Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-25 / 51. szám

A metszöolló a legjobb segítőtárs Nagy érdeklődései olvastam e lap hasábjain KREMMER DE­ZSŐ kertésztársnak „AZ EN KERTEMBEN NINCS LISZTHAR­MAT!“ cím alatt megjelent írá­sát. Megütköztem rajta, hogy a cikkben meg nem nevezett ag­rármérnök a Jonathan almafák kiirtására buzdítja a kiskertész­­kedőket és az almatermeléssel foglalkozó nagyüzemekét. A szerző nem ért egyet a tanács­adóval, és én sem. Tapasztala­tom szerint ugyanis ezt a fajtát éppoly eredményesen lehet vi­szonyaink közepeit termelni, mint bármely más almafajtát. És nem is kell hozzá sokkal több munkaráfordítás vagy per­­metanyag. Jonathan! már csak azért is fontos termelni, mert ez a leg­finomabb almafajtáink egyike, világviszonylatban is a leg­jobb, a legízletesebb fajtaként tartják számon. Mint kisker­tészkedő, éladásra is iernillek almát, s bátran állíthatom, alig akad vevő, aki ne éppen a köz­kedvelt Jonathant keresné. Nagyon szeretném, de én még nem tartok ott, ahol Kremmer kertésztárs. Még nem mondhatom el, hogy száműztem kertemből az almafa lisztkar­­matot. Előfordul még a fákon, de már csak igen elenyésző mértékben. Tíz évvel ezelőtt összesén 50 Jonathan csemetét telepítettem a kertbe. Az első években bi­zony igen lisztharmatosak vol­tak a fák. Nagyon sokat per­meteztem és talán még többet bosszankodtam, mert a legdrá­gább vegyszerek használata sem sokat segített. Végül azon­ban megtaláltam az almafa­­lisztharmat elleni* védekezés szerintem leghatásosabb segéd­eszközét — a metszőollót! Persze a metszéssel sem lehet csodákat művelni, mert a met­szőolló nem nyerheti meg egy­magában a harcot. A fákat ki­adósán kell trágyázni, főlég nitrogénnel, és az erősen növe­kedő hajtásokat rendszeresen metszeni kell. Nem áj módszer ez, csak valahogy nem nagyon alkalmazzuk. Megvallom, 5—6 éve még én sem tulajdonítot­tam kellő jelentőséget ennek a munkának. Ma viszont minden gyümölcsfélénél, de főleg a Jo­nathan almánál és az ősziba­racknál, éppen a szakszerű és következetes metszést tartom a legfontosabb tennivalók egyi­kének. A céltudatos metszés fontos­ságának értékelésére a vélet­len vezetett rá. Volt a kertem­ben égy — minden valószínű­ség szerint vad alanyra öltött — Jonathan almafa. Ezen úgy elhatalmasodott a lisztharmat, hogy nézetem szerint már csak egy dolgot tehettem veié. Ezen tennivalóhoz általában fűrészre ás baltára van szükség- Nem akartam, hogy a kivágott és lezuhanó fa kárt tegyen a kö­zeli gyümölcsfákban, előbb be­­kurítottam a beteg fa ágait, hajtásait. Lényegében csak mintegy 50—70 cm hosszú ágak maradtak vissza a fán. Azután valami közbejött, végül is meg­érte a tavaszt. Kihajtott, szép, egészséges, körülbelül egymé­teres hajtásokat nevelt. Külö­nös volt, hogy már az elsőéves hajtásokon termőriigyek voltak, holott az almafa — az ősziba­rackkal ellentétben — csak a másod- vagy többéves hajtáso­kon hoz termést. Amint meg­láttam az egészséges hajtáso­kat, ugyancsak örültem, hogy nem futotta az időmből az ir­tásra. Azóta minden fát erősen visszametszek, s ennek három­szor látom hasznát. Nem terjed Э) a fákon a lisztharmat, több termőrügy képződik, végül erő­sebb vázágakat kapok, amiket nsra kell nyáron aládúcolni. Hogy megértsük egymást, az almafák lisztharmatos ágainak bekurtításán, visszavágásán nemcsak a hajtások csúcsának lecsípését értem! Az öreg, lisztharmatos termőbogokat és termőnyársakat könyörtelenül eltávolítóm, az 50—60 ern es éves hajtásokat pedig felére kurtítom be. Véleményem és tapasztalatom szerint a liszt­harmatban szenvedő idősebb fákat csakis így lehet kigyó­­gyitani! Az erősen fertőzött fák esetében a kétéves vesszőkre való visszavágástól sem riadok vissza. Egyetértek Kremmer kertész­társsal: a Jonathantól nem sza­bad sajnálni a nitrogént, de egyéb tápanyagokat sem. Csak­hogy a metszőollút sem szabad kímélni! Harminc ár gyümöl­csösöm van, itt hat mázsa mű­trágyát adok az almafák alá, vagyis húsz kilót egy árra. Amikor metszőollóval a ke­zemben vizsgálom a fákat, mindig eszembe jut környé­künk egyik régi és közismert gyümölcsészének az esete. Mint hozzáértőt, egyszer valaki meg­kérte, nem metszené-e meg az ő gyümölcsfáit is. Erre ő: na­gyon szívesen megmetszem az almafáit, de csak úgy, ba meg­ígéri, hogy a sok lemetszett és bekurtított hajtás láttán nem áll neki siránkozni! Az a bizo­nyos kiskertészkedő akkor saj­nálta „lebotolni“ az almafáit, s inkább nem hívta többé a jónevű gyűmölcsészt. Én nem sajnálom levágni, ha fölösleges vagy nagyon fertőzött, bekur­títom a fiatal hajtásokat, s en­nek eredményéről bárki bármi­kor meggyőződhet. BOTT JÓZSEF (Šurany) * ❖ *t* ♦♦♦ ❖ ♦> ❖ *t* *> ♦> ♦> *> ♦> <♦ ♦> ♦> ♦> ♦> *i* <5* ♦♦♦ ♦J» у у у у у у у у у у у у у у у у у у у у у у у ♦J Dísztök a kertben és a lakásban Negyvenkét ár kertem van, ezt túl­súlyban gyümölcsfákkal és bogyós­­gyümölcsűekkel telepítettem be. Az eredményes termeléshez évente sok trágyára lenne szükségem, ezért mindig sok komposztot készítek. A rakványok pedig nem nyújtanak ép­pen megnyerő képet. Sokáig bosszan­kodtam ezen, mígnem támadt egy öt­letem: beültetem tökkel a rakványo­­kat. S ha már tökkel, legyen dísztök. A gondolatot tett követte, s ma már nem bosszant a komposztrakványok látványa. A komposztba kis fészket készítek, abba 2—3 magot teszek, majd kelés után 1—2 növénykét ha­gyok meg fészkenként. A növénykék sok tápanyagot vesznek föl, gyorsan és buján fejlődnék, hamarosan bebo­rítják, beárnyékolják az egész kom­poszttelepet, megakadályozzák a kom­poszt kiszáradását, elgyomosodását, ráadásul még termést is hoznak Késő ősszel, amikor már jól beér­tek, összegyűjtöm a gyümölcsöket és a legszebb példányokat felhasználom a lakás díszítésére. A világos bútorra sötét vagy csíkos héjú, a sötét bútor­ra pedig sárga, krémszínű vagy piros­tarka dísztököt helyezek. A növény­zetet pedig komposztálom. Tavasszal azután kiszedem és ismét elültetem a télen díszként szolgált tökök magvát. Az idén dróthuzalos támvézetékré is fölfuttattam néhány növényt. Azt a gyönyörűséget látni kell! Nem győz­tem ígérgetni az érdeklődőknek, hogy majd számukra is félreteszek egy­­egy gyümölcsöt, néhány szem magot. Tavaly Jansa kertésztársnak adtam pár szem magot, az idén már elisme­rő oklevelet nyert termékeivel a li­­toméricei Zahrada Cech ’76 országos gyümölcs- és zöldségkiállításon. Befejezésül: ha a lap olvasói közül valaki szeretné követni példámat, írjon bátran (Škvorec ép. 225. okr. Praha východ), van vetőmagom bő­ben. РОСТА JOSEF A helyi vagy járási gyümölcs- és zöldségkiállításokon csak elvétve látni dísztököt. TÖBB FAJTA EGY FÁN Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy az idősebb bőtermő gyümölcsfák hozamának egy há­nyada gyakran kárba vész, mert a család ráun, meg talán nem is bírná a rövid ideig tartó fo­gyasztási érettség ideje alatt elfogyasztani az egy-egy fajtából rendelkezésre álló mennyiséget.­­Ez főleg a cseresznye, a szilva és a körte eseté­ben van így. 'Igyekezzünk tehát úgy kihasználni á fa adottságait, hogy hasznunk váljon belőle. Pél-i dául oltsunk rá egy alanyra több fajtát. E tekintetben immár négy évtizedes tapasztala­tokkal rendelkezem, s nyugodtan állíthatom, meg­éri a fáradozást. A žíželicei iskolakertben például 30 évvel ezelőtt három körtefajtát (Júliusi espe­res, Trévou-I, .Vilmos körte) oltottam rá egy alanyra. A fa azóta is gazdag termést hoz minden évben. A ráoltott fajták közül általában mind a három, de legalább kettő évente bő hozamot nyújt. Másik 'előnye, hogy a fán júliustól szep­tember végéig mindig van élvezhető gyümölcs. Kertemben van egy középtörzsű cseresznyefa^ amelyen szintén három, egymás után érő fajta (Troprichter, Lauermann, Germersdorfi) terem. Egy törpe szilvafára (Špendlík, Ontario, Althann ringló), valamint egy Wangenheim-szilvára is há­rom fajtát (Vanék korai, Zöld korai és Stanley)’ oltottam rá. A Párizsi körtén kitűnően fejlődik és jól terem például a Grosdemange, a Pstružka, a Kolmari és a Mechelenl téli körtefajta. Az ilyen gyümölcsfák előállítása egyetlen ta­pasztalt kiskertészkedőnek sem okozhat gondot A fajták megválasztásakor persze ügyelni kell rá,­­hogy jó megporzói legyenek egymásnak, vagy hogy legalább az egyik megfeleljen a további fajták megporzására. Ezt főleg a cseresznye és a meggy esetében fontos szem előtt tartani. (Homolka J., Zahrádkáf 1976. 11.) Tôňban — néhány lelkes ál­latbarát kezdeményezésének e­­redményeként — 1983-ban ala­kult meg a Szlovákiai Kisállat­tenyésztők Szövetségének alap­­szervezete. Tizenöt elszánt em­ber vállalta a község kisállat­­tenyésztésének fellendítéséhez vezető ösvény kitaposásával já­ró feladatokat, kezdeti nehéz­ségeket. S bizony volt mit ten­niük, hogy kivívják a szervi­zett élettől, a fajtatiszta álla­tok tartásával, gondozásával járó igényes munkától húzódo­zó társaik elismerését. Nyugod­tan állíthatjuk, jó munkát vé­geztek az eltelt tizenhárom esztendőben. Igaz, nincs elis­mert szaporító tenyészetük, nem járnak kiállításokra és az eredményeik iránt érdeklődők­nek is csak szerényen vála­­szolgatnak, de amit végeznék, azt lelkesedéssel, szívvel-lélek­­kel teszik. A helyi nemzeti bizottságon úgy tájékoztattak az illetéke­sek, hogy a kisállattenyésztők minden szervezett tömegmeg­mozdulásba bekapcsolódnak Az utóbbi ötéves tervidőszak utolsó évében a falucska lakói, a tömégszervezetek tagjai 287 ezer korona értékű társadalmi munkával járultak hozzá a község szebbé, csinosabbá téte­léhez. Az idén a falu csaknem mindég lakája aktívan részt vett a környezetszépítésben, a választási programba foglalt feladatok teljesítésében. A 179 ezer koronás kötelezettségvál­lalást a választásokig mintegy 18 ezer koronával túlteljesítet­ték. S ebben oroszlánrészük volt a község kisállattenyész­tőinek is. A helyi kiskertész­­kedőkkel, a sportszervezet, a nőszövetség, az ifi-szervezet, a Jednota és a Csehszlovák Vö­röskereszt helyi szervezetének tagjaival együtt szorgoskodtak a vízvezeték-hálózat bővítésén, segítették parkosítani, virágot, díszfákat és cserjéket ültetni, öntözni és ápolni, s bekapcso­lódtak a futbalpálya és a zöld­övezet karbantartási munkáiba is. Ezen kivül segítettek ki­vágni 200 „fejszeérett“ erdei fát, ami helyett azonnal kiül­tettek 200 csemetét, továbbá kitelepítettek 430 díszfát és cserjét, valamint 350 gyümölcs­fát. Hasonló jó munkát végeznek a kisállattenyésztés fejlesztésé­ben. A ma már 07 tagot szám­láló alapszervezetet bátran ne­vezhetnénk a baromfitenyész­tők érdekszövetségének. Mert az itteni kisállattenyésztők ér­deklődése túlsúlyban és csak­nem kizárólag a baromfitartás-Miért különcködnek a nyúltenyésztök_ ra összpontosul. Mindén udvar­ban található valamilyen ba­romfi, nem egyben többféle is. A tyúktenyésztéssel foglalko­zók tábora a legnépesebb. Ko­rábban a selicei földművesszö­vetkezetből vásárolt Szex-szal­­link volt a legkedveltebb tyúk­féle. De mióta a szövetkezet felhagyott ezek keltetésével, és amióta a tojást is nehéz érté késíteni, a legtöbb háznál a Komárnoi Állami Gazdaság fe­zott plimutut tartanak. Szá­mukra az SZKSZ keltetéssel is foglalkozó komárnoi alapszer­vezetétől vásárolják a napos­csibéket. A tanyiak valaha sok kacsát és ludat tartottak. Az utóbbi években alaposan megcsappant a község állatállománya, ám a kistenyésztők többségének ud­varán még mindig megtalálha­tók a vízi szárnyasok. A kacsa­­pecsenyét kedvelők vannak Az új-zélandi fehér a nyúltényésžtôk körében közismert és elismert fajták közé tartozik. Gyors növekedésű, tipikusan hústermő fajta. A külföldi és a hazai gyakorlat egyaránt azt bizonyítja, hogy a kaliforniaival keresztezve minden más faj­tánál jobb hústermelést biztosít. hér pecsenyecsirkéit tartják. A napos csibéket — előzetes szer­ződés alapján — minden évben a szervezet biztosítja az érdek­lődők számára. Vezetői és tag­jai felől senki sem állíthatja, hogy csak a saját érdekeiket követik vagy szemellenzős po­litikát folytatnak, hiszen min­den alkalommal igyekeznek annyi csirkét rendelni és hozni a keltetőkből, hogy a község minden érdeklődőjét elláthas­sák megfelelő fajtatiszta te­­nyészanyaggal. Néhányan sávo­többségben. A kisállattényésa­­tők helyi szervezetében össze­sen hatvan kacsát tartanak nyilván. A lúdtartók csak negy­ven darabos állománnyal dicse­kedhetnek. A kacsák iránt ér­deklődők számára a Kráľov Brod-i Állami Gazdaságból szer­zik be a fehér pekingi pipéket. A szervezett kisállattenyész­tők ezen kívül még huszonhá­rom pulykát és tizennégy ju­hot is tartanak. Persze az em­lített létszámot minden esetben úgy kell értelmezni, hogy eny-A kaliforniai nyúl kedvező viszonyok közepette hasznosságban túlszárnyalja az új-zélandlt, de jő tulajdonságai az említett fajtával történt keresztezésekor domborodnak ki igazán. nyi állatot tartanak nyilván a szervezetben, mert a Szövetség csakis bizonyos létszámú álló mányra utalhat ki takarmányt a központi alapból. Viszont az egyénenként tartott valós állo­mány, főleg a tyúkok, kacsák és a juhok esetében, az emlí­tettnél júval nagyobb. Nagyjá­ból annyi állatot tartanak egy­­egy háznál, hogy szinte a csa­lád egész évi tojás- és hús­szükségletét biztosítani tudják. Pár évvel ezelőtt, amikor még keletji volt a tojásnak, min­denki a tojástermelő fajtákat követelte. Volt év, hogy 100— 140 mázsa tojást értékesítettek a község kisáilattenyésztői. Ma már a válogatott, első osztályú tojást sem könnyű eladni, ezért inkább a hús- vagy vegyes hasznosítású fajták kerültek a tenyésztők érdeklődésének kö­zéppontjába. Érdekes viszont, hogy a szer­vezetben egyetlen galambászt vagy nyúltenyésztőt sem tarta­nak nyilván. Pedig a községben elég népes a galambászok, és még népesebb a nyúltenyész­­téssel foglalkozók tábora. Sőt! Egy „ügyeskedő“ révén már a nitrai Branko vállalattal is kapcsolatot teremtettek a he­lyi nyúltenyésztők. Persze a kisállattenyésztők alapszerveze­tének megkerülésével! Mert fajtatiszta állatokra egyikük sem akar költeni, s csak amo­lyan mellékjövedelmi forrásnak tekinti a nyúltenyésztést. Sok­kal okosabban tennék, ha a ki­tudja milyen rokonkeresztezett, kis hasznosságú állataik he­lyett beszereznének néhány új­­zélandi vagy kaliforniai fehé­ret, belépnének a kisállatte­nyésztők szervezetébe és a ve­zetőség közvetítésével értékesí­tenék termékeiket. Kevesebb takarmánnyal sokkal jobb fel­­hizási eredményt érhetnének él, különösebb gond nélkül ér­tékesíthetnék pecsenyenyulai­­kat, s egyúttal elejét vehetnék a tudtommal gyakran jelentke­ző nézeteltéréseknek. Gondo­lom, a kisállattenyésztők szer­vezetének vezetői és, tagjai nem elleneznék, hogy a szervezet tagjaiként nyúltenyésztő szak­osztályt alakítsanak, továbbfej­lesszék gyerekcipőben járó te­nyésztői tevékenységüket és megszilárdítsák, biztos alapok­ra helyezzék a nitrai Branko vállalathoz fűződő bizonytalan kapcsolataikat. Próbálják meg! Pénz dolgában nem fizetnének rá, és a biztonságérzet is sokat jelent. Meg aztán, már a saját bőrükön is tapasztalhatták, mit eredményez a különcködés! KÄDEK GÄBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom