Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-03 / 26. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. Július 3. A TUDOMÁNYOS-TECHNIKÁI TÁJÉKOZTATÓ INTÉZET KÖZLEMÉNYE Mezőgazdasági termelésünk népgazdasági jelentőségű fő feladata továbbra is a gabonatermelés színvonalának fejlesztése marad, melynek megválósftása csak a gabonafélék magasfokű összpontosítása és a nagy terméshozam elérése mellett biztosítható, egyidejűleg a táblák nagyobb egységekbe való Összevonásával egybekötve. E- zeknek a követelményeknek elegettéve, a mezőgazdasági üzemekben gyakran olyan helyzet adódik elő, hogy a vetésforgóba a gabonafélék több, egymásutáni éven keresztüli besorolását — tehát részleges monokultórában való termesztését — teszi szükségessé. Érthető, hogy az ilyen kényszermegoldás kedvezőtlen hatást gyakorol a talaj mechanikus szerkezetének, valamint fizikai, biológiai és kémiai tulajdonságainak alakulására. Kendszerlnt a tápanyagok egyoldalii kivonásában, — ennek következtében pedig a termesztett növények tápanyaghiányában —, a humusztartalom csökkenésében, toxikus anyagok képződésében, talajuntságban, a biológiai egyensúly megbontáséban, a kártevők, betegségek és a gyomok nagyobb fokú elterjedésében, végsőfokon pedig — ezek eredményeként — a terméshozam csökkenésében nyilvánul meg. Csökkentésük vagy kiküszöbölésük csak célszerű komplex agrotechnikai beavatkozásokkal érhető el. Ezek a kővetkezők: • nagyobb adagú szerves és szervetlen trágyázás, növekedést szabályzó szerek egyidejű alkalmazása mellett; i • talajjavító hatású növényeknek (pillangósok, hüvelyesek, gyökér és gumós növények, olajnövények) a vetésforgóba való rendszeres besorolása és ezáltal a gabonafélék sorrendjének legalább háromévenkénti, gyengébb talajokon pedig kétévenkénti megszakítása; ф kisebb adagú istállótrágya (20 tonna hektáronként) bedolgozása — főleg gyengébb termőképességű talajokon — gabonafélék alá; 0 rendszeres tarlóhántás és a minőségi mélyszántás időbeni elvégzése; • a talaj szervesanyag tartalmának emelése érdekében minden adott alkalom kihasználása, a szalma vagy más szervesanyag maradék talajba való juttatása, kiegészítő nitrogéntrágyázás mellett; 9 zöldtrágyázásra szánt növények termesztése; • a kártevők, betegségek és a gyomok elleni védelem; • az előirányzottnál valamivel több vetőmagmennylség felhasználása. A felsorolf agrotechnikai beavatkozások közül igen fontos jelentőséggel bír — a gabonafélék többéves termesztése során a talajra és a terméshozamra gyakorolt negativ hatás csökkentésénél vagy kiküszöbölésénél — a zöldtrágyázás célszerű alkalmazása. A zöldtrágyázás jelentősége a gabonafélék magasfokű összpontosítása mellett hézségek leküzdésében a gabonafélék közé fajilag különböző, zöldtrágyézáera alkalmas nővények beállítása — sokoldalú kedvazé hatása révén —> fontos segítő eszközzé válhat. Mér abban az esetben Is, ha a zöldtrágyázást tarlónövény furmájában alkalmazzuk, a sekély szántás is elegendő ahhos, hogy a talajon vagy a növényzeten élősködő kártevők és kárnkozók elpusztuljanak. A friss zöldtömeg beszántása is hasonló eradményhes vezet, mivel a talajban levő hasznoe mikroorganizmusok biológiai aktivitása felgyorsul, a kórokozó szervezetek kárára. Ezenkívül a zöldtrágyázás hatására a talaj általános fizikai állapota is nagymértékben javul, továbbá a mechanikai eszközök által leromlott vfsgezdélkodés és szerkezet is igen kedvezően elekül, Említést érdemel az le, hogy a zöldtrágyázás kedvező hatizfinek kiváltásánál nemcsak a földfeletti zöldtömeg, de a földalatti gyökértömeg is fontos szerepet játszik. Ezenkívül az általánosan elterjedt téves felfogást, — hogy nagyobb földfeletti zöldanyag termés esetén a gyökérzet tömege is nagyobb —, célszerű módosítani, mert számos kísérlet eredménye bebizonyította, hogy a kedvezőtlen évjáratok alacsony zöldtömeg termése esetén is jelentős mennyiségű gyökértömeg képződhet. A zöldtrágyázásnak különleges jelentősége van a környezetvédelem szempontjából le, mivel в talaj növényfedettsége hatásos védelmet nyújt az erózió ellen s emellett nagymértékben csökkenti a talaj tépanyagvessteségét is. Tulajdonképpen a zöldtrágyázás a múltban alkalmazott extenzlv zöldugart helyettesit!. Hozzájárul a tápanyagok felhalmozódásához és mobilizálódásához, elősegíti a talaj fizikai és biológiai állapotának regenerálódó képességét, valamint mindazokat a kedvező folyamatokat, melyek a szántóföldi szervestrágyázás ét humusztartaiom-gazdálkodás fontosságának általános kihangsúlyozásánál szerepelnek. A ZÖLDTRÄGYÄZÄ8 MÓDSZEREI A ZÖLDTRÁGYÁZÁS JELENTŐSEGE Mint már említettük, a felsorolt ne-A gabonafélék alá — zöldtrágyázásra — szánt növények termesstése kétféleképpen végezhető, mégpedig alávetés vagy mésodvetésű tarlódé vény formájában. Azt. hogy közülük melyik előnyösebb, több tényező határozza meg. Csapadékban gazdag övezetekben és ott, ahol az aratás időpontja eltolódik, az alávetések igen jó hasznosításával számolhatunk. Azokban a körzetekben, ahol az aratás ideje korán következik be, ott jól érvényesülhetnek a mésodvetésű tariénövények, melyek zöldtömeg termésükben az alávetésekkel szemben sakkal megbishalóbbak. Az atávetézeknél tekintettel kell lenni arra is, hogy bár a nyár folyamán bekövetkezett száraz időszak e földfeletti zöldtiimeg fejlődés lassuláséhoz vezet, a nagy mennyiségű gyökértömeg és a biológiai nitrogén-képződés igy is kedvező halászai van az utóvetoményre. ttt fontos szerepet játszik a rendelkezésre álló öntözőberendezések hatékony kihasználása is. A zöldtrágyázás megválasztásánál figyelembe kell venni • tele) gyomosodáaát. Erősen gyomoeodott talajokon — de főleg az évelő gyomok nagymértékű elterjedése esetén — alkalmasabb a másodvetósű tarlónövények termesztése, mert a talaj elkészítése által a gyomok fejlődése erősen visszamarad. Minden esetben est is tekintetbe kell venni, hogy a talej előkészítésére fordított költségek a másodvetósű tariénövények esetében jóval meghaladják az alávetés költségeit, továbbá, hogy a beta« karftási munkák csúcspontjával egybeeső vetés sservezéei nehézsségeket okozhat főleg ott, ahol munkaerőhiányban szenvednek. Alávetéseknél — hoeezentartó kedvező utóhatásé miatt — a fehérhere termesztése a legalkalmasabb, még a kedvezőtlen időjárási viszonyok okozta alacsony zöldtömeg termés esetén is. Használata a viszonylag magas vetőmagköltség mellett Is magasfokú hatékonysággal jár. Különben eredményesen termeszthető ez olasz pórjával is, herefüves keverék tormájában. Vetömaghiány esetén vörösherét vagy más herefélét vethetünk helyette. A fűfélék zöldtrágyázásra tiszta kultúrában nem alkalmasak. Előnyük csakis a herefüves keverékekben érvényesülhet. A másodvetésfi tarlónövények közül elsősorban a fehér mustár ajánlható, főleg olesó vetőmagja, gyors növekedőképessége és rövid tenyészideje miatt, valamint ez olajrepce, főleg a züldtrégyázési és takarmányozási célokra speciálisan nemesitett Akela fajta, amely gyors növekedőképességgel, zárt növényállománnyal és intenzív, SO cm es mélységig terjedő gyö körzettel rendelkezik. Ezeken kívül számításba jöhetnek e hüvelyesek, — kösülük főleg a takarmányborsó —, de termesstésük keverék formájában eredményesebb, mint tiszte kultúrában. Legcélszerűbbnek mutatkozik az a megoldás, ha a zöldtrágyázást ősei búza, vagy őszi rozs után, tavaszi árpa vagy más tavaszi gabonaféle alá alkalmazzuk. A zöldtrágyázás tavaszi búsa, vagy tavaszi árpa után is besorolható, de csak abban az esetben, ha utóveteményként újból tavaszt gabonaféle következik. Ha az őszi búza termesztése kivételesen gabonaféle után következik, akkor zöldtrágyázásra sokkal alkalmasabb az alávetés. Ebben az esetben célszerű a zöldtrágyázást kisebb edagű trágyával, trágyalével vagy e szalma beszántásával kombinálni. Gyenge tér möképességű talajokon és alacsonyfokú szerves trágyázás mellett a zöldtrágyázásnak feltétlenül minden második évi gabonaféle után kéne következnie. növény hetyee kiválasztása, melynél a rövtdszárú és a jó állóképessége rozs, valamint a tavaszi búza- vagy a tavaszi érpatajtákat kell előnyben részesíteni. A vetés legalkalmasabb időpontja — az őszi gabonafélék alá — a takarénövény bokrosadási fejlődési állapota. Előnyös, ha a vetést egybekötjük a takarúnüvény mechanikus kezelésével (boronálással, hengereléssel). Kedvező talajnedvesaégi viszonyok között nem szükzéges a vetőmagot a talajba bedolgozni, elég annak mennyiségét növelni. Ha az alávetőé tavaszt gabonafélék be kerül, vetése egyidejűleg « takarónövénnyel együtt végeelteté — ami főleg künnyebb talajokon és essélyoe területeken elftnyös — vagy a vetése külön végezhető függőlegesen a takerónüvény soraira. Az alaptrégyátéa mér az elövetemény alá alkalmazhat!), számításba véve az alévetéa tápanyag-szükségletét te. A takerónüvény betakarítása étén as alávetés a kiegészítő nitrogén-trágyázást jél meg hálálja. Nem szabad elhanyagolni a zöldtrágyázásra azént alévetéa idebent la jé minéségű beaaéntáeét sem. Könnyebb talajokon éa tavaszi gabonafélék alá a zöldtrágya beszéntását minél későbbi időpontra kell halasztónk az alávetések AGROTECHNIKÁJA Alávetéseknél tekintettel kelt lenni arra, hogy vetésüknél és fejlődésük folyamán a takarőnövény ne károsod fon. de ugyanekkor azt is biztosítani kell, nehogy mega a takarónövény az alávetésre káros hatással legyen. Ezért igen fontos tényező a tekerő A TARLÖNÖVÉNYEK AGROTECHNIKÁJA Ennél a módszernél az alsó fontos követelmény a szalma minél előbbi betekarftása. Utána 10—IS emez szfintés következik. Másik fontos követelmény a magágy gyors előkészítése, ágy, hogy a terlőnővény vetőmagja szántás után legkésőbb a második vagy a harmadik napra bekerüljön a még aránylag nedves talajba. A talajelőkéazftésnél eredményesen alkalmazható a minimális talajművelés néhány változata. Ennek legegyszerűbb módszere a vetőmag közvetlen kiszórása e tarlóra vagy a talaj felületére és az ezt küvető 10 cm-es mely tarlóbéntfis általi talajbefedés. A tarlónövény zöldtömeg termése műtrágyéséssal lényegesen befolyásolható. Az összes tarlónövény számára — a pillangós növények kivételével — a nitrogéntrágya alkalmazása a leghatásosabb. A foszforral és káliummal való alaptrágyózást az utónövény trágyázásával lehet egybekötni és a tervezett adagnkat már a tarlóra szórni. Abban az esetben, ha a zöldtrágyázást tavaszi gabonafélék alá alkalmazzuk, a beszántást a lehetséges legkésőbbi időpontba végezzük, az őszi vetések esetén pedig minél hamarabb, hogy elegendő idő maradjon a talaj éa a magágy előkészítéséhez. K. M. A gabonafélék érési fokozatai ellenőrzésének jelentősége Mezőgazdaságunkban eddig nem használtuk ki teljes mértekben az aratás előtti Időszakúén a gabonafélék eltérő érési fokozatainak a megállapítását. A gyakorlatban még nincsenek eléggé elterjedve ezek az Ismeretek. Alapos Vizsgálatok megmutatták, hogy a sűrűn vetett gabonaféléknek az érési dinamikája és a lehető legnagyobb termés elérése fajták szerint eltérő. Bebizonyosodott, hogy a gabonafélék maximális termésének elérés szorosan kapcsolódik az érési fokozatokhoz. Például a Kaukáz és a nálunk Is termesztett jugoszláv búza fajták a legnagyobb termést a viaszos érettségi fokozat második felében adják. Ezzel szemben a jubilejná és a Mlronovszkaja büzák a teljes érettségi állapotban adják a legnagyobb termést. Ennek az ismeretnek s az érési fokozatok megállapításának nagy jelentősége van az aratás helyes megszervezése tekintetében is. Annak ellenére, hogy a gabonafélék érési fokozatainak értékelésére kidolgozott objektív módszerek anyagi természetű költségei minimálisek, ezeket a gyakorlatban egyáltalán vagy csak néhány esetben használják ki. A mőtíszer abböt áll, hogy festékanyagokkal megállapítjuk a tápanyagok felszívódását, festékanyagként az eoztn vagy az erloluein egy százalékos oldatát használhatjuk, melyeket a bratlslavel LABORA nemzett vállalat gyárt, Vizsgálat céljára legalkalmasabb a vízben feloldott (piros vagy kék színű) eozln. Arra kell Ügyelni, hogy minden ellenőrzéshez tlj oldatot használjunk. A festékanyag előkészítésénél azt a módszert alkalmazzuk, hogy a por alakú eoztnt először kis mennyiségű desztillált vízben alaposan elkeverjük, majd a többi vizet csak ezután adjuk hozzá. A gabonafélék ún. sárga érési fokozatának pontos meghatározása csak abban az esetben lesz eredményes, ha a vizsgálatokat már a tejes érettségtől végezzük. A tejes érettség után ajánlatos naponta elvégezni a vizsgálatot. A mintákat egy parcella több helyéről tanácsos venni, hogy a vizsgálat eredménye átfogóbb képet adjon az egész növényzet éréséről, A sárga érést fokozatot ügy állapíthatjuk meg, hogy a kalászokat a gabouaszárrat együtt a festékanyagba mártjuk, A vizsgálatnál arra kell ügyelni, hogy a mintákat — szedés után «“ azonnal mártsuk a festékanyagba. Abban az esetben, ha a mintavétel és a* oldatba mártás közötti időszak több mint 5—10 perc, a gabnnaszárak végett le kell vágni. Ezt azonban ha tehetjük mellőzzük, mert nem lesz teljeseh pontos a vizsgálat eredménye. Ha a kalász és a gabonaszär három őrá hosszig nem festődlk meg, akkor a tápanyagok felszívódása műg nem szűnt meg, tehát még nem következett be a sárga érési fokozat. Ez ez átszíneződés a tejes érettségnél mér rövid idő alatt, néha már tíz pere élteltével is bekövetkezik. Ha a kalász és a gabonaszár három óra elteltével sem változtatja színét, akkor a büza és a rozs esetében sárga érési fokozatról beszélünk, A zab esetében ezzel a módszerrel nem állapítható meg az érés fokozata. Ennek a módszernek a kiszélesítésével nagy lépést tehetünk előre az aratás legmegfelelőbb időpontjának meghatározásához, elkerülve ezzel a túl korai vagy a későbbi betakarítást. A módszer gyakorlati alkalmazásának eredményei alapul szolgálhatnak a jövő évi termés megalapozásában is. Itt főleg a fajták eltérő tulajdonságaira és beérésére kell gondolnunk s ennek megfelelően kell elvégezni — az érési sorrendben — a fajták vetését is. Ezáltal nagyobb lehetőség nyílik az aratás folyamatos végzésére, ami szintén egyik előfeltétele az aratás sikeres befejezésének. A gabonafélék beérése előtti időszakban végzett rendszeres ellenőrzésekkel és az ezt követő intézkedésekkel csökkenthetjük a biológiai termés eltérő érési fokozataiból eredő veszteségeket. ŠTEFAN OCKAY mérnök, Mezőgazdasági Főiskola, Nitra A mezőgazdasági termelés további fellendítésének egyik feltételét a beruházási jellegű és a beruházást nem igénylő talajjavítás képezi. Itt elsősorban a talaj- és a felszíni vizek lecsapolására, az öntözőrendszerek és berendezések gazdaságos kihasználására, az erózió elleni védelemre, a meliorációs jellegű meszezésre, a talaj fizikai tulajdonságainak a javítására, a rétek és legelők intenzívebbé tételének kiszélesítésére, valamint a terméketlen talajok termővé tételére kell gondolnunk. Az ötödik ötéves tervidőszak éveiben a beruházási jellegű talajjavításra Szlovákiában 3 milliárd 327 millió koronát fordítottunk. Több mint 85 ezer hektár területen csapoltuk le a talaj- és a felszíni vizeket, ami több mint 7 ezer 600 hektárral volt több a tervezett területtel szemben. Ebből a nyugat-szlovákiai kerületben 15 ezer 820, a közép-szlovákiaibal 22 ezer Talajjavítási 332, a kelet-s2lovékial kerületben pedig 46 ezer 924 hektár területen. Az öntözőrendszereket és berendezéseket 81 ezer 176 hektár területen építettük fel, ebből elsőfeladataink a sorban a nyugat-szlovákiai kerületben 67 ezer 517, a közép-szlovákiaiban 3 ezer 432 és a keletszlovflktai kerületben pedig 10 ezer 227 hektár területen. Ezenkívül hatodik ötéves 528 km hosszúságban végeztük el a mezőgazdasági jellegű patakok szabályozását és 2 millió 812 ezer köbméter Ürtartalmú víztárolót építettünk. tervidőszakban A nem beruházási jellegű talajjavításra az 1971—75-ös években 3 milliárd 105 millió koronát fektettünk be. Ez összesen több mlht 340 ezer hektár területet érintett. Többek között 111 ezer hektár rétet és legelőt tettünk termővé, 98 ezer hektáron végeztük el a meliorációs meszezést és 64 ezer hektáron a talaj felszíni rendezését. Ezenkívül ide tartozott még az erózió elleni védelem, a talaj fizikai tulajdonságainak a javítása és a terméketlen talajok termővé tételének kiszélesítése. Igényes feladatok előtt állunk a talajjavítás tekintetében a hatodik ötéves tervidőszak éveiben is. Céluhk az, hogy 80 ezer hektár területen csapoljuk le a talaj- és a felszíni vizeket, ebből elsősorban a kelet-szlovákiai kerületben mintegy 42 ezer hektáron (a Kelet- Szlovákiai Síkságon 22 ezer hektáron), valamint 39 ezer hektár terüteten építjük ki az öntözőrendszereket és berendezéseket, ebből legtöbbet a nyugat-szlovákiai kerületben, mintegy 32 ezer hektáron. Itt főleg a komárnoi, Duhajská Stréda-í és a galantai Járások jönnek számításba. Ezenkívül a beruházási jellegű talajjavítások kapcsán számolunk 300 km hosszüságban mezőgazdasági patakok rendezésével és mintegy 6 millió köbméter űrtartalmű víztároló építésével. A nem beruházási jellegű talajjavítást mintegy 360 ezer hektár területen végezzük el. Az első helyen szerepel a rétek és a legelők termővé tétele, ami 120 ezer hektárt ölel fel. Ezután következik a meliorációs meszezés, az erózió elleni védelem és a talaj fizikai tulajdonságainak a javítása. Előreláthatólag a nem beruházási jellegű talajjavításra körülbelül 4 milliárd korohát fordítunk. A hatodik ötéves tervidőszak első évében a talaj- és a felszíni vizek lecsapolásával Szlovákiában 13 ezer 100 hektár, az öntözőrendszerek és berendezések építésével pedig mintegy 15 ezer hektár területen számolunk, ez komoly feladat elé állítja a talajjavítókat de reméljük, igényes feladataiknak eleget tesznek, hozzájárulva ezzel termőtalajaink kiszélesítéséhez, a talaj biológiai értékének javításához és az öntözés adta lehetőségeink még jobb kihasználásához. —mm—
