Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-02-07 / 5. szám
МП. február 7 SZABAD FÖLDMŰVES Megérdemlik társadalmunk elismerését A kamenfni (kéméndi) szövetkezet elnökének, Bogdány Ferencnek Íróasztalén a Nové Zámky-l (érsekújvári) járés legjobb fejőinek „címzett“ piros zászlócskára lettem figyelmes. Kérdezés nélkül megtudtam, hogy azt pénzbeli jutalommal együtt adják majd át a Mafán (Kicsinden) lakó Sáska házaspárnak, a szövetkezet legjobb fejőinek. A Sáska-portán, ahová rögvest ellátogattam, elsőként A csalAd nagymamája EMLÉKEZETT. Begyújtanak-e még ebbe a régi búboskemencébe? De be ám! Habár a kenyeret mi Is az üzletből hordjuk, néha bizony az ember megkívánja a jő házi sültet. — S ott a kemence mellett az a szépen faragott lőca, milyen emlékeket őriz? — Hallja, nagyon régi jószág az már. Még lány voltam, mikor hozzánk került. Ültem a pádon, töprengtem, álmodoztam. Persze ma már olykor magam is mosolygok ezeken a nyáresti „elmélkedéseken“. A vágyak között hintó és faragott tornác szerepelt, — a valóság más lett. Kényelmes autó, amit ott látott a ház előtt, meg egy ilyen szép tornác nélküli ház, melyben lakunk. Jaj, sokat lehetne a múltról mesélni, amit a mai viszonyokkal össze sem lehet hasonlítani. De hívom a lányomat, hiszen vele akar beszélni, őt keresi. A FEJŰNÖ SZERÉNY, TÖREKVŐ ASSZONY. — Hallom, újságíró! Dehát nem kell rólunk Írni. Nem érdemeljük mi azt meg. A munkánkat mi is elvégezzük, úgy, mint más becsületes ember, ez minden, amit elmondhatok. — Mikor beléptem a kapun, meglepett a szép rend, tisztaság és nem utolsó sorban a hagyománytisztelet. — A kemencére és a pitvarra gon.dol? A falusi ember olykor szereti maga körül a régit, a megszokottat. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt természetű. S hogy rend van, ez a család minden tagjának érdeme: az anyámé, — akivel a pitvaron beszélt, az apámé, a férjemé. Meg aztán tudjuk mi annak a módját, hogyan kell a munkát szétosztani. A két öreg, persze nagyon sokat segít. Én talán nem is dolgozhatnék az istállóban, ha ők munkájukkal nem támogatnának. — De a szabad időből jut azért a pihenésre is, nemde? — Tudja, embere válogatja, hogyan fogja fel a szót, — szabad idő, milyen módját választja a pihenésnek. Lehet, furcsán hangzik, de szabad időmben a fő pihenést a munka képezi. Egyáltalán nem dicsekvés ez. A nyugodt tevés-vevés, a gyerekek körüli gondviselés teszi az életemet harmonikussá. Persze, azért jut idő a tévénézésre és a családi összejövetelekre is. — Említette, a gyerekek ... — Hát igen. Ha azt akarja az ember, hogy minden téren ellássa a gyerekeit, nagyon sok áldozatot kell hozni értük. Anyagi gondunk nincs, nem panaszkodhatunk, hiszen férjemmel együtt szépen keresünk. Persze, a munka sokszor annyira leköti, az embert, hogy képtelen a gyerekek tanulásában segíteni. —- Ebben segít az Iskola! — Hogyne!? Határozottan. Persze, ml is támogatjuk, bővítjük érdeklődési körüket. A huszonhárom éves fiunk érdeklődő természetű, dolgos, szorgalmas fiúcska volt. Már nős. Jól kereső kőműves, s a szakmájának megbecsült mestere. Zsuzsi lányunk tizenhat éves. Az is mindig jeles tanuló volt. Jelenleg gimnazista. Gyurka, a legkísebbik csak tizenegy éves, az ő élete ezután rendeződik. — Látom, van zongorájuk, lemezjátszó és sztereó-magnó. Ez arra utal, több zenebarát van a családban. — A lányorfinak volt vágya, hogy zongorázni tanulhasson. Ezért vettünk zongorát, majd amikor láttuk, hogy tud vele bánni, vettünk egy harmóniumot is. A magnót és a lemezjátszót viszont a legkisebb fiunk „nyaggatja“ éjjel-nappal. — A törje már kint ven a telepen? — Igen 6 már kora délután óta ex Istállóban dolgozik, ön később megyek utána. Ha esetleg beszélni akar vele ... SASKA SÁNDOR megtalálta HELYÉT AZ ÉLETBEN. — Láttam a diplomákat, amelyeket mint tehéngondozö a jő munkáért kapott. — Hát Igen. Voltak olyan évek — 1966-ban például 3300 literes tehenenként! átlagtejhozamot értünk el, — ami szlovákiai viszonylatban Is emlí- | tésre méltó volt. Persze jöttek évek, I mikor már kevesebbet fejtünk, de higyje el, hogy a rosszabb eredmé- I nyékért is olyan alaposan kell meg- I küzdenünk, mint a jókért. Mert ugye, I a tejhozam nemcsak a fejőn múlik. Olykor egész apróságoktól függ a tejhozam alakulása. Hogy egy „friss" példát említsek, elmondom, hogy a múltkor azért csökkent a tejhozam, mert a íogatosaink képtelenek voltak kimenni jobb takarmányért a határba, a kocsi tengelyig süllyedt volna a sárba. Meg az is igaz, hogy a múlt évben sok paraj termett a kicsindi határban! S az abrak sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. De hát másra panaszkodjak? Nem kenyerem. Amit mondtam, az is csak véletlenül csúszott ki a számon. A feleségemmel harminchat tehenet gondozunk, s ha jó eredményeket érünk el, mint jelenleg, a „babért“ nem csupán a magunkénak tartjuk. — A vezetőktől és néhány munkatársától hallottam imént, hogy nagyon szereti az állatokat. — Már gyermekkoromban is azt tartották rólom, hogy igazi állatbarát vagyok. Bizony, ha valamelyik kocsis • lebetegszik, vagy szabadságra megy, napközben még ma is szívesen helyettesítem. jól érzem magam a lovak közelében. De így vagyok a tehenekkel is. Mert ugye, ha az ember nem érezne az állatokkal, nem is tudná őket kellőképpen ellátni, gondozni. Szerintem minden embernek van valami „hobbija“, kedvtelése, amit szívesen csinál. Én ebben a szakmában vagyok otthon, itt vagyok teljes ember. S hogy ide, a tehenek mellé szegődtem, eddig még nem bántam meg. A Sáska házaspárban elégedett, törekvő embereket ismertem meg. A munka szerény hősei, olyan munkaterületen dolgoznak, hol valóban szükséges az odaadás, az emberi kitartás, s ezért jogosan megérdemlik társadalmunk teljes elismerését. KALITA GÁBOR* A mezőgazdaság mind több szakmunkást igényel, különösen a felnövő nemzedék, a fiatalok sorából. belesen (Lelesz j van a trebišovi járás mezőgazdasági szakmunkásképző báfisa. Főként a mezőgazdasági gépész-szakon képez évente néhány tucat fiatalt. — Tizenöt évvel ezelőtt nyílt meg az iskolánk — mondja PANKOVÍCS László igazgató. — Hatszázötvenkét fiatalt bocsátottunk az élet útjára. Örvendetes, hogy az utóbbi években megnőtt a mezőgazdasági szakmák és szakmunkások tekintélye is. Nem véletlenül, mondta Pankovics László igazgató: — Sok kiváló képességű gyerek van szaktanintézetünkben, pedig az alapfokú iskolában a többségük csak közepes eredményt ért el. Jeles tanuló kevés volt. Ennek ellenére nagyon jó képességűek, különösen- a gyakorlatban kiválóak, szorgalmasak, a munkában pedig fegyelmezettek. Biztos vagyok benne, hogy a nálunk képzett mezőgazdasági szakmunkások hamarosan a munkahelyükön, a termelésben is kiválóak lesznek. Az intézet jó szemléltetőtárral rendelkezik. Arról is meggyőződhettem, hogy majdnem teljesen arányban áll a korszerű nagyüzemi termelés feltételeivel. Vonatkozik ez különösen a mezőgazdasági gépekre és felszerelésekre. — Dicsekvés nélkül kijelenthetem — mondta az igazgató —, hogy nálunk a szakmunkásképzés színvonala Jíátofaztáó eg-ty Ulcaíáíain magas. Nincsenek túlzsúfolt osztályok, a tantárgyakat Is szaktanárok tanítják. A gyakorlati szakoktatók, technikusok, a gyakorlati foglalkozásokat pedig a Kr. Chlmec-i Állami Gazdaságban és a lelesi szövetkezetben végzik. Ezek bázisgazdaságaink, de van saját autóbuszunk is, sok más efsz-be is eljárunk. Jó kapcsolataink vannak a jól termelő üzemekkel, amelyek gazdag és sokoldalú gyakor lati ismereteket biztosítanak tanulóinknak. A gyakorlat feltételei kiválóak, hiszen úgy a Kr. Chlmec-i Állami Gazdaságban, mint a lelesi szövetkezetben korszerű szarvasmarhatelepet, sertéstenyésztő-telepet és nagy területű gyümölcsöst találunk. Növénytermesztésük is fejlett. ÖSZTÖNDÍJAT KAPNAK A gazdagon felszerelt intézethez modern tanműhelyt építettek, ahol az iskola valamennyi tanulója elsajátítja az erő- és munkagépek szerelését. Az első két évben általános mezőgazdasági alapképzést kapnak. A harmadik évben szaknevelésben részesítik őket. Jelenleg 43 tanuló jár a harmadik osztályba, a gépészeti szakra. A tanulók megszerezhetik a jogosítványt motorkerékpár és traktor, személy- és tehergépkocsi vezeté-Az iskola egyik legjobb tanulója Lukács József. sére, valamint kombájnirányításra is. A lányok pedig a varrás, szabás és a főzés tudományát sajátíthatják el. A szociális ellátás is jő. A tanulók kollégiumban laknak, az étkezést az intézet mindenkinek biztosítja. A lányokhoz bekopogtatva példás rendet találtunk a szobákban, a szekrényekben. A fiúk sem szégyenkezhetnek. Az ebélőben pedig nézni is élvezet, hogy milyen jó étvággyal eszik a fiatalok a kolbászdarabokkal gazdagon dúsított borsólevest, a házi készítésű lekváros buktákat. (Látogatásunk napján ez volt az ebéd.) A szakmunkástanulók két éven át tanulmányi eredményüktől függően száz, harmadik éven 190 korona zsebpénzt is kapnak. Az intézetben ifjúsági klub működik. Sok lehetőséget ad a művelődésre az 5000 kötetes könyvtár és olvhsóterem. A gyerekek szinte otthon érzik magukat az intézetben. A szakmai, a sport, az irodalmi szakkörök és a különböző kulturális rendezvények a szabad idő hasznos eltöltéséről gondoskodnak . Lapunk tudományos munkatársa, Dr. BUGA LÄSZLÖ érdemes orvos, kiváló népművelő, a mezőgazdaság kiváló dolgozója, higiénikus szakorvos, nyugalmazott főorvos február 7-én ünnepli hetvenedik születésnapját. Szerkesztőségünk munkaközössége hálával és szeretettel adózik a jubilánsnak azért az érdemdús munkájáért, amellyel immár több mint tíz éven keresztül gazdagítja lapunkat, s Így elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a Szabad Földműves egészségvédelmi tanácsadó szolgálata a kor követelményeinek megfelelő, magas színvonalat ért el. Dr. Buga (családi nevén Bukovszky) Lászlót nemcsak a lapunkhoz fűződő munkatársi kötelékek és az Internacionalista magatartása, hanem a szülőföldhöz való hűség, tehát érzelmi kapcsolatok is szinte elszaklthatatlanul „odaláncolták“ a szocializmust építő csehszlovák társadalomhoz. Hetven évvel ezelőtt egy Duna menti kisközségben, a Štúrovo melletti Obidon (Ebeden) született. Életpályájának alakulása kissé eltért az általános formáktól. Legjobban az irodalom vonzotta, s már mint gimnazista gyakran szerepelt írásaival, főleg verseivel a Komárnoi Gimnázium mellett működő Czuczor Gergely önképzőkör rendezvényein és a délszlovákiai magyar lapokban. A sors — amit nyilván a szülök is formáltak — azonban úgy akarta, hogy gyógyszerész-gyakornok, majd pedig orvos legyen. Most, amikor feltárjuk életútját és summázzuk munkásságának gyümölcseit, egyértelműen állíthatjuk, hogy Dr. Buga László az évek folyamán társadalmi elismerésben részesülő orvossá és íróvá, tehát orvosíróvál formálódott. Mint körorvos jő hírnévnek örvendett Muž.lán és a körzethez tartozó többi településen, így szülőfalujában is, majd később, vagyis a felszabadulást követő években Tokodon, ahol községi és bányiaorvos volt. Azok közé az orvosok közé tartozott, akiket a nép már a Horthy-rezsim éveiben is, mint emberiességből jelesen vizsgázó orvosokat tartott nyilván. Lényegében a haladószellemüsége és a szegénység gyámolítása miatt került a győri fogházba, mint a nyilas nemzeti számonkérés foglya, ahonnan a város felszabadulásakor szabadult. Kevés orvos mondhatja el azt, amit Dr. Buga László joggal állíthat magáról. Azt, hogy mint orvos minden lehetőt elkövetett nemcsak az általa kezelt betegek egészségének felújításáért, hanem azért is, hogy a betegségek okait és okozóit, valamint azok semlegesítésének lehetőségeit a nép legszélesebb rétegei megismerjék. Mint az irodalom felé hajló fiatalok többsége, természetes, hogy Dr. Buga is különböző érzelmeket kifejező versek és jelenetek írásával kezdte írói pályafutását. Ezt főleg az 1920-as években a „TAVASZI ÜNNEP“ és a „FEKETE AKKORDOK“ címmel megjelent könyvei tanúsítják. Később azonban — nyilván felismerte az egészségvédelmi felvilágosító irodalom rendkívüli szerepét — Írásai a nép egészsége felett őrködő orvos felelősségteljes helytállását tükrözik. A „Dalol az orvos — mesél a kórház“ című verseskötete a „Riada lom“, a „Jóegészség falun, tanyán“, az „Egészség az esztendőben“, a „Jóegészség könyve“, a „Gyógyító szó“, a „Hygeia barátsága“, a „Doktor Buga könyve“ éppen úgy, mint azok a kiadványok, melyeknek társszerzője, vagy szerkesztője volt („Gazdasszonyok könyve“, „É- let, egészség, betegség“, „Anyák könyve“, „Egészség az óvodában“, Korszerű házi betegápolás“ és nyolc brosúrában megjelent egészségvédelmi tanulmányai) az egészségvédelmi felvilágosítás hatékony eszközeinek bizonyultak. Dr. Buga László rendkívüli munkabírását és elkötelezett magatartását dicséri hogy a gyógyítás és az írói alkotó munka mellett a „mondott“ szó erejével is harcba szállt a betegségek okaival és okozóival. Több mint másfélezer rádióelőadást és körülbelül ugyanannyi nyilvános előadást tartott az elmúlt évek folyamán. Köszönetét érdemel azért, hogy a rendkívül nagy elfoglaltsága mellett arra is szakított időt, hogy Dél-Szlovákia községeiben —- körülbelül százötven alkalommal — hirdesse az egészséges életmód előfeltételeit. Buga doktort jól ismerik, tanácsait mindig szívesen fogadták a „Kis Üjság“ és az „Igazság“ olvasói, mely lapoknak munkatársa volt és a „Szabad Föld“ olvasói, akik a lap minden számában még napjainkban is megtalálják Buga doktor értékes tanácsait . Az ember önkénytelenül is azt hiszi, hogy az ilyen sokrétű munkásság mellett egy embernek már többre nem futhatja. Dr. Buga László azonban rendkívüli „eset“. 1963-től, 1969-ig hivatalnok, titkára volt a TIT Egészségügyi Országos Választmányának, jelenleg pedig, mint nyugdíjas, ezt a funkciót társadalmi munkában gyakorolja. Rendkívüli aktivitását a Magyar Népköztársaság Illetékes szervéi és nyilván az egész magyar társadalom is méltányolja. Ezt az is bizonyítja, hogy a már felsorolt kitüntető címek mellett birtokosa a SZOT „Kiváló Munkás“ jelvényének és a „Munkaérdemrend“ ezüst fokozatának. A Szabad Földművesben végzett egészségvédelmi felvilágosító munkásságáért pedig Dr. Buga Lászlónak az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere a „Szocialista mezőgazdaság 25 éve“ emlékérmet adományozta. A jubiláns Buga doktort irodalmi munkásságának tetőfokán üdvözöljük. Most készül az „Orvosnaplőm vagy betakarítás“ című könyve, amely meggyőződésünk szerint egy szorgalmas munkásélet gazdag termését összegezi. Szívből gratulálunk Dr. Buga Lászlónak, lápunk tudományos munkatársának 70. születésnapja alkalmából. Szerkesztőségünk munkaközössége és lapunk olvasói nevében kívánjuk, hogy a gazdag termést érlelő munkásságát — még sok-sok éven keresztül — friss erő, jó egészség és fiatalos alkotókészség hatványozza. Pathó Károly [II :íi A lányok ügyesen szerzik meg a szabás és a varrás ismereteit. Illés Bertalan
