Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-09-25 / 38. szám

1976. szeptember 25.

SZABAD FÖLDMŰVES.

15

A HERÉK ELŰZÉSE. An” nak ollenére, hogy eddig a melleket fehérjével dúsított mézcukorral, mézszürppel, cokrozott szárított tejjel tápláltuk, vagy napraforgó. vöröshere, mustár földek mellé vándoroltunk a családokkal, a méhek naptárak nélkül is, ösztönösen megérzik, hogy véget ért a nyár és nehéz már őket szaporodásra ösztönözni. A nappalok lényegesen megrövidültek. a méhek tömegesen kezdik elűzni a heréket. Ez a jelenség már augusztus elején megfigyelhető, máskor viszont a hónap végéig is elhúzódhat.

A MÉZKAMRA ELVÁLASZTÁSA A KÖLTÖTÉRTÖL. Augusztus végéig nem korlátoztuk a fiasitást, ellknkező leg, minden lehető módon erre ösztönöztük a családokat. Nem lennS azonban célszerű ezt szeptemberben is folytatni. Ezért szeptember elején négy-öt napra beszüntetjük a serkentést, (legkésőbb szeptember ötödikéig) és megkezdjük a méhek téli etetését. A serkentés rövid szünete után kezdenek kölni az új méhek, de már nem lenne helyes ha a sejtekbe

i

tőbe. Általában három literi számítunk egy családra. Minden másnap etetünk. Csak így lehetünk biztosak abban, hogy a méhek a tápanyagot feldolgozták. A táplálékot úgy adagoljuk, hogy minden családban még szeptember 20-ika után is maradjon legalább három liter szörp.

HARC A NOZEMATOZIS ELLEN. Szeptember 20-ika előtt az utolsó tápadagokba vagy Eumagilin DCH és Chinoin-t vagy Fudimil В szert keverünk. Fumagilint újabban állatorvosi rendelésre a nitrai Bioveta n. v. szállít a méhészeknek. Elkészítése: egy adag (25 g) gyógyszert kevés vízben feloldunk, majd ezt 25 liter hideg cukoroldatba öntjük. (3:2 arányban). A gyógy szörpöt kb. két hét alatt kell feletetni

Napjaink

tennivalói

az anya újra petézné, ezért szükséges, hogy a mézkamrát elválasszuk a költőtértől. Azokat a lépeket pedig, amelyek a mézűrben mézel tartalmaznak, kipergetjük, majd a kereteket berakjuk a mézkamrába, de nem egymás mellé, hanem ferdén, rendszertelen közökkel. így hagy juk huszonnégy órán át, hogy a méhek „lenyalogathassák“. Aztán kiszedjük, fertőtlenítjük és elraktározzuk.

A TÉLI TARTALÉKOK KIEGÉSZÍTÉSE. A mézkamra elválasztása után kezdjük a téli tápanyagtartalék kiegészítését. A hordási naplóban áttekintjük, melyik család nak milyen tartalékra van szüksége, hogy a következő év májusáig kitartson. A fiatal anyákkal rendelkező családoknak rendszerint kevés a tartalékuk. Ezért ezekre a családokra nagyobb figyelmet kell fordítani. Megvárjuk amíg nagyobb területen kikelnek a pelék. s utána nagy adagokkal gyorsan kiegészítjük a tápanyagtarlalékot. Ha nem várnánk meg, amíg a peték kikelnek, akkor a tartalékot messze helyeznénk el a „téli íürf -től és tavaszig a méhek elpusztulnának.

A telelő méhek táplálékát úgy osztjuk be, hogy a táplálást legkésőbb szeptember húszadikáig befejezzük. Legjobban a répacukor vált be erre a célra. Ennek szörpéi 3:2 arányban készítjük el. azaz 3 kg cukorhoz 2 liter vizet öntünk. A szörpöt nem szükséges felforralni. Akkor járunk el helyesen ha a leJ márt cukrot mézkannába szórjuk és hozzáöntjük a szükséges mennyiségű vizet. Ezután egy fakanállal addig keverjük, amíg az összes cukor fel nem oldódott. A szörppel telt kannát lezárva a napon hagyjuk. Minden kanna szörphöz hozzáöntünk egy kévés mézet az utolsó pergetésből.

A MÉHEKET ESTEFELÉ ETETJÜK. Amikor a napra tett szörp már jól felmelegedett, akkor öntjük az eteoly módon, hogy minden családnak a Fumagilin palack tartalmának egyötöde

jusson.

KAPTÄRAK MELEGEN TARTÄSA. A családokat az etetés után közvetlenül néni tartjuk nagy melegben, mivel ez újabb petézésre serkentené az anyákat, így újabb táplálékra lenne szükség s a fiatal méhek is kimerülnének, amelyeknek át kell telelniük. Ezenkívül a későn kikelt méhek kedvezőtlen időjárás miatt nem tudnak kirajzani. A kaptarak felmelegítésével várhatunk október végéig, esetlég november elejéig is.

KÜZDELEM A DARAZSAK ÉS A HANGYÄK ELLEN. A darazsak és a hangyák ebben az időszakban a méhek igen kellemetlen ellenségei. A darazsak főleg azzal ártanak, hogy élelmet rabolnak a kaptárakból, de magukat a méheket is megtámadják. Ügy védekezünk ellenük, hogy fészkeiket elpusztítjuk, és palackokba fogjuk őket. Például az ásványvizes palackokat a méhészet közelében helyezzük szét, és felhígított sört öntünk beléjük. Mivel a darazsak minden rést igyekeznek kihasználni táplálékszerzésre, bemásznak a sörösüveg keskeny nyakán és befulladnak.

A hangyák viszont szétrágják a kaptárakat, megsértik azok hőszigetelését, a darazsakhoz hasonlóan elhordják a méztartalékot. A hangyák ellen úgy védekezünk, hogy a kaptárakat állványokra helyezzük, az állványok lábait konzervdobozokra állítjuk. amelyekbe petróleumot öntünk. A méheseket és a vándorkocsikat úgy védjük a hangyák őllen, hogy a kaptárak repülőnyilásai elé horgonyozott bádogból készített vályúkat helyezünk, ugyancsak petróleumot öntünk bele.

Altalanos takarítás.

Szeptember végén bizonyos eszközökre már nincs szükségünk. Ezért a méhészetben nagytakaritist végzünk. Alaposan megtisztítjuk és szárazra törölgetjük a pergetőt, ahol a festék lejött róla, ott újra festjük szintetikus festékkel. A többi fémalkatrészt vékony rétég vazelinnal kenjük be a rozsda sodás ellen. A mézeskannákat is kitisztítjuk, alaposan kimossuk és szárazra töröljük. A kannák külsejét szintetikus ezüstfestékkel kenjük be. Ezt tesszük valamennyi fémszerszámunkkal. Valamennyit megtisztítjuk és konzerváljuk. Jövőre elŕg lesz forró vízzel lemosnunk, hogy újra használhassuk őket.

Neuschl

*

OKTÓBERI

TEENDŐK

A változó időjárás, a különböző éghajlati viszonyok a bőgés végének idejét nagyban befolyásolják. Így hazánkban a szarvasbőgés ideje általában szeptember közepétől október húszadikáig tart. Többször megtörténik az is, hogy a kétéves üszők csak október első felében folyatnak. Ilyenkor még természetes, hogy a bőgés ideje kinyúlik. A bőgés megszűnésével a gyengébb bikák és a borjak ismét az öreg tehenekhez csatlakoznak, vagy családonként külön élnek a következő év tavaszáig. Az érős bikák szintén különvált nak a csapattól, keveset járnak, sokat pihennek, magánosán vagy néhánymagukkal élnek tovább. Az öreg, erős „basa“ pedig egyedül jár.

Ebben a hónapban lőhető az olyan bika is, amelyet kíméltünk abból a célból, hogy örökítő hivatásának eleget tegyen.

A selejtbika lövésére még jó ideig van lehetőségünk. Ügyeljünk azonban arra, hogy a törzsállományt ne csökkentsük, hogy meglegyen a helyes korelosztódás, Elsősorban a beteg, satnya, szőrváltásukban elmaradt egvedeket selejtezzük, de csak szakszerű kiválogatás és többszöri szemügyrevétel után.

A szarvastehenek közül a gyengébb testalkatú üszőket, a gyenge borjakat, az őzsuták közül pedig a fejlődésben elmaradt sutagidákat lőhetjük ki.

A szarvas betartja váltóját, sőt a ki-beváltás idejét is. Megfelelő terepismerettel kiválaszthatjuk a legalkalmasabb helyet és időt, amikor szarvasainkkal találkozhatunk. A találkozás egyrekettye-gallyakból, füzikéből, málnából és csalánból összeállított takarmányeleség már 'messziről illatozott a vadaknak. Az erdőszemélyzet szájtátva figyelte a szarvasok lakmározását.

Figyelem! Ebben a hónapban hozzuk rendbe a fácán- és fogolyetetóket, ahol szükséges, állítsunk fel újakat. A hónap vége Jelé elkezdhetjük csillag alakú szőróutak beszúrásával az etetőkre való szoktatást.

A vadlibacsapatok érkezésével megkezdődik a libázás, de a fácán, majd a nyúl vadászata is. Gondoljunk az élővad utánpótlásával kapcsolatos előkészületekre is.

A meghívás egyéni vagy társasvadászatra mindig az emberek közötti jó kapcsolatok és a bizalom megnyilvánulása, ezért a vadász kötelessége, hogy e bizalommal ne éljen vissza. A társadalmi etika durva megsértése, ha a meghívott vendég a vadásztársaság vezetőinek beleegyezése nélkül hívatlan vendégeket visz magával a vadászatra. A vadászat vezetője

és a vendéglátók ugyanis társadalmi és jogi felelősséget viselnek a vadászat lefolyásáért. Ezért a vadászaton résztvevő egyének következetesen és ellentmondás nélkül a vadászat vezetőjének utasításaihoz igazodnak. Lefújás előtt sohasem hagyják

maga még csak fél siker. Ekkor van szükségünk a két legfőbb vadászerényre: a higgadtságra és az önmérsékletre. Golyónkat csak akkor engedhetjük útjára, ha alapos szemrevételezés után megállapítottuk, hogy az előttünk levő vad valóban elejtésre való. Bírálatunk legyen mindig tárgyilagos, soha ne ragadjon el a szenvedély és a lödüh.

Októberben már hideg van. A hegyek felett mindenütt fehér pára húzódik, mint valami puha dunyha. Ilyenkor a vadászembernek nincs éjszakája. Vadjaira gondol. Ellenőrzi a szénásokat, vajon rendben vannak-®, nem lopták-e kt belőlük a bekészített, szénát — mert ilyesmi is előfordulhat, hiszen a jó szénának mindig értéke és keletje van. Továbbá megvizsgáljuk a begyűjtött lombtakarmány-kötegeket. Ezek felbecsülhetetlen értékeket képviselnek a csülkös vad téli etetése folyamán.

Egy alkalommal gyönyörű volt látni a lucfenyők monokultúrájában teliaggatott

lombtakarmány-kötegeket, amint ízes vegyületét fogyasztották szarvasaink. A

el lőállásukat! Közös vadászatokon a felsorakozásra, egyéb vadászati gyakorlatokon ügyeljenek a vadász« kürt jelzésére, pontosan tartsák be. A löátlások nem arra valók, hogy ott beszélgessünk, vagy szórakozzunk. Vadászfegyverünket csak a Kiálláson töltsük meg. Golyósfegyverrel való lövésnél igen fontos az óvatosság, mert a golyó messzire repüli

A vezérlő szarvastehenEt sohasem lőjük le, mert ez a csapat biztos őre és vezetője, egyébként is mindig borja van. Ha nyulakra vadászunk, nem lövünk őzekre is!

E hónap második felében megkezdődik a dámvad bőgőse. A szalonkák őszi húzása-vonulésa.

Ebben az Időszakban nagy figyelmet szentelünk az öszszegyöjtött vadgesztenyének, tölgy, esetleg csermakknak. Vlgyézatl A megpenészedett gesztenyét és makkot a vad nem eszi.

A sózőkat állandóan utántöltjük, körzetünket tisztán tartjuk, figyeljük milyen vad látogatja.

J. M. Habrovský

JA« urbanizáció, a gyursütemű ipartelepítés környezetünk kellemetlen szennyeződését hozta magával. Elsősorban a folyóvizekét, mert egyesek még ma is azt hiszik, hogy a víz mindent elnyel, s a meder, a mesterséges csatorna mindent elvezet. Mondják: „csak éppen annyit engedünk bele, hogy a halak meg ne dögöljenek"! Meddig mondják? Miért nem lehet a vizet mindenütt úgy visszajuttatni a környezetébe, ahogyan az lakásainkba, gyárainkba jut? Miért kell büntetéseket kiróni, hiszen a szennyvfztisz-Folyóvizeink

tisztaságáért

títás módszerei már ismeretesek, s a nagyobb szennyező, fertőző központok mellett szennyvíztisztító állomások is műkődnek?

Mielőtt válaszolnánk a fentiekre, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy Szlovákia területén a folyókba évente szennyvíztisztító állomását tér elhasznált szennyvizet eresztenek be, melynek csupán harmincöt százalékát tisztítják, vagyis ötszáz millió köbméter víz szennyezett állapotban kerül vissza a patakokba és folyókba. Ezáltal Szlovákia területén a megfigyelés alatt levő 4900 kilométernyi folyókból 1200 kilométeres szakaszon a víz erősen szennyezett!

Az egyes vegyi űzetnek ipari vizét igen mérgező anyagok szennyezik, azonban a veszélyes víz nem kerül vissza a folyóba, mert az üzem szennyvíztisztító állomása kifogástalanul működik. A víz tisztaságát különleges berendezés érzékeli, s egyúttal szabályozza a semlegesítő oldat adagolását, tgy automatikusan biztosított a tökéletes tisztítás. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy

tisztább állapotba kerül viszsza a folyóba, a víz, mint eredeti állapotban volt.

Ugyanezt nem moncrtiatjnk el a Hencovcei Cellulóz gyárról, amely az Ondava folyó vizét szennyezi. Az Izem seznnvvfztisztító állomását bővíteni kellene, mert ez élüzem csarnokaiból mind több szennyvíz csordogál a medencék felé. Építeni kellene egy új tároló medencét, ahonnan szivattyú nyomná a régi ülepítőbe. E módosítás által jobban lehetne biztosítani a szennyvíz kezeléséhez, tisztításához szükséges fettételeket.

Košice (Kassa) mellett a Hernád folyó partján sétálva számba vettük a mederben úszkáló, éktelenkedő vízi „különlegességeket“: tejes zacskókat, konzervdobozokat, papírokat stb. Hogyan kerti tek a kiépített medrű patakba? Titok, illetve a városlakók és az üdülő vendégek titka.

A Sajó vize Gemerské Hurkától (Gömörhorkától) egészen az állami határig csúnyán szennyezett. Hol a hiba? A Gemerská Herka-i Papírgyárba látogattnnk el, amely a szennyezés forrása. Megérkezésünk pillanatában felénk sietett egy ismeretlen és a következőket mondta:

— Uraim, magnk miért aam foglalkoznak mással? Nem lehet mindent ágy elintézni, hogy a bőr bőrhöz érjen!?

Ehhez mit szóljon az ember? Semmit? Kimegy a szabadba, megnézi a Sajó vizét. Az jut az eszébe, hogy még mindig büntetni kell. Van miért! (illés}

A Bodrog vize annyira szennyes, hogy a ktsSbb halak százával döglenek benne. Felvételünk a döglött halakat mutatja. Foto: (Illés)

Kevés a no

Vizeink mellett ritkán találkozunk horgászó nőkkel, pedig előnyük ie van a férfiakkal szemben. A férjes asstzonyok féláron kapják meg a horgászeagedályt. Abban az esetben, he a férj horgászengedéltyel rendelkezik, a feleség 280 korona helyett csak 100 koronát fizet, viasoai a lányoknak és azoknak az asszonyoknak, akiknek a férjük nem horgászik, az előbbi összeget kell befizetniük.

Tóth Tibor a galántai horgászsiervezet tagja, immár egy évtizede. Mária, a felesége jól érzi magát a vfs mellett. Az idén részt vett a Veľký Grob-i (nagygurabij horgászversenyen. Több mint tfs darab két kilogrammon felüli pontyot fogott.

— Megszerettem a horgászbotot, nem tudnék már Kimondani a horgászásról — vallja magáról.

Egyébként a galántai szervezetnek több mint Btszáz tagja van. Míg öt évvel ezelőtt csak egy nő szerepelt a névsorban, ma már hat asszonynak van horgászengedélye.

Tóth Mária horgászás közben.

Kép és szöveg: Kraj cső vies Ferdialnd