Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-09-04 / 35. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1976. szeptember 4. 10 A Csehszlovák Szooiaiista Köztársaság 1976—1980. évi gaz­­'dasági .és szociális fejlesztési irányelve, melyet a CSKP XV. kongresszusa megerősített, a párt hatodik ötéves tervidőszak­ban követ'endö gazdasági és szociális politikájának Tfő célmu­­tatöjaként arra hivatott, hogy a szocialista életmód elmélyíté­sével összhangban biztosítsa a lakosság növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését, szociális és létbiztonsá­gának további szilárdítását a társadalmi termelés tartós fej­lesztése és nagyfokú hatékonysága, mindennemű munka minő­sége alapján. E cél elérésé érdekében a mezőgazdasági területre vonat­kozó irányelv megszabja, hogy talajjavítással és talajmüvelési módszerekkel fokozni kell a föld termőképességét. KöVetkeze­­tesén ügyelni kell arra, hogy ne foglaljanak el termőföldet, főként szántóföldet nem mezőgazdasági célokra. Felhívja a figyelmet a földdel, erdővel és vízzel való tökéletesebb gazdál­kodásra, amelyet az egész társadalom ügyévé tett. Különleges figyelmet szentel az életkörnyezetnek és figyel­meztet rá, hogy javítani kell a folyók, a légkör tisztaságát, csökkenteni a zajt, és a gazdasági tevékenységet folytató szer­vezeteknek felelősséget kell vállalniuk annak az életkörnyezet­re gyakorolt hatásáért. A hatodik ötéves terv éveiben a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar fejlesztésének fő feladata lesz, hogy még sokolda­­lúábban elégítse ki a lakosság szükségleteit, fokozatosan ön­­fellátottságot érjen rél a szemes termények termelésében és növelje általános önellátottságunkat az élelmiszer-termelésben. Ezeket az Igényes feladatokat csakis a mezőgazdasági terme­lés belterjességének további fokozásával, a tudományos-mű­szaki haladás eredményeinek érvényesítésével és gyakorlati alkalmazásával teljesíthetjük. A CSKP XV. kongresszusának a mezőgazdaság, Erdő- és víz­­gazdálkodás terén kijelölt fő irányvonala a Príroda kiadóvál­lalat tevékenységét is érinti, s a vállalat 1976—1980. évi könyv­­kiadási koncepciója is teljes mértékben szem előtt tartja ezt. A kongresszusi dokumentumok megállapítják, hogy a mező­­gazdaság fő feladatának teljesítésével — a fő élelmiszerfajták fogyasztása növekedésének hazai termeléssel való biztosításá­val — jelentős mértékben elősegítette a népgazdaság kedvező fejlődését. E megállapítás jelentős mértékbep a kiadóvállalat tevékenységének elismerése és értékelése. Vállalatunk az előző ötéves tervben 839 könyvet adott ki 3 millió 151 ezer példány­számban és 845 folyóiratszámot jelentetett meg, összesen 16 millió 243 ezer péidányszámban. A kiadóvállalat a jelenlegi öt­éves tervben is aktív segítséget nyújt az ismeretek gyarapítá­sához, különösen a mezőgazdaság és az élelmezés, erdő- és vízgazdálkodás ágaiban, a tudományos és műszaki eredmények határozottabb és gyorsabb gyakorlati érvényesítésében. A Príroda kiadóvállalat 1980-ig terjedő koncepciójának alap­vető célja az a törekvés, hogy minél nagyobb mértékben járul­jon hozzá a gazdasági és szociális fejlesztési irányelvben ki­tűzött feladatok teljesítéséhez. A növénytermesztés szakaszán a kiadói tevékenység a gabo­natermesztésre és a terimés takarmányok termesztésére irá­nyul. Az őszi búza új fajtái, A növénytermesztés, Sörárpa, Az öntözéses növénytermesztés alapjai, Rétek és legelők, A szántó­földi takarmánynövények stb. című kiadványok megvilágítják a mezőgazdasági termelés e fontos területének alapvető kér.: A kiadóvállalat segíti a mezőgazdasági fő feladatok megvalósítását déseit és a megoldásukban felmerülő problémákat. A kukorica a mezőgazdasági nagyüzemi termelés viszonyai között című kiadvány bizonyára segítséget nyújt a kukorícatermelés növe­lésében. Az SZK—5 és SZK—6 típusú kombájnok kezelésére vonatkozó kézikönyvvel zavarmentes üzemeltetésüket és a be­takarítási veszteség csökkentését kívánjuk szolgálni. A fehérjekérdés problémakörének megoldásával foglalkozik a Széjatermesztés, Hüvelyesek és a Napraforgó című kiadvány. A kiadási tervben szereplő művek a konzervgyártás, a szárí­­tótechnika, a terimés és formázott takarmányfélék termelésé­nek a témakörét is felöleli. A cukorrépa, az olajos növények, a burgonya-, a zöldség- és gyümölcstermesztés problémáira is reagálunk. Az állattenyésztéssel kapcsolatos1 kiadói tevékenység olvan művekkel jelentkezik, amelyek a szarvasmarha-tenyésztés kér/ désével, a hús- és tejtermeléssel foglalkoznak. A takarmányhiánnyal kapcsolatban A szarvasmarha takar­mányozásának ésszerűsítése, A baromfi takarmányozásának ésszerűsítése. Szintetikus nitrogén anyagok az állatok táplálá­sában (a KGST keretében) és számos további kiadványban mutatunk rá e problémák megoldásának lehetőségeire. Ezeket a növekvő feladatokat csak akkor teljesíthetjük, ha elérjük a növénytermesztés kellő növekedését, amivel jó ala­pot teremlünk az állattenyésztés fejlesztésére. E célból elen­gedhetetlenül fontos, hogy nagyobb gondot fordítsanak a ta­lajra. Igyekszünk tanácsot adni, A mezőgazdasági növények trágyázása, Trágyázási rendszerek, Mezőgazdasági talajismeret, A földművelés alapjai, A talajfajták meszezése című kiadvá­nyokban, továbbá A talaj termővé tétele programjának kiadá­sával, hogyan birkózzanak meg e problémákkal. Külön helyet szentelünk a talaj szerves része, — a humusz — felhasználása és fenntartása kérdéseinek. A kiadóvállálat nagy jelentőséget tulajdonít a mezőgazdaság gépesítése szakaszának, főként A mezőgazdaság gépesítésének új irányai kiadványsorozatnak, amely az új technológiák, a korszerű gépi eszközök, gépsorok terén, továbbá a mezőgazda­­sági termelés automatizálásában szerzett legújabb Ismereteket adja át a nyilvánosságnak. A mezőgazdaságban is nagyarányűan kibontakoznak és ter­jednek a nagyüzemi gazdálkodási módszerek, a fejlődés iránya a termelés koncentrációja, szakosítása, integrációja és nagy­ipari módszerek fokozatos érvényesítése. Ezek a határozott szerkezeti változások kiadási tervünk összetételében is meg­nyilvánulnak. Az olyan kiadványok, mint Az irányítás rend­szere az agrokomplex egyesült vállalataiban, A mezőgazdaság távlati fejlesztése Szlovákiában a termelés koncentrációjának és szakosításának feltételei között, Automatizált irányítási rendszerek létesítése a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági — élelmiszeripari komplexumában. Számítógé­pek a mezőgazdaságban és. továbbiak a mezőgazdasági nagy­üzemi termelés új módszereinek előrelátható problémáival fog­lalkoznak. Az élelmiszeripari vonatkozású irodalmi művek kiadása terén a figyelem főként a nyersanyagok ésszerű. felhaszhálására, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar közötti összhang megteremtésére irányul. Tudományos és fordítási szótárak sorozatát készülünk kiadni a külföldi kapcsolatok és a külföldi irodalom tanulmányozása jobb feltételeinek megteremtésére. Az erdészeti, vadászati és vízgazdálkodási tárgyú irodalmi müvek kiadása terén elsősorban olyan kézikönyveket szándé­kozunk kiadni, amelyek az erdőgazdálkodás továbbfejlesztésé­vel, á leghaladóbb technológiák és korszerű gépek erdő- és vízgazdálkodási alkalmazásával foglalkoznak. A vadászati iro­dalomban helyet kap egy monográfia a vadállomány fő fajtái­ról, további kézikönyveket jelentetünk meg leendő vadászati szakemberek számára. A kiadási program keretében figyelmünk továbbá magyar szakirodalom kiadására irányul iskolák, mezőgazdasági válla­latok, valamint a tudományos népszerüsftő irodalmi müvek széles körű olvasóközönsége számára. Az irodalmi müvek említett körén kívül még tankönyvekét adunk ki az összes fokú mezőgazdasági iskolák számára, meg­jelentetjük a főiskolák és tudományos intézetek tudományos műveinek gyűjteményeit, aktualitásokat adunk ki a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági- és Élelmiszeripari Mi­nisztériuma, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériuma, valamint az Agrokomplex vállalatai számára, továbbá kiadásunkban jelenik meg a Szabad' Földműves magyar nyelvű szak- és tár­sadalmi-politikai hetilap, valamint a Vinohrad, Ekonomika poľ­nohospodárstva, Záhradníctvo, Včelár, Záhradkár chovateľ, Les, Spravodaj PZN havi szaklapokat. A kiadóvállalat az aktív kiadási politika elveivel összhang­ban 1980-ig eredeti műveken kívül legaláb harminc szakirodal­mi művet tervez megjelentetni a szocialista országokból és ugyanakkor idegen nyelveken kivitelre megjelentetni mintegy húsz művet. A kiadóvállalat a hatodik ötéves tervben úgy irányítja tevé­kenységét, hogy minden évben eredményesén teljesítse kultu­rális-politikai feladatait és így járuljon hozzá a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági és szociális fejlesztési irány­elvében a mezőgazdaság szakaszán kijelölt Igényes feladatok teljesítéséhez. JÄN BRAUN, oki. mérnök, főszerkesztő Kérvények Felülvizsgálatának Hivatalában valakinek eszébe jutott, hogy illendő lenne pontos idő­re érkezni a hivatalba. — Van benne valami... — helye­seltük. Indítsunk mozgalmat: „időben a hivatalba“ jelszóval. Mondjuk, a munkafelajánlások keretében ... Mindnyájan elfogadtuk a határoza­tot, amit végül Is az igazgató hirde­tett ki: „Holnaptól kezdve mindenki köte­les pontosan nyolc órakor aláírni a Jelenléti ívet. Legkésőbb nyolc óra 00 perckor ...“ — Érthető? — kérdezte Scsavcina, az Igazgatónk. ANATOL POTYEMKQVSZKJJ: után Konkulcsinyanszklj Intett Sgy autónak, de a vezető cinikusan kiin­tett nekünk és továbbhajtott. A második száz méter után egy lo­csolókocsi előzött meg bennünket. Le­intettük. Amikor kissé le'spriccelve be­érkeztünk a Kérvényeket Felülvizs­gáló Hivatalba, húsz másodperccel volt nyolc óra előtt. A jelenléti ivet. még aláírhattuk nyolc óra előtt. — TI maradtok? — kérdezte Pata­­sonszkij, miután lihegve bejegyezte a nevét a jelenléti íven. — Nekem el kell mennem a csemegeüzl'é'tbe. A fe­leségem rém parancsolt... gyümöl­csöt kell vennem ... — Nem sokáig..; — felelt a es KOROM kér-Időben a hivatalba! — Érthető — felelte Zizia a mi ne­vünkben is. — Ez igazán egyszerű do- ■ log. Semmi más nem kell hozzá, csak egy órával korábban kell otthonról elindulni... Másnap reggel a buszmegállónál összetalálkoztunk. — Mennyi a pontos idő? — kérdez­te Konkulcsinyanszkij kollégánk. — Háromnegyed nyolc ... — nézett az órájára Patasonszkij. öt percet még diskuráltunk a meg­állóban, akkor Kucja kolléga azt aján­lotta, hogy keressünk egy taxit. — Ha buszra várunk, biztosan elké­sünk — mondta. Elindultunk trappban a taxiállomás felé. Már csak néhány méter válasz­tott el az egyetlen ácsorgó taxitól, amikor egy idegen beugrott előttünk a kocsiba, és az utolsó reményünk is szertefoszlott. — Induljunk él gyalog.;. — aján­lotta Zizja. Elindultunk. Az első száz méter désre KOnkylcsinyanszklj. — Két mo­zijegyem van a délelőtti előadásra. A pszicjiológus detektívet adják. Ha valakinek kedve van, eljöhet velem ... — Megyek veled ... — mondta Kuc­­.ja.'iés nagyot ásított. — Mehetünk is... Elmentek, dé olyan lomhán, mintha aludnának közben. — A. többiek hozzám az irodába! — ajánlotta az igazgatónk. — Nekem a borbélyhoz kellene el­mennem ... túl nagy a hajam... — mondta Zizja, és már indult is. Elment, mi pedig éltünk az igazgató meghívásával. — Kávét vagy teát...? kérdezte a titkárnő. — Azt hiszem, most jobb lenne a kávé... — válaszolt helyettünk az igazgató. — Mondjuk, egy kis rum­mal ... ... Igazán jó gondolat volt, hogy pontos időre jöjjünk be a hivatalba..; Antalfy István fordítása. Igen, füst és korom lőtt a mi sze­relmünk. Önmagunk hibái érlelték az­zá. Pedig amikor először találkoztuhk, mennyi indulat, mertnyl vágy égett egyszerre bennünk. Céljaink, álmaink mintha közösek lettek volna. ■ A szövetkezetben mindenki azt hit­te,. elválaszthatatlanok vagyunk egy­mástól. Egyszobás albérleti lakásom pedig jól megfelelt arra a célra, hogy nyíltan kimondhassuk: — összetarto­zunk. Nekem szükségem volt Adélra, mőrt az áTvaházból kerültem bele az élet forgatagába. Érthető, hogy vágytam valaki után, aki igazán hozzám tarto­zik; Jó őrzés volt tudni: nemcsak min­dig én alkalmazkodom, hanem hoz­zám is igazodnak az emberek ... Adél’szüleivel többször találkoztam. Kértek, várjak, amíg letöltőm tényle­ges katonai szolgálatomat. Ésszel a szülői óvást felfogtam, de lelkem mé­lyén éreztem, cselekednem kell. Az esküvő elkerülhetetlen. Elhatározásom közlésekor a szülők szeméből nyom­ban ki is olvashattam, hogy neheztel­nek rám. Egyszerűen nem képesek el­viselni, hogy egyetlen lányuk anyai örömök elé néz. Az apa arcáról szinte lerítt, csak a gyerek' miatt tűrnek meg a házukban. Lányukat, s a kicsit körülrajongják, engem pedig figye­lembe sem vesznek. Ez a felismerés mégsem okozott fájdalmat, és nem Is zavart, mert feleségem mindenben igyekezett a kedvemben járni. A magunk módján boldogok vol­tunk. Kitaláltuk egymás gondolatát, sohasem vitatkoztunk feleslegesen. A szülők ezt kénytelenek voltak elismer­ni, s igyekeztek jóvátenni mind azt, amit ellenem elkövettek ... — Minek a pénz, ha a családoddal sehová nem mész, mert vasárnap ün­nepnap meg kell etetned az állatokat — mondogatták. Mégis betelt a pohár. Adél estén­ként szórakozni, táncolni vágyott. Az anyós eleinte ebben Is segített, mert hűségesen vigyázott a kis unokára, Dávidra. A hónapok lassan teltek. Nő­ként nem nagyon tetszett, hogy Adél a whisky mellett cigarettára gyújt. Tettét a modernséggel magyarázta. Ilyenkor nagyot nyeltem. Abban az időben szépen kerestem, s nem sajnáltam tőle a pénzt. A szü­lők ezen is fennakadtak, s később en­gem hibáztattak. Persze azt már nem tudhatták, hogy lányuk kedvéért min­dent megteszek. Egy napon akaratom ellenére rá is ordítottam a szülőkre. Így kifelé állt a szekerünk rúdja, és soha többé nem tudtunk szót érteni... A vasútállomás várótermében még szúnyókáltak az emberek, amikor a vonat lassan bedöcögött. Felszálltunk a piszkos kupéba. Irány Csehország. Dél körül érkeztünk Vokšicébe. Az állami gazdaságban már tudtak jöt­­tünkről. Másnap munkába álltam. Ha­vi keresetem meghaladta a három­ezret. Nem nélkülöztünk. Rendes me­derben folyt az életünk. Hajnali négy órakor keltem, s általában esté tízkor bújtam az ágyba. Napközben a kony­ha-szobás lakást Javítottam. Vakoltam, meszeltem, festettem, hogy némileg kirekesszem az életünkből a vizes fa­lakat és a dohosságot... Ott-tartőzkodásunk harmadik hó­napja után behívót kaptam tényleges katonai szolgálatra. A falutól alig négy kilométerre volt a város, ahova berukkoltam. Adél, kisfiámmal együtt a hét végén mindig meglátogatott, örültünk egymásnak. A kantinban nem győztem a jelvényeket vásárolni. Dávidka minden egyesért puszit adott S amikor találkozásainkkor pici ujjai­val a hajamba túrt, kimondhatatlanul boldognak éreztem magam. De eszem­be jutottak gyermekéveim is, s telke­met ostromolták az emlékek. Akara­tom ellenére nem tudtam másra, csak a szomorúságra gondolni... ■ Négyéves voltam. Mindenre emlék­szem. Rájuk Is. A Mama szikár, szőke’ hajú asszony volt. Kék szemében a jóság, a szeretet csillogott... A Papa mogorva nézésé még ma is előttem lebeg. Kopaszodó, zömök férfi volt. Féltek tőle, mert zsebében állítólag hamar kinyílt a bicska. Nem mondom, verekedni nagyon szeretett... Ha ki­húzta nadrágjából a szíjat, jaj volt a Mamának és nekem is. Négyéves voltam. Mama a sok ve­résbe belehalt, s Papát pedig azóta sem láttam. Homályosan emlékszem vissza külsejére. Állítólag hasonlítok rá, de tudom, hogy csak testileg, mert mifélé lelke lehetett? ... Lassan, nem törődve a kisfiával, megölte anyámat. Ezért kerültem az árvaházba, ahol más világ következett, jobb, emberibb. Az árvaház otthont adott. A közösség emberré formált... Az eskü letételé után én Is kimenőt kaptam. Tétovázás nélkül átvágtam a lucernáson, rohantam haza, hogy mi­nél előbb láthassam szeretteimet. A boldog óráknak hamarosan végesza­­kadt. A kaszárnyában váratlanul ria­dót fújtak. Az egyik összekötő értem is eljött. Elindult az ezred a nagy­gyakorlatra. Éjjel-nappal meneteltünk. Kutya hidegben jártuk az úttalan uta­kat. De hát ilyen a katona élete. A nagygyakorlat számomra kitűnően sikerült. Mint legjobb bemérő három nap eltávozást kaptam. Nagyon örül­tem. Még éjfél előtt kopogtattam az ab­lakon. Nem nyitottak ajtót. Pedig az éjjeli lámpa fénye kiszűrődött az ab­lakon át, s megtörte a komor éjsza­kát. Kopogtattam, vártam, várakoztam. Aztán leültem a küszöbre. — Biztosan mélyen alszanak — gondoltam. A ki­csi álmát pedig nem akartam megza­varni. Az én szívem más, mint az apá­mé volt... Elszunnyadtam. Hajnal felé azonban felrezzentém. Valaki belém botlott. Felugrottam. De nyomban vissza Is rogytam. Hirtelen valami a szívembe szúrt... Kisvártatva feltápászkodtam. Az aj­tó sarkig tárva volt. Szédelegve lép­tem a hálószobába. Adél pucéran fe­küdt az ágyban és mosolygott... Én a fiamat kerestem. Megcsókoltam, az­tán csendesén betettem magam után az ajtót. Nem könnyeztem. — Füst és korom lett a ml szerel­münk, suttogták a böjti szelek. űüAry Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom