Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-31 / 30. szám

1978. július 31. SZABAD FÖLDMŰVES. Űj méheszév ffpr kezdődik Augusztusi teendők Augusztus elsejével meg­változik a méhek élete. Ta­vasszal az egyes méhcsalá­dok a behordott nektárt a Hasítástól távolabb tárolták, így az anyának petézésre szabad sejteket biztosítanak. A következő időszakban a behordott édesharmatot a fiasítás közelében helyezik el, mely íokozatosan keve­sebb lesz. Hazánk déli részén — egyes helyek kivételével — nincsenek nektárt kínáló nö­vények, tehát alig van, vagy csak kevés a hordás. A fia­sítás folyamata gyengül. Mi a méhész kötelessége ebben az esetben? Az új méhészév kezdetével a kikelő méh testi tulajdon­sága megváltozik. A nyári méhek csak öt-hat hetet él­nek, a most születő — téli méhek — szaporodnak. Élet­idejük hosszabb: azaz öt-hat hőnap. Számos vizsgálat azt is bizonyította, hogy vérsejt­jeik összetétele különbözik egymástól. A méhész kötelessége te­hát, hogy az évad kezdetén kis adagokban való serken­téssel arra ösztönözze a csa­ládot, hogy minél több jól táplált fiatal méhet neveljen. Répacukrot tartalmazó ször­pöt kapnak. A garatmiri­gyükben pempös váladékot termelnek. Az utóbbit túl­nyomó részben az idősebb munkásméhek termelik úgy, hogy a nektárt és édeshar­mat begyűjtésénél ösztön­­szerűleg készítik azt. Az öreg munkásméhek hiánya esetén a fiatal méhek is ter­melhetnek váladékot. Ez ki­hat a méh szervezetére any­­nyira, hogy nem éri el azt a megfelelő testi állapotot, mely a méhcsaládok tavaszi fejlődéséhez szükséges. Az előrelátó méhész ebben az időszakban a következő intézkedéseket valósíthatja meg: 1. A fiatal telelő mé­hek születésekor a családok­ban ne legyen nagyobb ter­jedelmű nyílt fiasítás, mely­nek álcái még igénylik a pempöt, melyet a fiatal mé­hek termelnek. 2. Ügyeljen arra, hogy a fiatal méhek erejét ne terhelje invertáze feldolgozással, melyet a téli készlet kiegészítése céljából beadott cukorszörp tartal­maz. Az első követelményt úgy érheti el a méhész, hogy a téli készlet kiegészítésére beadott cukorszörpöt au­gusztus végén nagyobb egy­másutáni adagokban juttatja a szűkített fészekbe a csa­ládnak. A fészket azért kell szőkíteni, hogy a méhek a szörp feldolgozása után kénytelenek legyenek az üres sejtekben tárolni. Ilyen­kor az anyának már csak kevés üres sejt áll rendel­kezésére. Ha célszerűen já­runk el, sok fiatal, hosszú­életű téli méh kel, ezek nem gondoznak nyílt fiasítást, hanem tartalékolják a kö­vetkező tavaszra. A pihent, nagy létszámú család, a mé­hész örömére nagy lendület­tel indul fejlődésnek. Második követelmény, hogy a fiatal méheket ne kény­­szerftsük invertázé feldolgo­zására. Ezt a következőkép­pen oldja meg a hozzáértő méhész: augusztus vége felé. amikor a cukorszörp felete­tését szorgalmazza, a csalá­dok még nagyszámú öregebb méhhel rendelkeznek. Ezek­nek az a küldetésük, hogy a beadott szörpöt feldolgoz­zák. A tapasztalt méhész te­hát a téli készlet idejében való kiegészítésénél sikere­sen kihasználja az öregedő méhek erejét, megkímélve a fiatalabbakat, hogy annál hatásosabban vegye igénybe azokat tavasszal. Szólni kell még a fiatal méhek fehérjeanyag ellátá­sáról is. Nyáron a fiatal mé­hek nagy mennyiségű virág­port fogyasztanak. Az így nyert fehérje а ретро ter­melését segíti elő. A fiatal téli méh szervezete már nem fordíthatja a testében fel­gyülemlő fehérjét pempőter­­melésre. Ennek következté­ben a fehérjeanyagok a méh szervezetében az úgyneve­zett zsírtestben tárolódnak. Ezt tavasszal használhatják fel a fiasítás etetésére, рет­ро formájában. Augusztusban már nincs vlrágporhordás, s nagyobb mennyiségben a fészekben sem található. A gondos mé­hész ajándékként beakaszt a család fészkébe egy virág­­poros keretet, melyet a ta­vaszi bő hordás alkalmávat tett félre. Ennek hiányában cukormézes lepénybe kevert virágpor-pótlóval (pékélesz­tő, zsírtalanított tejpor stb.) pótolja a szükségletet. Svancer Lajos Ebben a hónapban' a fiatal foglyok és fácánok tolla fo­kozatosan kiszínezódlk, a­­zonban a repülést már töké­letesen elsajátították. A kü­lönböző fajokhoz tartozó többi madarak vedlenek. Az időjárásnak megfelelően a gólyák vándorútra készülőd­nek. Itt hagy bennünket a kakukk, a kerti gerle, a vadgalamb és a fürjecske is. Az Idősebb szarvasbikák augusztus derekáig — a fia­talabbak később — hántják agancsaikat. A háncs eltávo­lítása úgy történik, hogy a bika agancsát a fák, bokrok törzséhez dörzsöli. Színe a bőr alatt halvány, majd fo­kozatosan megbámul. Au­gusztus utolsó hetében a dánbikák is elkezdik lapát­jaik tisztítását. Igyekszenek, hogy a nász Idejére „szé­pek“ legyenek. Viszont, eb­ben a hónapban befejeződik az őzvad násza, és ezt köve­tően az öreg őzbakok titok­zatosan Bltűnnek. Ez a hónap az utolsó le­hetőség arra, hogy beszerez­zük a télre szükséges takar­mányt, az erdei gyümölcsfák termését a vadak etetésére. Erre a célra fenntartott föl­deket, remízeket bevetjük repcével. Ez télvíz idején rendkívül jő és kiadós ta­karmányt nyújt vadjainknak. A fácánokat etetjük, így csalogatjuk őkét a remízek­be vagy a kis erdőkbe. A fá­cánosban figyelmesen meg­nézzük a csapdákat, amelye­ket a ragadozók fogására állítottunk fel. Idejében megszervezzük az éjjeli szol­gálatot is, hogy elejét ve­gyük a fácánkakasok lelövé­­sének. Azokban az erdőkben, a­­hol szarvasállomány van, körültekintően kiszemeljük azokat a bikákat, amelyeket szeptemberben őhajtunk le­lőni. Egyidejűleg rendbehoz­zuk azokat a vadászösvényé­­ket, amelyeken cserkészni szándékszunk az „grdők ki­rálya“ után. A vadállomány szaporodá­sához, valamint helyhezkö­­téséhez kedvező környezeti feltételeket kell kialakítani. Sík és dombterületeink, er­­delnk, csendereseink, szél­védő pásztáink vadeltartó­képessége jelentősen fokoz­ható változatos termésű vad­földek létrehozásával, külön­féle mag- és bogyós-cserjék ültetésével, etetők létesíté­sével, vadbúvók képzésével. Ismert jelenség például, hogy a fogoly és a fácán félidőben a dűlőutak, patak­medrek, vasútvonal, sőt or­szágutak mentén lévő bok­rokban, keres menedéket és táplálékot. Fontos felada­tunk tehát, hogy eme mada­rainkat elvonjuk a veszé­lyeztetett helyekről: megfe­lelő búvóhelyet és táplálékot nyújtsunk nekik. Ennek ér­dekében alakítsunk ki idő­szakos védősűrűket. A fácán a fogolynál job­ban kívánja a védősűrfit, ebben a fát. Ez biztosítja he­lyét, valamint védelmet nyújt az időjárás és a raga­dozók elleti. Ezért в'védő­sűrűket elszórtan és mozaik­­szerűen helyezzük el. A fá­cán nagyobb kiterjedésű vé­dősűrűt kíván, mint a fo­goly, ezért a fa- és bokor­csoportok, csenderesek fél hektárról akár tizenöt hek­tár terjedósűek is lehetnek. A védősűrűk száma, kiter­­jgdése és minősége a va­dászterület viszonyainak és a tenyésztés céljának megfe­lelően váltakozik. Olyan le­gyen, melyben a vad szíve­sen tartózkodik. Ne legyen túl magas és sűrű, de kifo­gástalannak kell lennie. Leg­jobb a homokos, könnyű ta­laj, ahol a fácán könnyen kaparhat, fürödhet, esős Idő­ben pedig könnyen felszá­rad. Az uralkodó szeleket sűrű szélfogó cserjeszinttel, esetleg sűrűn telepített, de csonkított fenyőkkel meg­törhetjük, mert ezek a ha­vat a szegélyen felfogják. A védősűrűk szélein húsz mé­ter szélességben telepítsünk tüskés bokrokat (galagonya, kökény, akác, szeder stb.), hogy az avatatlanok ide ne juthassanak be. Az ülteten­dő növényfajták kiválasztá­sánál mindig ügyeljünk arra, hogy a gallyazök, a vihar el­leni védőövezetek, fapász­­ták, örökzöld bokrok olya­nok legyenek, melyeknek termését — különösen télen — megehesse a fácán. A fogolynak azért is nagy szüksége van védősürű-öve­­zetre, facsoportokra, mert télen a hó és a hideg, vala­mint a ragadozók ellen ta­karást, tavasszal — a költés idején — jó fészkelőhelyet és védelmet nyújt az időjá­rás ellen. Megmarad ugyan a sík, takarás nélküli terü­leteken is, de Ilyen helyeken csak a kedvező időjárású években szaporodik el, de nem olyan mértékben, mint a fával tarkított területeken. Tehát a fogolyállomány sok­kal nagyobb a folyó vagy a patak mentén, vagy olyan helyeken, ahol facsoportok, sűrű aljnövényzetü fasorok, bokros árokpartok vannak, mint a kopár részeken. Nem szereti a nagykiterjedésű, erdős területeket,de szükség esetén szívesen húzódik be az erdő szélébe. Ezért az ilyen területeken az erdők széleit a fogoly igényelnek megfelelően alakítsuk. Augusztusban lőjjük a vad­kacsákat, a gácsért. Lövés­nél vigyázzunk a víz tükré­re. Szép vadászélményt nyújt a vadgalamb vadászata Is,, természetesen a vonulást megelőzően. Nagy figyelmet fordítsunk a tőrözésnek azokon a he­lyeken, ahol ez divat és szenvedéllyé vált. Szeműnk a vadátjárókon-váltókon, ba­rázdákon legyen. Ebben a hónapban, ahol a szaporulat megfelelő, engedélyezett a fogoly vadászása Is, termé­szetesen a vadásztársasá­gokba szervezett, vadász­jeggyel rendelkezők részére. J. M. Habrovský Hogyan védekezek? A (épekben volt fertőzött, fiasítás, de nem sok. A kap­tár alján annál több meszesedet! fiasítás hevert. Össze­szedtem belőle egy gyújtódobozra valót és elvittem az állatorvosnak. Nyomban meg is vizsgálta, de gyógymódot ö sem tudott. Hozzáfogtam hát a mentéshez a magam feje szerint. Egy gyermektápszeres dobozt minden este megtöltöt­tem fele-fele arányban készült cukorszörppel ás a beteg családot megetettem. Egyúttal pedig három naponként egy szép fiatal lépet tettem a fészek közepébe. Az volt a célom vele, hogy a beteg fiasításos lépeket lassacskán kiszorítsam. Az etetést három hét múlva befejeztem. A kiszorított lépeket a fészektől távolabbra akasztottam, kiselejtezésükre várva. Továbbra már nem figyeltem az időt pontosan. Elég az hozzá, hogy a méhcsalád a leg­közelebbi vizsgálatkor szép volt. Népe sok, az új lépek­­ben bő eleség. A munkám megtérül azzal, hogy a selejtezett lépekbőt viaszhoz jutok, a méhcsaládok jók, megállják a helyü­ket. S. I. Az 1900 as évek elején, gőzölt bükkfából készített méhkaplár. Több kiállításon sikerrel szerepelt. Fotto: —nki— A ragadozók fogása A ragadozók szaporodása ellen körültekintően kell vé­dekezni. A régebbi csapóvasakat, dorongcsapdákat újab­ban az élve-fogás váltotta fel. Erre a csapó -és billenő­­láda a legegyszerűbb, de' legeredményesebb eszköz. Ebből a jól kezelt vadászterületen száz hektárra átlago­san két darab szükséges. A menyétek fogására igen alkalmasak az olyan jól bekerített helyek, ahol a me­nyét a csalétekhez csak egy betoncsövőn keresztül jut­hat. A cső végén helyezik el a csapóládát. A szarkák és szürkevarjak fillen nem érdemes mérget használni, mert a mérgezés veszélyes következmények­kel járhat. A lelövésen és az uhuvadászáson kívül jő eredményeket lehet elérni a hollandiai módszerrel, mely­nek lényege: dróthálóval felülről is bekerített trágya­­rakás, amelyhez a varjak csak a tetőn levő létraszerű nyílásrendszeren át juthatnak be, de ki már nem repül­hetnek. A hálón belül csalogatóul egy élő varjút Is el lehet helyezni. j. M. H. Gondoskodnak az utánpótlásról Több halászszervezeti lagtól hallottam mér, hogy baj van az utánpótlással. Kevés fiatal szeret foglalkozni es­zel a szép sportággal. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy költséges, mások viszont azzal, hogy nem fizető­­dik ki. Igaz nem olcsó a halászfelszerelés, az engedély, sok időt is kíván ez a hobbi. A szenvedélyes horgászok többségét nem a nyereség vágya viszi a vízpartra, hanem a természet szeretete, ahol pihenést, kikapcsolódést ke­res, valamint a kapás, a bevágás, illetve a horgász és a hal küzdelme. Nem hiszem, hogy a fiatalokban nincs meg ez a vágy. Véleményem szerint inkább nemtörődöm­ség az oka annak, hogy egyes szervezetekben rendsze­resen és következetesen foglalkoznak a fiatalokkal: jú tanácsokkal, segítőkészséggel, versenyekkel, előadások­kal stb felkeltik az érdeklődést körűkben. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a fiatalok elriaszt­ják a halat, hangoskodnak és nem tudják megfelelően kezelni a felszerelést Számtalan példát lehetné említeni, hogy a zajos fürdőhelyek közelében is szép zsákmány­hoz jutott a horgász. Azt hiszem, hogy barátaim közt akadnak olyanok is, akik elfelejtették, hogy ők is vol­tak „kezdők“. Panaszkodás helyett tehát inkább jó ta­nácsot, magyarázatot adjunk. Ilyenkor az eredmény Is megmutatkozik. íme egy példa: Ebben az évben több pe­dagógus halásztárs közreműködésével Kamenínben (Ké­­ménden) a Csehszlovák Szovjet Barátság Szövetsége védnöksége alatt negyvenkilenc tagú ifjú horgászok köre alakult. A pedagógusok a fiatalokat ellátták jó tanácsok­kal a felszerelést illetően és különféle hasznos tudni­valókkal. Ennek az lett az eredménye, hogy a Garam­­szigeten már megrendezték az első versenyt. A rajthoz harmincöt ifjú állt. Igaz ugyan, hogy a nagy halak nem haraptak, de apréhallal sokan büszkélkedhettek. A győz­tes Veres Nándor lett, tizennégy aprőhallal. A CSSZBSZ alapszervezete a szükséges horgászfelsze­relés megvásárlásához is hozzájárult. A propaganda és az agitáció hatása már most gyümölcsözik, tovább sza­porodik az érdeklődők száma. A horgászkor tagjai segítséget nyújtottak az aratási munkálatokban. Az itt szerzett pénzből felszerelést vá­sároltak. így az anyagi gondok is megoldódnak. Ezen­kívül még egy versenyt rendeznek, ahol többek között a természetben is elkészíthető halételek „titkaival“ is megismerkednek. Azt hiszem, hogy így és hasonló mődon megoldható az utánpótlás másutt is. J. P1 a v e c Felszerelés, csali - és a hal Az eredményes horgászathoz tartozik a jól megválasz­tott horgászhely és — a megtelelő csali mellett — a gon­dosan összeállított horgászszerelés, a jó „horgászkézz­ség". A horgászok és a halak közt tolyő. Immár évszázados küzdelem kellően tapasztalttá és óvatossá tette a hala­kat. A különböző cégek által, nagy választékban előállí­tott, korszerű horgászkellékek ma mér nem jelentenek luxust, egyértelműen az „eredményes“ horgászatot segí­tik. Aki ma halat akar hazavinni a horgászkirándulásról, az ugyancsak odafigyel a „készség“ összeállítására. En­nél elsőrendű szempont a finom, könnyű szerelés. A horgászcikkipar ma már olyan korszerű gyártmá­nyokkal segíti a sporthorgászokat, mint a pehelykönnyű műanyag csóbotok, melyeket órákon át lehet — fáradt­ság nélkül — kézben tartani. Az úsztatós, pergető, vagy éppen legyező, horgászatot folytató sportember az egész napot áthorgászhatja anélkül, hogy különösebben elfá­radna a karja. A könnyű, finom szerelés másik főszereplője a mű­anyag horgászzsinór. Az ipar rohamos fejlődése Sred­­ményezte, hogy e kívül álló előtt hajszálvékonynak tűnő damylok, platyluk, silonok teherbíró képessége, szak­nyelven: szakító szilárdsága hihetetlen mértékben meg­nőtt. Ennek eredményeként a halak számára kevésbé feltűnő, egészen vékony zsinórra köthetjük horgainkat. Nyílt vízi horgászatnál, ahol a hal nem tud elakadást jelentő fedezékbe futni, nagyobb halakhoz is megfelel a 0,25—0,30 mm-es zsinór, teherbírása 3,5—4,5 kg. Még a nagy igénybevételt jelentő, nád menti pontyozáshoz Is alkalmas ma már a 8—12 kg szakítószilárdságú 0,40— 0,50 mm-es, jó minőségű műanyag zsinór. N. M. jó ötlet Az Ex Plzeň ’78 országos gaszt­ronómiai kiállí­tás egyik érde­kessége volt, hogy a sült hal után vágyódó látogató maga keríthette ho­rogra ebéd-por­cióját. A halak­tól bővelkedő tárolómedence bal partján je­gyet vett, mire komplett hor­gászbotot ka­pott kölcsön csalétekkel e­­gyütt, a jobb parton pedig már leste a sza­kács, mekkora halat dobhat a forró zsírba. Horgászrendez- ч vényekén nem ártana ezt az ötletet hasznosí­tani. —ksz—

Next

/
Oldalképek
Tartalom