Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-24 / 29. szám

1978. iűlius 24.

SZÖVETSÉGI SZEMLE

A termés betakarítása a mezőgazdasági munkák egyik legfontosabb időszaka, amely a dolgozók jelentős erőkifejtését, valamint a gépek, munkaeszközök maximális bevetését, megterhelését követeli meg. Az aratás időszakét a száraz és meleg időjárás jellemzi, amely komoly veszélyt jelent, hiszen gyorsan gyúlékony anyag maga a lábon álló gabona, a szalma, a száraz évelő takarmányok. S mivel egyre több gépet használunk aratás idején, ezzel arányosan növekszik a tűzveszély is.

Az aratási időszakban mezőgazdasági üzemeinket kiváltképp fenyegető tűzveszélyről beszélgettünk ján Fogáé alezredessel, az SZSZK Belügyminisztériuma Tűzrendészéti Főfelügyelőségének parancsnokával.

— A legutóbbi esztendőkben — mondotta Fogai alezredes elvtárs

— a mezőgazdaságban, aratás idején a tűzesetek zömét kiváltkép technikai fogyatékosságok okozták. Л takarmányszárítók üzemelése, a helytelen tárolás, a száraz takarmányok öngyulladása következtében adódott a legtöbb tűzeset. Viszont a gondatlanság is megvámolta a verejtékkel betakarított termést.

A továbbiakban Fogai elvtárs elmondotta, hogy megtették minden intézkedést, amellyel a tüzesetek csökkentését igyekeztek elérni. Ennek keretében a vasútigazgatósággal megegyeztek abban, hogy az aratás időszakában a lehető legkevesebb gőzmozdony közlekedik majd vasúthálózatunkon. Ezt a veszélyforrást teljesen kiküszöbölni sajnos még nem tudják, de földműveseink ma már nagyobbára betartják az erre vonatkozó rendelkezéseket és a tűzveszélyes vasúti pályatestek mellett gabonaföldjeiket felszántott védősávval óvják. Azonban nemcsak a gőzmozdonyokból kipattanó szikra, hanem az utasok által eldobott égő cigaretta is gyakran okoz jelentős károkat. S nemcsak a vasút mentén, hanem a közutak mellett levő gabonaföldeken is. A nyári szabadságok időszakában óriási a turistaforgalom. Közutainkon ezrével vándorolnak kül- és belföldi túristák, gépkocsikon szabadságra igyekvők, s ez szintén fokozza az amúgyis jelentős tűzveszélyt.

Feltettük a kérdést, mit tanácsol a tűzesetek megelőzése, illetve leküzdése érdekében.

— A földeken dolgozó gépeket — válaszolta az alezredes elvtárs

— minden műszak megkezdésekor feltétlenül ellenőrizni kell. Ugyanígy a stabil gépek villanyberendezésének ellenőrzése sem mellőzhető, mert sokszor okozott már tüzet egy rövidzárlat. Különösen a szárítóberendezések üzemelésekor szükséges a fokozottabb elővigyázatosság, mivel a forró levegős SZP2—8, a PETKUS T—88, illetve T—883, a SZPB—2, a SO—58 és a 8SV szárítóberendezés jelent komoly veszélyt. A szárítók építésekor és felszerelésekor feltétlenül ügyelni kél) az égéskor előálló hulladéktermékek tökéletes eltávolításának lehetőségére és a helyiségek kellő szellőztetésére. A tűzvédelem szempontjából a mezőgazdasági termékek mesterséges szárításakor a szárító környékét feltétlenül tisztán kell tartani és a fűtőberendezést körültekintő óvatossággal kezelni.

