Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-08-21 / 33. szám
1978, augusztus 21. SZABAD FÖLDMŰVES Csórék, purdék, fáraó fial; i: clgáhyok. Az országot járó ember itt is, ott Is találkozik velük. Utaznak vonaton, lovaskocsin, nagy ritkán gyalog. Közülük sokan végleg szakítottak a a „kivetettséggel“, állandó munkát vállalva, a társadalom megbecsült tagjai lettek. A lehetőség adott számukra. A Magyar Népköztársaság sok-sok kedvezményben segíti őket a putrik felszámolásában, az Egészséges életmód kialakításában. .Vannak, akik élnek a lehetőségekkel. A városgazdálkodási vállalatoknál, a szentesi baromfifeldolgozónál, a konzervgyárak telepein, a téglagyárakban,-szövetkezetekben dolgoznak általában; törzsgárda tagok. Foglalkozásra nézve utcaseprők, parképítők, kubikosok, betanított munkások és néhányan szakmunkások. Ök már értékelni, becsülni tudják a munkát, s mihamarabb szeretnének végleg kiszabadulni az évszázados elmaradottságból. Lassan múlik az ellenszenv is, mely joggal vagy jogtalanul kísért® őket. -Tanulmányok és törvények bizonyítják, mily sok gondot okoztak és okoznak. • • < Mindszenten végleg felszámolták a volt putrit, s az ott élők államkölcsönnel épült, egy- és kétszobás házakban kaptak otthont. Az új utca egy része új kolóniává lett. Szinte tőszomszédságban húsz ház van. Nagyhajú József így vélekedik: — Nem lett volna szabad ilyen közel telepíteni egymáshoz a putri volt lakóit. Kiszakadni ebből az átkozott környezetből, ahol mindennapos a verekedés, a zsivaj, a lárma, nagyon nehéz... Mindszentre a 40-es évek elején költöztek az első cigányok: Csanytelekről. Számuk rohamosan szaporodott, s ma már 160—170-en lehetnek. — Pontos számukat nem lehet megállapítani, mert örökké mozognak, nősülnek, válnak, gyermeket hoznak. Nagy gond a munkába állításuk — bi-1 zonyítja a tanácselnök — mert a vállalatok, szövetkezetek helyben és vidéken idegenkednek tólük ... — Az uram az dolgozik! A fiam is munkában van! Itthon csak a gyerekek és az asszonyok vannak, — magyarázza Rostás Józsefné, akinél az egy szobában négy, vagy öt család él. — Ez a lányom, ez a fiam, az az unokám, amaz meg... ki is vagy tee...? Ahá a szomszédból ugrott át... Mutatnak egy iratot. A családot a Szentesi Járásbíróságra idézik. Rostásné, mint felperes a Hódmezővásárhelyen dolgozó menyét pereli gyermektartásért. — Az úgy történt kérem, hogy a fiam megnősült. Nagy betegségben, agydaganatban meghalt. A fia három hónapos korától itt maradt nálam.* Anyja elment Vásárhelyre dolgozni. A vérem a szegényke, édesfiam gyermeke. Nem kívántam én a tartásért eddig semmit. Élt a többivel, evett a többivel. Most azonban, hogy férjhezment, az a ... már megváltozott minden. Ha van pénze a férfira, akkor törődjön a gyermekével is. Fizessen most már legalább havi 500 forintot! Bizonygat az egész család és valóságos népgyűlés kerekedik. Van köztük egy fiatal lány is, lehet 14 vagv 16 éves. — Te hány osztályt jártál? — Én kérem hatot. — Hány éves vagy? — Már tizenhat. Anyasági segélyben vagyok, nemrég született gyermekem. — Tudja megesett lány szegény — mondja Rostáané. — Az apa az ismert. A fuvarosnak egyik fia. Majd pereljük gyermektartásért ... Egymás szavába vágnak. Megaiíynyian bizonyítják, hogy ók nem hibásak. — Józsi fiam, az ifjú Rostás József is állandó munkán van. Nagyhajúékkal egy brigádban dolgozik kubikban. Gázcsövet vezetnek. Hiába akarna elmenni tőlünk! Nem kap másik lakást a tanácstól. • I • Kiszakadni ebből a kolóniából nagyon nehéz. Volt több, aki már megpróbálta. Sikerült neki. Példának említsük a Boldizsár családot. Nyolc gyermeke maradt életben, a ll-ből, s ma mindegyik dolgozik. Nagyhajú József is e családba nősült. Alpárról jöt Mindszentre. — Feleségem apja zenész, kosárfonó, kefekötő, szitakészítő volt. Dolgozott állandóan. Megkövetelte a gyermektől is a munkát. Tőlem is. Pulya Józseffel és ifj. Rostás Józseffel meg még három magyarral együtt a DÉGÄZ-nál kubikus brigádot alkotunk. Én vagyok a brigádvezető. Ki-ki munkája szerint kapja a bért. Tűrhetően keresünk, havonta három ezer forint fölött. Nálunk 13 évre lett a kislány, mert anyósomat ápoltuk hosszú ideig. A többi sógornál szép számmal vannak. Boldizsár Sándornál például nyolc gyerek ... ö már rokkantsági nyugdíjban van. A legnagyobb gyermek az gyors- és gépírónak tanult. A többi még iskolába jár. Boldizsár Béláékná] hat gyerek van, Lajoséknál négy, Jánoséknál... ott egy sincs. Szapori a mi családunk. Becsületes dolgozó mind... Nagyhajúék portája és háza díszé lehetne bármely mindszenti portának. A kert gondozott, szőlővel és gyümölcsfával telepített. Bevezették a vizet a lakásba, építettek ólat az aprójószágnak és a sertésnek. Külön helyiséget a lim-lomnak. A fürdőszoba még hiányzik. Most erre spórolnak. A lakás belülről ragyog. Van rádió, televízió, mosógép, gáztűzhely, új bútor, szőnyeg stb. — Szabadulni kellene innen — mondja egymásután többször is. — Itt van gz a kolónia húsz házzal, töménytelen munkaképessel. Mindössze öten (5!) dolgoznak állandóan. Nem állapot ez kérem. Tenni kellene valamit. Látja ott azt a fehér bundás lányt? Az is cigánylány. Hét osztályt végzett, s néha dolgozik. Mellette az a fekete már 16 éves ... — Nem jártam én kérem égy osztályt sem — mondja egy kicsit pöszén beszélve. — öreg vagyok már. A beszédhibám miatt nem vettek fel az iskolába. Most fogjak hozzá tanulni, 17 évesen? (A cigányoknál már tíz éves kortól kezdve felnőttnek számít a gyérek, s elvárja a szülő, hogy az önönmagáról gondoskodjon.) Inkább férjhez megyek majd néhány év múltával. — Dolgozik valahol? 3 — Munkakönyvem az van .; ■ Nagyhajú József és a mindszenti Boldizsár család nem hallhatta mit mondott Czakó Józsefné tanácstag Szentesen a tanácsülésén. Kevés eltéréssel mégis ugyanazt követelik. — Ha törvényt tudunk hozni arra; hogy az alkoholisták, akik veszélyeztetik a család életét, munkaterápiás kezelésben részesüljenek, akkor törvényt kellenS hozni arra is, hogy a munkaképesek hasonló körülmények közé kerüljenek, ök is veszélyeztetik a családot, a közrendet, a társadalmat. Mindaddig, míg becsült adatokkal valóságot nem fedő jelentésekkel dolgozunk, gyökeres változást nem várhatunk... Elgondolkodtató a vélemény, a tanácstag bátor szókimondása. Magyarországon már több évtizede igyekszünk olyan körülményeket teremteni a cigányok 'számára, hogy gyorsan „elvegyülhessenek“ a lakossággal, s végleg lemondjon róluk a megbélyegzés, mely joggal vagy jogtalanul évszázadokon át követi őkét. Az elmúlt öt évben Csongrád me; gyében a cigánylakosok száma megduplázódott — ez is becsült adat. Számuk jenetös Szegeden, Szentesen, Hódmezővásárhelyen és főleg Kiskundorozsmán. Az utóbbi helyen 450— 500 család van. Akadnak, olyan községek, ahol már komoly változás történt. A számok legalábbis ezt bizonyítják. Sokan foglalkoznak az utóbbi Időben a cigányok munkába állításával. Az eredmény szerény, mégis biztató már azért is, mért még ma is bizalmatlanok a vállalatok, szövetkezetek,tehát a munkaadók a cigányokkal szemben. Pedig a Nagyhajü Józsefhez hasonlóak száma gyarapszik. Az 6 példájuk a követésre’ méltó. Róluk kell többet beszélni, nem pedig azokról, akik munkahelyről munkahelyre vándorolnak. Jó lenne, ha a szocialista brigádok maguk közé vennének mihamarabb egy-egv dolgozni akaró cigányt, és segítenék őket kiszakadni a kolóniából... a semmittevés mocsarából... Förgeteg Szilveszter' Huszadszor a Rysyn Cjra lezajlott a Rysy csúcs megmászásával egybekötött nemzetközi ifjúsági találkozó. Ezúttal a XX. jubileumi évfordulóra került sor a Tatranská Lomnica-i Eurocamp FICC táborban. Most a jubileumi évforduló kapcsán érdemes felvetni, hogyan is indult ez a rendezvénysorozat, milyenek voltak az előző évfolyamok? Ezerkilencszázötvenhetet írtak, amikor a poprádi járás fiataljai egy augusztusi napon felmásztak a Rvsyre, ahol a lengyel fiatalokkal találkoztak. Ez az időpont azonban jelentős határkő a nemzetközi ifjúsági mozgalom életében, hiszen azokban a napokban zajlott Moszkvában a Világifjúsági Találkozó, amelyet a csúcsra feljutó fiatalok táviratban üdvözöltek. A hegymászás után az akkori CSISZ vezetősége gondolkozni kezdett: vajon lehetséges-e ezt a hegymászást nagyméretű ifjúsági találkozóval egybekapcsolni? És lehetett, ezt az elkövetkező rendezvények bizonyítják. A rendezvény lassan országos méretűvé, majd néhány éven belül nemzetközivé fejlődött. A rendezők, a SZISZ SZKB évente meghívja az európai szocialista országok ifjúsági szövetségeinek néhány tagú küldöttségét, akik nemcsak a hegymászásban vesznek részt, hanem bekapcsolódnak a versenyekbe is. Az idén tovább bővült a sor, s a találkozók történetében először, tengeren túli fiatalok is feljutottak a csúcsra, mégpedig a kubaiak. A találkozók ezelőtt a Csorbai-rétéken zajlottak le, de tekintettel a nagy létszámra, már második éve az Eurocamp-ban rendezik, ahol szintén nem a legideálisabb a környezet, hiszen a hegy lábáig hosszú az út és autóbuszok szállítják a résztvevőket már hapnalban. Az idén a hegymászásra is új formában került sor. A biztonsági előírásokat figyelembe véve, a rendezők úgy döntöttek, hogy naponta csak kétezrén mászhatnak fel a 2499 méter magas hegyre. Hogy a létszámot betartsák, a táborban naponta kétezer „belépőlapot“ osztottak, aminek alapján lehetett megkezdeni a túrát. Volt a hegymászással kapcsolatban még egy újdonság is. mégpedig: a hegyre induló fiatalokat megkérték. akinek futja az erejéből, vigyen fel egy téglát a kétezeregyszáz méter magasban épülő menedékházhoz. Ötezer téglát vittek fel a fiatalok. Az első nap a hegymászókat nem más mint Peter C о 1 o t к a elvtárs vezette, aki már hagyományosan együtt kapaszkodik fel évente a fiatalokkal a csúcsra, és az ott elhelyezett Lenin emléktáblánál (Lenin 1913-ban mászta meg a lengyel oldalról a Rysy-t) beszédet mondott, majd megkoszorúzta azt. Közben a táborban határtalan volt a hangulat, a jókedv: javában folytak a különféle sportversenyek. Fiatalos ez a rendezvény azért is, mért a táborlakók bekapcsolódnak a SZISZ SZKB által hirdetett „Fiatalok a Tátráért“ elnevezésű társadalmi munkába; ennek keretében évente megtisztítják a tátrai utakat, hegyi ösvényeket. és segítenek a szállodák, középületek építésénél. A rendezvény második napján az esti órákban ünnepi manifesztációra került sor. amelyet Michal Zozulák. a SZISZ SZKB elnöke vezetett. Az Esten Colotka elvtárs mondott ünnepi beszédet. Rögtönzött beszédében közvetlen hangon szólt a fiatalokhoz, felvázolta előttük az eddig megtett titat. s azt is, ebben milyen jelentős szerepe volt hazánk kommunista pártjának és persze az ifjúsági szövetségnek is, amely teljes mértékben támogatja és segíti pártunk politikáját. A továbbiakban értékelte munkájukat és megdicsérte őket a Rysy-találkozó példás lebonyolításáért. A manifesztáció után a L u £ n i c a nevű szlovák népi együttes szórakoztatta a tábor lakóit. A következő napok műsora is nagyon gazdag, tartalmas volt. Minden nap sor került a hegymászásra, majd a sportversenyekre és a társadalmi munkákra. Pénteken tájékozódási futóversenyt bonyolítottak le a köztársasági elnök vándorserlegéért, amelyet már harmadik alkalommal a közép-szlovákiai fiatalok nyertek meg. Esténként a tábor mindig világos volt a sok-sok tábortűztől, hangos a cseh, szlovák, magyar, ukrán nótázók dalaitól. A résztvevő hatezer fiatalnak csak néha-néha szegte kedvét a rárázúduló eső; de a kiadós záporok sem tudták teljésen lelankasztani a lelkesedést, azt az örömöt, hogy öt napot együtt tölthetnek a festőién szép környezetben, ismerkedhetnek, barátkozhatnak. Vasárnap kora reggel megkezdődött a táborbontás, a csomagolás. A résztvevők minden bizonnyal kellemes élményekkel távoztak, abban a reményben, hogy jövőre újra eljöhetnek. A vásárló igénye Jórészt az évszakonként tartott börzén — kereslet-kínálat találko, zón — döntik él, hogy az ipar által ajánlott árúk közül, mit és menynyit rendel a kereskedelem. Am ezeken a börzéken gyakran még az sem derül ki,, mit tartanak divatosnak a gyárak és a kereskedelem felelős megbízottai. * Érdemes végig nézni például a ,.partt“-üzletekben, ahol a leértékelt holmikat árusítják: egyre több az itteni árúk között az olyan * hibátlan, egyébként drága holmi, amit csak azért kell csökkentett * áron értékesíteni, mert az ipar lemararadt a divattal való verseny> futásban. Ráadásul kiderül, hogy még Ilyen csökkentett áron sem könnyű vevőt találni ezekre a feltűnő ruhákra, különleges cipőkre, > mert akik olcsón akarnak vásárolni, azok Ilyesmit nem viselnek. A divatos árúkból szinte krónikus a hiány, vagy legalábbis ritka * eset, hogy minden méretet megtaláljon a vevő. Elmúlt már az az idő, amikor az ódivatú, Idejétmúlt árúk számára . biztos piacot jelentett a vidék. Egyre kevesebb az olyan vevő, aki csak azért vesz meg valamit, mért olcsó. Manapság aligha létezik > Olyan „Istenhátamögötti“ település, ahol mindent rá lehet „sózni“ a * vásárlóra. Csak nagyon elvétve akad olyan nemtörődöm vevő, akinek , mindegy, milyEn cipőt hord, vagy milyen ruhát visel. ) Miért gyárt tehát akkor az ipar már 'élévé „elfekvésre“ Ítélt ' árút? Miért rendeli meg a kereskedelem azt, amiről még a laikus Is tudja: eladhatatlan. * Anélkül, hogy vállalkozhatnánk a kérdés megválaszolására, né) hány ténnyel hozakodunk elő, melynek ismeretében úgy gondoljuk, t Javítani lehetne a nem éppen szívderítő helyzeten. > Kalapos Antalnak, a Čierna nad Tisou-i Jágcsernyő) árúhúz » igazgatójának a véleménye: Több', mint egy évtizede vagyok árúházigázgatő Jől ismérem a kéréskedelem helyzetét. Megítélésem szerint előszöris gyorsítani kellene az Információszerzést, hogy elérjük: a divatcikkekét gyártó ipar né akkor figyeljen fel az anyag, a szín, a fazonváltozásra, amikor az már bekövetkezett. A gyárak az eddigiektől jóval rövidebb úton, gyorsabban szerezzék be a divatra vonatkozó tájékoztató ismeretanyagokat. (Az már elavult megoldás, hogy égy-egy gyár dolgozója külföldi útja során vásárolt dlvatárút itthon „lekopírozza“. Mire az így „megtervezett“ holmi elkészül, a divat már idejétmúlt, az idő túllépett rajta.) S még egy tényező: a kereslet-kínálat találkozókon a kereskedelem képviselői között alig akad fiatal szakember. Ez persze nem generációs kérdés, de tény, divatosan öltözködni, elsősorban a fiatalok igénye. Kétséges, ezt az igényt mennyire tudják követni, s kielégíteni a rutinos, ám óvatos Idősebb kereskedelmi szakemberek. Ez a feltételezés nemcsak életkorra, sokkal Inkább a szemléletmódra és az új munkamódszerekre vonatkozik. Mert. a divat vizsgáján a kereskedelem „tanárai“ is bizony könynyen elbukhatnak. (illés) Útban a csúcs felé. Kép és szöveg: Zolczer János
