Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-10 / 27. szám
1976. július 10. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 A természetben járva mindenkivel előfordulhat, hogy támadás éri, valami az arcához csapódik. Helyén tűszúrásra emlékeztető, éles fáj dalmat érez. Az autó lehú zott ablakán a légáramlattal kósza méhecske vágódik a vezető arcához vagy kezéhez, s nyomban meg is szórja. Az illatos, érett körték, hamvas szőlőfürtök fogyassza közben is megzavarhat bennünket a gyümölcsnedvét szivogató méh. Miért szúr, illetve csíp a méh? Miért támadja meg az embert? Mi ingerli e magányos mézgyüjtögetőt arra, hogy bőrünkbe szúrja fullánkját? A méh szúrással védekezik, önvédelemből. Odaszoritjuk valamihez, hozzáérünk, de ha megfogjuk is, egyszóval úgy érzi támadjuk öt, tehát bizonyára védekezni fog, de ingerlő, illatok, szagok is támadásra indíthatják fullánkos rovarainkat. Ezenkívül az Időjárási tényezők is hatnak viselkedésükre. A közelgő vihar, a gyors feihöátvonulás ingerlékennyé, támadóvá teszi az egyébként jámbor jószágot. Ilyenkor sokkal gyakrabban szúr embert, állatot egyaránt. A parányi rovar szúrófegyvere a fullánk, melyet — ha támad — a potrohából a végbélnyílása alatt lök ki. A fullánk bonyolult, apró részekből felépülő szerv. Fő részei a két mm-es hosszúságú, csőszerű hegyes vályú, ennek a két oldalán szimetrlkusan elhelyezkedő két szuronyon horogszerűen hátrahajló éles tüskék, szigonyok meredeznek. Ezek segítik a fullánk behatolását a bőrbe s egyben megakadó lyozzák annak a sebből való kihúzását. Amikor a fullánk kibökődik, a végén már ott csillog a parányi, olajszerű méregcsepp. A fegyver villámgyorsan a testbe hatol, azt a szuronyok gyorsütemü és váltakozó mozgása egyre mélyebbre húzza, miközben az egyik szurony eiórehatol. tüskéi megakadnak a seb falában. A szurony maga után húzza a fullánkot, amelynek a méreghólyagjával újabb adag nedv jut a vályúba s onnan a sebbe. Ezután a másik szurony hatol beljebb, szigonyai lehorgonyoznak és ugyanazt végzi, mint az előbbi. A méh, amikor mérgét kiadta, elrepülne, de fullánkszerkezete nem engedi, mivel a megszúrt bőrfelület rugalmasan hozzásimu] a szurony horgaihoz. Rendszerint csak úgy tud menekülni, ha szúrófegyverét a méregmiriggyel. a hólyaggal és a szúrás sajátos mozgását beidegző idegdúccal együtt kiszakítja a testéből. Harco sunk nagy sebével lmbolyogva még tovarepül, de rövid időn belül teljesen legyengülve elpusztul. A szerencsésebb méhek kisebb sérüléssel ússzák meg a támadást. Életben maradnak, de dolgozni már nem bírnak, ezért csak vegetálnak a család gondozásában. Csak a dolgozók és a méh anyák szúrnak, de nem egyformán, ezért a fájdalom is eltérő. A hímek (herék) egyáltalán nem szúrnak, nincs is fullánkjuk. Az anyának. vagy királynőnek van fullánkja, használja is. bár az a peték lerakására szolgál. Szúrása lényegesen gyengébb és kevésbé fájdalmas, mint a dolgozóké. Ezek csípése a legerősebb, de nem egyforma. A frissen kikelt méh gyengébb, nem támad, s ha fullánkjához érintjük kezünk puhább bőrfelületét, alig tud belebökni, miközben csak kevesebb mérget juttat a sebbe. Ahogyan idösbödik, úgy válik egyre vadabb harcossá. „Fegyverzete“ megszilárdul, mirigye egyre több és hatékonyabb mérget termel. A sok virágport fogyasztó rovar több mérget termel, tehát virágzási, virágporhordási időszakban fájdalmasabbak a szúrások. A méhszúrás következménye egyénenként változik. Akit ritkán ér szúrás, érzé konyább rá. A méhekkel bánó ember szervezete bizo nyos mértékig megszokja a szúrásokat. Nagyon érzékenyek viszont a gyerekek, a betegek, a szívbajban, érelmeszesedésben, vérszegénységben szenvedők. Balszerencsés esetben egyetlen szúrás is életveszélyes lehet. Például a gyümölccsel szájba került méh a garatba vagy a nyelvtőbe mélyíti fullánkját. A megszórt szerv annyira bedagadhat, hogy teljesen elzárja a légutakat s ha késik a szakszerű orvosi beavatkozás, fulladást okozhat. A szúrásra allergiás emberek bőrén csalánkiütések, viszkető, vörös daganatok keletkeznek, az erekben vérbőség. A bőr alatti kötőszövetekben vérsavas izzadmány képződik, kisebb-nagyobb daganatot okozva. A hajszálerek falainak sérülésein át a vér kilép, s alvadóképességének csökkenése folytán a felszívódás folyékony marad. Ha több szúrás éri az egyént, marásról beszélünk, melynek hatása nagyobb, mint az előbbié. Különösen ha a szúrásokat testének érzékenyebb helyein kapja. Ekkor a szokásos tünetek elmaradhatnak, helyettük olykor szédüléssel párosuló álmosság vesz erőt. A váratlanul kapott méhcsípés kritikus lehet járművezetés közben. A szembe csapódó méh szúrása nemcsak kiszámíthatatlan mozdulatokra készteti a vezetőt, hanem a szúrástól sérült szem a méreg hatására átmenetileg elveszti látását. Ilyenkor ajánlatos legalább fél órát pihenni vagy a vezetést másra bízni. Mit tegyünk közvetlen mébcsípéskor? Először ujjunk hegyével — körmünkkel kaparjuk ki — lehetőleg egyetlen mozdulattal — a beszakadt fullánkot. Vigyázzunk arra, hogy a még lüktető méreghólyagot meg ne nyomjuk, mert akkor egész tartalma a sebbe préselődik. A kellemetlen utóhatásokat úgy csökkenthetjük, ha a sértett bőrre azonnal hideg fémtárgyat helyezünk, vagy Poiysan kenőcsöt. Nem tesz jót, ha a szúrásoktól viszkető bőrt dörzsöljük, mert ezzel gyorsítjuk a méreg felszívódását. Természetes, a bajokat, kellemetlenségeket legjobb megelőzni. A támadó méhet ne próbáljuk hadonászással elűzni, mert ezzel csak ingereljük. Inkább hajtott törzzsel, tenyerünkkel szemünket, arcunkat fedve, térjünk ki támadóink elől, húzódjunk félre. J. M. Habrovský LCikovský mérnök a • természet és műemlékvédelem dolgozója, aki a vadászat berkeiben is szakember. A „Život“ képeslap tizedik számában — 1978. március 4-én — ismertető cikket Irt a szalonka életéről. A szerző a szlovákiai flóra és fauna kiváló ismerője, cikkében felhívta az összes vadászokat, hogy a tavasz hírnökét, a szalonkát, nemcsak hazánkban, hanem az egész világon védett madárnak nyilvánítsák. Nemes elgondolását és javaslatát csak támogatni lehet. Nézzünk azonban a meztelen valóság szeme közé. A szalonka védelméről már nagyon sok szó esett. Tíz évvel ezelőtt Prágában a vadászok kongresszusán elhangzott egy javaslat, mely a szalonka teljes védelmét ajánlotta hazánk egész területére. A küldöttek zöme azonban a javaslat ellen szavazott. Az ok teljesen egyszerű és logikus volt. Amíg a szomszédos, vagy Európa többi államában a szalonkát lövik — sót ml több a Földközi-tenger part-Hasonló hírek érkeztek más járásokból is. Ezzel szemben a salgótarjáni (magyarországi) vadászok rossz húzásról panaszkodtak. Az ok ismeretlen. Ezért fontos a természet törvényeinek korszerű megismerése ős alkalmazása, a helyes szemlélet kialakítása. Az sincs kizárva, hogy a szalonkák más útirányt vettek a viszszatérésre. Az új és hatékonyabb természetvédelmi törvények alkotása korában bennem olyan gondolat született meg, vajon hány összelőtt szalonka ment veszendőbe, menny» érték veszett el a szépség világából? Távol áll tőlem a vadászszenvedély ellenzése, de felteszem azt a kérdést is, nem lenne-e A szalonka védelmében jain hálókba is fogják — nincs értelme, hogy a csehszlovákiai vadászok lemondjanak költőin szép vadászatáról. Szólnom kell azonban arról is, hogy az MNK illetékes szervei 1966—1969- ben lezajlott vadásznapokon (ahol Csehszlovákia kiküldöttjeként szerepeltem) állást foglaltak a szalonka abszolút védelmében. Említésre méltó, hogy a Vadász Napok évi programjaiban szerepel a természetvédelem jelentősége is. Gyakran olyan élő, tudományos értékek, természeti kincsek védelméről van szó, melyek elidegeníthetetlen részét képezik az országok nemzeti vagyonának. Sajnos, a szalonka védelme továbbra sem sikerült. Az okok ugyanazok voltak, mint hazánkban, de kiemelték a szalonka hálóba való fogdosásának Jelentőségét. Cikovský mérnök cikkét olvasva elhatároztam, hogy kutatást végzek a szlovákiai vadászok körében, mennyien olvasták a cikket és milyen állást foglaltak e kérdésben. A kutatás eredménye siralmas volt. Az ezerszáz megkérdezett vadász közül csak nyolcvanhét olvasta a szóbanforgó cikket. Az állásfoglalások pedig nem vadásziasak, kitérők, egyenetlenek voltak. A többség a szalonka lelövését óhatjai Beszélgetve Hell Pál mérnökkel, a tudományok kandiátusával az idei szalonka húzásról és annak vadászatáról — aki a Zvoleni Erdészeti Főiskola Kutatóintézetének dolgozója — azt állította, hogy az idén a járás vadászterületein nagyon Jó esti húzások voltak és a vadászok olyan lövöldözést rendeztek, amilyet még életében nem hallott. szebb-jobb fényképezőgéppel „vadászni“ és dolgozni az élettan szolgálatában? A hosszúcsőrű természeti szépségeket nyugodtan kellene hagyni, hadd szaporodjanak kedvükre és a társadalom gyönyörűségére. A cikkel közölt fényképek a szalonkák életéből, a szerzők művészetét dicséri. Nekem is vannak személyes tapasztalataim a szabad természetben élő vadak fényképezését illetően. Mennyi fáradozás, kimerítő gyaloglás, türelmet igénylő várakozás, különböző akadály vezet a végső célhoz. A természeti kincsekbe beletartoznak a ritka madarak is, ilyen kincsünk a szalonka, ezért megérdemli csodálatunkat is és a teljes védelmet. Ideje, hogy a nemes madárnak védelmére keljünk, főként nemzetközi vonalon. Szükségesnek tartom először a probléma tudományos megvitatását az összes érdekelt fél részvételével. A védelem nem korlátozódhat egy-egy hivatásos szervezet ajánlására, — működésére — ebből szélesebb vadászati-társadalmi közügyét kell csinálni. A kísérletszerflen kiütköző tapogatödzások rendszerint sikertelenül végződnek. Végezetül nagyon szükséges a helyes természetszemlélet kialakítása az emberekben, ami elsőrangúan fontos kérdése a helyes világszemléletnek is, a korszerű életszemlélet kialakításának, ezeknek tudatosítására fel kell használni a dialektikus logika elveit. Nem természetvédőkhöz és vadászokhoz méltó lenne az egy helyben való topogás! (Habrovský) HÍREK Bangladéš államban felszólították a legtapasztaltabb vadászokat, hogy élve fogják el azt a hírhedt bengáli tigrist, amelynek eddig harminc ember esett áldozatul. Csak az utolsó tíz hónapban tíz embert ütött agyon. A tigrist nem szabad lelőni, vagy megsebezni. A szigorú feltétel: élve elfogni és ha ez sikerül az állami állatkert tulajdonába kerül. Ш Az NDK-ban a veszettség hihetetlen módon terjed, főként Hessen környékén. Ez idő szerint a veszedelmes betegséget több mint ezerötszáz községben állapították meg. A betegséget leginkább rókák terjesztik. Nemcsak a kutyákat, macskákat, hanem juhokat és szarvasmarhákat is megtámadják a legelőkön. Több esetben embereket is. J. M. H. Értékelték a „zsákmányt" Népszerűségnek örvend az a tény, hogy a Galantai Horgászszövetség alapszervezete több, mint ötven hektáros halastaván nagyszabású horgászversenyt szervezett háromszáz személy részvételével. Az elsó dijat Michal Zongor (V. Grob-i) nyugdíjas nyerte. Egy 3,14 kg-os pontyot fogott. A sláčikoví čovoi (diószegi) Torma Vince 2,87 kilogrammos pontyjával a második helyezést érte el. A harmadik díjat Lucsarszky János, a Galántai Állami Bank alkalmazottja vitte el hét darab hallal, ebből öt ponttyal. Véleményem szerint a horgászverseny értékelése nem a legmegfelelőbb. Az első díjat az érdemli meg, aki súlyra a legnagyobbat és darabra is a legtöbbet fogta. Miért? Mert az egyetlen legnagyobbat véletlenül is foghatja a versenyző, de több kifogására nemcsak szerencse, hanem tapasztalat is szükséges. Itt már a szilón vastagsága, színe, a csali, a berántás bizonyos fokú gyakorlata is kell. Azt hiszem, hogy ezzel horgásztársaim is egyetértenek. Krajcsovics Ferdinánd Lucsanszky János háromszáz versenyző közül a legtöbb halat fogta. Fotto: K. F. Versenyeztek az úttörők A Moldava n/Bodvou-1 (szepsi) Halászszervezet minden évben megrendezi az úttörők horgászversenyét. Az idén június elején, a Jánoki víztárolónál került sor e nagyszabású versenyre, melyen a Moldavai és a Turn. Podhradie-i AKI pionírjai vettek részt. A tanulók három órán keresztül mérték össze ügyességüket. Végül a szepsi úttörőknek sikerült az élre jutniuk. Első lett Szentpétery György, aki 3,80 kg os halat fogott, öt Lipták István követte 3,20 kg-os zsákmánnyal. A harmadik helyezést Zabó Béla érte el 2,90 kg-os halzsákmányával. Mind a hárman jutalmul halászfelszereiést kaptak, valamint június közepén részt vettek az idős sporthorgászok versenyén. (fr) A Szlovákiai Horgászszövetség Samoríni (somorjat) helyi szervezete a közelmúltban megrendezte a tejfalusi halastóban az úttörők horgászversenyét. A versenyen mintegy százegy úttörő-horgász állt rajthoz. A legügyesebbnek Csadi András a Somorjai Kilencéves Alapiskola kilencedikes tanulója bizonyult, aki az első helyen végzett. Egy horgászbotot nyert. A második helyen Gasparik Ferenc, a D. Lužná-i Horgászszervezet tagja, a harmadikon pedig Csápay Kálmán végzett, aki a šamoríni szervezet tagja. Tóth József Husvél Károly halászgazda a győztesnek járó jutalmat nyújtja át. Foto: T. J.