— További követelmény — folytatta Fogai elvtárs — az emberek oktatása, nevelése, hiszen a tűzesetek felét a gondatlanság, a szakszerűtlen, hozzá nem értő kezelés, illetve a szabályok és a rendeletek be nem tartása, megszegése okozza. Ott, ahol a mezőgazdasági üzem saját tűzoltó alakulattal rendelkezik, ne sajnálják tőlük az anyagi és erkölcsi támogatást, hiszen szükség esetén komoly segítséget nyújthatnak a tűz megfékezésében. A közelmúlt napokban Puchovban tartottuk meg Szlovákia, valamint az egész köztársaság legjobb önkéntes tűzoltó rajainak országos versenyét. Itt mutatták be tudásukat és adtak számot felkészültségükről. Az üzemi tüzoltórajoknak azonban az egész év folyamán folyamatosan kell gyakorlatozniuk, edzéseken résztvenni, hogy az önkéntes tűzoltók fizikai erőnléte javuljék, s Így kellőképpen felkészüljenek az esetleges bevetésre. Az ilyen tevékenység különösen az ifjúság számára ajánlatos, hiszen ez kollektív szellemre, egymás segítésére, de különösképpen rendre és fegyelemre nevel. Végereményben hasznos sportág, — hiszen stafétafutás. kúszás, illetve akadályok leküzdése is szerepel a versenyszámokban — és bátor helytállást követel. Tehát ajánlatos, hogy necsak az idősebbek, hanem elsősorban a fiatalabb korosztály sajátítsa el ilyen formában a tűzvédelem alapvető szakmai ismereteit. Ez a későbbi esztendőkben is hasznosítható tudásanyag. A kellő felkészültség pedig szükség esetén a társadalmi vagyon, a közösség értékeinek megmentését szolgálja.

Remélhetőleg nem talál süket fülekre Fogai alezredesnek, a Belügyminisztérium Tűzvédelmi Felügyelősége parancsnokának ez utóbbi megjegyzése, hiszen a szocialista tulajdon védelme, megóvása nemcsak az állami szervek és a hatóságok feladata, hanem a dolgozók legszélesebb rétegeinek, mindannyiunk legelső kötelessége.

(obenau)

Balesetmentes munkát

A mezőgazdasági üzemek baleset listáit szemlélve, kitűnik, hogy a legtöbb baleset július, augusztus hónapokban, valamint késő ősszel történik. Nyilvánvaló az is, hogy manapság már tervszerűen folyik a védekezés és elsősorban a megelőzést szorgalmazzák az erre hivatott szakemberek. A szövetkezetekben, állami gazdaságokban, az ipari üzemekhez hasonlóan munkabiztonsági csoportok alakultak, amelyek munkáját munkabiztonsági technikus irányítja. Munkájuk szakértelmét és nagyfokú lelkiismertességet igényel, hiszen az „ördög nem alszik“. A gondatlanul kezelt gépi berendezés, az előírások be nem tartása, komoly baleseteket vonhat maga után.

A közeltmúltban Hrabovsky elvtárssal beszélgettem, nki közel öt éve dolgozik munkabiztonsági technikusként a nesvadyi (naszvadi) szövetkezetben:

A többéves tapasztalat bizonyára könnyíti munkáját, akadt ez idő alatt jó pár tanulság, tudja, hogy hol szorít a cipő. Történt mostanában komoly baleset a közösben? — kíváncsiskodtam.

— ürömmel közölhetem — válaszolt a kérdezett, hogy sem mostanában, de eddigi működésem során sem akadt komolyabb baleset. Elsőrendű feladatunk a megelőzés. Évente többször vesznek részt iskolázáson dolgozóink. A részvétel szinte százszázalékos. Ma m'ár nem kell unszolni senkit, ha előadást tartunk. Évről évre javul a helyzet ilyen szempontból.

— Kik az előadók? — vétettem közbe.

— Többnyire a közös szakemberei vezetik az előadásokat. Ok ismerik legjobban a helyi jellegű problémákat. Természetesen esetenként a jmi szakembereit is igénybe vesszük.

— Amit elmondott, dicséretes. Térjünk azonban a konkrét dolgokra. Hány baleset történt tavaly? Mi a helyzet az idén?

— Tavalyi mérlegünk 19 baleset. Nem mondható soknak, komolyak sem voltak, de őszintén szólva, óvatossággal, körültekintéssel sokat elkerülhettek volna az „áldozatok“. Dehát igy van ez „a lónak négy lába van, mégis megbotlik“, tartja a közmondás. Persze a mi feladatunk, hogy minimálisra csökkentsük a „botladozást“.

— Az idén csak három könnyebb sérülés volt a közösben. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy a kritikus nyári időszak, az aratás ne végződjön kedvezőtlenül, ilyen szempontból sem. A betakarításban részt vevő dolgozók iskolázáson vettek részt, ahol ismételten átvettük a különböző munkaszakaszok biztonsági előírásait.

— Vajon gondoltak-e arra, mi történjék, ha mégis szerencsétlenül jár valamelyik dolgozó — szakítottam félbe ismét Hrabovsky elvtársat.

— Természetesen — felelt gondoskodás nélkül. A különböző részlegeken összesen huszonkét önkéntes „egészségügyi“ dolgozik. Valamennyiük rendelkezik megfelelően felszerelt egészségügyi táskával, és a szükséges szakismeretekkel. A körzeti orvos nem egy esetben dicsérte meg embereinket a szakszerű segélynyújtásért. Sőt, előadáson is résztv'ettek, ahol az orvos előadása alapján bővíthették ismereteiket.

— Persze, hogy visszatérjek a megelőzésre, gépszemlénk alkalmával munkabiztonsági szempontból is átnéztük a kombájnokat, vontatókat — tette még hozzá a kérdezett.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a nesvadyi szövetkezetben valóban komolyan veszik a balesetmegelőzést, nemcsak „tessék-lássék“ törődnek a dolgozók biztonságával. Befejezésül, csak balesetmentes, hasznos munkát kívánhatunk. Azokban a szövetkezetekben pedig, ahol esetleg hiányosságok mutatkoznak e téren, szolgáljon ösztönzésül a naszvadi példa.

Barak László

Nagyobb felelősségérzettel

A munka- és egészségvédelemről való gondoskodás szocialista társadalmunkban az elsőrendű feladatok közé tartozik. Megóvni a dolgozókat mind egészségi, mind munkaképességük csökkenésétől elsődleges feladat nemzetgazdaságunk minden szakaszán, így a mezőgazdaságban is.

Köszönet és hála a CSKP céltudatos politikájának, hogy egyre magasabb szintre emeli a szociális gondoskodás sokrétű lehetőségeit. Köztük kiváltképp a munka- és életkörülmények javítását, a politikai és szaktudás növelését, az életszínvonal állandó emelkedését és a dolgozók szociális biztonságát szorgalmazza. A mezőgazdasági üzemeinkben, de főképp az egységes földművésszövetkezetekben, csak az utóbbi időben kezdtünk ezzel a kérdéssel foglalkozni. Azért a szövetkezetekben mindent el kell követni, hogy a gyorsan fejlődő technikai vívmányok mellett olyan munkafeltételeket biztoltsunk a dolgozóknak, amelyek elősegítik a különböző munkafolyamatok tökéletes elvégzését.

Minden vezető dolgozónak és technikusnak úgy kell megszerveznie a munkát, olyan módszereket, eljárásokat kell alkalmaznia, hogy minden munkahelyen, teljes egészében érvényesítsék a munkavédelmi előírások betartását, a higiéniát és a munka legmagasabb fokú kulturáltságát. A rossz munkafeltételek és -környezet, csökkenti a dolgozók munkateljesítményét.

A trebišovi járásban a munka- és életkörnyezet javítására figyelemre méltó összegeket fordítottak a szövetkezetek, dö ez nem tükröződik vissza a munkabalesetek és a megbetegedések számának csökkenésében.

Az 1975-ös évben járásunk területén a munkabalesetek száma 257, ez 3,11 százalékot tesz ki, ami összesen 5625 munkanap kiesést jelent és ez egy balesetre átlagosan 22 munkanapveszteségnek felel meg. Ez a szám kedvezőtlenebb, mint 1974-ben, amikor csak 217 munkabaléset fordult Slő, de jobb az 1973-es évnél, amikor 281 baleset adódott.

A munkabalesetek száma a Zemplinské Hradišťé-i (Hardicsai] Efsz-ben a legrosszabb, ahol 9,7 százalékot tett ki. Utána következik a Plešany-i (szentesi) 7,6 százalékkal, V. Kamenec (Kövesd) 6,6 százalék és Vojöice

5,5 százalékkal. A legjobbak között találjuk a Bofl (Boly) Efsz-t 0,7 százalékkal, őt követik Vejkov 1,1, Gelovce 1,3, Hraű és Kysta 1,5 százalékkal, Zatin (Zétény), V. Horeš (Nagygéres) pedig 1,6 százalékkal.

A munkabaleseteken kívül vannak még a különböző megbetegedések és egyéb balesetek következtében mulasztott napok, ami összesen 101848 munkanap-kiesést jelent és így a fentivel együtt 107 473 munkanapkiesés volt a termelésben. Ha ezt az időt átszámítjuk dolgozóként évi 300 munkanapra a szövetkezetben, úgy 358 dolgozó esett ki egy éven keresztül a termelésből, az amúgy is munkaerőhiánnyal küzdő szövetkezetekben. A munkatermelékenységre átszámolva, ami a szövetkezeteinkben egy állandó dolgozóra nyolcvanezer korona körül mozog, úgy láthatjuk, hogy 29 millió korona körüli hiány mutatkozott a szövetkezeteink termelésében, ennyivel lettünk szegényebbek. Ehhez pedig még hozzá kell számolnunk a táppénzösszeget, ami egy napra a legszerényebben számítva is 40 korona (de ennél több a valóság), úgy az állam pénztárából közel négymillió 300 ezer koronát fizettünk ki a betegség idejére. így csak a járásunk területén levő szövetkezetekben a hiányzás okozta kiesés nemzetgazdaságunknak harminchárom millió koronás megterhelést eredményezett.

Érdemes ё számok felett elgondolkodni és keresni azokat a lehetőségeket, amivel csökkenthető a munkabalesetek és a megbetegedések általi kiesés. Láthatjuk, hogy a csökkentések lehetősége adva van. Bizonyítják ezt azok a szövetkezetek, ahol 2 százalékon alul volt 1975-ben a munkabalesetek száma. Ott Is ugyanolyan körülmények között dolgoztak, mint a másikban, csak jobban betartották az előírásokat.

1975. január 1-től a szövetkezeteinkben megalakították a munka- és egészségvédelmi bizottságokat. Rájuk vár a jövőben a munka- és Sgészségvédelmi előírások betartásának szorgalmazása. Reméljük, hogy a jövőben erre is sor kerül, mert a nagy szövetkezetekben az egyesülések után már a bizottságok mellett munkabiztonsági technikusok is vannak és ezek együttesen azon fáradoznak, hogy a fennálló hibákat eltávolítsák a munkabiztonság és egészségvédelem terén.

PARAJOS LÄSZLÖ,

az SZFSZ jb. munkatársa

S

a

felelős?

A Bratislavai „Nové mesto" állomásra százával érkeznek reggel az Utazók. Az еду-két Órás üt után sokan betérnek falatozni a büfébe, s a nyárt kánikulában még többen szeretnék sZomfukat oltani valamilyen frissítővel. Nemrégiben ottfártunk, de csak sört lehetett kapni, s így csalódottan távoztak a vendégek.

A reklamálásunkra a csapos válasza a következő volt:

— A frissítőital kell az aratóknak.

Jó két óra múlva Slovenské Darmotyban I Szlovákgyarmaton) álltunk

meg szomfunkat oltani. Gondoltuk, mivel nagy forgalmú határátjáró közelében van a vendéglátóüzem, válogathatunk alkoholmentes italokban. Nagyon tévedtünk, mert csak zavaros sört vagy kevésbé hűtött málnaszörpöt mértek.

— Sajnos, az utóbbt időben nem vagyunk jól ellátva frissítőkkel —' panaszkodott a csapos.

Az étteremben elég nagy volt a választék, de az emberek szomját semmiféle ízletes falat nem oltja.

Vilkén (luöenecl Járás) már elharangozták a delet, de kenyérért még mindig sorakoztak.

Rendszerint sorba kell állni —> mondták többen is, mert nincs elegendő fehér kenyér, aki nem Jön időben, csak barnát vásárolhat. Péksüteményhez pedig nagyon ritkán jutnak hozzá.

A vilkeiek V. Krtísből kapják a kenyeret — s mint más járásbeliek — utolsók az elosztásban. De akkor is nehéz megérteni, hogy a harminc kilométerre levő városból csak dél felé érnek a szállítóeszközök a faluba, s csak akkor kaphatnak kenyeret. Érthető tehát, hogy sokan nem sajnálják a pénzt, időt és autóbusszal járnak Luéenecre fLosoncra) kenyeret vásárolni.

Vinicán (Ipolynyéken, nagykürtöst járásj mindössze egy üveg málnaszörpöt látunk a pult hütőrészében. A kollégámmal osztozkodtunk, s aztán jót húztunk a pohárból. Akkor vettük észre, hogy romlott. Megmondtuk a véleményünket.

— Én nem tudhatom, •ml van az üvegben — válaszolta az asszonyka. De amint látják, különben is rosszul állunk frlssítőitalokkal. Különben, ha volna is elegendő, akkor sem tudnánk hűteni, mert ómódi a kiszolgáló pult.

— Pitot, alkoholmentes sört szoktak kapni?

— Azt sem tudom ml fán terem — válaszolta a csaposnő.

A néhány kilométerre levő Szécsénkéhez tartozó Nagyfaluban többen ácsorogtak az üzlet és a kocsma előtt. Szóba elegyedtem az emberekkel. Kiderült, a délutáni Órákban sem az üzlet, sem a vendéglátó üzem nincs nyitva. Az asszonyok beszélgetés közben megemlítettek еду-két árucikkhiányt.

— Ott áll a vendéglős — mondta az egyik menyecske. Tőle kérdezze meg, milyen a választék italfélékből.

Pár lépésnyire valóban ott tereferélt a kocsmáros. ö említette, hogy már két évtizede dolgozik a kereskedelemben és érti a „zörgést".

— Tudja, sok függ az ismeretségtől. Minket Sahyból (Ipolyságról) látnak el, s nincs okom panaszkodni. Ha valami hiányzik, mindig megy valami jármű a városkába és elhozzák az árut. Tudja, az ismeretség aranyat ér...

Valóban jó az ismeretség. De az semmi esetre ne menjen más községek ellátásának a rovására.

Kőrútunk alkalmával megállapítottuk, — s amint az elmúlt években Is tapasztaltuk — a falu ellátásával sok helyütt nem törődnek kellőképpen, még a legfontosabb nyári munkák idején sem. Gondolom, baj van az áru elosztásával, de több mint valószínű az élelmiszeriparunk sem gyárt elegendőt az egyes árucikkekből. Ez vonatkozik a hűsítő italokra is, amire nagy szükség lenne a tikkasztó hőségben dolgozó falusiaknak, szövetkezeti tagoknak. Elsősorban a népi fogyasztási szövetkezet, de az üzlethálózatot ellátó többi vállalat is sokkal jobban gondoskodhatna, hogy a falut nyáridőben s általában sokrétűbben lássák el a szükséges árucikekkel.

Tóth Dezső