Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-07 / 5. szám

J. _L 1976. február 7. SZABAD FŰLDMOVES. 15 ťSZEI Miért nyugtalanok télen a méhek? A gondos méhész időn­ként meggyőződik róla, hogy méhei az elegendő és jő élelemmel való beteleltetés után hogyan viselkednek, nem nyngtalanítja-e valami őket. Persze nem elegendő csak a kaptárra nézni, ha­nem meg kell hallgatni, nyugodtan telelnek-e. Ilyen­kor sokan a gumicső egyik végét a röpnyílásha, a má­sikat a fülUkbe teszik, s azon keresztül hallgatják a züm­mögést. A gyakorolt méhész azonban nyáron rendszerint a röpnyiláson tartózkodó méhek viselkedéséből Ítéli meg a belső helyzetet anél­kül, hogy kaptárt bontana. Ml hallható a röpnyílás­­ban? A méhcsalád erőssé­gétéi függően gyengébb vagy erőteljesebb egyenletes zümmögést, aszerint milyen távolságban helyezkedik el a telelőfUrt a rőpnyllástól. Melegépitményű kaptárok­ban gyengébben hallható a méhek zümmögése, mint a hideg épftményöekben. Ha a röpnyiláson keresz­tül egyenletes, nyugodt züm­mögés ballható, akkor min­den rendben van, a méhek kitünően telelnek. Sajnos, az ilyen állapot nem jellem­ző minden kaptárra. Néme­lyikből az erős zümmögést már 1—2 lépés távolságról gumicső nélkül is halljuk. Mi ennek az okozója? A méhek téli nyugalmát a ma­darak, leggyakrabban a cin­kék és a zöldharkályok za­varják. A cinke a röpnyílás előtt kopog, amikor a méh kibúj, elkapja és a kopogást mindaddig folytatja, mig ki nem jön a többi méh is. Rendszerint akkor több cin­ke is odamegy. Az ilyen kaptár méhállományának a nap|ai meg vannak számlál­va. Méheim olyan erdőben te­lelnek, ahol sok a cinke. Ezek termérdek gondot okoztak amig rájöttem, ho­gyan védekezzem ellenük. Amióta fél nagyságú eternit lappal takarom a kijárót, esetleg kátránypapírból 12— 13 cm magas szeleteket ké­szítek a kaptár szélességé­ben és azokat szöggel oda­­tüzöm, azóta nyugtom van a cinkéktől. Ha ugyanis a cinke az eternitre kopogna, eltompitaná a csőrét, a kát­­ránypapirt pedig nem ked­veli. Kopogásának a nyoma a deszkán marad. Egy da­rabkát sikerül lecsípnie be­lőle s ez tetszik neld és ad­dig csipkedi, amig a röpnyí­­láson ki nem bújik egy-két méhecske. A zöldharkály az erdőben a kaptáraimban nem tesz kárt, pedig azok préselt ga­bonaszalmából készültek. A huszas években, amikor még szalma kasokkal a városban mébészkedtem, a zöldhar­kály addig kellemetlenke­dett, mig el nem jöttem on­nan. A kasok oldalát kilyug­gatták és mohón falatoztak a mézes sejtekből. A méhek a harkályok garázdálkodá­sára kivonultak a röp nyílás­ba. Lelövésük után begyük­ben csak mézeslépet talál­tam, a méheknek nyoma sem volt. A zöldharkály nem fél az embertől, könnyen megközelíthető és lelőhető. Ha a baromfi a kaptárok­ba repül, vagy alatta kapir­­gál, az egerésző macska rá­ugrik a kaptárra, szintén zavarja a méheket. Előfordult persze olyan eset is, amikor egér kerül a kaptárba és lerágja a mé­zes sejteket. Erről a röpnyi­láson keresztül, a sejttörme­lékből győződhetünk meg. Ha cickány van bent, akkor összerágott méhek jelzik a garázdálkodását. Ez mézet nem fogyaszt, de eszi a mé­heket. Mielőtt felraktam volna a röpnyflás-szükítő-' két, akadt egér és cickány is. Az egeret kifogtam. A cickány miatt pedig kaptárt kellett bontanom, különben tavaszig az összes méhet felfalta volna. Egér és cic­kány ellen 20 cm hosszú és 7 mm magas röpnyilással védekezem. A cickány any­­nyira meglapul, hogy 8 min­es nyíláson is bebúj. Ami­lyen a szögletes ceruza vastagsága, olyan nyíláson már nem fér be. Egy méhész barátom arra panaszkodott, hogy egyes kaptáraiban zúgnak a mé­hek. Megmondtam neki, ml okozhatja ezt: Levegőhiány. A költőtér szorosan volt ta­karva és a levegőcsere né­mileg csak a röpnyiláson ét történt. Bent olyan nagy volt ■ pára lecsapódása, hogy a kaptárból a röpnyi­láson át kifolyó viz megfa­gyott. A jég eltávolitása után a kaptár méhei meg­nyugodtak. A család erősségéhez ké­pest sokszor kicsi a röpnyí­lás, vagy a méheket kevés kereten teleltették be, s az ilyen kaptárban enyhe télen izzadnak, megfeketednek és korán tavasszal elhullnak a méhek. Régebben ez ná­lam is megtörtént. Azóta egy kerettel inkább többet hagyok bent télire. Tavasz­­szal az első tisztulás után annyira szűkítem a családo­kat, ahány keretet szorosan ellepnek, mert a tavaszi szű­kítés igen fontost Ez az alapja annak, hogy a csa­lád erőssé fejlődhessen. A túlságos meleget a köl­tőtér szoros takarása is elő­idézheti. A huszas években Balog Bálint méhésztársam erre a pórusos újságpapírt ajánlotta, mert a papír át­engedi a levegőt. Ezt ma­gam is kipróbáltam és tele­lés után a kaptár belseje lucskos, dohos, penészes, te­hát egészségtelen volt. Elért a papír sem megfelelő a ta­karásra. Még egysoros pa­­pir is ártalmas, megnedve­­sedik és nem engedi át a párás levegőt, lecsapódik róla és a víz lecsepeg a kaptárba. Az ilyen kaptár­ban aztán a nyitott eleség s a virágpor készlet meg­romlik. Az ilyen élelem fo­gyasztástól a méhek megbe­tegednek. A család kora ta­vasszal hirtelen legyengül. Mikulás Lajos Д méhek képessége a jobb anya kiválasztására Eddig a szakemberek nem tisztázták, ml az oka, hogy a méhek oly sok anyabölcsőt húznak egyszerre. Az anyásltások előtt általában megmérték az anyák súlyát. [A terméketlen anyák átlagsúlya: 180—210 mg, a termé­­kenyeké 190—265 mg.) Feltűnt, hogy a méhek nem fo­gadnak el minden könnyű súlyú anyát. Ogy látszik, va­lóban szívesebben fogadják a nehezebb anyákat, tehát döntenek az anya minőségéről. Az erra vonatkozó kísér­letben ugyanahhoz a családhoz egyszerre beadtak egy könnyű és egy nehéz anyát. A zárkákat alul zárták, vé­kony viaszréteggel, rajtuk négy kislyukat fúrtak. A 4 kísérlet eredménye: a méhek az 51 nehezebb anyából 38-ot el fogadtak (70,8%), az 51 könnyűhői pedig 7-et (13,7%). (P) Zalay elgondolása az Ide­gen kutyákkal helyes volt. Ez abból ts kitűnt, amikor a komondorokkal a medve­bőrt szaglásztattdk, a ku­tyák hátukon felborzolt szőrrel el-el kapták a medve bőrét. Ez igazán jó jel volt. A próbát meg lehetett Ismé­telni. A második kísérlet meg­lepő sikerrel végződött. Csak a legfogósabb komon­dort engedték a nyomra. A többit lánchoz kötve vitték a sűrűbe. Az elengedett ku­tya hevesen támadott és ki­adósán csaholt. Amikor ész­revette, hogy közeleg a se­gítség, rárohant Dobosra. Ákos sem vette tréfára a dolgot, felállt, és osztogatta az ütéseket úgy, mint a medve szokta. Pevný, aki ötven méterről nézte a baj­­vívást, kénytelen volt egy fókora husánggal közbe lép­ni és a harcias komondort láncrafűznt. Még aznap este táviratot küldtek a tenefonon sürgető vadászoknak, miszerint va­sárnap megtarthatták a medvevadászatot. Már szombaton délután megérkezett a négy vendég­­vadász, ahová engemet is meghívtak. Nem állhattam , meg, hogy meg ne kérdez­zem, mindent jól megszer­veztek-e. A válasz megnyug­tató volt, így én ts megnyu­godtam. Dobos mintha meg­változott volna. Jókedve el­hagyta, szót sem eltett, ko­moran csak nézett maga elé. Másnap reggel nyolc órá­ra tervezték a medve vadá­szatát, azonban Dobos és Pevný már reggel hat óra­kor elindultak az öltözködés végett. Útközben mindent aprólékosan megbeszéltek. Ogy döntöttek, hogy csak egy komondort bocsátanak ki a „medvére“ húszméter­­nyi távolságról. A vendégvadászok serétes fegyverekkel érkeztek, a lejtőre állították két hazat lövész társaságában. Megszólalt a kürt я a haj­tás elkezdődött. Dobosnak megmondták, öt percig en­gedje, hogy a kutyák csa­holják, aztán óvatosan vo­nuljon a megbeszélt helyre, a 150 méternyire eső szikla­barlangba, Pevný kísérje őt és a barlangban megszaba­dítja a nem éppen kellemes ruházattól. A szabaddá tett komondor ez alkalommal is bőszülten rohant a medvére és tépte lábszőrzetét. Dobos Ilyen tá­madásra nem volt elkészül­ve. Felállt s így várta a tá­madást. A kutya hol hátul­ról, hol elölről támadott. Lábával rúgott, kezeivel ütött, vadul hadonászott. Amikor a kutya mellének ugrott, elkapta a két kezé­vel és magához szorította. A kutya nyüszített, fuldo­csövekve ideál-golyót töl­töttek. A két fiatal vadászt sziklák tetejére állították, hogy mozgásukat meggátol­ják. A másik kettőt, akik az ötvenfelé hajló korosztály­hoz tartoztak egy meredek kolt, majd sikerült az öle­lésből megszabadulnia. A nyüszítésre a láncon levő három komondor erős rán­tással kiszabadította magát, s akkor már négyen vették üldözőbe a „medvéi". Köz­ben Dobos megindult a bar­lang felé, de a négy kutya elállta útját s elkezdődött a közelharc. A csaholdsra be­érkezett Pevný és husáng­gal verte a komondorokat. Ordítássá, vonyítássá faluit a küzdelem. Sajnos, ennél még na­gyobb baj is történt. A nagy ricsajra a sziklán elhelyez­kedett két fiatal lövész se­gítségre sietett és a sűrűben megpillantva a „medvét", elkezdtek rá lövöldözni. Szerencse, hogy nem min­den lövés találtI De amikor Dobost az első találat érte, kiabdlnt kezdett: „Ne lőjje­­tek, hisz' én vagyak Dobos Ákos, a forgalmista". Erre a két ifjú vadász megrettent és abbahagyta a lövöldözést. Pevný hamarosan kiszaba­dította Dobost a medve bő­réből. Szerencsére a golyó csontot Пет ért, de a comb­jából a hús cafatokban ló­gott és folyt belőle a vér. A szeren­csétlenül fórt em­bert első segély­ben sem részesít­hették. Nadrágszí­­fakkal állították el a vérzést. Vállu­kon, amilyen gyor­san lehetett, fel­vitték az állomás­ra, onnan — más híján — pályako­csin Hron. Brezni­­cára, ahol már mentőkocsi várt, hogy elszállítsa a kórházba. Felépülése há­rom hónapot Igé­nyelt. Szerencsére nőtlen ember volt, rokkantságát a­­ráríylag nyugodtan viselte el. A kivizsgálások kimeneteléről a­­zonban itt nem be­szélek. Minden­esetre levontuk belőle a tanulsá­got. ]án M. Habrovský A falánk Egy ködös őszi délelőttön, egy határmenti holt-ágon csukáztunk barátommal. A Nap át- meg átsütött a köd­függönyön, mely lágyan be­borította a tájat. A víz hol Itt, hol ott fodrozódott a rablások nyomán. Délelőtt 10 óráig két csukát sikerült tóm. Ojra csallzás, dobás, rövidesen újabb kapás, ez sem akad meg. Felteszem a negyedik keszeget és újra bedobom. Kissé Ideges va­gyok, hiszen van egy kis gyakorlatom a csukafogás­ban, de ilyen még nem tör­tént velem. Addig meditá­lok magamban, hogy csak barátom hangjára riadok fel: kapásod van meginti — Kissé bizonytalanul veszem kézbe a botot a három el­szalasztott kapás után, de bizonyítani kell saját ma­gamnak és nem utolsósor­ban barátomnak, aki már kissé Indulatosan adott egy pár „jó“ tanácsot. Bevágási Akad a hall Egy-két határo­zott bukfencet vet a víz alatt az „Ismeretlen“, de hamar kifárad és megadja magát, barátom könnyedén szákolja meg. Közel kétkllós a „koma". Kölyökcsuka feje. fognom, olyan jó „típus“­­nagyságúakat. Egyik boto­mat felcsaliztara egy te­nyérnyi eleven vörösszár­nyú keszeggel és egy — a parthoz mintegy 8—10 mé­terre levő hlnárlyukba dob­tam. Pár perc múlva hatá­rozott kapás, az üsző eltű­nik a víz alatt, a zsinór ha­tározottan a mélybe fut. Erőteljesen bevágok, de a hal mégsem akad meg, üre­­sen húzom ki a szereléket. Ojra feltűzök egy tenyér­nyi vörösszárnyút, mely pon­tosan repül az előbbi hlnár­lyukba. Három perc sem telik el, újabb határozott kapás, de ezt Is elszalasz­(Adamčík Ferenc felvétele.) És most jön a meglepetés I Az utolsú kishalakat már le se tudta nyelni a falánk, mert az előző kishal farka még kilátszott a torkából. Egy hosszúszárú csipesszel megszabadítottuk a gyomrát a keszegektől. A tőlem el­csent négy keszegen kívül mág két félig megemésztett halat is találtunk falbontás­kor a gyomrában. A csuka súlya 1,85 kg volt, halak nélkül. A négy vörös­szárnyú és a két félig emésztett hal 35 dkg-ot nyo­mott, közel a csúka súlyá­nak 20 százalékátl Ugye, tényleg falánk a csuka?l (Ju) A nemes ponty Néhény évtized tenyésztési munkáját képviseli a ma már elterjedten szaporított nemes ponty. Számtalan egyedi kiválasztást követő keresztezéssel sikerült kiala­kítani a nemes ponty mai formáját, melynek legfonto­sabb jellegsetasségo a főj mögütti hirtelen ívben emel­kedő és a szokottnál szélesebb, húsosabb hátréss. (Kucsera Szilárd felvétele.) Hogyan foghatunk sok vörösszárnyút? Egy ú| tapasztálét szerint; mustármaggal kell próbál­koznunk. A mustármagot vetőmag-szaküzletben sze­rezhetjük be. Este áztassuk be és reggel nyeles serpe­nyőben vízben főzzük kb. 20 percig. Mihelyt a mustár­magok egyik oldala megte­­háredlk, néhény evőkanállal azonnal merjünk ki belőle; ez kerül majd a horogra. A többit tegyük el beatető­­anyagnak, ezt még tovább főzhetjük 8—10 percig. A mustármagot nem tud­juk ágy horogra főzni, mint pl. a főtt árpát. Vegyük a mustármagot a bal kezünk­be, nyomjuk picit össze, er­re о nyomásra kissé felnyí­lik a héj klfehéredett ol­dala. Ebbe a résbe szúrjuk bele a hosszúszárú 18-as vagy 2D-as horgunkat úgy, hogy a hegye kicsit kilás­sák. Amikor elengedjük a mustármag oldalát, a rés összecsukódik és kitűnően beszorítja horgunkat A leg­könnyebb üszőnket tegyök fel zsinórunkra, a stopper alá. Egy-két aprócska ólom­­sörét elegendő a kiegyensú­lyozáshoz. Ennél jobb a kis őlomlemezdarabka. Rövid várakozás után a bedobott üsző környékére IS—20 mus­tármagot dobunk bo gondo­san (a tovább főzött mara­­dókbóll). A mustármagnak erőaesagd ofajnedve van, amely odacsábítja a kör­nyékről es örökké éhes, ki­váncsi keszegeket. Zzinőr­­nak 13-ös „vastagságút“ használjunk. A vörösszár nyűak hamarosan tolongani fognak mustármaggal fel­­csallzott aprő horgunk körül és estére biztosan teli fog­juk a tepsinket. Aki fogni szeret, és nem a rekordlistára akar felke­rülni, az kitűnően szőrako­zik a főtt mustármagos ke­­szegezéssel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom