Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-10 / 27. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1976. július Itk 10 A XXI. Kulturális Ünnepségen SZÍNES SOKADALOM, VEROFÉNY, SZÍNVONALAS MŰSOR, VASTAPS A Bratislava! Katonai Népművészeti Együttes mindkét nap szórakoztatta a közönséget. Vasárnap délután a „Gnmbaszögi köszönte“ című műsorban a revúcai „Lykotex“, az ukrán „Barvtnok“ és a budapesti „Csepel Táncegyüttes mu­tatkozott be a jelenlévőknek, sikerrel. Különösen a „Kiváló Együttes“ cím­mel kitüntetett oaepeli táncosok nyerték el a közönség tetszését, akik Magyarország különbőzé tájegységei­nek tánchagyományait mutatták be, vitték színpadra. Felcsattant a vas­taps az együttes Berki László által vezetett népizenekarának szereplése után is. A zselizi fesztivál díjnyertes csoportjainak műsorát ezúttal a tévé képernyőjén is láthattuk — egyenes adásban Gombaszögről. Azt hiszem a műsor hazai magyar népitánc-kultú-A Fábry-vetélkedö, a „Tavaszi szél vizet áraszt...“ népdal verseny, a komáromi Jékai-napok és a želiezovcei (zselizi) Országos Nép művészeti Fesztivál megrendezése után június 18., 19., 20-án került sor nemzetiségi kulturális életünk továb bi kiemelkedő eseményére, a XXI. Kulturális Ünnepségre. A rendezvényen megjelent az SZLKP KB küldöttsége ján Píré elvtársnak, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkárának veze tésével. Jelen volt Lórlncz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK orszá gos elnöke, F á b r у István, az SZNT alelnöke, Jozef M r a v i к, az SZSZK ü.'io' (i.-iraiu.'oei'.it Népi Együttes. A Kráí. Chlmec-i (királyhelmeci) BODROG táncegyüttes. (Borzi László felv.) ránk méltó propagálása, bemutatása volt, és híven szolgálta nemzetisé­geink egymáshoz való közeledését. Utána ismét a bratislavai katona­­együttes műsora következett, majd a gombaszögi völgy fölött őrtállé Nap lebukott a szabadtéri színpad mögé, — véget ért а XXI. Kulturális Ünne­pély. A jé időjárás, a jé műsor régnem­­látott tömeget vonzott Gombaszögre. Különösen a szombati műsorra voltak sokan kíváncsiak. A szereplők a kö­zönséggel, a közönség a szereplőkkel, a rendezők pedig mindkettővel elége­dettek voltak. Nem csoda tehát, ba mind — rendezők, szereplők, közön­ség — Így búcsúztak: Viszontlátásra jövőre, ismét Gombaszögön! GÖRFÖL JENŐ CSONTOS VILMOS: Nincs már szavam Nincs már szavam, csalogató, Tüzem sincsen, csókra való. Akiket rég csalogattam, S velük a nagy tüzet raktam: Rájuk csattant szívem zára, — Nincs szükség ajkam szavára. éik KOVÁCS KLÁRA: Teérted 1. egy percnyi csend — dalol a rend új élet szerveződik — odakinn és idebent örök törvények ágaskodnak fejünk felett és átszövik a világ átlátszó burkát piros hajszálerek 2. A Te megszólításért reszketünk és magunkat másokért visszük naponta próbára csakhogy legyen egy másik akiért földi magunkat eltékozoljuk. Teérted lángolunk és fájunk nagy élet, nagy kert, nagy világ. Teérted hullatjuk virágunk, mint szirmukat az almafák. Lángolj idő! Pusztuljon füstje minden rossznak. 0 földi ragyogás, zöld erő tarts meg minket a zöldebb holnapoknakl kulturális miniszterének helyettese és Szabó Endre, a Magyar Népköz­­társaság bratislavai konzulja, vala­mint a rozsnyéi járási szervek képvi­selői. ★ Már pénteken délben megjelentek a Szilicei Fennsík csodálatos szépségű völgyében — Gombaszögön — az első sátrak az erdő félkaréja alatt. Rövi desen feltűntek a csoportokat szállító autóbuszok is a sarlósok volt talál­kozóhelyén, és este már nagyüzem volt a szabadtéri színpadon. A kosicei tévéstúdió munkatársai és a műsor rendezői foglalkoztatták a csoporto­kat, — folytak a kamerapróbák. Az idei ünnepélyről ugyanis a Csehszlo­vák Televízió egyenes adásban közve­tített, Ízelítőt adva azoknak is a gom­baszögi műsorból, akik otthon ma­radtak. Pénteken Varga Béla, a CSEMA­DOK KB vezető titkára nyitotta meg amatőr képzőművészeink kiállítását. A kiállítás, melyen néhány érdekes, szép alkotással találkozhattunk (Pun­ka, Mészáros) feltétlenül nagyobb ér­deklődést, figyelmet érdemelt volna a közönség részéről. Egy másik terem­ben a CSEMADOK sokrétű munkáját dokumentáló fényképkiállítást nézhet­tek végig a látogatók. A rozűavai já­rás falvaiban rendezett Író-olvasó ta­lálkozók és az árusítással egybekötött könyvkiállítás irodalmunk jó népsze­rűsítőjének bizonyultak, nem ártana azonban, ha jövőre több könyvvel és szembetűnőbb helyen találkoznánk. Szombaton délután több mint húsz­ezer ember volt kíváncsi a népszerű magyar énekesnő, Kovács Kati és а V—73 zenekar műsorára. Utána Mozsár Imre és J á к 6 Vera nép­dalainak és nótáinak tapsolhattunk. Az idei kulturális rendezvény az in­ternacionalizmus, a békés egymás mellett élés jegyében zajlott. Ezt a műsorösszeállításon kívül az ünnepi manifesztáció és az elesett szovjet ka­tonák emlékművének megkoszorúzása is bizonyította. A manifesztáció részt­vevői határozatot fogadtak el, mely­ben támogatják a stockholmi felhí­vást. Nagy sikert aratott a bratislavai Katonai Művész Együttes szombat esti műsora is, mely táncdalokból, zené­ből, a katonaéletet bemutató táncko­reográfiákból tevődött össze. Ezenkí vül ismét találkozhattunk legjobb ha­zai tánc- és folklórcsoportjainkkal. Lovicsek Béla színműve a MATESZ Thália Színpadán BESZÁMOLÓ A KOMARNOI BEMUTATÓRÓL Lovicsek- Béla színműve társadalmi létünk sűrűjébe vezet. Családi és hi­vatali viszonylatokat mérlegel, helye­sen és okkal, bár sokhelyütt kimódolt eszközökkel. Mégis érdemes odafi­gyelni arra, amit mond. Érdekes el­gondolkodni szemléletén,, még akkor is, ha inkább játékos, mint mélyeb­ben érvelő megoldásokkal fokozza a részigazságok ütközőpontjain leledző szembesítéseit. Párbeszédeinek végki­csengéseiben nem tud határozott dön­tést mondani, nem tudja „ütésig“ fokozni érveléseit, pedig elénk tálalja a valós eseteket, ahol bár élezi a kri­tika élét, mégis valahol a felszínen marad. „Alattunk a város, felettünk az ég“ és valahol közötte zajlik a cselek­mény. Olyan oknyomozás-féle cselek­ménybonyolítás, ahol az életrajz és a korrajz segítségével Igyekszik meg­találni az összefüggéseket. Lovicsek divatos jelenségeket rögzít. Frázisok­ban vélekedik, párbeszédes jelenetek­re aprózza fel fölöslegesen sokat markolni akaró történetét. Színműve korábbi sikereinek hasznosításával, de nem azok kritikailag leszűrt ösz­­szességével íródott. Nem szociológiai látlelettel, történelmi stúdiummal ál­lunk szemben. Még akkor sem, ha Lovicsek Béla történelmünk közvet­len bűvkörében él és ír, és felvetett témái mindig időszerűségükkel hat­nak. Cselekményét most is családi körbe viszi. Mondanivalójának alapját biztosító mikroközösség szerepének általánosan bővített tényéböl próbál­ja magyarázni az Itt felvetett szemé­lyi kapcsolatokat. Sejteti a törvény­­szerűségeket is, amelyek az előzmé­nyeket határozták meg, s így az igaznak vélt valóságot másolja a színpadra. Olyan problémákkal tűz­delte tele játékát, mint a paraszti szülők és értelmiségi gyermekük vi­szonya; a magát önfeláldozó mártír feleség; a könnyűvérű szerető és egyéb „érzékenységek“, ha logikusan következnek is (és sajnos részben igazolhatók is) inkább helyzet-, mint jellemábrázolásukkal hatnak. A napjainkban játszódó cselekmény főszereplője Szekeres Antal mérnök, aki valamikor, minden szempontbél megállta a helyét, amíg el nem vált Júliától, önfeláldozó feleségétől, töb­bek között azért, mert nem lehetett gyermekük. Közben, egy éjszakai mu­latóban megismerkedik Ildikóval, akit feleségül vesz, kiűzvén egyúttal „rongyrázósan pazarnak vélt“ villá­jukból, becsületesen megöregedett szüleit. Szekeres ravasz módon szer­vezi ínaga körüli „világát“, amíg nem fedeznek fel munkahelyén anyagi visszaéléseket. És ez az a pont, ahol „megindulhatna“ egy igazi dráma, de a szerző másfelé tereli el a néző fi­gyelmét és így a züllött, feslett állapo­tok is, nem egészen indokolt „bűn­bocsánatban“ részesülhetnek. Mindez talán elfogadható is lenne, mert ér­dekes témafelvetésre ad alkalmat, persze, ha ezt a szerző meg Is tudná indokolni. Olyan etikai, társadalom­­politikai kérdéseket boncolhatna, a­­melyeket csak ma és csak a mostani körülményeink között érdemes szín­padra vinni és amely kérdések éppen ma érdekelhetnek bennünket. Lovi­csek Béla kortársunk. S ha szövegei nem a legerősebb kézzel íródtak is meg, gondolatai átjutnak a rivaldán és célba is érnek a közönség érzelem­­világában. Szükséges lenne a további dramaturgiai csiszolgatásra, elmélyül­tebb erkölcsi állásfoglalásra, mert ha el is fogadjuk a látott előadást és megtapsoljuk egyik-másik részletét, mégis döcögést érzünk: a figurák ön­álló és játékbeli élete nem szervül eléggé, és a dráma irodalmi fogyaté­kosságain is elgondolkodhatnánk. Aránylag jőütemű előadásban lát­tuk a játékot Веке Sándor rendezésé­ben. Bekénél megszoktuk, hogy is­mert és jó tapasztalatokból Indul ki koncepciójának megszerkesztésénél. Mércéje a valóság-rögzítés: a tények valódiságának láttatása. ami meg is határozza a színészi-cselekvés mód­ját, játékuk formai tartalmasságát. Most is néhány találó vonással gon­doskodott arról, hogy a cselekményt lendületesebbé, elmélyültebbé tegye. Amiben azonban a szerző és a drama­turgia egyként ludas, abban Веке sem segített eléggé, annak ellenére, hogy színészvezetését a látszat és a való­ság fogalmának Ironikusabb átszíne­­zésére próbálta hangolni. Nemcsak a szerző ellesett vagy megfigyelt fé­nyeire csoportosította a sokszor vál­takozó jelenetek logikus menetét, ha­nem a cselekvés indítékainak belső elemzésével, ösztönösen fel-feltörő gondolattársításaival éreztette és ér­telmezte a szereplők helyzetét, cselek-Gombos Ilona — Csendes László — Kövesdi Szabó Mária. vő jelenlétét. Веке rendezése a sze­replők lelkivilágának tükrözésében a szerzőnél is alig érezhető rezdülései felé fordította az értő nézők figyelmét. De szándéka inkább az átlagnézők felé billent, mivel a külső reakciók hatására a közlékenyebb színészi já­ték is csak ebben az irányban bonta­kozhatott ki. A szerepek néhol sietős jeleneteket, a szereplők röpke jelené­seket kaptak a szerzőtől, s így nem Is élhettek folyamatos színpadi éle­tet. S ha az elképzelésükben az igazi — hamisra, a valóság — illúzióra, az érték — talmira fordulhatott, azt el­sősorban a színészek játékának kö­szönhettük, annak ellenére, hogy Sze­keres Antal a játék során az maradt, aki volt, sőt rosszabb lett; hogy Ildi­kó alaptermészete sem változott meg; happy end-é „tisztulhattak“ az olykor szívfacsaró helyzetek és az „ásó­­kapa-nagyharang“ tudatában minden rózsaszínűre csilloghatott • tapsoló közönség előtt. A színmű fogyatékosságét egy-egy színészi játék jócskán kiegyensúlyoz­ta. így elsősorban Kövesdi Szabó Má­ria kitűnő alakítása, akinek inkább érzelemdús, mint érzelgős játéka drá­mai bősnőt formált Ildikó szerepéből. Beszéde és mozdulatai szépek, kife­jezők, eleitől átgondolt szerepfelépí­tése egyben az előadás színészi és közönségsikerét is biztosította. Elmélyültebb karakterrajzot hozott Ismét Gombos Ilona tanulmányszámba menő Mária nénije, Szabó Rózsi balla­­disztikus Anya-szerepe, Szoby Gabi emberileg-színészileg pontosan jellem­zett Júliája. Dicsérőleg szólunk a többi szerep­lőről is. Lengyel Ferenc (Balogh), Boráros Imre (Feri), Kovács József (apa), Várady Béla (Salgó), Gyurko­­vics Mihály (orvos), valamint Hor­váth Lajos és László Géza pincérek, Csóka Edit (ápolónő) és Érsek György (vendég), akiknek játékában a siker iránti igyekezetei méltatjuk. Jobbá­ra külsődleges eszközökkel oldotta meg feladat Csendes László, aki nem­igen tudta beleélni magát az ötven éves Szekeres Antal szerepébe. Nem minden bokorban teremnek remekművek. A közönséget csapnánk be, ha a közepesen jő bemutatóra is két kézzel szórnánk a magasztaló Jel­szavakat. A kritikai szó elvesztené értékét. A közönség és я kritika véle­ményének különbözősége a színmű többszintes struktúrájában rejlik. Epi­kusán magyarázgató szövegezése ér­dekes lehet annak, aki a mondanivaló mélyebb jelentését nem kutatja — unalmas viszont azok számára, akik az irodalomtól s Így a színháztól Is számon kérik az átlagnál magasabb színtű művészetet, még akkor is, ha Platzner Tibor hatalmas fényképek­kel ékesített frappáns díszletében nem minden úgy történik, ahogyan azt szeretnénk. Ssuchy M. Emil

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom