Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-08-21 / 33. szám

'A GYÜMÖLCSÖSBEN. Elérke­zett a köszméte zöldottásának legmegfelelőbb ideje. A meg­szedett egészséges oltóvesszők­­íől eltávolítjuk a tüskéket és a leveleket, a levélnyeleket felére kurtítjuk. A köszmétét a ri­biszkéhez hasonlóan aranyri­biszkére oltjuk. Folytatjuk a kajszi- és az őszibarack magon­­cok, valamint az almafa ala­nyok oltását. Ritkítjuk a csonthéjasok ko­ronáját; a sebek még jól be­gyógyulnak a tenyészidő végéig. A vágási felületekét megfele­lően kezeljük, hogy elejét ve­gyük a gombabetegségek terje­désének. Most lehet metszeni a diót és a szelídgesztenyét. Meggyfánál a ritkítást úgy kom­bináljuk az Ifjító metszéssel, hogy körülbelül a fa egyharma­­dán egészen a legközelebbi el­ágazásig bekurtítjuk a lecsüngő, felkopaszodott hajtásokat. Az őszibarack jövő évi gazdag ho­zama érdekében úgy kell met­szeni a fát, hogy a jól fejlett hajtásokat kb. 30—40 cm-re, a gyengébbeket mintegy 10 cm-re bekurtítjuk. Az ilyen metszés növeli a fák fagyokkal szembe­ni ellenálló képességét. Előfor­dulhat, hogy a hajtások még nem értek be, ilyenkor halasz­­szűk augusztus végére a met­szést, nehogy kifakadjanak a szemek a bekurtított vesszőkön. A molyok kártétele elién szükség szerint a Métation, az Anthio vagy a Diazinon 0,2 %-os töménységű oldatával permete­zünk. A kártevők kirepülésének előrejelzése szerint kezeljük fáinkat és 10—14 nap elteltével Ismételjük meg a permetezést. A hullott gyümölcsöt rendsze­resen szedjük össze, dolgozzuk fel vagy mészporral meghintve komposztáljuk. Rendszeresen cseréljük az almafák törzsére erősített hernyófogő övéket, az alattnk talált kártevőket semmi­sítsük meg. A változékony Idő­járás kedvez a monília és a va­­rasodás terjedésének. Monilia ellen 1 H-oi töménységű Kup­­rikol-oldattal védekezzünk, de az őszibarackot még véletlenül se permetezzük le, mert elhul­latja leveleit. Szilvamoly ellen már csak a kései fajtákat per­metezhetjük! A rémontáns málnák leter­­mett másodéves vesszőit eltávo­lítjuk és csak az erős, fiatal hajtásokat hagyjuk még, ame­lyek még termést hoznak őszig. A jól megtrágyázott és gyom­­talanított ágyasba kiültetjük a szamócát. Minél korábban ülté­tünk, annál jobban begyökerez­nek és kedvező áttelelés után, annál kielégítőbb termést hoz­nak a következő évben a sza-' mócatövek. Száraz időjárás esetén kiadó­sán öntözzük a gyümölcsfákat, hogy szépen kifejlődjenek a gyümölcsök. A túlterhelt ága­kat támasszuk alá, dúcoljuk fel, a támaszték és az ág közé szalmát, szövetdarabot vagy gu­mit kell tenni, nehogy megsé­rüljön a fa. Ha kimerültség je­leit észleljük a fán, 0,5 %-os töménységű karbamiddal lomb­trágyázzuk. A fa állapoté né­hány őrán belül kedvezőbbre fordul. A ZÜLDSÉGESKERTBEN. Szed­jük a paradicsomot, az uborkát, paprikát és a dinnyét. A ke­mény állapotban szedett para­dicsomot tálcákon utóérleljük, száron csak a magnyerésre meghagyott gyümölcsöket hagy­juk beérni. Rendszeresén, álta­lában kétnaponként szedjük az uborkát és magra még ne hagy­junk érlelődni, mert a tő meg­szűnik teremni. Csak érett pap­rikát szedjünk, mert az éretlen gyümölcsök gyorsan fonnyad­nak. A dinnye érettségi állapo­tát nehéz megállapítani. A cu­kordinnyék általában sárgára, narancssárgára vagy rózsaszí-A magról nevelt vöröshagyma jobban bírja a téli tárolást, nem hajt ki. Ha a vörös- vagy fokhagyma földjében szárfárge­­ket találunk, Nematin-készít­­inénnyel (1 m2-re 5 liter vízben 200 ml szert juttatunk) fertőt-, lenítjük a földet, majd 7 napra fóliával letakarjuk a területet. E területre csak három bét múl­va szabad veteményezni! A SZŐLŐBEN. Magasvézetékes szőlőben a hónap végén lecsíp­jük a hajtások csúcsát, ezzel a termés jobb fejlődését segítjük. A legfelső fürt fölött legalább hat-nvolc levelet hagyunk. A Időszerű tennivalók nűré szinezödnek és illatozni kezdenek érett állapotban, s ko­­csányuk körül, apró, finom Re­pedések keletkeznek a héjon. A görögdinnye éretten is zöld marad, de a gyümölcsnyél el­szárad és karikába gömbölyö­­dik, a dinnye erősebb nyomásra ropogó hangot hallat. A tojás­­gyümölcsöt teljes érettség előtt szüreteljük, mert a beérett gyü­mölcs kellemetlen kesernyés ízű. A paradicsomot a hatodik­nyolcadik fürt után visszacsíp­jük, hogy a már meglévő ter­mések szépen beérjenek. Augusztus derekán kiültethet­jük az őszi szedésre szánt fe­jes salátát, melegebb körzetek­ben kínai káposztát, a felszaba­dult ágyúsokba pedig őszi sze­désre szánt spenótot vethetünk. A hónap végén elvetjük a vö­röshagymát; korán kikel és a tél beálltáig még 5—7 cm átmé­rőjűre is megvastagodhat. Téli­re feltöltögetjük, jól áttelel és kora tavasszal gyors fejlődés­nek indul. Ekkor ritkítjuk. A póréhagymát jó magasan feltöl­tögetjük, hogy szép hosszú fe­hér szárat nyerjünk. A zeller a hónap második felében sok nedvességet és tápanyagot igé­nyel. Tápoldattal öntözzük: 100 liter vízben 0,5 kg kállsót és ugyanennyi szupérfoszfátot jut­tatunk ki. Ritkítjuk a gyökér­zöldséget, hogy megfelelően ki­fejlődjön őszig. Akinek nincsen elég kom­posztja, vitahumja, vagy istálló­­trágyája, a megüresedett ágyú­sokat vesse be mézontófűvel, takarmányborsóval vagy más pillangóssal (bükköny, csillag­fürt, borsó, lóbab), amit majd virágzás kezdetén kell befur­­gatni a talajba. Így pótolható a talaj humusztartalma. A hónap végén szedjük a magról vetett hagymát, eltérít­jük utószárításra, majd tiszto­gatjuk, válogatjuk és tároljuk. gyengébb növekedésű fajtáknál nem kell hajtáskurtítást végez­ni. A hajtásokat úgy bújtatjuk be a vezetékbe vagy úgy kötöz­zük ki, hogy a lehető legtöbb napfény érje a fürtöket. Szük­ség esetén a fürtöt takaró leve­let is eltávolíthatjuk, a fürt fölötti hónaljhajtásokat nem törjük ki, csak a második levé­lig békurtítjuk. A hónap elején áronként 2 kg mészsalétromot adtunk, most már nem trágyá­zunk. Nitrogéntrágyázás után növekednek a bogyók és a cu­kortartalom is. Gyakran porha­­nyítjuk a talajt. Ajánlatos leg­alább 50 mm csapadékot juttat ni a szőlőnek, ami esetenként 30 százalékkal is növelheti в hozamot és a cukortartalmat. Lassan befejezzük a peronos/ póra elleni harcot. Utoljára Kuprikollal permetezünk, hogy növeljük a sznrkepenész elleni ellenálló képességet is. Liszt­harmat ellen szükség szerint Sfinx-készitménnyel porozzuk a növényzetét. A korai érésű sző­lőt zacskózással, fóliával, háló­val, vagy riasztó készülékekkel védjük a seregélyek kártételé­től. Az iskolázott és a fiatal te­lepítésű szőlőt kitakarjuk, eltá­volítjuk a harmatgyökereket, a földet rendszeresen porhanyó­juk. Készülődjünk a szüretre, vásároljuk meg, készítsük elő a szükséges kellékeket, meg a pincét a must fogadására. A VIRÄGOSKERTBEN. Ismét metszeni kell a tűlevelűkből és örökzöldekből kialakított élősö­vényekét. Az örökzöld tűleve­lűeket metszéssel alakítjuk. A hónap második felében föld­labdával elültethetjük a tűleve­lű és örökzöld díszcserjéket, védjük őket a közvetlen nap­fénytől, kiadósán öntözzük és vízzel permetezzük. A hosszabb tenyészidejű, ro­­busztosabb kétéves virágokat (Cheiranthus, Althea, Campa­­nulla medium, Dianthus stb.) már a hónap elején kiültettük. Most a többi kétéves virág van soron. A rózsák földjét kapáljuk és öntözzük meg, az elnyílott vi­rágzatokat vágjuk le. Ha a dá­lia élnyílott virágzatait időben levágjuk, a növény további vi­rágokat hoz. Átültetjük a pün­kösdi rózsát. Némely virágukat (szegfű, nőszirom, kankalin stb.) tőosztással szaporítjuk, amelyeknek magvai gyorsan elveszítik csírázókápességüket (pl. szeilőrózsa), azokat most vetjük. A sziklakertet tartsuk tisztán, rendszeresen öntözzük, gyűjtsük a magvakat, az elnyí­lott virágok helyére ültessünk újakat. Ne feledkezzünk meg a pázsitról sem: öntözzük és szükség szerint fejtrágyázzuk. A szobanövényekét még ki­adósán öntözzük vízzel és táp­oldattal, hogy kellően felké­szüljenek a nyugalmi időszakra. Ültessük ki a tulipán, a nár­cisz, a sáfrány és a fehérliliom hagymákat. Tartsuk be a helyes ültetési mélységet! Minél la­zább, könnyebb a talaj, annál mélyebbre ültessünk. A tulipánt 7 cm-re, a nárciszt és a sáf­rányt 10, a fehérliliomot még ennél is mélyebbre tegyük. A kisebb tulipánhagymákat külön helyre tegyük, hogy a követ­kező évben megerősödjenek. A beteg hagymákat ne használ­juk fel, hanem égessük el! CVÍČELA ALEXE) A saláta-uborkát idejében szedjük le, nehogy megkeseredjen. Eoto: — ksz— A csemegeszőlő szüretelése és tárolása A csemegeszőlő kiváló minő­ségű gyümölcs. Ennek ellenére mégis keveset fogyasztunk be­lőle. A hazai fagyasztás messze elmarad a fejlett szőlőtermelő országokétól. Sőt! Több olyan állam Is van, amely kizárólag behozatalból látja el a piacot, mégis sokkal nagyobb a cseme­geszőlő fogyasztása. Mi az oka ennek a kedvezőtlen állapot­nak? Mindenekelőtt hiba volt, hogy az ötvenes és a hatvanas években a nagyüzemi szőlőtele­pítések során túlsúlyban csak borszőlőfajták kerültek kinlte­­tésre, míg a csemegeszőlő-faj­tákból néhány kivételtől eltl­­kintve alig-alig található vala­mi a nagyüzemekben. A gbelcei szövetkezetben 15 ha csemege­­szőlőt ültettünk és a korán érő Pannónia kincséből évente 500 —600 mázsát szállítunk piacra. Ha minden szőlőtermelő gazda­ság legalább ennyit tudna a közellátásnak juttatni, nem vol­na probléma a csemegeszőlő­­ellátással. Sajnos, hogy inkább csak a háztáji és a hétvégi ker­tekben találhatók különböző fajta csemegeszőlők, és ott is általában csak annyi, hogy a család szükséglétét fedezze. Piacra csak a városkürüli kör­zetekből jut valami, az is csak a szőlőtermelő vidékeken. A vá­laszték is élég szegényes, leg­inkább a Csabagyöngyére, az Oportóra, a Mézesfehérre és Saszla-félékre szorítkozik. Az igazi csemegeszőlő fajtákból (pl. a Glória Hungária, Irsai Olivér, Mathiász fánosné. Sző­lőskertek királynője, Hamburgi muskotály, Afuz Ali) vagy az újabb fajtákból (Pannónia kin­cse, Olimpia, Favorit, Perletta stb.) csak igen kevés található a piacon. A háztáji és hétvégi kertek tulajdonosainak, a kiskertész­­kedőknek, szeretnénk néhány jó tanácsot adni a csemegeszőlő szüretelésével és eltartásával kapcsolatban. Tudjuk, hogy a csemegeszőlők érésének ideje eléggé elnyújtható a helyes faj­taösszeállítással. júliusban érik a Csabagyöngye, legkésőbben az Afuz Ali. Tehát egészen no­vemberig friss szőlőt fogyaszt­hatunk. Szakszerű tárolással a téli hónapokig is eltartható a csemegeszőlő. Egyes években a fajták az időjárástól függően korábban, máskor későbben ér­nek be, de az érési sorrend az egyes fajták között mindig azo­nos. MIKOR SZÜRETELJÜK A CSEMEGESZŐLŐT? A szőlő nem utóérő gyümölcs! A leszedett fürtök bogyóiban cukor már nem képződik és a savak mennyisége sem csökken. Minthogy a szőlő fogyasztási értéket, íz- és illatanyagai mel­lett elsősorban cukortartalma, édessége határozza meg, ezért a fürtöket csak akkor szedjük, amikor színre és ízre már kel­lemesen érettnek tartjuk a sző­lőt. Afc érett bogyók fajtájukra jellemző színt kapnak. A fehér szőlők bogyói zöldessárga, bo­rostyánsárga színűek (Fehér saszla, Erzsébet királyné, Pan­nónia kincse, Szőlőskertek ki­rálynéja stb.), mig mások bo­gyói pirosak (Piros saszla, Car­­dinál, Mathiász Jánosné stb.), vagy pedig kékek (pl. a Ham­burgi muskotály) lesznek. A muskotály fajták bogyói illato­sak, a kocsány pedig ilyenkorra elfásodik, megkeményedik. A csemegeszőlők szedését nem kell egyszerre elvégezni. Az érett fürtök tovább eltartha­tok a tőkén, mint a kamrában. Persze nem szabad mégvárni, amíg a bogyók túlérnek, meg­­töppednék, sőt hullani kezde­nek! A tőke vagy a lugas egyes részein a fürtök nem egyszerre érnek be. Rendszerint a napos oldalon levő, alacsonyabban el­helyezkedő fürtök előbb, a lomb árnyékában, vagy a lugaskarok távolabbi részén fejlődők álta­lában később érnek be. Ez a tu­lajdonság már önmagában is lehetővé teszi a szűrét széthú­zását annak érdekében, bogy a család minél hosszabb ideig le­gyen éllátva friss szőlővel. Aki piacra akarja szállítani termé­sét, inkább egyszerre szüretel­jen. Lehetőleg száraz, napos idő­ben szüreteljük a szőlőt. Ha azonban esős, bűvös időbén va­gyunk kénytelenek szüretelni, akkor a leszedett fürtöket tart­suk egy-két napig száraz he­lyén, hogy a rothadást meg­előzzük. A kiválasztott érett fürtöt szedéskor ne markoljuk meg, mert ezzel ledörzsöljük a bogyók hamvasságát. Egyik ke­zünkkel óvatosan fogjuk meg a kocsányi, és a másik kézben tartott ollóval, vagy éles késsél vágjuk le a fürtöket a tőkéről. Még a legszebb, legegészsége­sebb fürtökben is lehetnek re­pedt, vagy apró bogyók. Ezeket hegyes ollóval távolítsuk el. így nemcsak a fürt válik tetszető­sebbé, de azt is megakadályoz­zuk, hogy a rothadás a sérült bogyókról megfertőzze az egész fürtöt. Általános elv legyén, hogy minél kevesebbszer ve­gyük kézbe a fürtöt! Ezzel meg­őrizzük a viaszréteg sértetlen­ségét, ami nemcsak hamvassá­­got ad a fürtöknek, hanem azok romlását is megakadályozza. A sáros fürtöket külön szedjük le és csak borkészítésre használ­juk, mert a szennyeződést a romlás veszélye nélkül nem tudjuk a bogyókról lemosni. Kertjük terméséből sokan küldenek kóstolót rokonaiknak, barátaiknak. A csemegeszőlőt mindig lapos rekeszekbe vagy vesszőkosárba rakjuk, ne többet 5—10 kg-nát egy csomagba. A rekeszt vagy kosarat béleljük ki tiszta, száraz, szagtalan pa­pírral. A magasan felhalmozott szőlő összenyomódik és étke­zésre alkalmatlanná válik. A szőlő tetejére ismét tiszta pa­pírt vagy celofánt teszünk, majd felerősítjük a láda vagy kosár tetejét. Elszállításig tartsuk hű­vös, szellős helyen, nehogy a gyümölcs bepárásodjon. A CSEMEGESZŐLŐ TAROLÁSA Célunk, hogy a szőlő fogyasz­tási idényét meghosszabbítsuk és szüret után még a téli hóna­pokban is finom, tápláló szőlő­vel egészíthessük ki napi ét­­rendüket. Eltartásra legalkal­masabbak a laza fürtű, nem könnyen rothadó, ftrős, vastag héjú és húsos bogyójú fajták. Minél jobban megközelíti vala­melyik fajta ezekét a követel­ményeket, annál hosszabb ideig tartható él. Ilyen pl. az Afúz Ali, a Hamburgi muskotály, Mathiász Jánosné, Kecskemét virága, Dinka-félék, Guzal-Kara stb. Csak egészséges fürtöket válogassunk ki ás akkor szüre­teljük a szőlőt, amikor jól meg­érett, de a teljes érettségi fokot még nem érte el. Éretlen vagy túlérett szőlő csak rövid Ideig tartható él. A tárolás alatt egyrészt a pe­nészedést. rothadást, másrészt pedig a bogyók töppedését, aszalódását kell megakadályoz­ni. Száraz levegőben a fürt nem penészedik, de gyorsan töpped. Nedves levegőben nem töpped, de hamar penészedik. E két kö­vetelmény összehangolásától függ az éltarthatóság sikere. Legismertebb, legegyszSrűbb el­tartási módszer a kamrában tá­rolás. Milyen hosszá ideig tart­ható el jó állapotban a szőlő? Ez leginkább attól függ, hogy milyen helyiség áll rendelkezé­sünkre. A szőlő eltartására a legkedvezőbb a plusz 2 és 10 fok közötti hőmérséklet és a 80—05 százalékos páratartalom. A helyiségben ne legyén nagy hőingadozás, csak ritkán nyite­­gassuk az ajtót és lehetőleg a napnak azon szakaszában, ami­kor a belső hőmérséklet meg­egyezik a külsővel. A kisebb helyiségek mindig alkalmasabbak, mint a nagyob­bak és ihkább sötét legyen, mint világos. Minden idény előtt meszeljük ki 2—3 százalékos rézgálictartalmú mészoldattal és a fa részeket alaposan súrol­juk át szódá8 vízzel, hogy a pé­­nészgombák elpusztuljanak. Utána jól szellőztetve kiszárít­juk és a tárolás megkezdése előtt légköbméterenként 2—3 gramm kén elégetésével fertőt­lenítjük a helyiséget. A szőlőt polcokra rakjuk vagy feiaggat­­juk. Függesztéskor 40—50 cm-es rafia vagy zsinór végére egy­­egy fürtül kötünk és a kifeszí­tett huzalokra vagy rudacskák­ra úgy függesztjük fe) a fürtö­ket, hogy az egyik magasabban, a másik alacsonyabban lógjon. Legjobb a fürtök hegyére kötni a fonalat, mert így a bogyók lazábban állnak. A huzalok vagy rudacskák egymásközti távolsága 40—50 cm legyen. A szőlő berakása után nyitva hagyjuk az ablakot mindaddig, amíg a fürtök kocsánya kiszik­kad. Utána néhány napon át gyengén kénezzük a helyiséget. Ajánlatos időnként átvizsgálni és a romlásnak indult bogyókat eltávolítani a fürtökről. Utána elég ha kéthetenként kénezünk. Jól eltartható a szőlő ha a fürtöt úgy vágjuk le, hogy a fürtnyél fölött 5—0 cm, alatta pedig 15—20 cm hosszú vessző maradjon. A vessző felső metsz­­lapját viasszal vagy parafinnai zárjuk le, alsó végét pedig víz­zel teli edénybe helyezzük. A vízbR faszenet teszünk, hogy tiszta maradjon, a párolgást időnként pótoljnk. Fűrészporba ágyazással is tartósíthatjuk a szőlőt. Erre a célra azonban csak a bükkfa fűrészpora használható fel. Más­fajta fűrészportól a szőlő ide­gen ízt kap. Felhasználás előtt a fűrészporból a port rostáljuk ki, utána állandó keverés mel­lett 2 százalékos rézgálic oldat­tal permetezzük be, majd telje­sen szárítsuk meg a fűrészport. A szőlőt ládákban helyezzük el. A ládák aljára 4—5 cm vasta­gon ffirészport teszünk, érre rakjuk el szépen sorban az el- , tartásra szedett egészséges für­töket. Ha egy sort leraktunk, a fürtökri fűrészport hintünk, a láda oldalát megütögetjük, hogy a bogyók közé szóródhasson a por. Ha a fűrészpor teljesen be­fedte a fürtöket, 4—5 cm vas­tagságban újabb fűrészpor rété- _ get teszünk, s érré rakjuk a második sor szőlőt, amíg a lá­da megtelik. Ha valamelyik bo­gyó rothadni kezdene, a fűrésx­­por-szigetelés megakadályozza a rothadás átterjedését az egészséges bogyókra. A ládákat egymás fölé rakva, lehetőleg egyenletes plusz 2—10 C fok közötti hőmérsékleten taroljuk. Így elég hosszú ideig egészsé­gesen és töppedésméntesen tart­ható el a szőlő. Djanban különböző módszere­ket kísérleteztek ki a szőlő tá­rolására. Ilyen a celofán- vagy perforált műanyag zacskókban való tárolás, vagy a különböző fertőtlenítő anyagukba való mártogatás. A gondosan szedett és tárolt szőlő sokéig eltartha­tó. Amint a romlás első jeleit észleljük, azonnal fogyasszuk el i. 7 a tárolt szőlőt, mert a sokat mozgatott és átválogatott szőlő hamarosan romlani kezd. v V ! j

Next

/
Oldalképek
Tartalom