Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-11 / 49. szám

/ 197B. december 11; SZABAD FÖLDMŰVES 3 Tíz nap a Szovjetunióban A KAR AM ISEVOI KOLHOZBAN (II.) Cikkünk első részében már emlí­tettük: a szúbanlevő Oj Elet kolhoz­ban már évtizedek óta széleskörű, jól megalapozott és irányított munka­verseny folyik, melynek anyagi-erköl­csi hatása szinte felbecsülhetetlen. Miben mutatkozik meg legszembe­tűnőbben ez a hatás? A kolhozveze­tők szavai szerint az éves termelési­pénzügyi tervek rendszeres túlteljesí­tésében, a munkahelyi- és életkör­nyezet céltudatos tökéletesítésében, a tagok iránti szociális gondoskodás­ban az eszmei-politikai és szaktudás­gyarapító oktató-nevelő munkában egyaránt, hogy csak a legfőbb ténye­zőket említsük. A KIVÄLÖ MUNKA ELISMERÉSE Ez az élenjáró kolhoz a novomosz­­kovszki járás Lenin kolhozával versenyez, már több éve, nagyon eredményesen. Ezt igen szemléltető módon alátámasztja az is, hogy a ki­váncsi szemlélődő, akarva-nemakarva megleli a moszkvai Nagy Sikerek Ál­landó Kiállítása dicsőségtábláján a karamisevoi kolhoz, illetve kitünte­tett dolgozóinak a nevét. Ez rendkí­vül nagyfokú erkölcsi-társadalmi el­ismerésnek számit, Szovjetunió-szer­­te. Ezen túlmenően, a csekinoi járás (tulai terület, Orosz Föderáció) eme kolhoza — mint a főcímben is érzé­keltetjük — a Lenin-rend, a legma­gasabb kitüntetés tulajdonosa. A kolhoz érdemes párttitkára, Via dimfr Vasziljevics R a j k i n többek között elmondotta: — Az 1971-es évben a mi kolho­zunk tagsága is bekapcsolódott a 9. ötéves tervidőszak igényes feladatai­nak túlteljesítésére irányuló össz­­szövetségei kolhozversenybe. Meg­szervezték munkabrigádjaink a ver­senyt, összekötve egyéni munkakez­­deményezésekkel, kötelezettségek vállalásával. Nagy teret kapott a brigádokon belüli verseny, s termé­szetesen a brigádok egymásközt is versengtek, hogy a kolhoz közi ver­senyben ne valljunk szégyent. Ami a versenyt illeti, a legfőbb figyelmet a jó Irányításra, a versenyeredmé­nyek igazságos, tárgyilagos és rend szeres értékelésére, valamint az élen­járók munkamódszereinek, jó tapasz­talatainak népszerűsítésére fordítot­tuk, ugyanakkor az elvtársi segítő­készség érvényesülését, a jó közös ségi és versenyszellem kialakításál szorgalmaztuk. Előtérbe helyeztük a KOMMUNISTA MUNKÁÉRT mozgal­mat, hogy abba minél többen bekap­csolódjanak, vállalva e nemes moz­galom elvárásait, a vele való azono­sulást, az erkölcsi kódex következe­tes megtartását... És, hogy né sza­porítsam a szót, ez a célkitűzésünk sikerült; az össz-szövetségi verseny­ben 87 kolhozt ismertek el — kiváló eredményei alapján versenygyőztes­nek. A győztes kolhozok sorába került a karamisevoi. Rajta kívül még egy részesült a tulai területen, ilyen ma­gas szintű társadalmi elismerésben. Ugyanis, valamennyi győztes kolhoz, nagyon impozáns díszjelvényt kapott (a fényképfelvételen láthatói). Most­­már kettő díszíti a kolhoziroda elő­kelő helyét, ugyanis a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója alkal­mából kapták az elsőt. Kimagasló gazdasági eredményeik elismerése egyebek között abban is megnyilvánul, hogy a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa és a Komszomol Köz­ponti BSzot'sága által közösen létesí­impozáns jelvények. , tett vörös vándorzászló örökös tulaj­donosai. — Ez a kiváló munka erkölcsi el­ismerése. Vajon létezik-e tárgyi-, vagy pénzjutalom? — érdeklődtem a sokat megtudni akaró ember mohó kíváncsiságával. A válasz egyértelmű és határozott volt: — Már hogyne létezne! Az arany­érmesek 200, az ezüstérmesek 100 ru­belt, a bronzérmesek meg 50 rubel értékű tárgyi jutalomban részesül­nek. Ugyanis a kommunista brigád­­mozgalom érmeseiről van szó, kiknek neve ßz előbb említett, moszkvai ál­landó kiállítás dicsőségtáblájára ke rül. KITÜNTETETTEK, MUNKAHÖSÖK Még az előbbiekhez annyit: a tulai terület, melyhez ez a járás, illetve kolhoz tartozik, a rjazanyi és a ka- Iuzsszki területtel, pontosabban an­nak kolhozaival versenyez. Miben? A fő versenyfeltételek: az éves terv túl­teljesítése, a lakás- és munkakultúra, a szociális gondoskodás, valamint a szakmai politikai és kulturális neve­lőmunka. A versenygyőztes kolhozok tárgyi jutalma: 1. díj — Moszkvics személy­autó, 2. díj — színes televízió, 3. díj — motorkerékpár. — Az ilyen többcélú, széleskörű kolhozközi verseny előnye a gazda­sági eredményeken kívül az is. hogy kizárja a kolhozvezetők önelégültsé­gét. Azok mindig jobbra, többye. gaz­daságosabb megoldásokra, tökélete­sebb irányításra és ellenőrzésre tö rekszenék, a versenyfeltételeknek megfelelően — folytatta a párttitkár. Szavaiban nincs okunk kételkedni. Annál is inkább, mert hazai viszony­latban is ott érnek el az átlagosnál jobb gazdasági eredményeket, ahol a szövetkezeti vezetők különös gondot fordítanak a szocialista munkaver­seny széleskörű kibontakoztatására és helyes irányítására. Megtudtuk még: az Üj Élet kolhoz­nak 37 kitüntetett dolgozója van: a kolhozelnökön kívül kőt brigádvezető is a Szocialista Munka Hőse, hét a Kiváló munkáért, tizenkettő a Vörös Zászlórend, kettő a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Érdemrend, tizenegy a Dicsőség a munkának!, s négy dolgozó meg A jó munkasi­kerekért nevű kitüntetés, illetve cím birtokosa. A burgonyatermesztő trak­toros például többszörös verseny­győztes. aki össz-szövetségi méretben már a II. helyet is kivívta, ugyan­akkor mezőgazdasági újító. Két trak­torostársa ugyancsak újító. A kommunista brigádmozgalomba kapcsolódott hat állattenyésztő cso­port közül egy már a Kommunista brigád nagyon megtisztelő cím birto­kosa. A Szovjet—Csehszlovák Barát­ság nevű gépi brigád, N. V. P o b e d­­kina brigádvezetővel az élen, a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére 130 százalékra teljesítette időszaki munkatervét. A kiváló dolgozók so­rába tartozik többek között M. V. Novikova fejőnű, aki az SZKP XXV. kongresszusa ' tiszteletére 150 literrel túlteljesítetté — tehenenként) — két hónapi fejési tervét. Természetesen, a kezdeményező­készségben a kommunisták mutatják a legjobb, követésre méltó példát. A növénytermesztési, az állattenyész­tési és a gépesítési szakaszon műkö­dő három pártcsnport összesen 75 kommunistája szavatolja a párt veze­tő szerepének gyakorlati érvényesíté­sét. barätsAgäpolas, SZEMÉLYES KAPCSOLATOK Az előbbiekben már a kedves ol­vasó felfigyelhetett a gépi brigád el­nevezésre. Itt, ebben a kolhozban a szovjet—csehszlovák barátság ápolá­sának mór gazdag hagyománya van. — A Liptovský MikuláS-i szövetke­zettel tartunk baráti kapcsolatot — újságolta örömmel Sulkin elvtárs, a kolhozelnök —, már 1964-es év óta. Személyesen is jól ismerjük Rudolf Mitašéket, a szövetkezet elnökét és jónéhány vezetőjét, dolgozóját. Évente sor kerül küldöttségcserére: mi megyünk hozzájuk május 9-e