Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-17 / 28. szám
1976. július 17. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 Virágpor-8Vps • A műit év tavaszán méheim a légvonalban négy kilométernél távolabbi repcetábláról az akáchordás előtti 10—12 nap alatt карtáránként 5—8 lépet tömtek tele virágporral. Örülök a virágpornak, de éppen akkor nem kívántam. Ezentúl még inkább számíthatunk a lépek elvirágporosodására. A kijáróra szerelt szedő segíthet. Az, melyet használok, alig kíván kiadást. Csupán a szedőrács kerül pénzbe. Annyi szükséges belőle, ahány a kaptár. Kétféle ládát használok a virágpor gyűjtésére. 1. Etető tálcán kívül még két építtető keret felső részébe illő etető ládikáim is vannak. Ezek virágpor gyűjtésére is jók a kijárók alatt. Hat cm szélesek, ugyanolyan magasak és 40 cm hosszúak. Az ilyen etetőt az egyik hosszú oldalán 7—8 mm-es fémfúróval a felső széle közelében átfúrom, aztán odaillesztem a kaptár homlokához közvetlenül a szállódeszka alá. A furatoknál megjelölöm, és a jelnél behajtok a kaptárba egy-egy gömbölyű facsavart annyira, hogy a tartályt éppen rá lehessen akasztani. 2. Másféle tartályom nem kerül pénzbe. A gépkocsisok téglalap alakú olajos műanyagdobozokat szórnak ki a ' kiürítésük után. Az ilyen dobozt fámfürésszel hosszában kettévágva, két szép tartályt kapok. Ezeket ugyanúgy használhatom etetőnek is az építtető keretékben, virág-Gazdaságos méhészet 1972 óta a Szovjetunióban 32 ezer kolhozt és 15 500 szovhozt tartottak számon. Ebből nyolcezer gazdaságnak van méhészeti farmja, átlagosan 214 méhcsaláddal. 1973- ban a mezőgazdasági üzemek 5,5 millió méhcsaláddal rendelkeztek. Száz olyan speciális üzem van kiépítve, ahol elsősorban anyaneveléssel és méztermeléssel foglalkoznak. Az irányelvek értelmében elsősorban Távol-Keleten — Szibériában, Uraiban, de a többi körzetben is az üzemeket specializálták, mivel célul tűzték, hogy nagyobb jövedelmet csak a méhek összpontosításával érhetnek el. Ilyen specializált méhgazdaság van a chabarovi kerületben — Biszkitben. A gazdaságban levő 178 személyből, száztíz közvetlenül méhészettel foglalkozik. A gazdaság nak tízezer méhcsaládja van, hatvankilenc méhtelepen. Egy munkásra kilencezer rubel termelési érték jut. A kísérleti állomás adatai szerint Kelet-Szibériában és az Uraiban 10—13 ezer méhcsalád, 1,2—1,5 millió rubel értéket termel. Kovács Lajos t Készülékek a méhek munkájának ellenőrzésére Román szakemberek olyan készüléket készítettek, amely pontosan regisztrálja a méhkaptárban végbemenő valamennyi folyamatot. Így megállapítja a dolgozó méh munkáját és a kaptárban levő méhek számát, a méhek ki- és berepülési számát, jelzi a naponta begyűjtött méz mennyiségét. Ellenőrzi az év folyamán a kaptárban bekövetkezett változásokat és a méhek kiegészítő etetését. (T) Az első méhész-múzeum A fenti épületet bizonyára kevés méhész ismeri. Králové pri Senc-i mellett épült 1936-ban. A múlt évben a szemet gyönyörködtető épületben létrehozták Szlovákia első „szkanzénjét“. A helyiségekben az ország minden részéről érdekes kaptárok és különböző méhészeti kel lékek, régiségek vannak elhelyezve. —kf— portartálynak is a kijáró előtt, ahogy a faládikáimat. Virágpor gyűjtéskor felhajtom a csuklós szállódeszkát, mely egyben a kijárót is zárja. Alsó belső éléből a kijáró hosszúságának megfelelően éles késsel ferdén lefaragok. A lehajtott szállódeszka belső éle így mindig 2—4 mm-re eltávolodik