Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-11-27 / 47. szám

1976. november 27. SZABAD FöbDMOVES. 15 A krajnai méh távlatai Szlovákiában A méhészetben a fajtanemesítd munkának az a célja, hogy olyan jó minőségű méhcsaládokat neveljen ki, amelyek magas haszontulajdonságok­kal rendelkeznek. E célból a háború utáni években Hejtmánka professzor kezdeményezésére jött létra az alsó körzeti tenyésztői állomás. A megter­mékenyítő állomás segítségével dol­goztak, mégpedig egyénileg kiválasz­tott bázis alapján, hiszen a szlovák krajnai anyákat külföldön Is felismer­ték. 1981-bSn Lengyelországban egy utasítást adtak ki, amelyben össze­hasonlították azokkal a helybéli mé­hekkel, amelyek 292 százalékos méz­hasznossággal rendelkeztek. Arefjév 1981-ben közli, hogy a Tatranka és a Kaukázusi méh keresztezése révén lét­rejött m$hfajtával a Szovjetunióban 203 százalékos mézhasznosságot ér­tek el. A Körmöcbányái anyákat Dreschler 1971-ben jugoszláviai, ma­gyarországi, ausztriai anyákkal együtt vizsgálta. A kísérletezés során kide­rült. hogy legjobban az ausztriai Troi seek nevelésű anyák váltak bi. A Bonni, Marburgi-mayenl Kísérleti Ál­lomáson a 40 kg-on felüli csúcsméz­­hordást csak 4 Troiseck, 3 Kremni­­fíankai, 1 magyarországi és 2 jugo­szláviai nevelésű anyán értek el. An­nak ellenére, hogy a szlovák krajnai külföldön igen jő eredményeket ért el, méhészeink érdeklődése különféle felületes információk miatt megcsap­pant e hazai méhfajták iránt. Ezt an­nak a ténynek róhatják tel, hogy a krajnai méheket nagy lelkesedéssel importálták olyan területekre, ahol eredetileg a sötét közép-Surópai méh­­fajta volt elterjedve. Ezeken a terü­letekén a méhimport révén gyorsan megjavult a méhek mézbasznossága, az eredeti méhek hasznosságával szemben. A külföldi és a hazai összehason­lító kísérletek eredményei azt bizo­nyítják, hogy Közép-Európa a krajnai méh számára a legalkalmasabb. E méhfajta gazdasági kihasználásának kérdése nemcsak nálunk, hanem kül­földön is a figyelem központjában áll. Az SZMSZ 1972-ben — nyár ele­jén — ötven osztrák Troiseck neve­lésű anyát rendelt a szlovák eredeti méhekkel való összehasonlítás céljá ra. A kísérleteket a Lip. Hrádok-i Mé­hészeti Kutatóintézet végezte. A be­hozott auyákból tizenötöt a Kráf. prl Senc-i Méhészeti Tanintézetben, tizet a rybniki erdőgazdasági farmon, és tizenötöt a Lip. Hrdok-1 kutatóinté­zetben helyeztek szét. 1973-ban to­vábbi száz anyát hoztak be a fent említett fajtákból, melyekből ötvenöt élvonalbeli méhészeknek adtak el öt darabjával, a többit a fent említett gazdaságok kísérleti anyáinak pótlásá­ra használták fel, tizet a Šaitlnské Stráže-ban helyezték el. Mivel a méhcsalád ereje szoros összefüggésben van a termékenység­gel (г— 0,452), ezért csak a Tatranka és a Troiseck kísérleti csoportokban elért szaporodási eredményeket, to­vábbá a Nižný Chmelienc-i Méhészeti Kutatóintézetben levő csoport méz­hordásának eredményeit közöljük. A Tatranka kísérleti csoport esetében az 1973—78-ban — cseresznyevirág­­xés Idején 47,2 dm* átlagos termé­kenységet állapítottak meg. A Troi­seck kísérleti csoport esetében 43,9 dm*. Az aprólevélfi hárs virágzása idején a Tatranka nevű csoportnál 107,43 dm2, a Troiseck csoportnál 103,72 dm* termékenységet, bepetézett területet mértek. A járulékos fiziológiai tulajdonsá­gok (pl. a szűrési, szét repülési és rajzást hajlam (tekintetében sem ta­pasztaltunk nagy különbségeket. Csak ritkán fordult elő úgy a kísérleti, mint az ellenőrző csoportokban a 2. és 3. osztályba sorolt méhcsalád nagy szétrepülésí és szűrési hajlam miatt. A méztermelés tekintetében nem volt lényeges különbség a Tatranka és a Torlseck csoportok között. Az 1978-os év kivételével, amikoris ki­tűnő mézelő viszonyok voltak, a Troi­seck csoportnál valamivel nagyobb mézhozamot mértek, mint a Tatranka csoportnál, ami mézelő helyek jobb kihasználását bizonyltja. Ehhez ha­sonló eredményeket értek el a szapo­rulat, a fiziológiai tulajdonságok, va­lamint mézhasznosság tekintetében a Kréf. pri Seneci-1, a Rybníky és a Ša&tlnské Stráže-i Ellenőrző Állomá­son. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a Troiseck méhcsaládok hason­ló termelékenységgel, méhszámmal és járulékos fiziológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a szlovák krajnai fajták, ugyanakkor a szlovák krajnai méhcsaládok között is találtunk igen jó minőségű családokat magas méz­hasznossággal, és a Troiseck csoport­ban is előfordultak kis mézhasznos­­ságú méhcsaládok. Ogy véljük, hogy a Troiseck méheknél a többéves, cél­tudatos szelekciós munka következ­tében az öröklött tulajdonságok na­gyobb állandósága jött létre. A kérdőívekkel megrendezett ankét keretében nyolc méhész válaszolt kérdéseinkre. A válaszokból kiderült, hogy csak egy esetben értek el na­gyobb mézhozamet, mint a hazai méhcsaládoknál. A méhészek több­sége nem talált különbséget az im­portéit avgy behozott méhek és a ha­zai krajnai között. A négyéves össze­hasonlító kísérletek alapján elmond­ható, hogy a Troiseck nevelésű anyák behozatalának szándéka a szlovák krajnai felfrissítése céljából helyes­nek bizonyult. Előbb azonban be kell biztosítanunk a tiszta, eredeti szlo­vák krajnai méh megőrzését. A Szlo­vák Szocialista Köztársaság területén „autochton“ krajnai található, ame­lyet eredményesen fel lehet használ­ni import krajnai vonalé hibrid anyák kitenyésztésére. !gy pl. a To­­polecl Állami Gazdaságban összeha­sonlító kísérletezést végeztünk, Ft Troiseck generációból származó anyát párosítottunk szlovák krajnai herével és Tatranka anyát Troiseck herével, a harmadik ellenőrző csoport hazai szelektálatlan méhcsaládokból állt. Tavasszal mind a három csoport egy­formán erős, volt úgy a méhek szá­mát mind erősségét illetően. 1974-ben a hazai méhcsaládokból álló csoport átlagban 25,81 kg mézet, a Troiseck Fi csoport 28,31 kg mé­zet, a Tatranka anya + Troiseck he­recsoport 30,50 kg mézet adott. Az 1975-ös terméketlen évben a mézho­zamok jóval alacsonyabbak voltak: 5,85 kg, 7,91 kg, 8,88 kg (a fenti sor­rendben). LevoCai, Oravský Podzemky-I, Tvr­­doííny-i munkatársaink értékelték a Troiseck Fi anya, a szlovák krajnai párosításából létrejött méhcsaládok eredményeit. Mézhasznossági szem pontból ezek jobbak, mert helyi mé­hek. A szlovák krajnai vérfrissítése nem folyhat ösztönösen. Mindenek­előtt a fajtanémesítési munkálatokat kell felújítani a legújabb ismeretek alapján az inszemináciős technika se­gítségével legalább három méhészeti fajtanemesítő állomáson. E munka súlypontját az alábbi tisz­ta szlovák ekotípusok kinemesltésére kell helyezni: a) hegyaljai területi típus; b) kelet-szlovákiai síksági típus; ej nyugat-szlovákiai területi eko­típus. Az eredeti szlovák krajnai, amely Szlovákia területén régóta él, az itte­ni helyi és természeti viszonyokhoz alkalmazkodott és eddig nem keve­redett más fajtákkal, mivel az utóbbi negyven év alatt a Troiseck nevelésű anyákon kívül nem importáltunk méh­anyákat. A szlovák krajna az impor­tált alpi típusú anyákkal, esetleg a Szovjetunió kárpátaljai területéről ho­zott anyával, a magyarországi Al­földről hozott méhekkel való keresz­teződés következtében jelentős he­lyet foglal majd el, mint közbülső típus. Ezért továbbra is tiszta formá­ban kell megőrizni. Hazánkban alap­vető tenyésztési típus a tiszta szlová­kiai típus lesz. Csak ezzel a módszer­rel őrizhetjük meg a tisztavérfi szlo­vák krajnai jó tulajdonságait, amely az import méhfajták keresztezésével még fokozható. LADISLAV KEPEÍJA mérnök, a Méhészeti Kutatóintézet dolgozója A mezőgazdaság fokozatos belter­** jesltése, az agrotechnikai Isme. rStek teljes mértékű kihasználása és a k'emizálás érvényesítése következ­tében csökken a nektárt- és virág­port termelő növények részaránya. Ezért a méhlegelő biztosítása, főleg az utóbbi évekkben több méhész ér­deklődési körében áll. Ezenkívül a virágpornak — mint a nitrogéntar­talmú anyagok, zsírok, ásványt anya­gok és a vitaminok legfontosabb for­rásának —, nagy jelentősége van a méhek életműködésében is. Á virágpor csökkenésének megaka­dályozására kétféle lehetőség van: 9 növelni a nektárt- és virágport termelő növények részarányát; 9 szélesebb körben adagolni a vi­rágport pótló, édesítő anyagokat. A legelterjedtebb szénhidrát, ame­lyet a méhészek mint édesítő anya­gokat és virágport pótlókat használ­nak, a répacukor. Folyékony, sűrített vagy kristályos formában adagolható. Szlovákiában egy négyzetkilométer területre 8,3 méhcsalád jut. A na­gyobb városokban (30 ezer lakosig) a méhek összpontosítása sokkal na­gyobb. Ezzel szemben a kisebb tele­pülések esetében Jóval kisebb a méh­családok részaránya. A méhcsaládok egyenlőtlen koncentrációja miatt el­térő az egyes természeti források (méhlegelő) kihasználása. Tavasszal, elsősorban a hegyi és hegýaljai kör­zetekben sok kirepülős nélküli nap van, főképp a kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében. Ilyenkor nem szabad elhanyagolni a méhcsa­ládokat, mert ha kellőképpen segít­jük őket, akkor ezt az egész év fo­lyamán meghálálják. A virágpor hiányát a méhészek kü­lönféle termékekkel pótolják. Így töb­bek között szójaliszttel, tejporral, élesztőkkel stb. A mézet és a virágport helyettesítő anyagok elősegítik a méhcsaládok ta­vaszi fejlődését, a nyár végén' meg­fiatalítják a méheket, esetleg meg­akadályozzák a méhek nagyobb ará­nyú elhullását (éhezés). A gyakorlatban azonban a cukor­oldat használata a legelterjedtebb. A többéves laboratóriumi kísérletek és a gyakorlatban alkalmazott etetési el­járások nem vezettek eredményhez, így még a mai napig sem rendelke­zünk olyan anyagokkal, tápokkal, a­­melyek teljés mértékben helyettesí­tenék a természetes virágport. A Liptovský Hrádok-1 Méhészeti Kutatóintézetben az 1970—75-ös évek­ben 23 féle tápot (mézpótlőt) pró­báltunk ki, melyek közül kilenc ipari úton készült, a többit saját magunk állítottuk össze. Kontrollként az ösz­­szes variáció esetében a „Medozmes“ elnevezésű keveréket (a 123701/67-es számú csehszlovák találmányt) hasz­náltuk. A kísérlet eredményei meg­mutatták, milyen nagy jelentőségű a fehérjetartalmú anyagok hatása a pajzsmirigyek fejlődésére, a zsírszö­vetek nagyságára, valamint a méhek életkorára és szaporodására. Azokat a tápokat, amelyekben a fehérjék aránya túlhaladja a 20 százalékot is, nem ajánlatos alkalmazni, mert a méhek ezt csak lassan veszik fel és kicsi a serkentő hatásuk. Végezetül megállapítottuk, hogy azok a tápok a leghatásosabbak, a­­melyeket kevésbé sűrített formában etettek, s amelyeket élesztőkkel, tej­porral egészítettek ki. A legmegfele­lőbb fehérjearány a 10 százalék kö­rüli. Ä javasolt táp eladási ára — tekin­tettel a „laktíno“ elnevezésű tejpor, a „tebi“ élesztők és a természetes virágpor áraira — kissé drágább len­ne, mint az eddig gyártott mézescu­koré. Ha egy méhcsaládra 3 kg tápot számítunk,, akkor a költségek a „laktíno“ tejpor felhasználásával 1,92, a tejpor és az élesztők esetében 3,09, a „tebi“ élesztők 'esetében pedig 4,29 koronával növekedtek. A kísérlet tapasztalatait, eredmé­nyeit elsősorban ott célszerű érvéi nyesítenl, ahol kisebb a méhlegelő, főleg a tavaszi hónapokban vagy pe­dig a méhek áttelelési Időszaka elő­készítésének idején. A méhészeknek azt tanácsoljuk, hogy csakis 10 szá­zalék körüli fehérjetartalmú tápokat használjanak a méhek etetésére. A legcélszerűbb, ha ennek felét a „tebi“ élesztők, másik felét pedig a „laktí­no“ tejpor alkotja. Michal MačiCka mérnök, (Méhtenyésztési Kutatóintézet)' Takarmány tészta - természetes invertböl Meddig él a méh szúrás után? Ha a méhnek a szúrás és fullánkja elvesztése után módja van még szabadon röpködni, néhány órán belül pusztul el. Ilyenkor a kaptárban már nem kívánt vendég, ezért társai ellenségesen viszonyulnak hozzá, öt méhhel folytatott kísérlet azt bizonyította, hogy a szúrás után a kaptár­ba visszatett méhek 6—38—80—96—102 óra múlva pusztultak el. A tár­sa által megszűrt méh azonnal elpusztult. Méhek „fejése“ A méhészetben glőbbrelépés akkor következett be, amikor a méhészek bevezették a méhek beetetését cukor­ral, azzal a feltétellel, hogy egy méh­család téli beetetéséhez hét kg cu­­koreleségre van szükség. Ennek kö­vetkeztében elképzelhető, hogy Szlo­vákiában 400 ezer méhcsalád 2800 tonna mézet takarít meg, melyet a méhész mindén évben elvehet és cu­korral pótolhat. Ha a méhészetben rejtő további tartalékokat keressük, megállapíthatjuk, hogy a kitermelt mézmennyiség jelentős hányadát táp­lálék formájában visszajuttatjuk a méheknek, főképpen cukorméztészta alakjában. Elkészítéséhez a jelenlegi technológia szerint 25 százalék mézel és 75 százalék porcukrot használunk fel. A galantai MEDOS jelentése sze­rint, ebben az üzemben 1974-ben 58 900 kg cukorméztésztát és 3100 kg mézeskeveréket készítettek. Az előbbi szükségleté sokkal nagyobb. Tekintet­tel magas kereskedelmi árára, a mé­hészek saját mézükből házilag készí­tik. A Lip. Hrádok-i Méhészeti Kuta­tóintézetben évente 3 kg cukorméz­­tésztét, esetleg mézkeveréket etetünk fel a méhek tavaszi serkentésére, s 2—3 kg mézet a hordás és pörge­tés utáni serkentésre. A cukorméz­tészta vagy mézkeverék évi szükség­lete tehát mintegy 5—6 kg-ot tesz ki, a többit az anyák klnevelésére hasz­náljuk fel. Feltehető a kérdés: ha Szlovákiá­ban minden méhcsalád 5 kg cukor méztésztát fogyasztana, akkor a 400 ezer méhcsalád, melyet hazánkban nevelünk — 2000 tonna cukorméz­tésztát igényelne, melynek elkészítő séhez 500 tonna mézre lenne szük­ség. Ezt a mézet azonban megment­hetjük az emberi táplálkozás szá­mára. Már tíz év óta külön tárolom azt a természetes invertázét, amelyet az anyanevelés idején a méhek serken­­tésériS használt cukoroldatból nyerek. Az anyanevelési idény letelte után ezt az Invertet (méznek ugyanis nem nevezhetjük) kipergetem és méhek­nek való takarmánytésztát készítek belőle. 1974—75-ben elhatároztam, hogy laboratóriumi, s gyakorlati kí­sérletekkel megállapítom a tápérté­két. 1974-ben a Méhészeti Kutatóintézet­ben hordásmentes időszakban két méhcsaládot etettünk 20 kg cukorból készült cukorszörppel 3:2 arányban. Az érés után az invertázét kiperget­tük. 40 kg cukorból 24 kg invertázét (azaz 60 százalékot nyertünk). Az in­vertből takarmánytésztát készítettünk 5 százalékos Teba élesztő, 5 százalé­kos Laktíno elnevezésű zsírtalanított és szárított tej hozzáadásával. Kalit­­kás laboratóriumi kísérletek során összehasonlítottam azokat a méheket, amelyeket a szóbanforgó táplálékkal és amelyeket mézkeverékkel táplál­tam. Az eredmények meglepőek vol­tak. A takarmánytésztával táplált méhek hosszabb ideig éltek. Az elért eredményeket statisztikailag értékel­tük. Erre az ún. Snédecov T-tesztes módszert használtuk. A gyakorlati kísérlet, amelynek so­rán a tápanyag hatását figyeltem, a T-teszt pozitív, ám statisztikailag nem kimutatható eredményt hozott. Ezt azok a tartaléktápanyagok okozták, amelyekkel egyes méhcsaládok és kaptárak rendelkeztek, továbbá vi­rágporhordás, ami ebben az időszak­ban kisebb mennyiségben előfordul. A laboratóriumi és gyakorlati kísér­letek eredményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy a „takarmánytész­ta'“ alkalmas a méhcsaládok serken­tésére. A takarménytészta készítésénél a mézet természetes inverttel helyette­síthetjük, amelyet a méhek etetésére használt cukorkeverékből készíthe­tünk mézhordás után. A természetes Invertnek a vegyi úton előállított in­­verttel szemben az az előnye, hogy biológiailag hatékony anyagokkal van dúsítva, melyeket a méhek a cukor­oldat felhasználásával hoznak létre. Ezenkívül virágport is tartalmaz. Ter­mészetes invertet a mézhordás utáni időszakban készíthetjük el, amikor a kaptárakban Elegendő kihasználatlan méh tanyázik. Előzetes számítások alapján a természetes invert legmeg­felelőbb ára 15 korona kg-ként. En­nek következtében lényegesen csök­kenteni lehet a takarmánytészta árát a cukortészta, illetve a mézkeverék árával szemben. A természetes inver­tet a méhészeti farmok (Galantai MEDOS) az előzőleg megkötött" szer­ződések alapján oldhatnák meg, amit könnyén meg lehet szervezni. Előállí­tásának módja változatlan. A fő szem­pont, hogy így .nagy mennyiségű mé­zet lehet megtakarítani az emberiség számára anélkül, hogy a méhek kárt szenvednének. Valent Cavojský mérnök, a tudományok kandidátusa, (Méhészeti Kutatóintézeti Lett szakemberek Slektromos be­rendezést szerkesztettek a méhek „fejősére“. A méhek méreganyagát mintegy 70 különféle gyógyszer ké­szítéséhez használjuk fel. A méreganyagot eddig fáradságos ás nehéz kézi munkával gyűjtötték bei. Az új módszer szerint a röpnyl­láshoz kis dobozt helyeztek el, a­­melyben gyenge elektromos áram ke­ring. Ennek ingerlő hatására a mé­hek kiengedik fullánkjukat, szúrnak és a méreganyag a doboz alá elhe­lyezett üvegben gyűlik össze. (M. T. J INNEN-0NNAN A szakemberek megállapították hogyha a méhek teleltetűjének köze­lében gyümölcsöt, burgonyát vagy hasonló szagot árasztó dolgokat táro­lunk, nagymértékben növekszik az elpusztult méhek száma. Ebből arra következtetnek, hogy minden ilyen szagos anyag csábítja ás ingerli a méheket s azok a telelés idején is mennek a szag után, elhagyják a „fürtöt“ s elpusztulnak. Ezért aján­latos a teleltetőben csak méheket tartani és tiszta levegőt biztosítani. * Franciaországban 1975. III. 7-én mi niszterl rendeletet adtak ki, amely­nek 8. cikkelye minden olyan vegy­szert veszélyesnek tart a méhekre nézve, amelyek csomagolásán nem látható a „Méhekre ártalmatlan“ megjelölés. A rendelet megtiltja a növények permetezését a méhekre káros vegyszerekkel abban az eset­ben ha: 9 a permetlé alkalmazása virágzó gyümölcsfákra történne; 9 ha eredeti fákra ás fasorokra al kalmaznák a nektár kiválasztás idején; 9 bármilyen mezőgazdasági növény­re, amelyet virágzáskor a méhek látogatnak. Ha a fák alatt vagy a kultúrnövé­nyek között mézelő növények találha tók, azokat a permetezés előtt le kell kaszálni. * Mindeddig azt hittük, hogy a mé­hek szaglás segítségével s a tánc ré­vén értik meg egymást. A legutóbbi kutatások kiderítették, hogy ehhez bizonyos hangérzések is hozzájárul­nak, melyeket a méhek különleges hártyavibrálás és kétpár mozgékony izommal hoznak létre. Az Így kép­zett hangjelek alacsony — mintegy 120—800 Hz-frekvencia számúak. Szovjet kutatók bebizonyították, hogy a méhek bizonyos számú hang­­impulzus segítségével közlik egymás­sal egy-egy táplálék forrástávolságát. Minél messzebb van a táplálék, a hangimpulzus annál hosszabb ideig tart. Tápokkal pótoljuk a virágport?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom