Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-24 / 3. szám
olyan istállózási rendszereket ts érvényesíthettünk, amelyek nem teremtettek ugyan optimális feltételeket az állatok számára, de lehetővé tették a takarmányozás és a trágyakitakarítás teljes mértékű gépesítését. A hízómarha-istállők építését kétféleképpen valósítjuk meg: a) rácspadlös szabadtartásos istálló. b) mélyalmos szabadtartásos istálló. Az állattenyésztő telepek építését az ellátó körzettel szoros kapcsolatban kell megoldani, ahonnan a hizlalda a hízóba állított állatokat szerzi be, mivel az eddigi tapasztalatok szerint a hízóanyag beszerzése gondokkal jár. A munkatermelékenységre vonatkozó kormányrendelet teljesítése érdekében az állatokat olyan mértékben kell összpontosítani, hogy a feltétlenül szükséges számú, dolgozók teljes mértékben ki legyenek használva Amennyiben a szarvasmarhahizlalásra szakosított állattenyésztő telepeket új épületek építése útján létesítik, kizárólag rácspadlójú szabadtartásos istállókat fogunk építeni. De abban az esetben is javasolhatjuk ezt az istállórendszert, ha az istállótérségeket a már létező objektumok átépítése útján nyerjük. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a rácspadlös istállózás esetén az állattartás úgy szervezhető, hogy egy állatgondozóm 500 hízóállat jusson. A szabadtartásos rácspadlös istállózás esetén az állatokat kutricákban tartják, ezek egymás mellett sorban helyezkednek el. A kutricák nagysága az állatok élősúlyának megfelelően különböző. Állatonként a következő alapterülettel kell számolnunk: súlycsoport alapterület m2/db 100 kg 1,00 200 kg 1^0 300 kg 1,70 400 kg 2,00 500 kg 2,30 550 kg . 2,50 A jelenlegi időszakban a sima rálépő felületű, 10—12 cm széles rácsrudakból álló, vasbetonból készült rácspadlót tekinthetjük a legelőnyösebbnek. A kutricák mentén a külső fal mellett 100 cm' széles kezelőfolyosó húzódik. Erre főként biztonsági okokból van szükség, hogy az állatgondozók az állatok kezelése közben ne legyenek kénytelenek a kutr.ieákba lépni. Az állatok egészségi állapotának az ellenőrzésére is szolgál, és szükség esetén ezen a folyosón vezetik ki az egyes állatokat. Minden kutricából 1 méter széles ajtó vezet a kezelőfolyosóra. A kutricák sarkában a harántirányú korlátokban ajtó nyílik az állatok kutricák közötti átcsoportosítására. Az ajtók 120— 130 cm szélesek és az ellenőrző folyosóról nyithatók. Az itatökat a korlátok szerkezetén kell elhelyezni úgy, hogy az ellenőrző folyosóról tisztíthatók, esetleg javíthatók legyenek. Egy itató 10—15 állat számára elegendő. A mélyalmos szabadtartásos istállózást ott lehet az átépített objektumokban való érvényesítésre javasolni, ahol elegendő alomszalma van, és ahol a higiénikusok kifogást emelnek a folyékony ürülék tárolása ellen A hizlaldák építésekor stacionáris és mobil takacmányozó gépsorokat alkalmazhatunk. Ezeket azonban úgy kell megoldani, hogy lehetővé tegyék a terimés- és a szemcsézett takarmányok szállítását. Fontos, hogy etetéskor minden állat egyszerre jusson a vályúhoz. Az almozás nélküli ístállózás esetén az ürülék a rácsrudak közötti nyílásokon át a rácspadló alatti csatornákba hull. Hizlaláskor kisebb, 20—25. maximálisai 30 állatból álló csoportokat kell alakítani. Az állatcsoportokat egyszerre, a borjak borjúistállókból való beszállítása után kell megalakítani és ezek állandó jellegűek legyenek. Még abban az esetben sem szabad a csoportot kiegészíteni, ha közben a csoport ból valamelyik állatot egészségi okokból ki kellene zárni. A csoportokat az állatok növekedésének megfelelő, nagyobb kutricába helyezik át, ahol állatonként nagyobb alapterület ált a rendelkezésükre. A legidősebb korcsoportba tartozó állatokat a rakodórámpúhoz legközelebb eső kutricákban kell elhelyezni. Az állatok kezelésének egyszerűsítése és biztonsága érdekében a kutrica kijáratának közvetlenül a mázsára kellene vezetnie és az áthajtós koridor útján összeköttetésben kellene lennie a rakodórámpával. Betelepítés esetén a legfiatalabb állatokat mázsálás után az áthajtós folyosón keresztül az utolsó kutricába hajtják. TEHÉNTARTÁSRA SZAKOSÍTOTT ÁLLATTENYÉSZTŐ TELEPEK Á 6. ötéves tervidőszak folyamán a tehénistállók -építésekor äz istállózás mindkét módszerének, a bekötéses rendszerű és a szabadtartásos istállózás érvényesítésével is számolunk. Mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Á bekötéses rendszerű istálló lehetőséget nyújt a tenyésztőnek az egyes állatok egyéni ellenőrzésére. Hátránya, hogy дет teszi lehetővé a nagy munkatermelékenységet, j A szabadtartásos Istállózási rendszer lehetővé teszi a nagy teljesítőképességű tejházak érvényesítését és ezzel kapcsolatban a nagy munkaerő-megtakaritást is. A jelenlegi követelményekre való tekintettel a szabad mozgást biztosító istállózást a tenyésztés legprogresszívabb módjának tekinthetjük. A helyi viszonyoknak megfelelően a bekötéses rendszerű és a szabadtartásos istállózási rendszert mindkét alapvető változatában fogjuk érvényesíteni, azaz almozással és almozás nélkül. Az új termelőistállókban elsősorban a szabadtartásos rekeszes (boxos) istállózási rendszert érvényesítjük. Amennyiben megkívánják a bekötéses rendszer érvényesítését, akkor ezt a hátul záródó boxok segítségével valósítjuk meg. Mindkét módszer esetében lehetséges a tejházakra való kapcsolás. A rövid állású istállórendszerek bevezetésével az egész állattenyésztő telepen csak a kis mértékű összpontosítás esetén lehet egyetérteni, ahol az egész nyári időszak folyamán legeltetik az állatokat, s így a kényelmetlen állásokon való tartózkodást a legelőn való szabad mozgás részben kiegyenlíti. Az ilyen istáüózás bevezetésekor számolni kell az állásokon végzett fejőssel. A szabadtartásos rekeszes istállót egycélú épületként is meg lehet oldani, ilyenkor csak az állatok pihenésére szolgál, vagy pedig egyszerre két célt is szolgálhat, fekvőhelyül és etetőhelyül is (kombinált rekeszek). A már létező objektumokban szerzett tapasztalatok szerint melegen ajánlhatjuk a fekvőhelyes rekeszek bevezetését, amelyek padlózatát többrétű gumimatrac borítja. A rekeszeket 15—20 cm-rel a trágyafolyosó szintje fölött építik Ezzel teszik lehetetlenné, hogy a rekeszekbe a trágyafolyosóról szenny jusson és megakadályozzák, hogy az állatok a rekeszekbe hátráljanak Fontos az oldalkorlátok szerkezeti megoldása. Ezeknek a rekeszekor1 tökéletesen el kell választaniuk egymástól, de nem szabad, hogy megnehezítsék az állatok lefekvését és felkelését. Az oldalkorlátok legfelső gerendájának a rekesz padlózatától 100 cm magasan kell lennie, az alsónak pedig 30—40 cm-re, úgy, hogy az állatok a rekeszben ne feküdhessenek harántiránvban és testük ne nyúlhasson az alsó gerenda alatt a szomszédos rekeszekbe. Az oldal-korlátokat hátul, az állás hátsó szélétől számított 20 cm-es távolságban kell lerögzíteni. Ha a rekesztől ennél nagyobb távolságban rögzítenénk le, akkor a tehén a rekesz végén keresztbe fordulhatna, s ezzel a rekeszt nemcsak el torlaszolná, de be is szennyezné. A rekesz szélétől számított 20 cm-es távolságot azért kell betartani, mert máskülönben a mozgási tér leszűkül és a korlátok túlságosan szenvednek az állatok kártételétől. Mostanáig az a megoldás bizonyult a legmegfelelőbbnek, amikor a rekeszek az istálló külső falának mentén helyezkednek el, mivel ez lehetővé teszi a takarmányozási gépsor olyan elrendezését, hogy az etetővályú melletti férőhelyek és a rekeszek közötti számarány 1:1 legyen. Az állatok szükségletei szempontjából jól beváltak az almozott rekeszek. Almozásra fűrészport vagy rövidre aprított szalmát lehet használni. Az istállótrágya minőségének szempontjából azonban helyesebb lenne szalmaszecskát használni. Ebből a célból olyan szivattyú szerkesztésén dolgoznak, amely a szalmaszecskával kevert híg trágyát is képes kiszivattyúzni. Az almozott rekeszek hátsó részét kb. 10—15 cm magas fallal vagy deszkával el kell választani az átjáró folyosótól. Ezzel megakadályozzuk, hogy az állatok az alomanyagot kinyomják a folyosóra. Az almozott rekeszek javasolt méretei: Fajta Hosszúság Szélesség szlovák tarka és cseh tarka marha 210 cm 110—115 cm pinzgaui és feketetarka marha 200 cm 110 cm A beépített terület kihasználása szempontjából előnyöseknek mutatkoznak a kombinált etető- fekvőrekeszek. Ugyanakkor ezeknek a rekeszeknek a méretezése nehézségekbe ütközik. A nehézségek éppen ebből a kétcélúságből erednek. A kombinált rekeszek javasolt méretei: Fajta Hosszúság Szélesség szlovák tarka és cseh tarka marha 195 cm 115 cm feketetarka marha 185 cm 110 cm Mivel a rekeszek tisztítását kézzel kellene elvégezni, a rekesz hátsó részének a szennyeződéstől való megóvása érdekében a rekesz szilárd részének hosszát 185, illetve 155 cm-re kell redukálni. A rekesz többi régzét 30 cm széles, lapos rácsrudakból álló rácspadlóval helyettesítjük, ezt tartóaljazatra helyezzük, hogy a rácspadló alatti részt és az átjáró folyosót tisztító lapát áthaladhasson alatta. A rekesz homlokterében mellvédet kell helyezni hogy az állatok ne léphessenek a jászolba A bekötéses rendszerű istálló két módozatát fogjuk alkalmazni, a rövid állású (hollandi) istállórendszert, és a hátul záródó rekeszeket. Az almozás nélküli üzemelés legfontosabb megoldásának eddig a rövid állású, bekötéses rendszerű istállót tekintettük. A már létező objektumokban azonban idővel megmutatkozott, * hogy néhány komoly fogyatékossága van. Alkalmasság és az állatok kényelme szempontjából meg sem közelíti a középhosszú állást. A rövid álláson feltétlenül rögzítő berendezést kell alkalmazni, amely az állatoknak csak kis inogási lehetőséget nyújt. Ennek következtében bizonyos idő múlva az álla tok végtagjain különféle betegségek tünetei jelentkeznek, az állatok sántítani kezdenek és gyakran idő előtt kiselejtezik őket. Ezért a rövid állású istállórendszerrel csak ott lehet egyetérteni, ahol az állatokat csak rövid ideig tartják ilyen istáilózási módszerrel. A rövid állású ístállórendszer gazdasági szempontból legkomolyabb fogyatékosságának tekinthetjük azt, hogy üzemileg komplikálja a fejöházakban végzett fejest és gyakorlatilag kizárja a tejházak alkalmazását. A rövid állású istállórendszer kedvezőtlen hatását bizonyos mértékig enyhítik azzal, hogy nagyobb hosszúságot és az állatok lekötésére láncot alkalmaznak. A rövid állást a bélsárárok rácsára kapcsolódva az átjáró folyosó szintjén ajánlatos kialakítani. Tekintettel arra, hogy a fekvő tehenek feje is a jászol feleft van, egészen alacsony, maximálisan 30 cm magas jászolra van szükség. A rövid állások javasolt méretei: Fajta Hosszúság szlovák tarka és cseh tarka marha 160 cm pinzgaui marha 155 cm feketetarka marha 150 cm Szélesség 110—115 cm 110 cm 110 cm Ott, ahol megkövetelik a fejőstehenek egyedi istállózását és a fejést a fejőházban végzik el, ajánlhatjuk azoknak a rekeszeknek az alkalmazását, amelyek a Prágai Mezőgazdasági Gépesítési Kutató Intézetben szerkesztett, és jelenleg a Chebi GTÁ-ban gyártott és az.Ágra Pfelouč által leszállított hátsó rekeszelzáró berendezés segítségével záródnak. Az állást mint a bélsár-árok rácsára kapcsolódó rövid állást oldottak meg és méretezték, de a rekesz összhosszúsága a rekeszelzáró berendezésig 210 cm. A hátsó, rekeszelzáró-berendezéssel ellátott boxok (rekeszek J az állatok szempontjából előnyösebbek, mint az állatokat elöl rögzítő rövid állások, mivel nagyobb mozgási lehetőséget nyújtanak és nem kényszerítik az állatokat arra, hogy fejüket a szarvasmarhák számára természetellenes helyzetben állandóan a jászol fölött tartsák A hátkó rekeszeizáró berendezéssel ellátott rekeszek lehetővé teszik a tejházakra vaió kapcsolódást, mivel az állatok feloldása, annak ellenére, hogy kézi erővel végzik, minimális időigénnyel jár. A tehenek a tejházból visszatérve a rekeszbe való lépéssel önmagukat rög zítik. jó lenne, ha a rekeszeket csoportosan lehetne felnyitni. A hátsó rekeszelzáró berendezéssel ellátott rekeszeket fő ként ott lehet javasolni, ahol a szlovák tarka és a cseh tarka marhát változatlan formában tenyésztik, tehát azokban a vállalatokban, amelyek rákapcsolódtak a fajtanemesítő program ra. A kílőgyeltetö istállókban is ajánlatos alkalmazni őket. A régibb objektumokat szalmával almozott középállások és bekötéses rendszer formájában oldják meg. A rövid állásokra, esetleg az almozás nélküli üzemelésre való átépítés ugyanis bonyolult és nagy épületberuházási költségekkel jár. Ezért javasoljuk az istállózás eddigi módjának, azaz a középállások és az almozás meghagyását, csupán a technológiai gépsorokat, a takarmányozási gépsort, a fejést, esetleg a trügyakitakarítást kell korszerűsíteni. Az így átépített istállókat előnyös elletöístátlók, megfigyelő istállók és kitőgyeltető istállók formájában használni. A szabadtartásos istállóvá való átépítés is túlságosan nagy beavatkozásokat igényel az objektum építészeti megoldásába, ezért csak rendkívüli esetekben javasolható. Ha mégis hozzá látnánk az ilyen átalakításhoz, akkor einyösebb az építésberuházási költségekkel szemben kevésbé igényes síkalmozású szabadtartásos istállózási rendszer bevezetése. Az átalakított istálló építészeti megoldásába való radikális beavatkozás csak abban az esetben indokolt, ha az átalakítás kiépítéssel is párosul, a technológiai gépsorok egységesítésére van szükség és ezt az eredeti építészeti megoldás nem teszi lehetővé. Például abban az esetben, ha az öregebb objektumot kitőgyeltető istállóvá kell átalakítani és a fejést a fejőházban kell elvégezni, helyesen járunk el, amikor a telep átalakított részét úgy oldjuk meg, hogv lehetségessé váljék a fejőházra való csatlakozás. A kiépítéssel egybekötött átalakítás esetén költségráfordítási okokból nem feltétlenül szükséges az egyes technológiai gépsorok iránti követelmény. A fejőberendezés típusának megválasztása sok tényezőlől függ Elsősorban az istállózás módja (szabadtartásos vagy be kötéses rendszerű), a fejőstehenek összpontosításának mértéke, az objektumok térbeli elrendezése és azok befogadóképessége. A rendelkezésünkre álló marhatípus, annak tejeié kenysége, fejhetősége, alkalmazkodó képessége, kora és a fe jés eddigi módja is döntő tényezőt jelent. Jelenleg a sajtáros fejőberendezés használata a legelterjedtebb, ez azonban a legmunkaigényesebb és legfáradságosabb Ezért a gépesítés fejlesztési tervezete szerint csak a teicsöves fejőberendezések és a tejházakban végzett íejés bevezetécüt tervezzük. A sajtáros fejőberendezés használata csak kis számú áliat fejese esetén jöhet számításba, főként az ellető istállókban é? elkülönítő istállókban, ahol higiéniai okokból kívánatos a tej egyéni kifejésének szorgalmazása A tejcsöves fejőberendezéseket a régebbi istállótlpusok korszerűsítése esetén érvényesítik, ahol a sajtáros fejőberendezéseket helyettesítik. Tekintetbe jönnek az új tehénistállókban is, ha ezek bekötéses rendszerűek lesznek. Ma már automatikus utánfejést végző fejőberendezéseket hozunk be külföldről, ezek használata lehetővé teszi az egy dolgozóra eső óránkénti teljesítmény 40 tehénre való növelését, még akkor is, ha a fejést az álláson végezzük el. A fejőházak lehetővé teszik a maximális teljesítmény elérését és jobb munkafeltételeket teremtenek. A fejőházakat a fejőállások elrendezése és a tehenek váltakozásának módja szerint a következőképpen osztjuk fel: — tandem rendszerű fejőház a tehenek egyéni érkezésével és távozásával, a fejőstehenek fejőházban való tartózkodásának Időtartama megfelel azok élettani szükségleteinek és sajátosságainak; — halszálka rendszerű fejöház, a tehenek csoportosan érkeznek és távoznak, ugyanazon csoportba tartozó tehenek azonos ideig tartózkodnak a fejőállásban; — mozgó fejőállású fejőházak, a tehenek egyenként lépnek ugyan a fejőállásokba, de az ott-tartózkodási idejük megközelítően azonos, a fejőház egyszeri fordulatának idejével egyenlő. Nálunk a fejőházakat az Agrostroj Peihrimov gyártja és egészíti ki. Jelenleg a halszálkás elrendezésű fejőház két típusát, a DZD—5 típusú, 2X5 fejőstehént befogadó, és a DZD—10 típusú, az előbbinél kétszerte nagyobb kapacitású fejőházat gyártja. A DZD—5 típusú fejőházat 100—1500 tehén számára gyártják. Egy fejő kezeli, ennek óránkénti teljesítménye 36—45 tehén. A DZD—10 típusú fejőházat 2 dolgozó kezeli. A fejőház óránkénti teljesítménye kb. 90 tehén. Szokványos, üzemelési rendszer esetén egy fejőház 250—300 tehén számára elegendő. jelenleg az Agrostroj Pelhrimov a 15 fejőállással rendelkező DZKD—15 típusú körkörös forgó fejöházat próbálja ki, amely már automatikus elemekkel lesz ellátva. Tervezett óránkénti teljesítménye 80—100 tehén. Ezekkel a fejőházakkal akarjuk felszerelni a 6. ötéves tervidőszakban felépített állattenyésztési telepeket. Ezenkívül nálunk néhány behozatalból származó fejőháztípus működik. A jövőben szükségessé válik a fejési rendszerek egységesítése. Erre az állatok szempontjából Is szükség van, ugyanakkor lehetővé válik a jól felszerelt szervizszolgálat kiépítése és az épülettervezés is egyszerűbb lesz. A várakozásra szolgáló térségek minden fejőháztipus szerves részei. Az állatcsoportok létszáma szerint kell őket méretezni, ezzel lényegesen könnyebbé és egyszerűbbé válnak az állatok áthajtásával kapcsolatos munkálatok. A váróhelyiségekben 1 tehénre 2 m2 területet Számítunk A fejőházakat úgy kell elhelyezni, hogy a fejőházban fejt állatok a lehető legközelebb legyenek hozzá és a fejőházba vezető utak a lehető legegyenesebbek legyenek. Következetesen be kell tartani azt az elvet, hogy a fejőházba érkező és a fejőházból távozó teheneit útjai ne keresztezzék egymást és ki kell zárni a csoportok keveredésének a veszélyét. Fontos követelmény az is, hogy a tehenek a fejőházba menve ne haladjanak át fedetlen és bemelegítetlen térségen, mert ez kedvezőtlen hatással lehetne az állatok egészségi állapotára. Amennyiben pavilőnrendszer építéséről van szó, a fejőházat rendszerint két pavilon között helyezik el De a monoblokkos megoldás esetén is az a legelőnyösebb, ha a fejőházat a monoblokk közepén helyezzük el. Csak kis kapacitású állattenyésztő telep esetében hagyhatjuk jóvá, hogy a fejöházat a monoblokk egyik oldaján, excentrikusán helyezzék el. A takarmány jászolba való szállítását két gépsor rendezet biztolsja, vagyis a stacionárius és a mobil gépsorok. Arról, melyiket használják, az istállózás módja, a felhasznált takarmányok és az építészeti megoldás, az átépített objektumokban pedig főként a fesztávolság alapján döntenek A mobil takarmányozási gépsorokat azok üzembizt msága miatt alkalmazzák és azért, hogy ezek segítségével a takarmányok nagy részét különleges kezelés nélkül lehet beszállítani- Hátrányuk, hogy az építkezéskor nagyobb beépített területtel kell számolni, mivel szükség van az egycélú takarmányfolyosóra Ezenfelül fokozódik az istállóban a zaj, éš az istálló levegőjét a kipufogó gázok szennyezik A mobil takarmányozási gépsorokat a tehénistállók számára abban az esetben nem javasolhatjuk, ha a fejést a fejőházakban végezzük. A mozgó traktor útjának a fejőházban haladő és onnan távozó tehenek útjával való kereszteződése, a kapu állandó nyitásának és. csukásának a szükségessége főként a nagyobb mértékű összpontosítás esetén erősen komplikálja az üzemeltetést és növeli a munkaigényességet.