a kaptár oldalától. Ezen a résen potyog a tartályba a méhek lábáról lesodort virágpor. A faragás csak azért szükséges, hogy a nagyobb szemek se akadjanak meg. Vigyázni kell azonban, hogy a szállódeszka felső éle ép maradjon, mert különben nem csukódnék pontosan a kijáró vándorláskor a felhajtása után. A szedőt a következőképpen használom. A szállódeszkát lehajtom. Kiszedem az őszi, tavaszi szűkítő betétet a kijáróból. így a kaptár alján két 3X20 cm-es kijárónyílást kapok. Ezekhez szabom a csillagos virágporszedő lapot, csak egy rétűen. Amit a méhek bevisznek, az övék. Amit a lap leszed, az én tartályomba potyog. A ládikák tartalmát időnként sekély tálcáimba szórom, aztán a bádoglemezes kaptártető és a keretfedő rostaszövet közt szárítóm. Egyelőre nem gondolok eladásra. A gyűjtött virágpor jó a családok tavaszi serkentésére, az éleződésével üresen maradt lép pedig több helyet ad a méznek. (B. F.) Olaszországban az ebtenyésztés érdekszervezete 1948-tól a Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium felügyelete alá tartozik. A törzskönyvezett egyedek száma 1972-ben elérte a 88 ezret; ez évente tíz százalékos növekedést jelent. Ezeket négy kategóriában tartják nyilván: 1. őrző, védő és egyéb haszonállatok; 2. vadászkutyák; 3. szoba- és díszkutyák; 4. agarak. E kategórián belül tíz csoportot különböztetnek meg. Így például a vadászkutyák katünőén alkalmas a „spinione italiano“ középtermetű, fehér, kemény alapszőrzetű, halványan világosbarna foltokkal. Jövedelmező ebtenyésztés tegóriájában tSrriereket, tacskókat, a nagy és kisvadak vadászatánál hasznosítható vizslákat és külön csoportban az angol eredetű vadászkutyákat. Az olaszországi ebtenyésztők jelentős sikereket érnek el a nemzetközi kiállításokon és versenyeken. Dr. Meucci pointérje szépségverseny-győztes lett. Ez a faj harmonikus vbnalaival, karcsúságával és remek tartásával tűnik ki. Az olasz tenyésztésű „bracco italiano“ simaszőrű vadászeb, erős alkatú, pompás figyelő, szürkésfehér alapon barnafoltos szőrzettel, szögletes fejű fajta. Mindenféle vadászaton ki-A szervezetbe tömörült tenyésztők törzskönyvezett állatai magas áron kelnek el. Ezért egyes mezőgazdasági üzemek az utóbbi evekben mellékágazatként foglalkoztak ebtenyésztéssel, nem Csekély jövedelmezőséggel. A jövőre vonatkozólag azonban félő, hogy a számbeli túltenyésztés a kellő mértékben meg nem alapozott kereslettel szembén ökonómiai szempontból már nem lesz az eddigiekhez hasonlóan eredményes. Ehhez járul még a kutyatartási divatot kihasználó „áltenyésztők“ tevékenysége, bár ezek konkurrenciáját törvényes eszközökkel igyekeznek korlátozni. J. M. H. Tartalmas kiállítás A vadászat hónapja alkalmából Júniusban a Szlovák Vadászszövetség komárnoi (komáromi) járási bizottsága érdekes kiállítást rendezett a Dunamentl Múzeumban. Rendezői azt a célt tűzték ki, hogy népszerűsítsék g szövetség tagjainak a vadállomány fejlesztése, gyarapítása terén végzett áldozatos munkáját, szemléltessék az elmúlt tervidőszakban ezen a szakaszpn elért eredményeket és megszerettessék a látogatókkal a természetet. A komárnoi járásban működő vadászok az elmúlt tervidőszakban nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy vadhús-különlegességekkel társadalmunkat ellássák. Az elmúlt öt esztendőben például több mint 87 ezer nyulat, 54 ezer fácánt és 1,4 ezer foglyot ejtettek el. A vadállomány .más területeken történő vérfelfrissítésének céljára több mint 12 ezer nyulat, 5613 fácánt és 8714 foglyot fogtak be élve. A vadgazdálkodás kedvező mérlegét számadatok, statisztikai áttekintések szemléltetik a tárlaton. ‘ ? A kiállítást a Csallóköz faunájára jellemző állatok preparált példányai és különböző díjnyertes trófeák teszik érdekesebbé. Tavaly például 109 őztrőfeából hatot aranyéremmel díjaztak. A járás vadászterületein 22 „aranyőzet“ fogtak puskavégre „Nimród“ kései leszármazottai. Az őzállomány minőségét és számát tekintve a komáromi járás az elsők közé tartozik hazánkban. Az első aranyérmes trófeák 1962-ben bukkantak fel a járásban. Az említett 22 „arany őz“ között két ritkaság számba menő trófea akadt. Az egyiket, amely szlovákiai viszonylatban is értékes példány, J. Košec lőtte 1962-ben. Egy újabb keletű kapitális trófea, amelyet G. Balogh ejtett 1973-ban, 163 pontot kapott. A Vadászszövetség járási bizottságának elnöksége a közelmúltban meghívta Pavol Hell mérnököt, az őztenyésztés kiváló szakemberét, aki „Az őzállomány szelektív vadászata“ címmel tartott előadást a járás vadászainak. A kiállítás a Duna mentén élő védett madárvilágot is bemutatja. Németh István A kiállításon Csallóköz legnagyobb madarát, a túzokot is bemutatták. Foto: (németh) A közelmúltban Nitrán a Szlovákiai Vadászszövetság, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szervezeté, valamint a Honvédelmi Szövetség kétnapos országos tenyészebkiállítást rendezett, melyen a vadászebek bemutatásán kívül egyéb kutyák is szerepeltek. Štefan Herz mérnök, a kiállítás vezetőjének bevezető szavai után dr. Pavel Paule mondott ünnepi beszédet, melyben értékelté a kinoiógia hivatását. A kiállításon 1120 tenyészkutya vett részt, tehát nagy volt a választék, de annál nagyobb j győztesek öröme. Sok díj és díszoklevél került kiosztásra. Mártonvölgyi L. Sikeres kiállítás e Zober alatt Erre a kérdésre azt hiszem még a tapasztalt horgászok sem felelhetnek igennel. Igaz ugyan, hogy a folyók, a tavak partján eltöltött órák sok tapasztalatot nyójtanak. Megtanulja az ember hogyan kell csukázni, harcsázni, pontyozni, keszegezni: melyik a csali és mikor a leghatásosabb, de a többi dolog, ami a vízben vagy annak környékén történik, már kevésbé érdekli a legtöbb horgászt. Ezért nem egyszer megtörténik, hogy a ritkábban előforduló halat nem ismeri. Ennek részben maga a horgász az oka, részben pedig az, hogy nálunk nagyon kevés szakkönyv vagy szaklap jelenik meg ezzel kapcsolatban. Nem csoda hát, ha horgászaink elmaradnak a hal ismeretében és a horgászat technikájában a szlovák nyelvű horgászok mögött. nemét bucő. A horgászok kevésbé ismerik, mert ritkán kerül horogra. A folyó fő medrében tartózkodik, ahol gyors a folyós és kavicsos az altalaj. A parthoz közel vagy a horgászok által kedvelt, csendes öblöket csak kivételesen látogatja. A Duna és a Tisza vízgyűjtőjén még ma is előfordul. A magyar és a német bucó konyhára nem igen alkalmas. Az utóbbi alig haladja meg a 16 cm-t, míg a magyar bucó elérheti a 40 cm-t is. A farokrész a test-Ismerjük a vizeinkben előforduló magyar és német bucót? Pár éve történt ez alábbi eset: a Vágón horgászgattunk. Kapásom volt, hát bevágtam. A halnak nem volt ellenállása, de éreztem, hogy megakadt a horgon. Amikor kivettem a vízből: furcsa, hengeres alakú, barna foltokkal tarkított halat tartottam a kezemben. Akkor még nem ismertem. A közelben levő „koros“ horgászoknál érdeklődtem. Egyikük sem tudott kérdésemre válaszolni. Végül egyik horgásztársam azt ajánlotta, hogy dobjam el, mert az ilyen hal szerencsétlenséget hoz arra, aki megfogta. Szenvedélyes horgász vagyok, így nyugtalanított tudatlanságom. A horgászirodalom tanulmányozása közben végül rájöttem, hogy az a hal, amelyet kifogtam nem más, mint a nálunk aránylag ritkán előforduló magyar bucó. Létezik egy másik hasonló, fajta is, ez pedig a hossznak kb. kétharmada, s alig vastagabb, mint egy ceruza, ezért konyhára alkalmatlan. Mérete nincs meghatározva. Hazánkban mégis a szigorúan védett halak közé tartozik. Aránylag nagy fejéről, hengeres testéről és érdes pikkelyéről azonnal felismerhető. A színezetéről nem is beszélve, ami nagyon feltűnő és szokatlan. A magyar bucó öli" vasárga, barnós és pikkelye sötét foltokkal tarkított; míg a német bucó alakra hasonló, csak a színezete sárgásbarna, sötét keresztcsíkokkal. Bár ritkán, de ha mégis horogra akad, bánjunk veié kíméletesen. Ha nagyobb horgot alkalmazunk azt nem nyeli mélyre'. A horogtól megszabadítva mindjárt engedjük a vízbe, talán túléli és máskor bizonyosan jobban vigyáz magára. Adamcsik Ferenc Padúcbol van elég - fogása nem egyszerű A horgásztörvény értelmében június 15-ig tilos a horgászás, ellenben április elejétől a kerületi nemzeti bizottságok kivételesen engedélyezték bizonyos halfajták fogását. Természetesen szó sem lehetett a nemes hal. fajtákról, mint például a csuka, süllő, harcsa stb. Vannak szervezetek, amelyek — főleg saját halasftott területeiken — engedélyezik a ponty fogását is. Kerületenként más más halról van szó, de mindenütt engedélyezett a padúc fogása. Erről az érdekes halról keveset hallunk. A padúc szépforínájó, arányosan pikkelyezett, fenéken járó hal. Eleségét is a fenék köveinek algabevonatával, a bevonatokkal élő apróbb mozgó lények közül szerzi. Orra boltozatosan előrenyúlé, s bár szája előrenyiló, egészen alul van. Háta zöldesbarna, oldala felé világosodik, majd ezüstbe megy ét. Csendes, napsütéses időben a sekély vízben sütkérezik, villog. Áprilisban tíz fokos vízben ívik, de ivása májusban is tart. A padúc átlagsúlya nem több fél kilónál, de akad kilós, ritkábban másfél kilós példány is. A folyóvizekben, főleg a Vág vizében elegendő mennyiségben talál* ható. Óvatos hal. Vannak horgászok, akik kitűnően értenek a padúc fogáséhoz. Piešťanyban, a Vág partján őrhorgászokat figyeltem meg. Szinte tízpercenként akadt a horgukra. Hosszú, s könnyű botot használtak, de csak huszas szilőnnal. Az úszóka csak olyan kicsi volt, mint az ötfilléres, kicsi ólom, s pici horog. A horogra légylárvékat raktak, amelyeket fűrószporból szedtek ki. Eléggé Ízléstelennek találtam az odahaza tenyésztett lárvák horogra tűzését, de a tapasztalat azt mutatta, hogy az Így kitenyésztett csali használata eredményes. A padúc mozgásban van kora tavasztól egészen a tél beálltéig. Fogása mégis nehéz, főképp nyáron. A napnak bizonyos éráiban táplálkozik, de inkább délelőtt. Ha zavaros a víz egymás elől is fölfalják a csalit. A horgászok ezért egy helyre szoktatják őket. Szétnyomott, főtt burgonyát, vagy darabokra metélt kukacokat szórnak a kiszemelt helyre. De a főtt-tésztát sem vetik meg, csalinak ez is megfelel. A padúc jóízű, de eléggé szálkás hal. jó fasírozott készíthető belőle. Csontossága miatt kétszer engedjük át az őrlőn. Hazónk bizonyos helyein, de főképpen Árvában füstölni is szokták. így olyan, mint a legkiválóbb füstölt hering. Krajcsovics Ferdinand
