Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-12-04 / 48. szám
1970. december 4. SZABAD FÖLDMŰVES 3 •V Ä túlal terület (Orosz Szocialista Szövetségi Köztársaság) természeti adottságai a mezőgazdasági termelés szempontjából ítélve, nem éppen a legkedvezőbbek. Korán beköszönt a tél, amely eléggé zord és hosszúra nyúlik, fis a nyár melege 'eléggé tűrhető, mérsékelt. Az évi csapadékátlag 500—550 milliméter. Az egész terület 17 százalékát erdők borítják. Szóval, az éghajlati-, talaj- ős időjárási viszonyok semmiképp sem Ideálisak. Nos, vendéglátóink az említett terület csekinol Járását szemelték ki. Pontosabban: a Járás karamisevoi 0) Élet nevű kolhozának meglátogatá-Tíz nap a Szovjetunióban A KARAMISEVOI n r- ť 1 4 Ľ 4 Ц _) KOLHOZBAN (I.) Össz-szövetségl, köztársasági, kerületi ás területi vándorzászlék. sára esett a választás. Ide kocsikáztunk el a nyár kellős közepén, Klejman Davidovics Levnek, a területi napilap, a „Komunár“ főszerkesztőhelyettesének a kíséretében. Élményeinkről, a testvéri barátság Jegyében zajló beszélgetések tanulságairól az alábbiakban szólunk. 33 ÉVE KOLHOZELNÖK Az „Oj Élet“ nemcsak a csekinoi Járásnak, de a tulai területnek is egyik legrégibb kolhoza, hiszen 1922- ben alakult. Derék vezető- és szakembergárdája, szorgos kolhoztagjai, no meg az élenjáró kommunistái révén kiváló termelési eredményeket érnek el az utóbbi ötéves tervidőszakokban, még a mostoha természeti viszonyok ellenére is. Ez a kolhoz, amely 3400 hektáros, kilenc falu határát egyesíti. Székhelye: Karamisevo község. Elnöke: Ivan Mlhajlovics Sulkin, immár harminc- három éve. A kolhozelnök a Szocialista Munka Hőse (nem 6 az egyedüli a kolhozban!), valamint a Kolhozok Össz-szövetségi Tanácsának tagja. Tudjuk, a magas állami kitüntetés, no meg a tiszteletet parancsoló legfelső kolhozszervi tisztség mögött izzó hazaszeretet, kommunista áldozatkészség, célratörő közösségi munka rejlik. A szívélyes, meleg, baráti fogadtatás, a kölcsönös bemutatkozások után beszédbe elegyedünk. — Milyen a kolhoz termelési profilja? — izzik fel kíváncsiságunk parazsa. Sulkin elvtárs nem fukarkodik a szóval. Nyíltan, őszintén beszél. Úgy, mint testvér a testvérhez. — Egyelőre még sokirányú a termelésünk. A szántó felén szemesekét, a többin meg takarmányféléket, burgonyát, 'zöldséget termesztünk. Az állattenyésztésben a tej- és hústermelés dominál. S néhány főbb mutatóval érzékelteti a terméshozamok felfelé ívelését. Megemlíti, míg a századunk felezővonalát jelentő 1950-es évben csupán 7—8 mázsás volt a hektárhozamuk gabonából, a 9. ötéves tervidőszak gabona-hozamátlaga már elérte a 35,9 mázsát. Legjobb termést 1971-ben takarítottak be, mégpedig 43 mázsát hektáronkint. Tavaly burgonyából a hektárhozam-átlaguk 286 mázsa volt. Ugyancsak túlteljesítették a zöldségfélék, s a takarmányrépa hozamtervét: az előbbiből 469, az utóbbiból ezer mázsát értek el, átlagban. Kétezerhatszáz a szarvasmarhájuk, amelyből nyolcszáz a tehén. S nem is akármilyen tejhozammall Az előző ötéves tervidőszakban évente 4015 kiló tejet termeltek, tehenenként. Ezt a kiemelkedő fejési átlagot a múlt évben sikerült fokozniuk, vagyis 4321 kilót könyvelhettek el. — Sulkin glvtárs! Mennyi az évi pénzbevételük? Vegyük talán a tavalyit. — A múlt évben négymillió rubel volt a pénzbevételünk, amelyből a tiszta jövedelem meghaladta a másfélmilliót. És most lássuk, mennyi a tagok kolhozmunkából eredő, évi jövedelem átlaga? A kolhozelnök elsorjázza: „Hétszázas a taglétszámunk; a háromszáz nyugdíjast is beleszámítva, 1800 rubel az évi átlag. Am, egészen más a kép így: a sertésgondozó megkeresi évente a 2343 rubelt, a traktoros, a fejő még ennél is többet. Ez aránylag Jó kereset, hiszen a rubel vásárlóértéke szilárdan tartja magát. Természetesen, ezen kívül a kolhoztag, illetve családja sokféle, egyéb közvetett Juttatásban, díjmentes szolgáltatásban is részesül.“ S hadd mondjuk el, a kolhoznak saját középiskolai diákotthona, egészségügyi központja, bölcsődéje, óvodája, üzletháza, öt élelmiszerboltja, könyvesboltja, üzemi étkezdéje, stb. van, hogy csupán néhány dolgot említsünk. a szakirAnyItAs, KONTRA TÄRSULÄS... Műszakilag, s káderszempontból egyaránt jói megalapozott ez a kolhoz. Csupán néhány jellemző adat: traktoraik száma több, mint félszáz. Gépkocsi? Hetven. Ebből negyvenkettő a tehergépkocsi. A többszáz gépi eszközről, s a kombájnok tucatjairól nem is beszélve. — Szakemberek dolgában hányadán állnak, Sulkin elvtárs? — Mondhatom, jól! Szakembereink száma harmincnyolc, közülük tizennyolc főiskolai szakképesítéssel rendelkezik. Nem szűkölködünk szakemberekből ... Ez igen lényeges tényező, ami a színvonalas termelést és szakirányítást illeti. Valamikor azt mondták: a tudás, hatalom. Ez így igazi Sőt, több ennél. Jórészt gazdasági eredményeink megalapozója. Hiszen valamennyi főbb termelési ágazatot agronómusi, illetőleg zooteqhnikusi képesítésű szakemberünk irányít. Az állattenyésztés fő irányítója például az állatorvos. Á növénytermesztési brigádvezetők: agronómusok. Ugyancsak agronómusi képesítésű az üvegházi, a zöldségtermesztési, a takarmánytermesztési, a növényvédelmi, a vetőmagtermesztési brigádvezető. Nálunk, öt éve már ez a gyakorlat. A szakembereinktől csakis úgy várhatunk eredményeket, kezdeményezést, ha jól megalapozott elméletigyakorlati tudással bírnak. A tudás: termelésfokozó erő. Hatása lemérhető az éves tervek túlteljesítésén. — Társtagja a kolhoz valamiféle üzemközi együttműködésnek? — vetjük fel a kérdést. Vendéglátóinkat nem lepi meg a mélyre tapintó kiváncsiskodás. — Termelési eredményeink járásszerte, s a járás határain túl is közismertek. Magasan felülmúlják a környékbeli kolhozokét. Ezt ne vegyék tőlem szerénytelenségnek! Eddig társulásoknak, épp emiatt nem vagyunk tagjai. A közeljövőben ...? Hát, mi nem fogjuk elhatárolni magunkat a jó kezdeményezéstől, ha azt látjuk, hogy érdemes támogatni, valóra váltani a társadalmi szempontból is jelentős elképzeléseket. Ebben a járásban, Jobbára a szovhozközl társulások vannak terjedőben. Ilyen például a jaszná Poljana-i szovhozközi tejtermelés! társulás, van még növendékállat-tenyésztési, hústermelési és egyéb társulás — vagy ha úgy tetszik: együttműködés — is a csekinói járásban. KITŰNŐ VERSENYSZELLEM Az imént azt mondottuk, hogy a magas szakképesítésű brigádvezetők tudása számottevően befolyásolja a termelés eredményességét. Ez így igaz! De mire mennének veié, ha a kolhoztagok nem szorgoskodnának?! Csakis együttesen, a jó elvtársi légkör kialakításával, a kitűnő versenyszellemmel, jó termelési kedvvel jutnak előbbre, teljesítik és túlteljesítik tervfeladataikat. Igen nagyra becsülendő ez, az „Új Élet“-beliek ilyen példamutatása. Mit is mondott erről Vladimír Vasziljevic», a kolhoz párttitkára? — A szocialista munkaverseny nélkül ma már fel sem tudjuk képzelni a mezőgazdasági termelést. Nemcsak a termelés motorja a helyesen irányított, az eredményeket igazságosan; elfogultság, nélkül értékelő és népszerűsített verseny, hanem az emberek szocialista tudatformálását is elősegítő tényező. S nem feledkezhetünk meg még egy dologról, a lemaa radozóknak nyújtott elvtársi segítségről, éppen az élenjárók részéről. Csakis így válhatnak a gyöngébbek közepesekké, a közepesek élenjáróvá. Vonatkozik ez a kolhozon belüli, vagy kolhozok közötti versenyre egyaránt Viszont, a munkaverseny tömegalapja a brigádokon belüli egyéni verseny. Ezt az utóbbi mondatot jómagam kétszer aláhúznám, csupa nagybetűkkel írnám le. S hova tenném az ilyen szöveggel ellátott transzparenst? A kullúrház falára, s mindenekelőtt a munkacsarnok, a gépszín, a műhely, a pihenőszoba homlokzatára, leinek a kitűnő versenyszellem a Az „Új Élet“ kolhoz termelési sikemozgatórúgója, éltető eleme, a szüntelen fejlődés alapja — Miként szervezzük a munkaversenyt? Először is, nem mi szervezzük, ez a brigádok dolga. A brigádok kollektív kötelezettséget vállalnak, évente, kiindulva az éves termelési tervfeladatokból. Például: a traktorosbrigád az éves tervet idénytervré bontja, s elkészíti az erkölcsi jutalmazás tervét. A brigád például, ha versenygyőztes, a vándorzászló a géppark udvarában leng. Naponta értékelik a versenyeredményeket, bírálják a gyöngébben dolgozókat. Az élenjáróknak kijáró prémiumot, vagy a kolhoz köszönő táviratát, levelét, vagy tárgyi Jutalmat a kolhozklubban adják át, ünnepélyes külsőségek között. Itt ünnepük a munkagyőzelmeket, például az aratás, vagy az őszi betakarítás hőseit, akiknek nevét beírják a kolhoz dicsőségkönyvébe is. N Kovács István I. M. Sulkin, kolhozelnök és Vladimir Vasziljevics, a kolhoz párttitkára.- (/ szerző felvételei) Jjq zt mondják a Kr. Chlmec-1 (királyhelmect) Állami Gazdaság igazgatóságán: „A Csonkavárnál érdeklődjön, hol vannak a juhászok. Valószínűleg a hegyi legelőn lesznek ...“ Bajusz Ödön, részlegvezető dícsérőleg szól róluk. Az akácerdőnél kiszállunk a kocsiból, s gyalog folytatjuk utuhkat. Közben kísérőm meséli, hogy a Dobcsák-család Juhászdinasztia. Majd ők többet mondanak sorsukról, munkájukról. Node, meg is érkeztünk. A Juhászkunyhó vendégszeretetet, tisztaságot áraszt. — öt gyermekem van — kezdi élete sorsát a vendéglátóm. — A három fiú nyáridőben segít. Szeretik az állatokat. Úgy hiszem, lesz utánpótlás. Már tudnak vigyázni a juhokra. Nagy dolog folytatni az apa mesterségét. A harminckét éves Dobcsák Lászlónak három testvére is Juhász. — A János öcsém, a Béla bátyám, s jómagam édesapánktól tanultuk a mesterséget, s hűek is maradtunk a juhászaihoz. A nagyapánk, sőt a dédapánk is juhász volt. Bizony, nem könnyű „mesterség“. Tömeges ellések Idején naponta 40—50 kisbárányt is a világra segítenek. Ilyenkor a hodálytól egy tapodtat sem lehet elmozdulni, mert a birkák agyontaposhatnák az újszü lőtt bárányokat. Tökéletesen ismerni kell az állatok szokásait, hogy meg lehessen óvni őket a pusztulástól. — Az egyik évben a Vihorlát fennsíkjára mentünk legeltetni, jóidéig ott voltunk. Egy reggelen azonban a füvet vastag hótakaró borította. Igazi tél lett. „Hajtsuk lejjebb a nyájat!“ — tanácsolta János öcsém. Am lejjebb is havas volt a fű. Tüzet gyújtottunk, s ott melengettük az állatokat. Egy hét múltával szállították el autóval a nyájat, Helmecre. |^|ist az ezernyolcszázas állományból négyszáz az anyajuh. Az anyákat fejik, a lesántult egyedeket saját maguk gyógyítják. — Ilyenkor ősszel van egy kis idő pihenésre. — S mikor vannak a családdal? — Elléskor valamennyien itt alszunk, más időszakban haza járogatunk felváltva. /: — Mondana valamit az eredményeikről? — Birkánként 4,30 kg gyapjút nyírtunk. Száz anyajuhtól száztíz bárányt felneveltünk. S kétszázötven bárányt felhizlaltunk. Az évi tervfeladatainkat már az esztendő derekán 80 ezer korenával túlteljesítettük. Egy anyajuhra számítva, a félévi számvetést alapul véve, 12 kg sajtot termeltünk. DobCsák László, a számadójuhász úgy tervezi, hogy a jövő évben öt kiló gyapjút érnek el juhonként, s a száz anyajuhra jutó, felnevelt bárányok számát meg százhúszra szeretnék gyarapítani. — S mitől függ e terv teljesítése? — Hát, csakis a végzett munkától válaszolja. — Jól előkészítjük a nyájat az átteleltetésre. Feltápláljuk az anyajuhokat. A szénát és egyéb tápot már az igazgatóság biztosította. — Ezek szerint a legcsendesebb évszak az ősz? — kérdezem búcsúzóul a középső Dobcsák-testvértől. Elmosolyodik a kérdezett. Valamiféle belső öröm önti el. — Hogy is mondjam önnek?l Minden évszaknak megvan a maga szépsége, tennivalója ... Sajátos emberi melegséget, az erdei legelők leheletét viszem magammal innen a tanyáról, amely már nem idétlen juhászkalyiba. Három takaros ágy van benne, asztal székekkel, s tűzhely is, ahol főzni lehet. Tágasak az ablakok. Télen meleg, nyáron hűvös. Ahogy mégegyszer körülnézek, érzem, látom: a melegség is, a hegyi legelők lehelete is a juhász csillogó szeméből árad. Illés Bertalan Szaporodik a barázda — Szerencse, hogy jól húz a gép. Helyenként olyan ez a talaj, mint a csiriz. Meglátszik, hogy tavaly könnyen vettük a talajelőkészítést, — töpreng magában Reszeli Kálmán. A traktor szinte izzad, fáradtan köhécsel, fújtat, de ekéi azért megforgatják a földet. A traktoros itt-ott előredől, meggörnyed, mintegy segítve masinájának. — Vajon mit csinálhat Magda, a kislányom? Lám, hogy felcseperedett. Teltekmúltak• az évek s úgy lett tizenhét éves, majdnem érett nő a csetlö-botló, sírós leány-gyerekből, hogy jóformán észre sem vettük. Jó kislány. Igyekszik. Közgazdász lesz belőle ha elvégzi az iskolát. Éhes, szemtelen varjúsereg köröz a szántóföld felett. A traktoros körültekint a ködös mezőn, úgy pihenteti szemeit. Nehéz, megterhelő a hosszabbított műszak. Összpontosítani, figyelni kell, hiszen lelkiismere tes munka nélkül nincs jó termés, nincs dicséret, no meg a fizetség, a pénz se kutya. Tíz éve dolgozik gépkezelőként a Bálványt Állami Gazdaságban. Nyáron a kombájnt nyergeli, előtte' s utána pedig ami jön. Az őszi mélyszántás egész embert követelő munkájából minden évben kijutott neki. Esősre hajlik a délután. Súlyosnak tűnő, piszkosszürke felhők úsznak vontatottan, lomhán. Az ember szinte minden pillanat ban várja a kövér esőcseppeket. A csalóka távolság gyufásdoboznyira zsugorítja a traktort. Nyomában zsírosán, kövéren fénylik a föld. Elő, lélegző, életet osztó fekete rögök... — A nemjóját! Meg kell húznom az ekevasat, mert még belevész a szántásba ... Lassul a traktor, halkul a gépzaj, rutinnal — ki tudja hányadszor — ugrik a földre a soványnak tűnő, de tnás szikár férfi. Olajfoltos munkaruhát, baretsapkát, bakancsot visel. Hátraballag, tesz-vesz az ekéknél, majd rövid idő elteltével, csípőre tett kézzel hátradönti törzsét. — Jót tesz ez néha, belefásul, belefájdul az ember dereka a sok ülésbe. Hát bizisten mi traktorosok, túlórázók, aztán rászolgálunk a fizetésre. Tudják ezt a „főnökök“ is, hisz nap-mint nap kijárnak ellenőrizni a szántás minőségét, mélységét. Csak ellenőrizzék. Utánam ugyan méterenként is mérhetnek, nem fognak zsörtölődni biztosan. Hiszen tudom miért kell alaposan, mélyen megforgatni a földet. Nem vagyok mai gyerek itt a gazdaságban. Becsukódik az ajtó, újra felhördül a masina. Erőteljes rántás, s máris „megy az eke, szaporodik a barázda“ ... — Ha befejezzük, télen jó lenne egy kicsit kiruccanni, kikapcsolódni. Biztosan lesz most valami kiránd’-lás. Ha 'esz, hát elmt ■ gyünk. Az egész cs 'Iád ... Lassan, az est kopogtat szürkés-feketén. Elárvulnak az utak, utcák, lelassul az élet lüktetése. Az emberek javarészét „hazatereli“ a sötétség, meleg fészkekbe, otthonszagú konyhák, szobák falai közé. Kinn a határban szentjánosbogárnyi fények hunyorognak. Ha fülelünk, figyelünk egy kicsit, a sűrű nyirkos csendet távoli berregés, zümmögés, zúgás szakítja meg. Fények az éjszakában. Á sötétséget bátran hasító, emberi lelkek melegét hirdető, aranyszínt játszó fények ... Barak László S l
