Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-07 / 5. szám

Ai 1974 őszén uralkodó szokatlanul esős Időjá­rás, valamint az árvíz is jelen­tős mértékben hozzájárult ah­hoz, hogy az elmúlt évben a burgonyatermesztő hegyi és hegyaljai körzetek kevesebb vetőburgonyát adtak mezőgaz­daságunk rendelkezésére. En­nek következtében csökkent az étkezési burgonya, valamint a jó minőségű vetőburgonya je­lenlegi téli készlete. Ez a tény hatványozottan előtérbe helye­zi a korai burgonya termeszté­sének kérdését a nagyüzemek­ben és a háztáji kertekben egy­aránt. Megpróbálunk ezért né­hány tanáccsal segítségére lenni azoknak, akik a korai burgonya termesztése terén még nem rendelkeznek saját tapasztala­tokkal. 'A hajtatás nélkül ültetett gu­mó kikeléséhez rendes időjárás alkalmával 4—6 hét szükséges. Hajtatással ezt az időt 2—3 héttel lerövidíthetjük. A műve­let megkezdésének legalkalma­sabb időpontja február hónap közepe. ami 4—6 hektárnyi" területre elégséges. A háztáji kertészke­­dők rendszerint találnak meg­felelő hay előteret a kamrában, a pincében vagy másutt, úgy­hogy a műanyaglepel alatti burgonyabajtatás náluk nem jön számításba. Az NDK-ban másként használ­ják fel a műanyagot a burgo­nya előhajtatásához. Keskeny műanyagzacskókba 8—12 kg burgonyát tesznek. A zacskókat szabad ég alatt fából vagy vas­ból készült állványokra rakják. Egy további műanyag lepel vé­di a vetőgumót a fagytól. E módszer előnye, hogy ládákra nincs szükség. A műanyag zacs­kókat perforálni ajánlatos, a légcsere végett. A hajtatóházban vagy a haj­tató helyiségben február köze­pén a ládákba rakott vetőbur­gonyát úgy helyezzük el, hogy 2—2 ládát hosszabb oldalával egymás mellé rakva sorokat alakitaunk ki. A sorok magas­ságát az épület méretei döntik nyahajtatási rendszer előnye, hogy az egyenletes hajtáskép­ződéshez nem szükséges a lá­dák átrakása. Sikeresen lehet a vörös fény­sugarakban gazdag Osram gyártmányú 32, 40 vagy 65 wattos villanyégö segítségével végezni a hajtatást. Ez esetben rendes körülmények között na­pi 12 őrás megvilágítás szük­séges. Hajtatáskor a burgonya elég melegigényes. Minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsab­ban indul meg a hajtásképző­dés. Az átlagos hőmérséklet hajtatáskor 9—11 C fok között ingadozzék. Ez esetben általá­ban hat hét szükséges a hajtás­fejlődéshez. Viszont pl. 11 C fokos hőmérsékleten ez az idő négy hétre csökken. A hőviszonyokat a hajtatő­­házban igyekszünk úgy szabá­lyozni, hogy a hajtatás idősza­kának első felében a hőmér­séklet 6 C fokról 12 C fokra fokozatosan emelkedjék, máso­Á válogatott gumókat alacso­nyabb peremű gyümölcsös lá­dákban helyezzük egymás mel­ló kútsoron, mégpedig a csúcs­rüggyel felfelé. A külföldi gyü­mölcsös ládába két rétegben 4—S kg burgonya fér el, míg a szabványosított hazai ládák be­fogadó képessége kb. 8—10 kg vetőgumő. Ha nincs ládánk, a vetögumőt előhaj tatásra vékony rétegben a tároló helyiség pad­lóján vagy polcokon helyezhet­jük el. Fontos, hogy a helyiség vilá­gos, fagytól védett, fűthető és szellőztethető legyen. A termé­szetes fény hiányát, jő ered­ménnyel pőtolhatjunk a nap­pali fénynek megfelelő erejű villanyvilágítással. Ez az elő­­hajtatási mód pincékben vagy egyéb sötét helyiségekben is megvalósítható. Az utóbbi években műanyag­­fóliák alatt a szabadban is haj­tatnak korai burgonyát. Ilyen módszerrel hazánkban első íz­ben a. Havlickűv Brod-i Burgo­nyatermesztési Kutatóintézet részlegén végeztek vetőburgo­­nya-hajtatási kísérleteket. Az előkészített vetőburgonyával megrakott ládákat hosszabb ol­dalukkal egymáshoz fordítot­ták és így ládasort alkottak. Egymás fölé 9 ládát helyeztek. Összesen 30 métermázsa burgo­nyát hajtattak e kísérlet folya­mán. A ládasort 0,1 mm vastag­ságú poliamid fóliával fedték be. A poliamid leplet hangya­savval ragasztották össze. Az így kialakított „köpenynek“ eléggé nagynak kell lennie, amit a szél ellen biztosítani kell. A műanyaglepel alatt a hő­mérséklet mindig 3—5 C fokkal magasabb a külső hőmérsék­letnél. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a fólia a burgonyát —5 C fok külső hőmérsékletig rtiegvédi a fagyástól. A burgo­nya minden oldalról elegendő fényt kap, úgyhogy a hajtatás fennakadás nélkül folyik. Gya­korlatilag egy „köpeny“ alatt e nagyüzemekben 100—150 mé­termázsa gumót hajtathatunk, A korai vetőburgonya hajtatása el, rendszerint a mennyezetig rakjuk, egymásra a ládákat. Az ikersorok között egy ládahossz­­nyl teret hagyunk ki a fény­csövek (neonlámpák) részére. A villanyárammal működő fény­csöveket a ládasorok között függőlegesen úgy helyezzük el, hogy a fény az egész helyiség­ben a lehető legjobban elosz­­tődjék. A fénycsöveket fából vagy fémből készült állványra szerelhetjük" amelyek segítsé­gével a ládákra is akaszthatók. A fénycső alsó vége ne legyen a padlótól 40 cm-nél magasab­ban, s a fénycső, valamint a legtávblabb eső burgonya kö­zötti távolság ne haladja meg a 2,5 métert. Egy 120 cm hosz­­szfl fénycső 3—4 négyzetméter­nyi terület megvilágítására elégséges. Fénycsövekkel 40 napig világítjuk meg a vető­­burgonyát-, naponta 6—8 óra hosszat. A két-két sorban füg­gő fénycsövek mennyezetre erősített csigarendszeren ke­resztül összefüggésben tartha­tók egymással, s ha az egyik sorban a fénycsövet lejjebb húzzuk, annak párja a másik sorban annyival emelkedik. A fénycsövek helyét függőleges irányban naponta háromszor kell változtatni,' hogy a láda­oszlop minden egyes szintjén elhelyezett burgonya egyenlő fényt Vepjon. Az ilyen burgo­dik felében viszont fokozato­san csökkenjen. Az egyes ládaszintek hővi­szonyai között jelentős a kü­lönbség, amit nagyüzemileg ventillátor, kisüzemileg pedig szellőztetés segítségével szabá­lyozhatunk. Dél-Szlovákia vi­szonyai között nappal a hajta­téban rendszerint megfelelő a természetes hőmennyiség, csu­pán az éjjeli órákban kell oly­kor fűteni. A levegő relatív páratartalma 75—90 százalék legyen. Rendes körülmények között ennek el­érésére nem szükséges külön­leges intézkedéseket tenni. A levegő relatív páratartalmának megállapítására hajszálas ned­vességmérőt használhatunk, a­­melyet a-Metra n. v. gyárt Blan­­skoban (beszerezhető a Labo­ratórne potreby cég útján, Bra­tislava, Prievozská 30.). Á páratartalom csökkenését víz szétpermetezésével vagy a ládasorok közötti kezelő utak öntözésével gyorsan kiegyensú­lyozhatjuk. Nagyobb páratarta­lom előfordulásakor gyakrab­ban szellőztetünk. Nedvességmérő nélkül is a hajtások általános egészségi állapota megbízhatóan mutatja, hogy megfelelő-e a helyiségben a levegő páratartalma. A hajta­tás ideje alatt a helyiséget gyakran, szellőztetjük. Meleg napokon legjobb délelőtt szel­lőztetni, amikor a kinti hő­mérséklet kb. egyenlő a hájta­­tőház hőmérsékletével. A helyesen hajtatott gumón 1—3 cm hosszú hajtások és a fajta szerint zöld, kékeszöld vagy zöldesbarna színű gyökér­kezdemények láthatók. Zömök, ún. fényhajtásokat akkor érünk el, ha a burgonyának a hajta­­tóházban elegendő fényt, meg­felelő hőmérsékletet, légned­vességet és élénk légcserét biz­tosítunk. Legnagyobb igényeket a fény­nyel szemben támaszt a vető­burgonya. Lényegtelen, hogy ez a fény természetes, vagy mes­terséges. Minél több és minél egyenletesebben elosztott fény álljon rendelkezésre. Ha csak a helyiség egy oldala van kel­lőképp megvilágítva, akkor a hajtatóládákat néhány nap el­teltével rendszeresen át kell rakni a kevésbé megvilágított helyről a' fény közelébe. Ezzel az egész vetőgumőtétel egyen­letes hajtásfejlődését érjük el és elkerüljük a cérnacsírák fejlődését. Számtalan hazai és külföldi kísérlet eredménye bizonyítja, hogy a vetőgumó-darabolás nagymértékben csökkenti a ter­mést, mivel a tartalékanyagai­nak jelentős részétől megfosz­tott burgonyadarabok kevésbé életképesek. A feldarabolt ve­tőgumót a vágási felületen át betegségek fertőzhetik. A kü­lönböző burgonyafajták a fel­­darabolásra eltérően reagál­nak. Egyes fajták, mint a Bin­­tije, Keŕkovi kifli, Oslava és egyebek, a feldarabolást nem bírják. E beavatkozásra igen érzékenyek a korai fajták (Erstling, Jara). Aránylag jól tűrik a darabolást a Krasava és a Kardinál. A korai burgo­nya termesztésére egészséges előhajtatott és nem darabolt vetőgumó használatát ajánljuk. Csupán kivételesen, vetőgumó­hiány esetén folyamodhatunk a daraboláshoz mint kényszer­­megoldáshoz, de oly módon, hogy a gumók egészségi álla­potának romlása és a termés­­csökkenés a lehető legkisebb legyen. Ezért a felvágott gu­mókat némhány napig a szabad levegőn hagyjuk, hogy vágási felületük bepárásodjon. A gu­mókat néhány napig a szabad köldökrészt összekötő egyenes vonalon vágjuk ketté, hogy mindkét darabjukon egyforma mennyiségű rügy legyen. A kést mindén vágás után fertőt­lenítjük. A hajtatás befejezése után a vetőburgonyát néhány napra hűvösebb helyiségbe tesszük, hogy a gumókat előkészítsük a megváltozott körülményekre, melyek a kiültetés után adód­nak. Egyes termesztők állítása szerint jő a hajtatott vetögumőt ültetés előtt sötétbe helyezni, mert ez állítólag serkentően hat gyors kihajtására a mezőn. Az ültetésre így előkészített burgonya átrakását mellőzzük, mert ez a hajtások letörését okozná. KUCSERA SZILÁRD Tenyésztői tennivalók februárban Az állatok — főleg az énekes madarak — valami új „ízt“ éreznek a levegőben. Ez leg­inkább a természethez hasonló körülmények között tartott ál­latoknál érezteti hatását. Ked­venceink már javában készü­lődnek a szaporodásra, az utőd­­nevelésre. Elérkezett a galamb­párok kialakításának ideje. Azokat a párokat, amelyek a múlt lenyészidényben nem vál­tották be a hozzájuk fűzött re­ményekét, másként kell páro­sítani. A vásárolt állatokat ügy párosítsuk, hogy a lehető leg­nagyobb mértékben hozzájá­rulhassanak tenyészmunkánk eredményesebbé tételéhez. A fiatal vagy új párokat a célnak megfelelő berendezésben szok­tassuk egymáshoz. A középen eltávolítható drótfonat-válasz­fallal ellátott szoktató-láda re­keszeibe tesszük a párosításra kiválasztott hímet és tojót. Az elkülönített állatok szabadon mozoghatnak, ehetnek, ihatnak és közben ismerkedhetnek egy­mással. Az összeszokás ideje általában eltérő, de a levegő­ben érzett „valami“ feledteti galambjainkkal az előző köte­lékeket. Rendszeresen figyeljük a galambok tevékenységét — * ha a drótszövet nyílásain át- - átnyúlva csőröznek, szerelmi jj játékba kezdenek, már minden j rendben van. Vegyük ki a vá- i laszfalat, a fiatal párt azonban—| még ne engedjük kirepülni, inkább várjuk meg, amíg páro­sodnak. így egészen biztos, hogy együtt maradnak a te­­nyészidő végéig. Annyi szokta­tó ládát — ha ügy tetszik ka­litkát, rekeszt — kell készíte­ni, ahány új galambpárt terve­zünk kialakítani. A hónapot télvégi nagytaka­rítással és fertőtlenítéssel kell hasznosítani a kisállattenyész­tésben. Az állatszállásokat le­hetőleg olyankor tisztogassuk, amikor a „lakókat“ nyugodtan kiengedhetjük néhány őrára a friss levegőre. Előbb tökélete­sen tisztogassunk meg mindent, csak azután kerítsünk sort a fertőtlenítésre. A háztájiban a 2 százalékos töménységű nát­ronlúg használata terjedt el legjobban. A padozat fertőtle­nítésére 10 százalékos tömény­hesülésre és a fiókák számára az egészségi állapoton kívül a nőstény diszponáltsága is ha­tással van. Tavasszal és nyáron inkább este fogadja el a nős­tény a hímet, mert napközben túl meleg van. Télen és télutón viszont lehetőleg a déli órák­ban kell elvégezni a pározta­­tást, amikor a legmelegebb van. A nagy hideg legalább olyan mértékben csökkenti a nőstény párzási hajlamát, mint a nagy hőség. És, még valamit: lehe­tőleg szerdán és csütörtökön Rövidebb hosszabb időre télen a friss levegőre. is engedjük ki a tyúkokat Foto: —bor­tegyük bakhoz a nőstényt, mert így minden bizonnyal szombaton vagy vasárnap kerül sor az ellésre és szükség ese­tén beavatkozhatunk vagy kel­lően elláthatjuk az állatokat. Csakis egészséges állatokat pároztassunkl Ne csak a köl­csönkért, hanem a saját te­­nyészbakot Is vizsgáljuk meg. Aki elmulasztja az egészségi állapot ellenőrzését, könnyen behurcolhatja tenyészetébe az igen sok kellemetlenséget okozó nyúlszifiliszt vagy fülrühössé­­get. A pároztatás utáni 12— 14-ik napon már tapintással is meggyőződhetünk a vemhesség­­ről. A nőstények étvágyának OsXXXXXXXXXXXXXXXXX4XXV4>X4^XX4V4VVXSXVNXX\X\XXXXXXXXV4XXX>XXXXXXXXXXXXXXXX>XX>XXXXXXX>XXX4XNXXXXXX\XXXX4XXXXXXXXXXXXXXXX4XXXXXXXXXV Keresztezés Gjzélandi nyúlállományomban javítani kíván­tam a súlygyarapodást és az ellenállóképessé­­get Ami az előbbi célomat illeti, saját készí­tésű takarmánykeverék etetésével igen já eredményt értem el, az ellenállóképességet pe­dig keresztezéssel szerettem volna fokozni. Az újzélandi anyánál jobban nevelő, biztosabban ivarzó fajtát nem ismerek, ezért csak a boro­kat cseréltem ki nagytestű flamad és német nagy ezüst fajtájúakra. Kísérletem kitűnő ered­ménnyel járt. Feleslegessé vált az utópároztatás, nem volt alom, amelyben 10 fiókánál kevesebb lett vol­a háztájiban na, s olyan életképes mind, hogy nem tudok dönteni, melyiket irtsam ki. Dajkaságba sem lehet adni, hiszen minden alom ilyen nagyszá­mú. Fajtatiszta tenyészetben 7—8 fiókát nevelt egy anya, most a 9—10 ntéd ugyanúgy eléri a 300 dkg ot 12 hétre. A keresztezésből szárma­zó növendékek, megfigyelésem szerint nyugod­­tabbak, nem zavarják egymást, és igen jó hús­formát mutatnak. jelenleg 16 újzélandi anyához 3 bakot tartok, két nagytestű, említett fajtát, és egy újzélandit a tenyészállomány fenntartása érdekében. (Mf) javulása ugyancsak vemhesség­­re utal. Ha nem termékenyül meg a nőstény, ismételjük meg a pároztatást. A siker érdeké­ben — a párzási hajlam foko­zására — pár nappal a terve­zett pároztatás előtt olyan ta­karmányokat is adjunk az álla­toknak, amelyek serkentik i nemi tevékenységet. Ilyen pél­dául a csíráztatott gabona (zab, árpa], a vörös murok, a sózott kenyér és a zeller levele és gyökere. Néha elég a hím ketrecének közelébe helyezni a nőstényt, vágy a bak almát a nőstény ketrecébe tenni és az addig makacskodó nőstény már fel is veszi legközelebb a liakot. Az előrelátók már keltetik ä kacsákat és libákat. A kotlós ösztönszerűen megérzi, hogy alatta élet fejlődik, nem for­gatja többé a tojásokat. Ugyan­it kell tenni a géppel kelté­snek is. A kacsatojásokat a 5., a lúdtojásokat a 26. napon :tell az ntőkeltetőbe helyezni. Ne feledkezzünk el a tojások permetezéséről. A kezdő kelte­tők a siker érdekében tanúimé nyozzák át a szakirodalmat! Az egzotikus madarak számá­ra készítsük elő a voliereket Ha eddig fűtött helyiségben voltak a madarak, most csök­kentsük, végül teljesen szün­tessük meg a fűtést. Kivételt kell tenni ez apró egzotikus madarakkal, mert ök 24—26 C fok állandó hőmérsékletet Igé­nyelnek. Ellenőrizzük a madár­házak felszerelését és berende­zését, javítsuk ki a hibásakat. A kanárik számára teremtsünk kedvező feltételt a párzáshoz. Az átlaghőmérséklet 20—24 C fokra növelésével, a nappalok mesterséges meghosszabbításá­val, valmint a napi takarmány­­adag tojáskeverékkel és fehér­­jés kiegészítésével (csíráztatott szemesek adagolásával) ser­kenthetjük kedvenceink párzási hajlamát. A kecskék többsége már elő­rehaladott vemhességi állapot­ban van, sőt itt-ott már gidák­­kal is találkozhatunk. Figyel­münk középpontjában a kiadós takarmányozás és megfelelő istállózás legyen. A állatok többsége most készülődik az ellésre. Ellés előtt ne adjunk sok vizet az állatoknak, utána viszont annál gyorsabban gon­doskodjunk meleg folyadékről és abba korpát is tegyünk, mert serkenti a tejtermelést. A gi­­dákat lehetőség szerint tegyük külön ketrecbe és hamarosan szoktassuk rá a tejivásra. Készüljünk a naposcsibék fo­gadására. A nevelőhelyiséget fűtsük ki, mert a csirkéknek az első napokban 30 C fok kö­rüli hőmérsékletre van szük­ségük, hogy elkerüljék a meg­fázást és szépen fejlődjenek. A hideg nevelőben tartott csir­kék közül nagyon sok elhul­lik és ez drágítja a termelést.-dp— állataink egészségi állapotára, hasznosságára és javítja a te­­nyészmunka eredményét. Sok nyúltenyésztő kísérletet tett már a téli vagy télvégi szaporítással. A tudomány a gyakorlati tenyésztőkkel együtt igazolja, hogy a téli-télvégi születésű nyulak egészségeseb­bek, életképesebbek és jobb eredményt biztosítanak a továb­bi tenyészmunkában, mint a hagyományos nyári születésű utódok. Hasznosítsuk minél szélesebb körben ez>t a tapasz­talatot. A nyulaknál nem kell megvárni a párzási hajlamosság jeleinek jelentkezését, a nyúl bármikor pároztathatő. A vem­ségben is használható a nátron­lúg. Fertőtlenítéskor ne feled­kezzünk meg az óvintézkedé­sekről és az egészségvédő esz­közök használatáról! Fagymen­tes időjárás esetén a fertőtle­nítést egybekapcsolhatjuk a meszeléssel. Főleg akkor, ha már érezhetően jobbra fordul az időjárás. A mész bevált fer­tőtlenítő szer, ugyanakkor nem káros az egészségre. A helye­sen elvégzett fertőtlenítés és az egészségügyi követelmények betartása kedvező hatással van

Next

/
Oldalképek
Tartalom