Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-09-04 / 35. szám

1976. szeptember i. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 Az idei méz­harmat öt ven éve méhészkedőm. Ez alatt vidékünkön négy­­szer-ötször fordult elé olyan bőséges mézharmat, mint az idén. Mézharmatos volt a fa alatt levő karó is. A méhek onnan hordták, amig föl nem szárította a tűző napsugár. Mint már említettem, az évek hosszú során többször előfordult kisebb mennyiség­ben. Elkeveredett az egyéb növények nektárjával. így a méhész észre sem vette, mert nem okozott különösebb munkaráfordítást. Az idén azonban a fák tömegén je­lentkezett: a hárs, a jávorok, a dió, a barack, a tölgy, a cser, a fenyő és még sok nö­vény is mézharmattól csillo­gott. Például hársvirágzás­­kor a méhek nem a virágra szálltak, hanem a levelekre. Délelőtt tíz óráig, amig a nap föl nem szárította. A fürtös jávor levelein szinte cseppekben volt a mézhar­mat úgy, hogy még a fa alat­ti járda is tapadt tőle. így a keretekben is szaporodott a méz. Azok a méhészek, akik idejében észrevették a „hamis“ hordást, azt, hogy ez a méz a harmatból ered (ismerve, különösen a cser és a tölgy mézharmatát, gyors kristályosodását), nem késlekedtek, hanem még a korábban behordott kerete­ket is kipergették. Azok, akik későn vették észre, vagy arra vártak, hogy majd akkor pergetnek, amikor a méllek befedelezik a kereteket, per­­getéskor alig jött valami. Az erőltetés következtében a ke­retek sorra szakadoztak, fgy járt az egyik méhésztársunk. A kritikus időszakban bete­geskedett. Méheit nem ellen­őrizte. Az összes családnál minden kéret be volt hordva és lepecsételve. Tíz kaptár mézeiéiben kizárólag kiépí­tett szüzlépek voltak. A hor­dás olyan rohamos volt, hogy az anyák a fiasítást blok­kolták egy-két keretre. Pró­bálkozott a pergetéssel. de amikor azt látta, hogy abból több kár keletkezik, mint haszon, elkeseredésében mé­hészszakértőket hívott. A kö­vetkezőt tanácsolták neki: tegye a családokat rajálla­potba. Egyenként ürítse ki a kaptárakat. A kiürítéskor keresse meg az anyát és he­lyezze biztonságba. A Hasí­tás nélküli kereteket tegye szintén külön, a fészket tölt­se még műlépekkel. A rá­csot a mézelőbe rakja be. a fias kereteket és a hiányzó részt töltse ki üres kiépített keretekkel. A kaptárt zárja le és a méheket ez anyával együtt söpörje a kaptár elé készített lepedőre vagy egyéb alkalmas lapra, hogy azok bejuthassanak a kaptárba. Ha ezzel elkészült, akkor az összes keretekét vágja ki, tegye fel egy nagy üstbe, égy és félszer annyi súlyú vízbe az egészet főzze fel. Amikor teljesen szét főtt az egész, akkor szűrje át egy másik edénybe. A visszama­radó sonkolyt egy ritka zsá­kon annyira préselje ki, mint a viasz főzésénél szo­kásos. Ezután hagyja az egé­szet kihűlni. A tetején a viasz megmergvedik, az alul levő szirupszerű folyadékot pedig etesse fel nagy adagokban a már rajállapotba helyezett családokkal. A családok — amennyiben nagy adagokban (akár öt liter is lehet) kap­ják a szirupot, mivel a méze­lőben más hely nincs, .ezért a rakott és kiépített kerete­ket töltik meg, dé' közben építenek is. Így valamit meg lehet menteni. Felvetődik a kérdés: Az így átfőzött szirup alkalmas­­e a méhek teleltetéséré, to­vábbá az, hogy az így föl­etetett szirup mint méz, al­­kalmas-e közfogyasztásra? Harmadszor pedig az, hagy a ki nem pergetett keretet tavasszal föl lehet-e eredeti állapotukban használni tava­szi serkentésre? Kérem a méhésztársakat, tömören szóljanak hozzá, ho­gyan lehetne az ilyen esete­ket a legkisebb veszteséggel megoldani. Hogyan lehet a mézharmatot kívülről gyor­san és időben észrevenni? Véleményem szerint az akác­hordás után, amikor „hor­dás“ nem igen van, de a mérleg emelkedést mutat; ha a méhek reggelenként élénken járnak a kaptár előtt, potyognak vagy tapad­nak és csak pihenés után röpülnek a kaptárba; ha a méhek gyorsan építenek min­denféle zugépítményeket, — olyanokat, amelyeket ha szánkba tesszük vagy meg­ízleljük, a rágásnál homok­­szerű érzést kelt bennünk. Vagy például az építményt összetörjük, akkor élég hall­hatóan ropog, míg a normá­lis lép melegben hang nél­kül összenyomódik. A méz­harmat méznek jellegzetes karamel íze van. Szeretnék még valamit a méhésztársak figyelmébe ajánlani: mégpedig, ahol na­gyobb mértékben jelentke­zett a mézharmat, azok a méhészek ne elégedjenek meg csak a mézelő kiüríté­sével. mert az ilyen méz nem alkalmas telelésre. A fészket is okvetlenül ki kell üríteni úgy, hogy a fias kerSteket fölrakjuk a mézeiébe anya nélkül. Amikor a méhek ki­keltek, a kereteket kivágjuk és a leírt módon kifőzzük. Ha a méhész idejében ész­reveszi a mézharmatot, ne várja be a méz bepecsételé­­sét, hanem azonnal perges­sen. A kipergetett kereteket vízbe kell mártani, majd visszaadni a családoknak. Ki kell takarítani és annyiszor kell megismételni, amig a keretek nem lesznek teljesen tiszták. Kovács Lajos Fehérjés cukoriepény Dreher német kísérletekre támaszkodva arra emlékez­tet, hogy helytelen a családokat fehérjés eultorlepénnyel etetni. A méhek valamennyi korosztálya ugyanazt az eleséget kapná. Márpedig más táplálék kell a fiasítást gondozó fiataloknak, mint az idősebbeknek. Az idős me­llekben így gyorsan elhatalmaskodik a gynmorvész, és ez megrövidíti az életüket. Ha azonban valaki mégis eh­hez folyamodik, tudnia keli, hogy a lepényben ne legyen 10 százaléknál több fehérjo, különben nem fogadnák szívesen a méhek. A fehérjés eleség könnyen romlik is. Az ilyet tehát közvetlenül a méhekkel lepett fészek fölé kell tenni, pl. a keretlécekre, hogy a család gyorsan el­­hordja. Dreher maga már évek óta nem et8ti méhcsalád­jait fehérjés lepénnyel, (M) A vadászat kedvelt szóra­koztató testedzés, felüdülés a hétköznapok munkájából; a dolgozók ezreinek szenve­déllyel űzött sportja. A va­dásztársaságok tagjai között sok az újdonsült vadász, s gyakori az alig járatos va­dászvendég, akit meg kell tanítani a vadászat alapvető szabályaira. Erre azért van szükség, mert a lőfegyver ve­szélyes szerszám, kezelésé­ben nem járatos vadász kárt tehet vele önmagán, társain, vagy egyéb élőlényeken. A vadásztársaságok keze­lése alá főként aprővadas területek tartoznak. Ezért a lőfegyver kezelését, a lő­szert, á célzást és a lövés művészetét szeretném ismer­tetni. Vadásznak lenni nagy öröm és kimondhatatlan gyö­nyörűség. Szeretnie és ismer­nie kell a természetet, an­nak minden megnyilatkozá­sát ha méltó akar lenni a jó vadász névre. Talán egyet­len államban sem lehet olyan olcsón és szépen — termé­szetesen az alkalomnak meg­felelően — öltözködni, mint a mi vadászainknak. A jó öl­tözködés a vadászat kultu­ráltságának egyik fokmérő­je. A vadásznak feltétlenül kalapban kell megjelennie a vadászatokon. Mindezt azért from le, mert tapasztalatból tudom, hogy vannak tagok, akik baretkával vagy mici­sapkával a fejükön vesznek részt a körvadászaton. Vol­tak olyan esetek Is, amikor a hosszú hajon kívül a fejet nem takarta semmi. Ez hiba és ízléstelenség. Vadászkalap nélkül a lövés sohasem biz­tos! A LŐSZER A lőszer minősége tetősen befolyásolja a fegyver lőké­­pét, s így magát a lövést is. Sokszor látszólag érthetet­len, hogy egy és ugyanazon fegyverrel, amellyel külön­ben jól lövünk, némelykor sorozatosan hibáztak. Ennek rendszerint a töltény az oka. Más a fegyver lőképe kész gyári tölténnyel és más sa­ját készítményűvel. A házilag készített töl­ténybe sohasg használjunk különböző szemnagyságú sö­rétet. Ez erősen lerontja a fegyver lőképét. A kevert sö­rét erősen szórt lövést ered­ményez. Nem egy esetben tapasz­talhattuk már, a késő őszi vagy téli vadászatokon, hogy egyes vadászok hatos, sőt négyes szemnagyságú sörét­tel vadásznak. Ezt azzal in­dokolják, hogy ebből csak egy szemet Is kap a vad, el­töri csontját. Igaz, a csontot, nyúlnál rendszerint a hátsó lábszárcsontját, dé az törött lábbal is eltűnik sebzője szeme elől és napok múltán a ragadozók áldozata lesz. A nagyszámú sörétből sok­kal kevesebb fér a töltény­be', mint az átlagos tizes, nyolcas sörétből. Aki tett már egy-két próbalövést, nagyszemű söréttei töltött tölténnyel, az csodálkozva láthatta, hogy a néhány da­rab sörét már ötven lépésre is szétszóródik. Ilyen távol­ságra legfeljebb egy, ritkán két szem sörét jut a nyúlba, amely ha nem ér nemesebb testrészt, hiába okoz csont­törést, súlyos sebével a vad elmenekül. Szárnyasvadat pedig nagyszemű söréttel művészet lelőni. Kör- és hajtóvadászatokon, ahol a vadat a legkedvezőbb távolságra engedhetjük a ti­zes vagy a nyolcas sörét a .^leghosszabb“. A legtöbb fegyver Is ezt a sörétnagy­­ságot teríti legegyenleteseb­ben. J. M. Habrovský (Folytatjuk J Budéjovicébe Jöjjön velünk Augusztus 28-án nyílt még České Budőjovicében a III. országos vadászati és halá­szati kiállítás. Ezen a cseh­szlovák vadászok és halá­szok mellett részt vesznek a szocialista országok — Szovjetunió, NDK, Magyaror­szág, Bolgár Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság — legkiválóbb vadászai, va­dásztrófea gyűjtői és halá­szai. A vadászati rész talán a legvonzóbb, hisz mintegy öt­ezer vadásztrófeát‘tekinthet meg a látogató. Az „A“ pavilon melletti ketrecekben élő vadakat lát­hatunk: muflonokat, szarva­sokat, őzeket, s különféle ra­gadozókat. A kis halastóban a vízi állatvilág legszebb példányai várják a látogató­kat. A Nemzetek pavilonjába valamennyi résztvevő ország aranydíjas trófeákat küldött a kiállításra. Nagy érdeklő­désre tarthat számot a Bul­gáriából érkezett hatalmas szarvasagancs, amely egyben a maga nemében a világ leg­nagyobb vadásztrófeája. Ma­gyarországról dámvad-trófea érkezett, Romániából pedig medve-trófea. Aki 1971-ben látta a buda­pesti vadászati világkiállí­tást, meglepődve tapasztal­hatta, hogy mennyit nőtt a vadásztrófeák pontértéke. Az azóta eltelt öt év alatt szin­te valamennyi, akkori trófea­­rekordot túlszárnyaltak. A csehszlovák vadászok az „E“ pavilonban képviseltetik magukat. A látogató itt ké­pét alkothat a csehszlová­kiai vadászat jelenlegi álla­potáról és jövőjéről. Külön­féle kiállítási tárgyak mutat­ják be a csehszlovák vadá­szat történetét, az e téren folyó tudományos és kutató munkát, az oktatást, az után­pótlásról való gondoskodást és a vadászat jelentős nép­­gazdasági hasznát. A kiállítás szeptember 12- ig tekinthető meg. -nt-A csuka menyei Bármilyen halfajtára is horgászunk, csak abban az esetben járunk sikerrel, ha ismerjük a kiszemelt hal szokásait, tartózkodási he­lyét, táplálékát. Igaz, a fel­szerelés is befolyásolja a tel­jes sikert, de minden hor­gásznak ismernie kell a ha­lak életkörülményeit, vala­mint gondoskodnia kell sza­porításáról. táplálkozásáról. Sajnos, hazánk magyar ajkú horgászainak kevés szakiro­dalom áll rendelkezésükre, nemcsak magyar nyelven, ha­nem szlovák és csoh nyelven is kevés kerül kiadásra. Így aztán legtöbbjük semmivel sem törődik, sőt egyesek még a hal fajtáját sem isme­rik. Két-három évvel ezelőtt a kezdő horgászok számára rendezett beszélgetésekkel, iskolázásokkal ezt próbálták kiküszöbölni. Megfelelő iro­dalom, szaklapok nélkül ez is nehézen megy. Minden horgász örül Sgy­­egy szép példánynak, csuká­nak stb., de mennyire kevés az a horgász, akinek ilyen­kor az is eszébe jut, hogy milyen úl vezetett addig, amíg a négy-öt kilogrammos csukát elérte. Pedig a csuka azért is megérdemli a na­gyobb figyelmet, mert az egyik legalkaimazkodóbb halfajtánk, másodsorban az­ért, mert fő tápláléka az úgynevezett szeméthal, amely vizeinkben bőven akad. Életkörülményeinek meg­felelnek a lassú folyású al­földi folyók, azok holtágai, de nagyon jő! érzi magát a kanálisokban, benőtt állóvi­zekben, de jő búvóhelyet ta­lál a hínárok, nádasok ár­nyékában is. Ezeken a he­lyeken szívesen tanyázik, s csak akkor hagyja el, ami­kor táplálékot keres. Külön­ben elálldogál több őrát is mozdulatlanul. Ilyenkor az az érzésünk, hogy nem is él, ám a kopoltyú lassú mozgá­sa igazolja jelenlétét. Főleg a nyári hónapokban így vár­ja be a zsákmányt. Amikor a kishalak a közelébe kerül­nek, rájuk ront. A legtöbb esetben nincs menekvés az éles fogak elől. A csuka élete ívással kez­dődik. Lelkiismeretlen orv­horgászok ilyenkor tele sze­dik zsákjaikat ikrás és tejes csukákkal, amivel nagy ká­rokat okoznak. A két-három éves csuka már ivarérett, — persze az idősebbek is. Kora tavasszal felkeresik a növényzettől borított sekély parti vizeket. Gyakran húz­nak a kanálisokba is, ahol csoportosan ívnak. A sekély partmenti vizeken gyakran az ikrák vesztére, mert 8 vízszint ingadozása követ­keztében az ikrák száraira kerülnek. A csuka a legkorábban ivó halunk, ezért az Ikráknak a leghosszabb idő kell a kelés­hez. Ha az ikrából sikerűit kibújnia, első táplálékát apró vízi élőlények alkotják. Mire más halfajta ikráiból kikel­nek a halporontyok, már ezek soraiból táplálkozik. Éhségé­nek csillapítására a halakon kívül megtámad békát, ege­ret. kismadarat (ha a vízbe pottyan), de a nagyobb pél­dányok nem riadnak vissza a vízipatkány megtámadásá­tól sem. Ezért horgászok vi­gyázat! A csuka felbontásá­nál Jobb az, ha nincs jelen a feleség, mert sohasem le­het tudni, hogy mit rejt a csuka gyomra! A csuka az első években lassan nő. Talán ez az oka annak, hogy a horogra álta­lában egy-két kg-sak kerül­nek. A gyakori horgászás és sok esetben a falánksága a veszte. Egyszerűen nincs ideje megnőni, mert kihor­gásszák. Pedig akár tizenöt kilogrammot is elérhet, mert életkorával párhuzamosan arányos a súlygyarapodása. Az idősebbek két kg-ot Is felszednek éventő, természe­tesen bő táplálkozás mellett. A kisebb halastavakban az öreg csukák károsak, mert a keszegek és ökiék híján nagy károkat csinálnak a kis pon­tyokban. A fiatalok viszont nélkülözhetetlenek a meg­sebzett, a beteg, erőtlen kis­halak elpusztítása végett. Ebben az esetben a doktor szerepét tölti he', mert így megakadályozza az esetleges fertőzés terjedését. A víz le­hűlésével égyidőben a csu­ka emésztése is lassul, dü nem annyira érzékeny, mint más halnál tapasztalható. A csuka védettsége eltér a más halfajték védettségé­től. Már január elsején kez­dődik és egészen június 15-ig tart. Bár kifogható mérete elég magas (50 cm), mégis vizeinkben úgy tapasztalom, eléggé fogyóban van. Na­gyobb figyelmet érdemelne szaporítása úgy a folyóvi­zekben, mint az olyan he­lyeken, ahol más nemeshal tenyésztésével nem nagyon lehet számítani. Adamcsík Ferenc MMi Ez aztán egy igazi .csuka! (A szerző felv.J, )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom