Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-03 / 26. szám
6 SZABAD FötDMÜVES 1976. Július 3. Д Barátság JEfsz-ben is felkészültek A csapadékos, hűvös májusi és júniusi időjárás jelentősen hátráltatta a növényzet fejlődését, ugyanakkor fokozta a különféle betegségek kártételét. mégis egyre inkább szőkülnek a hatalmas gabonatáblák. Lassan mindenütt kasza alá érnek a múlt évihez hasonlóan súlyos kalászok, elérkezik a termés betakarításának ideje. Vajon hogyan készültek fel mezőgazdasági üzemeink az aratásra? Az ezzel kapcsolatos kérdésekre ez alkalommal Horváth Vincent mérnöktől, a közel négyezerháromszáz hektáros jUROVAl (dercsikai) Barátság Efsz főagronómusátál kértünk választ. — Egyesült szövetkezetünkben az Mén 1068 hektár búza és 145 hektár árpa, tehát összesen 1213 hektár gabona várja a gépeket — hangzott a válasz. — Az aratási munkákra Idejében — és nézetünk szerint megfelelően — felkészültünk. + Mennyi kombájn áll rendelkezésükre és mit tesznek a gépek legészszerübb kihasználásáért? — Tizennyolc saját kombájnunk van: 5 darab Kolosz, három E—512-es és tíz darab kiszolgált, de még jó teljesítményt nyújtó SZK—4 típusú gép. Ezen kívül a baráti együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás keretén belül az Opavai Gép- és Traktorállomás is elküldi két E—512-es kombájnját. Hatvanegy és fél hektár gabona Jut egy átlagkombájnra, ami nem nagy megterhelés. Teljes mértékben szeretnénk kihasználni a csoportos gépbevetés előnyeit. Két gépesítési központunk van, mindkettőben két gépcsoportot összpontosítunk. A csoportokat úgy alakítjuk ki, hogy azonos típusú és teljesítményű gépekből álljanak. Így egyik gépnek sem kell a másik típusú kombájn teljesítő képességéhez, haladási sebességéhez stb. igazodnia, ellenben a csoport minden gépétől azonos minőségű csépelt gabonát nyerünk. Ennek előnye egyrészt a szállító eszközök jobb kihasználásában, másrészt abban rejlik, hogy a szovjet gyártmányú Kolosz és az NDK-beli E—512-es gépektől minden további beavatkozás és utókezelés nélkül közvetlenül az átvevő helyekre szállíthatjuk a szemet. + Az SZK—4 típusú gépektől nyert gabonával nem lehet megtenni ugyanezt. Márpedig tíz darab ilyen gép arat majd a határban. Hogyan oldják meg az általuk kicsépelt gabona utókezelését? — A régi típusú kombájnoktól behordott gabonát tisztítani fogjuk. Saját tisztító gépeink vannak, hozzá a megfelelően kioktatott személyzettel. Hasonló képpen felkészültünk a gabona szárítására is. Két R—8 típusú szárító áll — szintén kezelő személyzettel együtt — készenlétben. + Gyakori látvány aratáskor, hogy vesztegelnek a kombájnok, mert késik, vagy egyszerűen kevés a szállító eszköz. — Igen, előfordul ilyesmi. Persze nem mindig a szállító eszközök hiánya vagy a rossz szervezés következtében. Van úgy, hogy az átvétel akadozik. Mi megtesszük a tőlünk telhetőt, hogy folyamatos legyen a mag elszállítása és felesléges várakozás nélkül arathassanak a kombájnok, összesen huszonhat traktor és kétszer annyi utánfutó áll rendelkezésünkre a maghordáshoz. A többi már a rugalmas szervezésen meg a dolgozók hozzáállásán, szorgalmán múlik. ф A aratás fogalmát sokhelyütt még mindig csupán a szemtermés begyűjtési munkálataira szűkítve értelmezik. Az aratásnak viszont szerves részét képezi a szalma begyűjtése és az azt követő tarlóhántás vagy tarlószántás is. Maguk hogy vannak ezzel? — Amikor azt mondtam, hogy megfelelően felkészültünk az aratásra, természetesen nem csak a mag begyűjtésére gondoltam, hanem az utánna következő szintén fontos munkákra is. A félszáz mázsa körüli átlaghozam már ugyancsak megköveteli a szakszerű agrotechnikát. S mi szeretnénk még előbbre lépni. Továbbra is tartjuk az elvet — kasza után eke. A szalma jelentős részét ömlesztve gyűjtjük be és nagy teljesítményű szalmafújókkal rakjuk kazalba. Ezt a feladatot négy munkacsoport végzi el. Sajtolással mindössze 300 hektárról ^сешаашншкшвш gyűjtjük be a szalmát; főleg az árpáét, meg némi búzaszalmát, amire a tagok igényt tartanak. ♦ Aratás Idején általában sok a géphíbásodás és az ebből eredő kényszerpihenő. Pedig a kenyérnekvaló begyűjtésekor minden perc számít. Gondoltak erre? — A gabonabetakarítás idejére állandó javító szolgálatot létesítettünk. Mindkét gépesítési központban a lehetőségekhez mérten jól felszerelt műhelykocsi áll készenlétben, hogy a szerelők szükség esetén azonnal kimehessenek a határba és a helyszínen végezhessék el a kisebb Javításokat. A nagyobb hibákat ezentúl is a műhelyben orvosoljuk, ha tudjuk és lesz mivel. ♦ Látom, a gépekről gondoskodtak. És az aratókról? — Az emberekről sem feledkeztünk meg. Szövetkezeti konyhánk a Jednota fogyasztási szövetkezet bakai üzemével együttműködve látja el harapnivalóval az aratókat. Minden csoportnak helyszínre szállítjuk az ebédet, hogy még pihenésre is fussa az ebédszünetből. Ha aratott/vagy járt már aratók között tudhatja, milyen jólesik megpihenni, nyújtózni egyet az útszéli fák árnyékában, aztán friss erővel munkához látni. Az üdítő italokkal való ellátást is megszerveztük. Még „Pito“ alkoholmwtes sört is rendeltünk, hadd igyanak kedvükre a sört szomjúhozó gépkezelők. ♦ S végül: mit igér a határ? — Nehéz lenne pontosan megmondani. Annyi már bizonyos, hogy a repce az idén nem adja meg azt, amit vártunk tőle. Harmincöt hektárnyi van belőle, de lényegében csak gondnak, meg arra jó, hogy kipróbáljuk aratás előtt a gépeket. A fagykárt szenvedett növényzet igen gyenge termést kínál. A gabona? Azzal nincs baj. Búzából 58 mázsa átlaghozamot terveztünk, minden bizonnyal el is érjük. Az árpa is bíztatóan szép. Annak ellenére, | hogy mind a 145 hektáron alávetéses, a tervezettnél jobb, talán félszáz mázsa átlaghozamot is megad, összesen 698 vagonnyi szemtermésre számítunk. Az állammal szembeni eladási kötelezettségünk 258 vagon gabona. A termés harmadát, összesen 238 vagonnyi gabonát magunknak kell tárolni. A magtárak és az átmeneti tároló kapacitások meszelése, fertőtlenítése megtörtént. Most már csak a kedvező alkalomra várunk, hogy megindíthassuk a gépeket. KADEK GÄBOR RÖVIDEN a lucerna, a kukorica és a cukorrépa öntözéséről Köztudomású, hogy ma már a nagyüzemi mezőgazdaság nem képzelhető el öntözőberendezések nélkül. A magas hektárhozamok eléréséhez egyedül már nem elegendő a jó minőségű talajelőkészítés, s a különféle műtrágyák, gyomirtó vegyszerek alkalmazása. Ahhoz, hogy a növény egyenletesen fejlődjön — éljen — meg kell adni számára a szükséges vízmennyiséget. I. A közelmúltban Könözsi Gáborral, az Állami Talajjavítási Igazgatóság Dunajská Streda i (dunaszerdahelyi) kirendeltségének vezetőjével a kukorica, a lucerna és a cukorrépa vízigényéről beszélgettem. Így többek között megtudtam, hogy a mezőgazdasági üzemek agronómusai a legtöbb helyen például a lucernát csak az első kaszálás után öntöztetik. Ugyanis a vezetők feltételezik, hogy a télen át lehullott csapadék következtében az első kaszállásig elégséges vízmenynyiség áll a lucerna rendelkezésére. S természetesen igazuk van, mivel az első kaszálás az évi termés 50—60 százalékának felel meg. Ebből pedig az következik, hogy a lucernát egyáltalán nem szükséges öntözni. A többéves kísérletezések után azonban bebizonyosodott, hogyha a lucernának áprilisban 50, májusban pedig 80 mm vizet juttatunk, a termés száraz állapotban eléri hektáronként a 76 mázsát. Persze öntözéskor ügyelni kell arra. hogy a hőmérséklet legalább a 8 C°-ot meghaladja. A lucerna első, második, illetve a további kaszálása után — amikor már a növény eltakarja a talajt — a könnyű és középkötött talajon 14—16, a nehéz talajon pedig 18—22 naponként kell megismételni az öntözést. II. Szlovákiában a szemes kukorica mesterséges csapadékkal való ellátása, mi tagadás még fehér hollónak számít. Éppen éz teszi szükségessé, hogy a továbbiakban bővebben szóljunk a kukorica vízigényéről. Annál is inkább, mivel a tavalyi év a kóróképzés, a címerhányás és a szemkép zödés idején csapadékban nem szűkölködött. Részben ennek is tulajdonítható, hogy az elmúlt évben kukoricából például a Dunajská Sstreda-1 I dunaszerdahelyi) járásban rekordtermést értek el. Vitathatatlan, a kukorica öntözése nem lehet zökkenőmentes. Ugyanis ha az említett növény eléri az egy méteres magasságot az öntözőcsövek áthordása — egyik helyről a másikra — rengeteg kézi munkaerőt vesz igénybe. Ezért legtöbb helyen, amikor a kukorica magassága eléri a 45 cin ért, kiszedik a sorokból a csöve két és tovább nem öntözik. Ezzel egyidőben azonban megkérdőjeleződik a növény nagy hektárhozama, mivel további sorsa kizárólag az Időjárástól függ. Legcélszerűbb hát — ahol elég „cső“ áll rendelkezésre — úgy behállózni egy-egy kukoricatáblát, hogy a csöveket né kelljen egyik helyről a másikra áthordani. így a kukorica címerhányáskor és szemképződéskor akadály nélkül megkaphatja a számára szükséges vízmenynyiséget. Csupán a szórófejek körül kell kivágni a növényt 1,50 méteren, hogy a vízsugár akadálytalanul juthasson el rendeltetési helyére. (A szórófej 18 méteres körben öntözi meg legideálisabban a termőföldet). A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kukorica a kőróképzéskor igényli a legtöbb csapadékot, mely időszak júniustól július első hetéig tart. A címerhányás, valamint a szemképzödés ideje alatt — figyelembe véve az időjárást — a szemeskukurica öntözése 50 mm-es vízadaggal nagy hektárhozam eléréséhez vezet. Ugyanez vonatkozik a silókukoricára is. melynek négyszeri öntözése már évről évre rekordtermést eredményez. III. FORRÖLEVEGÖS GYORSSZARÍTŰK GAZDASÁGOSABB ÜZEMELTETÉSÉÉRT A szársértés hatása a zöldtakarmány efőfonnyasztására A különböző takarmányok tartósítása és ezekben levő tápérték megóvása céljából fejlődött ki a mai korszerű szárítástechnika. A takarmányokban, de legfőképp a különböző zöldtakarmányokban igen nagy mennyiségű és értékű vitaminokat és más tápanyagokat találunk. Szárítás közben az anyag tápértékében változások állnak elő. A gyakorlat bebizonyította, hogy a forrólevegös, forgódobos gyorsszárítók — melyekből Szlovákiában is több mint 100 darab üzemel — szárítják a legkisebb veszteség gél a zöldtakarmányokat. Ez a veszteség mindössze 5—0 százalék körüli. A szárításra kerülő zöldtakarmány növényeinek egyes részeit — pl. a szárrészeket, levélzetet stb. — nemcsak külső formájukban, hanem belső struktúrájukban is megkülönböztetjük egymástól. Egy bizonyos növényfajon belül is a formát, nagyságot, növekedési és érettségi állapotot, talajféleséget, a növekedés alatti Időjárás befolyását, a vágás időpontját tekintve egyenlőtlenségek mutatkoznak. Éppen ezért a gyorsszárítók esetében egyre nagyobb jelentőségük lesz a szántóföldön szecskázd sós formában lekaszálásra kerülő zöldtakarmányoknak. Az aprított zöldtakarmány növények szárításánál a szárban levő víz egy része a kapilláris csöveken át a levelekbe áramlik, mivel a víz a levelekből gőzölög el először. Ennek ellenére a levelek — és főleg annak végei — gyorsabban száradnak, mint a szárrészek. Így fennáll az a veszély, hogy a levelek, melyek tápértéke szempontjából a legértékesebb növényrészek, pl. a lucerna esetében a fehérje összmennyiségének 80 százaléka a levelekben van — károsan túlszáradnak, a szárrészek pedig пега száradnak a kívánt mértékig. Ennek megakadályozására a zöldtakarmányt — lehetőleg még a szántóföldön — apró darabokra aprítjuk, „szecskázzuk“, vagy ami még kedvezőbb szárzúzóval a szárrészek rostjait megzúzzuk anélkül, hogy a növény leválzetét kipréselnénk. A gyorsszárításboz így előkészített zöldtakarmány közel egyeplelesen szárad a forgódobban. A szecskázva aprított, különben nem zúzott rostokban — szárrészenként —» a nedvesség axiálts Irányban gyorsabban távozik és gőzölög el, mint radiális irányban, mivel a növényi szár kapilláris szerkezete „biofizikai“ okok miatt tengelyirányú. Radiális irányú vízáramlást a szár héjjánál keletkező ellenállás gátolja meg. A szárítás során észlelhető, hogy a szárvégek lassabban száradnak, mint a szár középső szecskái. Minél apróbbak a szárrészek, annál gyorsabban száradnak. Magyarországi megfigyelések szerint a legkedvezőbb szecskahossz lucernánál 10— 15 ram. A gyakorlat szerint, ha a szecskahossz 80 százaléka 10—20 mm közé esik, a gyorsszárítás nagyfokú üzemanyag megtakarítással gazdaságosan végezhető. A forrölevegős gyorsszárítók üzemeltetésénél és kiszolgálásánál legnagyobb szerepe a lucernának van. A lucerna nemcsak a korszerű belterjes állattenyésztésnek, hanem a modern belterjes növénytermesztésnek is az alapja. A nagyhozamú lucernatermesztés tudományos megoldása „komplex“ és sokrétű kérdés. Mivel a jobb minőségű takarmány nyerését a növények víztartalmának minél gyorsabb elpárologtatása biztosit ja, Így ismerkedjünk meg a külön bözű típusú szársértőgépekkel. A szársértők — vagy ahogyan nyugati államokban nevezik „kondicionálók“ — alapvető szerkezeti eleme két egymással azembenforgó henger, mely különféle kialakítású lehet. A gyakorlatból ismert szársértő gépeket három alaptípusra lehet visszavezetni: A szárzúzók síma vagy hornyolt acél vagy gumihengerekből állanak. Ezek a zöldnövények szárát hosszirányban zúzzák meg és ezáltal a szár megreped. A szártörők egymásba kapcsolódó „bordás“ acél vagy temperöntésű, hosszanti rovátkolt görgőkből állanak, amelyek fogaskerékpárnak megfelelően dolgoznak és a szárat kb. 5 cm-enként megtörik. A kombinált szársértőgépek tulajdonképpen a fenti két típus kombinációi, ahol a zöld anyag síma és bordás gumihengerek között halad át. A zöldanyag szára és levélzete kíméletes nyomást kap. A csehszlovák mezőgazdaságban nagy darabszámban használt NDK gyártmányú E—301 jelű lucernaaratőgápek fémbordás zúzóhengerekkel készülnek. A zúzőhengerek a terményterelő csiga által középre terelt anyagot — tehát a már szűkített anyagáramot — megbatározott szakaszonként „megtöredezik“. A zúzás mértéke az anyagréteg vastagsága miatt korlátozott, de a tapasztalatok szerint a lucerna szárítóüzemek szempontjából kielégítő. Az előfonnyasztást követően a következő menetben már a járvaszecskázógépek szedik fel a rendről az fgy elkészített zöld takarmányt. Ezen betakarítási technológia legismertebb gépe az ugyancsak NDK gyártmányú E— 280 jelű járvaszecskázógép, melyhez hasonlót készít a csehszlovák meztigépipar is. Magyarországon előszeretettel használják a HESSTON—4000 típusú USA gyártmányú magajárő szecskázógépet, amely szársértővel készüL Elterjedését azonban nagyban befolyásolja annak nagyöszszegű beszerzési ára. Kétmenetes betakarítás esetén az álló terményt rendrearatőgéppel vágjuk le és szűkített rendre rakjuk, majd 1—2 órás elöfonynyasztás után rendfelszedő adapterrel felszerelt járvaszecskézőgéppel felszedjük, szecskázzuk és a szállítójárműbe fuvatjuk. Az eljárás során a lucerna nedvességtartalmának kb. 10 százalékát elpárologtatja. A Gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet,'továbbá a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem vizsgálatai azt mutatják, hogy a zöldlucerna ned vességtartalma a betakarításkori 80—82 százalékról 70—72 százalékra csökkenthető a renden történő „előfonnyasztással“ anélkül, hogy a beltartalmi veszteségek — elsősorban a karotín — számottevően változnának. Szársértés utáni forrólevegős feldolgozásnál az elpárologtatésra kerülő vízmennyiség és gázolajfogyasztás jelentősen változik. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet Ilyen irányú vizsgálatai kimutatták, hogy 80 százalékról 72 szá zalékra leszárított, illetőleg elő fonnyasztott anyag feldolgozásánál lucernaliszt mázsánként megközelítőleg 6 kg gázolaj és 0,7 kWó elektromos energia takarítható meg, miközben a MGF típusú be rendezés „üzemóra teljesítménye“ 14-ről 18 mázsára növekedett és a műveleti költség is 15 százalékkal csökkent. Az előfonnyasztásos technológia alkalmazását Magyarországon kizárólag gazdasági okok — elsősorban energiahordozók (olaj, villany) magas ára — indokolják szemben a külföldi, tapasztalatokkal, ahol az energiaárak ma még sok esetben lehetővé teszik az „egymenetes“ közvetlen betakarítási technológiák alkalmazását. Újabban egyre jobban kezd elterjedni a szórsértőgépek haszná lata a hideglevegős szénakészítési technológiákban is. Jelentős munkatöbbletet nem igényel a szársértőgépek üzemeltetése, mert egy menetben elvégezhető a kaszálás és a szársértés, viszont az egyharmaddal lerövidített száradást idő alatt jóval kevesebb lesz a karotín és egyéb beltartalmi veszteség. Dr. László László. tudományos kutató A cukorrépa öntözése — csakúgy mint a lucernáé és kukoricáé — csak akkor lehet gazdaságos, ha az összhangban van a növény valóságos vízszükségletével. Ezért a cukorrépát, amennyiben nem fejlődik kt természetes szívformája, mesterséges csapadékkal nem ajánlatos ellátni, mivel a „sok“ víz kövekeztében alaktalan, üreges lesz és ezáltal cukortartalma is csökken. Viszont normális időjárás esetén, amikor a répa lombfelülete fejlődik, az öntözéssel nem szabad késlekedni. így az eldszörl öntözést — 40 mm-es adaggal — legkésőbb június második felében el kell végezni. ; Ettől fogva egészen szeptemberig négyszeri 40—50 mm vizadagú öntözéssel — ha az kellő agrotechnikával, illetőleg tápanyagpőtlással párosul — ötszáz-hatszáz mázsás hektárhozammal számolhatunk. ÖVÄRY PÉTER „Sok kicsi, sokra megy“ A CSKP XV. kongresszus irányelvei azt követelik mezőgazdaságunktól, hogy gondot fordítsunk a takarmányalap előteremtésére és törekedjen takarmányból az önellátottságra. Ennek alapján Kozsár István mérnök, a vcelincei (méhi) „Űj Élet“ Efsz elnöke, Straka János, a NHB elnöke és a tömegszervezetek vezetői megtárgyalták, hogyan lehetne azokról a területekről a takarmányt begyűjteni, melyeken gépek nem alkalmazhatók. Évek óta probléma a takarmány sáncokról történő begyűjtése. Munkaerőhiány miatt sokszor ott veszett az értékes takarmány. Szövetkezetünk négy községére kiterjedő területén a tömegszervezetek szerződésileg vállalták, hogy a 12140 méter hosszú árokpartról 550 mázsa szénát gyűjtenek be a szövetkezet állatállománya részére. A begyűjtött takarmányt a szövetkezet elszállítja, s felvásárolja a követkző áron: Jóminőségű szénáért 90, közepes minőségű szénáért 70, savanyú szénáért pedig 60 koronát fizet mázsánként. Az árokpartokon sok takarmány terem, mely korábban tönkre ment, mivel nem kaszálták le, hanem tavasszal leégették. «ШНМяМ* Lukács Béla
