Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-08-28 / 34. szám
1976. augusztus 28. SZABAD FÖLDMŰVES. C К mm ШШ/ A topolčanyi, a prievidzai és a bánovcei méhészeti alapszervezet vezetősége kétnapos kirándulást szervezett Ausztriába abból a célból, hogy tagfai megismerkedhessenek az ottani méhészeti üzemekkel és tapasztalatokra tegyenek szert. Az első napon a Bécsi Méhészeti Kutatóintézetet látogatták meg. Dr. Jachimowicz, az intézet igazgatófa ismertette munkájukat és feladataikat. A többi közt fajanyákat Is nevelnek, melyeket a pároztatö állomáson péroztatnak. A bepárzott anyákat osztott és böngészett rajokba helyezik. Minden évben csak annyi mesterséges raft létesítenek, hogy az állomány fele részét fiatal fajanyával látfák el. Ez a módszer jól bevált a méhcsaládok egészségi állapota, valamint a méztermelés szempontjából. Az intézet méh- és mézvizsgálatokat Is végez. Abban az esetben, ha felüti fejét a költésmeszesedés, a megtámadott családokat azonnal likvidálják, mivél ezt a járványos betegséget még pem tudják gyógyítani. A következő állomás Purgstall Singer anyanevelő telepe volt. Itt több újítást vezettek be az anyanevelés terén. Évente több mint kétezer fajanyát nevelnek, amelyek elkerülnek a Szovjetunióba és Dél-Amerikéba Is. A Troisek-féll Carnlca törzset tenyésztik. Dajkacsaládjaikat fedett fiasítású lépőkkel felérősitik, melyeket a kinti telepeken elhelyezett családokból nyernek. Az anyákat álcaáthelyezéssel mesterséges, kilenc milliméter átmérőjű bölcsőkben neveltetik, ahol az álcákat száraz fenékre fektetik. Az anyákat repülőpostával gyakran és hosszú útra is küldik, ezért fontos az anya mellé fiatal kísérő méh. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy az anya kíséretébe csakis fiatal méhek kerülnek. E célból egy anyás család mézkamráját 3,5—4 mm szemű szitával letakarják, melyre a következő máskamra kerül fedett fiasitású léppel a méhekkel együtt, de anya nélkül. Ebből a mézkamrából a kijárónyíláson át a méhek ugyan kijuthatnak egy szitaanyagból készült tíz cm-es csövecskén át, dd vissza már nem, mert nem találják a csövecske végét, így a kikelő méhek, amint tájékozó repülésre indulnak, elhagyják a mézkamrát. Miután nem térhetnek vissza, bevonulnak a fészekbe a kijárónylláson át. A legfelső mézkamréban csak fiatal méhek tartózkodnak, melyeket kísérőként használunk a bepárzott anyák mellett. A legfelső mézkamrában levő méhek nem érzik magukat anya nélkül, mert a mézkamra alatti szitán át vannak etetve. Amint egy-egy lépből az összes méh kikel, új fedett fiasitású léppel cseréljük ki. A tenyészcsaládok kiválasztásánál csak olyan családok jönnek számításba, amelyek mézhozamai kiválóak és fellenállóak az egyes betegségekkel szemben, nem használják fullánkjukat, vagyis szelídek. Az utolsó állomás Lunz am See. Ez az intézet Hans Ruttner mérnök vezetése alá tartozik. 0 ismertette a fajnevelés módszereit és beszélt a heregyulladások kórokozóiról is. A tenyészcsaládok kiválasztásakor nem az egyes családok jönnek számításba, hanem az eredetileg tenyésztett anyától nevelt testvéranyákkal anyásított méhcsaládok, melyek további megfigyelés alatt vannak. A későbbiek során a legjobb testvéranyáktól nevelt anyákból anyásltanak méhcsaládokat, de most már az egyes anya után származó anyák családjait csoportonként figyelik. A legjobban bevált csoport családjaiból kiválogatják a tényészcsaládokat. Vagyis a tenyészcsaládok kiválasztásánál nem az egyes családokat bírálják, hanem az egyes testvéranya után nevelt anyákkal ellátott méhcsaládcsoportokat. Ennek következtében a célnak megfelelően bővítik azoknak a családoknak a számát, melyeket számba vesznek a tenyészcsaládok kijelölésénél. Igen érdekes előadást tartott Pechhacker mérnök, az állomás tudományos munkatársa. Ismertette azokat a módszereket, amelyek segítségével már februárban meglehet állapítani, hogy a következő idényben lesz-e édesharmat vagy sem. Az egyik méhésztársam azt is megkérdezte, hogy az édesharmat képződésére a meleg vagy a hűvösebb éjszakák kedveznek-e. A válasz egyszerű volt: a meleg éjszakában a növényben termett cukor cellulózképződésre irányul. A hűvös éjszakákon csak korlátolt mértékben megy végbe, ezért a hűvös éjszakák után az édesharmat képződésé bővebb. SYANCER LAJOS A piridoxin jelentősége a fiasítás élelmében Amerikában Anderson és Dietz azt vizsgálta, hogy a В-vitaminok csoportjába tartozó piridoxinból mennyi szükséges a fiasítás felneveléséhez. A méhek piridozinhoz virágporból jutnak. A nagy kalitkákban tartott méhek 6 csoportja különféle cukorlepényt kapott. Egy-egy kalitkában 112-től 1694-ig terjedt a méhek száma. Ha a lepényből hiányzott a piridoxin, a méhek egyáltalán nem tudták etetni az álcákat. A piridoxin mennyiségének arányában változott a felnevelt fiasítás. Ez a kísérlet Is bizonyítja, hogy a virágpor milyen fontos a fiasítás etetésekor. A családokat elég virágporral kell betelelni, hogy az álcák kezdettől fogva jó élelmet kapjanak. Később is gondolni kall erre a táplálékra, kivélt akkor, amikor virágporssedő van a kijárón. Illatosítás égyessítés Slőtt Winser szerint az olasz méhészek az egyesítésre' váró családok kaptárjába citromlevet öntenek. Az ugyanolyan szagú méhek békésen összeférnek. Az egyesítendő családok illatosítása nagyon régi módszer. Nálunk természetesen nem citromlével, hanem citromhéj vagy valamilyen más kellemes illatú növény használható. Ajánlották a fürdővízbe való tablettát is. Olyankor, amikor hordás van, vagy megetetik a családokat, az egyesítés általában különös furfang nélkül sem nehéz. (M) Ш ( £ Д 2 i Hazánkban a medve a természet értékbe vadjaként védett. Ennek köszönhető, hogy medveállományunk, melyet 1928-ban csak harminc darabra becsültek, 1932-től ismét növekedett, annyira, hogy gyakorlatilag felérte az állomány létszámának felső határát: azaz 350—400 darabot, míg Cseh- és Morvaországban kipusztult. Az Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztérium ebben az esztendőben Közép-Szlováktában huszonegy medve' lelövését fengedélyezte. Ez a szám hozzávetőleg az évi szaporulat száménak felel , meg. A medvéi tulajdonképpen nem ragadozó, hanem mindenevő, dő ha egyszer rákapott a hús izére, erről többé le nem mond. A ragadozóknál is vérengzőbb fenevad, úgynevezett „vérmedve“ lesz belőle. A növényi táplálékot legfeljebb csemegének és változatosságnak tartja. Fő táplálékát mindig a préda képezi. Leginkább kora tavasszal a havasi legelőre hajtott háziállatokat, elsősorban a juhokat támadja. A Banská Bystrica-i Erdészeit Igazgatóság a beftusl, a Slovenská Eupía-i a Ban. Bystrlca-i és a žiari erdészterületeken elrendelte a medvék csallzását. Csalétkei a lő szolgált. Errl a célra kiöregedett, sánta, egyszóval hasznavehetetlen példányok kerültek, mégpedig a burkolt magasles közelébe, ahol a vadász türelmetlenül vár a medve érkezésére. Ebben az esetben a vadásznak türelmesnek kell lennie, mert a medve nem kap minden nap a csalétekre, és óvatosan közelit! meg azt. Slamka mérnöktől, a Ban. Bystrica-l Erdészeti Vállalat munkatársától és Ferjenčík mérnöktől, a Tatratour vadászszakélőadójától tudtam meg a következőket. Ebben az évben kilenc medvét az osztrák és az NDK, hármat pedig hazánk vadászai lőttek meg. A vadászatok májusban fejeződtek be, összesen tizenkét medve terítékével. A trófeákat a žiari Efsz-ben készítik ki. Innen küldik majd a címzettek részére. Ferjenflk mérnök, mint érdekességet elmondotta, hogy a körmöd hegyekben levő Kráőon becsalizott lovat először egy anyamedve kétéves bocsaival látogatta meg. A külföldi vadászvendéget azért kísérik a ml vadászaink, hogy ne engedélyezze mindjárt az elsőnek jelentkező medve lelövését, főképpen ha az anya vagy fiatal fegyed. Az erdőszemélyzet pontosan tudta, hogy ezeken kívül fegy öreg hím is tartózkodik a közelben. Egy heti türelmes várakozás után sikerült meglőni ezt az öreg hímet. A legsúlyosabb meglőtt példány 220 kg-os volt, melyet egy NDK-bell vadásznak sikerült meglőni. Egy másik érdekességé az Idei medvevadászatnak az volt, hogy a megjelent külföldi vadászok közül mindannyian először vfettek részt szlovákiai vadászaton. A résztvevők dicsérték a vadászterület felszereléséhez tartozó vadászkellőkeket: a Vdaszat vadászházakat, a cserkészutakat, a magaslesek kifogástalan használhatóságát s végül a kísérőszemélyzet magabiztos szaktudását, előzékenységét. Nem tudtak betelni elbűvölő varázsától, minduntalan azt hajtogatták, hogy eljönnek máskor isi En a kicsalizott medve lelövést nem tartom igazinak. Nálunk medvére ezideig nem vadásztunk ráhajtással, hajtők és vadászkutyák segítségével. Szükségesnek mutatkozik azonban, hogy a jövőben fontolóra vegyük a fölösleges számú medvék kilövésének módját, mert hatást gyakorolnak a medve! természetes ivararányára. Kedves olvasóim, feltehetik azt a kérdést Is, vajon az állami erdészet a bekészítésért, kíséretért, magáért a vad lelövéséért mennyi ellenértéket számol fel? A lelőtt medve értéke 24 ezer korona. A mellékes kiadások,például vadászjegy a külföldi vadászvendég részére, kíséret, lakás, koszt dollárokban fizetendő a CEDOK és a Tatratour útján. Ezzel szem- - ben a 23/1962 vadésztörvény értelmében az összes károkat, melyeket medvék követnek el — pl. marhák, juhok leütése, méhesek kirablása stb„ a kiküldött értékélő bizottság által megállapított károkat a károsultaknak az állam fedezi. Feltehető, hogy államunk ráfizet a mackókárokra. De ml, vadászok büszkék vagyunk arra, hogy a medvék nemzedéki a következő évtizedekre bé van biztosítva. Ennek az impozáns ősvadnak ferdéinkből kiveszni n'ém szabad. J. M. Habrovský ' p Medvgvadászatog. (A szerző felvételéi ILIÁSZÁT Folyóink vándora a márna Gyakran előfordul, hogy S szép alakú halfajtával ivekig nem találkozik a horgász. Majd agyazarcaak megjelenik. Ilyenkor egymás után több példány akad horogra. Ez annak tudható be, hogy a márna nyugtalan természetű, vándorhal. Vándorátja főleg a Duna, a Vág, a Garam és as Ipoly. Kelet-Szlovákía folyóit kevésbé ismerem, da feltételezem, hogy az ottani folyókban Is elég gyakori. A legjobb eredményt a kovicsos, homokos vlzfenéknél lehet elérni, bár gyakran akad horogra a folyók lassó folyású iszapos résiéin is. Ezeken a helyeken, főleg olyankor, amikor vándorátja alkalmával kénytelen ezeket a szakaszokat Is átszelni. Da gyakran megtalálni az alámosott, meredek partok alatt, ahol a levált portdarabok között kutat a bogarak és férgek után. Régebben eredményesen lehetett horgászni аж agyagos partoldalban, ahol a tiszavirág álca tömegesen előfordult. Ez volt a legjobb csali, amivel mindenféld halat horogra lehetett csalni. A folyók szennyezettsége és a vlzszint állandó ingadozása a vízinövények életébe Is beleszólt. Ma mér nem tudok olyan helyet, ahol előfordulna a „harcsaféreg“. Evekkel ezelőtt a horgászok márnára csupán ezsal a csalival horgásztak. Most harmatnylvvel, borsóval, kukoricával, sajttal ás nem utolsó sorban lótetővel igyekeznek horogra csalni. Márnára leginkább a gyorsfolyású folyószakaszokon horgászom. Ennek megfelelően állítom össze felszerelésemet. A tekintélyes súlyú szögletes ólom automatikusan megkívánja az erősebb zsinórt, melynek erőssége 35—40. Vastaghúsú, egyes horogra tűzöm a márnának felkínált csalit, bár több horgásztól hallottam, hogy a vastag harmatnyivet kettes vagy hármas horogra tfizik. Szerintem az egyes horog is megfelel. A márna legtöbbször határozottan kap csalira és nem egy esetben megakasztja magát a horgon. Két-három kilós már komoly ellen-Márnára leginkább a gyorsfolyású folyószakaszokon horgászom. (A szerző felv.J állást tanáslt. Sok Esetben megtáncoltatja a horgászt, mert keményen harcol az életéért. A horgásznak meg kell küzdenie minden centiméterért, amivel közelebb akarja hozni a parthoz. Nekem az a véleményem, hogy ezt a halat la helyhez lehet szoktatni. Erre mondok agy példát: A Salai két híd közötti szakaszra jártam horgászni. A horgászat befejeztével a fennmaradt csalit mindig bedobáltam a vízbe. Éppen azon a helyen volt a márna-tanya. Ekkor egymás után többet is sikerült közülük horogra csalni. Itt történt velem ai alábbi eaet is: Gyönyörű nyári hajnal Ígérkezett, s én mér raggal két órakor ballagtam a vízhez, mint mindig ha horgászni megyek, mert a horgászás mellett legszebb élményt Jelenti számomra a hajnal hasadása, amikor a madarak elkezdik reggeli koncertjüket és a nap vörös korongja megjelenik a szemben lévő part fáinak ágai között. Nos, ezen a szép reggelen is két horoggal horgásztam. Az egyiken lótetűvel, amivel „nagy“ halat akartam fogni, a másikon apré trágyanyivvel, a part közelében. A keszegek biztosították a szórakozást. Tőlük elaludni nem lehetett. Gyakori kapásukkal lekötötték a figyelmemet. A létetü viszont reggel háromtól ázott a vízben, de az a bizonyos „nagy“ hal csak nem akart rátalálni. VégrS az első kapás fél nyolckor történt. De engem a keszegek annyira elfoglaltak, hogy azt a kapást elpuskáztam. Megfogadtam magamban, hogy ezután jobban vigyázok. Alig tíz perc elteltével újabb kapás volt. Ekkor már résen voltam, sikerült Időben bevágni. A megakasztott hal erős húzással úszott a vízfolyással szemben. Körülbelül hatvan méter zsinór lehúzása után sikerült egy kicsit jobb belátásra bírni. Megfordult és a vízfolyás irányában lefelé ásíott, da rendületlenül a víz fanekén tartotta magát. Tfz-tlzenöt perc fárasztás után sikerült először megpillantani. Gyönyörű, nem mindennapos márnapéldány volt. Majdnem hat kg-ot nyomott. Sem azelőtt, sem azőta nem találkoztam ilyen szép példánnyal. Szeretem a márnát, mert jó sporthal. Szép az alakja. Kér, hogy eléggé axélkés a húsa, de nagyon jóízű. Kifogása után — ha nem nagyon sérült a haltartóban — sokáig kibírja a fogságot. „Bevárja“, míg másfajta halat is fogunk a halászlé elkészítéséhez. A jó halászlevet pedig el sem lehet kápzilni egy-két darab márnahűs nélkül. Kár, hogy az Ikrája mérgező. S az még nagyobb kér, hogy napjainkban mind ritkábban akad horogra. Adamcsík Ferenc