kö­rüli napokban, ők meg a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordu­lójára. Ezek a személyes találkozá­sok kölcsönös tapasztalatcserével is párosulnak, amelyek mindkét részről nagyon hasznosak, gyümölcsözőek. Természetesen, ez nem leszűkített formában értendő. Hiszen a Liptov­ský Mikuláá-i járás mezőgazdasági szervei e Szovjetunió tulai területe jefriemovi járása kolhozszerveivel tart gyümölcsöző baráti kapcsolatot, a sokinszki járás meg a Považská Bystrica-i járással, hogy csupán né­hány konkrét példát említsünk. Hogy a testvéri barátság mélyen gyökered zik, erre vonatkozóan sokmindent említhetnénk. Többek között azt, hogy a név szerint említett kolhoz­vezetők a Nagy Honvédő Háború vér? zivatarában, a fasizmus járma alatt nyögő népek felszabadító harcában személyesen is részt vettek, járva, harcolva Csehszlovákia felszabadítá­sáért is. ... Azóta, már békeidőben többször megfordultak hazánkban — Sulkin elvtárs például négy ízben járt a le­­vicei {lévai )járásban, ahol vándor­zászlót adott át a CSSZB nevet viselő szövetkezetben, járt a Magas-Tátrá­­ban, az Alacsony-Tátrában. — Igazán jóleső, felemelő érzés tölt el minket, valahányszor önöknél járunk, annak a nagy méretű fejlő­désnek a láttán, amit a csehszlovák népgazdaság elért a felszabadulás óta. Szívből örülünk annak, hogy élni tudnak a hősies harcok, a sok-sok véráldozat árán kivívott szabadság­gal. N. KOVÁCS ISTVÄN A legkiválóbbak képcsarnoka. (A szerző felvételei) Az érdemeket elismerő, Ha kívánság teljesü Régi szövetkezet, új elnök. Öreg munkaközösség, fiatal vezető. A megfogalmazás ellentétet rejt, megvilágításra szorul. Segítsen a rövid ténymegállapítás: A dubníki (Csúz) szövetkezet a Nové Zám­ky-! (újvári) járásban elsőként alakult meg. Joggal nevezhető te­hát „öregnek“, s ugyancsak joggal fiatalnak a szövetkezet elnöké, Boros László mérnök. Harmincegy éves, s ez év januárjától irányít­ja a három falu (Dubník — Csúz, Jasová — Jászfalu, Semerovo — Szemeré) határát egyesítő szövetkezetei. S hogy jó vezetőnek bizo­nyult, legszebben bizonyítja a nemrég kapott kitüntetés: „A Mező­­gazdaság Kiváló Dolgozója“ Ennek kapcsán kértük, valljon magáról, munkájáról. Sikereiről, gondjairól, célkitűzéseiről. „NEM RENDELKEZÜNK SEMMILYEN NAGYOBB KAPACITÄSÜ ÉPÍTMÉNNYEL“ —Talán kezdjük az elején: milyen utat tett meg idáig? — Tardoskeddt származású vagyok, Komáromban végeztem a kö­zépiskolát. Utána Jasován (Jászfalu) voltam könyvelő. Fél évig. Közben — katonaság után — rövid ideig az állattenyésztésben és a gépesítésben dolgoztam. A könyvelés után közgazdász voltam. Ezalatt végeztem főiskolai tanulmányaimat is Nitrán. Idén, január­ban, a szövetkezet egyesítésekor — megválasztottak elnöknek. Ennyi az egész. — Mit jelentett ez önnek? — Nem örültem neki. Őszintén szólva: üzemgazdászként ’"már el­értem valamit. Gyakorlatra, ismeretekre tettem szert, könnyen mo­zogtam az ismert területen. Nehéz volt máról holnapra otthagyni. Nem azért, mintha könnyebb lett volna, hisz minden munka végső­soron olyan súlyú, amilyen komolyan veszi az ember. — Amikor megválasztották, gondolom határozott célkitűzései vol­tak ... — Természetesen. Nevezhetném programnak is. Ez az évek során alakul ki az emberben, s a körülményekhez igazija. Milyenek vol­tak a körülményeink? A szövetkezet, egyesítésekor nem rendelke­zett semmilyen nagyobb kapacitású létesítménnyel. Fokozatosan kell mindent kiépíteni. Problémák vannak az őszeköttetéssel is: Csúzról Szemerére például tizenhat kilométert kell megtenni, ami légvonal­ban csak a fele lenne. Ez is a megvalósítandó programba tartozik: az úthálózatot kiépíteni. Nagyon lényeges pontja a célkitűzésnek az emberek jó közérzete is. Eddig „három konyhán főztünk, most rá kell szoktatni az embereket a közös konyha ízeire“. Nálunk, azt hi­szem jó az emberek közötti viszony. Sok energiába kerül ennek a megvalósítása, de nagyon lényeges a munka szempontjából, — Segítőtársak? — A funkciósok többsége fiatal, tettrekész ember. Sikerült a fia­talos ambíciót az idősebbek tapasztalataival közös nevezőre hozni. Ez egyébként megmutatkozott az őszi munkáknál is. Dombos, lejtős parcelláink vannak, de azért a munka zökkenőmentesen folyt le. Remélem, nem sorolnak az utolsók közé az értékeléskor. Sőt: szeret­nénk az elsők között lenni. Külső segítség? Inkább mi segítünk má­soknak, a szomszéd szövetkezeteknek. HÁROM PONT . — Hogyan foglalná tehát össze a megvalósítandó célokat? — Talán három pontba sorolnám őket: 1. Megtartani az emberek közötti jó viszonyt. 2. Céltudatos munkával létrehozni egy komoly mezőgazdasági Üzemet. 3. Járási viszonylatban mindenkor jól meg­állni a helyünket. — Csak járási viszonylatban? — Maradjunk csak ennél, ez reális. A CSALÄDNAK NEM MINDIG ÉRI MEG — Család? / , — A feleségem tanítónő. Van egy hat éves kisfiúnk, most várjuk a másik gyereket. — Hogyan hat ki a családra a munkája? — Hát nem öröm funkciós feleségnek lenni. A gyereknevelés, a háztartással járó legtöbb gond bizony a feleségemre hárul. Merem állítani, sokkal boldogabb lenne 6 is, ha nem ilyen beosztásban dol­goznék. Hogy megéri-e? Amíg az ember munkáját megbecsülik, meg­éri. S ha az ember jól végzi a dolgát, jólesik ki mennie az emberek közé. A családnak persze nem éri meg. — Szakmai dolgokon kívül fordulnak-e néha önhöz más, emberi problémákkal is? — Előfordul. Nem akarok neveket említeni, vagy konkrét eseteket, de előfordul. S ilyenkor segíteni kell, erőnkhöz mérten. Ha csak egy embernek is sikerül segíteni, már az is nagy eredmény. — Szabadidő? — Egyenlőre teljesen leköt a munkám. Most alig jut időm másra — talán majd nyugdíjas koromban. Annál több időm lesz, ha meg­érem. Tagja vagyok a vádásztársulatnak, ez jelenti a kikapcsolódást. Ha kimehetek a határba. így párosul a kellemes a hasznossal. Az­előtt sokat foglalkoztam a fiatalsággal. Jászfalun táncot is tanítottam, akciókat szerveztem. Most erre nincs idő, s nagyon sajnálom, hogy nincs idő. Sokszor haragszom is magamra emiatt. MEGTALÁLOM A MUNKÁMBAN AZ ÖRÖMET — Milyen legyen ön szerint egy jó vezető? — A jó vezető minden időben változik. Mondhatnám úgy is, hogy a kor követelményéi alakítják ki személyét. Az ember sokszor arra gondol, legjobb lenne eldobni a gondokat, nyugodt életet élni. Dehát ezt nem lehet. Szerencsére. Ha mindenki csak a maga beszűkült életét élné, megállna a fejlődés. Ezt kell minden vezetőnek szem élőt tartania. Én megtalálom a munkámban az örömet. Ez a legtöbb amit elérhet az ember. — S végül a legkönnyebb kérdést: ha most kívánhatna valamit mi lenné az? — Hát... Ez nehéz. Mire gondol? — Bármire. Vagy fogalmazzunk így: mit szeretne, ha teljesülne? — Ha az a három pont, amit említettem, teljesülne. Az lenne a legszebb! (Kövesdí)----------------------1 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom