanó lett az életünk. — Csak tudnám, hová rohanunk ... Minél hamarabb letudni a munkát, összecsapni... aztán persze úgy is néz ki... pedig pont ebben a szakmában nem lehet elkapkodni a mun kát. Ezért sok manapság az olyan fejőgulyós, akit annak csúfolnak ... Oese Imre jelenleg húsz tehén ** gondozója, de volt, amikor ötvénnek is a gondját viselte. S mennyi az a tej, amit átlagban tehenenként kifej? Évente 3500—3700 liter. — Mi ennek a titka? — Nem jól kérdezi — emeli rám fiatalos csillogású szemét. — Nincs annak titka! Csak a szeretet. Szeretni kell az állatokat, s jól bánni vele. Nem megfeledkezni az olyasmiről, mint a tiszta jászol éjszakára, a fejés előtti masszírozás... De nem is lehet ezt felmondani..; hiába is sorolnám a pontos időben itatást, a legelőrehajtás megfelelő tempóját... A legfontosabb a szeretet, a szakma szeretete — s együttérzés a jószággal. — A fiatalokat nem nagyon vonzza ez a pálya — jegyzem meg. — Nem értem ezt... Mintha elszakadnának a természettől — mondja szenvedélyesen. Majd folytatja: — Sokan kérdezik, hogyan értem el ezt a fejési átlagot. Hát az előbb elmondottak alapján. Bhhez hozzáfűzi: nemrég a rádió * magyar adásában egy 4900 literes évi fejési átlagról beszéltek. Nem sajnálta a fáradságot, s megtekintette azt a bizonyos gazdaságot, annak tehenészetét. És nem volt annyi a fejési átlag ... jóval kevesebb. — Az én 3800 literfes fejési átlagom biztos, mint a beton. Bárki meggyőződhet róla. Halkszavú, csöndes bgszédű, szerény ember Bese Imre. Búcsúzkodunk. — Mit is mondhatnék?.,.; Mondtam, születni kell erre, ez a fejőgulyás titka. •okáig nézek utána. Járása is * csöndes, megfontolt. Helyette munkájának eredményessége beszél. (pálházy) (A szerző felvétele) Módszere válogatja A Béke-téri aluljáró építőinek munkáját figyeltem, amikor a lüktető emberáradatban hirtelen megpillantottam Csahos Tihamért. Már késő volt menekülésre gondolni. Elmaradhatatlan, talán másfél tenyérnyi széles, rikító sárga színű nyakkendője szinte úszott a levegőben, oly iramban közeledett felém. — Szervusz öregem! Látom jól megy sorod, nézelődsz, nézelődsz? — karolt belém és már vonszolt is magával. Feleletet sem várva ontotta magából a szót. — Pajtikám! Ittál már igazán jó konyakot életedben? Nem szóltam semmit. Most kezdjek el magyarázkodni, hogy én csak „végszükség“ esetén iszom konyakot, egyébként még ünnepnapon is a vodka mellett döntök?! — Tegnap ilyen konyakot fedeztem fel a Duna utcai élelmiszerboltban. — És mutatja — szemforgatva, csücsörítve, nagyokat cuppantva, kézzel-lábbal gesztikulálva —, hogy a járókelők, testi épségüket féltve, nagy ívben elkerültek bennünket. Félóra múlva sikerült őt leráznom. Persze két konyak után. Ennyit vártunk egy sarki presszóban a kiszolgálásra. Hazafelé ballagva azon töprengtem, mennyivel csökkenne hazánkban az alkoholfogyasztás, ha csak az ivókban, kávéházakban és egyéb vendéglátóipari üzemekben lehetne alkoholhoz jutni. Van ebben valami elgondolkodtató. Mert az élelmiszerboltok többségében — sok más, szerintem fontosabb áru kárára terjedelmes helyet — és lehetőleg feltűnő, előkelő helyet adunk a csábító címkékkel ellátott boros és pálinkás palackoknak. A boltvezetők többsége a havi forgalmat nézi, a növekvő alkoholfogyasztás elleni harcot csak kevesen. Így nem csodálkozhatunk rajta, ha a korszerű falusi boltokban is előkelő helyen és gazdag választékban kínálják a különféle, drágábbnál-drágább márkás italokat, a többi polcon pedig minimális választékát találjuk a legfontosabb és legkeresettebb élelmiszerféleségeknek. Az sem a véletlen műve, hogy szinte minden községi élelmiszerboltban lehet palackozott sört kapni, de málnát vagy szódát, esetleg ásványvizet csak elvétve és szűkös választékban. . Helyet és munkát ezek is igényelnek, de a forgalmat csak fillérekkel növelik. Hogy a vásárlók olykor nehezményezik az elégtelen ellátást, a hiányos áruválasztékot és „kiborulnak", mert tíz-húsz vagy még ennél is több kilométert kell utazniuk, hogy a legközelebbi városban megvásárolhassák a keresett árucikket, az a legtöbb boltvezetőt egyáltalán nem zavarja. Pedig az élelmiszerboltok legfőbb feladata, hogy minden tekintetben maradéktalanul kielégítsék a fogyasztók igényeit. Nem nagyon törik magukat, mégis csak elvétve bíráljuk a boltvezetőket. Ellenben útón-útfélen — magunkban és hangos szóval is — szidjuk a vendéglátóipari kiszolgálást. Jogtalanul, meggondolatlanul. Mert korunk pincérei — ha ók maguk nem is hangoztatják — bizony elkötelezetten harcolnak az alkoholizmus ellen. Elismerik, hogy jelentős bevételt biztosít népgazdaságunknak a naponta, havonta, évente elfogyasztott alkoholért befolyó pénzösszeg, ugyanakkor azt is tudatosíják, hogy a másik oldalon ugyanakkora vagy talán még nagyobb kára származik társadalmunknak az alkoholfogyasztás növekedéséből. Az egy személyre jutó évi alkoholfogyasztás tekintetében már így is elég rangos helyet foglalunk el az európai ranglistán. Tavaly csupán sörből csaknem száztizenöt litert fogyasztottunk fejenként Szlovákiában. A tervek szerint már az idén jelentősen növeljük az alkoholmentes üdítő italok gyártását, de az alkohol tartalmú italok előállítását is. Vajon mekkora erőfeszítést igényelne a kereslet kielégítése, ha netán máról-holnapra megváltozna a helyzet és udvarias, gyors és valóban vendégszerető kiszolgálással találkoznánk a vendéglátóipari üzemekben. Mert manapság bizony félnapot is elüldögélhet a betévedt vendég az üres asztal előtt anélkül, hogy bárki is megkérdezné tőle a felszolgáló személyzetből, mit keres ott tulajdonképpen. De, mint már említettem, nem szabad félremagyaráznunk a jelenséget. Nem lusták, udvariatlanok és vakok a felszolgálók, hanem meggondoltak és következetesek. A késedelmes kiszolgálás, a vendégvárakoztatás is egyik módszere az alkoholizmus elleni harcnak. Hadd gondolkozzék a kedves vendég, miért is akar éppen alkoholt fogyasztani? Lehet, hogy félórán belül meggondolja a dolgot és visszamegy szépen a munkahelyére. Vagy... átsétál a közeli kiskocsmába és a tervezett nagy pohár citromlé helyett két féldeci erőset gurít le a torkán, egyet az idegei megnyugtatására, egyet pedig merő bosszúból. (kádek) Kenyerünkért! a jó takarmányafapért Köztudott, hogy Szlovákia keleti részében később kezdik, s később is fejezik be az aratást. Nemrégiben ülésezett a kerületi operatív aratási bizottság, s megállapította. hogy míg a trebiiuvi járásban a kombájnok napi teljesítményátlaga 5,6 hektár, addig a ko&icei járásban 1.5, a michalovcei járásban meg 5 hektár. Kerületi méretben 1400 gaboíakonibájn üzemel, s egy kombájn ■ api teljesítményátlaga csupán 3,2 tektárnyi, ami az aratás ütemének gyorsítását követeli. Hiszen a múlt hónap végéig a kenyérgabona-területnek csupán az egyötödén végeztek az aratással, s az említett dátumig 6500 tonna sörárpát vásároltak fel. Ez semmiképpen sem kielégítő. A felhántott tarlót be kell vetni másodnövényekkel, nem várathat magára a gyümölcs és a zöldségfélék begyűjtése, éppen a piacellátás és a konzervgyárak üzemelése sürget. Be kell gyűjteni minden szál takarmányt, ápolni kell a kapásnövényeket, s öntözni, ha a szükség úgy kívánja. Ezáltal csökkenthetők az aszály okozta veszteségek. Az utóbbi napokban Kelet-Szlovákiában átlagosan 36 mm csapadék hullott, ami örvendetes tény. Ennek ellenére a zöldségfélék, a silókukorica és egyéb takarmánynövények az eddiginél több csapadékot igényelnek. Az öntözés csak 1200 hektárnyi területen folyik a kerületben, ami kevés. Juraj Mikita, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság vezetője kijelentette: a műszaki ellátottság sokra képes, de a gép nem nélkülözheti az embert. Tehát a traktorosok, gépkezelők, s társadalmi munkások lankadatlanul küzdenek azért, hogy a nyári és az őszi mezőgazdasági csúcsmunkák példás végzésével hozzájáruljanak a népjólét emeléséhez, a népgazdaság továbbfejlesztéséhez. (illés)
